Uj Kelet, 1955. március (36. évfolyam, 1999-2025. szám)

1955-03-01 / 1999. szám

A részvénytársasági igaz­­gatóság elnökének közvet­­len megtámadása az igazga­­­tóság ülésén ellentétben áll az ügyviteli szabályzattal és valamivel fejbevágni — szintén közvetlen megtáma׳ dásnak számít.­­ !Financial Times, London) * A turini Szent Alfons tem­plom plébánosa megfelleb­­bezte a helyi állatvédőliga határozatát, mely megtiltja a templomba befészkelődött galambok kipusztítását- A plébános azon a címen kér­­te a galambok kiirtását, mert azok nagy mértékben hozzájárulnak a templom látogatásának a csökkenésé­hez, mivel beszennyezik a hívők ruháit. (Reuter, Róma) * A török rendőrség letar­­tóztatta az isztanbuli Cir­­kug­ír Kardnyelőjét, mivel nem volt fegyverviselési en■­gedélye. (New York Times) * A kalifornia San Pablo egyik benzinkútjának a tu­­lajdonosi feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen után­­álló ellen, aki töltött revol­­verrel a kezében kényszerü־ tette, hogy teljes pénzkész­­letét átadja neki és azután titkos fegyvert alkalmazott ellene: egész üveg viszki kiivására kényszertette, melynek következtében 24 órán át aludt és csak el­­késve tehetett feljelentést az útonálló ellen. (Time, Csikágó) * James N­. Justice, 27 éves mount-plesanti férfi beval­lotta, hogy fegyverrel a ke­­zében kirabolt egy üzletet, majd taxit fogadott, mely­­nek 60ffőrjét kidobta az autóból. Vallomása után bi­­zonytalanul jegyezte meg: — Azt hiszem, ezért bör­­tönbe kerülök... (Time, Csikágó) * Oscar Morales kubai kon­­­­ס­ felháborodva tiltakozott a híresztelés ellen, hogy ס aibai férfiak nem tisztelik a női iiemet. A tiltakozás előzménye az, hogy a key■ weseti (Florida állam) le­­ányiskola igazgatója kije­­entette, hogy nem viszi el lövendékeit a havannai ün­­nepségekre, ahová meghív­ák őket, mert a kubai férf­iak megcsipkedik a nőket. (Amerikai Magyar Népszava) * John O'Haire detektivfel­­ügyelő azt a megbízást kap­­a, hogy egy titkos prosti­­úcióval gyanúsított nő ügyében folytassa le a nyo­­mozást és ha szükséges,­gyekezzék őt tőrbecsalni. A detektívfelügyelő kereske­­delm­i utazónak adta ki ma­­gát és a gyanúsítottat szál­­odai szobájába csábította.­­Másnap, ahelyett hogy felje­­entést tett volna ellene — dispenzációval feleségül vet­­t. (The Hollywood Reporter) * K­ér d­é s : Lehetséges-e, hogy a népi demokráciák­­ban még mindig vannak ilyanok, akik nem tudják, mi folyik a kulisszák mö­­gött? Válasz: Krepákot a nagy reklámmal beharan­­gozott mátrai új téli üdv­­öbe utal­ják be pihenésre, hogy hogynem, megérkezése után »»döbben arra, hogy ürgős dolga volna a nép­­zerű kis helyiségben. Azon­­ban hiába kering az üdülő­­ben«,­ sehol se talál ilyen fül­­két. Végül is kétségbeeset­­en fordul egy beutalthoz folyósón:­­— Bocsánat, hol van itt z illemhely ? — Nem tudom — hang­­ot a válasz — én még csak árom hete lakom az üdü­­ben. ...... ׳ » (Borsszem Jankó) WWWWWW./WNAA Henrietta Szóld, akiről most Izráel és vele együtt a gála kegyeletesen és hálatelt szív­vel emlékezik meg, a cio­­nista mozgalom egyik legne­­mesebb alakja, úgy mondhat­­nám ״ nagyasszonya" volt. A legháládatosabbak azonban valamennyi között azon fiatal izráeliek tízezrei, akiket a "Hitler ostora alatt álló or­­szágokból 6 mentett meg az életnek, a zsidó népnek és országnak az ״ Alijját Há­­nvár” keretében. Édesapja Szeld Benjámin rabbi volt, aki 1859-ben har­­mincéves korában Magyar­­országból kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol mint baltimorei rabbi a 19-ik század második felében ez amerikai zsidó élet egyik ve­­zető és irányító személyisége lett. Henrietta leánya, aki egy évvel bevándorlása után jött világra, már mint kis­­lány édesapjának hűséges segítőtársa volt. Szaid Rab­­bit, aki minden nap lement a baltimorei kikötőbe, hogy megnézze, vájjon nem érkez­­tek-e zsidó bevándorlók, aki­­ket támogatásba vehet, min­dig elkísérte ezen útján és már mint serdülő leány isko­­lát nyitott az új bevándorlók gyermekei részére. De ezen amerikai zsidó lány szivében más húrok is megpemsültek: a távoli Eu­­rópában megindult Chovevé Cion-mozgalom Valahogyan őt is megkapta és már 1895 ben tartott annak szellemé­­ben előadást az amerikai zsi­­dó nők országos tanácsa előtt. Ilerzi fellépte után lel­­ke annyira megtelt a cioniz­­mus eszméjével, hogy már 1009-ben ellátogatott Erec­­be. ״ Ha nem cionizmus — írta innen — akkor semmi, de most inkább mint valaha m­eg vagyok róla győződve, hogy egyedül itt van a meg­­szabadítás lehetősége. Azon­­ban elismerem, hogy a cio­­nizmus olyan ideál, amely csak nehezen valósítható meg.׳" Nincs a zsidó életnek olyan tere, ahol alkotó, szer­vező ereje nem aratott vol­­na diadalt. Részt vett a még ma is virágzó nagy ameri­­kai zsidó kiadó-társulatnak alapításában, titkára volt 35 éven át és számos fontos művet fordított részére an­­golra. Közben évek hosszú során át az Amerikai Cio­­nista Szövetség titkára, al­­elnöke és végül ügyveze­­tő elnöke volt. De volt ide­­je arra is, hogy mint egyet­­len nő a newyorki rabbi­­szeminárium hallgatójaként zsidó tudását gyarapítsa. 1912-ben megalapította a Hadasszát, Amerika cionis­­ta női szervezetét, amelynek azután élére lépett. Az első világháború végével ő indí­­tott­­Ereche egészségügyi expedíciót, amelyre a jisuv­nak akkor, négyéves hábo­­rús török kényuralom után, nagy szüksége volt. Tizen­­öt évvel később ő rakta le az amerikai Hadassza ne­­vében a jeruzsálemi Héber Egyetem Hunikájául szol­­gáló Hadassza-kórház alap­­kövét a Scopus-hegyen. Ez a remekbe épült és felsze­­relt gyógyintézet minden tekintetben országunk­b Ji-­ sze volt mindaddig, amíg a függetlenségi háború után nem vágták el országunk­­tól a fegyverszüneti szerző­­dés intézkedései. Világos, hogy az ameri­­kai zsidóságnak ez a lan­­kadatlan munkálkodása és nagykoncepciójú vezető egyénisége, aki különben már 1921 óta az év legna­­gyobb részét országunkban töltötte, nem maradhatott távol a cionista világszerve­­zet vezetőségétől és így 1927 ben beválasztották az Exe­­kutivába, ahol —­ eleinte mint az oktatás- és egész­­ségügyi osztály vezetője — nagyszabású munkába fo­­gyott. De azt a nagy művet, a­­mely élete munkáját koro­­názta be, és amely dicső­­sége marad időtlen időkig, csak Hitler fellépte után alkothatta meg. Akkor szü­­letett meg az ifjúság alistá­­jának eszméje, amelyet Henrietta " Szeld zseniális módon, a legmegfeszítettebb energiával és annyi szere­­tettel valósított meg. Neki, akinek nem adatott meg, hogy saját családot alapít­­son, kis pártfogoltjainak tízezreit, akiket megmentett a rájuk leselkedő életve­­szélyből és elhozott Izrael ősi földjére, anyai szeretet­­tel ölelte magához. Minden alkotása maradandó jelle­­gű volt, egy a philadelphiai nagy zsidó könyvkiadó tár­­sulat, mint a Hadassza szo­­ciális és egészségügyi mű­­ve, de kétségtelenül lég­­életbevágóbb és legdöntőbb teljesítménye az volt,­­hogy egy elveszett nemzedéknek legalább gyermekeit­­meg tudta menteni a halál kar­­maiból. Ez az ifjúsági alisja és az ezzel kapcsolatos gondos­kodás az országba áramló fiatalságért elejétől fogva Henrietta keid minden percét igénybe vette. Ő ma­­ga Ma ekkor, hogy csak éjfélkor volt ideje a reggeli lapokat olvasni és egyálta­­lában nem­ is kísérelte meg, hogy valami mást is olvas­son. Tél víz idején szüntele­­nül rótta a sártól és iszap­­tól megmerevedett,­­׳ ttalan­­ná vált erdei utakat, kibuc­­ről kibucra ment, hogy az érkező ifjúságnak helyet teremtsen. Egyszer február végén, amikor Érn Chárod­­ből visszatért Jeruzsálembe, két és fél órájába került az öreg asszonyságnak, m­íg cipőjéről, galasinjáról, kö­­penyéről és szoknyájáról a sarat el tudta távolítani, de legalább meg volt az az elégtétele, hogy az első negyvenhárom gyereket az új hazában el tudta helyezni. De az alkotó munka később sem lett könnyebb. Termé­­szetes azonban, hogy a nép csodálattal és elismeréssel adózott a nagyasszonynak és az 1935-ben Luzernben megtartott cionista világ­­­­kongresszus egyhangúlag határozta el, hogy ״ Kfár Szold"-nak nevezi el az or­­szág egyik újabb települé­­sét hálája jeléül. Henrietta Szóld, aki a szerény baltimorei rabbi­­lakból, jó magyar-zsidó csa- ládból indult el pályájára, megérdemli, hogy a zsidó nép­­pantheonjának legdi­­csőbb női alakjai késé­ik-t lássák. Dr. Ható Jomtov | HENRIETTA SZÓLD­­ Halálának tizedik évfordulójára ....legtöbbjjük sehova se tartozott... Nem vol­­tak kapcsolataik se fel, se se. Nem voltak proletárok, de nem tartoztak a burzsoáziához sem... Zsidóságuk anyakönyvi bejegyzés volt csak, de távol éltek a ma­­gyarságtól is. Támasznélküliségükben riadtan filozo­­fáltak és világmegváltással foglalkoztak...” MEGJELENT AZ UTOLSÓ MAGYAR-ZSIDÓ GENERÁCIÓ UTOLSÓ HÚSZ ÉVÉNEK NAGY REGÉNYE ABÁDI ERVIN KORRAJZA 1935 — 1955 Matosifa Mi példányát! Küldje el ezt a könyvet ki H- fürdlt rokonának, ismerősének is! így valóim« értékes ajándékkal lepi meg pészáchra. !!S* OLDDAL, Vai.VASZONKOTaSBMN, ARA H, 3 500. M«cranul«llMte: «* KELET, T. A., K. SANBISV U. (*) Az államháztartás megszilárdulása! A jövő évi költségvetés s a vele kapcsolatban elhang­­zott pénzügyminiszteri ex­­pozé az állami háztartás megszilárdulásának jelei. Az inflációs korszak következ­­ményeit nem lehet máról holnapra eltüntetni, az álla­­mi igazgatásban észlelhető csökevényeket sem lehet egy csapásra kiirtani. A javulás folyamata lassú, de el kell ismerni, hogy az állam pénz­­ügyi gazdálkodása egészsé­­gesebb képet ölt. A javulás jelei főleg az adóztatás s a devizagazdál­­kodás terén mutatkoznak. A jövő pénzügyi évben életbe­­lépő adókönnyítések, illetve a kereső osztályok tehervise­­lése tekintetében fennálló megkülönböztetések enyhíté-írta: SEBESI IZSÓ se a megalkotásra váró új adótörvény örvendetes elő­­jelei s reméljük, hogy az új törvény ezt az irányzatot ki­­mélyíti. Az adóreform két célt kell megvalósítson: az egyenlő teherviselést és az állami pénzügyek szilárd alapokra fektetését. A kereskedelmi miniszter­­nek a képviselőházban el­­hangzott kijelentése szerint a kollektív szektor a folyó évben mindössze 6—700.000 fonttal járult hozzá a köz­­terhekhez. Ugyanakkor a Hamasbir a folyó év üzleti nyereségét 800.000 fonttal irányozta elő, ami után 400 ezer font adót kellene fizes­sen. Ha a kibucokat és szö­­vetkezeteket meg is illeti mérsékelt adókedvemény, kétségtelen, hogy a közter­­hekből legalább megközelí­­tően olyan részt kell vállal­­janak, mint a magánszektor hasonló kategóriájú vállala­­tai. Az egyenlő teherviselés mellett nem kevésbbé fon­­tos az adóigazgatás raciona­­lizálása és decentralizálása. Az új költségvetésben az adótisztviselők számát te­­temesen növelik. A 18 millió lakosságú egykori Magyar­­országon mindössze 4000 pénzügyi tisztviselő volt. Ha tekintetbe is vesszük, hogy ott az adókezelésben s be­­hajtásban a községi s városi hatóságoknak is szerepük volt s a világháborúk követ­­keztében óriásira növeke­­dett közterhek nagy szerve­­zetet igényelnek, mégis ki­­rivó kis országunkban az adótisztviselők nagy száma. A decentralizálás nagy elő­­ttye, hogy egyrészt az adózó a maga körében működő tisztviselőkkel érintkezhetik, másrészt a tisztviselő is megismerheti a helyi viszo­­nyokat, az adózók kereseti s vagyoni helyzetét és életkö­­rülményeiket. Az örökösödési adó megállapítása is köny­­nyebb a helyi viszonyokat ismerő tisztviselőnek. Ez az adó modern országokban nemcsak tekintélyes jövedel­met biztosít a kincstárnak, de szociális tekintetben 11 áldásos, mert nagy vágyo­­nők halmozását fékezi. A költségvetés előirányzata e címen a másfél milliárdra becsült nemzeti jövedelem­­mel szemben elenyészően csekély. .Devizaállományunk növe­kedése a pénzügyminiszter s az állami bank célszerű gazdálkodásának eredménye. Szigorú, tervszerű gazdálko­­dás életbevágóan fontos e téren. Sajnálatos, hogy az állami számvevőszék (Mevá­­kér Hamedina) jogos kifogá­­sokat kellett említsen évi je­­lentésében. Nemcsak sza­­bálytalanságokat sorol fel, hanem a kihágások laza el­­bírálását is kifogásolja, sőt megemlít egy esetet, mely­­ben a kihágási eljárást meg­­szüntették. Az eljárás nem alkalmas arra, hogy a tör­­vény tiszteletébe­n a polgá­­rok egyenlő elbánásába ve­­tett hitet fokozza. Az állami­­­számvevőszék jelentése külön fejezetet szentel a tisztviselők s jog­­kereső közönség közötti vi­­szonynak. Határaink bizton­­sága haderőnk kezébe van téve, de belső biztonságunk s fejlődésünk biztosítéka a közigazgatáson nyugszik. Kétezer éves gáláti életünk káros maradékait le kell vet­nünk. Sok országban úgy bántak a zsidósággal, hogy ellenséget kellett látnia az állami hatalomban, de ez nem jogosítja arra, hogy az egykori elnyomás miatt úgy keressen kielégülést, hogy saját, szabadságát biztosító országában tetszése szerint viselkedjék. A polgár úgy kell belépjen egy közhiva­­talba, mint a templomba, viszont a tisztviselő hivatá­­sának felkent papja kell le­­gyen. A tisztviselőnek le kell szállnia a magas paripá­ról, mert nem azért ültet­­ték nyeregbe, hogy hatalmi tobzódásban a közönséget sarkantyúzza. A tisztviselő szerénységgel párosuló ön­­tudatos viselkedéssel példát kell szolgáltasson a közön­­ségnek. A tisztviselőket és polgárokat egyaránt nevelni kell állampolgári kötelessé­­geik teljesítésére. E tekin­­tetben a kormány s törvény­hozás tagjai kell elől járja­­nak. Egyes rétegeknek ki­­vételes elbánása méltán kelt­het elégedetlenséget azok­­ban, akik nem élveznek kü­­lönleges elbánást. Igaza van a pénzügyminiszternek ab­­ban, hogy államháztartásunk megszilárdulása az egyének becsületességétől is függ. A közvagyon kezelésében a be­­csületesség a szakértelem­­nél is fontosabb. Nincs még számviteli törvényünk, mely az állami s egyéb közvagyon kezelését részleteiben szabá­­lyozná, de becsületességi­ és erkölcsi sorompókat törvény nélkül is alkalmazni kellene. Például közszállításokat és közmunkákat pályázattal meghirdetett nyilvános ár­­lejtés útján kellene kiadni. A költségvetés tárgyalása a legjobb alkalom a kor­­mány tevékenységének és az ország közállapotának bí­­rálatára. A néhány ülésre korlátozott tárgyalás is hosszúnak látszik, mert rész­­vétlenségben telik el. Ennek egyik oka az is lehet, hogy a képviselők között nem akad megfelelő számú pénz­­ügyi, gazdasági s közigazga­­tási szakember. A politikai pártok saját magukat erősí­­tenék és az országnak is használnának, ha a követke­­ző választásokra a jelöltek kiválasztásánál a közérde­­ket a politikai múltra alapí­­tott igények elé helyeznék. Egy olyan parlament, mely­­ben képzett szakemberek megfelelő számban helyet foglalnak, az ország fejlődé­­sének s az­ állami háztartás megszilárdulásának hatha­­tós támasza lenne. Nem láthatja itt fenn a felhők közt. De a biz­­tonság erős keze mindig ugyanaz. A bizton­­ság, — bár láthatatlan, — mindig érezhető. Érzi már felszállás előtt a motor zúgásából, a stewardess barátságos mosolyából, vagy, látja egy idősebb utas bizakodó arcán. Ez a Swissair felbecsülhetetlen értékű vagyona a jelenben és a jövőben, sis ez mindig velünk repül, mint egy hatalmas védő kéz ... Jegyek izraeli fontért kaphatók, firtekezzék utazási ügynökével. Swissair Jlépvlíetet: Tel-Avlr, Achad Haam-U. 28. Tel.62167 1955 III 1 ü j Kelet 3

Next