Uj Kelet, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)

1932-09-01 / 199. szám

Ttx* poș t»lă plitite in nem. țî P4.711 n». Szerkentiioég éa kiadói hratal: Cluj-Kolozsvár, Stra-I, Baron L. Pop (▼, Brassai-u.) II.elefon: 177. Előfizetési árak: 3fkvonta 111, negyedévre 321, féltre Mi, egésiévre 120 lej. Köt sídre: Havonta 1, negyedéélévre I, egészévre II dolL letések díjszabás szerint A KELET* az erdélyi és bandóság egyetlen napilapja. íPink utánnyomását csak a , megjelölésével engedjük m Arabb! Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kéziratok megőrzését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hátszegi Ernő, Str. Sf. Constantin Nr. St. Csütörtök, 1932 szept. L 5692. ÉV XV. tvr. ELÖL 1. 199. SZAFI I állampolgársági érvényjavaslat Az a törvényjavaslat, amelyet Popovicsazságügyminiszeter akar benyújtani arlament elé, csak félig oldja meg azlampolgársági sérelmeket. Módot ad azlampolgári lajstromban való bekerülés, azoknak, akik vagy a saját, vagy avatalok hibájából onnan kimaradtak. De nem változtatja meg a törvény hvs 56. szakaszát, amely a békeszerződés jogos rendelkezéseitől eltérőleg, alkotmyellenesen egész halom bizonyítványos teszi függővé az állampolgárság elérését. A Zsidó Párt nem is fog megelégedni amegoldással és a parlamentben ésarlamenten kívül is tovább fog harcolni nek a keserves állapotnak maradékikuk megszüntetéséért Annak az államhatalomnak pedig, mely a Zsidó Párt megmozdulását ilyen már honorálta, be kell látnia, hogy az szag és a kormány is csak nyer vele, a hontalanok örökké napirenden levő idését az igazság, a jog és a méltányoság szellemében likvidálják. Galad főügyész nógatása így néz ki a mi közigazgatásunk: Amit jobbkezével tett a galaci rendőség, azt 4 balkezével elrontotta a fővész. A rendőrség meglepő eréllyel lért fel a zsidó Színházra támadó antipmita terrorlegények ellen — és jött főügyész úr, aki jóságos mosollyal felengedte a derék fenegyerekeket, így aztán mi sem természetesebb, mint , hogy holnap fel fogják gyújtani a Zaci színházat. Miért is ne. Hiszen oly ember a főügyész úr. Ő nem haragít az ilyesmiért és nincs szíve fogva tani a „nemzet hőseit“... akiknek minit megbocsátanak. Kérdés azonban, mi és ki következik aztán. Már a galaci zsidó színház felajtása után és a zsidók után. Nem-e állam közrendje? Nem-e az állam ai? Nem-e azok, akik ma édes mosolyul nézik a fenegyerekek rombolását? Félő, hogy igen. És ha igen, akkor a ügyész urak jólelkűsége felettle kell ír csapnia a kormány kezének, amely felősséggel tartozik az adófizető poftrok élet- és vagyonbiztonságáért. És erre a lecsapásra éppenséggel megít már a romániai antiszemita terror, miniszterelnök csak néhány nappal ! Jött tett ünnepélyes kijelentést a zsidóosság jogainak megvédésére. Látni szellők már ezeknek az ígéreteknek gyarlati megvalósítását is. Éppen ezért ajánljuk a miniszterelnök az igazságügyminiszter figyelmébe a Zaci főügyész nagylelkűségét. Mert már nemcsak a zsidóságot és nemcsak azág presztízsét, de az állam létalapjait veszélyeztetik azok a főügyészi simotások, amelyek a legbőségesebb olajatok az antiszemita terrorlegények harci sere. A» levelezőlap históriái« Ami pedig itt következik — szóljon Jenesen a posta vezérgizgatóságának. Egy levelezőlap fekszik előttünk. Tárestében íródott és Kolozsvárra érke- Egyik előfizetőnk küldte be, így ki: Az Írásra szánt oldalon tollalat héber szöveg. Közepén ceruzával rajz hatalmas kampóskereszt és négy ki: LÁNC. A cimzés oldalán, a lejes, éphetetlen, nyomtatott bélyeg mellett a lekapart bélyeg tépett nyomai és a sasvári posa lejes büntetőbélyege. A ntés, a zöld felírás és a címer körül kuszált ceruzairás, amelynek szerinti fordítása így hangzik: „Köszönjem nekünk, hogy ezt a lapot megkapja. ' mondja, hogy a cornélisták rossz emlék. De ne írjon többé zsidóul, mert Dániában van! Ne is próbálja kutatni. A bevitel Simoni kontingentálásával foglalkozott a mai minisztertanács Bucuresti-Bukarest, aug. 31. Az Adevend szerint a ma esti minisztertanács foglalkozott a bevitel kontingentálásának problémájával Madgearu javaslata alapján. Az ipar- és kereskedelmi miniszter ugyanis szigorúan kontingentálni kívánja a külföldről importálható áruk mennyiségét, elsősorban a fémáruk és a textilipar cikkeinek behozatalát, de nem külön törvény útján, hanem a kompenzációs pénztárról szóló törvény segítségével. Ezzel a miniszter a belföldi iparágakat kívánja védeni és közvetve a munkanélküliségen enyhíteni, másrészt valutáris szempontokból is nagyjelentőségű a kontingentálás. Madgearu azonban csak időlegesen akarja bevezetni a kontingentálási rendszert, addig amíg a preferenciáld vámrendszer, amelynek a miniszter egyik előharcosa — életbe nem léphet. Montague Norman amerikai tárgyalásait teljes rejtély fedi London, aug. 31. Az Angol Bank kormányzója, Montague Norman newyor- iki pénzemberekkel folytatott hétvégi megbeszélései után egyelőre megerősítetlen hírek szerint, e hét folyamán tér vissza Angliába Merlon londoni amerikai követtel együtt. Norman a többi között tárgyalt Harrissonnal, a Federal Reserve Bank képviselőjével. Noha hivatalosan cáfolják, hogy Norman bármiféle tárgyalást folytatott a háborús adósságok kérdéséről, az amerikai sajtó mégis igen nagy jelentőséget tulajdonít annak a londoni híresztelésnek, amely szerint nemzetközi kölcsön kibocsátását tervezik, a még megmaradt hadiadósságok és jóvátételek teljes likvidálására. Wallstreet bankkörökben azonban annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy ilyen hatalmas kölcsönnel, hiszen legalább kettő és félmilliárd dollárról lenne szó — elhelyezése a pénzpiac jelenlegi helyzetében lehetetlen. Más hírek szerint Norman az árak magasabb színvonalon való megszilárdításáról, az aranystandardra való visszatérésről és a világgazdasági konferenciáról tárgyalt. Japén al külpolitikája Kínával és Amerikával szemben Tokió, aug. 31. A japán alsókamara mai ülésén az alábbi fontos határozatokat hozta: 1. A japán tengeri hatóságok tanulmányozni fogják a mandzsuriai partok védelmének Port-Artur kikötőn keresztül történő megvalósítását. 2. A japán kormány nem kér magyarázatot az Egyesült Államoktól az Atlanti-óceánhoz tartozó amerikai flottának a Csendes-óceánon való állandó tartózkodásáért. 3. A japán kormány a japán-kínai kérdést fontosabbnak tekinti, mint a mandzsu és a mongol kérdést. 4. A japán hadügyminiszter még ak-ikor se hozza szóba a Jehol kínai tartomány területén való törvényes védekezés jogát, ha a mandzsu kormány saját védelmére ott intézkedéseket foganatosít. ki tépte le a repülőbélyeget. Éljen Zelea Codreanul Tisztelettel... és itt egy pár krixkrax következik néhány kampós kereszttől körrülcicomázva. Nem arról kívánunk itt polemizálni, hogy jogában van-e bárkinek is itt, ebben az országban héberül, vagy akár kínaiul is írni, vagy sem. Ez ugyanis nem képez, heti vita tárgyát. Minden ember és minden polgár elemi joga, hogy magánlevelezésében úgy írjon, ahogy éppen jól esik. És a postának csak egy kötelessége lehet: a portával ellátott levelet, bármilyen nyelven is lett légyen az írva, továbbítani rendeltetési helyére. Hát erről van szó. Mindenki úgy tudja ebben az országban, hogy a postára feladott levelek, attól a pillanattól kezdve, hogy bedobták a postaládába, attól a pillanatig, amíg a címzettnek átadják — nem kerülhetnek magánember kezébe. És senki más nem juthat hozzájuk, mint a posta és annak hivatalnokai. Kérdezzük tehát a posta vezérigazgatóságától: Kinek filett módjában egy a postára szbályszerűen feladott levelezőlap bélyegét leszakítania és azt ilyen éktelenségekkel telefirkálnia? Ha pedig magánembernek nem állott ez módjában, megengedhető-e, hogy a polgárok és így a zsidó polgárok adófilléreiből is javasdalmazott állami tisztviselők antiszemita otrombaságokra használják fel hivatalukat és ily galád módon üzérkedjenek hivatali megbízásukkal? Ez ugyanis már sokkal több annál, amit közönségesen antiszemitizmusnak nevezünk. Mert ez rendkívül alkalmas arra, hogy az ország lakosai megvonják bizalmukat a postától, amelynek fundamentális kötelessége a levelek és főképpen a magánlevelek érintetlenségét és diszkre tcionális voltát megőrizni és azt biztosi ,tani. Abban a pillanatban pedig, amikor ! ' ez a legcsekélyebb mértékben is veszélyez ! J terve van — megszűnik a posta postának I lenni. Kicsi dolog ez a levelezőlaphistória. Ba gat#*11 d'dlog. De éppen a jelentéktelennek látszó momentumok a/uk am**bek- i nek láncolata teljesen alááshatja az állam presztízsét. t s ha meg akarják őrizni az illetékesenek ezt a presztízst, akkor elsősorban azoktól a tisztviselőktől kell megtisztítaniuk a közhivatalokat, akik játékot űznek belőle és arculcsapják az állam tekintélyét. VILAQ A stresai Konferencia Szeptember 5. Új dátum a konferenciák tömkelegében. Ezúttal egy olasz kisvárost szemeltek ki a delegátusok, ahol kellemesen eltölthetnek néhány napot. Az európai közvélemény úgysem tekinti egyébnek az ilyen konferenciákat — az eddigi eredmények után ítélve — mint nagyszabású week-end-eknek, ahová idős diplomaták, fiatal gépírókisasszonyokkal szórakoznak. Mindennek dacára, talán-talán mégis , megéri a fáradságot, hogy alaposabban utánanézzünk annak, vájjon ez astresai konferencia milyen célok szolgálatában áll? A konferenciát, az a komité hívta öszsze, amelyet azzal a céllal állítottak össze, hogy Közép- és Keleteurópának gazdasági és pénzügyi rekonstrukcióját vigye keresztül. Milyen szépen is hangzik ez, így egyszerűen leírva, de mennyi problémát sirít magába ez az egyszerű mondat. Rekonstrukció! A legutóbb megtartott lausannei konferenciának tárgysorozatát, főképpen eredeti céljának tárgyalása töltötte be. És ez a német reparációk kérdése volt Arról is tárgyaltak mellékesen, hogy a Tardieu-terv alapján megindult tárgyalások, amelyet London és Berlin is szívesen vett, valóban előbbre vigyék a bajokkal küzdő középeurópai államok ügyét. Nem ejthette el teljesen a lausannei konferencia ama eredeti tervét mely szerint a Tardieutervet is tárgyalni fogja, de nem értek rá és éppen ezért határozták el egy erre a célra kiküldött komité összeállítását, mely azután egybehívta a stresai konferenciát Ennek a kiküldött bizottságnak tűzték ki célul azt is, hogy konkrét terveket állítson össze a nevezett államok pénzügyi és gazdasági rekonstrukciójára vonatkozólag. A rezolució, amely a lausannei egyezmény negyedik számú mellékletét képezi, határozottan kimondja, hogy tizenöt állam küldi ki majd kétkét delegátusát, az összehívandó konferenciára. A cseh-magyar-jugoszláv, román és osztrák delegátusok mellett, amely államokra a Tardieu-terv szorítkozott, kiküldi megbízottait Bulgária, Görögország és Lengyelország, sőt még a nyugati államok is, így a franciák, németek, angolok és olaszok, tehát azok a nagyhatalmak, amelyeknek hozzájárulása nélkül, úgysem tudnak semmit sem határozni a közép- és keleteurópai államok rekonstrukciójára vonatkozólag. A Tardieu-terv abból az elgondolásból indult ki, hogy az osztrákok és magyarok különleges súlyos pénzügyi helyzete csakis úgy volna megoldható, ha ezzel kapcsolatban megoldanák a jugoszláviai és romániai agrárkrízist is. Az a legfőbb cél, hogy az az öt állam működjék össze, amely tulajdonképpen Középeurópát földrajzi szempontból képezi, még azokból a tradíciókból táplálkozik, amelyet számukra a történelmi múlt biztosít. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a kölcsönös gazdasági egymásra hatás és utaltság sem, amely az adott földrajzi és történelmi helyzet folytán állott elő és az a gazdasági struktúra,amely úgyszólván egymás kiegészítését és segítését írja elő. A Tardieu-terv feltételezte, hogy a tervezetben felsorolt öt középeurópai állam felismeri azt a kölcsönös együtműködés szükségszerűségét és mindazon megoldásokat elfogadja, amelyek kivitelére a nagyhatalmaktól teljes anyagi és erkölcsi támogatást kapnak. Ez a terv, amely preferenciális engedményekkel akarja megoldani vagy legalább is megkönnyíteni azt a súlyos gazdasági krízist, megtorpant azon, hogy a legutóbbi tárgyalásoknál két európai nagyhatalom, politikai és gazdasági szempontból féltékenykedni kezdett egymásra s ennek kárát — természetesen — az érdekelt államok látták. A szeptember 5-én összeülő stresai konferencián, az érdekelt öt államon kívül, ott lesznek a nagyhatalmak kiküldöttei is. Ezek a nagyhatalmak, a tárgyalások folyamán minden lehetőt elkövetnek majd, hogy a kibontakozás útját egyen.