Uj Kelet, 1949. április (32. évfolyam, 194-216. szám)

1949-04-08 / 200. szám

• - - • • • • • A Kominform gyűlése elé .Írta: Dr. Marton Ernő Növekvő csodálkozással és értetlen­séggel figyeljük azt a hirtelen és drasz­tikus irányváltozást, amely a szovjet be­folyási zóna egyes államaiban, főként Romániában és Magyarországon, a cioniz­mussal szemben bekövetkezett. Országok­ban, ahol még röviddel ezelőtt barátság és szimpátia vette körül a cionista tö­rekvéseket, ahol alista­ erőfeszítéseink ak­tív állami támogatásban részesültek, most valóságos kereszteshadjárat indult a cio­nizmus ellen. Csodálkozásunk annál nagyobb, mert ezt a tragikus változást logikátlannak, következetlennek és antih­umánusnak tartjuk, holott a szovjet­ politikát mind­eddig, még legtávolabbi hatósugaraiban is, a kérlelhetetlen logika, következetes­ség és az igazi humanizmus keresése jel­lemezte. Nem gyengíti le e megállapítás érvényét az a körülmény sem, hogy a szovjet­ politika taktikai módszereiben néha igen teker­vény­es utakon jár, ahol nem ritkán a cél szentesíti az eszközt. Ez a politika még látszólagos ellentmondásai­ban és dialektikus változásaiban is hű maradt tradícióihoz és sajátosságaihoz. 2. Ilyen látszólagos ellentmondás volt a­ szovjet kormány 30 éven át követett anti­­cionista politikája. Az ellentmondás annál nagyobb volt, mert a szovjet felfogása a zsidókérdésről alapjában véve egy síkon mozgott a cionista szemlélettel. Szemben a francia forradalom és a polgári libera­lizmus belső ellentmondásokkal teli zsidó politikájával, amely vagy teljesen tagadta a zsidóság népi mivoltát, vagy nemzeti ön­feladást követelt az emancipáció fejében, az orosz forradalom az első perctől kezd­ve felismerte és elismerte a zsidókérdés par excellence nemzeti jellegét és nem riadt vissza a nemzeti megoldásoktól sem. A jiddis nyelv és kultúra számára az orosz alkotmányban biztosított jogok mutatják, hogy a szovjetfelfogás a zsidókérdés meg­oldását nem az asszimilációban látja. E koncepció logikus végigvezetése so­rán a szovjetpolitikának szükség szer­űlleg el kellett jutnia a cionizmus lényegéig, vagyis a zsidókérdés területi megoldásáig is. Kalinin, a Szovjetunió elnöke 1928-­­ban­ a következőket jelentette ki: „A zsi­dóságnak meg kell őriznie nemzetiségét. Ennek érdekében szükség van egy olyan autonóm területre, ahol egységes zsidó nemzetgazdaság fejlődhet ki, amely az­tán védelmet nyújt az asszimiláció ellen.“ Íme, a cionista gondolat szinte klasszi­kus összefoglalása és igenlése a legma­gasabb szovjetautoritás részéről. És még­is éppen itt tört meg a szovjetpolitika egyenes vonalvezetése, éppen ezen a pon­ton nem tudta követni a természetes és logikus megoldások útját, hanem kényte­len volt pótmegoldásokhoz és szurrogátu­mokhoz nyúlni. Palesztina helyett Biro- Bidzsánt állította a teritoriális megoldás középpontjába. Mi okozta ezt a fatális és számunkra annyira fájdalmas kisiklást? Ha csak a zsidó kommunisták és a Jenszekció há­rom évtizedes elkeseredett cionistaellenes harcát vennék figyelembe, azt hihetnék, hogy a szovjetfelfogást mély ideológiai szakadék választja el a cionista gondo­lattól. De ha jobban lemérjük az orosz po­litikában ható,. erőket, akkor, rájövünk arra, hogy a szovjet cionistaellenes beállí­tottságának legfőbb, sőt talán kizárólagos oka a cionizmusnak az angol imperializ­mussal való összefüggése volt. A cionista mozgalomban a Szovjet a gyűlölt angol imperializmus egyik eszközét és engedel­mes kreatúráját látta. Ezért harcolt olyan kérlelhetetlenül ellene. 3. Hogy ez a megállapítás mennyire helytálló, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első alkalommal, ami­kor lehetőség nyílott arra, hogy a cioniz­mus leszakadjon az angol imperializmus köldökzsinórjáról, a Szovjetunió habozás nélkül a cionizmus mellé állott és egyik előharcosa lett a világarénában a Palesz­tinai zsidó állam gondolatának. Nem fe­szélyezték ebben az elhatározásában a Jewszekció összes elvi fenntartásai, félel­mei és elszámolásai a cionizmussal szem­ben, amelyek a nagy politikai vonal mel­lett egyszerre jelentéktelen belső zsidó csetepatévá zsugorodtak össze. Ebből a perspektívából nézve, az új szovjet­ poli­tika — bár elképzelni sem lehet radikáli­sabb frontváltozást — mégis hű maradt régi hagyományaihoz: a logikához, a kö­vetkezetességhez és a humanizmushoz. Egyike volt ez ama heroikus pálfordulá­­soknak, amelyekkel nem egyszer találko­zunk a szovjetpolitika történetében és amelyek az első pilanatban paradoxon­­szerűen hatnak, de mélyebb odafigyelés után kitűnik, mennyire észszerűen illesz­kednek bele egy zárt és logikus politikai koncepcióba. Attól a perctől kezdve, hogy Moszkvá­ban utat tört magának az új felfogás, a szovjetpolitika nyílegyenesen haladt a cio­nista követelések - a zsidó állam és a sza­bad alijja­k vonalán. Ebben a politiká­ban nyoma sem volt az olyan opportu­nista ingadozásoknak és megfutamodá­­soknak, amelyek az utolsó másfél évben oly jellemzőek voltak Amerika Palesztina politikájára. Gromiko szovjetdelegátus az UNO 1947. évi ülései folyamán többször foglalta össze egyszerű és tiszta szavakkal a Szovjet álláspontját ebben a kérdésben. „A második világháború tapasztalatai be­igazolták, — mondotta egyik alapvető be­szédében Gromiko —, hogy egyetlen nyu­gateurópai állam sem volt képes megvé­deni a zsidó nép jogait, de még puszta életét sem. Ez a tény önmagában is jo­gossá teszi a zsidó nép ama törekvését, hogy megteremtse végre saját államát. Lehetetlen ezt a jogot a zsidó néptől el­vitatni.“ Oroszország és szövetségesei azóta is megingathatatlan következetességgel száll­tak síkra az összes nemzetközi fó­rumo­kon a zsidó állam és annak legelemibb előfeltétele, a szabad alijja mellett. Éles támadásokat intéztek Anglia ellen, fő­ként a Biztonsági Tanác­ban,­­az alijja­­kérdésben elfoglalt ellenséges magatar­tása miatt. 4. Amint ezekből a megnyilatkozásokból világosan kiderül, az új szovjet­ koncepció­­ban a cionizmus és zsidó állam azonos fo­galmakként jelentkeznek. Egyetlen olyan kijelentés sem hangzott el szovjetkörök részéről, amely azt a szándékot árulta volna el, hogy e fogalmakat szétválasszák egymástól. Egy józan orosz politikus ta­lán meg sem értené, hogyan lehet a zsidó állam eszméjét a cionizmustól különvá­lasztani. Ilyen bizarr gondolat csak tal­­mudi pilpusokon élesített zsidó agy­velő­ben születhetett meg, olyan zsidóéban, aki eltávolodott népétől és akit szemmel- Tel Aviv, péntek, 194?. április 8. XXXII. évfolyam Főszerkesztő: Dr. MARTON ERNŐ A szerkesztésért és kiadásért felelős: SCHÖN DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal : TEL-AVIV, SCHLESINGER-U. 9 Telefon : 29 ■ 98 I­TV OTPV ■Pl1 PÁRTONKÍVÜLI NAPILAP *­­ 200. szám Mai számunk 8 oldal Ára 60 mi, w*in mnt (c?p ’’IX) a*? nir - jp-caw nsca ’tóra v.fa -av sin» ]1C“!a .X T'T .-s-ar in í’Kanan i-Nwm naarsn 9 W?© mm ,3’3x-^n GÖRÖGORSZÁG segítséget kér ALBÁNIA ELLEN az Atlanti-paktum alapján A cionizmus kilátásai a keleteurópai államokban Athén, (—). A görög partizánok újabb nagy offenzívát indítottak a kormánycsa­­patok ellen és ismét elfoglalták Coliffa városét a Granos hegyvidéken. Athén­ban a partizánok újabb offenzívája rend­kívül nagy megdöbbenést keltett és kor­mánykörökben komoly vádakkal illetik Albániát és Bulgáriát a Görögország el­len induló támadások megszervezésével. Az athéni kormány közlése szerint Albá­niából az utóbbi napokban háromezer ki­fogástalanul megszervezett sorkatona jött Görögországba és csatlakozott a par­tizánokhoz. Ugyanakkor a görög kor­mány komoly aggodalmakkal látja, hogy Bulgária részéről támadás készül Kelet­­macedónia ellen. A kormány ebben a kér­désben jelentést küldött Londonba és Washingtonba. Mértékadó diplomáciai körök vélemé­nye szerint a görög kormány feszült ér­deklődéssel várja, hogyan fog reagálni Washington erre az újabb athéni beje­lentésre. Minthogy a most kifejlődő har­cok a legnagyobbak a polgárháború négy éves története óta, számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy Görögország köz­vetlen katonai segítséget fog kérni az Egyesült Államoktól. A görög külügymi­nisztérium azt mérlegeli, hogy az albán földről a görög határok ellen intézett tá­madás nem meríti-e ki azokat a kritériu­mokat, amelyeknek alapján az Atlanti szerződést aláíró államok kölcsönös se­gélynyújtására kötelesek egymással szem­ben. A legközelebbi órákban ebben a kér­désben kétségtelenül dönteni fognak. Időközben a görög felkelők rádiója is nyilatkozott a kérdésben és erélyesen cá­folta azt a vádat, hogy a görög partizán­csapatok Albánia területéről indultak tá­madásra. Az athéni kormány ezzel a vád­dal csak ürügyet keres arra, hogy köz­vetlen imperialista beavatkozást készítsen elő a polgárháború elfojtására. Athén, (2). A Washingtonhoz és Londonhoz intézett jelentéssel egyidőben a görög kormány az UNO-hoz is panasz­­szal fordult Bulgária és Albánia ellen. Tegnap este egyébként letartóztatták a görög állami hivatalnokok szervezeté­nek vezetőit, mert sztrájkot proklamál­­tak. A kormány felhívást intézett a sztráj­kóló tisztviselőkhöz, hogy azonnal térje­nek vissza munkahelyükre. Szíria” diktátora örömmel üdvözli Nagy-Szíria tervét Abdallah szerint most van a legalkalmasabb pillanat a tervhez — Zaim tábornok lezáratta a Libanon felöli határokat .. Mir köztársasági- és üzem­miniszterelnök aláírta a lemondását Damaszkusz, (—). Shukri el-Kuwaili volt köztársasági elnö­k és Khaeld el- Azem volt miniszterelnök csütörtökön benyújtották lemondásukat. A lemondó­levelet mindketten fogságukban írták meg, mert mint ismeretes, Zaim hadsereg­parancsnok forradalmának sikere óta mindketten háziőrizetben voltak. A köz­­társasági elnök lemondása jelentős mér­tékben megerősítette Zaim pozícióját, mert a forradalom első és legfontosabb célja az volt, hogy Kuwailit eltávolítsa az állam éléről. A szíriai államcsíny igazi céljairól csak most közölnek érdekes részleteket arab forrásokból. Ammani jelentés szerint, a­­mely a damaszkuszi rádióra hivatkozik, Zaim szerdán sajtókonferencián kijelen­tette, hogy örömmel üdvözli a Nagy-Szí­­ria terv gondolatát, mint minden olyan tervet, amely az arab államok egyesülését teszi lehetővé. Zaim vámunió és szoro­sabb gazdasági kapcsolatok kiépítésével képzeli el a terv megvalósítását. Zaim egyébként szerdán este elrendel­te a Libanon és Szíria közötti határ le­zárását. Az intézkedés állítólag azért tör­tént, mert Zaim megbízottjának nem si­került meggyőznie a libanoni kormányt, hogy elismerje az új szíriai rendszert. Amman, (—). Hosszú hallgatás után Abdallah újra nyilvánosan követelte a Nagy-Szíria-terv megvalósítását. A király fogadta az United Press munkatársát és kifejtette előtte, hogy a közelkeleti hely­zet alakulása könnyen vezethet olyan for­dulathoz, amely a Nagyszíria-terv meg­valósítását fogja szükségessé tenni. Eb­ben a nagy arab egységben Szíria, Transz­jordánia és Irak vennének részt. Soha még olyan erők nem jelentkeztek az arab világban, — mondotta Abdallah, — mint ebben a korszakban, hogy az arab nép egy államkeretben egyesüljön. Zaim tábornok, szíriai diktátor két ka­tonai megbízottja, aki Kairóban folytat megbeszéléseket, találkozott Abdel Hadi miniszterelnökkel és Azzam pasával, az arab liga titkárával, ezenfelül Faruk ki­rály személyi megbízottjával és Szaudia kairói követével. A békéltető bizottság Ben Gurionnál Az UNO békéltető bizottságának tag-­­r­jai és helyetteseik csütörtökön reggel Tel­­ Avivba érkeztek és azonnal kihallgatáson­­ jelentek meg Ben­ Gurion minis­zterelnök­nél. A megbeszélésen, amelyen jelen vol-­­ tak a külügyminisztérium magasrangú f! tisztviselői is, Jeruzsálem jövőjéről és a menekültkérdésről tárgyaltak. A kétórás tárgyalás után a bizottság szóvivője kijelentette, hogy eddigi tárgya­lásai alapján a bizottság előtt világos, hogy a menekültkérdést csak általános békerendezés keretében lehet megoldani, mert amíg nem vonják meg pontosan a (Folytatás a 7. oldalon.) Még 4 NAP marad a NÉP­KÖLCSÖN sorsolásig

Next