Uj Kelet, 1933. november (16. évfolyam, 244-269. szám)

1933-11-01 / 244. szám

nláthte In*nun,. J ", Taxa itite éPonraiuuu KSFn­ap Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el Kéziratok megőrtését ne­m vállaljuk. Foasel Erni. Telelő« «i Ferenc. Bnkaree taegl Ernő. Str jftralkI isaaakfl­déeé» nem rkeaatl dr. Marten ierke««d­ Jámbár tfaaerkeeatéi Hát . Matei Mille !• Szerda, 1933 november. 1. 5694. ÉV CHESVAN 12. XVI. ÉVF. 244 SZÁM. Szerkesztőség és kiadóhiva­ 1* Baron L. Pop (v. Brassai-u.) II. Telefon: 1­77. Előfizetési árak: Havonta IH negyedévre 321, fél évre SM, egészévre 120 lej. Kül­földre: Havonta 1H negyedévre 3, félévre S, egészévre I­ dollár. Hir­detések díjszabás szerint. As „UJ KELET** az erdélyi és bánsági isidóság egyetlen napilapja. Cik­keink utánnyomását csak a for­rás megjelölésével engedjük meg. födött vagyonok menekülése Francia­­szágba A Sarraut-kormány eltekint a köztisztviselői fizetések redukciójáról Sarraut mond gyászbeszédet Painlevé temetésén. Emelik az értékpapíradót és a benzinadót Franciaország nem lép az inflációs politika útjára Párizs, október­­81. A Sarraut-kormány a tengerészeti minisztériumban minisz­tertanácsot tartott, amelyen a miniszer­­elnök méltatta az elhalt Pain­lévé érde­meit s közöltte, hogy a szombaton tartan­dó temetésen, gyászbeszédet mond az el­hunyt felett. A kormány Pain levét a nem­zet halottjának deklarálta s megbízta De Monziet a temetés rendjének kidolgo­zásával. A kormánynyilatkozat a szenátus­ban és a kamarában pénteken hangzik el. A végleges szöveget a mai miniszter­­tanács s a pénteki, Elyséeben tartandó államtanács állapítja meg. Georges Bon­­net pénzügyminiszter ismertette ezután a minisztertanács előtt a pénzügyi hely­zetet. A harmadik köztársaság fennállása óta első ízben történt meg, hogy minisz­tertanácsi ülést a tengerészeti miniszté­­riumban tartanak meg. Bavatott helyről származó újabb közlé­sek szerint a Sarraut-kormány a költség­­vetés kiegyensúlyozására irányuló törek­vései során eltekint a fix fizetések újabb megadóztatásától és a köztisztviselői fi­zetések 6 százalékos csökkentésétől. A költségvetési deficitből három és félmil­­liárd frankot fognak behozni megtakarí­tásokból, egyébként emelni fogják az ér­tékpapíradót, a benzinadót és megváltoz­tatják az ércpénztörvényt akként, hogy az államnak belőle az eddiginél nagyobb bevételrészesedése legyen. Genf,­­október 31. Journal de Geneve rámutat arra, hogy Franciaország nem fog az inflációs politika terére lépni. A francia polgárok többsége hitelező, aki­vel szemben áll az adós: az állam és a pénzintézetek. A francia kormánynak nem szabad rontania a frank értékét. Ameri­kában más a helyzet. Az Unióban az el­adósodott farmerek kezében van a döntő politikai hatalom és ezeknek volt leg­főbb érdekük, hogy kezdetét vegye a dol­lárrontás. Ezzel kapcsolatban a holland lapok rá­­rr mutatnak arra, hogy könnyen érthető, hogy az amerikaiaknak és az angoloknak re­­ túlságosan tetszik, hogy miközben gutájukat lerontották, az aranyblokk valutái szilárdan állanak. A tárnáin­iítont machinációi és a francia költségvetés deficitje miatt a nyugtalan tőke tényleg megriadt s megkezdődött a vagyonok me­nekülése Franciaországból. Ez azonban nem fogja eredményezni az aranystan­dardról való letérést. (Goga advivus Hát ismét mi fini Octavian?! Azt hittük, hogy a romantikus antisze­mitizmusnak bealkonyodott már a költő életében. Sőt, hogy egyszer s minden­korra vége van. Valamikor Goga, a költő „a zsidók felé marsoló“ nemzeti eszméről tartott elő­adást a kolozsvári Nemzeti Színházban. Utána a diákok koponyákat vertek be és ablakokat. Azután megjelent az „Erjedő must“, amelyben a tehetség helyett az antiszemit­­ anarchia csirái erjedtek. Végül Goga, a belügyminiszter alatt tíz antiszemita képviselőt küldött a par­­amentbe az ország, a legnagyobb kon­junktúra és a legnagyobb antiszemita de­konjunktúra idején. Ez történt a múltban. Azóta Goga nem egyszer elhárította magától a reakciós és antiszemita meg­jelölést. Sőt, az ő szótárából került ki az, hogy Románia „prerevolucionális“ kor­okat él át. A vér azonban nem válik vízzé, mint ahogyan a must sem forr ki mindig borrá. A költő ismét az idegenektől, a kizsák­mányolásról, a nép vérének kiszívásáról szónokol. Most ugyanis ez van divatban és a ha­­odik évben már nagyon fekete, nagyon teserű az ellenzékiség kenyere. K­erídu és Blanka Dortmundban él egy lelkipásztor, schrödernek hitják. Nem akarjuk őt jel­­emezni, csak idézzük egyik beszédének néhány mondatát. Tessék meghallgatni! ..A németországi zsidók hallatlan bűnö­st követtek el. Minthogy azon igyekez­et hogy a legfontosabb állami pozíciób­­a jussanak, kötelességüknek tartották őt, hogy jogot tanuljanak. Ezzel pedig el­érték kettős céljukat. Nemcsak dús­utásokba jutottak, hanem a törvényeket kicsavarták értelmükből. Ak­i viszont az orvosi pályára mentek, azért tették, hogy német nép egészségét aláássák. Sőt­okan ki is tértek közülök, tisztára azért, hogy mint lelkipásztorok a népet meg­osszák vallásától“. Ezt az idézetet azért közöljük, hogy rá­ngassunk hasonló bölcs és magasztos gondolkodásta bizonyos magyarországi körökben. Ma ugyanis azt a hírt olvas­tatjuk az Új Kelet más helyén, hogy Kabka Kálmán elplagizálta Fényes Samu Kuruc Feja Dávidját, és azt elfogadásra nyújtotta be a Nemzeti Színházhoz. Zsabka Kálmán az ő idejében, amikor elér v­lág járta Magyarországon, mint amilyen barna most a német birodalom­­ugyanaz volt mint ami Schröder t­errorista. Az egyik lelki, a másik f­zikai errorista. Zsabka Kálmán azóta áttért a elkiekre és szellemi tolvaj lett. Ellopta a­z idő emigráns írónak a munkáját, nyil­án schröderi meggyőződésből. A zsidó Fényes bizonyára azért irta annak idején a darabot, hogy destruáljon­­e. Megérdemli hát, hogy meglopják. Ferde logika, am iyennel Németország, boldogulni lehet még. Magyarorszá­­gár, mint a tudósításból tudjuk, hátba rúgják az embert. Várassáty ÜHH este Rómában ismét megünnepelték a Mar­ia su Roma évfordulóját, mint az egy fasiszta ünnepléshez U- ik, örömtüzeket gyújtottak és gépfegyver­osztagok vonultak fel az örök város uc­­áin. A fasiszta paradicsomnak azonban ezú­tttal újabb gyönyörei nyíltak meg az ősz halandók számára. Az évforduló ünnepén 2500 jegyespár irtotta esküvőjét egy római templom­ia. A jegyespárok mindegyike értékes­jándékot kapott Mussolinitól, mintegy­­jövendő boldogságuk egyetlen előlegez­ett zálogaként. A nagy örömünnepnek azonban van egy nem is egészen halvány árnyoldala is. Egyidejűleg érkezett táviratok szerint ugyanis Mussolini elhatározta, hogy Itá­lia összes férfiait lányait, akaratuk el­lenére is belepofozza a boldogságba. Miután ez időszerint kevésnek tartja az olasz munkanélküliek és ágyútöltelékek számát, hivatalos hatalmával élve meg akarja gyorsítani az amúgy is túlszapo­­rodásban szenvedő olasz nép szaporodá­sát. A Duce. hir szerint fel akarja emelni az agglegényadó kulcsát és felfizetésre akarja kárhoztatni azokat a köztisztvise­lőket, akik a legrövidebb időn belül nem nősülnek meg. Mussolini önzetlenségére mindenesetre jellemző, hogy olyan lelkesen karolja fel hazája fiainak és leányainak boldog­ságát. Ma, amikor a házasságkötés annyi akadályba ütközik, valósággal hősiesség­számba megy eme intézmény állami fel­karolása. Mussolini nagyotakarágának mégis meg­van a maga fasiszta, ennélfogva elriasztó és lélektelen vonása. A boldogság természetrajza szerint ugyanis az emberek csak akkor boldogok, ha boldogságuk útjait a saját tetszésük és szabad akaratuk szerint választhatják meg A parancsszóra járó és ránk kényszerí­­tett boldogság éppoly kínos és gyötrelmes lehet, mint a ránk kényszerített bilincs és fogság. Ahhoz, hogy férfi és nő a házasságban boldogok lehessenek, elengedhetetlen kel­lék a minden kényszertől mentes válasz­tás lehetősége. A házasság az emberek legszentebb magánügye, amelybe beleavatkozni csak született terroristák és az emberi önren­delkezési jog olyan mindenre elszánt el­lenfelei képesek, mint Mussolini és mint általában a fasiszták. Sőt egészen bizonyos, hogy ez az a te­rület, amelyen még a Mussolini-féle ön­kény sem fog komoly eredményeket el­érni, a felemelt agglegényadó és a köz­tit viselők megfélemlítése árán sem. Ezt már megmutatták az eddigi tapasz­talatok is. Mussolini uralma óta a házasságok száma nemhogy­ emelkedett volna, hanem lényegesen csökkent Olaszországban, épp­úgy, mint a születések száma. Ahhoz, hogy a házasságok száma vala­mely országban emelkedjék, elsősorban gazdasági jólétre volna szükség, ezt pe­dig a fasizmus terrorjával nemhogy el­érni lehetne, hanem ellenkezőleg: a fasizmus lerontja a gazdasági boldogulás és jólét még fennálló lehetőségeit is. Káprázatos kiáll­­ása és méreteiben szé­dületes filmalkotás! CAPITOL MOZGO Koldus és királyfi (A csavargók királya c. film új változata) Valóságos zenei élmény! A világ legtünem­ényesebb hang­énekesei szerepelnek e filmben. Főszereplők: Janette Mac­Donald, a hangsofilm királynője és­ Dennis ____________King, a newyorki Metropolitan Opera hősszerelmese.___________ VILÁG TÜKRE A német emigránsok vándorútja A német események a kivándorlás világproblémáját erősen kiélezték és újra az érdeklődés központjába helyezték. A cionista világszervezet a prágai kong­resszuson, a Népszövetség pedig számodó ülésén megrázta a világ lelkiismeretét. A Németországból emigrált zsidók és prog­resszív nemzsidó elemek elhelyezkedése ma a legégetőbb kérdése a nemzetközi politikának. Németország kivándorló ko­lóniái eddig elég szépen prosperáltak Dél-Amerikában, az utóbbi években azon­ban ezeken a területeken, is munkanélkü­liség uralkodik, úgyhogy ezek a kolóniák az emigráció számára nem jöhetnek te­kintetbe. Dél-Amerika is elzárta a ki­vándorlás útját és ezek a rendszabályok hónapról-hónapra egyre szigorúbbakká válnak. Hogy az európai kivándorlás problémá­jára rávilágítsunk, elég ha felemlítjük Franciaországnak legújabb rendelkezé­seit. A francia kormány eddig a Lille— Roubaix—Tourcoing ipari területekre i­rá­nyította a külföldi munkásokat. Úgy­szólván korlátlinul helyezkedhettek el ezeken a részeken, újabban azonban a belföld munkások érdekében már nem engedik a külföldieknek e területen való letelepedést. Angliában ez év ellső hét hónapjában kereken 26 ezer német ván­dorolt be, a havi bevándorlás átlagszámá­nál hétezerrel többen. Angliában azzal a megszorítással vándorolhatnak be az ide­genek, hogy fel kell mutatnok egy bizo­nyos összeget, amely elegendő ahhoz, hogy legalábbis másffél évig éljenek be­­lőle. Ha nincs készpénzük, akkor csak abban az esetben léphetnek angolt terü­­letre, ha angol alattvalók garanciát vál­lalnak értük. Százharminckét német ho­nos e követelményeknek nem tudott ele­get tenni és ezért nem engedték őket pa­rt­raszáll­an­i. Ami a Palesztinai bevándorlást illeti, ide h­alácokon és önálló iparosokon kí­vül aránytalanul nagy számban jöttek intellektuelek. Ezrek nagyon jól tudták, hogy szakmájukban nem fognak tudni elhelyezkedni. Az orvosi pályán túlzsú­foltság van, az ügyvédi praxist pedig olyan feltételekhez kötik, amelyeket csak évek múltán lehet teljesíteni. Az ügyvéd­ vizsga az angol és arab joggyakorlatot és évek múltán is csak egészen kivételes képességek révén lehet e pályán boldo­gulni. Hasonló az eset a tanári képesítés­sel rendelkező bevándorlók számára, nem is szólva a tisztviselőkről, akik csak Pa­lesztinát honosok lehetnek és kitűnően kell ismerniük nemcsak az ország nem­zetiségeinek nyelvét, hanem ismerniük kell a nép életét és szokásait. Ezek az intellektuelek tehát számolnak azzal hogy életstandardjuk minimálisra fog csök­kenni és beérik addig, amíg konjunkturá­­­­lis lehetőség lesz, azzal hogy fekete mun­kát végezzenek. Nehéz sors ez az ilyen múlttal rendelkező emberek számára, de még mindig jobb, mint terror alatt élni­ az édes hazában. Dél-Amerika néhány állama azonban mégis beengedte a német kivándorlókat. 1933 áprilisától augusztusáig 1990 német kivándorló érkezett Dél-Amerika kikötői­be. Hogy milyen sors vár reájuk, elég megemlíteni a következőket. Argentína képviselőházában nemrégiben törvény­­javaslatot terjesztettek a kormány elé, amely követeli, hogy a közeli három évre ne engedjenek külföldieket letelepedni, vagy csak abban az arányban, ahogy a külföldiek visszatérnek hazájukba. Az argentínai kormány ugyanis a munkanél­külieket, ha kívánják, díjmentesen szál­lítja hazájukba. Az ilyen módon kivándo­rolt külföldiek helyébe újak jöhetnek. Minthogy azonban az Argentínában élő idegeneknek csak egy kis része hagyja el az országot, főleg spanyolok, nagy el­helyezkedési lehetős­ége­kre itt sincs ki­látás. Igaz ugyan, hogy az új bevándorló ezzel még nem kap munkát, de különböző humanitárius segélyforrásokból és saját

Next