Uj Kelet, 1938. november (21. évfolyam, 244-269. szám)

1938-11-01 / 244. szám

■a. *UTKpm. .. Kedd, november 1. 1938—560». Chesvan 7. XXL évfolyam, 244. ■rám.LIKEUI ZSIDÓ NAPILAP A macsollói kismeccs A müncheni egyezmény után, mely Európa jóhiszemű lelkeiben a csalódás és kiábránd■Sás érzéseit keltette fel, a francia radikális moristikák müncheni kongresszusa, illetőleg a kongresszus keretében elhangzott két beszéd az, mely némi enyhülést hozott és bár tétova, de azért jóleső reményeket keltett a csalódottakban. Bonnet külügyminiszter és Herriot kamarai elnök beszédei nemcsak tónusban, de tartalomban is lényegesen különböznek Chamberlain szavaitól, amelyekkel az angol parlament nemrégen lezajlott történelmi ülésén a műncheni egyezmény helyességét igyekezett bizonyítani. Chamberlain egészen természetesnek állította be azt a gesztusát, amellyeláldozta Csehszlovákiát a német igényeknek. Ezzel szemben Bonnet és Herriot szinte az önvád és a hangot követelő lelktiszaeret megrázó szavaival igyekeztek, ha nem is igazolni, de menteni Daladier müncheni cselekedetét. Különösen Herriot szavai voltak drámaiak, amikor beismerte, hogy a Népszövetség és a kollektív biztonság ügye, amelyért Franciaország annyi áldozatot és egyben annyi hibát követett el, összeomlott. Ebben a beismerésben sok volt az erkölcsi bátorság, sok ▼olt az erő. A beismerés a legtöbb esetben egyenértékű és egyenlő jelentőségű a felismeréssel, annak belátásával, hogy ha a hibák megtörténtek, ezek nem feltétlenül jóvátehetetlenek is. Bonnet és Herriot beszédei a Jóvátétel akaratának hevével voltak átitatva, új szándékok, új elhatározások előhírnökei akartak lenni, amelynek a demokrácia védelmét immár nem általánosságok hangoztatásában, hanem az erőben és a mindenre elszántságban ismerik fel. Különösen azok az erőteljes szavak voltak figyelemreméltók Herriot beszédében, amelyek bizonyos derűlátással a francia diplomáciát egy új kollektív biztonsági rendszer kiépítésére hívták fel, amelynek természetesen egy új népszövetségi rendszer kiépítése is elmaradhatatlan feltétele. Nem látjuk, nem is láthatjuk még azokat a tényezőket, amelyek egy ilyen újabb bizton■ági rendszer kiépítését lehetővé tehetik. Herriot beszédében arra sem tett útbaigazító célzásokat, hogy a francia-angol barátság útjai a jövőben milyen kézzelfogható és Franciaország, illetőleg a demokrácia érdekeit nem közvetlenül veszélyeztető sövények között fognak a nagy távoli célok felé vezetni. De az a tény, hogy Herriot egész határozott formában szögezte le Franciaország azon akaratát, hogy hű marad szövetségeseihez és hűt marad főleg a francia-szovjet paktumban lefektetett baráti egyeüttműködésűel, arra vall, hogy Franciaország nem csupán Anglia szeszélyesen gördülő szekeréhez akarja kötni a sorsát, amely — legalább is a Chamberlaint politika vonalán — a német törekvéseknek látszik kedvezni, hanem egy olyan világpolitikai fordulattal is számol, amelyben a francia érdekek ellentétbe kerülhetnek az angol érdekekkel. Bennünket, akiknek sorsa Kelet-Európa sorsának alakulásához van kötve, a francia politika és diplomácia legközelebbi célkitűzései egészen közelről érdekelnek. Ezeknek a célkitűzéseknek sikerétől, vagy sikertelenségétől függ elsősorban az, hogy — a csehszlovák demokrácia összeomlása után — Kelet-Európában gáttalanul terpeszkedetik-e el a német ״ Drang nach Osten'4 minden gazdsági és kulturális értéket elnyelni kész éhenve, vagy pedig a Herrlot beszédében hangoztatott francia erő megtalálja-e majd a megfelelő eszközöket arra, hogy Kelet-Európát mentesítse a német terjeszkedés súlyos és kétségtelenül tragikus fordulatokat tartótató következményeitől. Bonnet és Herrlot müncheni beismerései és **yben biztató szavai lélektanilag kétségtelen 01ם jó hatást váltottak le, még azok körében, akik a müncheni egyezmény után érthetesen estek a legszélsőbb defétizmus hangulatába. Reményeink természetesen ma sem túlzottak és az utolsó évtized tapasztalatai után ,**gon is helytelen volna, ha túlzottak lennének. A nyugati demokráciák sok mindent ma osztottak el is ■ok mindenben hibáztak. A Rima és Berlin kinevezett a csehszlovákmagyar kérdésben Holnap is össze Bécsben a német-olasz döntőbíróság Pozsonyban megkezdődött a cseh és magyar katonai szakértők tanácskozása. Olasz lapvélemény Ribbentropp római tárgyalásairól. Lengyelország is gyarmatokat követel Ribbentrop római tanácskozásainak eredményeként holnap, szerdán áll össze Bécsben a német-olasz döntőbíróság a Csehszlovákia és Magyarország között fennáló vitás kérdések elrendezésére. A döntőbíráskodás alapelveinek a leszögezése már Rómában történt meg azoknak a tárgyalásoknak a során, amelyek Ribbentrop és Ciarvo, illetve Mussolini között folytak több napon keresztül és amelyeknek eredményeképpen sikerült kiegyenlíteni az olasz és német álláspontot. Hogy mi ez az álláspont, arra csak utalások történnek a német és olasz lapokban. Vittorio Gardla az egyik olasz lapban írott cikkében nagy vonalakban mutat rá a megegyezés pontjaira és ezek között szerepel a magyar érdekek iránti közös ״ rokonszenv és szolidaritás“ mellett az ,,új Csehszlovákia felépítésére irányuló prágai törekvéseit méltányolása is. Az egyik német forrásból származó híradás a döntőbíráskodás feladatát aMagyarország és Csehszlovákia közötti határok“ megállapításában és ״ a Csehszlovákiában maradó magyar kisebbség“ helyzetének rendezésében jelöli meg. Mindkét megjelölés arra mutat, hogy a népszavazás kérdése nem szerepel a bécsi döntőbíróság hatáskörében. Bécsben ülnek össze a döntőbírák Budapest, október 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A német és olasz kormányok hivatalosan közölték Budapesttel, hogy a cseh-magyar viszályban vállalják a döntőbíró szerepét azzal a feltétellel, hogy úgy a magyar, mint a cseh kormány előre is kötelezik magukat az ítéletnek feltétel nélküli elfogadására. Ezt a közlést délelőtt de Vinci olasz követ és délután Wachtmeister német ügyvivő adták át Hánya Kálmán külügyminiszternek. Imrédy miniszterelnök erre délután félhétre minisztertanácsot hívott össze, melyen jelen voltak a kormány összes tagjai. A minisztertanács elhatározta, hogy a feltételezés tekintetéreen azonnali pozitív választ ad úgy Rómának, mint Bér- Unnék is. Ez még az este folyamán meg is történt. A prágai kormány is hasonló választ adott. Budapest, október 31. (Rador.) A döntőbírósági eljárással kapcsolatosan közült, hogy Magyarország elfogadja a döntőbírósági határozatokat teljes mértékben úgy Németország, mint Olaszország részéről. Úgy tudják, hogy Ciano és Ribbentrop mint az olasz, illetve német döntőbírók november 2-án, szerdán ülnek össze Bécsben és a tanácskozáson résztvesznek Csehszlovákia és Magyarország külügyminiszterei is. ADtNB jelenti, hogy a magyar és csehszlovák küldöttségeket Bécsbe hívták. Megkezdődtek a ostbaucyik katonai tárgyalások Berlin, október 31. (Rador.) A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy Csehszlovákia és Magyarország katonai szakértői hétfőn délután hat órakor összeülnek Pozsonyban, hogy megtárgyalják a Magyarországnak átadandó területek kiürítésének módozatait. A katonai szakértők munkája néhány napot fog igénybe venni. A tanácskozások a szóbanforgó határ területeik elfoglalásának befejezéséig fognak spanyol polgárháború elhúzódása, a német terjeszkedéssel szembeni tétova türelem, Japán távolkeleti imperializmusának szabadraengedése, mind-mind olyan hibák és mag fosztások eredménye, amelyeket el lehetett volna kerülni, ha a demokráciákban, illetőleg a nyugati demokráciáik politikusaiban több előrelátás és több határozottság lett volna. Magyar részről Solymosi László ezredes, prágai katonai attasé, csehszlovák részről pedig Viest tábornok vezeti a tárgyalásokat. Ribbentrappétt Clano már Rómában megegyeztek Berlin, október 31. (Rador.) A DNR közleménye szerint Németország sugalmazta elsőnek a két hatalom közvetítését a magyar-csehszlovák viszály ügyében. Megnyerte Olaszországot felfogásának és a kétkülügyminiszter Rómában megegyezett a jövőbeni magyar-csehszlovák határ megvonására vonatkozólag. A német-olasz tárgyalások eredménye Róma, október 31. (Rador). Az olasz sajtó élénken kommentálja Ribbentropp német külügyminiszter római tárgyalásainak eredményekt. A Voce d’Italiában Vittorio Gayola vázolja Róma Berlinnel egyező magatartását a cseh-magyar kérdéssel kapcsolatban. Eszerint az olasz és német államférfiak a Venezia palotában tartott megbeszélések során a következő álláspontokat szögezték le: 1. Berlin és Róma azon a véleményen van, hogy a magyar-lengyel-cseh viszályt a leggyorsabb időn belm meg kell oldani Cseh- Szlovákia és a dunavölgyi béke érdekében. 2. Berlin és Róma teljes rokonszenvének és szolidaritásának ad kifejezést Magyarország érdekeivel szemben. 3. Berlin és Róma a legnagyobb jóindulattal méltányolja a csehszlovák kormány erőfeszítéseit, amelyet az új Csehszlovákia felépítéséért kifejt. Olaszország és Németország együttműködést kíván megteremteni a bér- Uni római tengely céljainak megfelelően és a dunavölgyi államok jól felfogott érdekében. A Mussolini—Ribbentropp megbeszélések további eredményeként az olasz sajtó híradása szerint a következő pontokat szögezték le: a Harmadik Birodalom és Olaszország hajlandó együttműködni a nyugati nagyhatalmakkal. Berlin és Róma úgy véli, hogy az a belső fejlődés, amelyen a müncheni (Folytatása a nyolcadik oldalon.) Az utólagos rekriminációk azonban hiábavalók, amint az Herriot és Bonnet 19 félreérthetetlenül hangsúlyozták. A megoldás útja — a hibák felismerésén keresztül — azok jóvátételének szükségszerűsége felé vezet s ha ez újra elmarad, úgy nemcsak Kelet- Európa sorsa dől el kedvezőtlenül, de a nyugati demokráciák sorsa 1■ megpecsételődik. Ara 5 lej statrator «stagat 4 glmnt 1 bU-FeMCs Igazgatói Mwaurts I SJLK.de EdituriL Regtetrat panilor periodice No. 4S. Dsa. VILÁG TÜKRE Általános védkötelezettség Angliában Írta: A. DüPF COOPER > Chamberlain nemrégen kijelentette az alsóházban, hogy nem akar politikai t5־ két kovácsolni a megkönnyebbülés értelméből, amely Angliában az utóbbi időben elterjedt. Azt jelenti ez, hogy egyelőre lemond az új választások kiírásának szándékáról. Mindenki respektálni fogja ezt a bölcs és tiszteletreméltó elhatározást, de van egy másik érzés, amely épúgy el van terjedve, amiből azonban talán hasznos lenne, idejekorán tőkét kovácsolni, nem ugyan a pártpolitika, mint inkább a nemzet érdekében. Ez az érzés, hogy szolgáljuk nagyobb készenléttel az ország javát. Meglehet, hogy ez talán kissé ironikus kommentár az angol kormány békepolitikája mellé, amelynek első eredménye az volt, hogy meggyőzze azokat a köröket is, akik ujjongtak a békének a háborús lehetőségekre való tekintettel arról, hogy siettetni kell a fegyverkezést. A legegyszerűbb mód, hogy ennek az érzésnek kifejezést adjunk, azadvánság, hogy Nagy- Britannia vezesse be az általános védkötelezettséget. Vannak emberek, akik megelégszenek azzal, hogy kimondják a varázs szót és ezzel véleményük szerint eleget is tettek kötelezettségüknek. Nem kell egyebet tenniök, mint türelmetlenül bevárni a kormány intézkedéseit. ׳ Minthogy sokáig azok sorában szolgáltam, akiket ezzel akritikával illettek, még mindig együttérzek azokkal, akiknek nemcsak a bírálatot kell elviselniök, hanem a tárgyi nehézségeket is. Sok ilyen nehézség tornyosul az ügy megvalósítása elé. Az első az, hogy a miniszterelnök megígérte, hogy a jelenlegi parlament érvénye idején békeidőben nem vezetik be az általános hadkötelezettséget. A krízist, amit mostanában legyőztünk, a kormány nem használta arra, hogy e kötelezettség alól fölmentse magát. Meggyőződésem szerint helyesen cselekedett. Amíg demokráciák léteznek, kell, hogy úgy kell, mint a külpolitika bizonyos alapelvei a cselekvés szempontjából respektálhassanak. Ezen alapelvek egyik legfontosabbja pedig, hogy minden ünnepélyesen tett ígéretnek kötelező az ereje. Ám az ilyenkötelezettség nem gátolhat meg semmiképpen sem egy kormányt abban, hogy a legközelebbi időpontban a választók kívánságára más politikát ne folytasson. Nincs is semmi ok arra, hogy előre ne készüljenek egy ilyen politikai hangulatra és hogy bizonyos eszközökkel ne dolgozzanak e hangulat előkészítésén. A Az általános védkötelezettség eszméje az angolok előtt régóta népszerűtlen volt. Az a biztonság, hogy ellenséges betörés a szigeteikre valósággal képtelenség, nem kelthette fel bennük a szégyennek azt az érzését, ami idegen katonáit láttára érez minden szolgálatra alkalmas polgára a ׳ országnak. A legtöbb demokrata országban amikor bevezették az általános védkötelezettséget, ezt minden ellenkezés nélkül tehették. Ezt azonban Angliában már ősidők óta a tirranizmus bevezetésének vélték. Az idők azonban megváltoztak. Anglia már nem számíthat arra, hogy ebben a tekintetben előjoga legyen az európai országok fölött. A mi népünk vezetőinek első feladata mostanában, hogy világosít-ja fel az embereket az új helyzetről és meggyőzze őket annak szükségességéről, hogy a jövőben immár nagy áldozatokat kell magára vállalnia minden egyes pol-