Uj Kelet, 1936. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1936-08-01 / 179. szám

Taxa postala m­in. N 10. Telefon: 8־ 8־ Havonta 110, ne évre 600, egészé földre: Havonta félévre 12, egész detések dijszabá KELET*4 az érdi dóság egyetlen ) Cikkeink utánnye­rési megjelölésér é■ kiadódva­­tál: noj. 8tr. On. Academia Român mnunnap Ára 5 fej fogadunk el. — Kéziratok megőrzését és visszaküldőét vállalják. Főszerkesztő: dr.­­ Ernő. Felelős szerkesztő: Ji-----­Ferenc. Bucureşti szerkesztő: Hát­­szegi Ernő, Strada Cobâlcesca BZ. Szombat, 1936. augusztus 1. XIX. ÉVP. 179. SZÁM 5696. ÉV. AB 13. ­te angol kiérné Anglia Janina-arcú politikája újból előreveti Árnyékát a palesastánai zsidó országépítésre. Semmi sem jellemzi oly élesen ezt a politikát, bánt az a híradás, amelyet a Havas legújabb Jeruzsálem­ távirata közöl, mely szerint a pa­­leszt­inai kormány egyfelől fel akarja fog­­ni a zsidó bevándorlást arra az időre, amíg a királyi vizsgálóbizottság Palesztiná­­ban működik, másfelől viszont hozzájárul a tel-avivi zsidó kikötő felépítéséhez. Mit jelent ez­­. A mandatarius hatalom koncot akar adni az araboknak a zsidók számlájára és koncot a zsidóknak az arabok kontójára. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a zsidó beván­­dor­lásnak akármilyen rövid időre való felf f­üggesztése is, jelentős politikai csapás a cionizmusra és egyet jelent az arab terror és vandalizmus megjutalmazásáva. A tel-avivi kikötő felépítése viszont kétség­­telenü­l nagy gazdasági hátrányokat jelen­­tenk az arab lakosság egy részének, daliáról na szó. Jaffa arab város és gazdasági pozí­­cióját a kikötő jelenti. A tel-avivi kikötő egyet jelent a jaffai kikötő megszűnésével. Ez volna a divide et impera politikája, amely eddig mindig pontosan bevált Anglié- nak a gyarmatokon és a mandatárius t­erüle­­teken. Ez alkalommal azonban aligha kecseg­­tet sikerrel ez a politika és nehezen lehetne itt eredményesnek minősíteni tisztán angol­zempontból. Ez a politika ugyanis már nem is divide­r impera, hanem nyilvánvaló meghátrálás a nandatáriui hatalom részéről. Olyan meg­­hátrálás az arab terv előtt, amely nem hogy megnyugtatná a kedélyeket és két harcoló fél között megerősítené a harmadik fél, az angol hatalom pozícióját, hanem ellenkezőleg meg­­igatja az angol közigazgatás pozícióit. Ha valaha alapja volt annak a felfogásnak, mely szerint az angol politika sohasem jövő­­belátó, hanem mindig csak a jelen látására orlátozódik, akkor ez a mostani Palesztina p­olitika esete. A pillanat szempontjából megoldás lehet amit az angolok akarnak: iobtva a jelen­­i szorultságból. De a jövő szempontjából tüzetős lehet ez a politika éppen az angol dékek szempontjából. Mert ha a zavargások végső kimenetele és encsen gazdasági következményei, az fb kereskedelem, ipar és mezőgazdaság tut­­kárai és veszteségei alkalmasak lehet­­­ arra, hogy hosszú időre eltanácsolják az Abokát hasonló vállalkozásoktól, úgy a legt­öbb angol taktika feltétlenül újabb és tö­­­bbi terrorra fogja bátorítani az arabokat. A legprimitívebb Igellahh is meglátja Ang­­nyilvánvaló gyengeségét és meghátrálá-­k. Hiszen néhány héttel ezelőtt még azt l­átta a rádión és a kormány hirdetményein kresztül, hogy a kormány semmilyen enged­­ényt nem hajlandó tenni a terrornak és nem igyja magát megfélemlíteni fenyegetések­­t. Most pedig azt látja, hogy igenis enged­­ééyt tett és meghátrált a kormány. Ez mindenre alkalmas, csak arra nem, így öregbítse Anglia hatalmát, tekintélyét befolyását a közelkeleten. Ami pedig a zsidóságot illeti, se a jisuv, se cionista­ mozgalom nem fog hozzájárulni Fen kibúvóhoz. A telavivi kikötő régi és jo­­gb követelése a jisuvnak, mely nem lehet értérités״ a zsidó bevándorlás felfüggeszt­séért. A kikötő 6?ש és fel fog épülni. Tel­­tir függetleníteni fogja magát Jaffától. A lnány ezt már hónapokkal ezelőtt tudomá­­vette. A zsidó bevándorlás felfüggesztése m­­edig, — akár átmeneti jellegű is az —, legélesebb harcot fogja vívni a zsidó nép. Esküdtszék elé utalták Edward király merénylőjét út idén, július 31. (Rador). Andrew Mac­­­hen, aki ellen azt a vádat emelték, hogy király ellen merényletet akart elkövetni,­­ ismételten kijelentette a törvényszék­­, hogy nem volt szándékában megn­ebe­­eni az uralkodót. A törvényszék esküdt­­f elé utalta MacMahon ügyét. Úgy a spanyol kormány•­csapatok, mint a felkelők hosszú harcokra rendez­­kednek be A Reuter szerint 29 tartományban a kormány, 20 tartomány­­ban az ellenforradalom az úr. San Sebastian és Oviedo tegnap a kormány kezére kerü­lt. Cordova, valamint Granada megszállására készülnek a kormánycsapatok. Ma Madridot bombázták a felkelők repülői? A felkelők leadói továbbra is győzelmeket jelentenek Olaszország és Németország nyíltan a felkelők mellé állott és igényt tartanak a spanyol gyarmatokra • Madrid, július 31. A spanyolországi helyzet lényegében még mindig nem vál­­tozott. A harc egyre izgalmasabb és min­­den képzeletet felülmúló vadsággal tom­­bol a kormánycsapatok és a felkelők kö­­zött anélkül, hogy a várva várt megoldás­­hoz közelebb hozná őket. Immár nem szenved kétséget, hogy a harc hosszú ide­­ig eltarthat: hetekig, sőt hónapokig is, mert mindkét fél el van szánva a végsők­­ig való kitartásra. S minél tovább húzó­­dik ez az ádáz testvérharc, a spanyolor­­szági polgárháború ügye annál inkább ve­­szíti el helyi jellegét és válik napról-nap­­ra, óráról-órára nemzetközi érdekellenté­­tek ütköző­pontjává. Máris megállapít­­ható, hogy Németország és Olaszország egészen nyíltan fraternizálnak a felkelők­­kel s úgy Olaszország, mint Németország a maguk hatalmi és terjeszkedési törek­­véseiknek igyekeznek bázist teremteni a spanyol polgárháborúval kapcsolatban. Ha a felkelők azzal vádolják Madridot, hogy Franciaország és Szovjetoroszország tá­­mogatását élvezi, úgy ez a két hatalom még több joggal vádolhatja meg Német­­országot és Olaszországot azzal, hogy a felkelőket támogatja fegyverrel éppúgy, mint megfelelő hangulat­teremtéssel a felkelők mellett. A világnézeti harcokon túl így válik egyre inkább nemzetközi ha­talmi törekvések és érdekellentétek üt­­köző­pontjává a spanyol­­belháború, amely­nek kimenetelét még mindig nem lehet megjósolni. Ha a Reuter angol távirati ügynökség tárgyilagosságában bízni lehet, úgy meg­­állapíthatjuk, hogy a kormány minden átm­eneti térvesz­­tés és ingadozás ellenére, 031 ország­­ nagyobbik területén él, amennyiben 1 29 tartomány a kormány és mintegy 20 tartomány­i felkérők kezén van. A tegnapi nap folyamán a kormány szá­­mos eredményt ért el különböző fronto­­kon, míg az ellenforradalom nagyszabású előkészületeket tett a kormánycsapatok ellen megindítandó ofennzívára. Határo­­zott külföldi jelentések megerősítik, hogy San Sebastian és Oviedo tegnap a kor­­mány kezére került és Cordova és Grana­­da is alighanem még a mai nap folyamán a kormány uralma alá kerül. Valenciá­­nak a felkelők részéről való meghódítását ezideig még mindig nem erősítették meg külföldi távirati irodák. Arról is hallgat­­nak a külföldi híradások, hogy Molia tá­­bornoknak sikerült volna a barcalonai út felől is elzárni Madridot és így Madrid­­ban éhínség állott be s most már a vizet is adagolják. Bombázták Madridot ? A felkelők jelentései szerint a mai nap folyamán a felkelőik repülőgépei jelente­k meg Madrid fölött, ahová bombákat dob­­tak le. Erről azonban a kormánynak egyetlen jelentése sem számol be s így nem lehet tudni, várjon a felkelők által ׳ terjesztett hír mennyiben fedi a valósá­­got. A kormány rádiójelentése szerint a Gra­nada-tartományban lévő Guadiszba egy­­kormánycsapat érkezett, amely Murcia ׳ tartományon keresztül hatolt odáig. A kormány szerint, h­a az ovaedói zendülők nem teszik le a fegyvert és nem adják meg magukat, repülőgépekkel fogják bombázni őket. Ugyancsak madridi־ rádió­­jelentés szerint tegnap az összes, a zen­­dülők kezében lévő városokat bombázták. San Sebastian és Santander között a köz­lekedési és postaszolgálat normálissá vált, hasonlóan Santander és Bilbao kö­­zött is. ־ A madridi állambiztonsági hivatal ve­­zérigazgatója tegnap benyújtotta lemon­­dását. Helyébe Manuel Munz baloldali képviselőt nevezték ki. Piedro Rivast, a madridi rendőrség volt főnökét letartóz­­tatták. Ugyancsak újabb kormányjelentés arról is beszámol, hogy Madrid és Badajoz között a közlekedést helyreállították. Vil­la Nueva és La Serena zendülői megad­­ták magukat. Barbastroból ötezer főnyi kormánycsapat és több tüzérségi osztag indult el a zendü­lők Bietano és Montaga­­ro közötti állásainak bombázására. Úgy vélik, hogy a két falut rövidesen elfoglal­­ják a kormánycsapatok. A rendőrök teg­­nap megtámadták Almudevar városkát, de az továbbra is a kormány­­csapatok birtokában maradt. Medrano kapitány kormánycsapata tegnap elfog­­lalta Sietamo falut, Huesca közelében. Madridban úgy hiszik, hogy Medrano csa­­pata a mai nap folyamán még Huescat ׳ is elfoglalja. A kommunisták hivatalos lapja a földek kiosztását követeli Madridi jelentés szerint a spanyol kommu­­nista párt hivatalos lapja, az EU Mundo Ob­­rero arra kéri a kormányt, ossza fel az ösz­­szes megművelhető földeket s így jutalmazza meg azokat a parasztokat és munkásokat, akik a rendszerért harcoltak. Csak ily módon lehet tönkretenni a nagybirtosokat, akik a köztársaság ellenségei. A belügyminisztérium közleménye szerint a Madridban élő küföldiek életének garantá­­lására a hatóságok minden intézkedést meg­­tettek. Tegnap a diplomáciai kar tagjai a (Folytatás a 8-ik oldalon.) VILÁG TÜKRE A nyolcvan éves Bernard Shaw Bernard Shaw több, mint negyed évszá­­zad óta a világirodalom első vonalán áll, mint angol író pedig e kor Shakespeare­je. Azonnal adódik az összehasonlítás közöt­­tük. Shakespeare alakjai internacionáli­­sok, mégis évszázadokon át kizárólagos angol szellemi kincset jelentenek drámái, míg Bernard Shaw csupa angol típust te­­remtett meg színdarabjaiban, amelyeket összehasonlíthatatlanul többször elevení­­tenek meg külföldi, mint angol színpado­­kon. Igaz, nőalakjairól az a vélemény, hogy nem tősgyökeres angolok, de ez a női természetben rejlik. A nők ugyanis mindenütt a világon inkább internacioná­­lisok és általánosan­ emberiek, mint a fér­­fiak. * Shaw szocialista és át van itatva an­­nak a kornak speciális szellemével, amely­­ben született és amelyben fiatalsága telt. Mégis minden írásában tiszta angol, noha ő maga írországi születésű és angollá csak Csak a­z élete során lett, hosszú asszimi­­lációs folyamatképpen. Irodalmi pályáját Shaw, mint mű­kritikus kezdte, majd ze­­nekritikákat irt. E munkássága­ során azonfelül, hogy érdemben ismertette a műveket, erősen bírálta a közönséget, a­­mely a legritkább esetben tud felemel­­kedni a művészi alkotásokhoz és a kedvét a középszerűségekben, sőt alantasságokban leli. Szinte egyedül állott az egész angol kritikai irodalomban ezzel az irányával. Később azonban megunta, mert idegesítet­­te a tudat, hogy hadakoznia kelljen és egyben nevelnie a közönséget, holott ez , csak részben feladata a kritikusnak. Va­­lójában ez is a művész feladatköréhez tar­­tozik, akinek nem szabadna figyelmen kí­­vül hagyni az emberek nívóját. A művész hatásköréhez tartozik a közönség nevelése és felemelése. • Negyven éves korában már nemcsak műkritikus, hanem a társadalom kritiku­­sa is. Ennek köszönheti hírnevét, amely szakadatlanul erősbödött és növekedett. Internacionális volt minden írása, de kri­­tikáját az angolok ellen irányította, mert ez volt a környezete. Ezeket ismerte a legjobban, közvetlen közelről látta, meny­­nyire telitve vannak az emberek balítéle­­tekikel, logikátlanságokkal és olyan ér­­zelmekkel, amikről a legritkább esetben vetnek számot maguknak. Előbb ezt in­­tézte el magában, aztán tovább ment és az emberek lelkiismeretét kezdte boncol­­gatni. Rájött, hogy a leglelkiismeretle­­nebbek éppen azok, akiknek úgyszólván kenyere a lelkiismeretesség. Mint szatirikus emelkedett az irodalmi megbecsülés magasságaira. Szatírájában ugyanis olyan vonások érvényesülnek, a­­melyek nem bántják annyira a megtámadó­dottakat, hogy ők maguk is ne élvezzék a támadást Művészetének ez az eleme szerzett Bernard Shawnak nagy és tar­­tós­­közönséget. A kevesek egyike, aki nagy szigorúsága mellett mértéket tud tartani. Banális dolgokat mond, amit bár­­ki is mondhatna, de olyan összefüggésben és olyan beállításban, hogy egész újnak tűnik, fordulatosnak és meglepőnek. Ezek során derül aztán ki, hogy mi magunk milyen bornisták és komolytalanok va­­gyunk és hogy minden életnyilvánulásunk mennyire felületes s haszontalan, holott el vagyunk ragadtatva magunktól, képessé­­geinktől és munkánktól. Egy-egy aforiz­­mája során mindig kiderül az igazság, az az igazság, amit Bernard Shaw a leg­­szívesebben derít ki, hogy tudniillik kor­­látoltak vagyunk. Nemcsak mi, a küzdő egyszerű emberek, hanem maga Cézár is korlátolt.

Next