Uj Kelet, 1950. június (33. évfolyam, 548-573. szám)
1950-06-01 / 548. szám
LEVELEK • szerkesztőhöz Az hí 04• ig hozzászól Figyelemmel kísértem a HOH naranjai országos konferenciája alkalmával M Új Keletben megjelent és a magyar sisuv problémáit minden oldalról alaposan megvilágító cikkeket. Sajnálattal állapítom meg azonban, hogy a felvetett kérdésekben sok szó esik az új élekről, anélkül azonban, hogy maguk az uj élék is hallatnák szavukat. Ez időszerint nem áll módomban a HOH életében résztvenni (a Szochnut egyik intenzív nyelvtanfolyamának vagyok hallgatója), alábbi soraimban azonban szeretném az új olé hangját is hallatni. Helyesen állapítja meg az egyik cikkhogy a háború előtti és utáni alijja között elválasztó fal áll, amelyet szerényen „bizalmatlanságnak” nevez és a bizalmatlanság származására vonatkozólag keres feleletet. A bizalmatlanság oka mindkét oldalon megtalálható. A háború előtt élkezettek egy része — úgy látszik — komolyan veszi azt az anekdotát, amelyet érkezésem első napjaiban hallottam és mely szerint a két legrosszabb kívánság Izraelben: ״ Érkezzenek rokonaid Európából, lehetőleg lifttel” (melynek kiváltására is kell pénzt kölcsönözni) és ״ Ne legyen öt évig protekciód!” A háború előtt érkezettek azzal a gyanakvással fogadták az újonnan érkezetteket, hogy segítséget és protkciót kértek, — másrészt egy kicsit kívánták as újonnan jötteknek, hogy végigmenjenek ugyanazokon a szenvedéseken és megpróbáltatásokon, amelyeken a régebben jöttek keresztülmentek A régi tábor tagjai, kevés kivételtől eltekintve, bizalmatlanok voltak az újonnan jöttekkel szemben, mert tudták, hogy a Magyarországról 1949-ben illegálisan és az egyéb magyar nyelvterületekről legálisan kivándoroltaknak csak elenyészően kis része érkezett zsidó és cionista meggyőződésből — és közben elfelejtették, hogy a huszas évek elején és 1939-ben ők sem mindannyian cionista meggyőződésből jöttek és azóta nem lettek cionisták. (Az igazi cionistákra, akik az ország magasabb szempontjainak figyelembevétele és meglátásaa alapján örömmel fogadják az olékat, •uraim nem vonatkoznak.) Az újonnan jöttek érzik a régiek bizalmatlanságát. Ezenkívül a volt otthonukból szökésük óta Ausztriában és Olaszországban eltöltött néhány hét alatt elfelejtették mindazt, amit szökő■ük elhatározása előtt és főleg a hatérokon átgyaloglásuk, vagy úszásuk órái alatt hangoztattak és megfogadtak. Látják, hogy a régiek nagyobbik része már lakásokban lakik, többé-kevésbé állandó munkahelyen dolgozik és csak pillanatnyi saját helyzetüket és az eléjük tornyosuló hármas (nyelv, lakás és munka) nehézségeit akarják észrevenni. Azokról beszélek most, akik érkezésük után nem jutottak hamarosan olyan munkához, amilyenhez szokva voltak és rövidlátóan, otthagyott körülményeiket a jelenlegiekhez hasonlítják, — ahelyett hogy pár évvel előre néznének. Sajnálatosan nagy a száma azon magyarul beszélőknek, még az úgynevezett intelligens emberek között is, akik elfelejtik, hogy nemcsak új egyéni életet, hanem új országot is kell felépítetünk. Megbocsátható, hogy azelőtt nem voltunk cionisták és nem érdeklődtünk az ország kérdései iránt, de az országba érkezve és ezt az országot hazánknak önként választva, legalább most igyekezzünk megismerni a jisuv előző életét, a küzdelmeket, amelyet a régi jisuv tagjainak nagy része vívott az ország építéséért és a létfenntartásért — 16 last but not least — meg kell ismernünk az ország jelenlegi problémáit. Ezen problémák megismerésével eltűnik majd az a választófal és bizalmatlanság is, amely ma a két tábor között többé-kevésbé jogosan fennáll. Tapasztalataim megegyeznek azon cikkek íróiéval, akik a magyarul beszélők elé tornyosuló akadályokat nem általánosaknak, hanem egyénieknek tekintik és kizárólag abból származtatják, hogy a magyarajkúak zöme csak magyarul beszél és nem tudja magát az ügyét intézővel megértetni. Ugyan-így — szerény nézetem szerint — kizárólag egyéni okai vannak annak is, ha a magyarul beszélők nem arányszámuknak megfelelően vannak a közéret, a gazdasági és társadalmi élet ve■élőhelyein képviselve. A régi magyar csár tagjainak nagy része is — az olékhoz hasonlóan — a zsidó politikai, társadalmi és kulturális élet peremén él csupán és ebből az életből sei*׳־ m°ga rekesztette ki magát kö’.-ä n'b"0ג.'—,;vel 4* kMMai ■tű *kapásával. Magyar Devizanehézségek miatt csökkenteni akarják az újságpapírellátást ,június 15-ikétől lapok kisebb terjedelesbew megjelenni ,és rendelkezés életbelép. Dr. Dov Joszéf közellátásügyi miniszter közölte a lapkiadókkal, hogy a kormány súlyos devizagondjai miatt június 15-től kénytelen a lapok papír-kontingensét leszállítani. A leszállítás a napilapoknál harminc, míg a hetilapoknál negyven százalékos. Más szavakkal ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az izraeli napilapok ezután legfeljebb heti 24 oldal terjedelemben jelenhetnek meg. Az új rendelkezés igen kínosan érintette az izraeli lapkiadókat, akik rámutatnak arra, hogy a kormány egy izben már korlátozta a lapok papírellátását, azóta az ország lakossága több mint 25 százalékkal gyarapodott, ezért nem tartják sem igazságosnak, sem logikusnak a miniszter újabb rendelkezését. A héber lapok szinte kivétel nélkül vezércikkben foglalkoznak az újabb rendelkezéssel. A lapok rámutatnak arra, hogy a napilapok papírszükséglete elenyésző részét képezi az izraeli importnak, sőt még az általános papírbehozatalnak is csak kis hányadát teszi ki. A kormánynak — állapítják meg a legkülönbözőbb pártállású lapok — más téren kell korlátoznia a behozatalt, más természetű takarékossági eszközöket kell foganatosítania, mielőtt a napilapokhoz nyúlna. A lapok hivatkoznak arra, hogy a világháború alatt, a legszigorúbb takarékosság idején úgy Angliában, mint a töbi országokban szem előtt tartották azt az elvet, amely szerint lehetőséget kel biztosítani minden polgár számára, hogy naponta megvehesse a maga lapját. Különösen cél ez a zsidó államra, ahol a súlyos honvédelmi, gazdasági, társadalmi és kulturális problémák miatt fokozott tájékoztató munkára van szükség és állandó eleven kapcsolatra a kormányzati szervek és a lakosság között. A Kneszet pénzügyi és gazdasági bizottsága egyébként kedden tárgyalta a napilapok papírkontingensének leszállításáról szóló rendelkezést. A bizottság úgy határozott, hogy a jövő héten meghallgatja ebben az ügyben az Újságírószervezet és a lapkiadók képviselőinek véleményét, azután foglal végleges üzlést az ügyben. Csütörtök, 1950 június 1. ÚJ KFTET Az olétáborok lakóinak száma rövidesen eléri a 150 ezret? Mi robbantotta ki az éhségsztrájkot Bes Háájimban? Eh*. Chaim Jahn Hoffman, a Szoch*út klita-osztályának vezetője nyilatkozott a sajtó képviselői előtt az olétáborok helyzetéről. Pillanatnyilag׳ — mondotta — 87 ezer olé tartózkodik a 35 táborban. Az alista üteme a közeljövőben fokozódni fog és ha nem gondoskodunk új klita-módszerekről, a táborlakók száma rövidesen eléri a 150 ezret. A Szochnut most sátortáborokat létesít. Eddig 9 sátortábort állított fel. A közeli három hónapban 12 ezer családot (körülbelül 35 ezer lelket) fognak az állandó táborokból a sátortáborokba áthelyezni. Egyedülálló élék, — folytatta dr. Jaehil Hoffmann — 35 éves korig, az országba való érkezésük után azonnal sátortáborba mennek, vagy valamelyik mezőgazdaságba. A közeli napokban két sátortábort munkatáborrá fognak átváltoztatni. Dr. Jacht szerint egyébként igen messze vagyunk még a táborok lszámolásától. Tagadta, mintha a táborlakók ellátása gyengébb és silányabbvolna, mint az ország többi lakosáé. J. Hessen, a gazdasági osztály vezetője közölte, hogy semmi összefüggés nincsen a roshuájini táborban kitört éhségsztrájk és a táborlakók elégtelen táplálkozása között. A kívülálló erők által megszervezett sztrájk akkor robbant fel, amikor a jemenita élók gyermekeit külön ebédlőtermekbe vitték át, hogy ilyen módon biztosítsák számukra az élelmiszeradagokat. A szülők ellenezték azt a rendezést és kényszerítették a gyermekeket, hogy dobják el az adagokat, a végén pedig meghirdették az éhségsztrájkot. Az élék körében nagy elkeseredést váltott ki a Szochnutnak az a határozata, hogy — a közellátási miniszter utasítására — 700 gramról 420 gramra szállítja le a jemeni olék napi kenyéradagját. A minisztérium azzal vádolta az olékat, hogy a kenyeret kiszárítják és szárnyékeledelként árulják a környékbeli falvikban. 200 ezer font kölcsön Akkó, Ludd, Ramleh és Beér Séva részére A pénzből gyárépületeket és vízvezetéket létesítenek A miniszterközi bizottság, amely a helyhatóságoknak folyósítandó államkölcsönök ügyét intézi, elhatározta, hogy 200 ezer font államkölcsönt utal ki az akkói, luddi, remlehi és beér sévai tanácsoknak gyárépületek felállítása és vízvezeték létesítése céljára. Ebből az összegből Akkó 38 ezer, Rameh 33 ezer, Ludd 45 ezer és Beér Séva 75 ezer fontot fog kapni. A Beér Sevának kiutalt összeg azért nagyobb, mert be kell fejezni a város vízvezeték-hálózatot, amelyet a Mekorot-társaság épít és amely összesen 150 ezer fontba fog kerülni. A bizottság figyelembe vette azt a tényt is, hogy ebben a négy városban főleg új olék laknak, akik minden körülmények között támogatásra szorulnak. A bizottság legközelebb további 24 községtanácsnak fog kölcsönöket folyósítani. • • Ötventagi izraeli katolikus csoport indul római zarándokútra Eh a’*b is van a jelöltek között. — Állandó keresztény egyházi műsora lesz a rádiónak Jeruzsálem. — (Az Új Kelet tudósítójától.) — A közeljövőben indul el az izraeli katolikusok első csoportja a Szent Év zarándoklására Rómába. A csoport körülbelül ötven emberből áll és Olaszország után meglátogatja a franciaországi és a spanyolországi szenthelyeket is. Az utazással kapcsolatban a katolikus egyházi vezetők látogatást tettek a vallásügyi minisztérium jeruzsálemi központi hivatalában, ahol megbeszélték az utazás előkészítésével járó kérdéseket. A tárgyalások legkényesebb pontja, hogy a zarándoklók között van tíz katolikus arab is, aki a mostani körülmények között nem igen kaphat izraeli útlevelet. Az egyházi vezetők ezért megkérték a vallásügyi minisztert, tegye meg a szükséges lépéseket az alista- és a külügy-országon senki sem kívánta volna, hogy egyenrangúként elismerjék, amikor nemcsak, hogy nem ismeri, de nem is akarja ismerni az ország nyelvét. A régi jisuv legnagyobb része, — ismét tisztelet a kivételnek, — ha beszélni meg is tanult, de addig már nem is akart eljutni, hogy héber újságot, könyvet vagy színházat élvezni tudjon. Ez is egyik fő oka a magyarul beszélők állítólagos kisebbrendűségi érzésének. Az egyik crkkíró által kívánt „önadósításnak”éskülön magyar politikai párt alapításának véleményem szerint éppen az ellenkező eredménye lenne, mint amit a cikkíró vér■ tete. A ״ beolsdástól amúgy’s *de; : " -de dé még kevésbé c’.v'dnp ',, r —es jiwivba, ha külön politikai pártja lennne minisztériumban, hogy az arabok kiutazását engedélyezzék. Az izraeli csoporthoz Ciprusban valószínűleg hozzácsatlakozik a Palesztina arab részeiből kiinduló másik zarándokcsoport. A vallásügyi minisztérum egyébként további szolgálatokat létesít a keresztény felekezetek számára. A Kol Jiszráéllel folytatott tárgyalások védeményeképpen rövidesen állandó keresztény egyházi programot soroznak be az izraeli leadóállomás műsorába. Minden keresztény felekezetinek valószínűleg egyenlő időt biztosítanak a jeruzsálemi leadóban, azzal a feltétellel, hogy a műsornak csakis vallási jellege lesz. A leadások pontos idejét és terjedelmét még nem határozták meg, és ez a körülmény még kihangsúlyozná előtte, hogy ő más, mint fiatal államunk többi építő polgára. Egyetértek dr. Kanders véleményével, akinek zsidóságát és cionizmusát már egy évtizeddel ezelőtt a munkatáborban alkalmam volt megismerni, mely szerint a HOH-nak sikerrel végzett szociális munkáján kívül legfontosabb feladata az, hogy a magyar olékkal az ország múltját, jelenét és problémáit megismertesse, ezáltal a régi és új magyar sisuv tagjai között fennálló válaszfal lebontását elősegítse és végül „a magyarnyelvű jisuv gyors és naaradéktalan beolvasztása” után önmagát feleslegessé tegye. Dr. Rades Miklós, Hámár- Jóssá* Síkún Amidúr 140)* A Mol-rendszer volt foglyainak általános TEL AVIVBAN ÉS VIDÉKÉN ezúton késő, hogy a közelgő közgyűlésre való tekintettel a tagfelvétel ismét megkezdődött Az új CMC: Tel Aviv, Jehuda Hatévi utca 89 (Sadal utca sarok). Hivatalos órák d. u. 5-től este 8-ig. *483 ÚJABB ELLENTEtTEK A VALLÁSOS BLOKK A MINISZTERELNÖK KÖZÖTT A Mááriv értesülése szerint Dávíd Ben-Gurion miniszterelnök és a kormánykoalícióban résztvevő vallásos blokk között ismét elmérgesedett a viszony. Az újabb félreértésre az adott okot, hogy a miniszterelnök a Kneszet elé utalta a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt, úgyszintén a munkatörvényeket, amit a vallásos blokk tagjai a leghatározottabban elleneznek. Valószínűnek tartják, hogy az újabb konfliktus kompromisszummal fog végződni: eszerint a munkatörvényekben megemlítik a szombatot és a zsidó ünepnapokat, míg a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt nem fogja a Kneszet a jelenlegi ülésszakban tárgyalni. |_| ABI MALI | műsora: TEL AVIV: Június 1. Csütörtök, fél 9 órakor A MI KIS VÁROSUNK Munkáselőadás: JERUZSÁLEM: fionterem, este 9 órakor OTHELLO (A velencei mór) Iskolakor alatt lévő gyermekeknek a színházba való belépés szigorúan titoa. RÁDI 6.30: Máhtova, 6.35: torna, 6.46: szórakoztató zene, 7: hírek és élelmezési hírek, 7.15: hanglemezek, 7.45: Fenyves Lóránd hegedűjátéka, 8.15: keleti zene, 10.30: zeneszámok két zongorára, 10.48■־ délvidéki zene, — 11: Brahms F-moM kvintettje zongorára és vonóshangszerekre, 11.45: hanglemezek, 12: szórakoztató zene, 12.30: a kórházak és üdülőtelepek műsora, 13: katonaműsor, 13.30: hírek, 13.45: a háziasszony rovata, 16: angol hírek, 15: francia hírek, 16.18: szórakoztató zene, 16.30: operarészletek, 17: Binjamin Szimantov szájharmonika játéka, 17.30: Sacha Parness hegedűjátéka, 18: hírek, 18.30: ifjúsági műsor, 19: munkásrovat, 19.45: Tenách-részletek (83—84. zsoltár), 20: a Kol Jiszráél katonaadása, 20.30: hírek, 21: Cháná Zámir szopránénekesnő énekszámai a rádió zenekarának kíséretével ((Johann Strauss, Mi Woeker, Fersko, Min eilin és Bár-Zimra dalai), — 21.45: a td-nvivi rádió talmucleckéje, 22.15: angol Hírek, 22.25: hírösszefoglalás, 22.30: Mario Túl amszterdami zongoraművésznő versenye Bach, Beethoven és Ascher művenek.