Uj Kelet, 1932. október (15. évfolyam, 225-246. szám)

1932-10-01 / 225. szám

Járón L. Pop(v fon: 177. Eli Sierkenstfséff éa kiadóhivatal: Cluj-Kolozsvár, 8tra* v. Brass ai u.) II. ___ „ ... jífnetwi árak:onta 111, negyedévre 321, fél- 60, egészévre 1211 lej. Külre: Havonta 1, negyedévre 3 évre, egészévre dollár. Hírnek díjszabás szerint. As „UJ LET" as erdélyi és bánsági óság egyetlen napilapja. Cikk utánnyomását csak a for-M H4I liápflliITTICa I. » «VI Bérűién tetten leveleket nem fogadunk el. áram!ctkes iratok .. . megőrzését nem vállalják. Főszerkesztő dr. Marton Ernő, Felelős tzerkesztő Jámbor Ferc, Bukaresti szerkesztő: Hátszeg Krny. Sir. Sf. Constantin Sz. 11. Szombat, 1932 okt. 1 693. IV IdKM 1. XV. IH. 225. szám ana tóvá zná tóvá! !— boldogi ujesztendát kink olvasóinknak és minden velünk embernek, akik érzik a letarolt teret szépségeit, érzik, hogy a mi eszünk kezdete jelenti az örökkévalóa vetett hitet Jelenti, hogy a sárvegetáció, az ősz fuvallata nem az lás szimbólumai, hanem új életek láss Régi zsidó szokás szerint — a Bibliával a rituáléba is belekerült sófárok hangját halljuk, harsonáját áilandóságnak és múlhatatlanságnak. Jasana napján ráeszmélünk az elmúlt felekvéseire és azokat összevetve, kérdezzük magunktól: érdemesek vanik-e az életre, tettünk-e valamit túlgunk érdekein, használtunk-e embereiunknak eben az évben fokozottan van szükarra, hogy ezt a számadást mindenki csinálja. A krízis annyira megdöbhette az embereket olyan pánik vett a lelkeken, hogy nagyon is megskeztünk emberi kötelességeinkről. Minl egyetlen kötelességet ismert, azt az önzés diktált neki. Holott éppen izös bizonytalanságnak közepette egynyosságnak kellene érvényesülnie: az erség pozitívumának. , Makivá írhatunk egymásnak boldog fs egyszerű frázisként A zsidó köpésben több van formaiságnál. Ami- 1 zsidó akár a béke igéjével, akár az könyvébe való beiratás kivánságaköszönti társát azt a kívánságát rja kifejezni, hogy szűnjön meg mintársalkodás. eszméljünk magasabb éri mivoltunkra: szeressük egymást!nnek az üdvözletnek a jegyében hírük meg a tradicionális köszöntést: aná tová ö mbös magyar fascizmus állandó diktátor, imje: Gömbös Gyula tegnap dezignált szterelnökként hagyta el a kormánypalotát. magyar reakció történetében nem mit jelent ez a változás, sőt ha ez lehetséges, rosszabbodást jelent,ömbös az intranzigens antiszemitiz és fajvédelem felkentje Magyarorson, aki bár annak idején az októberi adatom urai között forgolódott, első jelentkezett, amikor a fehér terror magyar fasizmus véreskezmű uralmát ett inaugurálni vele és Héjjas Ivánnal kezdődött agyar fehér terror uralma, a míg Héjjas Iván nem tudott konidálódni, addig Gömbös posszibilis-. tudta tenni magát a törvényesített elő forradalom atmoszférájában is. Előbb megfenyegette, majd támogatta Ihlen Istvánt, aki végül is honvédéi, miniszterré nevezte ki. Róla Mussolinit szeretné utánozni a tartalékos kapitány úr, aki közben írnokká lépett elő. Miniszterelnökké való dezignálása agyar ellenforradalom uralmának beézését jelenti Gömbös után már rosszabb nem jöhet, viszont bizonyos, hogy az Ő uralma jelent többet vagy kevesebbet, mint Bethlen, vagy a Károlyi Gyula országi Gömbös-kormány uralma egy kétség, esett, kisajtolt, tönkretett és elképzelésen nyomorban sínylődő népre needik rá, az egyetlen európai népre Olaszországon kívül —■, amelynek es titkos választójoga s amely fölött a0éltkézi birtokok, a restaurált feudalius anakronizmusa sötétlik. Ömbös Gyula talán éppen azért kapt megbízatást kormányalakításra, íg közismert „erős kezével“ nehezed rá a forrongó és forradalmi hangúra. Mert Magyarország népe nagy többsém akut forradalmi hangulatban él, ország fölött terhes bel. és külpolikai problémák jellege lóg. Ezeket a problémákat szuronnyal épp kevéssé lehet megoldani, mint ravasz etikával, ám hősnél különb legények,int Pri-mo de Rivera, vagy Papén sem tudtak, vagy tudnak ily módon enyhülést hozni a követelőző kérdésekben. S éppen ezért nem egészen túlzó talán az a feltevés, hogy ez a magyar ellenforradalom, melynek véres színjátéka és ma is élő terrorja Gömbös nevéhez fűződik, Gömbössel is fog véget érni. Az orosz paktum Románia közvéleménye, még a mai fojtott és gondterhes légkörben is, fokozott figyelemmel fordul a Gerzben kezdődő román-orosz paktumtárgyalások felé. Az európai országok közül, Lengyelországon kívül, egyedül Románia az a jelentősebb állam, amely közvetlen szomszédságában terül el Szovjetoroszországnak. Ez a szomszédság tizenhárom esztendő óta a legvéresebb és legsúlyosabb határincidenseket váltotta ki. Állandó nyugtalanságot, az ostromállapot elviselhetetlen atmoszféráját termelte ki Beszarábiában, melynek orosz lakosságára állandóan a gyanú és a bizalmatlanság köde nehezedett. Ha semmi egyébért, már csak ezért is rendkívül kívánatos volna, hogy a szovjet és Románia között létrejöjjön az a megnemtámadási paktum, amelynek méltó betetőzése a diplomáciai kapcsolatok felvétele volna a két ország között. A paktum realizálása, vagy a diplomáciai kapcsolatok felvétele Románia állandó idegességét és nyugtalanságát kétségtelenül enyhítené s főleg lehetővé tenné, hogy a két ország között kereskedelmi kapcsolatok is jöhessenek létre. Románia ugyan agrárállam, így mezőgazdasági terményeket nem exportálhat a szintén agrárjellegű Oroszországba, de viszont Romániának fejlődő ipara is van s ma Oroszország az egyedüli állam Európában, mely — az ötéves terv kapcsán — nehézipari nyersanyagokat, vagy készárukat importálni képes. Talán nem megy egészen fantasztikus számba feltételezni, hogy esetleg vasércet, lovakat, tenyészállatokat szállíthat Románia Oroszországnak s ezáltal némi■leg megjavíthatja külkereskedelmi mérlegét. De ha mindez el is maradna, pusztán az ország biztonsága és nyugalma érdekében feltétlenül előnyös volna, ha a meg- nemtámadási paktum és a diplomáciai kapcsolat kiépítése a megvalósulás stádiumába jutna Oroszországgal. Ezzel a ténnyel az ország integritásának kérdése is végre nyugvópontra jutna, ami viszont a belpolitikai atmoszférát is lényegesen enyhítené s megóvná az országot attól a kínos lehetőségtől, hogy Lengyelország, Franciaország és a balti államok gyűrűjében Oroszországgal szemben elszigetelődjék. Érthető tehát, ha nagy várakozással ter kintünk a genfi tárgyalások elé s azoknak mihamarabbi sikerét szeretnék regisztrálni Október 5-én mondja el kormányprogramját Gömbös, ex új magyar miniszterelnök Budapest, szeptember 30. Gömbös dezignált miniszterelnök valószínűleg október 5-én mondja el részletes programját kormánya megalakítása után az egységes, pártban. Legújabb kombinációk szerint Tomcsányi Vilmos Pál lenne a külügy., Keresztes Fischer Ferenc belügy- Lázár Andor igazságügy-, Kornis Gyula vallás- és közoktatásügy-, Kállay Miklós földművevelésügy., Imrédy Béla pénzügy- és Kozma Miklós kereskedelemügyi miniszter. Az ellenzéki pártok közül csak a Wolffcsoport hajlandó együtthaladni Gömbös Gyulával. A többi pártok a dezignált miniszterelnökben a Bethlen-rezsim folytatását látják s erős harci hangulatot fejeznek ki vele szemben. Titulescu megkezdte a harcot a kormány ellen a külföldi sajtóban Ki mondjon le, Vaida, vagy Titulescu? Ismét felütötte fejét a kormányválság lehetősége Bucuresti-Bukarest, szeptember 30. (Az Új Kelet tud.) A Titulescu-ügy nap-nap után jobban komplikálódik. A helyzet anynyira bonyolódott, hogy politikai körökben komoly formában beszélnek az egész kormány lemondásáról. A londoni követ azt kérte a kormánytól elégtételül, hogy Gafencu külügyi alminiszter mondjon le. a Cădere varsói követet pedig azonnal rendeljék vissza Genfből, ahol tudvalevőleg : Litvinoval kellene tárgyalnia. Vaida nem hajlandó Gafencu lemondsát — amit a külügyi alminiszter azonnal felajánlott — elfogadni. A miniszterelnök ugyanis úgy véli, hogy Gafencu az ő utasításainak tett eleget, tehát feláldozásra igazságtalalt volna. Cáderet pedig nem akarja visszahívni, mert reméli, hogy a Litvinoval való közvetlen tárgyalások eredményre fognak vezetni. Ez a magatartás viszont a Titulescuval való végleges szakítást jelenti. Az uralkodó nem akarja odáig hagyni a dolgokat, hogy Titulescu lemondását elfogadja a kormány. Azt sem akarja viszont a király, hogy a kormány mondjon le, már pedig pillanatnyilag a belpolitikai élet ez elé az alternatíva elé van állítva. A kormányban is vannak miniszterek, mint például Mihalache, akik semmiesetre sem hajlandók tudomásul venni Titus Ilescu lemondását. Az ügyben tegnap este újabb fordulat következett be. Párizsi és genfi táviratok arról számolnak be, hogy a londoni Reuter-ügynökség egy kommünikét közölt, amely szerint a király és az ország Titulescu mel-l lett áll. Ezt a kommünikét nyilvánvalóan mag£ Titulescu helyezte el és éle határozottan a kormány ellen irányul. Mibyen viszony állhat fenn ezek után a kormány és Titulescu között? — teszik fel a kérdést kormránykörökben, hozzátéve azt is, hogy Titulescu az efféle kommünikék továbbításával rendkívüli mértékben megnőhez itt Románia helyzetét az Oroszországgal folytatott tárgyalásokon. A nemzeti parasztpárt elnöki tanácsa ma este ülést tart, mely foglalkozni fog a Titulescu esettel is. Ebben a kérdésben egyébként még semilyen elhatározás nem történt. Litvinával a tárgyalások Génfben folynak és kedvező eredménnyel biztatnak. De ha nem is tudnak megegyezni a tárgyalófelek, a román kormány minden esetre bebizonyítja, hogy hajlandó a Kellog-paktumon túlmenő egyezményt is kötni, bár ez a szerződés is elegendő garanciát nyújt. Románián nem múlik a megegyezés. A nagy számadás A „rettenetes napok“ ismét ráköszöntöttek Izrael népére. Elérkezett a „din vechesban“, a nagy számadás ideje. Kopott ünneplővel, szegényesen és nyomorultan, lehorgasztott fővel járul ebben az évben a zsidó az ítélőszék elé. Megrendülten keresi felcsukló zokogásban a tisztulást, vágyóan kutatja a felszálló zsolozsmák akkordjaiban a jobb jövő reménységeit. Más népek pezsgő jókedvvel, duhaj, befelejtő gondtalanságban temetik az elmúlt esztendőt és gondtalan, szilveszteri hangulatban táncolnak át az új évben. Egyedül mi zsidók csinálunk ilyenkor mérleget. Tőlünk számon, veszik, hogy megtettük-e kötelességünket magunkkal és népünkkel szemben. Mintha a zsidó nép csodálatos életösztöne iktatta volna be tradícióinkba, hogy az élet folytonossága nem ismeri a naptár korlátjait Az új esztendő nem beiratlan, üres lap, hanem az elmúltnak szerves és egyenes folytatása. Nem felejteni kell léha gondtalansággal az elmúlt esztendőt, de okulni belőle, hogy a megtisztult lelkiismeret magabizásával lépjük át az élet ránkszakadó új periódusának küszöbét Lepergett ismét egy év és nem volt sok köszönetünk, sok örömünk benne. Amerre csak a szem ellát, mindenünnen véres kataklizmák rémei vicsorítják fogukat a világra. Mint valami apokaliptikus pók, terjeszkedik el a globus fölött a krízis. Csápjai már elértek a világ legeldugottabb zugába is. Rendek és intézmények, amelyeket öröknek és megingathatatlannak hittünk, nap-nap után veszítik el a talajt lábuk alól. Tátongó szakadék peremén áll az emberiség, szinte sorsába törődve, mintha csak a lavinát várná, amely a mélybe sodorja. Békét prédikálnak a politika papjai, a fegyverkezés még a világháború előtt sem folyt oly őrült tempóban, mint most. Milliók éheznek és az éhezők hangja hol itt,a hol ott morajlik fel, mint távoli dübörgés, közelgő nagy viharok vészes heroldja. Tizenhárom évvel a történelm legnagyobb embermészárlása után a morális egyensúlyából kizuhant emberiség új háborúra készül. Leszerelésről beszélnek, de a lelkeket már felfegyverezte az uszító nacionalizmus gyilkos mákonya. Nagy változások terhét hordja méhében az idő és mintha a történelem tragikus rendelésének minden borzalmát. Hitler a mélységes szimbóluma ennek az igazságnak, az elmebajos mázolósegéd, akinek egyetlen intésére milliók ajkán hangzik fel a „Juda verrecke!“ Az egész világon fellángoló antiszemitizmussal szemben pedig fegyvertelenül és minden jött-ment önkényének kiszolgáltatottan áll a zsidóság. Nincs már szó, kifejezés, amely érzékeltetni tudná a maga meztelen valóságában a zsidó nép szörnyű anyagi összeomlását. A háború előtti és közvetlenül a háborút követő évek viszonylagos jólétét felváltotta a nyomor, amely nap-nap után egyre mélyebben hasít a zsidóság testébe. A zsidó középosztályból, a „wohlhabend“ zsidó famíliából hírmondónak is alig maradt valami, éhhalál kopogtat az ajtón ott, ahol tömegesen élnek a zsidók. A világgazdaság válsága azt a népet kellett, hogy sújtsa a legborzalmasabban, amelytől a szétszóratás megtagadta a szilárd alakot, földet, amelyben meggyökerezhetett volna. Homokra és illúziókra épített a galámzsidóság, és a kártyavárakat kegyetlenül elmosta a történelem legelső vihara.