Uj Kelet, 1935. november (18. évfolyam, 243-266. szám)

1935-11-02 / 243. szám

feiet on. #ל7־ «ate 11®. negyedévre 09, tit *m me. •főnévre 120« leL K«U~ fOMvre: Havonta 2. negyedév ״ י ♦*livro 12. egészévre 20 dollár .­ «d­tooSc díjazóban «■érint. As «Ud KILSr I 4M! egyetlen Cikkrtuk r2tánnyo*vánát ceak־ e for­­meg־ jelöléséve­ engedjük met «■!■■■1111 II I[ Ara 5 lei levjlatot Ma fogadunk ©L — Kéziratok xaogömépét «0 ri vállaljuk. Főswerk Cro*. Poleia• *a JToroHc. București »־ to*( Crná, «trad iMMWminél *w» *orta át. Mar»״ wlmirtl •zerked­Att la ItMet Wilte « Szombat nov. 2, 5696. BV. I CHESVAN 5. 1 1 XVí|t.£V. 248 SZA׳•«M nâMUfnaimnwii» lkédnek vála­z nélkül Iaculeţ belügyminiszter körrendelete, amely­­ben utasítja az alárendelt hatóságokat az ״ erőszakra, a *aj vágj׳ osztálygy­­löletre való uszíd­ások megelőzésére és szigorú elnyom­á­­sállá!״, néhány érdekes kérdésre ad alkalmak A belügyminiszter ebben a rendeletben arra utasítja a hatóságok vezetőit, hogy legelő­­mild­ kötelességüket teljesítsék, biztosítsák a rendet, a nyugalmat és állítsák bíróság elé a rendravalókat. Miért volt szükség egy ilyen rendeletre? Voltak talán olyan hatósági vezetők, akik nem teljesítették ezt az elemi kötelességüket? És ha ez így v­an, milyen szankciókat al­­kalm­azott a belügyminiszter kötelességüket nem teljesítő hatósági személyekkel szemben? A törvény, amelyre a belügyminiszter hi­­vatkozik, a Monitorul Oficial 1934 április 71־ i*sántában látott­ napvilágot. Alig egy éves tehát. A körrendeletben a belügyminiszter több hasonló értelmű előző rendeletre hivatkozik. Hogy van ez? Egy egészen újkeletű törvény׳ végrehajtá- Mára sorozatos rendeletekben kell az aláren­­d­elt hatóságokat utasítani? Kis ha az eddigi rendeleteknek nem volt foganatja, ki vagy mi garantálja, hogy a bel­­ügyminiszter mostani körrendelete nagyobb hatást fog gyakorolni az illetékes hatósági vezetőkre? Mint mondottuk, a szóban forgó körrendel é­let igen érdekes kérdésekre ad alkalmat. E kérdésekre természetesen adva vannak ,a megfelelő válaszok is. E válaszokat azonban az olvasónak kell ,megadnia mert: az újságíró — rajta kívül ál­­­ló okokból — kénytelen eltekinteni tőlük. A kínai tűzfészek Mialatt egész Európa közvéleményét az olasz­­abessini konfliktus tartja érthető izga­­lomban a Távolkeleten ennél a konfliktusnál is jóval fenyegetőbb szimptómák mutatkozz­­nak. •­ A mongol-mandzsu határ­incidens, mely ja­­pán és szovjet katonák véres összeütközésével­­kezdődött, ismét azt bizonyította, hogy a tá­­volkeleti háborús összetűzés lehetősége egyre súlyosabb formát ölt Japán kínai terjeszkedése egy­re fokozódóbb izgalmakat vált ki Kínában, ebben a hatal­­mas birodalomban­, mely hovatovább a teljes felbomlás és erjedés periódusába látszik ke­­rülni » . ן A kínai kommunisták és a kínai nacionalis­­ták egyre növekvő térhódítása állandó izga­­lomban tartja a japán imperializmust, mely nemrégen a nankingi fasiszta kormányban, helyesebben a Csang-Kaj-Sek tábornok sze­­mélyében talált szövetségesre, aki a nan­­kingi, kormány fennhatósága alatt álló ke­­rsületekben a legszörnyűbb uralmat vezette be, hogy elfojtsa a baloldali intellektuelek és néptömegek,­­va­lamint a kínai nacionalisták tömegmozgalmait, akik és amelyek nem haj­­landók a japán imperializmus igájába hajtani fejüket. " Hogy a japán imperializmus és a vele szö­­vetséges nankingi kormány milyen hangula­­tot teremett Kína széles néprétegeiben és nem­­zeti érzésű intellektueljeiben, azt a véres me­­rénylet bizonyítja legjobban, melyet három kí­­nai középosztálybeli férfi követett el a nan­­kingi kormány miniszterelnöke ellen, aki ál­­dozatául is esett a merényletnek. Kínában — hogy banális meghatározással éljünk — minden élére van állítva, az ország négy részre osztott területén ma négy kor­­mányzat uralkodik: a­ nankingi, a kantoni, a középkínai kommunista és a japánok által katonailag okkupált Északkí­na kormányzata. Ezek az országrészek ellenségekként állanak egymással szemben és külpolitikailag is más­­más orientál­ódásnak. É­szakki­­ta és a nan­kingi kormány teljesen japán befolyás alá ke­­rü­lt, Kantonban Inkább az amerikai befolyás nyert térit, míg a kommunista kínai területek szovjetorosz befolyás alatt állanak. A japán imperializmus azért szövetkezett a nankingi kormány fasiszta vezetőivel, hogy a kamion­ és a kommunista kínai kormányo­­kat is a maga befolyása alá gyűrje és egész Kínát a japán kizsákmányolás szabad prédá­­­jává tehesse. * A nankingi miniszterelnök meggyilkolása azt bizonyítja hogy a kínai néptömegekben . Összeesküvők lelőtték Kína miniszterelnökét Japánbarát politikája miatt összeeskü­vést szőttek a miniszterelnök ellen. A merénylő súlyosan megsebesült LONDON, november 1. bankingből érkezett jelentés szerint Wang Csing Wei, Kína miniszterelnöke és külügyminisztere ma merénylet áldozata lett. Wang Csing Wei a műtőasztalon meghalt. A miniszterelnök merénylői hárman voltak, akik közül egyiket a rendőrök go­­lyói megsebesítettek. Mindhármukat letartóztatták. Aki a miniszterelnököt lelőtte, a kirrai rádiótársaság tisztviselője. Hogy japánok-e a merénylők, nem erősítik meg. SANGHAJ, november 1. (Rador.) Megálapítást nyert, hogy Wang Csing Wei miniszterelnök merénylői kínai nacionalisták, akik egyike a Kuomintang-párt tag­­ja. A merénylet indító oka az volt, hogy a japánokkal való szorosabb együttműkö­­déstől tartottak. A miniszterelnököt abban a pillanatban lőtték le, amikor Csang Kai Sek tábornokkal egy politikai jellegű ülésről távozott. Három golyó találta, egyik szivén, amely halálát okozta. ♦ A rendőrök által megsebesített merénylőt súlyos állapotban szállították kór­­házba, míg két társa egy szomszédos házba menekült és onnan kétórás tűzharcot vívott a rendőrséggel. Mikor golyóik kifogytak, megadták magukat. Hir szerint Cseng Csín, a Kuomintang politikai osztályának vezetője, továbbá a belügyminiszter magántitkára szintén megsebesültek. Erős rendőrosztagok ve­­szik körül a kórházakat, ahol a megsebesült merénylőt ápolják. A japán kormány megbízta nankingi konzulját, fejezze ki részvétét a kínai kor­­mánynál. Cáfolják Wang­ Csing־ Wei miniszterelnök halálát London, november 1. (Radar ) Újabb nankingi távirati jelentés­­határozottan megcáfolja azt a Shanghaiból keltezett táviratot, mely szerint Wang Csing Wei miniszterelnök meghalt v­olna. A jelent­é­s szerint a miniszterelnök állapota javult és minden veszélyen kívül van. Közük egyúttal, hogy a merénylet nem személyes aktus volt, hanem összeesküvés eredménye és hogy a három tettesen kí­­vül még hat személyt letartóztattak, aki­­ket az összeküvésben való részvétellel gya­­núsítanak. A merénylőt Sim Fengnek hív­­ják, 20 éves, európai öltözetet hord. Mikor rájött a miniszterelnökre, revolverét egy­­ fényképezőgép mögött rejtette el־. Csang­­ Szueh Liang tábornok fegyverezte le a me- i­rénylőt, akit mikor a rendőrök golyóitól Violra összeesen, Csang Kai Sek tábor­­nok fogott fel és saját autóján szállíatha­­tott kórházba. Újabb jelentés szerint, a merénylőt nem sebesítették meg súlyosan. A miniszter­­elnököt három golyó é­rte: egy az arcán, egy a hátán, egy a tüdejébe hatolt. Való­­színűleg nem menekült volna meg, ha Csang-Ghi, a Kuomintang egyik legrégibb tagja nem vetette volna magát eléje. Csak a cuzisták felvonulását engedélyezi a kormány ? Négynapi élelmet visznek mágukkal Bucurestibe a nemzeti parasztpárt híve: Bucureşti, november 1. A Curentul sze­­rint Mih­alache széleskörű intézkedéseket tett az irányban, hogy a november 14־ i nagygyűlés rendjét e senki és semmi ne za­­varja meg. Azokat az elemeket, akik ezzel kapcsolatosan megszegnék a pártfegyel­­met, azonnali kizárással büntetik, mert ezen az ülésen senkinek sem áll jogában személyes véleményét nyilvánítani. (Ez a fenyegetés­ valószínűleg Maniu híveinek az alkotmányos kérdéssel kapcsolatos véle­­ményére vonatkozik.) Az elmondandó be­­szédek és a tömeg demonstrációja össz­­hangban kell, hogy álljon a pártvezetőség általános­ irányelveivel• A párttagoknak minden más akcióját Mihalache a pár­tért•r­dekek súlyos megsértésének fogja minősí­­teni. A pártvezetőség reméli, hogy a ho­­zandó intézkedések révén sikerülni fog a rendet és fegyelmet fenntartani. Ismeretes, hogy Vajda Sándor timisoa­rai nyilatkozataival kapcsolatosan külön­­böző hírek kerültek forgalomba, így egye­­sek szerint Vaida kijelentette, hogy Gogá­­val nem hajlandó együttműködni, de szó lehet arról, hogy Gheorghe Bratianuval és Argetoianuval együtt alakítson kormányt. Ezzel kapcsolatosan a numerus valahicus párt ma hivatalos kommünikét közöl, mely szerint Vaida nem változtatta meg a többi nacionalista szervezetekkel szembeni állás­­pontját, amelyet pártjának megalakítása alkalmával világosan körvonalazott. Ez az állásfoglalás a következő: párhuzamos ak­­ció az ellenzéken, együttműködés a kormá­­nyon. A lapok által közölt hírekkel ellentétben még nem hoztak intézkedéseket a november 14-i manifesztációk ügyében. A kormány egyes tagjai szerint I Gogá­nak szabad engedélyt adni, mert ő előbb kért autorizációt. (Folytatás az 5-ik oldalon.) magában a nankingi kormány uralma alá eső kiírni­­területeken is elkeseredett elenállás alakul ki a japán imperializmussal szemben s ez az elenállás hova­tovább nyílt fegyveres felkelésre fog vezetni, aminek következmé­­nyei egyenesen beláthatatlanok a Távolkelet jövőjét­ illetőleg. Egész Kína ma egyetlen tűzfészek, ahol hírdüszenet nélküli háborúk vannak napirenden, háborúk, amelyek talán már­­a közeljövőben egyetlen nagy háborús lánggá olvadnak össze s felborítják azt a már csak látszat-stabilitást is, amely mindezideig megóvta a világot at­ól, hogy a Távolkeleten egy minden fantáziát meghaladó vérengzés rázkódtassa meg a szemben álló érdekek­et. Heti*­* Külpolitikai ügyelő Genf előtérben. A sajtóügynökségek hihe׳־ tétlenül gyors ri­tusú változásokról számol­­nak be. De egészen más természetű nyugta­­lanságot ébresztenek az Afrikában, Párizs­­ban, Londonban, Rómában és a most Genf­ben valóban lejátszódó események. Nem izgalmat keltő a helyzet. Nyomasztó hangulatot teremt a mindenütt uralkodó lassúság. Az afrikai kérdés lényegét már két hónap óta tárgyal­­ják Genfben; a háború közel egy hónapja indult meg. Mégis lassan bonyolultabbá lesz, majd egy kissé kitisztul, de lényegesen alig vál­tzik a helyzet. Lassított az események irama, lassított az élet az afrikai kérdés körül. Baldwin már nem akarja megsemmisíteni az olasz fasizmust, mert fél a kommunizmus­­tól Megrémülve vette észre, hogy milyen közel került Litvinovhoz és gyorsam eltávozott mellőle. Most már nem akarja megdönteni az olasz kormányzati rendszert, csak meghátrá­­lásra szeretné­ bírni Mussolini­. Ezt pedig csak lassan, a legnagyobb elővigyázatosság­­gal teheti csak meg. Mussolini örül. De ő sem tehet meg mindent. Nem szabad most már igazán túl sokat követelnie, mert visszavonul­­ási­­tere nincs, ő is csak lassan, ő is csak a legnagyobb e­lvigyázatossággal járhat el. Valóságos tojástánc ez. Más vonalon is a lassúság szellemei győz­­nek. A megtorló rendszabályok hatásai is csak egy bizonyos idő múlva jelentkezhetnek. Mert hát naivitás volna azt gondolni, hogy az olaszok azonnal annyira megéreznék a szankciók kényszerítő erejét, hogy rövid időn belül megváltoz­atnák álláspontjukat az afri­­kai kérdésben. Olaszország rendelkezik ele­­gendő élel­miszer és hadianyaggal ahhoz, hogy belső ellenállási erejét a végsőkig feszítve az afrikai háború befejezéséig magára utalva is meg tudjon élni. De hosszabb idő után már észrevehetők lesznek a kimerültség jelei. Kü­­lönösen, ha az angolok jól meg tudják szer­­ve­zni a rendszabályok alkalmazását. Az an­­gol taktika szerint ugyanis a kényszerítő eszközöket nem dobja félre a háború befejez­­tével a Népszövetség. Mindaddig érvényben imaradnak a szankciók, amíg az olaszok az angol feltételeket el nem fogadják. Ebben is áll az angolok erőssége. Abban, hogy számol­­nak az idővel, amely számukra dolgozik. Nem is arról van itt szó, hogy ki győzi le a másikat, hanem hogy ki bírja tovább. Arról is beszélnek, hogy­­ténylegesen még a­­szankciókat is csak november közepe felé alkalmazzák. Addig semmit sem akar csi­­nálni Anglia. Addig még a szankciókkal is vár esetleg. Hajóhadának egy részét sem vonta vissza a Földközi tengerről, annak elle­­nére, hogy Mussolini líbiai haderejének egy hadosztályát elvezényeltette az egyiptomi hat­­árról. Hiába helyezte kilátásba az angol sajtó ezt az intézkedésit. A kormány semmit sem csinál, még ezzel is vár. Ez alkalommal belpolitikai okból haloga­t Baldwin. Novem­­ber 14-én lesznek az angol választások. Ezek miatt is lassul az események tempója Afri­­kában és Genfben. Az angol választások kilátásai. Az angol választások aligha hoznak nagy változást. Számolnak Londonban azzal, hogy a kor­­mánykoalíció pártjai, a konzervatív, liberális és munkáspártok parlamenti helyzete gyen­­gülni fog. Meg fog történni a kormányzás okozta előrelá­tt lemorzsolódás. De semmi­­esetre sem lehet olyan eredménye a választás­­oknak, amely kormányváltozást tehetne szükségessé. Azért van ez így, mert a jeenlegi angol kormány pénzpolitikája eredményes és kül­­politikai­­téren sem követett el hibát. Mégis igyekezni fogn­ak kihasználni az ellenzékiek a bányászatt­ráj­kot és azt, hogy nagymértékben valóban nem sikerült a kormánynak a munka­­nélküliséget enyhíteni. Külpolitikai vonatko­­zásban azt kifogásolják a kormány ellenfelei, hogy Baldwin és emberei nem látn­ák előre az afrikai eseményeket és nem is diadalmas­­kodhatnak rajtuk. De még azért is erős a kormány helyzete, mert gyengék az ellenzéki pártok. A legjelen­­tékenyebb erőt az­ok a független laboristák képezik, akik mikor Macdonald első nemze­t­i kormányát megalakította, kiléptek pártjából.­­ A Sir Herbert Samuel-féle liberálisok nem­­ támaszkodnak nagy tömegekre, Lloyd George­­ pedig, akármennyire is aktív volt ez u­tbbi

Next