Uj Kelet, 1949. április (32. évfolyam, 194-216. szám)
1949-04-01 / 194. szám
4 A labdarúgósport volt az első sportág, amely keresztülvitte Izraelben a különböző sportegyesületek szövetségbe való tömörítését. 1928-ban alakult meg a labdarúgó szövetség, amelyet a Fifa (nemzetközi labdarúgó szövetség) is elismert. A labdarúgás, akárcsak Középeurópában, úgy Izraelben is, a gyermekek kedvenc sportja és ha van egyáltalában sportrajongó közönség nálunk, azt a labdaa harmadikban pedig 14 csapat szerepelt. Ezenkívül volt ifjúsági bajnokság és az utolsó években gyermekcsapatok (13— 15 év) is alakultak. Mindezek a csapatok három országos egyesület: Makkabi, Hapoél, Bétár és két helyi egyesület: Hakoadi és Hasáchár kereteibe tartoztak. A háború megindulásával a játékosok katonák lettek és a liga-mérkőzéseket a szövetség kénytelen volt beszüntetni. Most már egy éve tart ez a szünet és a szövetség ezidén Mitropa-kupa rendszeri kupa bajnokságot írt ki a szenior csapatok számára, hogy valamiképen üzemben tartsa a civilben maradt játékosokat, azonkívül ifjúsági- és gyermekligákat állított fel. A labdarúgó szövetség és az egyes csapatok a múltban magyar, török, angol, egyiptomi, szíriai, jugoszláv, román, stb. csapatokat láttak vendégül és a mi csapataink is elkerültek ezekbe az országokba és Amerikába is. A labdarúgás sportjának van múltja Izraelben. Nincs még egy sportág, amelynek olyan nagy és kézenfekvő lehetőségei voltak és vannak, mint a labdarúgásnak. Ennek ellenére a labdarúgás eddig nem emelkedett olyan fokra, hogy komoly nemzetközi mérkőzéseken, mint egyenrangú fél jelenhetnénk meg. A legutóbbi amerikai útra, ahol a nemzeti válogatott olyan gyengén szerepelt, bebizonyította, hogy a jóakarat nem elég. A labdarúgósport kifejlesztése és a játék nívójának emelése tervszerű, alapos munkát igényel. Talán egyik sportágban sem rúgás érdekli elsősorban. Tanúi voltunk annak, hogy 20.000 ember is megjelent, ha komoly nemzetközi mérkőzést játszottak a tel-avivi stadionban. A labdarúgó szövetség első-, másod- és harmadosztályú szenior-csapatokat tartott nyilván és ezek számára liga-bajnokságot rendezett évről-évre. 52 csapat vett részt a különböző osztályokban. Az első osztályban 14, a második osztályban 24, áll rendelkezésünkre annyi, nemzetközi viszonylatban is kiváló szakértő, mint éppen a labdarúgásban. Hogy csak két nevet említsünk: Nemes, aki sokszoros magyar válogatott volt, majd pedig olympiai tréner, továbbá Bor, aki a bécsi Hakoach csapatának volt a szervezője és edzője. De rajtuk kívül is nagy számban élnek Izraelben sportemberek, akik volt hazájukban komoly munkát végeztek és eredményeket értek el ebben a sportágban. Ezek az emberek azonban különböző és tőlük független okokból nem vesznek aktív részt a labdarúgósport fejlesztésében. Az okok különbözők,de egyszóval azt lehetne mondani, hogy hiányoznak az elementáris feltételek. Kevés pályával rendelkezünk és a meglévő pályák felszerelése nagyon hiányos. Nincs egyetlen olyan pálya sem, amely rendelkezne rendes öltözőkkel, fürdőszobával, masszázspaddal, stb. A meglevő pályákon nincs megfelelő hely nagyszámú közönség befogadására és mindig komoly zavart jelentett, ha valamelyik mérkőzésen nagy közönségre volt kilátás. Az egyesületek nem képesek és ha igen, akkor nem huzamos ideig, jó trénert tartani, mert nem tudják a munkáját megfizetni. Az edzések nem rendszeresek, nincs gondoskodás arról, hogy a játékosok kondícióját a holtszezonban is megtartsák és fokozzák. De fel lehetne sorolni okokat a végtelenségig, így maradjunk a tényeknél. Tény az, hogy van jó játékosanyag, vannak jó edzők, van labdarúgásra éhes közönség és ennek ellenére nem sikerült ezeket a tényezőket összhangba hozni és olyan labdarúgó csapatokat nevelni, amelyek sikerrel állhatnának helyet nemzetközi mérkőzéseken is. Az izraeli sportélet az állam megalakulásával változások előtt áll. A labdarúgó szövetségnek, valamint az egyesületek vezetőségének fontolóra kell venniük a labdarúgósport mai állását, terveket kell készíteni és megtenni minden erőfeszítést arra, hogy segítsenek a bajokon. Ezideig az egyesületek vezetőitől és a szövetség titkárától, ha megkérdeztük, hogyan képzelik a jövőben megoldani a problémákat, mindig anyagi nehézségekre hivatkoztak. Ha van sportág, amely „kifizetődik“ , a labdarúgás az. Állami, városi, vagy magántőkével fel lehet építeni egy modern stadiont, amely az évek során nemcsak, hogy kifizetné a költségeit, hanem el is tartaná a sportegyesületeket, azok minden ágával. Nincs olyan európai ország, ahol ezt a receptet ki ne próbálták volna és ne vált volna be. Itt az ideje, hogy nálunk is megértsék végre a szövetség és az egyesületek urai: jó sportért a közönség szívesen fizet, viszont komoly és jó sportot csak jó feltételek mellett lehet teremteni. Izraeli sportágak Labdarúgás |' '' ’WSBBPiWii Jelenet a Hapoél és az egyiptomi katonai válogatott mérkőzésről. Pollák edzi a válogatott keretet ÉJFÉLI MISE JÓDON ÍRTA: SCHÖN DEZSŐ Ha tőlem kérdezné valaki, hol fekszik Jód község, azt válaszolnám: Máramarosban, az Iza völgyében. Sokszor tettem meg az utat, jól emlékszem rá. Szurdok és Konyha között letért a szekér az országútról és 10 perccel később feltűntek a fából épített és szalmával fedett házikók. Reb Jaszef Mardche mindenesetre másképen magyarázta a dolgot. Szerinte Jód a világ közepén fekszik. — Di gánce veit — szokta mondani — iz vizsnicer chászidem. — Vi hájszt di gánce veit ? — Aváde, di gánce veit — fia Tereszev biztorsa. Reb Jaszef Mardchenak a maga módján igaza is volt. Mert ha a világ határai Tarackköz és Borsa között mozognak akkor Jód község valóban a világ közepén fekszik. A harmincas évek elején a máramarosi tájakon Jód község szomorú nevezetességre tett szert. Nemzedékeken keresztül ugyanis az volt a szokás, hogy keresztény húsvét előtt a nagypéntekre virradó éjszaka éjféli ájtatoskodásra jöttek össze a hívek. A főtisztelendő úr újra elmesélte a názáreti megfeszítésének történetét. Hogy a zsidók így, hogy a zsidók úgy. A pap elmondta ugyan, hogy ezeknek a zsidóknak azonban, akik itt élnek közöttünk, a Berkunak meg a Slajmenak semmi köze az egészhez, mégis, mikor a hívek kijöttek a templomból, felkaptak egy-egy követ és megdobálták a zsidó házakat. Ez a kő nem akart bántani. Inkább szimbólum volt. Amolyan vallási szokás, mint — ne vegyék rossz néven a hasonlatot — a tásladi, amikor a falu zsidói kimentek az Iza partjára, kifordították a zsebeiket és a zsebeikben lévő összes bűnöket a kis hegyipatak csobogó habjaiba szórták. De a harmincas években megnőtt a Vasgárda. A jódi parasztok gyermekei szép számmal tanultak gimnáziumban, tanítóképzőben, egyetemen. Ez a diákság a húsvéti szabadságot otthon töltötte, így történt, hogy az éjféli mise után kisebbszabású pogromot rendeztek. Emberéletben nem esett kár, de a jódi zsidók házatáján meglátszott a rombolás. Máramarosban megdöbbentek a zsidók. Heteken, hónapokon keresztül tárgyalták a jedi esetet. Mintha ez az alapjában véve kicsi epizód jelezte volna a készülő égszakadást • A következő évben beállított hozzám szigeti lakásomra Reb Jaszef Mardwie. Abban az időben már túl volt a hetvenen. Nem jött egyedül, mert a látogatásnak hivatalos jellege volt. Küldöttségben jöttek, a hitközség megbízásából. — A hitközség nevében jöttünk — mondotta Reb Jaszef Mardwhe nagyon komolyan. — Tessék, foglaljanak helyet, miről van szó ? — Tudja, hogy közeledik a kájszedi (így nevezték azon a vidéken a keresztény húsvétot, amely a héber pészachnak az elferdített mása.) — Tudom, persze, hogy tudom. — Nahát. Reb Jaszef Mardche a kíséretében lévő fiatalemberhez fordult. A fiatalember kora szerint Reb Jaszef Mardche unokája lehetett volna. Biztosan jóeszű héber, híres jesivában tanult, megnősült s most az apósa házában ül „koszton”. A fiatalember kabátja zsebébe nyúlt, kivett onnan egy darab papirt. Kérvény volt, dr. Ruszt Sándor nagybányai görögkatolikus püspökhöz címezve. Lényege pedig: a jódi zsidó hitközség arra kéri a püspököt, hogy a nagypéntekre virradó éjféli misét az előttevaló nap délelőtt tartsák meg. Reb Jaszef Mardwie, látva, hogy nem értem egészen a dolgot, megmagyarázta az indokolást. — Éjjel sötét van. Senki se látja őket. Köveket dobnak, rombolnak. Reggel mind sopánkodik, szidja az istenteleneket, akik meg merték ezt tenni. De egyik sem oka, sem a Petre, sem a Marikuca, sem a Rednik, sem a Bologa, sem Feczák. De ha nappal lesz az istentisztelet, szégyelni fogják magukat. Akkor egyik se fog követ dobni. Logikus fejtegetés, nem mondom. — De mi lesz, ha a püspök nem megy ebbe bele ? — kockáztattam meg a kérdést. — Miért ne menne bele ? — Na hallja, Reb Jaszef Mardche, hát maga megcsinálná délelőtt a szádért ? A hasonlat szívenütötte Reb Jaszef Mardchet. A nyugodt, a higgadt haszid zsidó valósággal kijött a sodrából. Nagyon meg volt bántva, hangja remegett, amikor azt mondta: — Hogy mer összehasonlítást tenni? Ez-------a mienk---------ez Tóra. Ez Sulchan Aruch — ez . . . — No jó — csitítottam le — azt akarják, hogy utazzam a püspökhöz ? Rendben van, holnap reggel utazom. A jódi kiküldöttek kezet fogtak. Az eredményről — mondottam az ajtóban, mikor kikisértem őket , majd értesítem magukat. Nagybányán első utam a rabbihoz vezetett. Krausz rabbi régi jó ismerősöm ÚJ KELET Péntek, 1949 április 1 Drágábbat vehet, de jobbat nem „ALBUS" Jégszekrénynél Gyártják: GUTMANN! TESTVÉREK T. A., Ehrlinger 2. Atara-sarok, Tachana-Merkazitnál. UJOLÉK ! Érkező liftekből veszek szervizeket, porcellán-, kristály- és egyéb dísztárgyakat. LESSINGER SIMON üveg, porcellán és konyhafelszerelési cikkek szaküzlete. TEL-AVIV , MONTEFIORE U. 25 Allenby sarok. Ne felejtse el ha Haifára érkezik felkeresni CAFE MAHIR-t hol magyaros ételkülönlegességek Tárják a magyarajkú vnedégeket Shapiro 13. Női kabátok és kosztümök elsőrendű kivitelben készülnek a legújabb divat szerint ZISZOVICS NÁNDOR női szabóságában, Tel-Aviv, Lessing u. 14. Gordon mellett. 4-es autóbuszjárat HA SZÉP AKAR LENNI BERKOVITS BEAUTY SHOP »aiMmijp PHONE 2594 |l9tJU HAIFA fl DH SHAPIRA st 13 MTDjDm Halfán ezt a címet jól megjegyzi!