Uj Kelet, 1955. június (36. évfolyam, 2074-2099. szám)

1955-06-03 / 2076. szám

Joszéf Tál ״ koncertszerű operája” Mig időközben magán- és félhivatalos körök újabb és újabb rakétákat lövelnek a légürbe, a megbukott ope­­ra feltámadása vagy egy újnak alapítását csillogtat­­va meg a közönség előtt, s míg ez az opera prolon­­gált téli álmát alussza, ze­­neszereink bámulatraméltó kitartással és derűlátással imál újabb és újabb dal­­műveket, mit sem törődve azzal, hogy nincs megfelelő színpad, melyen előadhat­­nák őket. Em­­berben 2 új izraeli opera látott napvilá­­got, most pedig a kis rámát­­gani kamarazenekar lépett elő Michael Taube vezény­­letével egy újdonsággal, Jo­­széf Tál jeruzsálemi zene­­szerző ״ koncertszerű” kis­­operájával, ״ Saul Ein Dór­­ban" címmel, örvendetesen jellemző tünet, hogy zene­­szerzőink mindinkább isme­­rik fel a Tnachnak, mely ezúttal nem vallási, hanem történelmi háttérül szolgál, jelentőségét. — Wagner a Niebelungok ködös monda­­világába szállt alá, hogy germán hagyományokat ele­­venítsen fel, míg nekünk a Tnach szolgál gazdag és szinte kimeríthetetlen tör­­ténelmi forrásul. Tál művé­­nek szövegéül Sámuel L könyvének 28 fejezete szol­­gál. Sámuel meghal, Izráel népe gyászolja és Rómában hantolja el holttestét. Utó­­da, Saul, összegyűjti népét, hogy hadbaszálljon a filisz­­teusok ellen. Mielőtt meg­­ütközne velük, felkeresi az em­-dori jósnőt, s kéri, idéz­­ze fel neki Sámuel szelle­­mét, hogy kikérje tanácsát. Sámuel drámai jóslatát hallva, Sault halálos féle­­lem fogja el. Súlyos lelki­­tusájának közepette válunk meg tőle Tál operájában. E mű azonban nem opera, hanem inkább oratórium. A kettő között a fő különb-­ség, hogy utóbbi nem kíván színpadi cselekményt és játékot, nem képez össze­­függő drámai és zenei egy­­séget, hanem lazán egymás­­hoz kapcsolódó számokból áll. Tál ״ Saul Ein Dórban” c. műve erős drámai hatá­sokkal dolgozik, s a zene­­kar rendkívül kifejezően jellemzi az eseményeket, jobban uralva az egész mű­­vét, mint a szinte kíséret­­számba menő énekes részek. Ennek a jelenségnek ma­­gyarázatát abban találjuk, hogy Tál a balett-, a tánc­­színpadból indul ki és ze­­néje ezért inkább k­oreo­­gráfikus, mozgásokat ábrá­­zoló, mintsem lélekábrázoló. Az énekhang igen kényes helyzetekben kénytelen a hangszeres részhez alkal­­mazkodni, ahelyett, hogy ez, mint az operánál, meg­­fordítva lenne. De hogy mily értékes, komoly mu­­zsikus, mutatja az is, hogy még az ily hangszerszerűen kezelt énekhang is átütő kifejezőerővel bír és szer­­vesen kapcsolódik az együt­­tesbe. A mű túlságosan vázlat­­szerű azonban ahhoz, s túl­­rövid is, — tartama alig 23 percre terjed,­­ hogy ne azt a benyomást kelte­­né, mintha csak egy bibli­­kus jelenet zenei illusztrá­­ciója volna. A rámat­ gáni kamarazenekar M. Taube vezénylete mellett az Orden­­mozgóban tartott évadzáró hangversenyén mutatta be Tál művét a szerző jelenlé­­tében. A közreműködők kö­­zül Francis de Bossy (mezzo­szoprán) nagy intelligenciá­­jával és fölényes muzikalitá­­sával vált ki, de Chájim Flaschen, tenor, az érceshan­­gú bassz-bariton E. Menkes és mint kiváló elbeszélő, Je­­hosua Zohár is sokban já­­rult hozzá a bemutató ked­­vező fogadtatásához. A hangversenyt Corelli hires „La folia”-jának Karel Salamon által vonósokra és zongorára feldolgozott átira­­ta nyitotta meg. A szabadon fantáziáló zongoraszólam vi­­szí­t főszerepet benne, míg a vonósok inkább a kíséret­­re szorítkoznak. Michael Taube karmester kimutatta, mily mély lelki kapcsok fű­­zik ehhez a zenéhez. Jövő évben ünepeljük Mozart szü­­letésének 200-ik évfordulóját s reméljük, hogy Taubénak és szépen fejlődő kis zene­­karának vezető szerep jut majd eme jubileum méltó ünneplésében. OPERABEMUTATÓK VILÁGSZERTE Néhány évvel ezelőtt az Opera-műfaj csődjéről beszél­­tek az esztéták. De baljós­­latú véleményük látszott csődöt mondani, mert újabb időkben a világ minden ré­­szén — talán csak Amerikát véve ki — számtalan új ope­­ra került bemutatásra. A londoni Covent Garden­­ban Michael Tippett, 50 éves angol zeneszerzőnek „Nyári házasság” című háromfelvo­­násosa, melynek erősen filo­­zófikus szövegkönyvét is ő írta, keltett nagy feltűnést. A kritikusok szerint egy mo­­dernizált ״ Varázsfuvolá”-t képvisel és igen nagyra ér­­tékelik az angol operairoda­­lom eme legújabb jövevé­­nyét. Utóbbi években Ben­­jamin Britten dalművei ké­­pezték az angol operaszín­­pad szenzációját, most ezek mellé sorolják Tippett új dalművét, valamint szintén a Covent Gardenben bemu­­tatott Wiliam Walton ״ Tro­­ilus és Cressida” c. operáját is. Egy harmadik új angol opera, Arthur Benjamin ״ Két város regéje”, a közeljövő­­ben kerül bemutatóra. Mind­­ezek — Brittennel az élükön — egy új angol nemzeti stí­­lust képviselnek. A nemzeti operáknak egyébként is felvirradni lát­­szik. Ankarában nemrégiben mutatták be az első jele■­­tősebb hazai operát, Adnan Saygun ״ Kerem” című dal­­művét, mely egy régi miszti­­kus török legendát dolgoz fel. Érdekes feljegyezni, hogy az ottani újságok külön kiemelik, hogy az előadás mindvégig­­ török nyelven folyt le... Japán sem akar elmarad­­ni Európa mögött és világ­­ra hozta saját első nemzeti operáját, Osamu Simizu ״ Suzenji meséje” (Suzenji monogatari) c. művét. Ez az opera szintén egy régi, kö­­zépkori legendát dolgoz fel, és szerzője, több-kevesebb sikerrel igyekszik benne egy önálló nemzeti stílust terem­­teni. Témái mindenesetre ja­­pán folklóron alapulnak, habár a kritikusok vélemé­­nye szerint stílusa még erő­­sen hibrid, kevert és kül­­földi befolyást mutat. ZONGORAEST A tel-avivi múzeumban Walter Aufhauser fiatal zongorista adott önálló hang­­versenyt Csiszolt, szolid, jól képzett pianista, igen finom lírai megérzéssel, de egye­­lőre még­­ egyéniség nél­­kül. Kitűnően játszott De­­bussy és Ravel-műveket, nemcsak fölényes techniká­­val, de különösen közvetlen személyes beállításban. Já­­téka még kissé darabos, s nem eléggé felszabadult, de mindenkor megbízható és kiegyensúlyozott Varga Reubén Délameri­­kában. Nemrégiben számol­­tunk be ennek a fiatal he­­gedűművésznek newyorki si­­keréről, most nagy délame­­rikai turnéjáról olvasunk ottani lapokban elragadta­­tott kritikát. Úgy San Paulo­­ban, mint Rio de Janeiroban telt házak előtt játszott Var­­ga Reubén fellép a rádióban és szimfónikus zenekarral is. Pataki László A MAGYAR NYILASVEZÉREK ELFOGATÁSÁNAK REGÉNYE Irta: Lauber-Mih­ajlovics Sándor A dokumentációs iroda­­lom, mely sokszáz kötetben feljegyzi az utókor számá­­ra a zsidó nép háborús szenvedéseit, a közeli hetek­­ben újabb érdekes kötettel fog meggazdagodni. A sajtó alatt lévő dokumentációs kötet egyedülálló a maga nemében, amennyiben nem a zsidók gyilkolásával, ha­­nem a zsidók gyilkosaival foglalkozik. Hitelesen meg­­írja, mily gyáva módon próbáltak megfutamodni ezrek és százezrek gyilko­­sai a felelősségrevonás alól, hogyan húzódtak meg tiro­­li falvak zsupfedeles házai­­ban, hogyan próbálták a kihallgatás során egymásra hárítani a magyarországi zsidók deportációjának fe­­lelősségét és hogyan akar­­tak gondoskodni jövőjük­­ről bankszéfekből ellopott valutával és külföldi részvé­­nyekkel, melyeket maguk­­kal vittek az emigrációba. Ennek a dokumentációs regénynek a szerzője, Him­­ler Márton, az amerikai hadsereg ezredese volt az, aki a Nyugatra menekült magyar minisztereket és nyilas vezéreket felkutatta, letartóztatta és kihallgatá­­suk után Magyarországra szállította. A zsidó nép gyilkosainak letartóztatása, felakasztá­­sa némi elégtétellel szolgált a patakszámra kiontott ár­­tatlan zsidó vérért. Nagyon valószínű, ha Himler ezre­­des fáradhatatlan tevékeny­­sége nem juttatja népünk gyilkosait a bitófára, úgy a magyarországi zsidóirtás teljesen megtorolatlanul ma­­radt volna. Himler ezredes most könyvbe foglalta a nyilasve­­zérek elfogatásával kapcso­­latos élményeit. A könyv­­höz csatolt hiteles okmá­­nyokkal és fényképekkel bizonyítja a magyar kor­­mány felelősségét a hat­­százezer deportált zsidó életéért. A könyvnek külö­nös jelentősége van most, Horthy Miklós volt magyar kormányzó emlékiratainak megjelenése után, aki ár­­tatlanságát próbálja igazol­­ni, Himler ezredes meg­­dönthetetlen adatokkal bi­­zonyítja, hogy a kormány­­zó sajátkezű írásával hoz-HIMLER EZREDES rájárulását adta a hatszáz­­ezer magyar zsidó meggyil­­kolásához. Himler ezredes élettörté­­nete is regényre való anya­­got szolgáltathat. A vere­­bélyi Himler bácsi 11-ik gyereke volt, aki már egész fiatal korában feltűnt gyors felfogóképességével és éles észjárásával. Az akkori kor szellemének megfelelően vallásos nevelést kapott. Szombatonként gyalogszer­­rel kellett megtennie a hét kilométeres utat, a szom­­szédos pásztói polgári isko­­lába, mert apja nem en­­gedte meg, hogy a szom­­batot a vonaton való uta­­zással megszegje. 14 éves korában a buda­­pesti zsidó tanítóképzőbe került. Tanárai nagy jövőt jósoltak a vidéki preparan­­distának. 16 éves korában megnyerte a tanítóképző 10 forintos irodalmi pályadí­ját. De miután Bánócay igazgató úr átadta neki a 10 forintot, egyben az isko­­lától is eltanácsolta. Az eltanácsolás okáról az ezredes úr nem szívesen beszél. Kérdésünkre csak annyit jegyzett meg, hogy az eltanácsolást méltán kit érdemelte. Az iskolából való kicsapás után a kis Him­­ler nem mert szülőfalujá­­ba visszatérni, hanem az irodalmi díjjal néhány hét­­ig a fővárosban ténfergett. Amikor az utolsó forint ma­­radt a zsebében, jegyet váltott Triesztbe, ahol si­­került felvétetni magát se­­gédmunkásként egy kiván­­dorlókat szállító hajóra, mellyel New-Yorkba érke­­zett. Himler ezredes eltérőben az 50 év előtti Amerikába vándorolt zsidóktól, nem a new-yorki konfekcióüze­­mekben keresett vasaló­­munkát, hanem dél felé vet­­te útját és bányamunkával kereste meg kenyerét. A bányamunka már akkor sem tartozott a kimondot­­tan zsidó mesterségekhez.״ A fiatal bányamunkás nemcsak ügyességével tün­­tette ki magát, hanem ki­­váló szervezőképsségével is. Részt vett a munkásmozga­­lomban, s néhány év múlva megszervezett többezer ma­­gyar bányamunkást, akik szövetkezeti alapon tárnát vásároltak. A bánya körül várost alapítottak, melyet vezérük iránti tiszteletből, Himlersvillnek neveztek el. A vállalat erősen virágzott. Rövid idő alatt a város la­­kossága meghaladta a húsz­­ezret és Himler, akinek már gyermekkorában iro­­dalmi hajlamai voltak, „Himlersvilli híradó” címen napilapot adott ki, hogy ez­­által az angolul nem tudó magyar munkásokat a vi­­lág folyásáról tájékoztassa. Az első világháború kö­­vetkeztében fokozott szén­­szükséglet nem várt pros­­peritást hozott a vállalat­­nak, azonban a háború be­­fejeztével, mikor a szén­­szükséglet a felére csök­­kent, a bányák százai tönk­­rementek, s a himlersvilli bányavállalat is áldozatul esett az általános krízisnek. Himler ezután is tovább folytatta a lapkiadást, majd az amerikai kormány meg­­hívására a hadsereg köte­­lékébe lépett. Himler, mint ezredes ke­­rült a második világháború folyamán a Közelkeletre. Tevékenységének részletei egyelőre nem hozhatók nyil­­vánosságra. Azonban már 1945-ben tudák Magyaror­­szágon, hogy a Nyugatra menekült háborús bűnöző­­ket ő szállította vasraver­­ve a budapesti repülőtérre. Himler ezredes neve abban az időben valóságos varázs­­ige volt a magyar zsidóság között. Nem titkolt kán­­örömmel árulták el egymás­­nak, hogy: „Holnap hozzák őket”. „Már Himler kezé­­ben vannak”, fitt-nappallá téve kuta­­tott utánuk, mert nem hagyta őt nyugodni 47 köz­­vetlen családtagjának és a 600.000 magyar zsidó test­­vérének kiontott vére. Ezeknek a menekült nyi­­lasoknak a kézrekerítése nem tartozott a könnyű fel­­adatok közé. A könyvében megírt részletek fantaszti­­kus detektívregényként csengenek, pedig a könyv minden szava hites való­­ság. A könyv megírására már régen készült, de Izraelbe jött, hogy az utolsó simitá­­sokat végezze rajta. A Him­­ler könyv sajtó alá rendezé­­sét a Magyar származású Zsidók Cion-hegyi Emlék­­múzeumának kuratóriuma intézi. Himler ezredes az összes birtokában lévő ok­­mányokat és hiteles fény­­képfelvételeket az Emlék­­múzeum rendelkezésére bo­­csátotta. (V*” Ezzel az akciónkkal ' ... lehetőséget akarunk nyújtani minden háziasszonynak, hotelnek és étteremnek, hogy ágy-, asztal- és fehérnemüszükségletét fedezze. KONYHATÖRÜLKÖZŐ ־L4®'2®0 k,próbé, kockás, beszegve és minőség 3.950 akasztóval ellátva­­.595 PÁRNAHUZAT AGYHUZAT jó minőség, házikészítményű minden nagyságban minőség 60/80 50/70 50/50 160/200 150/200 140/200 2.480 1.690 1 350 12.850 11.750 9.980 ___ _ A FROTTÍR TÖRÜLKÖZŐ FROTTÍR TÖRÜLKÖZŐ nagy választékban, színen, kb. 50/100 1ó minőség­­.985 I­­.SfiO 1.650 1.150 _______________ A FEHÉR FÉRFIING _______________ poroz, csikós, amerikai, vagy svájci gallérral, zseb­­bel, részben a közismert ״ KITAN”-minőség _________________ 6,950 5,950 4,500_________3,980 ________________A FEHÉR NŐI BLÚZ _________________ pupiin, piké, sport­, vagy amerikai gallérral, rész­­ben a közismert ״ KITAN’-minőség ___________________________5.500 3.950 2.980 A FEHÉR NŐI NADRÁG A FEHÉR KOMBINE sármőz, sima, perez, sármőz, sima, csipkével, vagy vagy mőselyemmíntás anélkül, kitűnő kidolgoz*» —.595 —.498 —.395 1290 1.12» —.985 NŐI HÁLDING sármőz, különböző kivitelben 4.500 8.490 2.980 Hatalmas menniségű ZSEBKENDŐ női (nylonból is) férfi és gyermek —,795 —,395_____________—,225 —,100

Next