Uj Kelet, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-01 / 49. szám

m **r ±**&TMÁ tísvootor, 'AM 12. eg*#^ *• dlJflM■■» szeri.. myrt* *K erdélyi és vénsági *si* I j״ egyetlen politikai napilapja. I JslK utánnyomását csak a for* I ^ t/vjrjelölésével engedjék meg. | BUCCURESTI ampóPomiKfliMPHAP ynOCU ■i a nagy nemzeti mámor, amely főleg (],I) parancsra ma Németországban min- Hf,7.tességes nácit hivatalból kell, hogy itten: szomorú dátuma a világ haladós és demokratikus közvéleményének. [* adják át ugyanis hivatalosan Németorsiák azt a Saar-területet, amelynek töpi, megszédítve a demagógia frázisaitól vrtesen szólamaitól, saját maguk mondsd az erkölcsi halálos ítéletet önmagukat. mai nap a terror, a brutalitás, az ősezi ösztönök bevonulásának napja egy területre ( ahol tizenöt éven keresztül arab civilizáció szokásai sem tudták a rifförtönöket megváltoztatni ennek a szomorú dátumnak csak az az ellen szomorú vigasza van, hogy a megölett ostoba tömegek rövidesen saját 11׳ én fogják érezni tévedésük konzek- táit. Ám szenvedhet kétséget, hogy pár hónapra a Saar-területre is bevonul a hitlerimániában járó nyomor és e nyomor elvaló lázadást vérbefojtó hóhérszellem. Avezetett és önmaga érdekeire nem esztömegek itt is rövidesen meg fogják ini, hogy mit jelent a demkráciának dentikus eszközökkel való elárulása.gyünk őszinték: ama kisebbség szenvein kívül, akik hősi magatartással tartózki az antihitlerista front mellett, — a vidék német többségére nemsokára rá- i) szenvedések hidegen f hagynak majd tőkét, mert ezek a tömegek valóban mentik sorsukat. Klal inkább megérdemlik, mint a Itar- Birodalom nemrég még lelkes hitlekordái és antlhtdkriéta tömegei, mert a birodalomban Hitler csupán egy ki- kit és magatehetetlenlnök intrikálnak tehette a hatalom megszerzését, anélkül, ehhez Németország lakosságának többvalaha is hozzájárult volna. Saarvidék német lakossága azonban, jólteljes tudatában volt a németországi nyaknak: a demokrácia eszközeivel mon halálos ítéletet a demokratikus jogok ** iffy teljes mértékben megérdemli sorsát, amelyet a hitlerista rezsim ptt számára. merti dátum a Saarvidék átadásának dátuma, de egyben kitűnő iskolája és utója az összes Németországon kívül még a fasizmus rabs/ijára nem futömegeknek. *mutatója és bizonyítéka annak, hogy e^gek, amelyek a szabadság eszközeivel וזי■ el szabadságukat, megérdemlik a Mgasstgot. *nis^tec vitá^kecunai lolescu Strunga eddig két nagy világvást csinált az ország pénzén. *Kyiket, mint földművelésügyi állam- Ekkor gyümölcsöt helyezett el külföl- spm szép eredménnyel. Mag ekkori érdemei tették őt alkal arra hogy elfoglalja a miniszteri bár Meet. A második utazást már mint mi- T tette, ennek az eredményéről azonban **hét másképp, mint tiszteletlenül megesni. Angliában: az eredmény a petróleum Mam, négyszázezer font azonnali ki- X1 és az aranyfedezet állítólagos érté- Mill szóló mendemondák, amelyek a téktét veszélyeztetik. Prágában: az ott lekötött tízezer vanya ma is rothad a nyakunkon. Mz is járt, csak készül Japánba, de a ra siáz százalékkal emelkedett. Belgiumban, Hollandiában Németorszg Lengyelországban, Dániában, Fzandíában és az északi államokban, utján,,élménye átlagos nyolcvan százalékos az összes importcikkekben. e valaki széles ez országban, aki nem bá, hogy a külföldi utazások és a diáköpött Manolescu-Strunga az Össze e! Onor Academia Română Vaida hat és fél órán keresztül beszél az Új Keletnek a numerus valacicusról Cluj, február 28. Évek óta nem csapott le olyan bomba a román politikai életben, mint Vaida Sándor zászlóbontása a numerusz valachicus mellett. Ez a váratlan és szokatlan hevességgel megindult politikai kampány nemcsak a kisebbségek köréből váltott ki megdöbbenést és nyugtalanságot, de teljesen felkavarta a román belpolitikát is és hihetetlen zavart okozott a pártok, de különösen a nemzeti parasztpárt életében. Nemcsak a rommán, de az egész európai közvélemény is fokozott érdeklődéssel fordul Vajda Sándor felé, aki ennek az akciónak atyja és centrális figurája. Nemcsak az újságírói kötelességteljesítés, de mindenekfölött a romániai zsidóság sorsáért való aggodalom késztette az Új Kelet szerkesztőségét arra, hogy megkísérelje Vajda Sándor volt miniszterelnököt őszintén megszólaltatni és egy beható megbeszélés során megvitatni vele ennek a rettenetes horderejű problémának minden vonatkozását. Lapunk főszerkesztője, dr. Marton Ernő tegnap Kasztner Rezső, az Új Kelet belpolitikai rovatvezetője kíséretében felkereste Vajda Sándort cluji lakásán és pontosan hat és fél órán át tartó mélyreható beszélgetést folytatott le a nagymultú politikussal. Este hét órakor kezdődött a beszélgetés, amely egyórás vacsora megszakítással éjjel 6 órakor ért véget. A valósággal drámai lefolyású beszélgetés során tüzetes megvitatás alá került minden, a numerus valachicussal kapcsolatos probléma, felsorakoztak az összes érvek és ellenérvek a pontos statisztikai száradatok igazi tükrében és szenvedélyektől hentesen, az éjszaka higgadt csendjében próbáltuk kivallatni Vajda Sándort igazi szándékai felől. Feltettük neki a tragikus kérdést: mi lesz velünk, kisebbségekkel, mi lesz velünk, zsidókkal? Mi vár azokra a százezrekre, akiket ma lelki nyugalmukban, holnap egzisztenciájukban és talán testi épségükben fenyeget az a hatalmas áramlat, amelyet Vajda Sándor jelszava elindított. Megkérdeztük: lehetséges-e az, hogy dolgozó emberek az ország produktív és lojális polgárai szájából egyik napról a másikra kihulljon a betevő falat; lehetséges-e az, hogy koldustarisznyát és vándorbotot kényszerüljenek kezükbe venni százezrek, akik itt születtek ezen a földön, akik maradék nélkül eleget tettek a hazával szembeni kötelességüknek, akiknek kisebbségi származásukon kívül semmit nem lehet fejükre olvasni, legkevésbé pedig felelőssé tenni őket a gazdasági válság súlyos társadalmi következményeiért, amelyek egyaránt mutatkoznak meg az egész világon? És Vajda felelt. Készségesen, barátságosan, fáradhatatlanul vitatta meg velünk együtt a kérdést. Meghallgatta a mi statisztikai adatainkat, amelyeket az ő adatdnak szegeztünk szembe, meghallgatta érveinket, amelyekre érvekkel felelt. Ennek a páratlan érdekességű és mélyreható politikai jelentőségű beszélgetésnek közlését kezdi meg az Új Kelet holnapi, szombati számában. A cikksorozatra ezután is felhívjuk olvasóink figyelmét. A takarékosság jegyében készül az új költségvetés Büntetik a vesztegetőket és a vesztegetett tisztviselőket Bucureşti, február 28. Az egyes minisztériumok és az autonóm intézmények beterjesztették a pénzügyminisztériumba költségvetésüket. A pénzügyminisztériumban különben összeállították a költségvetési év első tíz hónapjának bevételeit, amelyek alapul szolgálhatnak a jövő kiadások megszabásánál. Ugyancsak kimutatást készítettek azokról a hitelekről, amelyeket tíz hónap alatt nyújtottak és ama kifizetésekről, amelyeket eszközöltek, mert ezekből akarják megállapítani, hogy az állami gépezetnek mnyen kiadásokkal kell számolni. Ezen kívül nem szabad számításon kívül hagyni az újabb kiadásokat, amelyek a jövőben előfordulnak, mégpedig a hadsereg számára szükséges öszegeket és az állami adósságok szelvényeinek növekedését A különböző takarékossági intézkedések folyamán jelentős összegeket kívánnak megtakarítani azáltal, hogy nem töltik - be az üresedésben lévő tisztviselői helyeket és beszüntetik az előléptetéseket. A pénzügyi törvény módosítása következtében olyan cikkek kerülnek megadóztató alá, amelyek eddig adómentesek voltak. A költségvetés előkészítő munkálatai 30- rán az a vélemény alakult ki, hogy a költségvetés egyensúlyának helyreállítása céljából erélyes intézkedésekre van szükség, amelyeket a kormány a politikai és szociális rend érdekében foganatosít is. Ilyenek közé tartozik a pénzügyminisztérium igyekezete, hogy az adójövedelmet fokozza. A hanyag pénzügyi tisztviselőket az új büntető törvénykönyv értelmében megbüntetik, azonkívül szigorú intézkedéseket foganatosítanak ama adófizetők ellen is, akik vesztegetéssel, vagy hasonló módszerekkel kívánnak megmenekülni az adófizetés elől. Visszajön a kudarcokkal, a teljesíthetetlen szerződésekkel, a megvalósíthatatlan ígéretekkel. Itt áll a dugába dőlt export-import rendszerével és azt állítja, hogy a drágulásnak ami minisztersége óta elöntötte az országot nem ő az oka. Hanem ki? A kereskedők. Hát persze, hogy a kereskedők. A kereskedő, aki nem kap importot, a kereskedő, akire a vámtól a fináncig minden hatalmasságot rászabadítottak, csakis ő az oka a drágaságnak. Ezt sütötte ki Manolescu Strunga és kiadta az árak ellenőrzéséről szóló rendeletet, amely az összes vidéki, protentátori kezébe korlátlan hatalmat ad, elbánni a kereskedővel, megvonni tőle az importengedélyt. Tudjuk, hogy mit jelent ez, tudjuk, hogy az ilyen fegyver hová üt. Manolescu-Strunga világkörutazásait még ezután fogjuk megfizetni. I Bénáéul»*** 1 fogadunk oL V Kéxiralok • tanMt I Ára 5 lej !jak. Főszerkesztő Felelő• szerke« v Bucuresti szerkesztő «M íruó, Brnuts Matel MKro 4 k 1935. március 1.__ I XVIII.ÉVK 49. SZÁM. — Lord Ibn a londoni A londoni népszöve. utóbbi ülésén Mrs. Dolls unokahuga és életrajzának meg. angol arisztokrácia egyik előkelő tagja, zsidók jövőjéről tartott előadást, amelyek többek között a következőket mondotta: A politikai cionizmus és a Balfour-deklaráció, amelyben az angol kormány legelsőnek ismerte el a zsidó nemzetet, a zsidó történelem új korszakát nyitották meg. Még nem telt el húsz év ezen korszak kezdete óta és máris biztonsággal lehet megállapítani, hogy a zsidó nemzeti otthon Palesztinában mindinkább a zsidó nép fizikai és szellemi központjává válik és hogy ennek a nemzeti otthonnak a létezése minden zsidóban felébresztette a fajának jövőjébe vetett hitet és reményt. A cionizmus a legmagasztosabb kifejezője annak az életfenntartó ösztönnek, amely a zsidókban, mint fajban és mint egyénekben ugyanolyan, mint minden más fajban és egészséges egyénben. Erősítette a zsidóságban ezt az ösztönt a nemzedékeken keresztül átélt sok szenvedés, amilyenekben egyetlen más népnek sem volt része és a zsidó történelem nagy drámájának egy részét képezi, — hogy patetikus kifejezést ne használjak, hogy a palesztinai nemzeti otthon éppen abban az időpontban lett szilárd és megdönthetetlen valóság, amikor a háború utáni viszonyok a zsidó élet ama hatalmas centrumait megrendítették, vagy teljesen megsemmisítették, amelyekben a legerősebben világított él élt a zsidó szellem és amely centrumok legerősebb védvárai voltak az asszimiláció folyamatával szemben. 1917-ben ismerte el az angol kormány a Balfour-deklarációban a zsidóknak a jogát a palesztinai zsidó nemzeti otthonra. Két évvel későbben Oroszországban megsemmisült a zsidó nemzeti élet ősi centruma és azóta tovább tart a megsemmisülési folyamat. Az előadónő ezután ismertette a zsidóság helyzetét a keleti és középeurópai országokban és rámutatott arra, hogy az oroszországi zsidóság, amely nagyrészt kis- és közép kézműiparosokból és kereskedőkből állott, a megváltozott gazdasági rendszer folytán súlyos nyomorba jutott. Azok, akik túlélték ezt az átalakulást, fizikailag talán jobban élnek, mint a cári Oroszországban. De teljesen megszűnt az a nagy szellemi befolyás, amelyet azelőtt gyakoroltak az egész világ zsidóságára. A németnyelvű országokban is megakadt az asszimilációs folyamat. Ez egy rendkívüli mély zsidó öntudathoz és odavezetett, hogy az a gazdag mag, amelyet a német zsidók eddig szülőföldjük szellemi gyarapodására fordítottak, most szét lett szórva az egész világon. Sok fog belőle jutni Palesztinának is, amely a német zsidó kivándorlók nagyobb részét fogadja be, mint bármely más ország a világon. A harmadik nagy zsidó centrum Palesztinán kívül ma az Egyesült Államokban van. Hogy ennek a jövője miképp fog alakulni, nem tudjuk előre, hiszen ez is el van zárva az Európából jövő új bevándorlók felfrissítő hatásától. Az amerikai zsidóknak is megvannak a maguk problémáik és mégis nagy áldozatokat hoznak az újjáéledő Palesztináért. Sokáig lesznek még a galat zsidói és a palesztinai zsidó nemzeti otthonban letelepedett zsidók egymás kölcsönös támogatására ráutalva, de én azt hiszem, hogy a zsidóság igazi jövője mind erősebben átmegy a palesztinai zsidóság kezébe. Ez fogja formálni a zsidó jövőt és a galut