Uj Kelet, 1932. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

ב mellett a szabadkereskedelem klasszikus hazája volt A válság a skandináv orszá­­gokat is a hozzájuk oly kevéssé illő autarchiára kényszeríti. A világkereske­­delem fennakadása és a legtöbb valuta megingása miatt lebocsátották a sorompó­­kat az árucsere előtt. A világválságnak az emberiség által való gyógykezelése azt mutatja, hogy az emberek pontosan az el­­lenkező gyógyszereket alkalmazzák, mint aminek elméletileg jóknak volnának te­­kinthetők. Rosszul van megszerezve az emberiség és ez megakadályozza a nemzet­közi együttműködést. A világgazdaság széthullása viharosan folyik tovább; úgy­­szólván a világháború második fele zajlik le szemünk előtt és miután Hoover hiába próbálta meg a világháborút likvidálni, ennek a második periódusnak talán mesz­­szebbmenő visszahatásai lesznek, mint a véres első résznek-Közép- és Kelet-Európa államait a világválság hullámai ellenállhatatlan erővel sodorták tova. Az ezekben az álla­­mokban domináló agrárkérdés nemzet­­közi megoldására irányuló­ törekvések hasonlóképpen nem hoztak semmi jót és semmi biztatót 1931-ben. De éppen mező­gazdasági struktúrájuknál fogva ezek az államok a szociális megrázkódtatásoktól kevésbé fenyegetve várják azokat a nem­­zetközi kezdeményezéseket, amelyek az ő gazdasági és pénzügyi problémáik szá­­mára is meghozhatják a megoldást. A nyugati államok közül kétségkívül Németországot rázták meg a legsúlyosab­­ban a válság hullámai. A német birod­a׳־ lom prosperálása a kivitel felfokozására van építve, a sovány és szűkmarkú né­­met földön hiába próbálnak a birodalom autarchiával kísérletezni, mert ez csak rothadást jelenthetne. A jóvátételeken, a háborús veszteségeken, a hitelmegvoná­­sokon elvérzett Németország nem igen tudja ígérni polgárainak, hogy a német birodalom saját erejéből talpra fog állni, mint ahogy az Franciaországban, Angliá­­ban és Amerikában várható. Különöskép­pen az angol és amerikai hitelezők szere­­tik állítani, hogy a világgazdaság meg­­gyógyulása Németország nélkül nem kép­­zelhető el. Gyakorlatilag azonban Anglia és Amerika igyekeznek Németország nél­­kül rendet teremteni portájukon. Más a helyzet Franciaországgal. A franciák nem igen mernek az autarchia sáncai mögé visszavonulni, mert tudják, hogy a ma­­gára hagyott Közép- és Kelet-Európa esetleges összeomlása komoly zavarokat jelenthetne számukra. A gazdasági tendenciák nacionalizálása a világgazdaság további szétesése kény­­szerítőleg oda vezet, hogy csak jelentős kiterjedésű és relatíve önálló gazdasági területek fogják a versenyben fenntart­­hatni magukat. Az európai nemzeti pia­­cok — az orosz kivételével — túlságosan kicsinyek egy olyan autarchia számára, amely ne jelentené egyúttal a bénulást is. Konstruktív megoldást tehát csakis a nyugat-, közép- és keleteurópai nemzeti gátlások áthidalásában lehet keresni. Közép-Európa egymagában túlságosan kicsi és szegény és politikailag is szét­­eső, semmint hogy megoldást kereshetne a maga számára. Csak egy a kedvezmé­­nyes vámrendszerek és a konstruktív gaz­­dasági együttműködés által teremtett új atmoszférában találhatja meg ismét egyensúlyát a gazdasági Európa. 1922, minthogy a fejlődés viharos tem­­póba ment át, valószínűleg hosszú időkre előre eldönti sorsunkat. A zsidónő Szabácsköiujre ——­in 1 m₪mma₪m₪m₪₪₪m 1000-né több kitűnő re­­cept A közel 400 olda­ls, •szép kiállítású vászon­­öléses könyvv ÁRA: 300 K a­l b a t 6 az Uj KELET könyvosztályában azÍDETÉS AZ ÜZLET LELKE *ÍWDE38EN úl UJ. KELETBE& ÚJ KELET Select Mozgó Újév alkalmával bemutatja Buster Keaton (Malac) legújabb elsőrangú vígjátékát: Malac, mint Casanova.. ellenállhatatlan humorú vígjáték, mely­­nek minden jelenete mosolyra és vigságra derít. Monopol Metrofilm Uránia Mozgó Általános közkívánatra vetíti még né­­hány napig Viktória és a Huszárja nagyszerű operettet, főszerepekben: Ve­­rebes Ernő, Gretl Theimer és Petrovics Szvetiszláv. Monopol Pánfilm ­RTitk: DR. LIGETI SÁNDOR éS DR. FIARTON ERNŐ (13) ' * A középkor pénzgazdálkodása Izgalmas, vad, zűrzavaros korszaka kö­­vetkezik most az emberiség történetének. Az emberi fejlődés grafikonja, amely a zsidó-görög-római korszakban szinte bá­­mulatos magasságokig szökött fel, hirte­­len zuhanni kezd és vannak pillanatok, amikor az az érzése támad a szemlélőnek, hogy az emberiség ismét visszasülyed ősi barbár állapotába és veszendőbe men­­nek a kultúra mindama vívmányai, ame­­lyeket az ókori népek produkáltak. A kö­­zépkor hajnalán egész Európa kavargó méhkas képét mutatja, amelyben meg­­bomlott a rend s a népek élete fölött a céltalanság vált úrrá. Rom és pusztulás mindenfelé. A szilaj és ifjú barbár tör­­zsek kéjes mohósággal­ rombolják le a görög-római kultúrának nemcsak kőbe és márványba faragott emlékeit, de egész társadalmi és jogrendjét is. A pusztulás képe azonban csak az első pillantásra ilyen tragikus. Ha jobban oda­figyelünk, megláthatjuk, hogy az, amit a barbárok elpusztítottak, belülről amúgyis korhadt volt már és pusztulásra ítélve. Egy rablásra és kizsákmányolásra épült társadalmi rend volt ez, telve szociális igazságtalansággal és nyomorral. Ennek a társadalomnak nem volt meg az ereje, hogy önmagát regenerálja és ezért a sorsa meg volt pecsételve. A kezdődő középkor céltalannak látszó kavargásában azonban csakhamar gyülekezni kezdenek azok az erők, amelyek a régi romokon egy új társadalmat vannak hivatva felépíteni. Visszatérés a naturál­ gaz­dálkodáshoz A zűrzavarnak ez a korszaka természe­­tesen nem kedvezett a pénzgazdálkodás­­nak sem, amely az emberiség gazdasági, tehát kulturális fejlődésének függvénye és produktuma. Azok a barbár törzsek, amelyek a római impériumon kívül éltek, még alig ismerték a pénzt. Gazdálkodásuk a­z úgynevezett naturál-gazdálkodás volt, ahol az áruk forgalma csere útján jön létre. Fémpénzek csak a kereskedelem térhódításával jutottak el ezekhez a né­­pekhez, amelyeknek ilyenformán saját pénzük nem volt , csak ha idegen keres­­kedők vetődtek hozzájuk, jutottak érint­­kezésbe a pénzzel. Az ebből a korból származó sírokban az ásatások alkalmával gyakran találtak arany- és bronzkarikákat, amelyek min­­den bizonnyal pénzül szolgáltak, mert kicsiny méreteik mint karperecek, vagy egyéb ékszerek számára nem lehettek al­­kalmasak. Máramaros megyében 52 darab ilyen aranykarikát találtak. Az erdélyi leletek bizonyítják azt is, hogy ezek a barbár törzsek csak idegen pénzeket használtak, mert a feltárt sírokban sok macedóniai és egyiptomi pénzt találtak. Különösen elterjedtek lehettek II. Fülöp és Nagy Sándor ezüstpénzei, Lysimachos trák király aranyai, amelyek egészen a XVI. századig forgalomban voltak Er­­délyben. A beözönlő idegen pénzeket a dák feje­­delm­ek is utánozták és ezüst és bronz vegyülékéből verettek érméket, amelyek­­nek egyik lapja többnyire emberfejet, másik pedig lovat ábrázolt. Pannóniában, ahol a rómaiak visszavonulása után a bar­bárok a császári pénzverdéket is elpusztí­­tották, több mint 600 évig nem vertek pénzt. Visszatértek a cserekereskedelem­hez s az idegen törzsekkel való forgalmat bizánci érmékkel bonyolították le. A hűbéri rend kialakulása Az általános bizonytalanság, amely en­­nek a kornak legjellemzőbb sajátossága, a politikai és gazdasági hatalomnak uj formáit termelte ki. A magános ember élete állandó veszélyben volt. Ez arra kényszerítette az embereket, hogy mások­­hoz csatlakozzanak, náluknál erősebbek­­hez, akiknél védelmet találnak. Rendsze­­rint kikeresték a környék leghatalmasabb emberét, aki bizonyos szolgáltatások fejé­­ben megvédte őket. Minél többen csatla­­koztak egy-egy ilyen nagy úrhoz, annál nagyobb volt a megvédelmezettek bizton­­sága, de egyben a nagyúr hatalma is. Így alakult ki lassanként a középkorra oly mélyen jellemző hűbéri rendszer, amely az állami hatalom egészen tragikus mérvű elaprózódásához vezetett. Ezt a hűbéri rendszert az első időkben legfő­­képp a naturál­ gazdaság és természetbeni szolgáltatások jellemezték, ami természe­­tesen a pénzgazdálkodás jelentős vissza­­eséséhez vezetett. Főleg a szárazföldi forgalomra utalt államokban mutat nagy hanyatlást a pénzgazdálkodás, míg a ten­­geri államok, mint például Anglia és Franciaország pénzgazdálkodása arány­­lag korán tértek magukhoz ájultságukból. A nagy kiterjedésű szárazföldi államok­­ban, ahol még nem tartottak rendszeres hetivásárokat, a pénz valóságos fényűzés volt és a természetes árucsere alakjai vi­­rágzottak. A népvándorlás politikai za­­varai — mint említettük — számos he­­lyen a már kialakult pénzgazdálkodást is visszavetették az árucsere primitív fo­­kára, így Nagy Károly birodalmának egyes részeiben, Ausztráliában és Neuszt­­riában is, annak­­ ellenére, hogy Nagy Károly már kifogástalan jó pénzeket ve­­retett. A magasabb gazdálkodási form­á­­nak ezen új népek között akkor még nem voltak mélyebb gyökerei. A pénz tem­é­­szetrajzának megfelelően ezekben a zava­­ros időkben a nemesfémek elrejtőztek és főleg fejedelmek és hűbérurak kincstá­­raiban gyűltek össze, hogy hadbavonulás esetén hadikincsül szolgáljanak. A földesúr és jobbágya A nagy nemzetközi forgalomba még be nem kapcsolódott szárazföldi államok nem is igen voltak rászorulva a pénzre, mert csereforgalmuk még kezdetleges volt és általában a zárt házi gazdálkodás rend­szere volt elterjedve. A földesur jobbá­­gyaitól természetbeni járandóságok és munka formájában szedte be az adót és igy az urasági udvar egész személyzeté­­vel együtt pénz nélkül is meg tudta sze­­rezni a létfenntartáshoz szükséges java­­kat. Egy-egy ilyen urasági háztartáshoz a legkülönfélébb iparosok is tartoztak. Ezek végezték el a szükséges kézműves munkákat, amelyek ellenében ugyancsak természetbeni fizetséget kaptak. Azokat a finomabb termékeket, amelye­­ket a földesúr hűbéresei nem tudtak elő­­állítani, rendszerint házaló kereskedők­­től szerezték be, vagy pedig a nagy éves vásárokon, de ugyancsak nem pénzzel, hanem csere formájában, nyerstermékek, gyapjú, viasz, bőrök, állatok és jó ideig rabszolgák ellenében. Minthogy a fém­­pénz még fölöttébb ritka jószág ▼olt, szá­ más helyen megint divatba jött az ak­­ból átvett marhapénz. A germánok a­*­I­ .századig marhát használtak pénzül. Vág Ottó alatt a bírságokat még marháta rótták ki, Magyarországon is ismereti volt ez a pénzalak. Szent István királ II. dekrétumának 14-ik pontja szerint főuro ha hitvesét meggyilkolta, 50 ökr­ tartozott büntetésként fizetni, a közemb pedig 5 ökröt. A 15־ ik pont szerint ham eskü miatt a főurat 50 ökörrel, a kő embert pedig 15 ökörrel büntették. 30-ik pont szerint gyújtogatásért 16 ök büntetés járt. ZSIDÓ VIIA: Weizmann Chajim lesz az angliai cio ת ista föderáció elnöke. Londonból jelen­tik: Az angliai cionista föderáció ex­kut­véje egyhangúlag elhatározta, hog a föderáció évi konfernciáján dr. Wei­mann Chajimot a Jewish Agency és Cionista Világszervezet volt elnökén megválasztását fogja javasolni az angli cionista föderáció elnökéül. Dr. Eder, föderáció jelenlegi elnöke, bejelentett hogy ő maga ajánlotta fel Weizmanra az elnökséget, aki hajlandóságot mut­­ett annak elvállalásra. * Lord Reading hitvallomást tett Pales­tinában a Zsidó Nemzeti Otthon jövő, mellett, Jeruzsálemből jelentik. Decem­ber 24-én lord Reading, feleségével, va­­mint Pinkász Ruttenberg, a palesztin villamosművek igazgatójának társaság­ban Palesztinába érkezett. A volt ang külügyminiszter és indiai alkirály feles­gével december 26-án Degania koloni látogatta meg. A kolonisták pompás f­gadtatást rendeztek lord Reading és a­­ének tiszteletére, amelyben a Jordai völgy összes telepesei is részt vettek. A üdvözlésekre lord Reading nagyszabás beszédben válaszolt, amelyben eme hangon fejtette ki ama hitét, hogy Zsidó Nemzeti Otthon eddigi fejlődés nem fog megszakadni, hanem a köze­jövőben egy új lendületteljes fejlődő fog az épülő országra köszönteni, zsidó kolonisták — mondotta — és azo­nak gyermekei egy szebb élet biztonsá­gát fogják élvezni, egy olyan életét, ame­lyet méltán meg is érdemelnek. A Jewis Agency exekutivéje nevében dr. Chai­ Arlosoroff üdvözölte a magas vendégek, majd Josef Baratz, a palesztinai munka­szervezetek nevében beszélt, aki agg­dalmának adott kifejezést a palesztin zsidóság biztonságának kérdésében. La­ és Lord Reading ezután a Balfour-erd­ látogatták meg, amelyben egy-egy fény­fát ültettek el ünnepélyes keretek k­zött. December 27-én a haifai kémiai­­ intézet lord Melchet-emlékünnepély, vett részt Lady és Lord Reading, amel­yek keretében a volt angol külügymini­zer nagyszabású emlékbeszédet tartott ! kifejtette, hogy lord Melchet volt , aki őt a Palesztina-munkára inspirálta. * Az arab ellenzék a főmufti antiszemit legendái ellen. Jeruzsálemből jelenti! A napokban feltűnő kiáltvány jelnt mi a palesztinai muzulmán­ ellenzék részét amely éles harcot hirdet meg a főműi politikája ellen. A kiáltvány hazug k­­ormánynak minősíti a főmuftinak an legendáját, amelyet a zsidóknak a m­­ulmán szentségek elleni szándékaié találta ki. Am­i Bey Abdul Hadi, az an exekutive titkárának elnöklete alatt, ■ aki a Shaw-bizottság előtt az arab új képviseletében nagy szerepet játszott, ־ bizalmas tárgyalásokat tartott a maze­mán fiatalok Palesztina-szövetsége, ava iyen elhatározták, hogy harcot ingatan az Izlám függetlenségéért, valamint­­ ellen is, hogy a főmufti a muzulmán­ nagy megmozdulását be fogja, egy cionizmus elleni külön küzdelembe . Egységes vélemény alakult ki abban irányban, hogy a muzulmánok pozit politikát kell, hogy folytassanak és tev­éenységük nem merülhet ki negativ a ciókban. Vissza a háborúba?

Next