Uj Kelet, 1949. április (32. évfolyam, 194-216. szám)
1949-04-08 / 200. szám
• - - • • • • • A Kominform gyűlése elé .Írta: Dr. Marton Ernő Növekvő csodálkozással és értetlenséggel figyeljük azt a hirtelen és drasztikus irányváltozást, amely a szovjet befolyási zóna egyes államaiban, főként Romániában és Magyarországon, a cionizmussal szemben bekövetkezett. Országokban, ahol még röviddel ezelőtt barátság és szimpátia vette körül a cionista törekvéseket, ahol alista erőfeszítéseink aktív állami támogatásban részesültek, most valóságos kereszteshadjárat indult a cionizmus ellen. Csodálkozásunk annál nagyobb, mert ezt a tragikus változást logikátlannak, következetlennek és antihumánusnak tartjuk, holott a szovjet politikát mindeddig, még legtávolabbi hatósugaraiban is, a kérlelhetetlen logika, következetesség és az igazi humanizmus keresése jellemezte. Nem gyengíti le e megállapítás érvényét az a körülmény sem, hogy a szovjet politika taktikai módszereiben néha igen tekervényes utakon jár, ahol nem ritkán a cél szentesíti az eszközt. Ez a politika még látszólagos ellentmondásaiban és dialektikus változásaiban is hű maradt tradícióihoz és sajátosságaihoz. 2. Ilyen látszólagos ellentmondás volt a szovjet kormány 30 éven át követett anticionista politikája. Az ellentmondás annál nagyobb volt, mert a szovjet felfogása a zsidókérdésről alapjában véve egy síkon mozgott a cionista szemlélettel. Szemben a francia forradalom és a polgári liberalizmus belső ellentmondásokkal teli zsidó politikájával, amely vagy teljesen tagadta a zsidóság népi mivoltát, vagy nemzeti önfeladást követelt az emancipáció fejében, az orosz forradalom az első perctől kezdve felismerte és elismerte a zsidókérdés par excellence nemzeti jellegét és nem riadt vissza a nemzeti megoldásoktól sem. A jiddis nyelv és kultúra számára az orosz alkotmányban biztosított jogok mutatják, hogy a szovjetfelfogás a zsidókérdés megoldását nem az asszimilációban látja. E koncepció logikus végigvezetése során a szovjetpolitikának szükség szerűlleg el kellett jutnia a cionizmus lényegéig, vagyis a zsidókérdés területi megoldásáig is. Kalinin, a Szovjetunió elnöke 1928-ban a következőket jelentette ki: „A zsidóságnak meg kell őriznie nemzetiségét. Ennek érdekében szükség van egy olyan autonóm területre, ahol egységes zsidó nemzetgazdaság fejlődhet ki, amely aztán védelmet nyújt az asszimiláció ellen.“ Íme, a cionista gondolat szinte klasszikus összefoglalása és igenlése a legmagasabb szovjetautoritás részéről. És mégis éppen itt tört meg a szovjetpolitika egyenes vonalvezetése, éppen ezen a ponton nem tudta követni a természetes és logikus megoldások útját, hanem kénytelen volt pótmegoldásokhoz és szurrogátumokhoz nyúlni. Palesztina helyett Biro- Bidzsánt állította a teritoriális megoldás középpontjába. Mi okozta ezt a fatális és számunkra annyira fájdalmas kisiklást? Ha csak a zsidó kommunisták és a Jenszekció három évtizedes elkeseredett cionistaellenes harcát vennék figyelembe, azt hihetnék, hogy a szovjetfelfogást mély ideológiai szakadék választja el a cionista gondolattól. De ha jobban lemérjük az orosz politikában ható,. erőket, akkor, rájövünk arra, hogy a szovjet cionistaellenes beállítottságának legfőbb, sőt talán kizárólagos oka a cionizmusnak az angol imperializmussal való összefüggése volt. A cionista mozgalomban a Szovjet a gyűlölt angol imperializmus egyik eszközét és engedelmes kreatúráját látta. Ezért harcolt olyan kérlelhetetlenül ellene. 3. Hogy ez a megállapítás mennyire helytálló, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első alkalommal, amikor lehetőség nyílott arra, hogy a cionizmus leszakadjon az angol imperializmus köldökzsinórjáról, a Szovjetunió habozás nélkül a cionizmus mellé állott és egyik előharcosa lett a világarénában a Palesztinai zsidó állam gondolatának. Nem feszélyezték ebben az elhatározásában a Jewszekció összes elvi fenntartásai, félelmei és elszámolásai a cionizmussal szemben, amelyek a nagy politikai vonal mellett egyszerre jelentéktelen belső zsidó csetepatévá zsugorodtak össze. Ebből a perspektívából nézve, az új szovjet politika — bár elképzelni sem lehet radikálisabb frontváltozást — mégis hű maradt régi hagyományaihoz: a logikához, a következetességhez és a humanizmushoz. Egyike volt ez ama heroikus pálfordulásoknak, amelyekkel nem egyszer találkozunk a szovjetpolitika történetében és amelyek az első pilanatban paradoxonszerűen hatnak, de mélyebb odafigyelés után kitűnik, mennyire észszerűen illeszkednek bele egy zárt és logikus politikai koncepcióba. Attól a perctől kezdve, hogy Moszkvában utat tört magának az új felfogás, a szovjetpolitika nyílegyenesen haladt a cionista követelések - a zsidó állam és a szabad alijjak vonalán. Ebben a politikában nyoma sem volt az olyan opportunista ingadozásoknak és megfutamodásoknak, amelyek az utolsó másfél évben oly jellemzőek voltak Amerika Palesztina politikájára. Gromiko szovjetdelegátus az UNO 1947. évi ülései folyamán többször foglalta össze egyszerű és tiszta szavakkal a Szovjet álláspontját ebben a kérdésben. „A második világháború tapasztalatai beigazolták, — mondotta egyik alapvető beszédében Gromiko —, hogy egyetlen nyugateurópai állam sem volt képes megvédeni a zsidó nép jogait, de még puszta életét sem. Ez a tény önmagában is jogossá teszi a zsidó nép ama törekvését, hogy megteremtse végre saját államát. Lehetetlen ezt a jogot a zsidó néptől elvitatni.“ Oroszország és szövetségesei azóta is megingathatatlan következetességgel szálltak síkra az összes nemzetközi fórumokon a zsidó állam és annak legelemibb előfeltétele, a szabad alijja mellett. Éles támadásokat intéztek Anglia ellen, főként a Biztonsági Tanácban,az alijjakérdésben elfoglalt ellenséges magatartása miatt. 4. Amint ezekből a megnyilatkozásokból világosan kiderül, az új szovjet koncepcióban a cionizmus és zsidó állam azonos fogalmakként jelentkeznek. Egyetlen olyan kijelentés sem hangzott el szovjetkörök részéről, amely azt a szándékot árulta volna el, hogy e fogalmakat szétválasszák egymástól. Egy józan orosz politikus talán meg sem értené, hogyan lehet a zsidó állam eszméjét a cionizmustól különválasztani. Ilyen bizarr gondolat csak talmudi pilpusokon élesített zsidó agyvelőben születhetett meg, olyan zsidóéban, aki eltávolodott népétől és akit szemmel- Tel Aviv, péntek, 194?. április 8. XXXII. évfolyam Főszerkesztő: Dr. MARTON ERNŐ A szerkesztésért és kiadásért felelős: SCHÖN DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal : TEL-AVIV, SCHLESINGER-U. 9 Telefon : 29 ■ 98 ITV OTPV ■Pl1 PÁRTONKÍVÜLI NAPILAP * 200. szám Mai számunk 8 oldal Ára 60 mi, w*in mnt (c?p ’’IX) a*? nir - jp-caw nsca ’tóra v.fa -av sin» ]1C“!a .X T'T .-s-ar in í’Kanan i-Nwm naarsn 9 W?© mm ,3’3x-^n GÖRÖGORSZÁG segítséget kér ALBÁNIA ELLEN az Atlanti-paktum alapján A cionizmus kilátásai a keleteurópai államokban Athén, (—). A görög partizánok újabb nagy offenzívát indítottak a kormánycsapatok ellen és ismét elfoglalták Coliffa városét a Granos hegyvidéken. Athénban a partizánok újabb offenzívája rendkívül nagy megdöbbenést keltett és kormánykörökben komoly vádakkal illetik Albániát és Bulgáriát a Görögország ellen induló támadások megszervezésével. Az athéni kormány közlése szerint Albániából az utóbbi napokban háromezer kifogástalanul megszervezett sorkatona jött Görögországba és csatlakozott a partizánokhoz. Ugyanakkor a görög kormány komoly aggodalmakkal látja, hogy Bulgária részéről támadás készül Keletmacedónia ellen. A kormány ebben a kérdésben jelentést küldött Londonba és Washingtonba. Mértékadó diplomáciai körök véleménye szerint a görög kormány feszült érdeklődéssel várja, hogyan fog reagálni Washington erre az újabb athéni bejelentésre. Minthogy a most kifejlődő harcok a legnagyobbak a polgárháború négy éves története óta, számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy Görögország közvetlen katonai segítséget fog kérni az Egyesült Államoktól. A görög külügyminisztérium azt mérlegeli, hogy az albán földről a görög határok ellen intézett támadás nem meríti-e ki azokat a kritériumokat, amelyeknek alapján az Atlanti szerződést aláíró államok kölcsönös segélynyújtására kötelesek egymással szemben. A legközelebbi órákban ebben a kérdésben kétségtelenül dönteni fognak. Időközben a görög felkelők rádiója is nyilatkozott a kérdésben és erélyesen cáfolta azt a vádat, hogy a görög partizáncsapatok Albánia területéről indultak támadásra. Az athéni kormány ezzel a váddal csak ürügyet keres arra, hogy közvetlen imperialista beavatkozást készítsen elő a polgárháború elfojtására. Athén, (2). A Washingtonhoz és Londonhoz intézett jelentéssel egyidőben a görög kormány az UNO-hoz is panaszszal fordult Bulgária és Albánia ellen. Tegnap este egyébként letartóztatták a görög állami hivatalnokok szervezetének vezetőit, mert sztrájkot proklamáltak. A kormány felhívást intézett a sztrájkóló tisztviselőkhöz, hogy azonnal térjenek vissza munkahelyükre. Szíria” diktátora örömmel üdvözli Nagy-Szíria tervét Abdallah szerint most van a legalkalmasabb pillanat a tervhez — Zaim tábornok lezáratta a Libanon felöli határokat .. Mir köztársasági- és üzemminiszterelnök aláírta a lemondását Damaszkusz, (—). Shukri el-Kuwaili volt köztársasági elnök és Khaeld el- Azem volt miniszterelnök csütörtökön benyújtották lemondásukat. A lemondólevelet mindketten fogságukban írták meg, mert mint ismeretes, Zaim hadseregparancsnok forradalmának sikere óta mindketten háziőrizetben voltak. A köztársasági elnök lemondása jelentős mértékben megerősítette Zaim pozícióját, mert a forradalom első és legfontosabb célja az volt, hogy Kuwailit eltávolítsa az állam éléről. A szíriai államcsíny igazi céljairól csak most közölnek érdekes részleteket arab forrásokból. Ammani jelentés szerint, amely a damaszkuszi rádióra hivatkozik, Zaim szerdán sajtókonferencián kijelentette, hogy örömmel üdvözli a Nagy-Szíria terv gondolatát, mint minden olyan tervet, amely az arab államok egyesülését teszi lehetővé. Zaim vámunió és szorosabb gazdasági kapcsolatok kiépítésével képzeli el a terv megvalósítását. Zaim egyébként szerdán este elrendelte a Libanon és Szíria közötti határ lezárását. Az intézkedés állítólag azért történt, mert Zaim megbízottjának nem sikerült meggyőznie a libanoni kormányt, hogy elismerje az új szíriai rendszert. Amman, (—). Hosszú hallgatás után Abdallah újra nyilvánosan követelte a Nagy-Szíria-terv megvalósítását. A király fogadta az United Press munkatársát és kifejtette előtte, hogy a közelkeleti helyzet alakulása könnyen vezethet olyan fordulathoz, amely a Nagyszíria-terv megvalósítását fogja szükségessé tenni. Ebben a nagy arab egységben Szíria, Transzjordánia és Irak vennének részt. Soha még olyan erők nem jelentkeztek az arab világban, — mondotta Abdallah, — mint ebben a korszakban, hogy az arab nép egy államkeretben egyesüljön. Zaim tábornok, szíriai diktátor két katonai megbízottja, aki Kairóban folytat megbeszéléseket, találkozott Abdel Hadi miniszterelnökkel és Azzam pasával, az arab liga titkárával, ezenfelül Faruk király személyi megbízottjával és Szaudia kairói követével. A békéltető bizottság Ben Gurionnál Az UNO békéltető bizottságának tag-rjai és helyetteseik csütörtökön reggel Tel Avivba érkeztek és azonnal kihallgatáson jelentek meg Ben Gurion miniszterelnöknél. A megbeszélésen, amelyen jelen vol- tak a külügyminisztérium magasrangú f! tisztviselői is, Jeruzsálem jövőjéről és a menekültkérdésről tárgyaltak. A kétórás tárgyalás után a bizottság szóvivője kijelentette, hogy eddigi tárgyalásai alapján a bizottság előtt világos, hogy a menekültkérdést csak általános békerendezés keretében lehet megoldani, mert amíg nem vonják meg pontosan a (Folytatás a 7. oldalon.) Még 4 NAP marad a NÉPKÖLCSÖN sorsolásig