Uj Kelet, 1937. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-02 / 50. szám

T, OLTVA !: mennyisége növekedett, hanem az egész mezőgazdasági termelés minőségben és mennyiségben óriási felledülést mutat. Az államilag támogatott gabonatermelés például 1 és háromnegyedmillió métermázsáról 2.6 millió métermázsára, a mezőgazdasági kivitel pedig 20.6 millió észt koronacél (1933) 43,4 millió észt koronára emelkedett (1936). Hosszú lenne elsorolni mindazokat az előnyöket, amelyek mezőgazdasági és politikai szempontból a földbirtokreform következményeképpen előállottak. Elég, ha megállapítjuk, hogy az észt nép sorsának intézésében nagyon józannak, gyakorlatinak és sikeresnek bizonyult. A mezőgazdasági termények elhelyezését a Nagy-Britanniával kiépített szoros kapcsolatok tették lehetővé. Az ország energiaszükségletének kitermelését az olajpala bányászatának kifejlesztése biztosítja. Európának ezen a részén kőolajforrások nincsenek, az észtek tehát az olajpalát nemcsak fűtési célra, hanem ásványi olajok nyerésére is felhasználják. Mintegy háromezer négyzetkilomé■ térre terjed ki az olajpala területe, a palarétegek mennyiségét 6 milliárd tonnára becsülik. Az iparfejlesztés érdekében sikeresen kihasználták ezt a természeti kincset az észtek. A szénbányászat fellendülése viszont nem kis mértékben járult hozzá, hogy Észtország megtalálta gazdasági és szociális egyensúlyát, amelyet az általános gazdasági krízis néhány évvel ezelőtt felborulással fenyegetett. Ma Észtország az egyetlen állam, ahol nemcsak munkanélküliek nincsenek, hanem szezonmunkák idején igen sok idegen munkást kell behozni. Főleg lengyelek dolgoznak az észt iparban és mezőgazdaságban. Az erdőgazdaság is igen sok munkáskezet foglalkoztat, mintegy 900 ezer hektár területet boltt erdő és az évi fatermelés meghaladja az egymillió tonnát. Fűrészmalmok, papírgyárai, szénégetők találhatók mindenfelé az egész országban és különösen a kisebb üzemek nagy száma biztosítja az észt polgárság vagyoni megerősödését. Az észt birodalom a legutóbbi időkig meglehetősen ismeretlen volt a külföld előtt. Legnagyobb írójuk Tammasare ,,Igazság és jog“ címmel ötkötetes nagy nemzeti regényt írt. Ez a kétezerötszáz olda is a munka valóságos eposza az észt nemzetnek. Generációk váltakozásán keresztül jelenik meg az olvasó előtt annak a hallatlan küzdelemnek a képe, amely végeredményben az észt függetlenség kivívására vezetett. A népköltészet hallatlanul gazdag. Főleg Kurt Jakab ösztönzésének köszönhető, hogy lelkes gyűjtők járták be az országot, negyvenötezer dalt, tízezer mesét, százezer szólásmódot és népies tréfát, hatvanezer népies szokást gyűjtöttek össze. Az észt folklóre a legnagyobb és legváltozatosabb az egész világon. Tavaly az észt államfő kezdeményezésére négymillió koronás könyvalapítványt hoztak össze a lelkes észtek. Ez a kulturalapítvány biztosítja a könyv nagyobb terjedését, az irodalom és művészet pártolását. Erre nagy szükség van, mert az észtek kis nemzet, az olvasók száma nem lehet nagy. Észtországban komoly könyvsikert jelent az olyan munka, amelyből ezerötszáz példány fogyott el. Az idegent legjobban meglepi az észt nyelv dallamossága. Néhány évvel ezelőtt Amerikában versenyt rendeztek, hogy melyik népnek a nyelve a legdallamosabb. A zsűri döntése szerint az elsőséget az észteknek adták. A magánhangzók gyakori ismétlődése tényleg jogossá teszi azt a véleményt, hogy az észt nyelv az északi ״ olasz“, ami nemcsak a mindennapos beszédben, hanem a népdalokban is kifejezésre jut. זזג kerít V־׳,V ־". 1i&p/D, '1937. MÁRCIUS 2. Harmadrendű polgárokká akarja degradálni a zsidókat az uj lengyel kurzu soc őrnagy kétértelmű nyilatkozata az új kormánypárt kisebbségi politikájáról és a zsidókérdésről. A zsidó parlamenti képviselők állásfoglalása az új kurzussal szemben Varsó, március 1. Az Új Lengyel kormánypárt vezére Ádám Koc, a lengyel Nemzeti Bank volt elnöke és Ritz Smygli marsall barátja, programjáról szóló rádióbeszédében, amelyről beszámolt már az Új Kelet, a kisebbségi kérdéssel is foglalkozott és többek között a következőket mondotta: 1—״ Ami a zsidó lakosságot illeti, magatartásunk a következő: Sokkal nagyobb súlyt helyezünk kulturális értékeinkre és a törvény és a rend tiszteletére — ami nélkül nem állhat fenn civilizált állam — semhogy megengednék az erőszakos és brutális zsidóellenes kilengéseket, amelyek lealacsonyítják egy nagy népnek a méltóságát és tekintélyét. Másfelől világos, hogy a kulturális önvédelem ösztöneit kell, hogy kövessük és természetes, hogy a lengyel társadalomnak gazdasági függetlenségre kell törekednie. Különösen ma, a gazdasági és pénzügyi megrázkódtatások idején, amikor az állami hűség minden polgártól áldozatokat követel. Csak ez segítheti elő a jelenlegi gazdasági kérdések megoldását anélkül, hogy veszélyeztetnék országunk erejét. Ami a kisebbségeket illeti, belátjuk azokat a különbségeket, amelyek közöttük és a lengyel nép között fennállanak. Elismerjük ezeket a különbségeket mindaddig, amíg nem befolyásolják az állam érdekeit és nem használják fel azokat arra, hogy a gyűlölet kínai falait emeljék a mi lakosságunk különböző rétegei közé. A parasztság jelenlegi helyzetéről szólva, Koc őrnagy kijelentette, hogy a kérdés megoldásának egyik legfontosabb útja a parasztoknak a városokba való átcsoportosítása és ezáltal a városok gazdasági életének a kibővítése. Ki kell fejleszteni a lengyel kereskedelmet és ipart a lengyel középosztály erősítése céljából. Ami a kulturális életet illeti, meg kell őrizni a tudomány, művészet és irodalom lengyel jellegét. Arja paragrafus az új lengyel kormánypártban Az újságíróknak azon kérdésére, hogy az új kormánypártba történő tagfelvételeknél különbséget tesznek-e majd az egyes felekezetek között, Koc őrnagy a következőt mondotta: — Elvben nem, de ami a zsidó felekezetet illeti, bizonyos különbséget kell tenni. — És ha az új kormánytáborba testületileg lép be olyan szervezet, amelynek zsidó tagjai is vannak?— hangzott az újságírók második kérdése. — Ebben az esetben is fenntartással kell, hogy éljünk. A ״ Hayai“ című nagy varsói jiddis napilap az új kormánytáborról szóló vezércikkében megállapítja: ״ Koc őrnagy, az új kurzus megteremtője, harmadrendű polgárokká akarja degradálni a lengyel zsidókat. Az új kurzus általában igen nyomott hangulatot keltett a lengyelországi zsidóság körében, ami nemcsak a jiddis lapok hasábjain, hanem a zsidó parlamenterek megnyilatkozásaiban is kifejezésre jut. A költségvetés megszavazása előtt dr. Sommerstein képviselő, a zsidó parlamenti klub elnöke, a következő nyilatkozatot olvasta fel a Sejmben: —Mi az alkotmány alapján állunk, mely biztosítja az összes polgárok egyenjogúságát és amelynek hetedik szakasza világosan kimondja, hogy származási, felekezeti és nemzetiségi különbségek nem szolgálhatnak alapul a polgárok jogainak korlátozására. Az a tendencia, amely a kormány táborában is felütötte a fejét és amely felekezeti és nemzetiségi különbségek szerint akarja szabályozni a polgárok jogait munkára és gazdasági megélhetésre , éles ellentétben áll a lengyel kormány alkotmányával és távolról sem alkalmas arra, hogy a társadalom összes erőit az állami feladatokra összpontosítsa. Lengyelország hárommillió zsidó polgárát mélységes és teljes polgári öntudat tölti el. A lengyel zsidók együttéreznek ezzel az állammal, amely az akotmány értelmében az összes polgárok közös kincse és készek minden áldozatot meghozni az államért és annak védelmére. De megköveteljük a jogot a mukára és életünk megvédésére úgyis mint nemzeti és felekezeti kisebbség. Teljes egyenjogúságot követelünk. Egyszer győzni fog a törvény és a belátás, amelynek alapján épült fel az új, független Lengyelország. Erre a reményre támaszkodik a mi hitünk és önbizalmunk és ebből merítünk erőt arra, hogy harcoljunk a rettenetes valóság ellen, amely erkölcsi és politikai megaláztatás és gazdasági megsemmisítésünkre irányul. A zsidók alkotmányellenes elnyomatása és jogfosztása elleni tiltakozásunk jeléül a költségvetés ellen fogunk szavazni. Minzberg agodista képviselő szólalt fel ezután, aki kijelentette, hogy ugyancsak a tiltakozás jeléül tartózkodni fog a szavazástól. Tiltakozott az új hivatalos kurzus ellen és drámai hangon kiáltotta a Sejmben: • Szabad és demokratikus Lengyelország, ha képviselve vagy ebben a teremben emeld fel hatalmas hangodat az elnyomatás sötét és reakciós akarata ellen. Lengyelország zsidói, akik évszázadok óta élnek ebben az országban és minden áldozatot meghoztak az államért, teljes jogú polgárok az alkotmány értelmében. Jogaiknak bármilyen korlátozása és minden akció, amely fizikai és gazdasági létük ellen irányul, megtörése a lengyel alkotma alapjainak. Dr. Sommerstein képviselő a fejm egy előbbi ülésén feltűnést keltő beszédet látott és abban többek között a követőt anekdotát mondotta el, amely mostról-szájra jár Lengyelországban: __Egy lengyel államférfi tanácsot Hitlertől, hogyan küszöböljék ki a zsikót. Hitler visszakérdezi: ״ Hány zsidó niszteretek van Lengyelországban ?“ Felet: ״ Egy se.“ Hitler: ״ Hány alminiszetek van?“ Felelet: ״ Egy sem.“ Hitl ״ Hány törvényszéki elnökötök van?“ Felet: ״ Egy sem.“ Hitler: ״ Hány tisztelőtök és hány rendőrötök van?“ Felet ״ Egy se, egy se.“ Mire Hiter: ״ Akkor nem adhatok több tanácsot nektek, han én szeretném most megkéte tőletek: ״ Hogyan csináltátok ezt, anélt hogy kakas kukorékolása is hallata volna, holott a mi zsidóellenes intézkedjünk miatt az egész világ kiabálásban ki?“ A bűnözők és a m — A miniszterelnök — mondotta Kraefstein— nemrég kijelentette a sejm hogy egyetlen vajdaságban 348 bünt követtek el a zsidó lakosság ellen. Krem: 348 vádlott is létezik ezekkel a tényekkel kapcsolatosan? Nem, mind a harminc bűnös került a vádlottak padja És nemcsak, hogy nem büntetik meg a dó vallás és nemzet ellen elkövetett séfeket, hanem a birák maguk is elkövet ilyen sértéseket, amikor ítéleteik meginkolásában kijelentik, hogy a zsidó taj vallomásai nem hitelesek. Machlewszki antiszemita képviselő, zsidók alkotják a bűnözők legnagyobb szét. Sommerstein: Ez nem igaz. 1935- 757 ezer bűnöző közül 62 ezer zsidó csupán. Vagyis távolról sem annyi, amilyen a zsidó lakosság százaléka van] Évi 4000 svájci frank egy kifutó fizetése a Népszövetségnél A népszövetségi vezértitkár 90.000 frank fizetést kap Genf, március 1. A külseje olyan, mint egy vidám társadalmi regényé. Kedves formájú, tömzsi kis könyvecske, meggypiros vászonkötésben. A címből kiderül, hogy mégsemregény, aranybetűkkel csillog: ״ Annuaire de la Société des Nations.“ A Népszövetség 1936-os évkönyve, 1025 oldal a terjedelme. M. Pablo de Azcárate, a Népszövetség vezértitkára ír néhány bevezető szót a könyv elé. Azután következik a bevezetés. A Népszövetség szervezetének és működésének ismertetése. A tulajdonképpeni könyv négy részből áll. Az első rész a Népszövetség organizációjával foglalkozik. A második a delegátusok, képviselők, bírák és tisztviselők beosztását ismerteti. A harmadik rész 500 oldalon keresztül 1931 és 1935 között történt főbb eseményeket írja le. Ebben a terjedelmes részben az egyes fejezeteknél ilyen alcímeket találunk: Leszerelés... Adminisztrációs munkálkodás a versaillesi szerződés értelmében... Általános problémák... Szociális és humánus munkálkodás... Szellemi együttműködés... Békeszervezések.. A negyedik rész az államoknak a Népszövetséghez való viszonyát ismerteti, valamint magukat a tagállamokat is. Mis természetesen tele van ez a könyv számokkal. Sok érdekes számot találunk benne. Itt van például a 121-ik oldalon egy érdekes táblázat. Az egész könyvből egyesek számára talán ez a legbizalmasabb olvasmány. A táblázat a népszövetségi tisztviselők fizetését mutatja be. A népszövetségi tisztviselők három osztályba sorozhatók. Az első osztályba tartozik a legfelsőbb igazgatóság, amelynek legmagasabb tisztviselője voknak 60.000 svájci frank az évi fizeté A Népszövetség jogtanácsosa szintén 60.000 svájci frankot kap. Az igazgatóknimális fizetése 41.000 svájci frank. M muma 53.000. Osztályvezetők 28—33. svájci frankot kapnak. Egy fordító fiza évi 13.600 és 23.000 svájci frank kft mozog. Az első fizetési osztályba tart népszövetségi tisztviselő legkisebb tizei évi 12.000 frank. A második fizetési osztályba tartoznak gyorsírók. Az elsőosztályú gyorsírók mális fizetése 8500 frank. Minnimum Ili A másodosztályú gyorsíró minimAH.q fisse 5250 frank. A harmadik fizetési osztályba tartós az altisztek, telefonosok és küldöncök, altisztek főnöke évi 9000 frankot kap népszövetségi altiszt legkisebb fizetése 4 svájci frank. Telefonosok fizetése 4—5 frank között váltakozik. Egy népszöveti küldönc, más szóval kifutó, tehát a legacsonyabbrendű alkalmazottja a Népszövégnek, évi 3000, illetve 4000, svájci tikot kap. A Népszövetség kötelékébe 58 állam lrtozik. Az évkönyvben mind az 58 állam ן van néhány szó, helyesebben néhány ** . Az ország területi nagysága, lakóinakma, fővárosa, államformája... fis az essz ! amit évente a Népszövetségnek fizet ! Románia 250.216.60 aranyfrankot évente. Ebből az összegből nem telik hiszen három titkárnak a fizetése.