Uj Kelet, 1935. november (18. évfolyam, 243-266. szám)
1935-11-02 / 243. szám
feiet on. #ל7־ «ate 11®. negyedévre 09, tit *m me. •főnévre 120« leL K«U~ fOMvre: Havonta 2. negyedév ״ י ♦*livro 12. egészévre 20 dollár . «dtooSc díjazóban «■érint. As «Ud KILSr I 4M! egyetlen Cikkrtuk r2tánnyo*vánát ceak־ e formeg־ jelöléséve engedjük met «■!■■■1111 II I[ Ara 5 lei levjlatot Ma fogadunk ©L — Kéziratok xaogömépét «0 ri vállaljuk. Főswerk Cro*. Poleia• *a JToroHc. București »־ to*( Crná, «trad iMMWminél *w» *orta át. Mar»״ wlmirtl •zerkedAtt la ItMet Wilte « Szombat nov. 2, 5696. BV. I CHESVAN 5. 1 1 XVí|t.£V. 248 SZA׳•«M nâMUfnaimnwii» lkédnek válaz nélkül Iaculeţ belügyminiszter körrendelete, amelyben utasítja az alárendelt hatóságokat az ״ erőszakra, a *aj vágj׳ osztálygylöletre való uszídások megelőzésére és szigorú elnyomásállá!״, néhány érdekes kérdésre ad alkalmak A belügyminiszter ebben a rendeletben arra utasítja a hatóságok vezetőit, hogy legelőmild kötelességüket teljesítsék, biztosítsák a rendet, a nyugalmat és állítsák bíróság elé a rendravalókat. Miért volt szükség egy ilyen rendeletre? Voltak talán olyan hatósági vezetők, akik nem teljesítették ezt az elemi kötelességüket? És ha ez így van, milyen szankciókat alkalmazott a belügyminiszter kötelességüket nem teljesítő hatósági személyekkel szemben? A törvény, amelyre a belügyminiszter hivatkozik, a Monitorul Oficial 1934 április 71־ i*sántában látott napvilágot. Alig egy éves tehát. A körrendeletben a belügyminiszter több hasonló értelmű előző rendeletre hivatkozik. Hogy van ez? Egy egészen újkeletű törvény׳ végrehajtá- Mára sorozatos rendeletekben kell az alárendelt hatóságokat utasítani? Kis ha az eddigi rendeleteknek nem volt foganatja, ki vagy mi garantálja, hogy a belügyminiszter mostani körrendelete nagyobb hatást fog gyakorolni az illetékes hatósági vezetőkre? Mint mondottuk, a szóban forgó körrendel élet igen érdekes kérdésekre ad alkalmat. E kérdésekre természetesen adva vannak ,a megfelelő válaszok is. E válaszokat azonban az olvasónak kell ,megadnia mert: az újságíró — rajta kívül álló okokból — kénytelen eltekinteni tőlük. A kínai tűzfészek Mialatt egész Európa közvéleményét az olaszabessini konfliktus tartja érthető izgalomban a Távolkeleten ennél a konfliktusnál is jóval fenyegetőbb szimptómák mutatkozznak. • A mongol-mandzsu határincidens, mely japán és szovjet katonák véres összeütközésévelkezdődött, ismét azt bizonyította, hogy a távolkeleti háborús összetűzés lehetősége egyre súlyosabb formát ölt Japán kínai terjeszkedése egyre fokozódóbb izgalmakat vált ki Kínában, ebben a hatalmas birodalomban, mely hovatovább a teljes felbomlás és erjedés periódusába látszik kerülni » . ן A kínai kommunisták és a kínai nacionalisták egyre növekvő térhódítása állandó izgalomban tartja a japán imperializmust, mely nemrégen a nankingi fasiszta kormányban, helyesebben a Csang-Kaj-Sek tábornok személyében talált szövetségesre, aki a nankingi, kormány fennhatósága alatt álló kersületekben a legszörnyűbb uralmat vezette be, hogy elfojtsa a baloldali intellektuelek és néptömegek,valamint a kínai nacionalisták tömegmozgalmait, akik és amelyek nem hajlandók a japán imperializmus igájába hajtani fejüket. " Hogy a japán imperializmus és a vele szövetséges nankingi kormány milyen hangulatot teremett Kína széles néprétegeiben és nemzeti érzésű intellektueljeiben, azt a véres merénylet bizonyítja legjobban, melyet három kínai középosztálybeli férfi követett el a nankingi kormány miniszterelnöke ellen, aki áldozatául is esett a merényletnek. Kínában — hogy banális meghatározással éljünk — minden élére van állítva, az ország négy részre osztott területén ma négy kormányzat uralkodik: a nankingi, a kantoni, a középkínai kommunista és a japánok által katonailag okkupált Északkína kormányzata. Ezek az országrészek ellenségekként állanak egymással szemben és külpolitikailag is másmás orientálódásnak. Északkita és a nankingi kormány teljesen japán befolyás alá került, Kantonban Inkább az amerikai befolyás nyert térit, míg a kommunista kínai területek szovjetorosz befolyás alatt állanak. A japán imperializmus azért szövetkezett a nankingi kormány fasiszta vezetőivel, hogy a kamion és a kommunista kínai kormányokat is a maga befolyása alá gyűrje és egész Kínát a japán kizsákmányolás szabad prédájává tehesse. * A nankingi miniszterelnök meggyilkolása azt bizonyítja hogy a kínai néptömegekben . Összeesküvők lelőtték Kína miniszterelnökét Japánbarát politikája miatt összeesküvést szőttek a miniszterelnök ellen. A merénylő súlyosan megsebesült LONDON, november 1. bankingből érkezett jelentés szerint Wang Csing Wei, Kína miniszterelnöke és külügyminisztere ma merénylet áldozata lett. Wang Csing Wei a műtőasztalon meghalt. A miniszterelnök merénylői hárman voltak, akik közül egyiket a rendőrök golyói megsebesítettek. Mindhármukat letartóztatták. Aki a miniszterelnököt lelőtte, a kirrai rádiótársaság tisztviselője. Hogy japánok-e a merénylők, nem erősítik meg. SANGHAJ, november 1. (Rador.) Megálapítást nyert, hogy Wang Csing Wei miniszterelnök merénylői kínai nacionalisták, akik egyike a Kuomintang-párt tagja. A merénylet indító oka az volt, hogy a japánokkal való szorosabb együttműködéstől tartottak. A miniszterelnököt abban a pillanatban lőtték le, amikor Csang Kai Sek tábornokkal egy politikai jellegű ülésről távozott. Három golyó találta, egyik szivén, amely halálát okozta. ♦ A rendőrök által megsebesített merénylőt súlyos állapotban szállították kórházba, míg két társa egy szomszédos házba menekült és onnan kétórás tűzharcot vívott a rendőrséggel. Mikor golyóik kifogytak, megadták magukat. Hir szerint Cseng Csín, a Kuomintang politikai osztályának vezetője, továbbá a belügyminiszter magántitkára szintén megsebesültek. Erős rendőrosztagok veszik körül a kórházakat, ahol a megsebesült merénylőt ápolják. A japán kormány megbízta nankingi konzulját, fejezze ki részvétét a kínai kormánynál. Cáfolják Wang Csing־ Wei miniszterelnök halálát London, november 1. (Radar ) Újabb nankingi távirati jelentéshatározottan megcáfolja azt a Shanghaiból keltezett táviratot, mely szerint Wang Csing Wei miniszterelnök meghalt volna. A jelentés szerint a miniszterelnök állapota javult és minden veszélyen kívül van. Közük egyúttal, hogy a merénylet nem személyes aktus volt, hanem összeesküvés eredménye és hogy a három tettesen kívül még hat személyt letartóztattak, akiket az összeküvésben való részvétellel gyanúsítanak. A merénylőt Sim Fengnek hívják, 20 éves, európai öltözetet hord. Mikor rájött a miniszterelnökre, revolverét egy fényképezőgép mögött rejtette el־. Csang Szueh Liang tábornok fegyverezte le a me- irénylőt, akit mikor a rendőrök golyóitól Violra összeesen, Csang Kai Sek tábornok fogott fel és saját autóján szállíathatott kórházba. Újabb jelentés szerint, a merénylőt nem sebesítették meg súlyosan. A miniszterelnököt három golyó érte: egy az arcán, egy a hátán, egy a tüdejébe hatolt. Valószínűleg nem menekült volna meg, ha Csang-Ghi, a Kuomintang egyik legrégibb tagja nem vetette volna magát eléje. Csak a cuzisták felvonulását engedélyezi a kormány ? Négynapi élelmet visznek mágukkal Bucurestibe a nemzeti parasztpárt híve: Bucureşti, november 1. A Curentul szerint Mihalache széleskörű intézkedéseket tett az irányban, hogy a november 14־ i nagygyűlés rendjét e senki és semmi ne zavarja meg. Azokat az elemeket, akik ezzel kapcsolatosan megszegnék a pártfegyelmet, azonnali kizárással büntetik, mert ezen az ülésen senkinek sem áll jogában személyes véleményét nyilvánítani. (Ez a fenyegetés valószínűleg Maniu híveinek az alkotmányos kérdéssel kapcsolatos véleményére vonatkozik.) Az elmondandó beszédek és a tömeg demonstrációja összhangban kell, hogy álljon a pártvezetőség általános irányelveivel• A párttagoknak minden más akcióját Mihalache a pártért•rdekek súlyos megsértésének fogja minősíteni. A pártvezetőség reméli, hogy a hozandó intézkedések révén sikerülni fog a rendet és fegyelmet fenntartani. Ismeretes, hogy Vajda Sándor timisoarai nyilatkozataival kapcsolatosan különböző hírek kerültek forgalomba, így egyesek szerint Vaida kijelentette, hogy Gogával nem hajlandó együttműködni, de szó lehet arról, hogy Gheorghe Bratianuval és Argetoianuval együtt alakítson kormányt. Ezzel kapcsolatosan a numerus valahicus párt ma hivatalos kommünikét közöl, mely szerint Vaida nem változtatta meg a többi nacionalista szervezetekkel szembeni álláspontját, amelyet pártjának megalakítása alkalmával világosan körvonalazott. Ez az állásfoglalás a következő: párhuzamos akció az ellenzéken, együttműködés a kormányon. A lapok által közölt hírekkel ellentétben még nem hoztak intézkedéseket a november 14-i manifesztációk ügyében. A kormány egyes tagjai szerint I Gogának szabad engedélyt adni, mert ő előbb kért autorizációt. (Folytatás az 5-ik oldalon.) magában a nankingi kormány uralma alá eső kiírniterületeken is elkeseredett elenállás alakul ki a japán imperializmussal szemben s ez az elenállás hovatovább nyílt fegyveres felkelésre fog vezetni, aminek következményei egyenesen beláthatatlanok a Távolkelet jövőjét illetőleg. Egész Kína ma egyetlen tűzfészek, ahol hírdüszenet nélküli háborúk vannak napirenden, háborúk, amelyek talán mára közeljövőben egyetlen nagy háborús lánggá olvadnak össze s felborítják azt a már csak látszat-stabilitást is, amely mindezideig megóvta a világot atól, hogy a Távolkeleten egy minden fantáziát meghaladó vérengzés rázkódtassa meg a szemben álló érdekeket. Heti** Külpolitikai ügyelő Genf előtérben. A sajtóügynökségek hihe׳־ tétlenül gyors ritusú változásokról számolnak be. De egészen más természetű nyugtalanságot ébresztenek az Afrikában, Párizsban, Londonban, Rómában és a most Genfben valóban lejátszódó események. Nem izgalmat keltő a helyzet. Nyomasztó hangulatot teremt a mindenütt uralkodó lassúság. Az afrikai kérdés lényegét már két hónap óta tárgyalják Genfben; a háború közel egy hónapja indult meg. Mégis lassan bonyolultabbá lesz, majd egy kissé kitisztul, de lényegesen alig váltzik a helyzet. Lassított az események irama, lassított az élet az afrikai kérdés körül. Baldwin már nem akarja megsemmisíteni az olasz fasizmust, mert fél a kommunizmustól Megrémülve vette észre, hogy milyen közel került Litvinovhoz és gyorsam eltávozott mellőle. Most már nem akarja megdönteni az olasz kormányzati rendszert, csak meghátrálásra szeretné bírni Mussolini. Ezt pedig csak lassan, a legnagyobb elővigyázatossággal teheti csak meg. Mussolini örül. De ő sem tehet meg mindent. Nem szabad most már igazán túl sokat követelnie, mert visszavonulásitere nincs, ő is csak lassan, ő is csak a legnagyobb elvigyázatossággal járhat el. Valóságos tojástánc ez. Más vonalon is a lassúság szellemei győznek. A megtorló rendszabályok hatásai is csak egy bizonyos idő múlva jelentkezhetnek. Mert hát naivitás volna azt gondolni, hogy az olaszok azonnal annyira megéreznék a szankciók kényszerítő erejét, hogy rövid időn belül megváltozatnák álláspontjukat az afrikai kérdésben. Olaszország rendelkezik elegendő élelmiszer és hadianyaggal ahhoz, hogy belső ellenállási erejét a végsőkig feszítve az afrikai háború befejezéséig magára utalva is meg tudjon élni. De hosszabb idő után már észrevehetők lesznek a kimerültség jelei. Különösen, ha az angolok jól meg tudják szervezni a rendszabályok alkalmazását. Az angol taktika szerint ugyanis a kényszerítő eszközöket nem dobja félre a háború befejeztével a Népszövetség. Mindaddig érvényben imaradnak a szankciók, amíg az olaszok az angol feltételeket el nem fogadják. Ebben is áll az angolok erőssége. Abban, hogy számolnak az idővel, amely számukra dolgozik. Nem is arról van itt szó, hogy ki győzi le a másikat, hanem hogy ki bírja tovább. Arról is beszélnek, hogyténylegesen még aszankciókat is csak november közepe felé alkalmazzák. Addig semmit sem akar csinálni Anglia. Addig még a szankciókkal is vár esetleg. Hajóhadának egy részét sem vonta vissza a Földközi tengerről, annak ellenére, hogy Mussolini líbiai haderejének egy hadosztályát elvezényeltette az egyiptomi határról. Hiába helyezte kilátásba az angol sajtó ezt az intézkedésit. A kormány semmit sem csinál, még ezzel is vár. Ez alkalommal belpolitikai okból halogat Baldwin. November 14-én lesznek az angol választások. Ezek miatt is lassul az események tempója Afrikában és Genfben. Az angol választások kilátásai. Az angol választások aligha hoznak nagy változást. Számolnak Londonban azzal, hogy a kormánykoalíció pártjai, a konzervatív, liberális és munkáspártok parlamenti helyzete gyengülni fog. Meg fog történni a kormányzás okozta előrelátt lemorzsolódás. De semmiesetre sem lehet olyan eredménye a választásoknak, amely kormányváltozást tehetne szükségessé. Azért van ez így, mert a jeenlegi angol kormány pénzpolitikája eredményes és külpolitikaitéren sem követett el hibát. Mégis igyekezni fognak kihasználni az ellenzékiek a bányászattrájkot és azt, hogy nagymértékben valóban nem sikerült a kormánynak a munkanélküliséget enyhíteni. Külpolitikai vonatkozásban azt kifogásolják a kormány ellenfelei, hogy Baldwin és emberei nem látnák előre az afrikai eseményeket és nem is diadalmaskodhatnak rajtuk. De még azért is erős a kormány helyzete, mert gyengék az ellenzéki pártok. A legjelentékenyebb erőt azok a független laboristák képezik, akik mikor Macdonald első nemzeti kormányát megalakította, kiléptek pártjából. A Sir Herbert Samuel-féle liberálisok nem támaszkodnak nagy tömegekre, Lloyd George pedig, akármennyire is aktív volt ez utbbi