Uj Kelet, 1938. július (21. évfolyam, 144-170. szám)

1938-07-01 / 144. szám

2. OLDAL portálját, a nyersanyagot, ahol irányított gazdasági élet folyik. A román exportőrök eddigi tapasztalatai a német vevők okal azt mutatják, hogy Németországban nem a nemzetközi árak mértékadók és nem is azok irányítják a birodalomban érvényes árakat. A német vevő a világpiaci áron felül tud ajánlatot tenni és pedig azért, mert fizetéseit k­earingban eszközli, tehát nincsen szüksége készpénz devizára. Oly­ tényező ez a nemzetközi forgalomban, amely lehetővé teszi magasabb árak föl­­ajánlását. A deviza nélküli vagy mérsékelt devizagazdaságot folytató országok vevői­­nek mód­­d­atik tehát, hogy a versenyle­­hetőségeket másokra hárítsa. A magty­árak csábítják tehát főleg a román exportőröket Németország felé. A román יע­­port­őr kalkulációinak alapja ugyanis a lett Birodalmi márkát és devi­­zást a jelenlegi devizarendelkezések alapján lehet szerezni a Román Nemzeti Banktól hivatalos paritás-kurzuson. Van ugyan rizikója is a dolognak és pe­­di­g hosszú fizetési terminus, amely a németországi klearing-befizarts és a ro­­mániai lej kifizetés között elteik. A likvi­­dáció csak akkor válik lehetővé, ha a Né-­mertországba való exportot egy Németor­­szágból jövő import követi. Romániának ez az importja ilyen módon kényszer-im­­port, mert az ilyen módon létrejött kies­­ling követelések nem mindig­­fedezhetők le. Németországból mindenesetre számos olyan cikk is importál­ódik, amit Romániá­­ban aranydevizával kellene megfizetni. Fontos az utóbbi időben felbukkant an­­gol terveket figyelembe venni. Az ango­­lok ugyanis a balkáni országokban nagy­­arányú bevásárlásokat igyekeznek eszkö­­zölni. Olyan gazdasági egységekben, ame­­lyeket az államhatalom szervez, sokkal könnyebb a magas árak áthárítása, mint a szabad kereskedelem országaiban, ahol ez úgyszólván teljesen hiányzik. Emlí­tet­­tük, hogy ez a körülmény teszi lehetővé, sőt előnyt ad az irányított gazdaságú or­­szágoknak a Balkánon való tömeges vá­­sárlásokra. A román államnak számos le­­hetőség adódik arra, hogy exportját a szabad deviza-országok felé irányítsa. En­­nek hathatós példái azok a kedvezmények, amiket a kormány nemrégiben a petróleum­ipar exportjának fokozása érdekében adott. A kormány export-prémiumokkal is elősegíti ezt a fejlődést. A jövőben tehát a román export minden valószínűség sze­­rint át fog irányulni azokba az országok­­ba, ahol nem klearinggel, hanem devizák­­kal számolnak el. — A cluji katonai törvényszék tárgyalásai. Ez év április 28-án nagy állatvásár volt Zala­­ban. Amint ilyenkor szokás, kiszállott a vásártérre Bartos László állami alkalmazás­­ban levő állatorvos és nekifogott az ilyenkor szokásos vizsgálatoknak. De mivel nagy volt a tolongás, üzent Marcu Cornel csendőr- őrmester után, hogy jöjjön neki segíteni és csináljon rendet az emberek között. Az őr­­mester azonban megkésve jött ki, amiért az orvos szemrehányásokkal illette. Marcu ne׳m maradt az orvos adósa és amikor meghallotta, hogy Bartos szolgálata közben magyarul be­­szél néhány falusi gazdával, eljárást indított az orvos ellen a nem állami nyelvnek hivatal 108 helyen való használata miatt. A katonai törvényszéki tárgyaláson az orvos előadta az ügy hátterét, majd elmondotta, hogy a romá­­nokkal, de azokkal, akik magyarok voltak és egy szót sem tudtak románul, kénytelen volt magyarul szólani. A tanúk kihallgatása után Metianu ügyész felmentő ítéletet kért, a törvényszék azonban beigazolnak látván a vádat, az elsőszámú hadtestparancsnoki ren­­delet áthágása miatt 3000 lej pénzbüntetésre ítélte az orvost.­­ Ugyancsak tegnap tartott tárgyalást a törvényszék Feyk István satu­­mare megyei Tulunga községbeli lakos ügyé­­ben, aki a múlt év szeptemberében egy bál alkalmával magyar nemzetiszínű jelvényt tűzött kabátjának hajtókájára. A csendőr­­őrmester észrevette , így eljárás indult ellene ma pedig a törvényszék i­yen nemzeti szí­­nek viselése miatt egyhónapi elzárásra ítélte Bécs, június 30. A harmadik irodalomnak kezdettől fogva kipellengérezett, első számú közellensége volt a ,,Meckerert", körülbelül ennyit jelent, mint zúgolódni, morogni, h­an­­yiratot rontani, a lekesedés közepette nyög­ . I denselni. Falragaszokon és torzképeiken trin­tattá, üldözte Hitler Németországa ezt az emberfajtát, amely pontosan ellentmond­ó eszményképüknek, a vakon hivő és feltétle­­nül engedelmeskedő állampolgárnak. Ha most Berlin, nem csekély bizalmatlansággal­­ és némi óvatos aggodalommal tekint az egy­ .­kori császárváros felé, úgy az abból is kö­­­­vet­kezik, mert igen jól tudják odafent: a " nagyvilág első ״ meckeroló" fajtája ősidőktől­­ kezdve mind a mai napig, végzetesen de lelke , gyökeréig — a bécsi.­­ Mindenki elégedetlen , örök-elégedetlen, mindig zsémbes, doho­­gó és bírálgató, aki szívesen mond emberre és eszményre rosszat és csípőset. Amellett van humora, érzéke a gúny iránt és szeszé­­lyes is, mint valami vénkisasszony. Destruk­­tív egyéniség: — vélik a bizalmatlan berli­­niek. Soha olyan jó dolguk nem volt és nem is lehetett, mint amikor még Ferenc József­­ a Burgban lakott. De akkor is meckeroltak. Végigröhögték a vörös köztársaságot, Seipel uralmát éppen úgy, mint Dolli­­ss és Schu­­schnigg Ausztriáját és aligha valószínű, hogy most egyszeriben fenntartás nélkül lelkesed­­jen­ek.­­ Az örök bécsi ״ meckerolán“ most is vígan folytatódik. Ebben nagy része van az An­­schluset megelőző propagandának. Ennek a szervezői úgy hirdették a birodalomhoz való­­ csatlakozást, mint minden bajnak és nyomorul­ságnak azonnali orvosságát. ígértek nagyo­­kat, a munkanélküliség nyombani megszün­­tetését, a drágaság letörését, a pénz szapo­­rodását, általános jólétet. Az amúgy is bi­­zalmatlan bécsi pedig most, hogy közben el­­telt jó egypár hét, gyanakvóan néz körül és csalódottan mordul fel. Nemcsak nem javult, de rosszabbodott a helyzet. Közvetlenül az Anschluss után a zsidóság és a középosztály bizonyos köreiben oz ofth­b pánik hangadat lépett fel, hogy a vevők va­­lósággal kifosztották az üzleteket, élelmisze­­reket és ruhaneműeket oly tömegekben vá­­sároltak össze, hogy a készletek napok alatt kifogytak. Most pedig hiányok állta­k be a­­ beszerzésben, megjelentek a birodalmi német műanyagok, de korántsem a várt olcsó ára­­­kon. Megdrágult a megélhetés A schilling bevonásával áttértek a márká­­ra, ami ismét áremelkedést okozott. Bécs nag­­­gyon drága város lett. Ezt elsősorban az ide­­valósiak érzik, ha összehasonlítják helyzetü­­ket a birodalmi német viszonyokkal. Eddig ugyanis nem sikerült még az új árakkal összhangba hozni a keresetet. Oly állami tisztviselő, aki Berlinben például 800—1000 márkát keres, itt 600 schilling körüli f­ze­­tést kapott, ami márkába átszámítva, még jóval kevesebbet jelent. Az élelem is drágult, ez észrevehető az éttermekben, de ugyanezt hallja az ember háziasszonyoktól is. A ke­­nyér minősége az utóbbi időben itt is lerom­­lott, a főzelékek ára hatalmasat ugrott, gyü­­­mölcs ezideig alig látható és úgy hírlik, nem is lesz nagyon kapható; a birodalmi konzerv­­­­gyárak a­karják összevásárolni a termést.­­ Ezek után nem csoda, hogy az ember sok panaszt hall, ha egyszerű emberekkel beszél­­get, akik nem politikai szemszögből nézik a­­ világot. Az a­ reménység, hogy a zsidó iszle­­­­­ek kikapcsolásával a­­keresztény cégek fel-­­ lendülése következik be, nem vált valóra. A­­ borbélytól a kalaposig mindenki az ellenke- s­zőjét hangoztatta. Csendes város lett Bécs­­ből, ahol már éjfél előtt némák és elhagyot­­­­tak az uccák. Bécs már Schuschnigg utolsó­­ éveiben halott volt, vagy legalább is tetsz­­: halott. Ritkitó és szembeszökő nyomorúság­­ és szegénység, koldusok csoportjai. Bécs esz­­­­tendők óta már így élt, lerongyolódván és kif­osztottan. Újra viszatérő öntudat A kisembert első­sorban a gazdasági, meg­­élhetési kérdések érdeklik és izgatják. Iga­­zuk van azoknak a németeknek, akik ezt hangsúlyozták: — az átlag bécsit nem ér­­dekli túlságosan Bécs főváros-e vagy nem. Csakugyan, a megélhess a legelső probléma számukra. De az­t mégsem szabad ennyire csak pozitivistának tenni, még a bécsivel szemben sem. Mert vannak más aggódal­­mak, meghökkenti panaszok is. A­­bécsi fáj­­­­dalommal döbben rá, hogy­­kezd lefoszlani­­ róla egy mítosz, amelyet már úgy viselt, mint testére öröktől fogva odaszabott kön­­töst. A világháború utáni békekötéseik óta a nyugati hatalmak Bécsnek szánták a hiva­­tált, hogy függetlensége ráérkezésérvel eltör­­leszólja az utat a Dunamedence eké. Ezért dédelgették Ausztriát, azért engedték magu­­kat újra meg újra megzsarolni a mindig 18 ügyesen presszionáló osztrákoktól, ezért kö­­zeledtek feléjük, hízelegtek nekik is lassan maga az osztrák is elhitte mindazt, amivel bátorítgatták, hogy Európa sorsa rajta dől el, hogy ők a világ első nemzete, hogy a ,,grande nation", az agyondédelgetett bűbájos, kedves, kulturált osztrákok Most hirtelen egyszerre vége mindennek. Látják, hogy a Nyugat cserbenhagyta őket, hogy a világ nélkülük is megáll, hogy hazá­­juk immár nem nagyról hivatott állam, ha­­nem tartomány csupán, amelyet munkához kell szoktatni. •E­gészen különös, hogy most éled bennük olykor-olykor valami dac és ön­­tudat, az az osztrák önérzet, amelyet annak idején hiába akart­ megteremteni a szegény kis Dolluss. De az is azért inkább csak bá­­gyadt fájdalom, megsejtése az igazságnak, hogy vége az osztrák mítosznak és ezzel együtt talán Ausztriának is éppen ezért lesz igazán vége, mert utóbbi idejében már csak a mítosz erejéből állott fenn. (N. M.) Az egykor nevető császár­­város elcsendesedett... A jó bécsiek csalódtak és mást kaptak, mint amit vártak. Megélhetett gondokkal viaskodik a kispolgár és mindent drágán fizet meg SZERKESZTŐI A. M. Ux*\n (Echad mlbné Jehudln). Szí­ veskedjék any*^ elhozni a szerkesztőségbe a délelőtti órákban, lehetőleg 11—12 között. ÚJ KELET PgjNTgK 1938 ״. JULIUS Nyaraláskor szabadsáaá■ gondoljon a Keren Kajemetre, h­az­­náljon vakációé kisperselyt! rcas szabadsávé■ gyűjtsön a Keren Kajemetnek a vakációé kisperselyben! Nagy lendülettel fejlődik a román katonai és polgári repülés Háromszázötven kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak el­ a vadász- és a bombavető repülőgépek. Repü­lő-meetingeket fognal rendezni a nagyobb városokban Bucureşti, június 30. Nem kétséges, hogy a repülés, mint az egyes államok legfontosabb védekezési szerve, világszer­­­te nagy lendülettel fejlődik. Ezzel lehet magyarázni egyszersmind azt a nagymére­­tű érdeklődést is, amelyet az összes f­le­­tél­is fórumok a korszerű fegyvernem iránt ,tanúsítanak. Úgyszintén ezzel ma­­gyarázhatók azok a nagyszabású anyagi beruházások is, amelyet e téren a szük­­­éges előrehaladásra fordítanak. Századunkban a repülés leggyorsabb, legfontosabb és leghathatósa­bb védelmi eszköze az egyes államoknak. A tervező mérnökök és a repülőügyi szakemberek fáradhatatlanul dolgoznak az egyes repülőtípusok és a repülőgépeken használt, úgyszintén a légelhárító fegy­­verek tökéletesítésén. A román rejt­és őfelsége I. Károly király, a repülés régi és szenvedélyes szakembere, szemé­­lyesen is foglalkozott ezzel a fegyvernem­­mel s annak az ország védelmi berendezé­­sébe való beillesztésével. ׳ A román repülés ezért az utóbbi időben, évről-évre jelentős előrehaladást tett. Még 1930-ig harci repülőrajaink régi divatjamúlt repülőgépekből állottak, most­­az utóbbi idők technikai sebességű, kor­­szerű fegyverekkel felszerelt, romániai gyártmányú repülőgépeink vannak. A vadászrepülőgépekből álló rajok mel­­lett ma már több egység nehéz és könnyű bombavető repülőgépünk van, úgyszintén egy jókarban levő vízi repülőgépekből l álló egységünk is, amely tengerpartunk meg­­védésére hivatott. A román repülés utóbbi években tapasz­talható előrehaladása azonban nemcsak az elsőrendű minőségű anyag beszerzésé­­ben áll, hanem a tisztek, a személyzet és a legénység kiképzésében is.­­ A román repülés személyzetének minő­­sége, mint az oly sok esetben bebizonyult, a határokon túl is jó hírnévnek örvend. A mindegyre tökéletesedő repülési anyag és a román repülők kiválósága ré­­vén repülésünket rövidesen a kontinens legjobbjai között fogják említeni. A polgári repülés fejlődése A hadi repüléssel párhuzamosan az utóbbi időben örvendetes előrehaladást tett a polgári repülés is. A Lares társaság jóvoltából az ország­­nak ez időszerinti egész sereg utasszállító repülőgép áll rendelkezésére. Az említett repülőtársaság légi vonalai széltében be­­hálózzák az országot és minden fontosabb­­ gócpontot érintenek.­­ A­­propaganda következtében a utasforgalom érezhetően megnövekedő Az ország védelme és az érvről-érvre a jobban fejlődő civilizáció biztonsága pontjából a repülés elsőrendű tény. Ennek az ügynek a fontosságát meg­értették azok a hazafiasságtól ál­polgárok, akik nagy áldozatokat hoz a román repülés fejlesztésének az ér­vében. Légi bemuta Az utóbbi időben fokozott gondot hitottak arra, hogy az esetleges légitár­­ások elleni védelmi berendezést a polg­­ág minden részletében megismerje. JARPA társaság közreműködésével­­ az ország minden nagyobb városában pülő-mitingeket fognak rendezni, amek­­ során a légi akrobatikán kívül cérlsz védelmi programot is bemutatnak. Az erre a célra felszerelt szirénák ke­rdőben fogják jelezni a légitámadás l ז­bák kezdetét, hogy a közönség idejét fedezékébe húzódhassak. A légvédelmi bemutatókból az orv lakossága szempontjából általános hasi tanulságokat lehet levonni. Mindezekből meg lehet állapítani, ha az ország védelmére, a csapatok kiköp­­ére és felszerelésére rendszeres műs folyik. Románia tehát a nemzetvédek­ szempontjából a tettek mezejére lépett a Bimbózó lányok árnyékában. A nagyobb francia írónak, Marcel Proust, négykötetes, hatalmas műve ״ Bimbázó nyolc" vég­e magyarul megjelent. A 4 kö ára fűzve 476 lej, diszkó tokban 634 Proust ״ Eltűnt idők«* (1937) három kö fűzve 356 lej, kötve 475 lej Lep­agénál Cs Postán utánvéttel. Kérjen ujdonságegyzék — Felvágta ereit egy ismert bacart mérnök. Bucure­ş­ti­ből jelentik: N. Ben­g­heanu ismert bucureşti mérnök öngyilkosa szándékból felvágta ereit a Str. Brezodanu szám alatti lakásán. Súlyos állapotban a házba szállították. Tettének okát nem la־ rik. — Közigazgatási " v­ezérfelügyelő po Maren. Tudósítónk jelenti: Hodor V­­or dr. közigazgatási vezérfelügyelő A­man Simion szatmári ezredes-prefekt társaságában hivatal vizsgál­a­tot tartó­ baiamarei városházán, ahol különösen pénzügyi helyzetet tanulmányozta, kit érdeklődött arról, hogy a város milyen utalásokat nem fizetett ki és utasítóból adott a további városvezetésre. A ver­felügyelő megelégedését nyilvánította Tescu alezredes polgármesternek a tapasz­taltak fölött

Next