Uj Kelet, 1955. február (36. évfolyam, 1975-1998. szám)
1955-02-01 / 1975. szám
;V. Tel-Aviv, 1955. Mraif I., kedd 1975. 3nm ! (חרזמ שדח יוא) טלק I **ןותע דבזי יתלג יתגלפמ הפשב !י־,ד1ר V |*r ךריעה: ןוטרט.אר׳י׳ד :יארחאה דוד M :ל־רמה חרימ »דח ,טיעב .א-ת ׳רד גגוה í xxxviL *rfoij ,דנש .ז-> ׳«״. mhmlitstUi: Dr. MARTOM SK NO. A szerkeszt«»*« H (etelOa: SCHÖN DEZSŐ. - KUutó: Mteacü Okádta Ltd.. Tel-Avir. Recti«» Háaegev <r»lt Schlenlnzer) 1L •*. Teltton: 8T87T. Dr. Martuk és Ázár kivégzése után Sárét: ״ A kairói mártírok vére nem mosható le’ Negdöblanói, gyis* és tiltakozás országszerte A kairói központi fegyház árbocára tegnap reggel 8 órakor felhúzták a fekete lobogót, annak jeléül, hogy az arab hóhérok végrehajtották a halálos ítéletet dr. Moses Martukon, a kairói zsidó kórház orvosán. Pontosan fél órával később a fekete lobogó Satuél Azár mérnök halálát jelente a hóhérok kezében. Röviddel rá az egyiptomi kormány rövid hivatalos jelentést adott ki két zsidó áldozatának kivégzéséről. Gyászülés a Kneszetben Jeruzsálem (Az Új Kelet tudósítójától). A kairói halálos ítéletek végrehajtása erősen rányomta bélyegét a főváros életére. A templomokban, ahol péntek óta szakadatlanul imádkoztak dr. Mose Márzuk és Smuél Ázár megmentéséért, a kivégzésről érkezett hír Bosszú a vereségért A zsidó szív mindenütt a világon a megrendült részvét és fájdalmas tiltakozás érzésével dobbant meg a hírre, hogy a zsidó vértaanuk könyvébe két új nevet írtak be ma reggel. Végrehajtották mégis a halálos ítéletet dr. Mose Marzuk orvoson és Smuél Ázár mérnökön. Nem segített az egész kultúrvilág tiltakozása, az országok és nagyhatalmak képviselőinek diplomáciai intervenciója és a különböző zsidó és nemzsidó szervezetek, köztük a Vatikán kérése, könyörgése. A fáraók ivadékainak hatalmi dühe, primitív bosszúösztönei erősebbeknek bizonyultak, mint az igazságosságra, a könyörületességre, az emberi belátásra és politikai bölcsességre való felhívások. A politikai bosszú aktusa lótt a két zsidó vádlott kivégzése. Semilyen arányban nem állott ez az ítélet a vádakkal, amelyeket ellenük felhoztak és amelyeknek egyetlen bizonyítékául a középkori eszközökkel végrehajtott kínzások segítségével kicsikart vallomások szolgáltak, még ha nem is félhet kétség ahhoz, hogy a két mártír Izráel szerelmese és a zsidó nép hűséges gyermeke volt. Nasser ezredes és katonai klikkje úgy vélte nyilván, hogy ezeknek a vádlottaknak a vérével lemoshatja a foltot, amelyet az izraeli hadsereg győzelme ejtett hét esztendővel ezelőtt Egyiptom vélt presztízsén. Ii is ha igaz az, hogy a halálos ítéletek végrehajtása Egyiptom urainak ingadozó belső helyzetét és a bomlással fenyegető Arab Liga egységét volt hivatva megerősíteni és ha igaz az, hogy Nasser ezredes ezzel a véres tettel Egyiptom Izrael-ellenes pozícióját kívánta az arab világ szemében demonstrálni, annál inkább szentelte meg a két áldozat tragikus halálában Isráel nevét. Bátorságuk, önfeláldozásuk, mártiriumuk újabb égetően eleven bizonysága a zsidó nép lelkében szunnyadózó erőknek, s zsidó ifjúság hősi kiállásának ás Cion-szereteteaete után a mártírhalált haltak lelki üdvéért fohászkodtak. A Kneszet délutáni ülése előtt ezrek tolongtak az épület közelében. Maga az ülésterem zsúfolva volt. Az összes képviselők eljöttek az ülésre, a kormány asztala mellett pedig helyet foglaltak a Jeruzsálemben tartózkodó összes miniszterek. Az ülésen megjelent Jichák Ben Cvi államelnök, dr. Herzog országos főrabbi. Mose Dáján vezérkari főnök, a karzaton pedig az izraeli közélet szoros személyisége foglalt helyet. A teremben halálos csend uralkodott, amikor Joszéf Sprinzák házelnök megadta a szót Móse Sárét miniszterelnöknek és a Ház felállva hallgatta végig az elnök bejelentését. Jeruzsálem, (2). Sárét miniszterelnök és külügyminiszter tegnap délután 4 órakor a kormány nevében a következő nyilatkozatot tette a Kneszetben: ״ Az izraeli nemzet és a szétszóratásban élő nép, de minden igazság és békeszerető ember ezen a világon, megrendülve és felháborodva értesült arról, hogy végrehajtották a kairói hadbíróság által hozott halálos ítéleteket két fiatal zsidó, dr. Mose Marzuk és Smuel Azar fölött, akik ma reggel vértanúhalált haltak. A kairói kirakatper áldozatainak száma ezzel négyre emelkedett. Mose Kremona már a nyomosás alatt kínzói kezében adta ki lelkét. Már Beimet öngyilkosságot követett el (az egyiptomi hatóságok szerint), mi* dr. Mose Marsukot és Satuel A *art ma kivégezte*. Megilletödve ál- ránk meg sírjuk mellett és tolmácsoljuk családjaiknak mélységes részvétünket kedveseik elvesztése fölött. Az Egyiptomban uralkodó csoport elhatározta, hogy zsidó vér ontásával erősíti meg pozícióját belső riválisaival és külső ellenfeleivel szemben. Sok kormányzati rendszer járt ezen a vérrel áztatott úton és végük az volt, hogy fizetniük kellett cselekedeteikért. Egyiptom úgy döntött, hogy bosszút áll a zsidókon, akik teljes szívvel hívek voltak Izraelhez. A hadbíróság pokoli ítéleteket hozott ellenük, a kormányfő pedig jóváhagyta a halálos és hosszú szabadságvesztésről szóló ítéleteket. Ezek a cikiztott zsidók ugyanazon vérgőzős gyűlöletnek estek áldozatul, amelyet Egyiptom Izraellel szemben létének első pillanatától kezdve tanúsít és amelyet Kairó urai minden eszközzel igyekeznek fenntartani. Egyiptom neas fogja lemoshatni a vért, amelyet kezei pótoltak és a zsidó nép és Izrael állama nem fognak megfeledkezni szent áldozataikról. A zsidó tömegek Cion-hűségét nem lehetett kiirtani a múltban és a jövőben sem fogják kiirtani üldözésekkel és fenyegetésekkel. A nép iránti szeretetük győzni fog a körülöttük tomboló gyűlölet fölött. Izrael kormánya elismeréssel és hálával emlékszik meg az erőfeszítésekről, amelyeket mindenütt a világon, Európában, Ázsiában és Amerikában kormányok, szervezetek, közéleti férfiak, közöttük népek nagynevű vezetői tettek a kairói elítélteknek az akasztófától való megmentése érdekében. A kormány ugyanakkor megbélyegzi Kairó urainak keményszívűségét, akik hidegen elzárkóztak minden intervenció elöl és attól sem riadtak vissza, hogy becsapják és félrevezessék a hozzájuk fordulókat. A kormány elismeréssel adózik mindazoknak, akik segédkezet nyújtottak és felemelték szavukat emberéletek megmentése érdekében és igyekeztek megakadályozni, hogy az akasztófa árnyéka vetődjék népek jövőbeni kapcsolataira. Mose Sárét beszéde után Landau (Chérut) képviselő megkérdezte, hogy a Kneszet engedélyez-e vitát a miniszterelnök bejelentése fölött. Joszéf Sprinzák közölte vele, hogy a Ház elnöksége még nem döntött ebben a kérdésben. A Kneszet külügyi és hadügyi bizottsága tegnap délután összeült, hogy megvitassa Sárét nyilatkozatát. A Chérut parlamenti csoportja törvényjavaslatot nyújtott be a Kneszet elnökségéhez a beszivárgások megakadályozásáról szóló 1954 évi törvény módosítására. A javaslatnak az a célja, hogy a beszivárgásokat bizonyos esetekben halállal büntessék. A javaslattevők rámutatnak arra, hogy az izraeli túlságosan liberális törvénykezés nincs semmiféle arányban a környező államok jogszokásával. Az arab államokban koholt vádak alapján ártatlan zsidókat végeznek ki, ugyanakkor pedig az izraeli törvénykezés úgyszólván életbiztosítás a kémkedési célokból beszivárgó arabok és gyilkosok számára. A beszivárgók megbüntetésének ez a rendszere a lakosság védelmét sem biztosítja. A Kneszet külügyi bizottsága nem fogja ajánlani a Kneszet elnökségének, hogy Mose Sárez miniszterelnöknek a kairói halálos ítéletekkel kapcsolatos tegnapi nyilatkozata felett nyilvános vitát rendezzenek. Smuel Azar a kairói börtön 35-ös cellájának ajtajában. Mögötte a börtönőr, aki a halálra ítéltek cellájába kisérte. LESZAVAZTAK MENDES-FRANCET Páris (KJ). A francia parlament tegnap leszavazta Mendes France miniszterelnököt. A képviselőház azt a kormányjavaslatot tárgyalta, hogy hosszabbítsák meg a kölcsönöket, amelyekből a tanítók fizetését előlegezik. A Ház 325 szavazattal 286 ellen elvetette a kormányjavaslatot. Politikai körökben kijelentik, hogy a parlamenti vereség nem kényszeríti a kormányt lemondásra, mert nem volt bizalmi kérdéssel egybekötve. A szavágás eredménye azonban jellemző a parlament hangulatára. Megtörténhetik, hogy a jövő héten is kormányés!,ám többsét alakul ki, amikor a kormány északarikai politikájáról folytatnak vitát. Mendes France már közölte, hogy ezzel a szavazással kapcsolatban felveti a bizalmi kérdést. Izraeli küldöttség Pekingben Peking (KJ). Izrael hattagú kereskedelmi küldöttsége, amelynek élén Dávid Hákohén burmai követ áll, tegnap megérkezett a pekingi repülőtérre. A küldöttséget a kínai kormány megbízottai fogadták. Az izraeli megbízottak holnap megketik a tárgyalásokat a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok luépi hőséről ' *’ '-t.,'י ’ -■ a*x 100 ^ Az utolsó felvétel dr. Mom Martukról, aki tegnap bátran, emelt fővel ment a halálba. Az elítéltek utolsó órai Kairó, (AP). Chaim Nachum egyiptomi főrabbi vasárnap reggel óta hiába várakozott Abdul Nasser egyiptomi diktátor előszobájában. Nasser nem volt hajlandó fogadni a főrabbit, mert tudta, hogy az kegyelmet akar kérni a két halálraítélt számára. A főrabbi később a belügyminiszternek nyújtotta át kegyelmi kérvényét. A belügyminiszter megígérte, hogy a kérvényt továbbítani fogja Nasser ezredesnek. A hatóságok vasárnap engedélyt adtak a két halálraítélt családjának, hogy utolsó látogatást tegyenek náluk a kairói börtönben, a halálraítéltek cellájában. Dr. Mose Marzuknál édesanyja, valamint nagybátyja, Ábrahám Menáse és unokabátyja tettek látogatást, később pedig megérkezett Alexandriából Smuel Azar édesanyja. A családtagok egy órát töltöttek az elítéltekkel. Később a hatóságok felkérték a főrabbinátust, hogy hétfőn hajnali 5 órára küldjön ki a fogházba egy rabbit. Bár nem adtak közelebbi magyarázatot, ekkor már világos volt, hogy végre fogják hajtani a halálos ítéleteket. Egyiptom katonai kormányzója, Abdul Nasser, aki aláírásával jóváhagyta a legfelsőbb katonai bíróság ítéletét, nem volt hajlandó meghallgatni az egész világból érkező kegyelmi kérvényeket. Nem használt a francia nagykövet közbenjárása dr. Marzuk érdekében sem, aki tuniszi állampolgár volt és így joga volt francia védelemre. Hétfőn reggel erős őrség vette körül a fegyház épületét. A hivatalos közegeken kívül csak a rabbit engedték be, aki a kivégzés órájában támogatta az elítélteket. Az újságírókat kizárták. Reggel 8 óra előtt 10 perccel levezették dr. Mose Marzukat a földszinti kivégző terembe, ahol már felállították az akasztófát. Dr. Marzuk a halálraítéltek vörös fegyencruháját viselte. A rabbi később elmondotta, hogy Marzuk rendkívül bátran viselkedett. Miután a rabbival együtt elmondta a Sémát, bátran az akasztófa alá lépett és arra a kérdésre, hogy van-e utolsó kívánsága, határozott nemmel felelt. Az ítéletet pontosan 8 órakor hajtották végre. Amint a fegyház orvosa megállapította a halál beálltát, a fegyőrök kivitték a tetemet az épület elé, ahol dr. Marzuk nagybátyja vette át és elszállította a kairói zsidó temetőbe. Röviddel fél 9 előtt Smuel oltárra került már, aki halálsápadtan és megtörve haladt a rabbival a vesztőhely felé. Arra a kérdésre, hogy van-e utolsó kívánsága, ő i■ azt válaszolta, hogy nincs. A fiatal vádlott a rabbival együtt könnyes szemekkel mondta el utolsó imáját. A fiatal áldozat holttestét édesanyjának adták át, aki engedélyt kért, hogy lakhelyén, Alexandriában temethesse el fiát. Az egyiptomi lakosság előtt titokban tartották a kivégzéseket és csak azoknak végrehajtása után adtak ki rövid hivatalos jelentést. A fegyház előtt azonban számos külföldi újságíró gyűlt össze, akik világgá röpítették az egyiptomi diktatúra legújabb rémtettének hírét. Nasser kegyelmet ígért... Dr. Marzuk és Smuel Az*»־ november 29-ike óta voltak a kairói fegyház foglyai. A 11 tagú vádlottcsoportból hárman már júliusban kerültek fogságba és az egyiptomi rendőrség augusztus 10-én közölte ״ a cionista szabotázscsoport” elfogását. Akkor még nem volt szó a kémkedésről, amely a december 10-én megnyílt hadbírósági tárgyaláson a vád egyik főpontját képezte. *Már a nyomozás ideje alatt halálos áldozata volt a készülő kirakatpernek. A csoport egyetlen női tagjának, Victorine Ninionak szomszédja nem bírta ki az egyiptomi vizsgálati módszereket. Csak később derült ki, hogy Mose Kremona öngyilkosságot követett el , vagy legalább is ezt állította a kairói rendőrség. Maga Victorine Ninio, akit a csoportban „Marcelle” néven ismertek, a hadbíróság előtt elmondotta, hogy őt is kínozták a vizsgálat alatt és ezért öngyilkosságot kísérelt meg. A megfelelő propagandával megrendezett kirakatper fővádlottja Max Bánét (Bennet) volt, miután az ügyészség kizárta a vádiratból a már biztos helyen tartózkodó John Darlingot alias Abrahám Dárt és Paul Franckot, akiket úgynevezett kém- és szabotázscsoport megszervezésével vádoltak. Banetet, akit súlyosan megkínoztak a tárgyalás ideje alatt, holtan találták a kairói fegyház cellájában és a kairói hatóságok ellentmondásokkal teli jelentései szerint halálának oka ״ öngyilkosság” így a per befejezésekor már csak tíz vádlott felett (Folytatás a 4kk oldalon)