Uj Kelet, 1938. május (21. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-01 / 97. szám
Tengely a tengellyel szemb* Az angol lapok méltán hangoztatják, hogy a francia 68 angol államférfiak londoni tanácskozásai és e tanácskozások eredményei történelmi jelentőségűek. Daladier és Bonnet, illetőleg Chamberlain 68 Halifax tanácskozását az európai demokrácia egy olyan csüggedten álért légkörében zajlottak le, amely az Anschluaa robaja közepette a végveszedelem felhőit rajzolta a közeljövő horizontjára. A német nyomás közvetlenül az Anschluss után olyan hatalmas volt Közép-Európa és Délkelet-Európa fo,, hogy szinte úgy látszott: minden demokrata״!« reménynek össze kell törnie a nyomás alatt, Eden lemondása, az angol-olasz tárgyalások megtörténtek csak fokozták a borúlátó hangulatokat s a franciaországi kormányválságok és sztrájk sorozata valóságos pszichózist okozott azokban a lelkekben, amelyek bár benőségen hívei a demokratikus haladásnak, de e haladásban való hitüket esőben teljesen elvesztették. Daladier kormányra kerülése bizonyos nyagadas állapotot teremtett Franciaországban, a sztrájkok megszűntek, de a külpolitikai helyzet tisztázatlansága még nem szűnt meg. Fanco seregeinek előrenyomulása, a szudétanémetek állandó berlini biztatásra történő provokációi végre nyilvánvalóvá tették úgy Párrizs, mint London előtt, hogy a további kertelések és kitérések politikája nem csupán a dolgok dedázását, hanem teljes felborulását hozhatják magukkal. Az események összejátszása, az európai egyensúly végleges felborulásának veszélye végre megmozdították a megmozdíthatatlannak látszó demokratikus kedélyeket .A Daladier erélye, gyom áttekintő képessége és Chamberlain vaskos politikai realizmusa a tizenkettedik órában találkozott egymással , létrehozta a londoni találkozást, amely az angol-olasz tárgyalások lezárása után olyan történelmi pillanatban valósult meg, amelyben a világot alakító erők kibontakozása sokkal inkább tette lehetővé a tisztánlátást, mint akár egy évvel ezelőtt. Még nem tudjuk, hogy Chamberlain számítása helyes volt-e, amikor az angol-olasz tárgyalásokat kezdeményezte és a megegyezést létrehozta. Még nem tudjuk, hogy a spanyolországi olasz önkéntesek kivonása, valóban meg fog-e történni , azzal sem vagyunk tisztában, hogy az arabság körében elharapózott olasz izgatások végetérnek-e az olaszangol egyezmény életbeléptetésével egyidejűvisszaadva a nyugalmat, a palesztin alakló építés számára . Az angol-olasz megegyezés jelentősége e pllanatban mindenesetre valószínű: Mussolini a megegyezés következtében nem fog akadályokat gördíteni az olasz-francia megegyezés elé , nem fog vétót kiáltani a londoni tanácskozásokon leszögezett határozatok ellen. Ám ez éppen elég arra, hogy a londoni tanácskozások eredményeit derűlátóanÍtéljük meg. Mert a londoni határozatokból világosan kiderül, hogy ha van Róma—Berlin tengely, úgy ezzel szemben most már van egyvitathatatlan erejű Párizs—London tengely is, amely határozataival olyan biztonsági légkör megteremtésére alkalmas, mely a keleteurópai kisállamoknak a nyugati hatalmakba vetett hitét metszallárdithatjákv s megmentheti őket a végzetes dof©tzit18 lelkiállapotétól, gátat szabhat a német nyomás erejénél. A Népszövtségben nemcsak a sds, de a nagyhatalmak hite is alapjában rendült meg az utóbbi évek eseményei következtében. A francia-angol katonai unió és a Párizs—London tengely létrejötte ha nem is támasztja fel a Népszövetség jekintélyét, de mindenesetre alkalmas arra, hogy a Népszövetségi»« vetett hit helyett fokozza a demokratikus államok erejébe vetett hitet s a keleteurópai kis nemzeteket. így elsősorban Csehszlovákiát azzal a biztonságérzettel ajándékozza meg, amely belső fejlődés© szempontjából elengedhetetlen szükségesség. A londoni tárgyalások és az ott leszögezett határozatok nemcsak a mögöttük rejlő ténylegi erőknél fogva, hanem lélektani síkon is alkalmasak arra, hogy a német agressziónak határt szabjanak. A londoni határozatok mindezeken felül még mást is bizonyítanak. Bizonyítják, annak a nemrég még rettegett lehetőségnek megvalósulását, hogy a mai Európában a béke ügyét csak hatalmi szóval lehet biztosítani. Elmúlt ama illúzióknak ideje, amikor még pusztán elvi állásfoglalásokkal vélték egyes államférfiak feltartóztatni a feltartózhatatlant, vagyis Németországot és Olaszországot a belátás eszközeivel kényszeríteni arra, hogy terjeszkedési politikájukat az általános európai érdekeknek rendeljék alá. Bármennyire el akarták kerülni Londonban és Párizsban Európa két táborra való szakadásának veszélyét, az a kettészakadás immár megtörtént s talán jó is, hogy megtörtént. Mert azok az államok és azok a rendszerek, amelyek kizárólag a hatalmat respektálják anélkül, hogy hatalmi mámorukban az erkölcsi és emberi szempontokra bármilyen tekintettel is lennének, csakis egy׳ még erősebb hatalom, egy még hatalmasabb erő előtt hajlandók fejet hajtani. Az a körülmény, hogy a londoni határozattokat az olasz sajtó hallgatólagosan, a német sajtó pedig fokozott nyugtalansággal vette tudomásul, annak bizonyítéka, hogy a totalitáris hatalmak teljes tudatában vannak e határozatok óriási horderejének s éppen ezért hajlamosabbak is t(teznek arra, hogy számoljanak a tényekkel és elálljanak olyan további kalandok megkísérlésétől, amelyek csakis az ő vereségüket eredményezhetik. Nem kis jelentősége van a londoni határozatoknak a kisebbségi kérdés megnyugtató megoldási lehetősége tekintetében sem. Ha Európában ki fog alakulni az a nyugalmi légkör, ami általában a békés megoldások előfeltétele, úgy valószínűleg a kisebbségi kérdés végleges rendezése is a megvalósulás stádiumába jut a közeljövőben. Ma még nem tudjuk teljes egészükben felmérni a londoni határozatok horderejét, de annyi máris kétségtelennek látszik, hogy׳ a totalitáris fronttalszemben végérvényesen és megdönthetetlenül kialakult a demokrácia frontja is, amely erkölcsi és gazdasági erőben kétségtelenül felette áll az előbbinek . Így valószínűleg a végleges győzelem is csak az övé lehet. •vj Újabb harminc volt vasgárdistát ítéltek el tiltott fegyver- és egyenruhaviselés miatt Bizufitékakkal hazalja a kalDiralaiszttria■, kaev a feloszlatott szamazet iafaraularakat tartat( az isszaa állaai intézmnényeknél Bucureşti, április 30. A bucureşti katonai törvényszék ma harminc egyén ügyét tárgyalta, akik ellen jogosulatlan fegyver- és egyenruhaviselés címén indult meg az eljárás. Valamennyiöket egy-két havi börtönbüntetésre ítélték. Ugyancsak ma tárgyalta a katonai törvényszék Traian CMUn bűnperét, akit a fentieken kívül súlyos sértés címén hathavi elzárásra ítéltek. A volt vasgárda információs hálózata A fővárosi lapok ma fakszimilében újabb bizonyítékokat közölnek arra nézve, hogy milyen hírszolgálatot szervezett meg magának a különböző állami intézmények mellett Corneliu Zainszki, alias Corneliu Codreanu. A különböző hírszerző csoportokat Codreanu hívta öesze és ő látta el azokat közelebbi utasításokkal. Közük a lapok Codreanu egy rendeletét, amelyből kitűnik, hogy informátorai voltak a sziguranca vezérigazgatóságánál, a vezérkarnál és a bucureşti rendőrfőnökségen. Azokat, akik nem teljesítették Codreanu utasításait, Anitáknak és esküszegőknek minősítették. Azokat viszont, akik az utasításoknak eleget tettek, jó románoknak minősítették. Ezeknek a hírszerzőknek, mint a leközölt rendeletből kitűnik, olyan titkos állami okmányokat kellett bemutatniuk, amelyeknek az irattárakból való kiemelése szigorúan tilos. Hírszerzők dolgoztak a nagy gyárak, üzemek mellett, a fővárosi villamosvasút társaságnál a brasovi IAR repülgépgyárban, CFR-nél, stb. Mi értelmük volt ezeknek az informátoroknak? — kiéredik a fővárosi lapok. Mit akart megtudni Zlinszki a vezérkarhoz beosztott hírszerzői által? Milyen politikai párt folyamodott valaha is normális politikai tevékenységével kapcsolatosan ilyen eszközökhöz a katonai intézményeknél ?״ A leközölt rendeletek és jelentések egyébként a különböző jelentéstevők aláírását viselik. Közöttük van Codreanu nővére, Silvia Tiurescu is. Körelnek kilenc légionárius vezetőt A belügyminisztérium ma a következő kör rendeletét adta ki: ״ Különböző személyek kényszerlakhelyének kijelölésére vonatkozó rendelkezése értelmében felhívjuk az alábbiakat: 1. I. V. Vojen Ügyvéd, 2. Dumitrescu Borsa lelkész, 3. Laurian Telnaru, 4. N. Horodni״ ceanu mérnök, 5. Dorin Irasnus 6. Gh. Ciorogaru, 7. Viorel Trifar 8. Bartolomeu Strezeanu, 9. N. Bmarandescu mérnök, hogy a jelen körrendelet kifüggesztésétől számított öt napon belül jelentkezzenek, hogy a miniszteri rendelkezésben megállapított lakhelyekre szorítsák őket. Felhívjuk figyelmét azoknak, akik nem jelennének meg, hogy a fenti határidő lejárta után bírósági eljárás indul meg ellenük, a társadalmi rend védelmére vonatkozó törvény 19. szakasza alapján. Azon személyek számára, akikről bebizonyosodik, hogy a fentebbieknek menedéket nyújtottak és ezt a rendőrséggel nem közölték, kényszerlakhelyet fog kijelölni a belügyminisztérium ״ Crifreanu valóságos GPU-t szervezett meg“— írja a Capitala Bucureşti, április 30. A Viitorul mai számában ״ A kommunizmus és a szélsőjobboldal" cím alatt foglalkozik a kormánynak a szélsőségek ellen tett intézkedéseivel, amelyek energikusan elfojtották az anarchiát. A kommunisták ideológusoknak bizonyultak, mg a gárdisták teljes erővel akcióba léptek. Jelszavuk volt: éljen a halál. Lényegében mindkét szélsőség államcsínyre törekedett a terror és erőszak útján akarta megváltoztatni az állam rendjét, elfojtva a gondolkodás és meggyőződés szabadságát, a vitát és az egyéniséget. A szélsőjobb- és szélsőbaloldalt ugyanaz az ázsiai szellem hatja át, ugyanazon gyűlölet a hierarchia és a tekintély elleni. A hatóságok reagálása leállította a terrorból és gyűlöletből táplálkozó szélsőségeket. (Folytatása a 10-ik oldalon) VILÁG TÜKRM Hore Belisha Az angolok szeretik politikai életükben a varázzsal rendelkező személyiségeket. Mindig amellé a férfi mellé állanak, akinek a jellemében van valami szín, még az esetben is, ha a hibái színesek. Ez az egyik titka annak a valóban figyelemreméltó sikernek, aminek Leslie Hore Belisha, Nagy-Britannia mai hadügyminisztere örvend. Amint Lloyd George ׳ és Winston Churchill, úgy ő is úgynevezett színes és eleven személyiség, aki senkinek sem kerülheti el a figyelmét. Egész életében ilyen volt. S ezeket a tulajdonságait mindig a legerőteljesebben érvényesítette is. Ha megkérdeznék tőle, hogy az Új Testamentum melyik kijelentését tartja a leggyakorlatibb életszabálynak, úgy valószínűleg teljes őszinteséggel , azt válaszolná, hogy azt a mondást, amely attól óv bennlünket, hogy a véka alá rejtük a fényt. Már diák korában a Clifoton Collegében, mely egyike a legismertebb angol nevelő intézeteknek, feltűnt szónoki képességével Mindják hogy egy iskolai beszéde előtt , hatalmas adag szőlőt fogyasztott el, mert valahol azt olvasta, hogy a 18. század híres angol államférfia, Pitt beszéde előtt bort ivott. A fiatal Hero Belisha úgy látszik, úgy vélte, hogy egy tekintélyes adag szőlő fogyasztása ugyanezzel az eredménynyel jár. A beszéd mindig szenvedélyei közé tartozott. Lelkesedéssel merült el Glatstons szónoklataiban Amikor egy alkalommal édesanyjával egy franciaországi templomot látogatott meg, a fiatal Hore Belisha, ahogy édesanyja elmondja, hirtelen eltűnt. Hosszas keresés után a szószéken akadt rá, ahonnan tüzesen adta elő a híres francia egyházi szónok, Bonsuet egyik prédikációját. A világháború megakasztotta nyugodt pályafutását , a történelem sehol sem számol be a háború folyamán szónoki deviile- i jének nyomairól. Amikor a háborúból őr׳ nagyi rangban hazatért és az oxfordi egyelemre vonult, szónoki szenvedelme hanoir ׳ utat tört magának. A jövendő politikusainak klubjában, az Union Klubban lett elnök, ahol szokás szerint csak humoros beszédekkel lehetett sikereket elérni. Amidőn Here Berisha elhagyta az oxfordi egyetemet, dmc szerint ugyan ügyvéd lett a foglalkozása, mint más ügyvédek azonban, ő is az újságírás felé fordult, hol tüstént sikereket ért el. Kétségtelenül: a cíirlapírást csupán eszköznek tekintette, igazi szerelme a politikának szólt - a politikáról is írt— és minden célja it parlament volt. Belátható időn belül a Westminsterben akart ülni.... Azok, akik ekkortájt 1921 — — találkoztak vele, akaratlanul is Disraelivel haן sanlítják össze. Ezt a hízelgő összehasonítást Hore Belisha maga valószínűleg alig hallotta szívesen. S tényleg külső megjelenésének némi extravaganciája, szokásainak bizonyos öntudatossága a nyílt őszinteség, amivel más politikusokkal szemben viselkedett, tekintet nélkül arra, hogy az illetők szerették•«, vagy sem, — lénye, minden vonásai erőteljesen emlékez *tettek a viktoriánus korszak nagy zsidó׳ dára, akinek parlamenti százbeszédét meg- I *vetően mosolyogták 10 s aki mégis angolminiszterelnök s a legnagyobb politikus lett, akivel valaha a konzervatív párt az 1angol történelemnek szolgált. 1923-ban sikerült Hero Bolishának a létra első fokán megvetni a lábát. Devonport választotta meg liberális programmal képviselővé, az a választókerület, amelynek a szerepe döntő az angol hajóiparban.