Uj Kelet, 1936. január (19. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
A francia kormány félhivatalosa nem hisz a jobboldal romániai uralomra kerülésében A Temps és a romániai zsidókérdés Párizs, december 31. A francia lapok az utóbbi időben egyre nagyobb figyelemmel kísérik a román külpolitikai élet alakulását. A jobboldal előretörése felhívta a francia vezető körüli figyelmét erre a vesz vidémre amely a hitlerista propaganda érvényesülése, a román külpolitika orientálódása szempontjából jelenthet és a nagy francia lapok kiküldött munkatársai most sorozatos cikkekben tájékoztatják a francia közvéleményt a romániai állapotokról. A Temps és a romániai zsidókérdés Tegnap közöltük az Information tudósítását a romániai antszemita exesszusokról. A Temps, a francia külügyminisztérium félhivatalos lapja, ma hosszabb cikkben analizálja a román belpolitikai helyzetet. Kifejti, hogy az olasz-adesszin háborúval kapcsolatos nemzetközi nyugtalanság és a hitlerista szellem egyaránt visszatükröződnek a román közélet alakulásában. Az előbbi olyképpen, hogy különös gondot fordítanak a hadsereg felfegyverzésére, új adókat vetnek ki emiat, és mert a fegyverkezéssel kapcsolatos külföldi kötelezettségek meglehetősen nagyok, az állam külföldi fizetési mérlegében minduntalan zavarok mutatkoznak. A hitlerista szellem nem annyira az államéletben, hanem a közfelfogás egy részének szörnyű zavarában jelentkezik. A tizennyolcmilliós Románia zsidó lakosságát több, mint egymillió lélekre becsülik. Ezt az arányszámot azonban nem az összlakossághoz kell viszonyítani, mert az ország lakosságának több, mint 70 százalékát alkotó parasztság körében nem igen áll más Vallásu polgár, a városokban viszont a zsidók arányszáma erősen megközelíti a románokét, sőt egyes moldovai, bukovinai és beszarábiai helységekben meg is haladja. Ehez figyelembe kell venni még azt is, hogy ha a régi királyságban a zsidó lakosság ־ el is sajátította az autochten elena nyelvét, kultúráját, szokásait és magáévá tette ideáljait, az uj országrészek ben a *.*Idő lakosság vagy elmerül az egykori magyar, német és orosz uralkodó nemzetekben vagy pedig a maga vallási és nemzeti hagyományaiba zárkózik. Mindenesetre érnnék a rétegnek semmi köze sincs az országhoz, amelyet a két eltűnt birodalom uralt és kizsákmányolt. Az idő rövidsége miatt nem volt lehetséges az, hogy Nagyrománia megteremtése óta eltelt tizennyolc év alatt oly radicálisan változtassanak ezen a helyzeten, bár az új területek zsidó lakossága lojálinak bizonyult az új állammal szemben. Ez a kérdés, amely teljes objektivitással, minden részrehajlás nélkül tevődik fel a román nép számára. A hitlerista mozgalom különböző vissza׳ hatásokat keltett, különösen azfjúság körében. Ez főleg a gazdasági és pénzügyi válságban, az Intellektuális munkanélkülségben leli magyarázatát. Erre a természetes, színte normális reakcióra építettek fel egy szépiedeörű politikai agitácit, bőséges pénzforrrásokból, amelyeknek eredetéről nem kívántunk szólni ezúttal. Tény az, hogy röpiratok, folyóiratok, lapok, és manifesztumok agresszívebb tónusban terjesztik a hiteszméket az egész országban. Ktka eszközökkel sikerült a látszatot megteremteni, mintha a fajgyűlölet hullámai egyre erősebben vennének az országban. , Mi ezzel szemben a valóság? Felületes agitáció? Ennek megértéséhez vissza kell tekintenünk arra az időre, midőn egyesek azt hitték, hogy a megmentés Moszkvából jön és nem, mint ma hiszik, Bérlőből. A Calea Victoriein végighordozták a vörös zászlót és az ucca megéljenezte a kommunizmus bajnokait, éppúgy, mint ahogy ma a hitlerizmus hirdetőinek tömjénez. Mi maradt meg ebből a mozgalomból ? Semmi. Érdek magyarázata az, hogy a román paraszt ösztönösen rendszerető és legjellemzőbb várásai a szerénység és a szelidség. Anélkül tehát, hogy aláértékelnék a hitlerista agitáció veszélyét és ignorálnak bizonyos körök és rétegek egzaltált lelkiállapotát, azt hisszük, hogy ezek a tanok és elméletek nem lépik át a felületes agitáció határait. Ami a kormány nyilatkozatát illeti, elegendő a nyatkozatot olvasni, amelyet a miniszterelnök a válaszfel tati vita alkalmával tett annak felismerésével, hogy a liberális párt hű marad tanaihoz és programjához. Ugyanez áll a nemzeti parasztpártra nézve is, amely bár egységét és irányvonalát illetően kétségtelen válságon megy át, mégis komoly kormányzási estrumentum marad háta mögött a prasztság jelentős tömegével. Azok a személyek, akiket megriasztottak a legutóbbi romániai incidensekről szóló hírek, nyugod-ttak lehetnek. A közvélemény reakciója a rendbontásokkal szemben beszédesen illusztrálja, hogy melyik az a tényleges szellem és ideál, amely a román közértet áshatja." Eddig a Temps cikke, amely bár a romániai zsdókérdés megfogalmazásánál jelentős tévedéseket hatalmaz, kétségtelen fontossággal bír, miután nemcsak a francia kormány óhaját, hanem a jelenlegi román vezető köök álláspontját is visszatükröz. //8h/ bau mW/K». tel: Ctaj, 8te. Baron L Pop of an: 861. Előfizetési arab! 110, negyedévre 520, fél 00, egészévre 1200 lej. יז« Havonta 2, negyedé, &...J 112, egyesévre 20 do.־'• -» díjszabás «serint. ELET״ az erdélyi és bánsági 1 81- ^^/egyetlen politikai napilapja. % Jk utánnyomását csak a for- X /megjelölésével engedjük meg. Szerda, 1936. január. ÉV. I XIX. ÉVF. K HUPtUEfXKUHDIZ»TEBETHG. 111 SZÁM PPTrWrVifvPVPr jelentőségű újév kopogtat Időtlen történelmének kapuján. s évekre szaggatott folytonossága olyan erők sodrásába került, amelyeknek túlnőni látszik az emberi arat és elképzeléseken. A népvándorlás és a vandálok Rómába való ׳ f. törésének korszaka óta aligha látott Európaban , ténelme olyan korszakot, mely döbbenetes עlentőségében túlszárnyalhatná napjaink box- 5 Limait éa jelentőségét. Az 1955-ik év Utolsó negyede véres konfliksban robbant ki, konfliktusban, amely nem gyenen Európa szellemi és anyagi helyzeté- L, sőt szerves jelensége annak. Az európai világ, melyben a világválság Lm-ár krónikussá vált s mely a különböző sizmusok felburjánzásának természetes me־־ r gágya lett — nem lényegbe vágó termelési ( elosztási reformokban és változtatásokban is a megoldásokat, hanem egyfelől a jegykorlátlanságában, másfelől olyan melyek minduntalan újabb és előbbieknél veszélyesebb komplikációkba . Az olasz fasizmus bebizonyította, hogy metódusai nent megfelelő orvosszerei a válság leküzdésének, hogy a totális állarm eszméje átadja a jelenleg érvényben levő gazda, szisztémák szervi baját meggyógyítani a társadalmi harmónia ábrándja merő illat csupán, ha elképzelése mögött nem állna, reláns tényezők. Ha az olasz fasizmus és általában a fasiz. v mus megfelelő orvosszernek bizonyult volna a »!**ociális egyenlőtlenségek egyensulybahozá*ifi, úgy minden bizonnya! nem került volna * '״־“־־ ““׳ hollandra sem, melynek Reményei és harctéri eseményei igazolják azt az optimizmust, amely a fasiszták részéről megnyilvánult ringja, a világválság beállta óta lezajlott újévig...«;özönlékben valamelyes hittel, reménnyel ut:/ink és joggal is nézhettünk az újév el..(ütkezendő eseményei felé, addig a mai nap n I, az 1996־ ik év első napján kevés okunk vm arra, hogy az elkövetkezendő eseményeket sok derűlátással regisztráljuk. Nemcsak Európa fölött i, hanem a Távoleleten is vészes konfliktusok lehetőségeinek jegei gyülekeznek, olyan villámokkal fényerzve, amelyek könnyen felgyújthatják a méia forradalom óta eltelt korszak minden irmányát és minden eredményét. Az a feszüliség, amely az egész világon érezhető s különböző pártállások és jelszavak tralógiájában jut érvényre s mely kifelé a tokrácia és a fasizmus küzdelmének látleglényegében olyan konstellációk kilehetőségét takarja, melyek újaikban változtathatják meg a modern ig arculatát. S mindezideig csak mumusnak látszott fengetés, hogy a fehér faj civrizációját a faj uralma válthatja fel: kezd legendás átváltozni realitásokká és az a remény, mely a tőkés termelési rend reorganizálásának és újra életképessé tevésének bi. Imát igyekezett megszilárdítani, egyre Inveszii varázsából és valószínűségéből. A világ kegyetlen vajúdás képét mutatja a valóban: új világ a régi helyén van keletkésőben, de egyelőre még bizonytalannak látia at, hogy ez az új világ a fejlődés, vagy pedig a visszafejlődés vonalára fog-e lépni. Ebben a véres vajúdásban a világ zsidósárgának horizontja is egyre inkább sötétülő képéket mutat Sorsunk a világ sorsának koc־־ hójára vébetéve s mi visszafojtott lélegzettel vár, a kocka eldőlét. Bármlyen sötétek legyenek is azonban a horizontok, nem volnánk az optimizmus népe, ha elveszítenék reményüket abban, hogy a világ véres vajúdásának céljai végül is egy bölcs gondviselés kezeibe jutnak és ez a bölcs gondviselés lehetővé fogja számunkra is tenni, hogy helyet kapjunk a nap alatt! S a kialakuló új világban mi is megkapjuk azt a részt, amely szenvedéseink nagyságánál fogva megillet bennünket. Megalakult az a spanyol kormány Újra Portella Valladares lett a miniszterelnök, aki semleges választási kormányt alakjon Madrid, december 31. (Rador.) Portella Valladarea tegnap este megalakátotta új kabinetjét. Valladares a miniszterelnökségen kívül a belügyi tárcát vezeti. Pánzügyminiazaber: Joachim Ursais, ,külügyi: Rido Avelo, hadügy: Modero tábornoik, tengerészet: Cototubuz lett A kormány tagjai független szakértők, akik semlegesek maradnak a két szélsőséges áramlat választási harcában. Brüsszeli jelentés szerint több lap azt írt értesülését közli, hogy az új spanyol kormány intenzívebben készül Anglia felé orientálódni. Tegnap újabb angolellenes tüntetés volt Kairóban Kairó, december 31. (Rador). A nemzetközi sebészkongresíus megnyiása újabb angolellenes tüntetésekre adott ?lkamat. Igen sok diák gyűlt össze ״ z egye em előtt angolellenes felr? tt táblákat־ hordozva és ״ Le Anguiával!“ kiáltozva. TI LAG TOI Disputa a Makkabeusokról Az Új Kelet vasárnapi számában ismertetés jelent meg g. s. ׳ tollából, Bickermann: Die Makkabäer című könyvéről. mely■nek keretében a cikkíró egészen különös kor׳ képet fest a Makabbeusoknak a vallásos ■te adósághoz való viszonyáról. A közlemény egye■ kitételeiből arra lehet következtetni, hogy az abban lefejtett történelmi felfogás elsősorban a cikkíró álláspontját tükrözteti vissza. Abból az állításból kiindulva, hogy a talmud csak elvétve és nagyon szűkszavúan emlékezik meg a Makkabeusokról, g.asura a konklúzióm jut, hogy az ortodox zsidóság meghasonlott Juda Makkabival, később pedig áthidalhatatlan szakadékká mélyült ellentétük, mert a Makkabeusok messiási al- Szirjei bántották a vallásos zsidókat. A cikk valóságos vádirat a Makkabeusok ellen és szakít egy közel kétezer éves tradícióval, amely a Makkabufókban nemcsak a zsidó nemzeti, de a vallási gondolatnak is legideálisabb hősort látja. Szükségesnek tartom, hogy az Új Kelet olvasói előtt a helyhez illő rövidséggel felvázoljam ennek a mozgalmas kornak képét és megpróbáljam kihámozni belőle a történelmi igazságot úgy, ahogy azt én látom. Mindenki tudja, hogy ב Talmud éppenségy־el nem történelem, nem is akar az lenni. Nem ad semmiféle történelmi tájékoztatásta Biblia lezárását követő időkről, holott közel 1000 esztendős korszakot ölel fel (K. e. 600— k. u. 500). Nememlékezik meg az Ezra és Nehemiát követő perzsa׳ majd makedón— görög uralomról, sem a Ptolemeusok, sem ■ a Seleukoszok uralmáról. Nem szól a Makkabeusok felszabadító hadjáratáról, uralkodóiról, sem a rómaiak uralmáról. Jelentéktelen epizód számára a nagy zsidó háború Vee, pasiánus és Titus ellen, amelyben a zsidó vitézek százezrei áldozták fel életüket, úgyszintén a Rabbi Akibe—Hakochba-féle szabadságharc, vitézségben, önfeláldozásban az előbbihez méltó, avagy ha lehet, még azt is felülmúló hős küzdelem. Sőt történelmük e dicső lapjairól, mint szennyfoltról emlékezik meg. Barjorum, Sivarim (orgy,lkos, rabló) kitételeket használ azokról a hősökről , akik életüket áldozták a haza oltárán, míg teljesen jelentéktelen epizódokat vallási mezbe öltöztetve, hosszasan tárgyal.E cikk keretében nem lehet kifejteni annak mély okát, mely a Talmud ezen sajátotsságában rejlik. Elég ennyi, amikor a ta״ lmudot írásba foglalták (a Misnát 200-ban, a Gemorat 500-ban a mostani időszámítás szerint), csakis azokat a történeti epizódokat jegyezték fel, amik valamely vallási elgondolással kapcsolatban megtartották aktualitásukat, és alkalmasak voltak transcendenta- 1:3 elgontolásokra, tehát realitásokra igényt sem tartanak. Ha tehát a Talmud nem emlékezik meg a Makkabeusokról, ebből hátrányukra semmiféle konzekvenciát vonni nem ,׳ lehet. Tudott dolog, hogy a Makakbeusok harcát a vallásvédelem robbantotta ki. Ami akkor egy volt e nemzeti érzéssel. A vallástalanság pedig az elnemzetlenítő hellénizmussal. Tehát természetes dolog, hogy a vallásos zsódóság — hasidim — gyülekezet Juda Makk*ubi zászlója alá és a hellénisták, az árulók pedig Antiochus Epiphanes híveivel tartottak. Ezeknek az élén azok a főpapok állottak, akik a főpapi méltóságot pénzzel és a görög szokásoknak, erkölcsöknek való behódolással szerezték meg. Az utolsó jámbor, nemzeti érzésű főpap HL Onias (Choni) volt, akit öccse, Jésua-Jázom árulással fosztott meg a főpapságtól és kapta a benevezést IV. Seleukos-Phropatortól, akitől hiába kért orvoslást Onias , Ámde jött Menelaus és az új királynak IV. Antiochus-Epiphaneanek׳ még több pénzt adott, bevezette a gimnáziumi játékokat, a circumcisió visszaoperálását etc. és főpap lett Jázon helyett, míg Oniast esküszegéssel közben megölték. Menelaus főpapsága alatt tör ki a Makakbeusok felszabadtó hadjárata. A vallásos zsidóság természetesen csakis a Juda Makakbi hadseregében küzdött és soks a szír hadseregben. Csakis a Menelausok, a hellénisták voltak ott feltalálhatók. Cikkíróknak ezzel ellenkező állítása megfoghatatlan tévedés. Az sem igaz, hogy Antiochus