Uj Kelet, 1938. augusztus (21. évfolyam, 171-195. szám)

1938-08-02 / 171. szám

N u•. Irre •H, egeardno lMt lej. KMר ־! Hamta S» magyedem g, 1Z, hWtii M M'r. — he OBorlmt. — a* ,(י ■ngJBP« a k»|Ara 5 le) ustnrtor delegat ■I gtauit Ui-FeAeiA• igasgate: 8efawart* ] Proprietar—Tutejdano•: ־ 8. A. B. do Edituri. Regiotralțiunilor periodic© No. 44. Don Tribi*un« Ouj, Secția Kedd, aatwztag 2. 10S8—0698. év 5. XXL évfolyam. 171. ZSIDÓ NAPILAP A STATÚTUM Irlas !,tartán Ernő I Novy Smokovec, jutnia SO. A statútum már régen nem a csehek te azatleták magánügye. Ennél a hónapok óta vajúdó nehéz szülésnél ott kibicel roppant ugyatottan Európa minden népe , a téba szerepét maga Anglia vállalta a tiszteletreméltó Runciman lord személyében. Hovatovább egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a statútum nemcsak a csehszlovákiai nemzetiségek problémája, de sok, sok millió európai fiatalember számára az élet vagy a halál kérdése. Mert ezen a statútumon dől el Európa sorsa, ez az a félelmetes játékkocka, amelynek egyik oldalára a Béke, a másik oldalára a Háború van lova. Igen, ez a nemzetiségi statútum az a vékony szál, amely az emberiséget a békéhez, a béke 68 a a Mizáció áldásaihoz löti. Ha ez a vékonyka, már-már fosdladozó szál is elszakad, akkor Európa menthetetlenül belehull a háborúba, a barbáraágyba, a pusztulásba. Érthető tehát, hogy az egész világ rendkívüli érdeklődéssel figyelte e statútum előkészítő munkálatait és mohón kapott az első autentikus hírek után, anmelyek a statútum tartalmáról megjelentek. Annak ellenére, hogy a prágai kormány elkárpoztatta a Statútum tartalmát első- nek közlő Prager Tagbott felsohste példányait, mégis kétségtelen, hogy ez azsmertetéshűségesen otda vissza az immár kész statútum tartalmát. Maga az elkobzás csak udvariassági tény volt a szudéta- Bemeitek felé, amellyel a kormány azt a ládat akarta elhárítani magáról, hogy nyilvánosságra hozta a statutum-tervezetét, még mielőtt a szudétanémetekkel is sértette volna azt. A szudéták ugyanis csak néhány órával a Tagblatt költése után vették kézhez a ״ szigorúan bizalmas 4 4 tervezetet. De túl a kérdés nemzetközi vonatkozásain és függetlenül az általános humánum (1)pontjaitól, bennünket ez a statútum egészen közvetlenül is érint. A kisantant államai között ugyanis hallgatólagos megállapodás van érvényben, hogy kisebbségi problémákat lehetőleg azonos irányelvek kerént fogják rendelni. Ilyenformán nem alaptalan az a feltevés, hogy a csehszlovák nemzetiségi statútum mikénti megalkotása kihatással lesz nemcsak az utódállarnok, de talán az összes európai kisebbségek jogi helyzetére is. Ez a statútum modellnek és példaképnek készül az összes többi államok számára. Nem lesz haszonalan dolog tehát, ha megismerkedünkokkal az alapvető elvekkel, amelyek a tatutum rendelkezéseit áthatják. A statútum egész szellemére mélyen jeleenző a következő néhány sor, amelyeket kormány bevezetésnek szánt: ,,Abból abból, hogy a csehszlovák köztársaság fenét bizonyságát adja ama elhatározásának, hogy teljesszerv akarja történelmi *közjéját: a népek közeledésének előmos- Mását a demokrácia és humanizmus szefrenébe% ►—• bocsátja ki a köztársaság az következő nemzetiségi statútumot.4״ &ek az első szavai annak a páratlanul érdékes törvénytervezetnek, amely mély meggyőződésem szerint éve utóbbi évtizedek legnagyvonalúbb, legemberibb és legmegfojtóbb törvényhozási kísérlete. Akit nem vezetnek mellékszempontok, az a statuá t-tervezet olvasásakor elfogulatlanul *meg fogja állapítani, hogy ebben a törvényjavaslatban a' legszabadelvübben ér**hnezett nemzetiségi és kisebbségi jogok terteik klasszikus megfogalmazást. Jelentéktelen retusálások után ez a statútum valóban a kisebbségek Magna Chartája lehet ! A statútum első pontja a nemzetiségi hovatartozás kritériumainak megállapításával foglalkozik. Ebben a tekintetben évtizedek óta folyik egy tudományos vita a magyarországi és alxi államosőker statisztikusok és politikusok között. A magyar felfogás szerint a nemzetiségi hovatartozást az anyanyelv dönti el s a magyar statisiztikák kezdettől ezen elv szerint készültek. A magyar statisztikáknak nem volt nemzetiségi rovatuk, hanem csupán az anyanyelvi megoszlást tartották nyílván, ami azután megközelítő képet nyújtott nemzetiségi megoszlásról is. Ezzel szemben az utódállamok legtöbbje a nemzetiségi hovatartozás kritériumául az etnikai származást vette, amivel a már megindult asszmilációs folyamatokat akarta visszaható erővel paralizálni. Mind a két metódus *egyoldalú és önkényeskedésekre alkalmat adó. Az egyik a névelemzés tortúrájának teszi ki a polgárokat, a másik pedig az anyanyelv megállapítása körüli hatósági önkénynek. A cseh statútum a magyar metódust választja ugyan, vagyis általánosságban sas anyanyelvet tekinti a nemgsHMg kritérimáénak, de a metódus a nerevségteek kor küszöbölése céljából hatékony korrektívumot alkalmaz. Kimondja ugyanis, hogy minden polgárnak, mihelyt tizennyolcadik éveit betöltötte, jogában áll más nemzetiségűnek vallani magát, mint amilyennek atyja, vagy gyámja bejelentése alapján eddig számított. A statútum tennéfizetésén gondoskodik arról, hogy ezen a téren visszaélések ne történjenek s így többek között előírja azt is, hogy mindenkinek ismernie kell *nnnk■ a nemzetiségnek a nyelvét, amelyhez csatlakozni akar. Ez alól a statútum csak egy kivételt ismer, mégpedig a zsidókat, akik akkor is zsidó Nemzetiségűnek vallhatják magukat, ha ennek nyelvi előfeltételei nincsenek meg, vagyis, ha nem bírják a jiddis, vagy héber nyelvet. " A nemzeti hovatartozás eszerint az egyénszabad elhatározási joga. Azt hiszem, hogy ez a tétel a nemzetiségi statútum legfontosabb jogbölcseleti momentuma. Ebben a gondolati rendszerben ugyanis a népi önrendelkezés az egyén önrendelkezési jogából indul ki. Ahol az egyén jogai korlátozva vannak, ott a nép sem lehet szabad. Ezért hamis alapjában véve a daaiszta parancsuraimnak minden national 18- 'ta frázisa, mert ha az egyén szabadsága elbukott, akkor a nemzet is rabszolgává sülyed. A statútum a nemzeti sajátosság kiélését a legszentebb emberi jognak nyilvánítja s azért bűncselekménynek minősít minden elnemzetlenítési törekvést, öt évig terjedhető börtönbüntetést kap az, aki fenyegetéssel, vagy megvesztegetéssel akar rábírni valakit arra, hogy más nemzetiségűnek vallja magát, mint amilyen. Ugyancsak súlyos börtönbüntetés vár azokra, akik megzavarják a nemzetiségi békét, vagy megsértenek valakit nemzeti, faji, vagy vallási hovatartozása miatt. Súlyos büntetésben részesül az is, aki a reá bízott gyermeket más tannyelvű ivolába íratja, mint amilyen a gyermek anyanyelve. Meg a magántanulókat is anyanyelvűkön kell oktatni. Pontosan szabályozza a statútum a nemzetiségek proporcionális részvételét az államélet minden, vonatkozásában. Az alapelv az, hogy az ország nemzetiségi eloszlása hűségesen tükröződjék vissza a köztisztviselői karban, kezdve a községi közigazgatástól a legmagasabb állami hivatalokig. Új tisztviselők már csak e proporció figyelembevételével vehetők fel. Annyira szigorúan veszi a statútum ezt a rendelkezést, hogy ha például valamely kisebb közigazgatási egységben a szolgálat valamely ágában a nemzetiségi proorció technikai okok, vagy megfelelő jeltieezők hiánya miatt nem tartható be,így a hátrányba került nemzetiség egymásik egyenrangú szolgálati ágbeln kárpótlandó-Ezt a proportionalizmust a statútum nemcsak közhivatali téren biztosítja, de a gazdasági élet mindama területein is, ahova az állam befolyása elér. Közmunkák és állami megrendelések arányosan osztandók fel a nemzetiségeik között. Az állami szállításokban csak olyan magánvállalatok vehetnek részt, amelyek üzemüket a nemzetiségi statútum bellemében vezetik és nem engedik, hogy ott a nemzetiségi békét megzavarják. Az iskoláztatás terén a statútum természetesen teljes autonómiát biztosít a nemzetiségeknek és , kötelezi az államot, hogy a közoktatási költségvetésből minden nemzetiség megkapja a szamárinyárnak megfelelő összeget. A nemzetségek iskoláinak felügyeleti hatóságai, tehát a tanfelügyelők és inspektorok ugyancsak ma illet* «wwüség tagjainak ácsából ker־ülnek ki A statútum jelzi egy új közigazgatási törvény elkészítését, amely már az új nemzetiségi jogrend mellemében fogja biztosítani úgy a helyi, mint a tartományi szervekben a nemzetiségek igazságos érvényesülési és önrendelkezési jogát. A statútum végül új nyelvtörvényt jelent be, amely a kisebbségi nyelvhasználat jogát szabályozza a közigazgatásban és bíróságok előtt. Csehszlovákia tudvalevőleg a régi magyar törvényt vette át, amely a nyelvhasználatot úgy szabályozta, hogy mindazokban a közigazgatási egységekben, hol valamely kisebbség száma eléri a húsz százalékot, az illető kisebbség nyelve is hivatalos nyelv. A szudetenémetek ennek az arányszámnak lényeges leszállítását követelik. Itteni cseh barátaim információi szerint a prágai kormány már hajlandó volna az arányszámot tíz százalákra leszállítani, ami józan ész szerint az engedékenységnek valóban a legmesszebbmenő határa. Eszerint ugyanis, ha valamely kisebbség eléri valahol a tíz százalékot, joga van követelni, hogy a község jegyzőkönyvei az ő nyelvén is vezettessenek és általában joga van nyelvét bármely hatóság előtt használni. A szudéták azonban ezzel sem elégszenek meg. Ennek pedig érdekes oka van. A németek ugyanis Prágában nem érik el a tíz százalékot, már pedig ők azt akarják, hogy a cseh fővárosnak is egyik hivatalos nyelve a német legyen. Ezértkövetelik, hogy a nyelvhasználatiarányszámot tíz , százaléknál alacsonyabbra helyezzék. Csak a legfontosabb és a legjellemzőbb pontjait emeltem ki a statútumnak, de már ezekből is látható, milyen széles keretek között mozognak azok az engedmények, amelyeket Csehszlovákia hajlandó adni a nemzeti kisebbségeknek. A statutum egész szellemét és megszövegezését a fenntartás nélküli jószándék és békekészség ouatja át. Nem kétséges, hogy a tárgyalások során a kormány még további engedményeket is hajlandó lesz tenni. Ennek ellenére is nagyon kételkedem abban, hogy létrejön-e a megegyezés a szudétákkal. A berlini sajtó kommentárjai mutatják, hogy a szudetanémetek nem a nemzetieégi‘s jogokért és nem a teljes egyenjogúságért harcolnak, hanem külön államot akarnak az államban s égni még nagyobb baj, azt akarják, hogy es a külön állam nemzeti socialista legyem. Ezért hiányolja meg a német sajtó, hogy a statutum ״ nem tartalmazza a csehszlovák állam új területű felosztását44 és nem adja meg ״ az önálló jogi személyiséget4״ a sszudétanémet népcsoportnak. A szudétatémetek külön német parlamentet követelnek maguknak Csehozlovákcában, És amikor ezt a követelést támasztják, nem veszik észre, milyen flagrána és nevetséges ellentmondásba kerülnek önmagukkal és nemzeti szocialista világszemléletükkel Parlamentet követelnek a hárommidliós azudetanémetségnek, vagyis egy oiyrín jogot, amely a hetvenötmillióé vagy német népinek sincs meg. Hát van parlamentje a német birodalomnak ? Hát parlamentnek lehet nevezni azt a Reichstag-paródiát, amely két-három évenként egyszer ül össze néhény óráija és ״ törvényhozói44 működése abban merül ki, hogy meghallgatja a Vezér mennyei kinyilatkoztatásait. Tisztára történelmi giulykagaj, amikor a nemzeti szocialista Henlein-vezér az európai színpadon ágál és az emberi szabadság nevében külön parlamentet követel a szudétanémeteknek. Parlamentet, amely a demokrácia scmibóluma , amelyet a nemzeti erodallam először ingott félre, mint fölösleges, bavult, hasaiéiba tartan tim-lomot. Ezért vagyok szkeptikus a megegyezés tekintetében. Mert itt nem nemzetiségese álljanak egymással szemben, nem többség és kisebbség ül a tárgyalóasztalnál, hanem világnézetek harcolnak egymással. Világnézetek, amelyeket tengerek szakadéka választ el egymástól. A demokrácia és a humanizmus áll itt szemben a népjogokat tagadó parancsuralommal és az embertelen reakcióval. Ezért nem elegendő ebben a kérdésben a csehszlovák kormány jóakarata és békekészsége. Ezért van szükség Runciman lordra, aki igaziságérzetén és nemes elfogulatlanságán kívül magával hozza meg a leghatalmasabb érvet, talán az egyetlent, amely még UStárt gyakorolhat a németekre: a világot átfogó angol birodalom roppant erejéteti megingathatatlan békeakaratát. Németország tilos területei Berlin, augusztus 1. Hivatalos részről felhívják a figyelmet arra az 1919 óta fennállórendeletre, amely szerint Németországban tartózkodó külföldieknek útlevéllel kell rendelkezniök. Különösen rámutatnak arra, hogy az 1923. évi német útlevélrendelet büntető rendelkezései elsősorban azokra vonatkoznak akik a német birodalom más területeiről a birodalom nyugati tilos területeire utaznak. Ebbe a nyugati tilos vidékbe tartozik többek között a Rajna balpartjának egész vidéke, azonkívül Igliden, Poroszország, Hec sen, Bajorország és Würtemberg bizonyos vidékei . A hivatalos lapban rövidesen rendelet jelénik meg arról hogy külföldi hadseregek tényleges tagjai nem tartózkodhatnak a tilos területeken. A rendelet pontosan megjelöli majd, melyek ezek a területek. A rendelet a hivatalos lapban való közlésekor lép életbe. A külföldi hadseregek tényleges tagja, etikai rendelet közlése idején a megjelölt terül©ţeken tartózkodnak, kötelesek ezeket azonnal elhagyni, mert ellenkező esetben Wintetérnek teszik ki magukat. . .