Uj Kelet, 1955. december (36. évfolyam, 2229-2254. szám)
1955-12-09 / 2236. szám
Köd Németország felett éj Rapallo felé? A genfi konferencia kimenetele komoly ijedelmmel tölti el úgy az angol, mint az amerikai külügyminisztériumokat. A nyugati államférfiak attól tartanak, hogy a konferencia kudarca nemcsak — amint azt a hétvégi berlini tüntetések bizonyítják — a négyhatalmi tárgyalásokat diszkrimi-álták a német nép szemében, hanem alkalmasint megnyitották az utat egy külön orosz-német megegyezés felé. Ebben nincs semmi meglepő. A német újjáegyesítést illetőleg, 1949 óta a Nyugatnak nem volt konkrét politikája, mert diplomáciájának egyetlen célja a nyugatnémet hadsereg megteremtésében merült ki. Az volt az elgondolásuk, hogy, amint Németország felfegyverzése befejezett tény lesz, hozzákapcsolják a nyugati védelmi szervezetekhez, miután az újjáegyesítést a fegyveres erőre alapított pozíciókból lehet majd megtárgyalni. Az elmúlt három év eseményei élénken illusztrálják ezen érvelés tarthatatlanságát és a háború befejezése óta most először van komoly esély arra, hogy Bonn kénysze-hogy ez bekövetkezzék? A legjobb biztosíték ellene, mint azzal dr. Adenauer nagyon is tisztában van, a Nato-ba szervesen beintegrált német hadsereg gyors megteremtése lenne. Ám ezen a téren kínosan lassú a haladás. Ma már elismerik, hogy a tervezett, 500 ezer főnyi számot, még alegkedvezőbb körülmények között sem fogják elérni 1960-ig. Végeláthatatlan huzavonák obstruálják a törvényhozást , és Adenauer már nem rendelkezik a döntő kétharmad szótöbbséggel a Bundestagban. Az új federalista költségvetésben, a kabinet kebelén belül egyre fokozódó presszió a hadiköltségvetést arra az összegre korlátozta, amelyet a köztársaság előzőleg a szövetséges hadseregek megszállási költségeire fizetett. A német nagyipar, amely kemény csatát vív a nyugati export-vásártereken, pillanatanyilag ellene htve lesz egyezségre lépni Oroszországgal. A német hadsereg mielőbbi felállítását követelő nagy sietségünkben sutbadobtunk minden biztosítékot. Az az ellenőrzési tervezet, amelyet az Európai Védközösség a német militarizmus ellen kidolgozott sohasem volt különösen megnyugtató, és a biztosítékok, amiket a Párizsi Szerződés nyújt, csaknem nem létezők. A nyugatnémet atomikus fegyvergyártás és az újonnan kreált német hadsereg létszámának ellenőrzési biztosítékai ugyancsak tisztára formaszerűek. A német föderális köztársaság önálló állam: akkor hagyhatja ott a Nato-t (északatlanti védelmi szervezet), amikor akarja. De a hadseregét továbbra is megtarthatja. Azáltal, hogy hozzájárult az Oroszországgal való követcseréhez, Nyugatnémetország Moszkvát egyedülálló tárgyalási pozícióba juttatta. Az összes nagyhatalmak közül Oroszország az egyetlen, amely úgy Nyugat, mint Keletnémetországgal diplomáciai kapcsolatot tart fenn. A talaj tehát elő van készítve a kiárusításra, ne. És, ha az alternatívákat helyesen megmagyaráznák, vájjon más lenne a válasz Nagybritanniában? Mennyire ismert a tény, hogy az Mert ezzel a ténnyel szembe kell nézni. Pillanatnyilag Nyugatnémetország mindkét fő pártja szilárdan ellenez minden olyan újjáegyesítési tervet, amely nem épül a szabad választások alapján. De semmi biztosítékunk nincs arranézve, hogy álláspontjuk nem fog megváltozni. Előbb utóbb el fog jönni az idő, amikor elfogadják Oroszország tervét, amelynek lényege az egyesült legfelsőbb német tanács. Eszerint a két Németország politikai szisztémája változatlan maradna, de kormányaik laza konföderációban egyesülnének. A Nyugatnak fel kell készülnie erre az eshetőségre, és most, hogy politikánk véglegesen holtpontra jutott, újat kell találnunk. Két nyilvánvaló lehetőség van. Az első — véglegesíteni Németország felosztását és módot találni arra, hogy Bonnt visszavonhatatlanul lekössük a Nyugat mellé. Kérdés azonban, hogy ez a politika még keresztülvihető-e? Nyugatnémetország most, hogy katonai és ipari potenciáljának ismét birtokában van, nem hajlandó elfogadni szuverenitásának korlátozását. A második alterna-• két brit hadosztáály, melyet a londoni megegyezés értelmében kötelesek vagyunk Németországban tartani, tulajdonképpen nem az orosz invázió, hanem a német militarizmus ellen való biztosíték? Hajlandók vagyunk ezt a biztosítékot kiterjeszteni az esetre is, ha a németek elfogadják az újjáegyesítést Oroszország feltételei szerint nillva, gondosan megvizsgálni Molotov genfi pozícióit. Az osztrák minta szerinti megoldás ma már nyilván nem felel meg Oroszországnak, de, amint az egyesült német tanács elvét elfogadnánk, bizonyára volna helye a tárgyalásoknak. Bármily kínos, előbb-utóbb szembe kell nézni Keletnémetország de facto elismerésével is. És kívánatosabb, hogy a Nyugat egységesen tegye meg az engedményeket, semmint azokra Nyugatnémetország elválasztva kényszerüljön. Lehetséges, hogy léteznek más megoldások is. De nyilván valamennyi veszéllyel és nehézségekkel jár. Az egyetlen fényűzés, amelyet a Nyugat nem engedhet meg magának: a jelenlegi, ami nem más, mint az alaptalan reményekre épített tárgyalások. Ragaszkodni ahhoz, mint azt jelenleg tesszük, hogy Németország egyesítése szabad választások alapján történjék, hogy azután Németország visszanyerje teljes szuverenitását — olyan naivitás, ami csak Moszkva malmára hajtja a vizet. Molotov szántszándékkal akadályozott meg mindennemű egyezményt Genf- Antimilitarista német közvélemény Van-e valószínűség arra, van a nagymérvű hadiprogramnak, bár a keleti piacok feltárásával álláspontjuk megváltozhat. Magában a német nép körében egyre jobban terjed az antimilitarista felfogás: az elmúlt héten nyilvánosságra hozott információ azt mutatja, hogy az új német hadseregbe jelentkező 160 ezer önkéntes, 13 százalék kivételével, kiszolgált katona. A német politika hajtóereje még ma is egyedül dr. Adenauer. De az elmúlt hónapokban ő is komoly engedménytételekre kényszerült. Moszkvai útja és a hadifoglyokra vonatkozó megegyzése azt bizonyították, hogy külön tárgyalások révén legalább valamit el lehet érni. Ezt az érvelést a genfi kudarc csak megerősítette. Nyilvánvaló, hogy ameddig dr. Adenauer él, a döntés pillanata elodázható. De azután? Tíz éves erőfeszítés után, mik a tényleges biztosítékaink a német militarizmus feltámadása ellen? Hogyan és mikor? A Saar-vidéki fiaskó osan azt kinyánták, hogy függetlenek maradjanak és fogadják el a Statútumot. Az ezt kidolgozó német és francia kormányok egy pillanatra sem tételezték fel, hogy a Saar el fogja utasítani az európai formulát és álláspontjukat osztotta az amerikai és az angol külügyminisztérium is. Ennek dacára már a népszavazás megindulásakor nyilvánvaló volt, hogy az irredenta erők fognak diadalmaskodni. Mi a garancia arra nézve, tette fel a kérdést a Le Monde, hogy ha Németországnak ténylegesen egy hasonló választás lehetőségét adnák meg, nem jutna-e hasonló döntésre és nem mondana-e le a Nyugattal való kapcsolatairól és kötelezettségeiről? És jó lenne, ha ennél a frontnál megállnánk és — amíg még az idő — megfontolás alá vennénk egy kérdést, amit nem tettünk fel a hidegháború megindulás óta. Várjon a Nyugat ténylegese kivánja-e Németország újjáegyesítését? Ezt a kérdést, melyet a német felfegyverzés elhomályosított, sohasem tették fel a három nyugati nagyhatalom választó közönsége előtt. Franciaországban a válasz bizonyosan neca len-Itt a franciáik felhozzák a Saar intő példáját. A Saar volt az „európai” kísérlet próbamezeje. A Saar-vidékiek gazdasági érdekei vilá i£lll=lll=lll=ll=lll=lll=lll=lll=lll= | ״ Keresztény" voltam Európában SALAMON MIHÁLY riportregénye a jövő héten megjelenik. A könyv néhány fejezetének címe: • Nemzetközi lépcsőház • Ott ahol a hatos megáll • Éjféli elbeszélés • Búcsú a múlttól • ״ Fehér éjszakák" • Felmentem magam a csillagviselés alól • A ״ próbaszálltmányoa • Keresztény nyaraló lakást keres • Csoda a hegyen • Ki a gettóból • Keresztények leszünk • Idill a Svábhegyen • Takácsné mindent tud • Ferenczy alezredes ״ megtérése" • Történet a bunkerből. • Humor a Vadászban • Városmajori éjszaka • A mi nyilasaink • ״ Megjöttek a rokonok" • Orosz hangszóró hangját hozza a szél A könyv ára 2.500 font. Külföldön 1.50 dollár. Biztosítsa példányát az Új Kelet lapkihordója útján ilUEIIIEIIIEIIIEIIEIIIEIllEILEIIIEI kozmetika 1* CM CP |------------------------METHOD. GENfiVE-PARIS | Egyéni arcápolás a legmodernebb gépem«* mód*!»״* Peeling. — Cellulite kezelés Külföldi hormon- és vitamin-készítmények, pakolások. I# AQi AT Ifi AI A T•־^׳ BICÁRON Bet IL IvUKLAI VlULA derech hanicachon u4. 9«. (33-as autóbusz végállomása.) Chanukára Uj KELET-KÖNYVCSOMAGOT AJÁNDÉKOZZON! CSAK DECEMBER 31-IG 15 könyvet kap IL 15.900-0■* il. 87.500 helyett Es jött a fergeteg Moulin Rouge I. II. fizve Moulin Rouge III. IV. fizve Ne félj, szolgám Jákob Jericho ostroma Ige-Mige Akinek tolják a szekerét Na? Egy szélhámos naplója Tel-Aviv ostroma Canaris admirális Sortűz Bét Nabhallánál Legszebb Írásai A Ciceró-ügy Don Camillo kis világa 1. JOEL PALGI: 2. PIERRE LA MURE: 3. PIERRE LA MURE: 4. KACZER ILLÉS: 5. KACZÉR ILLÉS: 6. KISHONT FERENC: 7. KISHONT FERENC: 8. KISHONT FERENC: 9. S. GUITRY: 10. DIAMANT ELEMÉR: 11. DIAMANT ELEMÉR: 12. DIAMANT ELEMÉR: 13. STEFAN ZWEIG: 14. L. MOYZISCH: 15. G. GUARESCHI: Előfizetőknek külön kedvezmény: megbízottainknál három havi részletben fizethető. Postai megrendelésnél 500 pluza költséget számítunk fel. A könyvek külön-külön csak a rendes bolti áron kaphatók.^vwww«wwwwwwerfwwvwwe ben, mert tudatában van annak hogy az idő Oroszország oldalán áll és stratégiáját arra a feltevésre hatírozza, hogy a Nyugat ezt nem hajlandó tudomásul venni. Mert Oroszország számára Genf csak egy jól kiszámított lépés volt a német-szovjet alkuban, egy további mérföldkő a Rapallo felé vezető úton. És ,mint 1922-ben, az utat a Nyugat jószándéka, de minden realitástól távolálló logikája kövezi. (The New Statesman l & Nation) C UUstian Di&cnak yowlfai vannak 000 Párizs és New-York szenzációja: Ellopták a tavaszi párizsi modelleket Dr. Jules Letourneur, a híres párizsi ügyvéd terjedelmes iratköteget nyújtott át New-York főállamügyészének. — Kit képvisel? — kérdezték az újságírók az alacsony, őszhajú emberkét. —Ó , csak néhány párizsidivatcéget... — válaszolta az ügyvéd tartózkodóan. Mikor azonban a newyorki újságírók megtudták, hogy a pert Christian Dior, madame Fath, Jeanne Lanvin és Jean Patou, vagyis a négy legnagyobb párizsi divatház nevében nyújtották be Frederic Milton new yorki modellruha-gyáros ellen, kész volt a nagy szenzáció. A párizsi divatcsászárok és császárnők 500 millió frank kártérítést kérnek amerikai kollégájuktól, aki lemásoltatta védett ruhamodelljeiket. Más szóval: Frederic Milton, kémei útján ellopta a nagy párizsi divatcégek 1956 évi tavaszi modelljeit... Hogyan lopták el a modelleket? Maitre Letourneur, a híres párizsi ügyvéd, bármenynyire is tartózkodó volt és bármennyire is igyekezett elkerülni, hogy az ügyből amerikai szenzáció legyen, kénytelen volt sajtókonferencián beszámolni az ״ üzemi kémkedésről”. Előadásából és a periratokból kitűnt hogy az amerikai gyáros kilenc tagot számláló ״ kémkülönítményt” szabadított Párizsra. A ״ kémnők" semmiben sem különböztek a többi elegáns, milliomos amerikai turistanőktől és sikerül befurakodniok azokra a zártkörű divatbemutatókra, amelyeken csak egészen kiváltságos személyek vehettek részt. — Ezután már minden egyszerűen ment — mondta dr. Letourner — az egyik "kémnő" csak a ruhaujjakat figyelte, a másik a kivágásokat és így tovább, minden egyes kémnő a bemutatott modelleknek csak egy, bizonyos részét figyelte és jegyezte fel magának. Este azután a kilenc hölgy összeült egy szállodai szobában és aránylag egészen rövid idő alatt rekonstruálták a modelleket. A le havrei kikötőből pár nap múlva kilenc bájos, elegán hölgyet vitt vissza az óceánjáró hajó az Egyesült Államokba. Alig telt el két hét és Frederic Milton is divatbemutatót rendezett a Waldorf- Astoriában, a szezon legsikerültebb és legelegánsabb divatbemutatóját. A legszebb manekinek mutatták be a tavaszi szezon álomdelljeit. De nem olyan fantasztikusan magas árakat kell ezekért az amerikai „párizsi” modellekért fizetni, mint Christian Diornál, vagy Jacques Fathnál, hanem a newyorki piac szokásai szerint már húsz dollártól felfelé kaphatók. A jelszó: szépet, jót és elegánsat — olcsón. A kémelhárító szolgálat működésbe lép Dior magánkívül volt, amikor elolvasta newyorki ügynökének a helyzetjelentését. — Ma csak madame S- nek állok rendelkezésére, — kiáltotta. Pár óra múlva nála volt madame S., egy energikus, élete delén lévő hölgy, a párizsi „divat-kémelhárító szolgálat” feje. Madame S-t a titokzatosság félhomálya veszi körül. A szakmában se nagyon ismerik. Dior már sokszor vette igénybe szolgálatait és tökéletesen megbízik benne. Dior legalább a veszett fejsze nyelét akarta megmenteni: utasítást adott madame S-nek, állapítsa meg, hogyan sikerült a konkurrenciának a komplikált, összekuszált és raffinált szabásmintákhoz hozzájutni, azokat olyan rövid idő alatt rekonstruálni, hogy még az eredeti modelleknek New Yorkiba való megérkezése előtt sikerült Frederic Millonnak piacra dobni a maga "párizsi" modelljeit. Madame S. detektivserege működésbe lépett. Emberei ellepték a nagy szalonokat. Varróleányok, elárusítónők, raktárnokok, soffőrök és könyvelők képében igyekeztek madame S. detektivei kifürkészni, kik segítettek az amerikai "divatkémnöknek". Az egyik detektivnek szerencséje volt: megismerkedett a Dior-cég főkönyvelőjével. Több bisztró-látogatás után a főkönyvelő elmondta, milyen kedves amerikai turistanőkkel ismerkedett meg. A kémnők taktikája és munkamódszere — Ezek a lányok úgy öszszebarátkoztak, mintha sziámi ikrek lettek volna — mondta, — még férfiak miatt sem vesztek össze egymással. A detektívnek sikerült mindent megtudnia a bájos amerikai lányokról, míg végül sikerült teljesen megállapítani ״ taktikájukat és munkametódusukat”. Mindegyik amerikai kémhölgynek sikerült más-más nagy divatházban ״ barátra” szert tennie. Igazgatótól szabaszig minden fontos pozíciót betöltő személy képviselve volt a ״ barátok” között, akiknek fő feladatuk az volt, hogy a pontos megbízatással érkező ״ divatkémnőknek” legalább belépőjegyet biztosítsanak a legexkluzívebb divatbemutatókra is. Ragyogóan öltözködtek, szépek voltak, tartózkodóan viselkedtek, úgyhogy semmiben sem különböztek az amerikai milliomosok feleségeitől, vagy a gazdag tengerentúli bevásárlóktól. A többi azután már magától ment. Behatóan figyelték és tanulmányozták a bemutatott modellek azon részét, amelyre megbízásuk szólt és a látottakat kitörülhetetlenül ״ feljegyezték" agyukban. Mit használt azután, hogy a szerelmes ״ bűntársakat” azonnali hatállyal elbocsátották? A ״ kémelhártó szolgálat" jelentése alapján a nagy divatszalonok még jobban titkolják jövendő divatterveiket, szalonjaik tervező osztályait hermetikusan elzárták és útnak indították New-Yorkba az ügyvédjüket... Milton úr csak mosolyog Christian Dior tovább ment: hatalmas összegre bebiztosította az 1956 évi őszi modell kreációit a londoni Lloyds biztosító társa- Ságnál, amely mint ismeretes, óceáni szörnyek támadásától, hamis fogsorok elvesztéséig mindent bebiztosít De a tavaszi modellekkel már elkésett Dior mester... Frederic Milton is nyilatkozott. A modelljei — mondotta —, ha csak kis részletekben is, de eltérnek a párizsi modellektől és különben is... Milton úr nem fejezte be a mondatot és furcsán mosolygott. Mikor azután kérték, hogy fejezze be mondatát, beismerte... különben is olyan sokat keresett már ezen az üzleten, hogy nem nagyon érdekli őt a párizsi kollégák kártérítési pere... És ehhez még hozzájárul az ingyenreklám, amiért külön köszönetet mondott a párizsi divatcsászároknak. Kis mit mondanak & newyorkiak? — Kémkedés... lopás... ezek csúnya szavak — finyáskodik az egyik newyorki társaságbeli hölgy — elvégre nekünk is vannak kiváló szabászaink. Mis van valami, amit Dior és társai megtanulhatnak Amerikában. Úgy is lehet milliókat keresni, ha az ember a millióknak és nem csak a kiváltságos milliómosoknak dolgozik... 1955 XH 9 Új Kelet