Uj Kelet, 1949. április (32. évfolyam, 194-216. szám)

1949-04-08 / 200. szám

2 láthatóan zavar a zsidó államgondolat diadalmas előretörése. Hja Ehrenburg, a kiváló orosz zsidó író vállalkozott arra a kétes feladatra, hogy megkonstruálja a kör négyszögesíté­sének ezt új elméletét, amely szerint a kommunizmus támogatja ugyan a zsidó államot, mint a zsidó­ nép függetlenségi harcának hordozóját, de elítéli és meg­­bélyegzi a cionizmust, mint reakciós, so­viniszta-nacionalista mozgalmat. Ilja Ehrenburg cikkében a régi Jenszekció szelleme támadt fel tetszhalotti álmából. Az egész elméleten meglátszik, milyen kí­nos zavarban volt a szerzője, amikor ezt a torzszü­löttet világra hozta. Mert nyil­vánvaló, hogy a galati zsidó kommunis­táknak — tisztelet a kivételeknek — nem nagyon tetszik ez az egész hűhó a zsidó állam körül. Lélektanilag zavarja és ben­­sőleg felkavarja ő­ket. Megingatja belső biztonságérzetüket, amely a mai európai atmoszférában amúgy sem lehet százszáza­lékos. Hiszen ők élnek első­sorban a galati sors kettős lidércfényében, ők érzik leg­súlyosabban annak a tragikus ténynek a nyomását, hogy más népek szocializmusát építik és nem a sajátjukét, népekét, ame­lyeknek nagy tömegei ma még élesen szembenállanak ezzel a szocialista állam­­építéssel. Ezeknek a zsidó kommunistáknak, akik gyakran egész életükön át elkesere­detten harcoltak a cionizmus ellen, igen keserű pilula lehetett a zsidó állam meg­alakulása és az a felvillanyozó hatás, ame­lyet ez a tény az egész zsidó és nemzsidó világra gyakorolt. De nyíltan és közvet­lenül nem támadhattak neki a zsidó ál­lamnak, mert ez ellentétben állott volna a hivatalos szovjetpolitikával. Ezért kel­lett tehát az indirekt utat választani, ez­ért kellett újra elővenni az elásott csata­bárdot a cinonizmus ellen, ők, a zsidó kommunisták azonban nagyon jól tudják, hogy a cionizmus elleni harc egyértelmű a zsidó állam elleni küzdelemmel, tisztá­ban vannak vele, hogy a cionizmus elfoj­tása és az alista leállítása egyételmű a zsidó állam­­megfojtásával, fejlődésének megállításával és biztonságának aláásásá­­val.­­ Ezért állapítottuk meg mindjárt beve­zető sorainkban, hogy az a cionistaelle­­nes politika, amely most Romániában és Magyarországon érvényre jutott, logikát­lan-következetlen és antihumánus, ame­lyet semmiképpen sem tudunk összeegyez­tetni a Szovjet logikus, következetes és humánus politikai irányvonalával. 5. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, mi­lyen kapcsolatban van a romániai és ma­gyarországi anticionista hadjárat Moszk­va és a Kominform álláspontjával? Váljon elszigetelt esetekkel állunk-e szemben, vagy­­pedig számolnunk kell egy újabb általános fordulattal a szovjet­ szférához tartozó összes államokban? Amennyire a jelekből ítélni lehet, ez­­időszerint nincs még egységes és kikris­tályosodott álláspont ebben a kérdésben és a Kominform egyes államai eltérő módszereket alkalmaznak a cionizmus kérdésében. Míg Dimitroff Bulgáriája, Gottwald Csehszlovákiája és — Jehavdil — Tito Jugoszláviája változatlan szimpá­tiával kezelik a cionizmust és lehetővé tették, illetőleg teszik még ma is orszá­­gaik zsidóságának szabad alisjáját, sőt, teljes áttelepülését Izraelbe, addig Pau­ker Anna Romániája és Rákosi Mátyás Magyarországa teljes alijja-zárlatot ren­delt el és kérlelhetetlenül likvidálja a cio­nista mozgalmat. Lengyelország pedig va­lahol a két módszer között áll. Amint látjuk, azokban az országokban, ahol kevésszámú zsidó él és ahol a kom­munista párt vezetése nincsen zsidó ke­zekben, ott barátságosabb elbánásban ré­szesül a cionizmus, ott azonban, ahol na­gyobb zsidó tömegek vannak és ahol a kommunista párt hangsúlyozottan zsidó vezetés alatt áll, ott a cionizmus üldö­zése is nagyobb arányokat ölt és az alijja elé leküzdhetetlen akadályokat gördíte­nek. Az összefüggés a belső zsidó prob­léma és a cionizmus kezelése között egé­szen nyilvánvaló. Azok a kommunista körök, amelyek ma a szovjetzóna egyes országaiban az anticionista kurzust diktálják, bizonyára mindent el fognak követni, hogy ezt az álláspontot általános elvvé tegyék a keleti blokk összes államaiban. Megbízható ér­tesüléseink vannak arról, hogy a Kom­inform legközelebbi ülésén, amely talán már a­ jövő héten összeül, meg fogják vitatni a cionizmus és az alista kérdését is. Izraelre nézve sorsdöntő lehet e ta­nácskozások eredménye, mert az elkövet­kező évek emberanyag-utánpótlását első­sorban ezekb­e az országokból várjuk. Ebben a zónában több mint 650 ezer zsidó él (Romániában 380 ezer, Magyar­­országon 150 ezer, Lengyelországban 80 ezer, Csehszlovákiában 40 ezer) és ezek­nek a zsidóknak nagy része alijjázni akar. Alijjázni minden áron és minél hama­rabb. 6. A zsidó kommunista vezetők azzal in­dokolják az alijja elleni harcukat, hogy szükségük van ezekre az elemekre a ro­mán, illetőleg magyar szocialista állam felépítésénél. Szükség van a zsidó mun­káskezekre. Mély meggyőződésünk, hogy ezek a kommunista vezetők végzetes té­vedés áldozatai. Azok a zsidó rétegek, amelyek Izraelbe vágynak, soha sem vál­hatnak igazi országépítőkké és produktív munkásokká Romániában, vagy Magyar­­országon, vagyis abban a környezetben, ahol oly nagyot zuhantak a szociális rang­létrán és ahol a közelmúlt annyi véres emléke veszélyezteti lelki egyensúlyukat. Ezek ott csak szerencsétlen deklasszált emberek maradnak, akik inkább gátolják, mint segítik az építőmunkát. Ezek az em­berek csak itt, Izraelben, tudnak majd ismét produktív életet kezdeni. De nem hisszük azt sem, hogy akár a román,akár a magyar népnek szüksége volna arra a néhány tízezer zsidóra, akik saját hazájukban akarnak élni és dolgoz­ni. Nem hisszük, hogy a román, vagy magyar munkást­ö­megek úgy éreznék, hogy e deklasszált és a náciüldözések alatt agyonkínzott zsidók nélkül nem fog­ják tudni a maguk erejéből felépíteni a saját szocalista társadalmukat. Sokkal inkább hisszük, hogy ezeknek az elemek­nek csendes elvonulása megnyugtatólag hatna az általános helyzetre, sok zavaró momentumot hárítana el a szocialista építés útjából és megszabadítaná azt egy igen súlyos tehertételtől, a növekvő anti­szemitizmus ballasztjától. 7. Reméljük, hogy a Kominform legkö­zelebbi ülésén ez a nyilvánvaló tény kellő méltánylásban részesül majd. De túl a belpolitikai meggondolásokon, vannak en­nek a kérdésnek olyan külpolitikai vonat­kozásai is, amelyek arra mutatnak, hogy az anticionista kurzus nem halad párhu­zamosan az illető államok és az egész szovjet­ blokk igazi érdekeivel. Oroszor­szág ma szemmel láthat­óag igen nagy erő­feszítéseket tesz, hogy minél szélesebb ko­rök szimpátiáját szerezze meg a nyugati államokban és minél t­öb új barátra te­gyen szert. Izrael ma még kicsi ás fejlődése kez­detén álló állam ugyan, de ama felbont­hatatlan kapcsolat révén, amely a vilá­gon szétszórt zsidó néphez fűzi, befolyása mégis igen nagy a világ közvéleményé­ben. A zsidó nép túlnyomó többsége ma pozitív cionista beállítottságú. A cionista mozgalom attól a perctől kezdve, hogy­ Oroszország a zsidó állam követelése mel­lé állott, nemcsak a hála érzésével van eltelve, de őszinte, meleg szimpátiával is kíséri a Szovjet igazságos törekvéseit a világpolitikai arénában. Ugyanilyen ro­­konszenvvel figyeli azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket az Oroszországgal szövet­séges államok tesznek belső biztonságuk megszilárdítására. A nyugati államok cionista sajtója az egyre erősödő szovjetellenes prpaganda ellenére is mindig megőrizte tárgyilagos és baráti hangját a keleti blokkal szem­ben. A romániai Maniu-p­r és a magyar­országi Mindszenty-per idején, amikor a nyugati országokban tetőfokra hágott a szovjetellenes hangulatkeltés, a cionista közvélemény és sajtó volt az, amely ezek­ben a percekben a szocialista rendszer le­gitim önvédelmi harcát látta a re'akei’ feltámadó erői ellen. Amerikában, ahol százezerszámra élnek romániai és országi kivándorlók — zsidók tények egyaránt — ez a következetes nista állásfoglalás nem lebecsülhető köz­­véleményformáló tényező. Feltételezhető, hogy a Kominform tanácskozásain ez a' 'szempont is kellő méltánylásban részesül majd. 8. § De van még ennél is fontosabb szem­pont. A nyugati világban egyre erősödő háborús pszichózissal szemben Oroszor­szág hatalmas békeoffenzívába kezdett az egész világon. Rendkívüli erőfeszítések történnek, hogy a világ jószándékú és ha­ladó erőit a béke megmenté­sére mozgó­sítsák. Ebben a küzdelemben a Szovjet­nek egyetlen valóban­ hűséges szövetsé­gese van, amely minden körülmények között és fenntartás nélkül a béke mel­lett áll, mert egész léte és jövője a világ­béke fenntartásán múlik. Ez a szövetsé­ges: Izrael állama és a cionista világ­mozgalom. Nem lehet kétséges, hogy amikor Oroszország korábbi anticionista politiká­ját revízió alá vette, els­őorban arra szá­mított, hogy az angol imperializmus alól felszabadult független zsidó állam a bé­­kegondola­t előharcosa lesz a világban. A szovjet politikusok egy pilanatig sem gon­doltak arra, hogy a zsidó állam nyomban megalakulása után le fog csatlakozni a szovjet­ blokkhoz, még kevésbé hitték, hogy azonnal át fog térni a szovjet­ rend­szerre. Ezt nem várták és nem is akar­ták tőlünk. A Szovjet azért ajándékozott meg ba­rátságával és támogatásával, mert felis­merte, hogy megvan bennünk az eltökélt szándék nemzeti függetleség­ünk kiharco­lására és megvédésére és tudta, hogy a zsidó állam soha sem lesz bázisa vala­mely nagyhatalmi imperializmusnak. Ép­pen ezért a jövő zsidó államot természe­tes szövetségesének tekintette a világ­béke fenntartásáért folyó küzdelmében. Hisszük, hogy ebben a várakozásában a Szovjet nem csatlakozott. Izrael alig egyéves fennállása alatt is bebizonyította, hogy állami függetlenségét véres-komo­lyan értelmezi és nem hajlandó semmi­képpen az imperializmus játékszerévé válni. E magatartás logikus következmé­­nyekép a zsidó állam számára nem frá­zis, hanem létkérdés a világbéke megőr­zése. Ezzel a ténnyel tisztában van az egész zsidó nép és mindenekelőtt annak cionista avantgardája. 9. Fel kell tételeznünk, hogy a Komin­form tanácskozásain fel fogják ismerni ennek a politikai valóságnak egész jelen­tőségét és nem fogják engedni elhomá­­lyosítani azt egyes országok belső zsidó problémájának múló nehézségeivel. Hisz­­szük, hogy a Kominform államai világo­san látják, milyen rendkívül fontos sze­rep vár Izraelre a világnak ezen a pont­ján, az elmaradott Közelkeleten a b­ée és szociális haladás terén. Ezért bízunk benne, hogy Oroszország és szövetségesei továbbra is barátai maradnak Izraelnek és támogatni fogják példa nélkül álló küzdelmében. De a barátság Izrael iránt elsősorban azt jelenti: elősegíteni és tá­mogatni az alitját. Aki segít bennünket abban, hogy zsidókat hozzunk Izraelbe, az barátunk, aki megakadályoz benne, az aláássa államunk biztonságát és jövőjét Lehetetlen, hogy a Kominform tanácsko­zásán fel ne ismerjék ezt az egyszerű és logikus igazságot. magyar és kers­z-C.G ÚJ KELET Péntek, 1949 április 8. Szabad-e az ut­olóknak szombaton partraszállniok ? Érdekes vita a Mapam interpellációja körül a Kneszetben A Kneszet legutóbbi ülésén érdekes vita fejlődött ki Prái Mapam képviselő interpellációja körül. A képviselő azt ki­fogásolta, hogy az alistaminiszter rende­letére szombaton nem szállítják le az ola­­kat a hajókról. Ez az intézkedés „nem fér össze egy demokratikus és szabad or­szág szellemével és nem szokásos a világ egyik országában sem, még azokban az országokban sem, ahol létezik hivatalos munkaszüneti nap.“ Moshe Shapira alistaminiszter írásban válaszolt az interpellációra és kijelentette hogy ez az intézkedés nem ellenkezik az ország demokratikus szellemével és ezen­felül is biztosítja a kikötőmunkások ter­mészetes jogát a munkaszüneti napra. A hajókon vallásos érők is érkeznek, akik a gálát legnehezebb korszakában sem szeg­ték meg a szombatot és akiknek számára a szombaton való partraszállás súlyos sé­relmet jelent. A nemzeti intézmények el­lenőrzése alá tartozó hajók egyébként is utasításokat kaptak utazási menetrend­jük olyanformán való összeállítására, hogy ne szombaton érkezzenek az or­szágba. A Mapam nem volt megelégedve a mi­niszter válaszával és általános vitát kö­vetelt a kérdésben, de Nir nemzetgyűlési alelnök, aki az ülésen elnökölt és aki maga is a Mapam tagja, elutasította a kívánságot, mert a házszabályok nem en­gedik meg az általános vitát interpellá­ciók felett. Pészáchkor szabad közlekedés lesz a nyugati fal!i®z? A zsidóknak cserébe meg kell nyitniok az utat Bét Lec­em felé Az UNO jeruzsálemi vezérkarától nyert értesülések szerint komoly remény van rá, hogy a pészáchi ünnepek alatt szabad közlekedést biztosítsanak a nyu­gati falhoz. A jeruzsálemi kérdés rende­zésére kinevezett UNO albizottság most foglalkozik ezzel a kérdéssel. A bizottság tagjai az óvárosban tárgyalásokat folytat­tak a keresztény és mohammedán egy­házi körökkel. Amint hírlik, a legjobb kilátások vannak arra, hogy Pészách he­tében a zsidóik újra elzarándokolhatnak a nyugati falhoz. A bizottság tagjai folytatják megbe­széléseiket ebben a kérdésben és politi­kai körökben számolnak azzal is, hogy a zsidóknak is engedményeket kell tenniök más irányban, hogy a megállapodás lét­rejöhessen. A zsidó hatóságokkal való tárgyalásaik során az UNO-tisztviselők azt fogják kérni, hogy a Nyugati falhoz való zarándoklás szabaddá tétele ellené­ben a zsidók nyissák, meg a Bét Lec­em felé vezető utat a keresztény húsvéti ün­nepekre és a Nebi Mussza muzulmán ün­nepnapokra. Délafrikai újságíró támadása Weizmann ellen A délafrikai kormánysajtó egyik is­mert publicistája a múlt héten éles táma­dást intézett dr. ,Chaim Weizmann állam­elnök ellen. Az újságíró, dr. Rossboom különös alkalmat talált arra, hogy a zsi­dó állam elnökét tollára vegye.­Smuts tá­bornok, aki az elnök kortársa és régi ba­rátja, elnökké választása alkalmából táv­iratilag üdvözölte Weizmannt. Az elnök baráti hangú levélben kösz­íte meg az üdvözletét és meghívta Smutsot, a cio­nizmus régi és kipróbált barátját, hogy látogassa meg Izraelben. A meghívást a délafrikai lapok közölték. Az újságíró lapjában nyílt levelet in­tézett ahhoz a cionista újsághoz, amely teljes egészében leközölte Weizmannak Smutshoz intézett levelét és csodálkozá­sát fejezte ki afölött, hogy milyen alapon avatkozik be a zsidó állam elnöke Délafrika belügyeibe Az elnök levele ugyanis a délafrikai tartományi választások küszöbén érkezett meg és annak közlése alkalmas volt arra, hogy a zsidó szavazókat befolyásolja, ami­kor a szavazóurnák elé járulnak. A levél­nek nyilván politikai célja volt és azt bi­zonyítja, hogy a zsidó állam elnöke Smuts javára akarta befolyásolni a délafrikai választási hangulatot. A zsidó lap, amely azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy Weiz­mannak Smutshoz intézett meghívását a választások után, nem pedig azt meg­­előzően közölte. Úgy látszik, az újságíró eltévesztette a dátumokat és tévedésből írta, amit írt. De maga az eset bizonyítja, hogy milyen érzékenyek a fajpolitikai alapra helyez­kedett délafrikai politikusok a zsidókér­désben és Izrael államával szemben. Pészachra női kézitáskákat WALDECK böráruüzletéből 'o,HAIFA, HERZL U. 45 Pénztárca, erszény, neszesszer, akta­táska, bőrönd stb. Nagy választék női kéziteskében

Next