Uj Kelet, 1953. augusztus (36. évfolyam, 1516-1541. szám)

1953-08-07 / 1521. szám

A Tofet élő lángja — Részletek Beregi Ármin ״ Isten árnyékában” című regényéből — A föl soha nem elégszik meg a vízzel — És a tűz nem mondja: Elég! (Penabeeeédek, 30.16.) A fúró lassan halad a kemény kőbe. Már harminc centiméterre behatolt. Mellette se fúrnak még néhány lyukat és kivéenek egy harminc centiméteres négyszögű mélyedést. Most ebbe fúrnak bele. Újból harminc centiméteres lyukat és ismmét kimélyílik a rést. Idegizgató ez a fúrás. Ez az egyenletes zaj, amit úgy megszokik a fül, hogy mellette a legkisebb zörej is külön hallható. Pernél rabbi kezét mor Zsolva újból megtöri a csendet. Kéri a tudósokat, hogy ne folytassák a fúrást ezzel az acélfúróval; valami más anyaggal, kemény kővel kellene dolgozni. Biztos, hogy van valami ilyen szerszám. Szentségtörés a vasszerszámot a felszentelt sírra tenni. Biztos, hogy bajt fog okozni. Még kikerülhető volna a baj. Most már hozzászoktak a munka realitásához és Mr. Gotten fölényesen veregeti az aggodalmas Pennél vállát: — Vállalom a felelősséget, hogy ezzel a fúróval semmi szentségtörést nem követünk el. Nem lesz semmi baj. Átütjük a falat és az éppen úgy fog sikerülni, mint az előbbi áttörések. Nagyon finon ám az acél, Mr. Pennél! Nem közönséges vas! — és széleset mosolygott a jámbor emberre. Ebben a pillanatban a fúró recsegve szakadt bele az űrbe, magával szakítva a lyuk szélét. A fal át volt fúrva. A fúró még benne volt * "fúrt lyukban tövig, de az oldalán valami furcsa szi- Szegő hang hallatszott. Az ismeretlentől való döbbenetes félelem szaladt végig egy pillanatra mindenkin. A fúrás visszalépett és a fúrót kissé ráncigálva, viszszafelé húzta a fúrólyukban. Kiszabadult a fúró, de utána, mintha valami erőssuhogás támadt volna. Nem látszott semmi. A kiett lyuk mint egy fekete folt, rajzolódott ki a falon vájt szögletes mélyedésben. Az izgalom okozta-e, az idegek nagy feszülése, fejfá járt éreztünk mindannyian. A szemek beestek üregeikbe. A túlfeszített munka... kimerültség... mindegy... *mindegy... Folytatjuk a fúrást — ve*■nyel minden erejét összeszedve Menasse és a másikoro® fúrós odalép, hogy a másik lyukat kifúrja. Igazítja a fúrót a helyére. A lyukból folyton suhog az áramlat, meglibbenti a munkás csapzott haját és egy pillanat alatt az erős chaluc-legény, mint egy üres zsák, esik össze a lábuk előtt. — Mérges gázok a kamrában. Nyomás alatt. Kifelé mindenki! — Menassénak van még annyi lélekjelenléte hogy a két markával a maradék friss bauxit-cementes keverékből a fúrólyukhoz csapkod és betapasztja azt. Szédülő fejjel támaszkodnak a falhoz. Néhány pillanat múlva a légkompresszor kitisztítja az üreg levegőjét. • Az ájult haluc magához tér. Ráfektetik egy kis bányakocsira és ketten feltolják a külszínre. Utánuk halott halványan a többiek is megjelennek a tárnaszájnál, ahol a felszíni munkások izgalma már a tetőpontra hágott, amikor a kétségbeejtő állapotban felkerülő munkástársukat meglátják. — Nincsen semmi baj. Ez mindenhol előfordulhat — 6 Uj Kelet 1953 Vili 7 4 mondja Menasse. — Kétezer éves földalatti anyagbomlás mérges, fojtó gázokat termel. Ezt Egyiptomban nem lehetett kikerülni. János, add ki a gázmaszkokat. Néhány perc múlva újból lemegyek. Jelentkezzék önkéntesen, aki le akar jönni. Mind előlépett, még a félájult is föltartotta a kezét. — Te ittmaradsz, amíg összeszeded magad. Azonnal egy másik csővezetéket is felszerelni a másik kompresszón■t, amelyik a Lindegéppel van kapcsolatban. Ha van fojtógáz, azt kiszivattyúzzuk. Telefonutasításra üzembe fogjátok hozni a szivattyút. Megértettétek? — Nem lesz semmi baj. Menasse visszanyerte teljes energiáját. Bámulatba ejtette az angol kutatókat, hogy hidegvére, mely mármár elhagyta, mint tért viszsza újra. Utasítást adott arra is, hogy a tárna szájától messzebbre álljanak, mert esetleg mérges gázok szállhatnak fel a mélyből. Még megvizsgálta a gépeket. Simogató pillantást vetett a gépészekre: — Kezetekben vagyunk! — Urak, mehetünk! — Mintha az esküvőjére, menyasszonya elébe menne, olyan jókedv ragadta meg. Darida szótlanul hozta a gázmaszkokat és felcsatolta Menasaéra az egyiket és sor jában a többit Pennél, Aron Cotten és a négy munkás arcára, léten veled friss levegő, szabad lélekzetvétel. Furcsák az ilyen gázmaszkosak. Londoni illusztrációkra gondolt. Gázháború! Le a tárnába. Menasse még hallotta Darida hangját, hogy: vigyázz, ne légy vakmerő. Intett a kezével és ment előre. Darida nem akart egyelőre szólni, hogy hírvivői arról értesítették, hogy az arabok közt ismét izgatnak. A legvakmerőbb falu lakosait, a Liftah-belieket Jeruzsálemből izgatják. A vésők hangos zaja felvezetődik a köveken át az Omár-mosé barlangjába és éjjelenként aggódó papok figyelik a hangok képzelt erősbödését. Azt hiszik, de hirdetik, hogy már a szent mecset alatt fúrnak és be akarnak törni a szentek Haram kerületébe. Felvilágosítani a hírhordókat nem lehet. S így az izgalom terjed, vagy csak mesterséges ez az izgalom, inkább izgatás? Moszkvában ez is csak alkalom arra, hogy zavart teremtsen, talajt az eszmének? Ott vannak ismét az ősi lépcsőnél. A gyéren világított folyosó és a kamra színte hemzseg a leérkezőktől, akik furcsa gázmaszkjaikban olyan ijesztőek, mint a rémek. Menasse csak mutatással adja ki a parancsot, hogy a régi lyukat fúrják ki és mellette új lyuk fúrandó. A bauxit-betömítés már kötött kissé, de gyorsan enged. A sivító hang, a földalatti szélzúgás ismét hallható. Rajta a fúróval! Zurrog a fúró, sivit a kőben, szinte szikrázik az acél a kemény kövön. Pernél nagyon nincs megelégedve. Fejét két kezébe temeti é® rosszalólag himbálja... Csak tovább, tovább ... Most nagyot ugrik a fúró — egy erős szikra csapódik ki — és nyomban utána a fúrólyukból nem suhogás, hanem vékony, hoszszú könnyű láng, tűz tör elő. Pernél és Avon, meg a munkások felkapják a kezüket a fejük fölé és önkéntelenül a szemüket védik A láng senkit nem bánt. Vékony, szabályos, kék színű láng, amibe egy-két sárga és barna csillogó pontocska keveredik. Pennél kiegyenesedve áll szembe Menasséval. Kissé komikus, mert a gázmaszk miatt nem tud beszélni. Csak a kezei és a szemei, meg a homloka száz ránca beszél. De az mind azt mondja: szenségtörés, szentségtörés, — és rámutat a lángra — itt van a bosszúálló láng, ami megégette a régi sírrablókat is. Inkáb elmegyek — mondta a mozdulata —, inkább magukra hagyom, de semmi felelősséget nem vállalok. Lehet, hogy más szavakat gondolt, de Menasse ezt hüvelyezte ki a kéz ég arcmozdulatokból. Néhány percig várt még Menasse, aztán Avonce Cotten legnagyobb ijedelmére levette a gázmaszkot a szájáról... Ez megőrült, öngyilkos akar lenni... Nem halt bele, rosszul sem lett. Nagyot lélekzet a friss, beszivatyúzott levegőből és beszélni kezdett. Furcsa volt, mert választ nem kapott, csak kéz- és szemmozdulatok feleltek. — Urak, semmi veszély e pillanatban nincs. Ez a láng elégeti az egyenletesen kitóduló gázt és így a levegőbe nem kerül belőle semmi. Ha nem akarják letenni a gázmaszkokat, csak maguknak rossz. Várjunk csak, ha megnyitjuk a teljes nyitást, akkor nagy gáztömegek tódulhatnak ki és robbanást okozhatnak. Ezt a gázt pedig ét innen kiszivatom. — Te fiam, a szerszámládából csövet veszel elő és a lyukba szereled, a szivattyú csövét rácsavarod. Hallasz? Hja, úgy, félsz a lángtól. Ne várjunk csak... A hét gázmaszkos elképedve hallgatta, amit Menasse a külszínre a gépésznek retonált. — Halló? Mátyás fiam. Jól megértsed! Gyorsan készítsd elő a szivattyú kiömlő nyilasát. Szerelj rá egy háromméteres féltollos csövet... Értesz? Ha szólok mégegyszer, akkor csavard rá a kisebb motor szívócsövére. Érted? Benzint elzárni. Gázt fogok küldeni a motorba. Vigyázz a gyújtásra. Néhány percig várt, aztán szólt a telefon: Halló! Kész vagy? Várjad a jelzést! Ezalatt a kamrában is készen volt a csavaros száj felszerelése. Egy percre felcsatolta Menasse is a gázmaszkot, majd az aszbesztkesztyűt nedves, híg habarcsba mártotta és egy erélyes mozdulattal oldalról rácsapott a láng tövére. Egy pillanat alatt megszűnt a vékony, kékes láng. Most a szivattyú szivószáján a hosszú cső végét beleszorította a fúrólyukba. Lekapta a gázmaszkot és a telefonnál volt már is. — Halló? Mátyás! Tizenöt másodperc múlva a kiomló nyílást rácsavarod a kis motorra. Benzint elzárni... Mi nem lesz?... Nem baj, hogy pár másodpercig nem lesz légtisztítás. Van gázmaszk. Én? kibírom. No rajta, egy, kettő, három, négy ... tizennégy, tizenöt... rákapcsolni. Vigyázz a begyújtásra. Kész?.... Nos? ... A motor jár... Rendben van. Mindenről jelentést... — Urak, most már nyugodtan levehetik a maszkokat, a sújtó és bosszúló láng kedves rabbi Pennél, ott fönn a telepen, egy tíz HP motorban ég el és ameddig bírja, segít majd nekünk a köveket megmunkálni. Először a munkások vették le a gázmaszkokat, aztán sorjában Pennél, Cotton és Avon. Rabbi Pennélnek első delka volt, hogy Menasséhoz rohant és majdnem gorombán, az egzaltáció és a lelki izgalom hevességével támadt Menasséra: „Ez nagyfokú szentségtörés, nyegle játék egy háromezeréves hagyomány szentségével, ez megbosszúlja magát. Itt vagyunk Salamon király sírjánál és ön a szent lángokkal a motort hajtja. Kétségbeejtő, kétségbeejtő. Mi lesz itt? Még mi lesz itt?” Menasse azonban nyugodt hangjával és kedves mosolyával, ami éjszakai idegrohama óta most először tért vissza, beszélni kezdett. Szinte jókedvűen beszélt és beszéde úgy hatott ebben a túlfűtött, zavaros, felfordult hangulatban és helyzetben, mint a megnyugtató, üde ital. Az volt a természete, hogy amikor a munkatársait veszélyben látta, — magával nem törődött, — ő maga hidegen, reálisan tudott gondolkozni és fokozott agyműködése mindig a leghelyesebb ponton fogta meg a problémákat. — Rabbi Pennél, amit én tettem, az nem szentségtörés. Vállalom az égi és földi hatalmak előtt a felelősséget. Sőt a barátaim előtt is. Ez a láng nem szentséges és nem felsőbb hatalom lángja. Amíg odafönn hajtja a 10 HP motort, addig elmondom a véleményemet. Jobbat úgy sem tudunk tenni. Önt, Mr. Cotten, különösen érdekelheti. Ez a láng egy földgázforrásnak a lángja, ami a Holt-tenger felől ide fölszivárog. Petróleumnyomok után kutat a Standard Oil Company, a Sós-tengernél. Nagy foszfát-telepek vannak Betlehemnél, gazdagabbak, mint az algíriak. A Holt-tenger feneke időnként vegytiszta bitument, aszfaltot dob fel, ami finomabb, mint a Trinidadi-tó bitűmje. Szodoma körül lángok csaptak ki a földből a bibliai időkben és Itt, a Hinnomvölgyében, Moloch oltárán örökké éhes tűz lángja égett Értik-e az összefüggést a jelenségek között? A földgáz elhúzódott ide a Hinnom völgybe és a pogány kánaániták szent tűznek mondták és embert áldoztak neki. Óh a mi bölcs királyunk, Salamon. Ő minden kártékony szellemet elfojtott. Moloch tüzét is elfojtotta, idevezette a fújó gázokat és megvédte vele családja sírboltját. — Nem az a csoda, hogy a láng kicsapott, hanem az a csoda, hogy Salamon, a bölcs király, felismerte a Moloch örökláng hazugságát már kétezerhétszáz éve. Ezzel szemben Bakuban még néhányszáz évvel ezelőtt építettek templomot Zoroaster hívei a földgáznak. Remélem, hogy ez a „szent láng” megoldja Palesztina energiaszükségletének kérdését. Szezonvégi kiárusítás MAXIMA TEL-AVIV, ALLENB192 ׳. Ruhák * kosztümök+ kabátok mélyen leszállított árakon. gWaBHWWHWHMHNHI Az esztendő megújhodását megelőző hét szombatjai babiloni számkivetésből visszatérni készülő nép prófétájának, Jesájáhunak könyvéből olvasunk válogatott fejezeteket. Esztendőről-esztendőre újból látjuk, mint készítette elő a próféta Izrael tömegeit az új honalapitásra. — A heti igében említést tesz a próféta a visszatérő nép vettréről is. A Gondviselő nevében mondja: ״ íme, nemzetei tanújául adtam őt, fejedelemül, hogy parancsoljon a nemzeteknek.” A próféta tanításai örökérvényüek. N eovrsak a Babilo ״iából visszatérő néphez szólottak, hanem szólnak a világ minden tájékáról most hazatérő nép fiaihoz is. De a jelen vezéredről is szól a próféta szózata, szól Beregi Benjaminról is. Nemzetek tanújául adta őt a Gondviselés. A herzli felismerés történelmi igazsága tanukat kívánt, akii hitet tegyenek mellette. Egymásután keltek fel a nemzetek közé szétszórt nép nemesei, hogy tanúságot tegyenek az eszme mellett És ha kevesen is voltak abban az időben világszerte a tanuk, most már, fél évszázad múltán látjuk hogy igazolást nyert a Tóra igéje: ״ Két tanu, vagy háron tanú által megszilárdul a dolog.” A magyarországi két-három között ott láttuk Bereg Benjámint, mint valóban ésmeni ahért, siettető tanul aki szent ihletséggel hirdette az eszmét, egyesületeire alapított, meglévőket támogatott a fővárosban és elmen, az ország minden városába, hogy meggyőző szavainak erejével felébressze a szunnyadókat, cselekvésre, áldozatosságra ösztönözze a habozókat, hogy egyre több alakra hangozzék a prófétai fogadalom: ״ Cionért nem hallgatok Jeruzsálemért nem maradok szótlan, mig fel nem kél mint a napfény igazsága és üdve fáklyaként nem lobog. És a prófétai ige szerint fejedelem is volt, hogy parancsoljon a szétszórt népnek. Nemcsak külső megjelenése volt fejedelmi és tiszteletet ébresztő, hanem a 8* legnemesebb értelmében fejedelmi volt egyénisége, jellem■ és szellemének tartalma. És mindabból a szellemi gazdagságból, amivel a mennyei kegyelem megáldotta, fejedeim bőkezűséggel szórta a kincseket. Élőszóval és írott művekkel, de leginkább példaadásával nevelte, tanította őket, mert az volt a vágyakozása, hogy ha eljön az Idt gm5b5tw5ta5a5ns11ts1*awE4aa1i0111H1nn1aittaa1ttm11 Patai Edith: ----------------------- t Beregi Ármin regénye Beregi Ármin nagy regénye: Isten árnyékában két irányban, két különböző úton halad ugyanazon cél felé. A regény célkitűzése olyan nagyarányú, hogy mégokolttá teszi ezt a megosztódást. Beregi a zsidó lelket, ezt az olyan nehezen megfogható, osztályozható, lemérhető szubsztanciát akarja megmutatni történeti gyökereivel, tudatalatti rétegeivel, az új zsidó életbe kikötő vágyaival. És mindezt nem elvont területeken, nem pszichoanalitikai rendszerű kutatással, hanem a költői fantázia reálisan ható tételeivel és a tiszte poezie ösztönös megnyilatkozásaival. Az érdekfeszítő mesén, a gazdag tudományos tartalmon túl, a legszebb ebben a könyvben, hogy az ösztönösség láza füti és hogy ez a láz átragad az olvasóra is. A regény két egymástól teljesen különálló, de egymásra mégis visszaható rétegre oszlik. Az egyik fenn, a napfényben bontakozik ki, ahol élettel teljes, aktív emberek mozognak, szerelmek és barátságok szövődnek politikai összecsapások játszódnak le, míg a másik lenn, a föld mélyében terül el, ahol tudós kutatók csákánya alatt életre ébred a zsidó múlt. Salamon király kincsei felragyognak az évezredes porréteg alól és a bölcs király démoniku® erői kiszabadulnak, hogy újra hatalmukba ejtsék az emberi lelket. A fiatal tudós, Manassé alakja a régi, titokzatos erőkkel való küzdelemben szinte szimbolikussá emelkedik. Mert ez a múltba való elmélyedés, ez a szenvedő kutatás a zsidó kiválasztottság útja. Manassé vízióit az író egy délamerikai kábító növény belélegzésével magyarázza — de az olvasó érzi, hogy a víziók anyaga születésétől fogva benne él a fiatal tudósban, a vérében kering és csak új lendületet kap az ősi emlékekkel való érintkezéstől. Ahogy a regény tudós kutatóinak csákánya és fúrógépei nyomában régi márványlapai ragyognak fel, régi lépcsűtfoltok tünnnek elő, úgy ébrednek életre a zsidó lélek talajából emlékek, vííziók, hangok és látomások. A zsidó föld és a zsidó lélek ugyanazt a választ adja feltáruló rétegeinek mélységeiből. Mindamellett Beregi Azámin regénye korántsem tisztára tudományos és lelki problémák művészi feldolgozása. Sőt, a könyv talán lemezebb lapjai azok, ahol élettel teljes jelenetekben a mai Erec Izrael képét adja. Mélyen belénk végződnek azok a színek és hangok, amelyekkel egy kis talmudistának haluccá való átalakulását örökíti meg. Ez a szenvedélyes kitörésektől és elfojtott lázaktól fűtött jelenet szintúgy szimbolikus, mint a könyv sok más része. Ez a halvány, imbolygó talmudiéta egy a sok közül, akik az új zsidó föld nehezen táruló kapuján kopognak. Egy a sok közül, akikkel távoli pályaudvarokon, messzi kikötőkben találkozunk, akiknek aggódó reménye egy pillanat alatt saját ügyünkké és reménykedésünkké válik... Beregi legigazibb írói ereje és abszolút líraisága nyilatkozik meg abban, ahogy ennek a kis talmudista dalucnak egy jemenita munkáslányhoz való szerelmét megrajzolja. Ennek a primitív szerelemnek üde színei frissen ragyognak felénk a komolyabb történések hátteréből. Ezektől az apró, finom jelenetektől eltekintve, Beregi ábrázolási módja szinte azonos a mélységeket kutató tudóséval. Minden alakjánál kihámozza a felszín alatti rétegeket, a modern mérnökből az emlékekkel terhelt zsidót, a keresztény angol lányból a zsidó anya örökségét, a rideg angol vállalkozóból a szív emberét — emellett megismerteti az olvasót a mai Palesztina lakóival, arabokkal, beduinokkal, ezeknek szokásaival, mindezt alapos ismeretek és tanulmányok nyomán. Beregi Ármin regénye komoly, nagy mű, komoly, nagy értéke az új zsidó itv■ dalomnak. Mwwiwsmem TANÚ ÉS FEJEDELEM VI. Frenkel Jenő v. szegedi fer »Mwinak aa 01» le kos♦« » emigzott beszédéből, necsak bevándoroljanak majdan * Szentföldé, hanem a Szentirán szavát követve, ״ fejedelmi nép legyen, amely idejön”. Amikor úgy látta Beregi, hogy szőlös helyének országában már meggyökerezett az eredi gondolat, a nyomába lépő nemzedékből már tömegek állanak az Erecért rajongók zászlaja alatt, akkor idejött, hogy itt folytassa munkáját m Országban az országért. Ő valóban beteljesítette azt, amit a heti igéhez fűződő Midrás a zsoltáros Dáviddal mondat: A világ minden palotájánál inkább lakom « Ősök földjén egy szerény hajlék küszöbén, a világ minden csemegéje helyett inkább eszem a legszerényebb gyümölcsöt országom fájáról. — Volt lelkiereje, hogy megszakitsa a gálátban az egyéni sikereket és dús anyagi eredményeket gyümölcsöző munkát és idejöjjön építeni. Mint építészmérnök, jelentős alkotásoknak készítette el tervét, nagyszerű megvalósítások dicsérik építő elgondolásainak tökéletes voltát. De ő hivatva lett volna arra, hogy nemcsak az anyagot, hanem a szellemet is építse ebben a hazában, hogy segítse annak a magasabbrendű közszellemnek kialakulását, amelynek érvényesüléséről Herzltől kezdve nemzetünk legkiválóbbjai álmodoztak. De sajnos, ezen a téren visszhang keltése nélkül hangzottak el bölcs szavai és ez volt, ami Bereginek fájt, ami ürömcseppként hullott boldogságpoharába . . . Beregi osztozott az emberiség kiválóinak sorsában azzal, hogy igaz nagyságát Valójában még azok sem ismerték, akik szellemének írott kincseiből élveztek. Csak a személyesen ismerők előtt tárult fel valójában szellemének mélysége, csak a közelében élők ismerték egyéniségének való értékét. De az igaz érték nem merülhet veszendőbe. Az idő múlásával egyre inkább ki kell domborulnia ebben az országban annak a szellemnek, amely Beregi egyéniségéből áradt. Ennek a szellemnek örökítése kötelessége lesz majdan az egész jisuvnak. Most azonban reánk, Beregi személyes tisztelőire hárul a nemes feladat, hogy ez a szellemet ébrentartsuk. Azért gyűltünk össze most, az örök lélbeszakadást követő harmincadik napon, hogy megpróbáljuk felmérni a veszteség nagyságát, amely távozásával a jisuvot érte, hogy ráututasssünk arra, mi▼i gazdagította a jisuvot Beregi élete . . . BEREGI ÚTJA Ha voltak esetleg érdemeimi a magyar cionizmus kialakulásában, úgy legnagyobb érdemem az volt, hogy én hoztam be Beregi Ármint a magyar cionizmusnak akkor még üdítő levegőjébe. Sokan mondták ezt nekem és nekem ie jólesett ezt elhinni. De ez tévedés. Nem érdemes volt ez, hanem véletlen szerencsém. Beregi Armin az ő szellemi és lelki tulajdonságaival egyedül is megtalálta volna az utat a cionizmushoz. Emlékezem. Ötven éve annak. Délután volt. A Danubius gyárban, ahol együtt dolgoztunk, befejeztük a munkát és hazafelé indultunk. — Hová megy ma, hogy Ferenc József kabátbanvan? — kérdezte tőlem Beregi. — Nem tudok már hazamenni — feleltem — és nyolc órakor gyűlésem van a Makkabea cionista egyetemi hallgatók társaságában. — És oda csak Ferenc Józsefben lehet menni? — Igen, oda mindenki a legünnepiebb ruhájában jön Vezérünknek, Herzlnek a példájára, tőlünk telhetőleg mindenben megadjuk a zsidóságnak a legnagyobb tiszteletet. Még külsőségekben se. Ennyiből állott a Beregivel való beszélgetésem a cionizmusról a Makkabeába való belépése előtt. Soha azelőtt vele cionizmusról nem beszéltemá• Bereg az este először jelent meeg a Makkabeában. Végighillgatta az előadást és a gyűlés bezárása előtt felvételre jelentkezett. Sohasem fogom elfelejteni azt a jelenetet, amikor az elnök deklarálása után, hogy felvétetett tagnak, Beregi felállott, végigjárta az asztalt és mindenkivel kezet szorított. Csillogó arca elárulta a boldogságot, hogy végre megtalálta a társaságot, amelyet keresett. Mi pedig mindnyájan éreztük, hogy új tagunkkal a Makkabea és vele a magyar cionizmus új, friss színnel gazdagodott. De ha visszatekintek a magyar cionizmus múltjára, azon naptól fogva, nem találok sem területet, sem időt, ahol, vagy amikor Beregi nevét nem látnám arany betűkkel ragyogni a magyar cionizmus történetében. A felvétele utáni első ülésen arról beszéltünk, hogy anyagi gyengeségünk dacára is részt kellene venni a Jewish Colonia Trust, a Herzl által alapított Gyarmatosító Bank részvényeinek a terjesztéseiben. Beregi Ármin erre otthon egykoronás részvénytörlesztési bélyegeket rajzolt, sokszorosította, anélkül, hogy valakitől költséghozzájárulást kért volna. Huszonöt ilyen bélyeg feljogosított egy részvényre, így módot adott arra, hogy részletfizetésre vehessenek részvényeket. Szívhez szóló, meggyőző szónoki tehetségéről először akkor adott tanújelt, amikor Budapesten a Sas-körben először tartottunk cionista konferenciát és ő olvasta fel az évi jelentést. Irodalmi remekmű volt, amelyben a száraz adatok közé a legszebb, legfennköltebb gondolatokat szórta el. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy a cionista, gondolattal kivonuljunk a szélesebb zsidó rétegek közé. Zsidó népgyűlést hirdettünk azgj városháza üléstermében Beregi szerkesztette meg a plakátokat. Az izraeliták látható fejei — ahogy akkor önmagukról írtak, szemben a névtelen cionista ifjakkal, akiket senki sem ismer — konsternálva látták a hírdetőoszlopon a nagy plakátokat, a vastag betűkkel nyomott „Zsidók!” felszólítással. Beregi tartotta az ismertető előadást a zsúfolt teremben. Már a hangja is elbűvölte a közönséget. Utána mintegy a földből nőttek ki a különböző cionista egyesületek. Akkor alakult meg ״ Herzl" néven a polgári cionisták egyesülete, ״ Judea” néven a cionista tisztviselők egyesülete, középiskolai tanulók alapították az „ívhá”-t. Ugyankkor alakította hivatalbeli kolléganőnk, Krausz Ella, a későbbi Beregi Árminné, néhány barátnőjével a ״ Deborah” leányegyesületet. A tagok és az egyesületek szaporodása folytán, ami egyedül Beregi érdeme volt, elérkezett az idő, hogy saját helyiségünkről gondoskodjunk. Anyagi erőnk egy csak a hátsó lépcsőről megközelíthető félemeleti helyi-ség kibérlését engedte meg. Lelki szemem előtt látom, amint az alacsony, sötét helyiségben vasárnap, ebéd után megjelennek Krausz Ella és barátnői, kiseprik gyűlés előtt a helyiséget és puccoljék az ablakokat. És látom magam előtt Beregit, amint csillogtak a szemei a látványon és a gyűlésen lelkesítő előadást tartott a lányoknak. Beregi mindvégig az összes egyesületek pulzusán tarotta a kezét és ezek az első háború kitöréséig fokozatosan fejlődtek. Attól az időtől fogva Beregi saját költségén bejárta az országot, minden vasárnap más helységben beszélt és cionista egyesületeket alapított. A lecsatolt részek cionistái tudják legjobban, mit köszönhetnek Bereginek azáltal, hogy előkészítette nekik a talajt. Romániából abban az időben napról-napra újabb hajók jöttek zsúfoltan a Dunán Pestre »»de menekültekkel. Becsületére válik a pesti zsidóknak, hogy akkor a zsidó menekültekkel sz éépen viselkedtek, szebben, mint a bécsi zsidók. Hatvani Sándor báró vezetése alatt működött akkor egy bizottság a menekültek szenvedéseinek enyhítésére. Csak nem lehettünk mi ilyenkor tétlenek! Beregi Ármin felment néhány fiatalemberrel Hatvaniékhoz. Munkát kért tőlük azok számára, akik pénzt nem adhatnak, de nem bírják azt el, hogy ilyenkor csak nézők lehessenek. Hatvani elfogadta a segítségüket és diákok, akik egész nap tanultak és tanítottak, gyakran éjjeleket töltöttek a menekültek ügyében végzett írásbeli munkákkal. Beregi vezette ezt a munkát. Körülbelül 1908-ban találkoztam Karlsbadban az akkor világhírű cionista és szocialista jiddis költővel, Rosenfeld Morrisszal. Móric* Rosenfeldet jól ismerték Budapesten, mert szociálist* versei kitűnő fordításokba* jelentek volt meg * Népez*■ vában. Dr. Kiss Arnolddal, a boldogemlékü budai rabbával együtt, aki akkor a bud* pesti kerületi cionista bizottságnak az elnöke volt, meghívták Rosenfeldet egy bud* pesti előadásra. Rosenfel opportunizmusból csak szociális tartalmú szomorú verseit szavalta el. (Rosenfeld büszkébb volt * szavalom*, vészetére mint a költészetére.) Nagynehezen tudtuk keresztülvinni a rendező bi* zottságban, hogy Beregi se*valja el Rosenfeldnek „A zsidó május” című versét saját fordításában. Szűnni nem akaró taps követte * szavalatot. Legerősebben tapsait Zemplényi Árpád, a rendezőbizottság őskeresztény elnöke, aki a Petőfi Társa• ság■ nevében üdvözölte a költőt... Nem volt az * doniét* munka akár őmaga kezdeményezte, akár mások, amelyben Beregi részt nem vett volna. Résztvett az első zsidó tornaegyesületnek a V. A. C.-nak as aapussában, a Kadimah ceerkés*־ egyesület alapításában is működésében. Már Pesten gondoskodott arról, hogy az első magyar halucok, akiket a Joint pénzén kivitt Palesztinába, itt mindjárt munkát is kapjanak, azáltal,hogy a Silikat gyárral megvétetett egy magyar va* szerkezetet, amelyet a ebes■ lucokkal együtt itt felsnerelt. Beregi Benjámin a Ma*kabeához való belépésétől kezdve egész életét, a létfenntartásához szükséges munkáján kívül, a cionizmusnak szentelte A mai generáció nem nagyon becsüli a cionista munkát, amit a gálátban végeztünk. Pedig erre is áll az iskolai olvasókönyvben az az anekdota, amelyben valaki azt kérdezi a dúsgazdag embertől, hogyan tudott szert tenni olyan nagy vagyonra és a gazdag ember azt válaszolja: „A nagy vagyont már könnyen szereztem, csak a kezdeti kis vagyonért kellett keservesen véres verejtékkel dolgozni.” Igenis, mi gálati cionisták, Bécsben Berliben, Londonban, a még mások bírtokában levő Palesztinában is és az egész világon, mi voltunk azok, akik nehéz munkával, érdekünk félretevésével szereztük meg a zsidó népnek az első kis vagyont, amely aztán fokoztosan a zsidó államhoz vezetett. És áldott legyen Beregi Benjámin emléke, aki fényoszlop volt a magyar cionisták között a zsidó ál- lamhoz vezető nehéz küzdelmünkben. 1953 Vili 7 Uj Kelet Irta: BISSELICHEL MÓZES mérnök, a Magyar Cionista Szövetség v. elnöke Beregi Benjámin és a „cionista gárdák” 1911-ben ismertem meg Beregi Benjámint. Hetedik gimnazista voltam. Ma gimnazisták az Ivria tagjai voltunk, de a hetedikesek már bemerészkedtek a Makkábeába; a nyolcadikosok már úgy vették, hogy joguk van rá, hiszen egy év múlva, ha az érettségi biztos is úgy fogja találni, már beiratkozhatnak a Makkabeába, a cionista egyetemi ifjúság egyesületébe. Beregi szerette a fiatal Makkabeistákat. Amikor a magyarországi cionista szervezet elnöke lett, gyakran járt közéjük, különösen a szemeszterek elején, amikor új tagokat avattak. Ilyenkor mintha megújhodott volna, mintha minden új taggal, új vért kapott volna, leszállt a 18 éves új makkabeistákhoz, szárnyaira vette őket, felemelkedett velük a magasba és onnan mutatott rá, hogy milyen kicsinyek a távolságok. De aztán leereszkedett az ifjakkal a földre és a mérnök precizitásával magyarázta a dolgok pontos összefüggését, a földi valóságot. A föld Erec Jiszráél volt, őseink földje, akik vérrel és verejtékkel áztatták. Aztán jött a fergeteg. 1914 eleje elvitte a makkabeistákat a világ minden tájára. Harcterekben nem volt hiány. Már az első hónapokban elesett dr. Dömény Lajos barátunk. Kell, hogy megemlítsük nevét, amikor Beregiről írunk, sok közös vonás volt bennük. Csodálatos dolog: egy keresztény makkabeista lány és lelkes cionista, Bicskey Rózsi, tartotta fenn köztünk a kapcsolatot. Tőle tudtuk meg, hogy hol vannak barátaink és hol vannak a Makkabea fomai a különböző frontokon. Tőle tudtuk meg, hogy Beregi időközönként egy-egy fokkal feljebb szállt a tiszti ranglétrán és gyorsan a legnagyobb rangot érte el, amit tartalékos tiszt elérhet, a kapitányi rangot. 1918 elején találkoztam vele a Teréz-körúti Körkávéházban egy kommerszen. Azelőtt a Makkabea a Neiger-vendéglő egyik szép nagy termébe* tartotta a írta: GROTTO MOSE raelita hitközség és a magyarországi cionista szervezet egyre kapják a sürgönyöket: ״ Segítsetek gyorsan!” Beregi, akinek jó eszszeköttetései vannak a had■ ügyminisztériumban és ma■ ha a miniszter is jó ismerőse, nagy dologra határozza el magát. Felmegy a miniszterhez és zsidó karhatalom felállítását kéri. Nem tudjuk pontosan, hogy mit kért. De tudjuk, hogy nem kaphatott volna többet, mint amennyit kapott. És 48 órán belül felállította az „önkéntes Karhatalmi Századokat”. Kapott hozzá kaszárnyát, az Albrecht-laktanyát Budapesten. Kapott pénzt zsoldra, kenyeret, élelmiszert, fegyvert és muníciót. A sajtó feltűnő helyen és részletesen közölte néhány napon át a hírt. Elsősorban a Makkabeat mozgósította. A makkabeisták között sok volt a tiszt. Aztán legénységet mozgósított. Százával jelentkeztek a leszerelt zsidó katonák. Egyszerre hadiszállássá változott át az Albrecht-kaszárnya. A parancsnok Beregi kapitány. A sürgönyök már nem az izraelia hitközségbe érkeznek, sem a cionista szervezethez, hanem egyenesen az önkéntes karhatalmi századokhoz. És az Albrechtkaszárnyából naponta tízéves, húszával mentek az osztagok egy-egy tiszt, vagy magasabb rangú altiszt vezetésével az Alföldre, szlovák vidékre, az észak-keleti felföldre, Erdélybe és a Bánátba. Igazi katonák, fegyverrel és munícióval, a lelkükben pedig egy misszióval menteni a zsidó életet és a zsidó vagyont. Sokszor néztük Beregi kapitányt munkájában. Sokat tanultunk a századostól akárcsak annak idején a Makkabea rosától, pontos szervezést, pontos adminisztrációt, mint minden katonai alakulat és hasonló szervezetek alapját. Pontos előkészítését minden katonai műveletnek és a megfelelő ember kiválasztását minden kis osztag élére. A nép az Önkéntes Karha-szemeszter eleji ismerkedési estéit. Amikor is a régiek az új tagokkal ismerkedtek meg a diák-kommersz tradicionális keretei között. 1918 januárjában a Kör-kávéház néhány U-alakba tolt asztala elég volt. Beregi volt a „rex bibendi”, az ivác királya. Felejthetetlen ez a kommersz és felejthetetlen az akkori Beregi. Sokan voltünk uniformisban, de nem volt hangulat. „Túl mélyről jönnek gondolataitok” — mondotta Beregi a nemhivatalos tréfás részben. Bizony mélyről jöttek. Ott a lelkek mélyén sok testvért gyászoltunk, akikről Bicskey nem tudott felvilágosítást adni. 1918 vége. Forradalom. — Járjuk a forradalmi népgyűléseket. Feszült figyelemmel hallgatjuk a különböző irányú szónokokat. A szélsőségeseket, a mérsékeltebbeket, az internacionalistákat, a nemzetieket. Várjon mit hoz ez a forradalom a zsidóságnak? Milyen álláspontot foglaljunk el mi cionisták? Egy vasárnap délután várjuk Beregit a Királyutca 36-ban. A Zsidó Szemlében két fontos cikk jelent meg. Az egyik Kahán Niszón, a másik Simon Lajos tollából. A két cikk a hivatalos magyarországi cionizmus álláspontját tárgyalta a nemzetiségi kisebbségek kérdésében. Mi legyen a cionista álláspont a zsidó nemzetiségi kérdésben? Igen kényes problémák merülnek fel. A Zsidó Szemle akkori szerkesztője, Richtmann Mózes, a fiatalabb és radikálisabb Simon Lajos cikkét teszi magáévá. Káhán Niszon türelmetlenül várja Beregit, a magyar politika és a magyar politikusok jó ismerőjét, hogy vele tárgyaljon. De Beregi nem jön. Más problémával van elfoglalva. Az ország különböző részéről és különösen a perifériáról, a falvakból pogromok hite hallatszik. A pesti 12 talmi Századot, cionista kar- ־־ LOMBARD ׳, kölcsönt ad PSLYHET • hun MIRJAMKOZMETIKA T. A., Hájárkon 44. szám. értesíti t. pacienseit? hogy aug. 7-től szept. 2־ ig zárva tart. hatalmi századoknak, vagy cionisa gárdáknak nevezte és joggal. A szervezés teljesen cionista kezekben volt és a legénység legnagyobb része vagy cionista, vagy népi értelemben vett zsidó. És a szellem is öntudatos zsidó szellem volt. Beregi igazi lelkesedést öntött katonáiba és kötelességtudást követelt. Az eredmény, nem maradt el. A cionista karhatalmi századok jó munkát végeztek, minden kis osztag parancsnoka pozitív jelen־ téssel jött vissza, legtöbb he- ־ 32 H A © A W O M T. A., AL.LENET Mugrábival szemben, ékszerre, MHve Arami kötvényre. (9—1, 4--6-ig) ________ Szapa automatával 140.- font 4 ajtós politúrozott szekrény ,tükörrel 120- font Asztal, 4 kárpitozott székkel 120.- font DETAQL, JAFFA, 34.’-es utca 3. szám. (A poéta raillett.) (•) Jó könyvet szeret olvasni? Saakkünyvek, HADASH! HADASH! HADASH! JaS^rarHADASH ! Tel-Aviv. Hagárkon tttm kilenc iven már a fegyveres csapatok megjelenése hatott, némely helyen bizony komoly beavatkozásra volt szükség. Mindenesetre úgyszólván napok alatt csend lett az Alföldön is, a periférián is. A zsidók kifosztása és bántalmazása megszűnt. Nehéz napok következtek mégis. Jött a kommunizmus és utána a fehér terror. Beregi mindvégig ott állt a vártán és vezette a cionista tábort. Mert igazi vezér és igazi harcos volt az utolsó pillanatig. Eladó könyve van?