Uj Kelet, 1932. február (15. évfolyam, 26-49. szám)

1932-02-02 / 26. szám

Kedd, 1932 február 2. Beszélgetés a konstancai kaland vádlottéival Az ijesztő külsejű Grisa, a finom Lecoq, a feltűnően szép Katapodisz, a hallgatag Szava Szamoridisz és az elkeseredett Tranceff­a vizsgálóbíró előszobájában Grisa: olyan ember, mint Agabekov csak három van Európá­­ban, olyan mint én: egymillió Bucuresti-Bukarest, február 1. (Az Új Kelet tudósítójától.) A vizsgálóbíró iro-­ája előtt már régen nem vártak ilyen érdekes eseményre, mint most A konstan­­cai kaland szereplői letartóztatásuk óta most látják egymást először. Egyik sem­­adott eddig a másiknak a sorsáról. A sziffurancon szembesítés nélkül hallgatt­ák ki őket. Lecoque a botrány érdekes francia­­országi vádlottja kissé magához tért leprimáltságából. Csendesen mondja, 10gy megbékült helyzetével. Lemondott arról, hogy védekezzék. Azt harsogja, h0gy egyáltalában nem tud semmiről és át hiszi, egy előkészített csapdába esett be. Ennyire ártatlan embernek pedig tincs szüksége védekezésre. Lecoque nem ismeri Grisat A szoba egyik sarkában áll és megpil­­intja a fel és alásétáló Grisa Alexejt. terrorista, akinek meg kellett volna­rnie Agabekovot, valóban ijesztő lát­­ányt nyújtó jelenség. Alacsony, kövér, réteső, borzasztóan csúnya fejjel. Lom־ rozéi tipus, barázdás arccal, kócos íjjel, üveges szemekkel. A franciának egészen az idegeire megy. — Ki ez? — kérdi borzongva. Megmagyarázzák neki. Lecoque nem­­meri. Grisa Alexej nem szállt le a ha­­jról, csak az utolsó pillanatban. Lecoque tájékozatlan — Tehát ez ölte meg Agabekovot? Agabekovot nem ölték meg — felelik. — Neeem!? Lecoque rendkívül tájékozatlan. A szi­­m­áncán azt mondták neki, hogy Agn­­ekovot Konstancában meggyilkolták L­ecoque, akit akkor tartóztattak le, ami­­nt el akarta hagyni az országot, nem itta a terroristát és nem is volt ideje éleklődnie, hogy megölték-e Agabekovot így״ nem... A GPU emberei koffereikkel és házi­­sokaikkal jöttek a kihallgatásra. A vizs­­gtóbirótól egyenesen a văcărești fog­­lzba viszik őket. Lecoque szomorúan ír ki az ablakon. Gondolatai messze innak, valószínűleg Párizsban felesé­­inél és gyermekénél. Megpillantja az 1 Tik bukaresti napilap népszerű karri- ' !turistáját. Lecoquenak humora van A rajzoló a szigurancán történt ki­­!Ugatása során leskiccelte magának ecoqueot. De az egészen elkeseredett über benyomását keltő fogoly, aki talán élének legnehezebb pillanatait éli át, őst sem felejti el, hogy francia. Udva­­sőt szellemes. Egy-egy pillanatra szatér kellemes, eredeti humora, r־ Megmutatták nekem a karrikatúrá­­t — mondja. Nagyon jó. Gratulálok, minte jobb, mint az életben. A fényké­­pnél pedig határozottan sokkal jobb. Elővszi igazolványát és megmutatja. Egy pillanatra elmerül gondolataiban.­­־“־ Mindennel megbékülnék. El fogom lelni ezt a véletlen szerencsétlenséget, amikor hazagondolok Párizsba, a ׳*Haekemhen... Szemei könnybe lábadnak, hangja el­­®jdik. Lecoque sir. Előveszi aktatás­­íjából gyermekének fényképét. Hossza­­s inézi és megtörli zsebkendőjével sze-A hallgatag Szamoridisz fzava Szamaridisz, a kaland görög *nzetiségü hőse, hallgatag ember, öt­­­­éves, jókötése férfi, intellignes, igen szemekkel. Keskeny ajkú, már frh­ülő hajú, energikus ember. Izga­­sétál fel és alá a szobán keresztül idegesen babrál szemüvegével. Egy sem szól. Egyszer-egyszer megáll, megnézi bajtársait, kérdéseinkre és hallgat. Az imponáló külsejű hajós­­kapitány Közben a vizsgálóbíró Katapodiszt hallgatja ki. A Filomela hajó kapitánya, akinek Odesszába kellett volna szállítani Agabekovot. Azt állítja, hogy nem részese a kalandnak és nem ismerte a bűntársak intencióit Magas, eleven tekintetű, szép férfi. Sas orra, fekete fürű haja, csillogó, merész tekintetű szem imponáló külsőt kölcsönöznek neki. Szemben ül a vizs­­gálóbíró asztalával. Tiltakozik, izgul, gesztikulál. Az az érzése az embernek, hogy szökni akar, hogy ki akar ugrani az ablakon. Az egyik rajzóló „le akarja kapni“. Katapodisz eltakarja kezével arcát. A szoba másik sarkában Grisa meditál. Tíz napi fogság után még ijesztőbb a képe. Szakálla kinőtt, vonásai kiéleződ­­tek. Egyáltalán nem látszik szomorúnak. Csak Grisa ismeri be a merénylettervet, tagadnak. Lecoq nem ismerte Grisát és Agabekov életben maradt a többiek állhatatosan azt sem tudta, hogy egy két szóval felel­t. Sőt ellenkezőleg. Megbékült a sorsával, mert hősnek képzeli magát, aki egy eszme misszionáriusa. Meg van győ­­ződve róla, hogy nagy cselekedetet mű­­velt egy nemes cél érdekében. A szigurancán könnyedén mondotta: — Agabekov nem menekült meg. Olyan mint ő, csak három van Európában, de olyan, mint én, egymillió. Letartóztattak, akár ki is végezhetnek. De Agabekov meghal, mert így kivánja az ügy. Grisa Alexej primitív gondolkozása fanatikus. A legszerencsétlenebbnek Geno Tzan­­ceff látszik. Gyenge, sovány, szőke fia­­talember. Nővére eljött, hogy megláto­­gassa. Stoianoffné asszony, volt bolgár képviselő felesége, akit rövid idővel ez­­előtt öltek meg a kadrillaterben. A jóétvágyú letartóztatottak ן Tzanceff azt állítja, hogy nővére a sorsa­­ iránt akart érdeklődni, hogy megfelelő megélhetést biztosítson számukra. Nem engedik meg, hogy nővérével beszéljen. Azt kéri, hogy kérjenek számára nővéré­­től száz lejt. Ennivalót hozat: egy kiló túrót, szalámit és egy kiló almát. Meg­­hívja a többieket is. Mindnyájan köréje gyűlnek. Bicskák kerülnek elő és a kis hivatali asztal körül éhségüket csillapít­­ják a konstancai emberrablás gyanúsított­jai. Jó étvággyal falatoznak. Az ember azt hinné, hogy nyugodt a nekiismeretük. (h.) Katapodisz tagad Bucureşti Bukarest, február 1. A vizs­­gálóbíró órákon keresztül hallgatja ki Spirit Aposztol Katapodiszt, a hajó pa­­rancsnokát, akinek Grisát és Szamoridiszt Konstancába kellett hoznia hajóján, in­­nen pedig az elrabolt Agabekovval az egész társaságot Oroszországba szállíta­­ni. Katapodisz rendkívül óvatosan vall és olyan válaszokat ad, amelyek szerint fo­­galma sem volt a készülő merényletről. Amennyiben igaz a hatóságok vádja, úgy ő is áldozat az Agabekon elleni támadás­­ban. Azért jött Romániába, hogy a galaci kikötőben szállítmányokat vegyen fel. Útközben Konstantinápolyban kapta azt az ajánlatot, hogy egy macedóniai mene­­k­ültet vegyen fel hajójára és hozza Konstancába, hogy elősegítse itteni meg­élhetését. Így került Grisa a hajóra Szava Szamoridiszel együtt, aki akkor már a hajón volt és úgy viselkedett vele, mint­­ha akkor ismerték volna meg egymást. Konstancában Szamoridisz és a ״ mene­külők is leszálltak a kikötőben. Egyebet nem tud. Utána Lecoqueot hallgatták ki. Le­coqueot azzal vádolják, hogy két orosz fogolynőt akart kiszabadítani, akiknek jelentékeny vagyonuk van a külföldön, de nem tudják értékesíteni, míg szabadon nem engedik őket. Lecoque állhatatosan t­ogad és üzleti látogatásokkal igazol ali­­i­bit. A kihallgatásuk folyik és ma sor ke­rül szembesítésükre is. ÚJ KELET A szovjet ez év végéig az egész mező­­gazdaságot kollektivizálni akarja Ez év folyamán átadják rendeltetésének az orosz gépipar gyártelepeit. Megnyílt az orosz kommunista párt kongresszusa Moszkva, február 2. Moszkvában tegnap kezdetét vette a kommunista párt kongresszusa, amelynek esemé­­nyeire világszerte nagy figyelem irá­­nyul. Ezen a kongresszuson várják ugyanis a Stalin és Molotov közötti el­­lentétek kirobbanását s ugyancsak ez a kongresszus hivatott arra, hogy a második ötéves terv anyagi és morá­­lis irányvonalát felvázolja. A kongresszus első ülésén a kongresz­szus előadója bejelentette, hogy a szov­­jet az ötéves terv negyedik évére 6800 millió rubel értékű termelést irány­­zott elő. Nagyjelentőségű s a világgaz­­daság szempontjából is figyelemre mél­­tó a bejelentésnek az a része, mely ar­­ról számol be, hogy az oroszországi gép­ipar gyártelepeit még ez év folyamán át fogják adni rendeltetésüknek , re­­mélik, hogy az év végéig sikerül a me­­­­zőgazdaságot is teljesen kollektivi­zálni. E bejelentések után Molotov nagy külügyi expozét mondott, amelyben részletesen foglalkozott a távolkeleti, különösen a sanghaji eseményekkel. A beszéd keretében azonban még nem ke­rült sor azoknak a szempontoknak ki­­hangsúlyozására, amelyeknek elhangzá­sa minden bizonnyal ki fogja robban­­tani a Stalin és Molotov között kiéle­­sedett ellentéteket. A miniszterelnök kiutasította a buka­­resti egyetem tanárait a közoktatás­­ügyi minisztériumból, ami fölötte felháborította az egyetem tanári karát Bucur­esti-Bukar­est, február 1. (Az­­ Uj Kelet tud.) A közoktatásügyi mi­­nisztériumban hétfőn érdekes jelenet­­ játszódott le, melynek hőse Jorga mi­­­­niszterelnök volt. Mikor Jorga elfog­­­­lalta a miniszterelnöki bársonyszéket,­­ a bukaresti egyetem rektori székét N.­­ Basilescu egyetemi tanár töltötte be,­­ aki azonban közben betöltötte a nyug­­díjaztatási határidőt és nyugdíjaztatá­­sát kérte. A professzor azonban nem távozhatott, mert Jorga meg akarta tartani az egyetem rektorának. Az ügy megbeszélésére Jorga a közoktatásügyi minisztériumhoz hívott néhány egye­­temi tanárt és pedig Bălăcescut, Co­­colescut és Popescu-Mălăești teológiai professzort. Mikor a beszélgetés célját meghallot­­ta. Bălăcescu ismertette a miniszterel­­nök előtt annak az intézkedésnek tör­­vénytelen voltát, amellyel Jorga Basi­­lescut mindenáron vissza akarja tarta­­ni állásában. Törvény szerint az egye­­tem rektori állására Coculescu, a filo­­zófiai fakultás dékánja jogosult. Az ügy végtelenül felháborította Jor­­gát, aki idegesen fakadt ki kollegái előtt: — Nem akarok semmit sem tudni a törvényről. Megtartom Basilescut, mert így akarom. Coculescu ezekre a szavakra megle­­petést mutatott, mire Jorga berendel­­te egyik szolgálattevőjét: — Kéretem ezt az urat — mondot­­ta, — hogy hagyja el az irodámat Általános megrökönyödés. ״ Az ura, Coculescu egyetemi tanár, szó nélkül elhagyta kollegájának irodáját aki, mire miniszter lett elfelejtkezett a tör­­vényességről. No, meg a jó modorról is... Újabb szenzációs leletek kerültek f­ölszínre a Jer­ichói ásatások során K­fösz*alt*s •latt vonultak ki a zsidók Egyiptogstfeöl London, február 2. Sir G. Marston és Garstang professzor, az angol ar­­cheológiai intézet Palesztinában dolgo­­zó kutatói a Jericho-városmaradványo­­kat egyre felszínre hozzák. Újabban számos agyagedény és tábla került elő, amelyből kiderül, hogy a zsidók Egyip­­tomból való kivonulása a rendes idő­számítás előtti 1440-ben történt II. Totmes fáraó idejében. A hercegnő, aki Mózest Midjánba való szökésért szerette, a király húga volt, és Hatasá­­nak hívták. Az ásatások egyébként pontosan igazolják a bibliának az egyis­­tomi eseményekre vonatkozó 698*09 j­e­lentéseit és állításait.

Next