Uj Kelet, 1949. április (32. évfolyam, 194-216. szám)
1949-04-08 / 200. szám
2 láthatóan zavar a zsidó államgondolat diadalmas előretörése. Hja Ehrenburg, a kiváló orosz zsidó író vállalkozott arra a kétes feladatra, hogy megkonstruálja a kör négyszögesítésének ezt új elméletét, amely szerint a kommunizmus támogatja ugyan a zsidó államot, mint a zsidó nép függetlenségi harcának hordozóját, de elítéli és megbélyegzi a cionizmust, mint reakciós, soviniszta-nacionalista mozgalmat. Ilja Ehrenburg cikkében a régi Jenszekció szelleme támadt fel tetszhalotti álmából. Az egész elméleten meglátszik, milyen kínos zavarban volt a szerzője, amikor ezt a torzszülöttet világra hozta. Mert nyilvánvaló, hogy a galati zsidó kommunistáknak — tisztelet a kivételeknek — nem nagyon tetszik ez az egész hűhó a zsidó állam körül. Lélektanilag zavarja és bensőleg felkavarja őket. Megingatja belső biztonságérzetüket, amely a mai európai atmoszférában amúgy sem lehet százszázalékos. Hiszen ők élnek elsősorban a galati sors kettős lidércfényében, ők érzik legsúlyosabban annak a tragikus ténynek a nyomását, hogy más népek szocializmusát építik és nem a sajátjukét, népekét, amelyeknek nagy tömegei ma még élesen szembenállanak ezzel a szocialista államépítéssel. Ezeknek a zsidó kommunistáknak, akik gyakran egész életükön át elkeseredetten harcoltak a cionizmus ellen, igen keserű pilula lehetett a zsidó állam megalakulása és az a felvillanyozó hatás, amelyet ez a tény az egész zsidó és nemzsidó világra gyakorolt. De nyíltan és közvetlenül nem támadhattak neki a zsidó államnak, mert ez ellentétben állott volna a hivatalos szovjetpolitikával. Ezért kellett tehát az indirekt utat választani, ezért kellett újra elővenni az elásott csatabárdot a cinonizmus ellen, ők, a zsidó kommunisták azonban nagyon jól tudják, hogy a cionizmus elleni harc egyértelmű a zsidó állam elleni küzdelemmel, tisztában vannak vele, hogy a cionizmus elfojtása és az alista leállítása egyételmű a zsidó állammegfojtásával, fejlődésének megállításával és biztonságának aláásásával. Ezért állapítottuk meg mindjárt bevezető sorainkban, hogy az a cionistaellenes politika, amely most Romániában és Magyarországon érvényre jutott, logikátlan-következetlen és antihumánus, amelyet semmiképpen sem tudunk összeegyeztetni a Szovjet logikus, következetes és humánus politikai irányvonalával. 5. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, milyen kapcsolatban van a romániai és magyarországi anticionista hadjárat Moszkva és a Kominform álláspontjával? Váljon elszigetelt esetekkel állunk-e szemben, vagypedig számolnunk kell egy újabb általános fordulattal a szovjet szférához tartozó összes államokban? Amennyire a jelekből ítélni lehet, ezidőszerint nincs még egységes és kikristályosodott álláspont ebben a kérdésben és a Kominform egyes államai eltérő módszereket alkalmaznak a cionizmus kérdésében. Míg Dimitroff Bulgáriája, Gottwald Csehszlovákiája és — Jehavdil — Tito Jugoszláviája változatlan szimpátiával kezelik a cionizmust és lehetővé tették, illetőleg teszik még ma is országaik zsidóságának szabad alisjáját, sőt, teljes áttelepülését Izraelbe, addig Pauker Anna Romániája és Rákosi Mátyás Magyarországa teljes alijja-zárlatot rendelt el és kérlelhetetlenül likvidálja a cionista mozgalmat. Lengyelország pedig valahol a két módszer között áll. Amint látjuk, azokban az országokban, ahol kevésszámú zsidó él és ahol a kommunista párt vezetése nincsen zsidó kezekben, ott barátságosabb elbánásban részesül a cionizmus, ott azonban, ahol nagyobb zsidó tömegek vannak és ahol a kommunista párt hangsúlyozottan zsidó vezetés alatt áll, ott a cionizmus üldözése is nagyobb arányokat ölt és az alijja elé leküzdhetetlen akadályokat gördítenek. Az összefüggés a belső zsidó probléma és a cionizmus kezelése között egészen nyilvánvaló. Azok a kommunista körök, amelyek ma a szovjetzóna egyes országaiban az anticionista kurzust diktálják, bizonyára mindent el fognak követni, hogy ezt az álláspontot általános elvvé tegyék a keleti blokk összes államaiban. Megbízható értesüléseink vannak arról, hogy a Kominform legközelebbi ülésén, amely talán már a jövő héten összeül, meg fogják vitatni a cionizmus és az alista kérdését is. Izraelre nézve sorsdöntő lehet e tanácskozások eredménye, mert az elkövetkező évek emberanyag-utánpótlását elsősorban ezekbe az országokból várjuk. Ebben a zónában több mint 650 ezer zsidó él (Romániában 380 ezer, Magyarországon 150 ezer, Lengyelországban 80 ezer, Csehszlovákiában 40 ezer) és ezeknek a zsidóknak nagy része alijjázni akar. Alijjázni minden áron és minél hamarabb. 6. A zsidó kommunista vezetők azzal indokolják az alijja elleni harcukat, hogy szükségük van ezekre az elemekre a román, illetőleg magyar szocialista állam felépítésénél. Szükség van a zsidó munkáskezekre. Mély meggyőződésünk, hogy ezek a kommunista vezetők végzetes tévedés áldozatai. Azok a zsidó rétegek, amelyek Izraelbe vágynak, soha sem válhatnak igazi országépítőkké és produktív munkásokká Romániában, vagy Magyarországon, vagyis abban a környezetben, ahol oly nagyot zuhantak a szociális ranglétrán és ahol a közelmúlt annyi véres emléke veszélyezteti lelki egyensúlyukat. Ezek ott csak szerencsétlen deklasszált emberek maradnak, akik inkább gátolják, mint segítik az építőmunkát. Ezek az emberek csak itt, Izraelben, tudnak majd ismét produktív életet kezdeni. De nem hisszük azt sem, hogy akár a román,akár a magyar népnek szüksége volna arra a néhány tízezer zsidóra, akik saját hazájukban akarnak élni és dolgozni. Nem hisszük, hogy a román, vagy magyar munkástömegek úgy éreznék, hogy e deklasszált és a náciüldözések alatt agyonkínzott zsidók nélkül nem fogják tudni a maguk erejéből felépíteni a saját szocalista társadalmukat. Sokkal inkább hisszük, hogy ezeknek az elemeknek csendes elvonulása megnyugtatólag hatna az általános helyzetre, sok zavaró momentumot hárítana el a szocialista építés útjából és megszabadítaná azt egy igen súlyos tehertételtől, a növekvő antiszemitizmus ballasztjától. 7. Reméljük, hogy a Kominform legközelebbi ülésén ez a nyilvánvaló tény kellő méltánylásban részesül majd. De túl a belpolitikai meggondolásokon, vannak ennek a kérdésnek olyan külpolitikai vonatkozásai is, amelyek arra mutatnak, hogy az anticionista kurzus nem halad párhuzamosan az illető államok és az egész szovjet blokk igazi érdekeivel. Oroszország ma szemmel láthatóag igen nagy erőfeszítéseket tesz, hogy minél szélesebb korök szimpátiáját szerezze meg a nyugati államokban és minél töb új barátra tegyen szert. Izrael ma még kicsi ás fejlődése kezdetén álló állam ugyan, de ama felbonthatatlan kapcsolat révén, amely a világon szétszórt zsidó néphez fűzi, befolyása mégis igen nagy a világ közvéleményében. A zsidó nép túlnyomó többsége ma pozitív cionista beállítottságú. A cionista mozgalom attól a perctől kezdve, hogy Oroszország a zsidó állam követelése mellé állott, nemcsak a hála érzésével van eltelve, de őszinte, meleg szimpátiával is kíséri a Szovjet igazságos törekvéseit a világpolitikai arénában. Ugyanilyen rokonszenvvel figyeli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Oroszországgal szövetséges államok tesznek belső biztonságuk megszilárdítására. A nyugati államok cionista sajtója az egyre erősödő szovjetellenes prpaganda ellenére is mindig megőrizte tárgyilagos és baráti hangját a keleti blokkal szemben. A romániai Maniu-pr és a magyarországi Mindszenty-per idején, amikor a nyugati országokban tetőfokra hágott a szovjetellenes hangulatkeltés, a cionista közvélemény és sajtó volt az, amely ezekben a percekben a szocialista rendszer legitim önvédelmi harcát látta a re'akei’ feltámadó erői ellen. Amerikában, ahol százezerszámra élnek romániai és országi kivándorlók — zsidók tények egyaránt — ez a következetes nista állásfoglalás nem lebecsülhető közvéleményformáló tényező. Feltételezhető, hogy a Kominform tanácskozásain ez a' 'szempont is kellő méltánylásban részesül majd. 8. § De van még ennél is fontosabb szempont. A nyugati világban egyre erősödő háborús pszichózissal szemben Oroszország hatalmas békeoffenzívába kezdett az egész világon. Rendkívüli erőfeszítések történnek, hogy a világ jószándékú és haladó erőit a béke megmentésére mozgósítsák. Ebben a küzdelemben a Szovjetnek egyetlen valóban hűséges szövetségese van, amely minden körülmények között és fenntartás nélkül a béke mellett áll, mert egész léte és jövője a világbéke fenntartásán múlik. Ez a szövetséges: Izrael állama és a cionista világmozgalom. Nem lehet kétséges, hogy amikor Oroszország korábbi anticionista politikáját revízió alá vette, elsőorban arra számított, hogy az angol imperializmus alól felszabadult független zsidó állam a békegondolat előharcosa lesz a világban. A szovjet politikusok egy pilanatig sem gondoltak arra, hogy a zsidó állam nyomban megalakulása után le fog csatlakozni a szovjet blokkhoz, még kevésbé hitték, hogy azonnal át fog térni a szovjet rendszerre. Ezt nem várták és nem is akarták tőlünk. A Szovjet azért ajándékozott meg barátságával és támogatásával, mert felismerte, hogy megvan bennünk az eltökélt szándék nemzeti függetleségünk kiharcolására és megvédésére és tudta, hogy a zsidó állam soha sem lesz bázisa valamely nagyhatalmi imperializmusnak. Éppen ezért a jövő zsidó államot természetes szövetségesének tekintette a világbéke fenntartásáért folyó küzdelmében. Hisszük, hogy ebben a várakozásában a Szovjet nem csatlakozott. Izrael alig egyéves fennállása alatt is bebizonyította, hogy állami függetlenségét véres-komolyan értelmezi és nem hajlandó semmiképpen az imperializmus játékszerévé válni. E magatartás logikus következményekép a zsidó állam számára nem frázis, hanem létkérdés a világbéke megőrzése. Ezzel a ténnyel tisztában van az egész zsidó nép és mindenekelőtt annak cionista avantgardája. 9. Fel kell tételeznünk, hogy a Kominform tanácskozásain fel fogják ismerni ennek a politikai valóságnak egész jelentőségét és nem fogják engedni elhomályosítani azt egyes országok belső zsidó problémájának múló nehézségeivel. Hiszszük, hogy a Kominform államai világosan látják, milyen rendkívül fontos szerep vár Izraelre a világnak ezen a pontján, az elmaradott Közelkeleten a bée és szociális haladás terén. Ezért bízunk benne, hogy Oroszország és szövetségesei továbbra is barátai maradnak Izraelnek és támogatni fogják példa nélkül álló küzdelmében. De a barátság Izrael iránt elsősorban azt jelenti: elősegíteni és támogatni az alitját. Aki segít bennünket abban, hogy zsidókat hozzunk Izraelbe, az barátunk, aki megakadályoz benne, az aláássa államunk biztonságát és jövőjét Lehetetlen, hogy a Kominform tanácskozásán fel ne ismerjék ezt az egyszerű és logikus igazságot. magyar és kersz-C.G ÚJ KELET Péntek, 1949 április 8. Szabad-e az utolóknak szombaton partraszállniok ? Érdekes vita a Mapam interpellációja körül a Kneszetben A Kneszet legutóbbi ülésén érdekes vita fejlődött ki Prái Mapam képviselő interpellációja körül. A képviselő azt kifogásolta, hogy az alistaminiszter rendeletére szombaton nem szállítják le az olakat a hajókról. Ez az intézkedés „nem fér össze egy demokratikus és szabad ország szellemével és nem szokásos a világ egyik országában sem, még azokban az országokban sem, ahol létezik hivatalos munkaszüneti nap.“ Moshe Shapira alistaminiszter írásban válaszolt az interpellációra és kijelentette hogy ez az intézkedés nem ellenkezik az ország demokratikus szellemével és ezenfelül is biztosítja a kikötőmunkások természetes jogát a munkaszüneti napra. A hajókon vallásos érők is érkeznek, akik a gálát legnehezebb korszakában sem szegték meg a szombatot és akiknek számára a szombaton való partraszállás súlyos sérelmet jelent. A nemzeti intézmények ellenőrzése alá tartozó hajók egyébként is utasításokat kaptak utazási menetrendjük olyanformán való összeállítására, hogy ne szombaton érkezzenek az országba. A Mapam nem volt megelégedve a miniszter válaszával és általános vitát követelt a kérdésben, de Nir nemzetgyűlési alelnök, aki az ülésen elnökölt és aki maga is a Mapam tagja, elutasította a kívánságot, mert a házszabályok nem engedik meg az általános vitát interpellációk felett. Pészáchkor szabad közlekedés lesz a nyugati fal!i®z? A zsidóknak cserébe meg kell nyitniok az utat Bét Lecem felé Az UNO jeruzsálemi vezérkarától nyert értesülések szerint komoly remény van rá, hogy a pészáchi ünnepek alatt szabad közlekedést biztosítsanak a nyugati falhoz. A jeruzsálemi kérdés rendezésére kinevezett UNO albizottság most foglalkozik ezzel a kérdéssel. A bizottság tagjai az óvárosban tárgyalásokat folytattak a keresztény és mohammedán egyházi körökkel. Amint hírlik, a legjobb kilátások vannak arra, hogy Pészách hetében a zsidóik újra elzarándokolhatnak a nyugati falhoz. A bizottság tagjai folytatják megbeszéléseiket ebben a kérdésben és politikai körökben számolnak azzal is, hogy a zsidóknak is engedményeket kell tenniök más irányban, hogy a megállapodás létrejöhessen. A zsidó hatóságokkal való tárgyalásaik során az UNO-tisztviselők azt fogják kérni, hogy a Nyugati falhoz való zarándoklás szabaddá tétele ellenében a zsidók nyissák, meg a Bét Lecem felé vezető utat a keresztény húsvéti ünnepekre és a Nebi Mussza muzulmán ünnepnapokra. Délafrikai újságíró támadása Weizmann ellen A délafrikai kormánysajtó egyik ismert publicistája a múlt héten éles támadást intézett dr. ,Chaim Weizmann államelnök ellen. Az újságíró, dr. Rossboom különös alkalmat talált arra, hogy a zsidó állam elnökét tollára vegye.Smuts tábornok, aki az elnök kortársa és régi barátja, elnökké választása alkalmából táviratilag üdvözölte Weizmannt. Az elnök baráti hangú levélben köszíte meg az üdvözletét és meghívta Smutsot, a cionizmus régi és kipróbált barátját, hogy látogassa meg Izraelben. A meghívást a délafrikai lapok közölték. Az újságíró lapjában nyílt levelet intézett ahhoz a cionista újsághoz, amely teljes egészében leközölte Weizmannak Smutshoz intézett levelét és csodálkozását fejezte ki afölött, hogy milyen alapon avatkozik be a zsidó állam elnöke Délafrika belügyeibe Az elnök levele ugyanis a délafrikai tartományi választások küszöbén érkezett meg és annak közlése alkalmas volt arra, hogy a zsidó szavazókat befolyásolja, amikor a szavazóurnák elé járulnak. A levélnek nyilván politikai célja volt és azt bizonyítja, hogy a zsidó állam elnöke Smuts javára akarta befolyásolni a délafrikai választási hangulatot. A zsidó lap, amely azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy Weizmannak Smutshoz intézett meghívását a választások után, nem pedig azt megelőzően közölte. Úgy látszik, az újságíró eltévesztette a dátumokat és tévedésből írta, amit írt. De maga az eset bizonyítja, hogy milyen érzékenyek a fajpolitikai alapra helyezkedett délafrikai politikusok a zsidókérdésben és Izrael államával szemben. Pészachra női kézitáskákat WALDECK böráruüzletéből 'o,HAIFA, HERZL U. 45 Pénztárca, erszény, neszesszer, aktatáska, bőrönd stb. Nagy választék női kéziteskében