Uj Kelet, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-01 / 1. szám

TupMfali lătite la •ul fo. 234.71»—WS. Szerkesztőség és kiadórava­tal: Cluj-Ko­­lozsvár, Stra­­n Baron L. Pop (v. Brassai-u.) 1•t­elefon: 9­77. Előfizetési árak: Havonta 110. negyedévre 121, fél­­vre 19, egészévre 120 lej. Külf­öldre: Havonta 1. negyedévre 3, élévre 1, egészévre 1• dollár. Hir­­d­ések díjszabás szerint As ״ UJ [ELET״ az erdélyi és bánsági z­sidóság egyetlen napilapja. Cik­k­eink utánnyomását csak a for­­r­ás megjelölésével engedjük meg. | ZSID­Ó POU­TIKA1HAPIUIP Bennentetlen levele­ket nem fogadunk el Ara 3 lel­keiiratok ־ megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk• Főszerkesztő dr Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor F. Bukaresti szerkesztő: Hátasegi Ernő, Str. Sf. Constantin Nr. St. Vasárnap 1913 jan 1 ff T DE1H3. XII Cl* 1 *33* Ismét új polgári év kopogtat az Idő gászi kapuján. De ez a kopogtatás ko­­ntsem a régi, erélyes hanggal hangzik, kább sejtelmesen, félelmetesen, nyeg­­tanítóan. A lezajlott 1932-iki év szerte a világon válogatott szenvedések és a válogatott egpróbáltatások éve volt Amit az r*' .5 évekből az emberiség tényként f­űtett át: az elmúlt évben ménytelenséfeké változott י■ Vájjon a ma beálló új esztendő több,­omolyabb reménységre jogosít fel ben­­nüket? Ha csupán a rideg tényeket vesszük apui , nem. A világválság mindenütt mélyült és még egyre fokozódik. Az a mű­ optimizmus, amit az egyes kormányok taktikából hangoztatnak: a­­nyékben egyáltalán nem talál támasz­­a. Játék ez az emberek türelmével, akik egyre türelmetlenebbek. Mégse volna helyénvaló, ha, az civili­­st emberiség a teljes csüggedésnek ad­­át magát Nem volna helyes azért, ért mint minden nagy korszak, úgy a­­ korszakunk is a szenvedések és meg­­óbáltatások pokoli tüzében fogant és a envedések tüzében tisztul majd meg. Egy nagy társadalmi-gazdasági ezre­­s szemtanút szenvedő alanyai és drá­­gi hősei vagyunk. Véres politikai harcok, őrjöngő tévelé­­sek színhelye lett a föld, melyen él­­nk adatott■ r Rosszul, gyalázatosan élünk, holott épen és jól is élhetnénk. Gépeink vannak, melyek bőséget ont­­inának, dolgos parasztok milliói van- Ik, akik termékennyé teszik a földet És mégis mindenütt éhség, nyomor,­tségbeesés árulkodik. ־'. Hol van, hol lehet tehát rá hiba? Bizo­ 0y, hogy nem a külső adottságokban, hiba az emberek egy részének fejében Iki struktúrájában van. A hatalmas, drámai gigászi korszak, ilyhez foghatót a történelem még nem edukált szinte ordit ama nagy fér­­ik és vezérek után, akik kivezethetn­­­­k bennünket a rettenetes káoszból. E gigászi kor legnagyobb tragikumá­­ak azonban éppen az a körülmény lát­ok, hogy a cselekedet férfiai törpéknek izányulnak mellette. Törpéknek a törpék gonoszságával fonomániájával és makacsságával. A tények ereje hatalmas, de hatalmas emberi akaraterő is: az emberek elt­­ilják történelmüket Ma rosszul csinálják. Várjon holnap, helyesebben a beálló évben jobban fogják-e csinálni. Bizonytalan jóslatokba nem bocsájt­ozhatunk. De tudjuk azt, hogy a dől­­ők kényszere még a tévelygő emberi lyaknál és akaraterőknél is hatalma­­bb. Az élet élni akar s az emberek mi­­­sk­ ennek a csodálatosan hatalmas aka­­rtabb hordozót Ebben a reményben indulunk neki az 1. az 1933-iki évnek. Abban a kissé tri- fis hitben, hogy ahol legnagyobb a sú­ly, legközelebb van a segítség is, és helyett­e Rendszerint úgy van az, hogy máskép­­­­t történnek a dolgok, mint ahogyan az uber szeretné. Itt van például a romániai köztiszt­­iselők ügye. Tíz év óta panaszkodik az ország a rosz közigazgatásra, Románia az az or­­ság, ahol automatikusan nem intézik el polgár­jogos kéréseit, ahol a bürokra­­tinus ezernyi akadályt gördít a polgár idekeinek útjába, ahol nincs rendes átvitel és dühöng a korrupció. Tíz év óta követeli az ország, hogy zen változtassanak. Hát most változtatnak. Még­pedig úgy, hogy "leegyszerűsítik az állami apparátust" önmagában véve nem árt egy kis egy­­szerűsítés a túlzsúfolt állami hivatalok­­ban és nem árt.a költségvetés szempont­­jából sem. De mikor éri meg az ország, hogy meg is javítsák a közigazgatást.. ? Schneider- Creutoi... A Journal de Geneve eddig a Népszö­­vetség hivatalos orgánuma volt. A népszövetségi gondolatnak, tehát a ״ világbéke‘‘, az ״ általános leszerelés“ és — horribile — az ״ Európai Egyesült Ál­­lamok“ gondolatának szószólója. Egy egészen egyszerű pénzügyi tranz­­akció azonban váratlanul­ megváltoztatta a Journal de Geneve eddigi irányvonalát A lap, melyre az európai gondolat és a béke nagy eszméje sütötte rá: azt hi­­hettük volna — letörölhetet­lenül — bé­­lyegét, máról holnapra harcias, háborúra uszító orgánum lett. Ez az orgánum ugyanis átment a Schneider,Creuzot fegyvergyár érdek­csoportjának tulajdonába. Ennyi a hír. Tudja az Isten, mit mondjon az ember­­ ehhez a dologhoz, amely kommentár nél­l­kül is éppen eléggé ékesszóló. Nem­ a pénzügyi részéhez. Mert hiszen az adás-vétel az természetesen hozzátar­­tozik a kapitalista társ­ad­allomhoz. De hogy pont a Népszövetség... Vájjon lehet-e őszinte az a békegondo­­lat, mely pár millióért legékesebben szóló kürtjét eladta a fegyverkezésnek? Vájjon nem­-e a legelszomorítóbb szem­­játszatásnak tűnik-e az a sok béke­­bombaszt és frázis, amely éveken keresz­­tül kiröppent a Journal de Geneve hasáb­­jairól? Mert ez a tranzakció nem jelent egye­­bet, mint azt, hogy a Journal de Geneve, ről váratlanul lekopott a zománc. És nem maradt meg csak a közönséges anyag, a közönséges és sárral freccsen­­tett Érdek, melynek mélyén a Profit rej­­tőzik: eddig az államoknak békefrázisok mögé bujtatott profitéhsége, most pedig szimuilán: Schneider-Crenzot.. ! Maria román királynő szenzációs regényt írt ell Haiti hercegnőről, akinek hOiouooa 10 «I«■ el keltei! MtOBia hazajoi. A könyv egy becsi bl.OOvo falai mosásában rotivesen megjelenik Bécs, december 31. Az Ulster távirati iroda szenzációs hírt röpít világgá. Eszerint Maria román királyné, akinek irod­almi talentumát világszerte elisme­­rik, olyan tartalmú könyvet irt, amely az egész világon nagy érdeklődésre tarthat számot. A könyv az egyik nagy bécsi tőadóvál­­lalat kiadásában rövid időn belül meg is jelenik. Meséje egy fiatal hercegnőről, szól, aki házassága következtében kényte­­len elhagyni hazáját és aki a messze tá­­volból elkeseredett harcot vív a hazájá­­ban élő udvaroncok intrikái ellen. A történetet Mária királynénak a világ­háborúval kapcsolatos visszaemlékezései egészítik ki. A francia szenátus is meg­­szavazta az osztrák kölcsön­­ben való részvételt Bezárták a francia parlament ülésszakát. Párizsban nagy jelentőséget tulajdonítanak a néme­t francia kereskedelmi egyezmény megkötésén­ek Párizs, december 3. A francia szená­tus tegnapi ülésén Jeanneney elnöklet­­te alatt megvitatták a­­z Au­sztriának nyújtandó nemzetközi kölcsönben való részvétel kérdésére vonatkozó javasla­­tot- Beranger előadó után a vitában felszólalóknak Cherop és Paul Boncour válaszoltak. A szenátus ezután 144 sza­­vazattal 68 ellenében megszavazta Fran­ciaország részvételét az osztrák köl­csönben. Mintegy száz szenátor tartóz­kodott a szavazásban való részvételtől. Abel Gardet igazságügyminiszter a sza­vazás eredményének kihirdetése után felolvasta az ülésszak bezárását bejelen­tő elnöki dekrétumot. Az új parlamenti ülésszak január 10-én fog kezdődni. Ezzel kapcsolatban a népszövetségi főtitkárság közli, hogy Anglia ratifi­­kációjának közlése az osztrák kölcsön ügyében beérkezett a főtitkársághoz. Mára remélik a francia ratifikáció megtörténtének közlését. Párizs, december 31. A német-fran­­cia kereskedelmi egyezmény megkötése párizsi politikai körökben nagy megelé­gedést keltett. A hivatalos kommüniké hangoztatja az egyezmény jelentőségét , azt a békülékeny szellemet, amely a tárgyalások során a delegációkat átha­­totta. Az új egyezmény — mondja a hi­vatalos közlemény — bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok még szo­­ítsabbakká válhassanak. Durand keres­kedelmi miniszter sajtónyilatkozatban szintén utal az e­gyezmény nagy jelentő­ségére s kihangsúlyozza azt a meggyő­ződését, hogy a megállapodás kezdetét fogja jelenteni a francia gazdaságpoli­tika új orientációjának. Barcelónában a rendőrség felfed*»«« a szir*dikálista forradalmárok titkos fegyverraktára* Párizs, decemberül. Barcelonában a rendőrség felfedezte a szindikálista for­­rada­lmárok titkos bomba- és fegyverrak­­tárát , több mint ezer nehéz bombát, több ezer fegyvert s nagymennyiségű muníciót, továbbá iratokat , titkos ter­­veket foglaltak le. Megtalálták a forra­­dalom megmozdulás haditervét és a ka­­szárnyák pontos tervrajzával együtt. A­­ szindikalisták a közelnapok valamelyikére vasutassztrájkkal egybekötve tervezték a megmozdulást. Új házkutatások és le­­tartóztatások egész éjjel folyamatban van­­­nak.• világ­hágk G DC politiká­ján is? Irta: Dr. Mayer Ebner országgyűlési képviselő­k. Szovjetoroszországban szótöbbséggel kimondották, hogy nincs isten és ná­­lunk a kamarában megegyeztek a ro­­mán pártok, hogy a zsidóság nem etni­­kai kisebbség- A ״ beiratkozott‘* zsidó: Aureliu Weiss képviselő áldását adta erre az egyesülésre és a „mózes felekeze­tü“ románok a regátból, a zsidó tányér­nyalók a csatolt területekről bravót kia­bálnak. Nagy öröm érte Izraelt! Nem nemzet többé nem nép, nem is kisebb­­ség. Etnikailag, vagyis népileg a több­­ségi nemzethez tartozunk, fajtiszta ro­­mánok vagyunk; az összes román pár­­tok szélesre nyitják karjaikat, hogy be­­fogadjanak és Weiss Aureliuval az élü­kön valamennyien, anathémát kiabál­­nak a Zsidó Pártra, amelyet Weiss ny .,az antiszemita liga pendantjának“ ne­­vez el. A tisztelt Ház el van ragadtat­­va­­ a Curientul Israelit, a román Uniu­ne-zsidók lapja, reszket az örömtől. Az Országos Zsidó Párt a földön fekszik és minthogy a községi választásokon 20—30 szavazat hiányzott az egyes ön­­álló zsidó listák sikeréhez, ez annak bizonyítéka, hogy a zsidó tömegek el­­fordultak a Zsidó Párttól és hogy tehát az asszimiláció magva ismét gyökeret vert. NI . A csernovitzi liberálisoknak egyik zsi­dó szolgája, egy liberális grand seigneur ״ moskó“-ja, felölti bölcs ábrázatát és azt írja: ״ A zsidóknak olyan politikát kell folytatniok amely a két nagy ro­­mán pártnak egyaránt tetszik. Az isten ért, csak nem nemzeti koncentrációt, mert ez a gálatot jelenti a belpolitiká­­ban." És 11a választásokra kerül sor, meg­­kezdődik a hajsza a zsidó szavazatok után. A román pártok felütik verbu­­váló zászlóikat és mint a cár a háború kitörésekor, valamennien a­­szeretett zsidókéhoz fordulnak, akiknek meg-­ígérik a csillagokat is az égről. — Jertek hozzánk — mondja a nem­­zet parasztpárti Madgearu —, mert egyébként semmit sem várhattok a de­­mokráciától. — Jertek hozzánk — mondják a li­­berálisok —, mert ha nem, odadobunk benneteket a cuzistáknak. — Szavazzatok rám — mondja a zsi­­dó-védő Lupu — ellenkező esetben Ro­­bu jól teszi, ha Landaut üti és — — mélyen megindulva afölött, hogy a román pártok szívesen felfalnának bennünket, felállt a beszédes Aureliu Weiss, a zsidó hitnélküli román és kije­lenti, hogy a zsidók kötelesek a nekik megadott polgári szabadságokért hála­­képen a román pártokon belül harcolni az ország jólétéért. Hogy a románok száz évvel később ad­ják meg nekünk a szabadságot s hogy kétszázezer román nép testvére a' cuzistákon keresztül ״ 108 Jidani‘‘-t kiált oda neki, az Weiss Aurelia urat nem rendíti meg. Valószí­nűleg az sem fogja megrendíteni, ha ugyanazt, csinálják majd meg vele, amint Blanc Aristiddel, a keresztény román diákok jótevőjével történt a ״ Fundaţia Carol"-ban... Ez a Weiss zsi­­dó tradícióról semmit sem tud, zsidó ne­velést nem kapott. Kézzel és lábbal til­­takozik a zsidó valláshoz a zsidó hithez való tartozás ellen. Mi jogosítja fel te­­hát arra, hogy a varlnynentben,­a zsi■ dói nevében nyilatkozatokat tegyen. Zsidók választották meg tol­ónt Miféle zsidó tömének állatik a háta mögötti Milyen zsidó-priam­vi a Jav­­án itt öltette manót és hogy hívják azt a zsiddó szer­­vezetet, amelynek exponenseként a par­la­men­tben beszélt Az a té­ny, hogy Weiss Aurelint csak az anyakönyvi hivatal feljegyzése köti

Next