Uj Kelet, 1936. május (19. évfolyam, 105-127. szám)

1936-05-01 / 105. szám

F» nütíte in ■ram. ST914711/Wfc tal: Onj, Str. Baron L Pop Terefim: ML Előfizetési árak: [topta 110, negyedévre 820, fél• — —*־—״ vre 1200 lel *, 1 évre 12, egéerévre 2 ELET“ az erdélyi én *ég egyetlen politikai b 4 í ״־ megjelöltével enged n utal­ tottbbi példa­ ­elyik polgár tudná megmondani, hová ütja az állam az ő adófilléreit és hoft éa módon válik az összesség javára az is, amellyel adókötelezettségeinek tesz pet? Jó volna ezt pontosa­n tudni két okból, hogyra sok haszon származna abból és visszaéléstől szabadulna meg az állam, minden adófillér hovafo­rdításáról pontos kitatás állana a közvélemény rendezeré­­és az is kétségtelen, hogy az adófizetők több ambícióval tennének eleget pénzügyi fedettségeiknek az állammal szemben, ha és látnák, milyen produktív célokra az ők hozzájárulásaikat a költség-­ abból az alkalomból mondjuk el, hogy kormány komoly formában foglal­­t nyevértelanű ajánlattal, mely az adók ■fordításának újságokban való publikálá­­s­rasol­ja éa londoni távirati jelentés sze-­ a kormány valószínűleg el is fogja rá­­ezt a javaslatot. angol kormány eddig is megbecsülte az­­hirdetés nagy értékét az államgazdaság lakosság nevelés szempontjából. Ha va­­ilyen akciót indított, nem elégedett meg arról írt vezércikkekkel, amelyek tem­j­­esen az illető újság álláspontját tükröz­­vissza, hanem hirdetéseket tett közzé és ide­­toborozta a közvéleményt, történetesen megváltoztatta, él­­tette vagy kiterjesztette a távbeszélő Igazatot, mindezeket öle* hirdetésekben s a közönség elé. És az angol kormány­­ fizetett rá ezekre a hirdetésekre, mert Enényu­k többszörösen visszahozta a vele­a költségeket. •,­׳*X'* ־ Ugyanilyen eredményt fog elérni a kor­­׳ akkor is — így szól az ajánlat, mely ormány előtt fekszik —, ha hirdetni fogja újságokban, hogy mire költi a felemelt fát. Bizonyos, hogy ha a közönség nap­­napra látni fogja, hogy az ő felemelt fát ilyen, vagy olyan kulturális célokra irtják, vagy hogy az ő pénze Ennyivel és lyivd járult hozzá az angol birodalom­­ságának kiépítéséhez, szívesebben és tosabban fogja fizetni az adót. Az adó­­*ek, zálogolások és árverések egy része *legessé válik. Az ilyen módon, megraka­­t pénzzel bőségesen ki lehetne fizetni a Réseket. ►ey is az adóemelés, azt mi is tudjuk, jobban, mint az angol polgár. Aki­­gondja és adója is kisebb, mint a miénk, az nem is fogja annyira értékelni a fenti elfogadását, mint amilyen ünnepe­lt román adófizető polgárnak egy ilyen két állam pénzügyi politikájában. Videk tavasza szeles, mogorva április után me­leg tavasz fényei csókolják életre b­in­ő fák lombjait, égi meleg terméke­­meg az életet termő mezők humuszát, világ területének egy tekintélyes részén benütt a tavasz ébredésének zenéje hall­­, a gondoktól meggyötört lelkek némi­­felszabadultan pillantanak fel a fény forrását hordozó égboltozatra­, természet vidámságra, örömre hívja az fc*t s a gondok odúiból a szélesről táru­lt­­ virágba boruló dombok lankáita városok lakóit, feltámadó élet a­ a feltámadó szépség yományos ünnepén, május elsején máskor emberi szivekben is csodálatos remények, togum­lás és a változás hite támadt fel, fogságából kikerült idegekben az élet­­mámora ébredezett, világháború befejezése óta eltelt tizen­­év alatt a májusok többnyire ennek a rábaduló életkedvnek és réltekre serkentő fajnak voltak megnyilvánulásai, mertél volna hinni még néhány évvel *fit, hogy a rombolás, a legszörnyübb *fhhalál kdsértetei mégegyszer visszatéri­­alvilági rejtekükből , a tavaszi na­­tényét, a megújuló természet pompáját **tegés, sőt a rémület kísérteteivel népe­­stik be? mai május elseje azonban nemcsak az természet, hanem a komoly félelem 10 elsejére is , a napsugaras égre tévedő klet szinte arra kényszerül, hogy az egek fé­klő azúrja alá bombavető repülőgépek kontúrjait képzelje! 00a 8 az első tavaszi virágok illatát hordó szellő suttogásából kö­­zeli ágyudörgések hangját hallja ki. A megváltás májusa helyett ez a mai má­­jus a rombolás kísérte­teinek májusa. Szerte a világon démotikus erők vívják harcukat az embe­r szeretet és a béke védel­­mezőivel szemben, akik a kísértetek való­­sággá való átalakulásának borzalmát és koc­­kázatát előre látják és előre rettegik. Hogy a nagy küzdelemben kié lesz a győ­­zelem, még neo­ tudhatjuk. Ám hinnünk és remélnünk kell, hogy az európai emberiség talán megmenekül saját halálos ítéletének önmaga által való végrehajtásától s talán az elkövetkezendő tavasz fénye alatt ismét a remények fénye fog tündököl­i, messze űzve ama sötét árnyakat, melyek mai májusun­­kat, minden fénye mellett, olyan sötétre ár­­nyékolják. Az angol kormány komolyan gondol arra, hogy az elvett gyarmatok egy részét vissza­­adja Németországnak Lengyelország nem csatlakozik a római olasz-magyar­­osztrák egyezményekhez Előreláthatólag szociáldemokrata kormány következik a népfront győzelme után Franciaországban Párizs, április 30. A francia jobboldali pártok ama reménysége, hogy a pótválasz­­tások előtt sikerül megbontaniuk a nép­­frontba tömörült pártok egységét, nem járt sikerrel. Daladier, a radikális szocia­­lis­ták balszárnya vezérének elnökletével tegnap a párt végrehajtóbizottsága elha­­táraiba, hogy betartja azt a megállapodást amelyet a pótválasztásokra a népfront győ­zelme érdekében a szocialistákkal és kom­­munistákkal kötött. Ezek után nem kétséges többé, hogy a vasárnapi pótválasztások a népfront győ­­zelmét fogják meghozni, amely Francia­­ország sorsára, úgy bel-, mint külpolitikai vonatkozásban döntő kihatással lesz. Kü­­lönösen külpolitikai vonatkozásban várha­­tó radikális változás­, amennyiben׳ a követ­­kező kormányban Flandin, aki középpárti politikus, nem igen fogja megtarthatni׳ tárcáját s így a francia külügyminisztérium élére vagy radikális szocialista, vagy szociáldemokrata politikus fog kerülni. Ez pedig azt jelenti, hogy az Olaszország­­gal való mindenáron megegyezés, keresése helyett inkább egy angol-barát külpolitika fog kialakulni s Németországgal szemben is olyan félreérhetetlen és pozitív állás­­foglalás fog­­kialakulni, mely szakítani fog az eddigi, viszonylag erélytelen külpoliti­­kai vonalvezetéssel A népfront győzelmével egyidejűleg Pá­­rizs­ban arra számítanak, hogy a pótvá­­lasztásokon ezúttal nem a radikális szó­vi­listák fognak a legerősebb pártként beke­­rülni az új parlamentbe, hanem a szociál­­demokraták s így a Sarraut-kormány a választások után valószínűleg beadja lemondását. Egyesek már azt sem hiszik, hogy a radi­­kálisok balszárnyának vezére, Daladier alakítja meg az új kormányt, hanem Leon Jacxum lesz az új miniszterelnök, mint a legerősebb baloldali párt, a szociáldemok­­raták vezére. Egyes hírek szerint Leon Blum, aki még most sem gyógyult fel teljesen sebesüléséből, nem fogja vállalni a miniszterelnöki megbízatást, hanem helyette Vincent Aurier, a szociálde­­mokrata párt pénzügyi szaktekintélye fogja vállalni a kormány­alakítást, amelyben a szociáldemokraták mellett a radikális szocialisták, esetleg a kommunis­­ták képviselői is részt fognak venni. Riadalom a francia pénzvilágban Amint az minden baloldali előretörés ide­­jén mindig történni szokott Franciaországban, a népfront győzelmének kilátásai megmozdu­­lásra késztetik a francia plutokráciát, amely már­is tőzsdei manőverekkel igyekszik páni­­kot kelteni a francia gazdasági életben. Teg­­nap, amikor nyilvánosságra jutott, hogy Da­­ladier visszautasította Flandin ama ajánlatot, hogy a radikális szocialisták vegyenek részt egy köztársasági polgári összefogásban a munkásbaloldal ellen, a párizsi tőzsdén azon­­nal zuhanni kezdtek az értékpapírok, köztük vezető helyen a Francia Bank részvényei, me­­lyek értékükből tegnap megint 608 frankot vesztettek. A tőzsdei manőver abban leli ma­­gyarázatát, hogy a francia plutokrácia jól tudja, hogy egy megalakulandó népfront­­kormány pénzügyi politikája valószínűleg éle­­sen szembe fog kerülni a Francia Bank ed­­digi pénzügyi politikájával­­ és előrelátólag megkísérli a trösztök elleni harcot is, ami a választási jelszavak élén szerepel. Ki lesz a külügyminiszter? A világ közvéleményét természetesen leg­­elsősorban az érdekli, hogy Flandin várható lemondása után ki fogja átvenni a francia külügyek vezetését. Erre vonatkozólag kü­­lönböző kombinációk kerültek forgalomba. Beszélnek Herriot külügyminiszterségéről, amit azonban valószínűtlennek tartanak azért, mert a szociáldemokraták túlságosan mér­sékelt beállítottságúnak tartja a radikális szocialista, párt elnökét és jobbszárnya vezé­­rét.­­Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy amennyiben szociáldemokrata elnöklet alatt álló kormnány alakul, úgy ebben­­ a külügyi tárcát Daladier fogja elnyerni, s vagy esetleg Bergely, szintén a radikális szoc­o­cialista párt balszárnyának egyik vezető egyé­­nisége. Egyébként a francia lapok érdeklődése teljes mértékben a radikális szocial­ista párt­­nak a pótválasztásokra vonatkozó határozata felé irányul. A baloldali lapok örömüknek ad­­nak kifejezést, hogy a párt betartja a nép­­front rendelkezéseit, a jobboldali és közép­­párti orgánumok viszont még utolsó kísérletet tesznek arra, hogy eltérítsék a radikális szo­­cialistákat a marxista munkásbaloldal jelölt­­jeinek támogatásától. Tegnap Londonból azt a hízt közölték a távirati irodának, hogy pénteken, vagy szom­­baton fogják átnyújtani Berlinben a Német­­országhoz intézendő s az angol kérdőpontokat tartalmazó jegyzéket, amelynek tartalmát mai számunkban közöltük is. Újabb jelentés szerint a kérdőpontok ügyében tegnap mi-­­ nisztertanács ült össze, amelyen azonban még nem hoztak végleges döntést a Berlinben el­­nyújtandó kérdések ügyében s így a jegyzék átnyújtása valószínűleg még pár napi kése­­delmet fog szenvedni. ׳ י־ пytxtastí.­­ »-1R Gidaion ! towWkrt 1Mb fogadunk el. — Kéziratok megőrzését és vt vállaljuk. Főszert Ernő. Felelős 8. Ferenc. Bucureşti szegi Ernő, Stra |Ara 5 lej­sszakadUaé* nem veszté: dr. Marts■­zerkesztő: Jámbor 1 szerkesztő: Hat­­da Coboloescu 52. 5696. ÉV.­I JAR 9 Péntek, 1936. május 1. XIX. ÉVF. 105 SZÁM Kecskeméti Ézsaiása irta: Drechsler Miksa dr. Timişoara Az összehasonlító vallástudománynak ma alig van világszerte különb művelője, mint Kecskeméti Lápot. Az ő prófétai munkái, a már megjelentek, Jeremiás, Ézsaiás, és a még jövendők, — olyan összefogó, olyan nagyszabású munka egy ember lelkéből va­­lón, —­hogy mondhatnák páratlan a vallás­­tudományok történetében. Csak egy konzsé­­niális prófétai lélektől, kiben együtt a tudo­­mány roppant anyagja, a művész ihletettsé­­ge és a filozófus gondolatmélysége telik ki a szellemnek ilyen fenséges megnyilatkozá­­sa, a tudományos kutatás ilyen kiemelkedő műve. És az időnknek nyomorúságát mi sem jel­­lemzi jobban, mint hogy ma nem találnak ilyen nagy életre szóló tudományos munkák olyan visszhangra és méltányolásra, mint ami őket megilletné. Pedig egy egész kor­­nak való elegendő finom táplálék és inspirá­­ció benne. Az értelmetlenség meg a szellemi restség a maga közönyössége, tunyasága mentsége­­képen hibájául róná a tulságokat, az eszmei túlgazdagságot, a nyelv túl tömörségét, a képzelet túlvittségét, a kifejtésnek túlterjen­­gőségét. De nem-e érthető, hogy ős­hegyek magasságaiból jövő folyam, aki ölébe vesz mindent, ami körülötte él, fakad, csobog, áradáskor néha át is csap a medrén, hogy aztán annál nyugodtabban folytasa a maga megtermékenyítő, áldó életét. Kecskeméti művészi rajzában megéled Ézsaiás egyénisége minden színében: a״ mes­­siási eszme megteremtője, az emberiség üd­­vösséges jövendőjének bátor hívője, a hitnek prófétája, költője, az áldozatnak szentje, a szentségnek alázatosa és mindig és minden­­ben ember. Ahogy a Zsidóság prófétája minden népek prófétája is. Minden embernek testvére. Minden szenvedők barátja. Minden nagy eszmék hívője. Talán manap időszerű éppen, hogy köze­­lebbről is szemébe nézzünk az örök aktualitá­­sú kérdésnek, hogy valójában ki is az a pró­­féta, és miért hogy a próféta gyöngéd szívé­­ben, a szeretett drága gyöngyének ez arany foglalatjában, az irtózatos harag lángja­in úgy tud lobogni, hogy az átok is megrogyan, kigyűl benen. Istennek küldöttje-e, avagy megszállottja a mag démonjának, a maga sorvasztó szen­­vedélyének? Az erőnek áldottja-e, az életnek az erőse, aki nem bir az erejével, aki kényszerül, hogy életet fakasszon szive patakzó forrásá­­ból, — ha nem is kell senkinek se, ha a leg­­otrombább megnemértés fogadja is szavát, — ha a legrutább hálátlansággal, a legfagyo­­sabb közönyei viszonozzák is forró érzelmeit, ha elfordítják is fejüket tőle, ha eltömik­­a fülüket hangja elől, — avagy a fájdalom betege, akinek örökkön könnyben úszik a szeme és abban mossa a szivét legszivesb? Az örök fény egy sugara-e, aki táplál éa termékenyít, avagy a tűz egy szikrája, aki perzsel és emészt? A haragvó Isten lángpallosa-e, aki végig­­vág e bűnös világon, avagy szelíd pap éa pásztor, aki magához öleli, érző szivén viseli féltett nyája minden gondját, bajét. Magas vártáról figyelő, éber őrtálló־ e sötét éjszakában, aki vigyáz és int, reszketőn szi­­ve balvégzetű sugallatától, jóslata teljesülé-­sétől... avagy ihletett dalnoka derengő hajna­­lok, kelő napok fölséges üzeneteinek, aki az álmukból ébredő emberfiúk megmozdulásá­­ban már látja, ahogy jönnek feléje, föl, Isten­­hegyére,... látója a jobb jövendő szinek vízióinak, aki semmiségekből, másoktól észre sem vett, jelentéktelennek vélt történések­­ből — kihallja az ur járását, — az idő ten­­ge­re fövényében itt-ott megpillantott lábnyo­­mokon köszönti az ur lépteit; rejtelmes sor- 80k titokzatos jeleiből — kifejti az Isten ar­­cát; lelke halk lélegzetéből, sóhajából — ld­ , érzi az Ur vágyát, akaratát; az élet kusza hangjegyeiből megkomponálja az Úr zengő zsoltárát. Mindez és mind­ennél sokkalta több a pró­­féta: a megvilágosodó örökszent Titok, az Isteninek egy kipattanó szikrája. Út az igaz­­ság felé. Fölesküdött bajnoka Istennek, Im­á­­dója, áhitója minden fölségnek. Bámulója, barátja minden szépnek. Népe bolonduló, sze­­relmese meg irgalmatlan vádlója, fényi­tője.

Next