Uj Kelet, 1933. június (16. évfolyam, 122-145. szám)

1933-06-02 / 122. szám

PÉNTEK, 1933. JÚNIUS 2. UJ KELET A magunkfajta újságíróember ritkán érez meghatottságot. Nincs ideje rá. A izomerít és megrendítő események olyan ömege fut naponta az idegein keresztül, hogy előbb-utóbb megedződik a legirruálisabb emóciókkal szemben is, miként az orvos sem lágyul el, ha jajgatni hallja betegét, hanem segíteni igyekszik rajta. Nem röstellem bevallani, hogy például seppet sem voltam meghatva, amikor Palesztina földjére léptem. Pedig minden alamirevaló palesztinai útibeszámoló ennek a meghatottságnak leírásával kéz-׳ ódik. Vizsgáltam magam, de hiába a könnycsatornáimban egyenesen szaharai zárazság uralkodott. Nem borultam le legcsókolni a szent rögöket, nem estem stázisba, nem táncoltam bórát, általáan egész normálisan viselkedtem. Józanul és hétköznapiasan veszekedtem az rab vámtisztviselőkkel, aki egy kis proaganda-filmet talált poggyászomban és it mindenáron meg akarta vámolni,zután siettem szállodát keresni, hogy töltözködjem és megvacsorázzam. A kora gyomor egyébként is a legkérlelhetetlnebb ellensége a szentimentális érzésekek.Ha már benne vagyok a nyilvános gyorsban, bekell vallanom egy még nayobb bűnömet is, bár lehet, hogy ezzel sakugyan׳ magamra vonom némely köik rosszalását. Nem voltam meghatva a tentfalnál sem. Nem voltam meghatva leső múltúak e szomorú maradványait annak ellenére, hogy egyik-másik isfa társunk, a helyszínre érkezve, onban olyan üvöltésbe kezdett, hogy a fánatlanul szundikáló angol rendőr edve rezzent fel nádszékében. Én sajnosrá hoztam magammal ilyen hazulról ekészített könnyeket. Nincs érzékem a halott kövek iránti eszemmel felmérem történelmi jelenségüket, művészi becsük — ha van ilyen — szintén nem kerüli el figyelmemet, de a szívemben nem mozdul meg semmi. Emóciók nélkül állottam Gizehben a piramisok előtt, visszavigyorogtam a Szfinkszre és az Akropoliszon hűvös objektivitással vizsgáltam az antik görög ■ építőművészet csodálatos maradványait. A kövek hidegen hagynak , csak az élet az, amely felé érdeklődésem minden melege árad. Ám annak ellenére, hogy a meghatottság ritka vendég nálam, mégis Palesztinában nem egyszer lepett meg az elfogódottság érzése. Őszinte emberi megindultságot éreztem majdnem minden munkáskolónián, főleg a gyermekek számára épített külön házakban, amikor láttam, milyen hősies erőfeszítéseket tesznek ezek az újtípusú zsidó emberek a jövő generáció érdekében, ők maguk még a legtöbb helyen fabarakokban laknak, de a gyermekek számára már valóságos palotákat építenek, higiénikus csecsemőotthonokat, óvodákat és iskolákat, olyan kényelemmel és pedagógiai szakértelemmel, amelyhez hasonlót a legmodernebb nyugati államokban, is ritkán láthatunk. Az igaz, hogy talán a világon sehol olyan szép gyerekeket nem lehet látni, mint Palesztinában. Nagy melegség járta a szívemet Tel- Aviv egyik uccáján, amikor két pöttömnyi gyereket hallottam veszekedni. Olyan szépen veszekedtek héberül, úgy püfölték egymást héberül, hogy az szinte megindító volt. Ez győzött meg mindennél beszédesebben arról, hogy a héber nyelv valóban él és a gyermekek száján új fejlődésnek indul. Palesztinai barátaim mondották, hogy a gyermekek a legnagyobb nyelvújítók. Erec Jiszráélben és már nem egy gyermekszájon fakadt új kifejezés ment át a közhasználatba. Érzéseim melegét a jövő foglalta le a maga számára. Hadar szuson nem vehetett részt, mert éppen szigorlat előtt állott, de a második kongresszustól kezdve már cselekvő tényezője volt a cionista mozgalomnak. Mindig ügyelt azonban arra, hogy tudományos karrierjét se hanyagolja el, mert tudta, hogy a cionizmus ügyét is eredményesebben szolgálhatja, ha a polgári életben megállja a helyét. Előbb Genfben volt tanársegéd, majd a manchesteri egyetem hívta meg magántanárnak, ahol pár évvel később rendes tanár lett. A nagyság átka — Mikor látta utoljára Chaimot? — A múlt héten utazott vissza Európába, a pészachot Palesztinában töltötte. Eddig még minden pészachra eljött meglátogatni engem. De sajnos nekem nincs sok örömöm benne, mert Chaimot egy percre sem hagyják itt nyugodni, öt perccel a hajóindulás előtt még tárgyalt emberekkel. A hhalócok nagyon szeretik, és állandóan körülveszik. A szedert ő tartotta itt ebben a szobában, de még a végére sem érhettünk a Hagadának, már jöttek érte, hogy vegyen részt a német menekültek szederén, ahol 1500 ember énekelt és táncolt a német pokolból való szabadulás fölötti örömében. Weizmann Chaim családja felől érdeklődünk. — A Chaim felesége, mint tudják, orvosnő és fiam odaadó, hűséges munkatársa. Két fiuk van. Az egyik 25 éves és Cambridgeban tanul, a másik 15 éves és ősztől kezdve itt Palesztinában fogja folytatni tanulmányait, ősszel egyébként Chaim is végleg Palesztinába költözik. Átveszi a rechoboti mezőgazdasági vizsgálóintézet vezetését, amely intézet, mint a jeruzsálemi egyetem kiegészítő része fog működni. Állandó lakása Tel-Avivban lesz és innen fog kijárni a félórányira fekvő Rechobotba. Miből él Weizmann? — Miből él ma Weizmann Chaim? — faggattuk a szívélyes és beszédes öregasszonyt. — Chaim aránylag elég jó anyagi viszonyok között él, bár már évekkel ezelőtt otthagyta az egyetemi katedrát és a cionista szervezettől sem fogadott el soha fizetést. A találmányai után járó jövedelemből él. A háború alatt Chaim feltalálta a raetylalkohol egy új készítési módját, amellyel, mint ismeretes óriási szolgálatot tett az angol hadvezetőségnek. Vannak, akik azt állítják, hogy enélkül a találmány nélkül az angol hadsereg munícióellátása megbénult vona. Az angol kormány óriási összeget ajánlott fel a találmányért, de Chaim, aki éppen akkor kezdte meg tárgyalásait Balfour lorddal Palesztina ügyében, nem fogadott el semmit, ami igen jó benyomást tett az angol kormányra. Ugyanakkor azonban egy amerikai érdekeltség megvette a találmányt a háború utáni értékesítésre és ebből Chaim még hosszú évekig fog kapni olyan járadékot, amelyből gondtalanul tud megélni. Chaimnak ezenkívül még több kémiai találmánya van, amelyek szintén jövedelmeznek. Egy kis politika Megkérdezzük, mit tud a fia legközelebbi politikai terveiről, főként a küszöbön álló világkongresszussal kapcsolatban. — Chaim nem fog elmenni a mostani kongresszusra — mondja hirtelen és határozottan az öregasszony. Feivel Weizmann, aki szintén jelen van a beszélgetésnél, igyekszik diplomatikusabban megfogalmazni anyja elszólását: — Még nem biztos, hogy az öcsém résztvehet-e a legközelebbi kongresszuson. De az öregasszony nem hagyja magát. Egész harciasan mondja: — írja csak meg nyugodtan, a fiam nem megy el a kongresszusra... Tovább is beszélne, de Feivel rosszaló pillantása elnémítja. Pedig már hegyeztük a füleinketegy kis politikai pikantériára. Megpróbáljuk egy másik oldaláról érinteni a kényes kérdést. — Mi a véleménye Szokolowról? — Hát — mondja elnyújtva és kényszeredetten az öregasszony — Szokolow ügyes újságíró. Többet nem is mond, de mi már megértjük, hogyan vélekednek a Weizmanncsaládban a cionista politika személyi problémáiról, önkéntelenül is a Maniu- Vaida affér jut eszembe. Weizmann és Szokolow viszonya sok hasonlatosságot mutat e két román államférfiú kapcsolatához. Weizmannt is negyvenéves barátság fűzi Szokolowhoz, ugyanabban a cionista pártban küzdenek s ma mégis Szokolow az elnök és nem Weizmann. Nem feszegetjük tovább a politikai kérdést. Feivel is nyugtalankodik, fél, hogy az anyja olyanokat talál mondani, ami nem a nyilvánosság számára való. Hiszen nem is politikai szenzációkért jöttünk ide. Weizmann anyját akartuk látni és kezet akartunk csókolni annak az asszonynak, aki a mai generáció egyik legnagyobb fiát adta a zsidó népnek. Bucsúzáskor még megmutatják nekünk azt a szobát, ahol Weizmann lakik, mikor látogatóba jön ide. Puritán egyszerűséggel berendezett kis szoba. Szerény íróasztal, vaságy, a falon egy bronz Herzl plakett és egy Böcklin-kép. Egyszerű és puritán minden, mint a férfi, aki itt szokott lakni. Marton Ernő: Két hét az épülő országban Weizmann anyjánál Hakarmelen Egy anya beszél a fiáról Egyetlen alkalom volt csupán, amikor hervadás képe is a szivembe markolt. ק nyolcvannégy éves öregasszonnyal tem szemben és ez az öregasszony arról beszélt. A Hadar-Hakarmel tetején egy naptörte villában ültünk. A nyitott ablakeresztül látni lehetett a haifai öböl talmas panorámáját s alulról felhallatott a lendületes fiatal város moraja, öregasszony az asztalfőn ült és úgy sett ki, mint egy antik metszet. Hófehaján megcsillantak a napsugarak élénk, kék szemeiből végtelen szeretett. Fiáról beszélt, a Chaimról, aki úy álmokkal indult el a világba és akiaz a boldogság jutott osztályrészül, íg láthatja álmainak megvalósulását. ez mind az az élet, amely itt alattunk körülöttünk ebben az országban perszem kis mértékben neki köszönheti Akit még nem intervjnáltak meg Dr. Weizmann Chaim édesanyjával izélgettünk, Weimann Rebekával. Tíz lakik már itt Palesztinában, ebben idillikus villában, legidősebb fiával, agglegény Feivellel együtt. Meg van ve, hogy intervjut akarunk csinálni esőt még sohasem intervjuálunk .• ő egy egyszerű kis pinszki zsidó lány, akit az Isten jó gyermekekkel ott meg. Arra kérjük, meséljen valamit Weizin Chaim gyermekkoráról és ifjasáól. ־־ Az én Chaim fiam nagyon jó gyerk volt — kezdi az öregasszony. Hangjamintha körülcirogatná a nevet és de érezzük, hogy igy szeretné mond: ״ az én kedves, kis Chaim fiacs- 0“ Pedig a Chaim fia ősszel már be-i a hatvanadik évét s a világ zsidó- L® bizonyára nem fogja megjegyzésül elmúlni hagyni ezt a dátumot. Weizmann az iskolásfiu ־־ Egy Pinsk melletti faluban laktunk et és Chaim, mint minden zsidó gyérיז kilenc éves koráig héderbe járt. מ*, jókedvű gyermek volt, szeretett ,zani és a mezőkön kóborolni, de szóadó volt és reám különösen hallgatott. Igor Chaim tíz éves lett, beköltöztünk őkbe, éppen őrá és a többi gyerekekre , tekintettel, hogy iskolába járathasőket. Pinskben végezte el a reáliskolát és mindig a legjobb bizonyítványokat hozta haza. Már akkor, tehát még Herzl fellépése előtt, élénken foglalkoztatta a cionizmus problémája. Nemrégen látogatott meg engem egy Szokolovszki nevű pinski ember, aki Chaimnak tanítója volt és aki egy levelet talált meg, amelyet Chaim körülbelül tizenegy éves korában írt orosz nyelven. Ebben a levélben azt írja egyik barátjának, hogy életét a zsidó nép ügyének akarja szentelni, politikus akar lenni és az a meggyőződése, hogy az angol az egyetlen nemzet, amely a zsidóságon segíteni fog. Ez a levél annál érdekesebb, mert néhány évvel később Herzl Tivadar ugyanezt jósolta meg.Reáliskolai tanuló volt már Chaim, amikor híre érkezett Herzl Judenstaatjának és a fiú természetesen az első perctől kezdve a leglelkesebb katonája volt a cionista mozgalomnak. Nyolcadik osztályos korában már kész propagandista volt és minden szünidejét azzal töltötte, hogy a vidéki városokat és falvakat járta be és hirdette a cionizmust. Az érettségi után egy évig nem is csinált egyebet, csak cionista propagandát. ״ Meglásd, anyám ...״* — Én sokszor vitatkoztam vele és aggódva kérdeztem, vájjon helyes-e az, amit csinál, hiszen akkor még nagyon sok ellenfele volt a cionizmusnak és olyan reménytelennek látszott a megvalósítása. Féltem, hogy félbemaradt ember lesz a fiam. De Chaim mindig megnyugtatott, odajött hozzám, megcsókolt és azt mondta: ״ Meglásd, anyám, hogy ebből a mi munkánkból fog megszületni a zsidók országa.“ Ha Palesztináról és a zsidó népről beszélt, a szemei mindig tűzben égtek és otthon, a család körében is mindig úgy beszélt, mintha szónokolna, ő határozottan érezte, hogy nagy szerepe lesz a cionista mozgalomban én azonban mindig aggódtam érte. — Egy év után anyagi helyzetünk lehetővé tette, hogy Chaimot Németországba küldjük tanulmányainak folytatására. Kémiára iratkozott be és nagyon szorgalmasan tanult. Később Svájcba ment át és ott is szerezte meg a diplomáját. Bár tanulmányai rendkívüli mértékbenlefoglalták, mert már egyetemi évei alatt megkezdte tudományos munkásságát is, a cionista tevékenységet soha egy percre sem hagyta abba. Az első világkongreszu. 8 OLD. Harminchárom jasi diákot kizártak az összes egyetemekről A kizárt diákokat eltávolítják Iasiból Bucuresti-Bukarest, június 1. A jasi egyetem tanácsa a Gavrilescu diákvezérrel kapcsolatos manifesztáció és a diákok jelentkezése alapján 33 egyetemi hallgatót, akik egyénileg szolidárisnak jelentették ki magukat Gavrilescuvall, végleges kizárást, a 63-at pedig, akik kollektív módon vállaltak szolidaritást a diákvezérrel, 2 vizsga szemészter elvesztésére ítélt. Az egyetemi tanács ma estig adott határidőt a diákoknak és közzétette, hogy azoknak, akik ma estig jelentkeznek, büntetésüket, vagy annak egy részét elengedik. A többi diákokat eltávolítják Jasiból Numeros olvasás a kolozsvári sétatéren E cél érdekében verik a zsidókat a sétatéren. Három fiatalembert és egy lányt vertek meg az ״ Ismeretlen" tettesek Cluj,Kolozsvár, június 1. (Az Új Kelet tud.) Évekkel ezelőtt, a leghevesebb antiszemita agitációk idején zsidó embernek nem volt tanácsos esténként a sétatéren sétálni. Mit sem sejtő sétálókat hajigálták a sétatéri tóba lelkes fiatalemberek és húszharminc ifjú elfogott egy zsidót, súlyos verés után tudott csak szabadulni a kezükből. Most újra visszatértek ezek az idők: a sétartér esti közönségének egy része elhatározta, hogy numerusz klauzuszt léptet érvénybe a sétatéren. Tegnap este három fiatalember és egy fiatal lány, közöttük ketten (fiatal emberek) egyetemi hallgatók, a kioszk előtt sétáltak. Egy húsz-harminc főből álló csoport követte és szidalmazta őket, egészen a sétatér széléig. Itt aztán szétválasztották őket, a három fiatalembert összeverték, a lány is kapott egy pofont és egy hátbaütést. Mindezt azért, hogy numerusz klauzusz legyen a kolozsvári sétatéren. Mire a rendőr jó későre előkerült, a sétatéri zsidótilalom bajnokai eltűntek az éj hoiályában.