Uj Kelet, 1955. április (36. évfolyam, 2026-2048. szám)
1955-04-19 / 2039. szám
Kállay Miklós emlékiratai HAIFA! JEGYZETEK Kállay Miklós emlékiratai, amelyekből folytatólagosan néhány jellegzetes szemelvényt fogunk ismertetni e lap hasábjain, több szempontból is igényt tarthat a magyar-zsidó olvasó érdeklődésére.. A több, mint 500 oldalra terjedő könyv, amely néhány hónappal ezelőtt a new-yorki Columbia egyetem kiadásában látott napvilágot, először nyújt átfogó, érthető és nagy öszszefüggéseiben megbízható, ha nem is minden részletében pontos képet arról, mi történt Magyarországon és Magyarországgal 1942-44 között, tehát abban a két esztendőben, amelyek eldöntötték és megpecsételték Magyarország, a magyar uralkodó osztály és vele együtt a magyar zsidóság sorsát. O. A. McCartney, az oxfordi egyetem tanára és Anglia vezető magyar szakért 100, akinek bölcs politikai kommentárjaira még élénken emlékezni fognak az angol rádió magyar nyelvű adásainak hallgatói, mélyenjáró, alapos előszavában megállapítja, hogy Kállay könyve ״ elsőrendű fontosságú dokumentuma a második világháború történelmi irodalmának.” A könyv: apológia és egyben vádirat. Közel száz oldalt szentel Kállay Miklós annak illusztrálására és bizonyítására mi mindent tett ő és kormánya annak érdekében, hogy megóvja a magyar zsidóságot a pusztulástól. Külön fejezetet szentel a szomszédos államokból, főleg Lengyelországból és Szlovákiából Magyarországra menekült zsidók és német-ellenes elemek (lengyelek, szövetséges hadifoglyok, stb.) kérdésének. A nürnbergi tárgyalások során napvilágra került német hivatalos dokumentumok megerősítik Kállay állítását, hogy 1939-től kezdve, de különösképen 1942 közepétől a német külügyminisztérium egyre fokozódó türelmetlenséggel és élességgel követelte a magyar kormánytól drasztikus zsidóellenes intézkedések bevezetését, majd Lengyelországba való deportálását. A külső nyomást kiegészítette a magyar jobboldal akciója, amelyről nehezen lehet megállapítani, hogy inkább hitt-e a németek végső győzelmében, mint amennyire vágyott a magyarországi zsidók vagyonára és pozíciójára. Ez a jobboldal nem szorítkozott Szálas és Imréd híveire. Kállay saját pártján belül állandó bírálat és támadások középpontja volt a zsidó kérdésben tanúsított ״ engedékeny" magatartása miatt. A véráldozatot, amelyet a magyar zsidóság 1941-es deportálással, az újvidéki vérengzés során és különösképen a munkaszolgálatban hozott, a különböző zsidó törvények nyomén elszenvedett anyagi veszteségeket és jogfosztásokat keveselte a csoport, írtat Dr. Kasztner Rezső amely sajátos módon annál hangosabb és izgágább lett, minél világosabban bontakozott ki a láthatáron a náci Németország bukása. * Kállay maga azt állítja, hogy kezdettől fogva nem voltak kételyei a háború kimenetele iránt. ״ Csehszlovákia és Lengyelország lerohanása óta egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy a német agressziók az egész világot Hitler ellen fogják fordítani és hogy veresége elkerülhetetlen. De még ezt megelőzőleg sem hittem, hogy a nemzeti szocialista rendszer fenntarthatja önmagát Európában.” E hitvallás után Kállay Miklós igyekszik rövid történelmi visszapillantás keretében érthetővé tenni melyek voltak az erők, tényezők , körülmények, amelyek a világszemléletében, gazdasági és osztályérdekeiben a Nyugat felé pillantó magyar vezetőket arra kényszerítették, hogy az európai válság bizonyos fázisában Németországgal társuljanak. Legfőbb mozzanat ebben a koordinátában: a trianoni béke és annak revíziójára irányuló törekvés, amellyel szemben Franciaország, Anglia és Amerika úgyszólván semmi megértést nem tanúsítottak. Ezzel magyarázza McCartney professzor is, hogy Bárdossy László, aki hivatásos diplomata volt, nyugati kultúrájú és beállítottságú ember, különösebb pártpolitikai, vagy ideológiai kötöttségek nélkül. Teleky Pál öngyilkossága után hatalomra kerülve nemcsak, hogy háborúba sodorta Magyarországot a Szovjetunió, majd később Amerika ellen, de belpolitikailag is a jobboldallal kezdett lepaktálni és a magyar zsidóság deportálását javasolta Horthynak. A kormányzó, aki Magyarországon talán egyedül fogta fel a tengeri hatalom jelentőségét és aki fokozódó nyugtalansággal figyelte Bárdossy „elhajlását”. 1942 március 10-én végülis rövid úton menesztette és Kállay Miklóst állította helyébe a kormány élére. Az új miniszterelnök udvariassági látogatást tett kidobott elődjénél. A találkozás drámai légkörben folyt le és az amit Bárdossy a Kállay fejéhez vág, jellegzetesen világítja meg Magyarország akkori politikai vezetésének egész problématikáját. — Katasztrófába fogod vezetni az országot. Mindenki tudja, hogy németellenes vagy, szövetségespárti és nem vagy antiszemita. Szaladni fogsz az angolok után, de sohasem fogod elérni őket, ahogy sem Bethlen, sem senki más nem érte el ők lekötötték magukat a mi ellenségeinkhez az oroszokhoz és a Kis Eatente-hoz. El fogod veszíteni Németország barátságát és Magyarország egyedül marad. Nem lehet változtatni a tényen, hogy ha Németország elveszti a háborút, mi a legyőzött ellenségek sorában fogunk végezni. Ez már az első világháborúban és Trianonnál eldőlt. * A történelmi Magyarország területének nem egészen harminc százaléka és lakosságának mintegy 35 százaléka maradt meg Magyarország számára a trianoni operáció után. Minthogy a Kis Entente, a Nyugat támogatásával, még egy részleges revízió gondolatát is elvetette s minthogy Magyarország nem gondolhatott arra, hogy fegyverrel hódítsa vissza az elvesztett területeket, habozva és fenntartásokkal bár, de felsorakozott a revizionista Németország mellé, különösképen attól kezdve, hogy Mussolini a magyar aspiráció protektora is a német utasításokhoz idomította politikáját. Ezzel szemben Magyarország nem volt hajlandó fegyveres támogatást ígérni Németországnak München előtt a Csehszlovákiával való konfliktus esetére és nemcsak, hogy nem vett részt Lengyelország megtámadásában, de ellenkezőleg tízezrével fogadta be a lengyel katonákat és menekülteket. Teleky Pál aziránt tapogatózott Cianonál, vájjon nem lehetne-e valamilyen olasz herceget ültetni Magyarország trónjára. így próbált Magyarország függetlensége védelmében Németországgal szemben az olaszoknál keresni védelmet, mint ahogy később a világháború kellős közepén az angoloknál és amerikaiaknál igyekezett oltalmat találni azoknak szövetségesével, az oroszokkal szemben. Mert a revizionizmus mellett az „ellenforradalmiság”, azaz a bolsevizmus gyűlölete és az attól való páni félelem volt az, amely a magyar uralkodó osztály és a magyar polgárság szemléletét dominálta. Ennek jegyében és reményében adta át a hatalmat Horthy Kállaynak 1942 tavaszán. ״ Az nem lehetséges — mondotta Horthy Kállaynak — hogy Németország veresége után az oroszokat beengedjék Európába”. Ez a feltevés volt az érzelmi ideológiai alapja a „Kállay kettős”-nek. Az illúzió, hogy Anglia és Amerika végső fokon rossz néven venné Magyarországtól a Szovjetunió elleni háborúban való részvételét. A csalfa remény, hogy Magyarország határán egy adott pillanatban angol és amerikai csapatok jelennek meg elkergetvén a németeket, megoltalmazván az országot az orosz megszállás elől és lehetővé téve a feudális-konzervatívliberális magyar uralkodó osztálynak, hogy folytassa ott, ahol századokkal azelőtt elkezdte, anélkül, hogy alaposan és eleget tanult volna a történelem leckéiből. Ez a világ omlott össze 1944 március 19-én, amikor a német megszálló seregek megérkeztek Budapestre. * Kállay Miklós először közli részletesen a tárgyat Az idei pészáchi turistaforgalom — mint ismeretes — megdöntött minden eddigi rekordot. A széderesti terminusra hajó vagy repülőgépjegyet egész Európában nem lehetett kapni és az Izraelbe készülő gyanútlan turisták százait ez évben először fogadták az utazási irodák a ״ Sorry, — minden hely foglalt" udvariasan elutasító válaszával, sis bár tucatszámra állították be a különjáratokat, a rendelkezésre álló repülőgép állomány nem győzte az igényeket. G. I. és neje, philadelphiai házaspár, akik, mint oly sokan mások, helyszűke miatt csak a széder után érkeztek Izraelbe, mesélik, hogy Rómából napokon át ostromolták hiába az olasz, svájci és francia utazási irodákat Végül is, más megoldás híján, beérték két „holhamved” jegygyel. A legérdekesebb a dologban, hogy elutazásuk előtt néhány órával egy ismerős bostoni családba botlottak, akik tanácstalanul ténferegtek a papoktól és zarándokoktól hemzsegő, tömjénfüstös, húsvéti hangulatú Rómában. — Jöjjenek velünk, töltsék a week-endet Izraelben, — javasolta a philadelphiai hitsorsos. A bostoniaknak tetszett az ötlet. — Good idea, mondta a családfő, majd letelefonált a hotelportásnak: ״ Tartsa fenn a szobákat és a postát, — week-endre Izraelbe megyünk!" Külföldi idegenforgalmi közegeink figyelmébe. A „Töltse week-endjét Izraelben” jelszó talán nem is lenne olyan rossz. A tradicionális szederesték évezredes történelmében aligha volt rá példa, hogy másokat, amelyeket Magyarország az angolszászokkal folytatott a kulisszák mögött. Az emigráns lengyel kormány útján Kállay már 1942 nyarán felvette a kapcsolatot az angolokkal és Frey András, a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztője, Kállay és Szombathelyi vezérkari főnök megizásából 1943 januárjában Isztambulba utazva a következő hivatalos közlést tette az angoloknak: 1. Magyarország nem fog ellenállást tanúsítani, angol, amerikai, vagy lengyel csapatokkal szemben. 2. Magyarország hajlandó elvben arra, hogy tényleges tevékenységbe kezdjen a németek ellen, ha erre vonatkozó gyakorlati terv a szövetséges hadseregekkel kidolgozható. 3. Az ajánlat célja nem az, hogy megmentse a magyar uralkodó rendszert, hanem, hogy a magyar nép érdekeit szolgálja. A magyar kapitulációs ajánlat Roosevelt és Churchill québeci tanácskozása elé került és 1943 szeptember 9-én Sir Hugh Knothbull-Hugesson, Nagybritannia ankarai nagykövete közölte a magyar kormány megbízottjával, hogy a kapitulációs ajánlatot elfogadták. Kállay nem indokolatlan büszkeséggel állapítja meg, hogy eképen Magyarország volt a német érdekszféra első állama, amely behódolt a Szövetség 42 „galach” kövesse, könyvvel a kezében a Hagada ősi, arameus szövegét és ürítse fenékig ״ kóserló poszáchá borral töltött poharát az egyiptomi kivonulás emlékére. Pontosan ez történt pedig a haifai Zion szálló széderestjén, mikoris a hotelben tartózkodó francia zarándokcsoport, a zsoltárok hallatára csöndben és áhitatosan helyetfoglalt az óriási étterem egyik szögletében. Kérésükre az igazgatóság mindegyiküknek egy-egy Hagadát nyújtott át s az Istent másként tisztelő papok a beavatottak lelkesedésével követték a szertartás menetét. Megköszönve az igazgatóság figyelmességét, a zarándokcsoport vezetője kijelentette: ״ Csodálatosan szép est volt. Legközelebbi prédikációmnak ez lesz a témája." * ״... Haifa Izráel legbarátságosabb városa, kedvenc üdülőhelye, ahol az aranysárga tengerpart csábítóan hűs vizek mentén sütkérezik. Ez az a város, ahol a fényűző villáktól öt percnyi járásra árnyékos erdők és vadmadarak világában találja magát a járókelő. Kis ez az ország legfontosabb ipari gócpontja, a technikai tudományok székhelye, a kulturális és művészi élet centruma és a városon keresztül vezet az út az ország legelragadóbb tájai felé. Ez tehát Haifa, melynek csodálatos panorámája párját ritkítja szerte e világon; város, amely magán viseli a nagyság nyomait, a nagyságét, amely nem annyira a területre, vagy a korra, mint inkább a légkörre vonatkozik. Ez a légköri szépségégeseknek. Hogy ez a terv miért és hogyan nem került kivitelre (a titkos rádiót kivéve, amely 1943 őszétől kezdve tartotta a kapcsolatot a magyar kormány és a szövetségesek között) s hogy miért tűrte Magyarország úgyszólván egy puskalövés nélkül a német megszállást — minderről bővebben lesz szó az emlékirat részletes ismertetése során. Számunkra Kállay emlékiratainak elolvasása után nyitva marad a sorsdöntő kérdés: vajjon elkerülhető lett volna-e Magyarország német megszállása és vele együtt a magyar zsidóság zömének pusztulása? Vajjon nem tudott volna-e a Kállay kormány ellenállni a német nyomásnak anélkül, hogy kiprovokálja a megszállást, amint ez részben Antonescu marsallnak és Bulgáriának sikerült? Vajjon elkerülhetetlenek voltak-e a zsidó kérdésben tett „koncessziók”? S vajján nem kockáztatott-e túlsokat Kállay, amikor már a megfelelő óvatossági rendszabályokat is félretéve igyekezett kifele is demonstrálni a Szövetségesek iránti szimpátiáit? McCartney megállapítja, hogy „ha Kállay világa elveszett, nemesen veszett el”. Efelől lehet vitatkozni. De sikeresnek aligha mondható az a politika, amely igyekezett a német megszállást és az orosz fennhatóságot elkerülve a győztesek oldalán befejezni a háborút, hogy aztán mindennek pontosan az ellenkezője következzék be. Kállay jóhiszeműségének elfogadása sem változtat a tragikus tényen, hogy politikájának összeomlása maga alá temette a magyar zsidóság százezreit is. romantika és csoda — Haifán mindenütt jelen van. A Kármel hegyén, ott, ahol Siijáhu áldozott és ahol a nagy próféta legyőzte Baal papjait. Az aranykupolán Bab szentély körül, amely a bahai vallás szent helye, exotikus, szent kertjeivel. De legjobban talán a Karmel tetején érezhető éjszaka, amikor a haifai öböl sötét központját milliónyi csillogó fénypont egy ragyogó nyaklánccal övezi körül. Kis, ha egyszer (ön) rabja lesz Haifa bájainak, szerelmes lesz a városba. Mert Haifa, mint az igazán nagy városok — örökké nőies, pihentető, ölelő karjaiban el fogja felejteni a szürke hétköznapok gondját és csak soha nem hervadó szépségének és vidámságénak fog élni." Ezeket írja többek között (angol nyelven) a rendkivüli ízléses prospektus, amelyet az országos turista központ és a haifai városháza egyesült erővel adtak ki. Nem hiszem, hogy a fenti szöveget a pogármester személyesen szerkesztette volna, de alkalmasint jóváhagyta, ami azt bizonyítja, hogy Aba Chusi, ha szeretett városáról van szó, nem riad vissza egy kis szentimentalizmustól sem. A prospektussal egyidejűleg egy mintegy 70 oldalas haifai Baedecker is megjelent, melynek kiadási költségeit alkalmasint a hirdetések fedezték. A Baedecker telés precizitással sorol fel mindent, ami Haifán turisztikai, ipari, történelmi, művészi és más vonatkozóban számításba jöhet. Úgy a prospektus, mint a könyv gondos, szép munka, tele szebbnél szebb felvételekkel, csak az a baj, hogy helyenkét elvetik a sulykot. ״ Ha szereti fokhagyma és a paprika csípős izét, számos kis éttermet fog találni az alsóvárosi Dereeh Hárcmánton (Kingsway), ahol megismerkedhet a keleti szakácsművészet specialitásaival. Kérjen ״ humuszt” ״ kábábot” vagy ״ saslikot” és hozzá ״ pitát” (lapos arab kenyér — teszi hozzá oktatólag a szöveg). Hát őszintén szólva ez kissé merész. Az alig három év óta létező, tehát még gyermekeipőben járó haifai múzeumok figyelemre méltó haladást jelentenek a város szempontjából, de a világjárt turistára aligha tesznek különösebb hatást. Hasolóképpen felesleges a karmeli lokálok „ragyogó éjszakai életével” dicsekedni. Az egyik hirdetőoszlop nagy hangúan a nemzetközi zenefesztiválról, filmfesztiválról, az évi gyümölcs, illetve virágkiállításról beszél. A zenefesztivál bizony csak félsiker volt, az évi virágkiállítás pedig a legjobb esetben is csak provinciális esemény. A turisták figyelmébe ajánlják a városháza, a Keren Kajjemet épület, a Hisztadrut, stb. meglátogatását is. ,,Haifa imádja a zenét, amelyet az izraeli nyári és csillagos mennyezete alatt hallgat. ” Ez a kitétel bizonyára a Gán Háémben rendezett 20 piaszteres gramofon hangversenyekre vonatkozik. A Hechálucutca, ahol a Hisztadrut, a Kupát Cholim és a Mápája székelnek és ahol az utolc éveken át súlyos alacsonyrendűségi komplexumokkal közlekedik — a politikai élet központjaként vannak feltüntetve. Minderre semmi szükség. Haifa valóban gyönyörű város, ahol a turista kitűnően érezheti magát ezen erőltetett attrakciók nélkül is. SZÉKELY ISTVÁN UJ TELEPÜLÉSEKEN MOZIELŐADÁSOKAT «״_* Magyar fordítás. ~ םוגרת תירבע KOLOR Film T. A., AVenby 108. Tel. 5495. - Bejárat a Hár Szináj-i oldalról. Bár micva, nesef, stb. alkalmakkor lakásában különleges műsor. Kérje ingyen filmlistánkat! 1955 IV 19 Új Kelet S