Uj Kelet, 1955. december (36. évfolyam, 2229-2254. szám)

1955-12-09 / 2236. szám

Köd Németország felett éj Rapallo felé? A­ genfi konferencia kime­netele komoly ijedelmmel tölti el úgy az angol, mint az amerikai külügyminisz­­tériumokat. A nyugati ál­­lamférfiak attól tartanak, hogy a konferencia kudar­­ca nemcsak — amint azt a hétvégi berlini tüntetések bizonyítják — a négyhatal­­mi tárgyalásokat diszkrimi-­­álták a német nép szemé­­ben, hanem alkalmasint megnyitották az utat egy külön orosz-német megegye­­zés felé. Ebben nincs sem­­mi meglepő. A német újjá­­egyesítést illetőleg, 1949 óta a Nyugatnak nem volt kon­­krét politikája, mert diplo­­máciájának egyetlen célja a nyugatnémet hadsereg meg­­teremtésében merült ki. Az volt az elgondolásuk, hogy, amint Németország felfegy­­verzése befejezett tény lesz, hozzákapcsolják a nyugati védelmi szervezetekhez, mi­­után az újjáegyesítést a fegyveres erőre alapított pozíciókból lehet majd meg­­tárgyalni. Az elmúlt három év eseményei élénken il­­lusztrálják ezen érvelés tarthatatlanságát és a há­­ború befejezése óta most először van komoly esély arra, hogy Bonn kénysze-hogy ez bekövetkezzék? A legjobb biztosíték ellene, mint azzal dr. Adenauer nagyon is tisztában van, a Nato-ba szervesen beinteg­­rált német hadsereg gyors megteremtése lenne. Ám ezen a téren kínosan lassú a haladás. Ma már elisme­­rik, hogy a tervezett, 500 ezer főnyi számot, még a­­legkedvezőbb körülmények között sem fogják elérni 1960-ig. Végeláthatatlan hu­­za­vonák obstruálják a tör­­vényhozást , és Adenauer már nem rendelkezik a dön­­tő kétharmad szótöbbség­­gel a Bundestagban. Az új federalista költségvetésben, a kabinet kebelén belül egyre fokozódó presszió a hadiköltségvetést arra az összegre korlátozta, ame­­lyet a köztársaság előzőleg a szövetséges hadseregek megszállási költségeire fi­­zetett. A német nagyipar, a­­mely kemény csatát vív a nyugati export-vásártere­­ken, pillanatanyilag ellene h­tve lesz egyezségre lépni Oroszországgal. A német hadsereg mi­­előbbi felállítását követelő nagy sietségünkben sutbadob­tunk minden biztosítékot. Az az ellenőrzési tervezet, amelyet az Európai Védkö­­zösség a német militariz­­mus ellen kidolgozott soha­­sem volt különösen meg­­nyugtató, és a biztosítékok, amiket a Párizsi Szerződés nyújt,­­ csaknem nem­ lé­­tezők. A nyugatnémet ato­­mikus fegyvergyártás és az újonnan kreált német had­­sereg létszámának ellenőr­­zési biztosítékai ugyancsak tisztára formaszerűek. A német föderális köztársaság önálló állam: akkor hagy­­hatja ott a Nato-t (észak­­atlanti védelmi szervezet), amikor akarja. De a hadse­­regét továbbra is megtart­­hatja. Azáltal, hogy hozzá­­járult az Oroszországgal va­­ló követcseréhez, Nyugat­­németország Moszkvát egye­dülálló tárgyalási pozícióba juttatta. Az összes nagyha­­talmak közül Oroszország az egyetlen, amely úgy Nyu­­gat, mint Keletnémetország­­gal diplomáciai kapcsolatot tart fenn. A talaj tehát elő van készítve a­­ kiárusí­­tásra, ne. És, ha az alternatívákat helyesen megmagyaráznák, vájjon más lenne a válasz Nagybritanniában? Mennyi­­re ismert a tény, hogy az Mert ezzel a ténnyel szem­­be kell nézni. Pillanatnyi­­lag Nyugatnémetország mindkét fő pártja szilárdan ellenez minden olyan újjá­­egyesítési tervet, amely nem épül a szabad válasz­­tások alapján. De semmi biztosítékunk nincs arra­­nézve, hogy álláspontjuk nem fog megváltozni. Előbb utóbb el fog jönni az idő, a­­mikor elfogadják Oroszor­­szág tervét, amelynek lénye­­ge az egyesült legfelsőbb német tanács. Eszerint a két Németország politikai szisztémája változatlan ma­­radna, de kormányaik laza konföderációban egyesülné­­nek. A Nyugatnak fel kell készülnie erre az eshetőség­­re, és most, hogy politikánk véglegesen holtpontra ju­­tott, újat kell találnunk. Két nyilvánvaló lehetőség van. Az első — véglegesíte­­ni Németország felosztását és módot találni arra, hogy Bonnt visszavonhatatlanul lekössük a Nyugat mellé. Kérdés azonban, hogy ez a politika még keresztülvi­­he­tő-e? Nyugatnémetország most, hogy katonai és ipari potenciáljának ismét birtoká­ban van, nem hajlandó elfo­­gadni szuverenitásának korlá­tozását. A második alterna-• két brit hadosztáály, me­­lyet a londoni megegyezés értelmében kötelesek va­­gyunk Németországban tar­­tani, tulajdonképpen nem az orosz invázió, hanem a német militarizmus ellen való biztosíték? Hajlandók vagyunk ezt a biztosítékot kiterjeszteni az esetre is, ha a németek elfogadják az új­­jáegyesítést Oroszország fel­­tételei szerint n­illva, gondosan megvizsgál­­ni Molotov genfi pozícióit. Az osztrák minta szerinti megoldás ma már nyilván nem felel meg Oroszország­­nak, de, amint az egyesült német tanács elvét elfogad­­nánk, bizonyára volna he­­lye a tárgyalásoknak. Bár­­mily kínos, előbb-utóbb szembe kell nézni Keletné­­metország de facto elisme­­résével is. És kívánatosabb, hogy a Nyugat egységesen tegye meg az engedménye­­ket, semmint azokra Nyu­­gatnémetország elválasztva kényszerüljön. Lehetséges, hogy léteznek más megoldások is. De nyil­­ván valamennyi veszéllyel és nehézségekkel jár. Az egyetlen fényűzés, amelyet a Nyugat nem engedhet meg magának: a jelenlegi, ami nem más, mint az alap­­talan reményekre épített tárgyalások. Ragaszkodni ahhoz, mint azt jelenleg tesszük, hogy Németország egyesítése szabad választá­­sok alapján történjék, hogy azután Németország vissza­­nyerje teljes szuverenitását — olyan naivitás, ami csak Moszkva malmára hajtja a vizet. Molotov szántszándék­­kal akadályozott meg min­­dennemű egyezményt Genf- Anti­militarista német közvélemény Van-e valószínűség arra, van a nagymérvű hadiprog­ramnak, bár a keleti piacok feltárásával álláspontjuk megváltozhat. Magában a német nép körében egyre jobban terjed az antimilita­­rista felfogás: az elmúlt hé­­ten nyilvánosságra hozott információ azt mutatja, hogy az új német hadsereg­­be jelentkező 160 ezer ön­­kéntes, 13 százalék kivételé­­vel, kiszolgált katona. A né­­met politika hajtóereje még ma is egyedül dr. Adenauer. De az elmúlt hónapokban ő is komoly engedményté­­telekre kényszerült. Moszk­­vai útja és a hadifoglyokra vonatkozó megegyzése azt bizonyították, hogy külön tárgyalások révén legalább valamit el lehet érni. Ezt az érvelést a genfi kudarc csak megerősítette. Nyilván­­való, hogy ameddig dr. Ade­­nauer él, a döntés pillanata elodázható. De azután? Tíz éves erőfeszítés után, mik a tényleges biztosítékaink a német militarizmus feltá­­madása ellen? Hogyan és mikor? A Saar-vidéki fiaskó­ ­osan azt kinyánták, hogy függetlenek maradjanak és fogadják el a Statútumot. Az ezt kidolgozó német és francia kormányok egy pil­­lanatra sem tételezték fel, hogy a Saar el fogja uta­­sítani az európai formulát és álláspontjukat osztotta az amerikai és az angol kül­­ügyminisztérium is. Ennek dacára már a népszavazás megindulásakor nyilvánvaló volt, hogy az irredenta erők fognak diadalmaskodni. Mi a garancia arra nézve, tette fel a kérdést a Le Monde, hogy ha Németor­­szágnak ténylegesen egy hasonló választás lehetősé­­gét adnák meg, nem jutna-e hasonló döntésre és nem mondana-e le a Nyugattal való kapcsolatairól és köte­­lezettségeiről? És jó lenne, ha ennél a frontnál megállnánk és — amíg még az idő — meg­­fontolás alá vennénk egy kérdést, amit nem tettünk fel a hideg­háború megin­­dulás óta. Várjon a Nyugat ténylegese kivánja-e Német­­ország újjáegyesítését? Ezt a kérdést, melyet a német felfegyverzés elhomályosí­­tott, sohasem tették fel a három nyugati nagyhata­­lom választó közönsége előtt. Franciaországban a válasz bizonyosan neca len-Itt a franciáik felhozzák a Saar intő példáját. A Saar volt az „európai” kísérlet próbamezeje. A Saar-vidéki­­ek gazdasági érdekei vilá­ i£lll=lll=lll=ll=lll=lll=lll=lll=lll= | ״ Keresztény" voltam Európában SALAMON MIHÁLY riportregénye a jövő héten megjelenik. A könyv néhány fejezeté­­nek címe: • Nemzetközi lépcsőház • Ott ahol a hatos megáll • Éjféli elbeszélés • Búcsú a múlttól • ״ Fehér éjszakák" • Felmentem magam a csillag­­viselés alól • A ״ próbaszálltmányoa • Keresztény nyaraló lakást keres • Csoda a hegyen • Ki a gettóból • Keresztények leszünk • Idill a Svábhegyen • Takácsné mindent tud • Ferenczy alezredes ״ meg­­térése" • Történet a bunkerből. • Humor a Vadászban • Városmajori éjszaka • A mi nyilasaink • ״ Megjöttek a rokonok" • Orosz hangszóró hangját hozza a szél A könyv ára 2.500 font. Külföldön 1.50 dollár. Biztosítsa példányát az Új Kelet lapkihordója útján ilUEIIIEIIIEIIIEIIEIIIEIllEILEIIIEI kozmetika 1* CM CP |------------------------­METHOD. GENfiVE-PARIS | Egyéni arcápolás a legmodernebb gépem«* mód*!»״* Peeling. — Cellulite kezelés Külföldi hormon- és vitamin-készítmények, pakolások. I# AQi AT Ifi AI A T•־^׳ BICÁRON Bet IL IvUKLAI VlULA derech hanicachon u4. 9«. (33-as autóbusz végállomása.) Chanukára Uj KELET-KÖNYVCSOMAGOT AJÁNDÉKOZZON! CSAK DECEMBER 31-IG 15 könyvet kap IL 15.900-0■* il. 87.500 helyett Es jött a fergeteg Moulin Rouge I. II. fizve Moulin Rouge III. IV. fizve Ne félj, szolgám Jákob Jericho ostroma Ige-Mige Akinek tolják a szekerét Na? Egy szélhámos naplója Tel-Aviv ostroma Canaris admirális Sortűz Bét Nabhallánál Legszebb Írásai A Ciceró-ügy Don Camillo kis világa 1. JOEL PALGI: 2. PIERRE LA MURE: 3. PIERRE LA MURE: 4. KACZER ILLÉS: 5. KACZÉR ILLÉS: 6. KISHONT FERENC: 7. KISHONT FERENC: 8. KISHONT FERENC: 9. S. GUITRY: 10. DIAMANT ELEMÉR: 11. DIAMANT ELEMÉR: 12. DIAMANT ELEMÉR: 13. STEFAN ZWEIG: 14. L. MOYZISCH: 15. G. GUARESCHI: Előfizetőknek külön kedvezmény: megbízottaink­­nál három havi részletben fizethető. Postai megren­­delésnél 500 pluza költséget számítunk fel. A köny­­vek külön-külön csak a rendes bolti áron kaphatók.­­^vwww«wwwwww­erfwwvwwe ben, mert tudatában van annak hogy az idő Oroszország oldalán áll és stratégiáját arra a feltevés­­re hatírozza, hogy a Nyu­­gat ezt nem hajlandó tu­­domásul venni. Mert Orosz­­ország számára Genf csak egy jól kiszámított lépés volt a német-szovjet alku­­ban, egy további mérföldkő a Rapallo felé vezető úton. És ,mint 1922-ben, az utat a Nyugat jószándéka, de minden realitástól távolálló logikája kövezi. (The New Statesman l & Nation) C UUstian Di&cnak yowlfai vannak 000 Párizs és New-York szenzációja: Ellopták a tavaszi párizsi modelleket Dr. Jules Letourneur, a híres párizsi ügyvéd terje­­delmes iratköteget nyújtott át New-York főállamügyészé­­nek. — Kit képvisel? — kér­­dezték az újságírók az ala­­csony, őszhajú emberkét. —Ó , csak néhány párizsi­­divatcéget... — válaszolta az ügyvéd tartózkodóan. Mikor azonban a new­­yorki újságírók megtudták, hogy a pert Christian Dior, madame Fath, Jeanne Lan­­vin és Jean Patou, vagyis a négy legnagyobb párizsi divatház nevében nyújtot­­ták be Frederic Milton new yorki modellruha-gyáros el­­len, kész volt a nagy szen­­záció. A párizsi divatcsászá­­rok és császárnők 500 millió frank kártérítést kérnek amerikai kollégájuktól, aki lemásoltatta védett ruha­­modelljeiket. Más szóval: Frederic Milton, kémei út­­ján ellopta a nagy párizsi divatcégek 1956 évi tavaszi modelljeit... Hogyan lopták el a modelleket? Maitre Letourneur, a hí­­res párizsi ügyvéd, bármeny­­nyire is tartózkodó volt és bármennyire is igyekezett elkerülni, hogy az ügyből amerikai szenzáció legyen, kénytelen volt sajtókonfe­­rencián beszámolni az ״ üze­­mi kémkedésről”. Előadásá­­ból és a periratokból kitűnt hogy az amerikai gyáros ki­­lenc tagot számláló ״ kémkü­­lönítményt”­ szabadított Pá­­rizsra. A ״ kémnők" semmi­­ben sem különböztek a töb­­bi elegáns, milliomos ame­­rikai turistanőktől és sike­­rül befurakodniok azokra a zártkörű divatbemutatók­­ra, amelyeken csak egészen kiváltságos személyek ve­­hettek részt. — Ezután már minden egyszerűen ment — mondta dr. Letourner — az egyik "kémnő" csak a ruhaujja­­kat figyelte, a másik a kivá­­gásokat és így tovább, min­den egyes kémnő a bemuta­­tott modelleknek csak egy, bizonyos részét figyelte és jegyezte fel magának. Este azután a kilenc hölgy össze­­ült egy szállodai szobában és aránylag egészen rövid idő alatt rekonstruálták a modelleket. A le­ havrei kikötőből pár nap múlva kilenc bájos, ele­­gán hölgyet vitt vissza az óceánjáró hajó az­ Egyesült Államokba. Alig telt el két hét és Fre­­deric Milton is divatbemu­­tatót rendezett a Waldorf- Astoriában, a szezon legsi­­kerültebb és legelegánsabb divatbemutatóját. A leg­­szebb manekinek mutatták be a tavaszi szezon álom­­delljeit. De nem olyan fan­­tasztikusan magas árakat kell ezekért az amerikai „párizsi” modellekért fizet­­ni, mint Christian Diornál, vagy Jacques Fathnál, ha­­nem a newyorki piac szoká­­sai szerint már húsz dollár­­tól felfelé kaphatók. A jel­­szó: szépet, jót és elegánsat — olcsón. A kémelhárító szolgálat működésbe lép Dior magánkívül volt, a­­mikor elolvasta newyorki ügynökének a helyzetjelen­tését. — Ma csak madame S- nek állok rendelkezésére, — kiáltotta. Pár óra múlva nála volt madame S., egy energikus, élete delén lévő hölgy, a pá­­rizsi „divat-kémelhárító szol­­gálat” feje. Madame S-t a titokzatosság félhomálya ve­­szi körül. A szakmában se nagyon ismerik. Dior már sokszor vette igénybe szol­­gálatait és tökéletesen meg­­bízik benne. Dior legalább a veszett fejsze nyelét akarta meg­­menteni: utasítást adott madame S-nek, állapítsa meg, hogyan sikerült a kon­­kurrenciának a komplikált, összekuszált és raffinált szabásmintákhoz hozzájutni, azokat olyan rövid idő alatt rekonstruálni, hogy még az eredeti modelleknek New­ Yorkiba való megérkezése előtt sikerült Frederic Mil­­lonnak piacra dobni a maga "párizsi" modelljeit. Madame S. detektivserege működésbe lépett. Emberei ellepték a nagy szalonokat. Varróleányok, elárusítónők, raktárnokok, soffőrök és könyvelők képében igyekez­­tek madame S. detektivei kifürkészni, kik segítettek az amerikai "divatkémnök­­nek". Az egyik detektivnek szerencséje volt: megismer­­kedett a Dior-cég főkönyve­­lőjével. Több bisztró-látoga­­tás után a főkönyvelő el­­mondta, milyen kedves ame­­rikai turistanőkkel ismerke­dett meg. A kémnők taktikája és munkamódszere — Ezek a lányok úgy ösz­­szebarátkoztak, mintha sziá­­mi ikrek lettek volna — mondta, — még férfiak miatt sem vesztek össze egy­­mással. A detektívnek sikerült mindent megtudnia a bájos amerikai lányokról, míg vé­­gül sikerült teljesen megál­­lapítani ״ taktikájukat és munkametódusukat”. Min­­degyik amerikai kémhölgy­­nek sikerült más-más nagy divatházban ״ barátra” szert tennie. Igazgatótól szabasz­­ig minden fontos pozíciót betöltő személy képviselve volt a ״ barátok” között, akiknek fő feladatuk az volt, hogy a pontos megbízatás­­sal érkező ״ divatkémnők­­nek” legalább belépőjegyet biztosítsanak a legexkluzí­­vebb divatbemutatókra is. Ragyogóan öltözködtek, szé­­pek voltak, tartózkodóan vi­­selkedtek, úgyhogy semmi­­ben sem különböztek az amerikai milliomosok fele­­ségeitől, vagy a gazdag ten­­gerentúli bevásárlóktól. A többi azután már magá­­tól ment. Behatóan figyel­­ték és tanulmányozták a bemutatott modellek azon részét, amelyre megbízásuk szólt és a látottakat kitörül­­hete­tlenül ״ feljegyezték" agyukban. Mit használt azután, hogy a szerelmes ״ bűntársakat” azonnali hatállyal elbocsá­­tották? A ״ kémelhártó szol­­gálat" jelentése alapján a nagy divatszalonok még job­ban titkolják jövendő divat­­terveiket, szalonjaik tervező osztályait hermetikusan el­­zárták és útnak indították New-Yorkba az ügyvédjü­­ket... Milton úr csak mosolyog Christian Dior tovább ment: hatalmas összegre bebiztosította az 1956 évi őszi modell­ kreációit a lon­­doni Lloyds biztosító társa- Ságnál, amely mint ismere­­tes, óceáni szörnyek tám­a­­dásától, hamis fogsorok el­­vesztéséig mindent bebizto­­sít De a tavaszi modellek­­kel már elkésett Dior mes­­ter... Frederic Milton is nyilat­­kozott. A modelljei — mon­­dotta —, ha csak kis rész­­letekben is, de eltérnek a párizsi modellektől és kü­­lönben is... Milton úr nem fejezte be a mondatot és furcsán mo­­solygott. Mikor azután kér­­ték, hogy fejezze be mon­­datát, beismerte... külön­­ben is olyan sokat keresett már ezen az üzleten, hogy nem nagyon érdekli őt a párizsi kollégák kártérítési pere... És ehhez még hoz­­zájárul az ingyenreklám, a­­miért külön köszönetet mon­dott a párizsi divatcsászá­­roknak. Kis mit mondanak & new­­yorkiak? — Kémkedés... lopás... ezek csúnya szavak — fi­­nyáskodik az egyik new­­yorki társaságbeli hölgy — elvégre nekünk is vannak kiváló szabászaink. Mis van valami, amit Dior és társai megtanulhatnak Amerikában. Úgy is lehet milliókat keresni, ha az em­­ber a millióknak és nem csak a kiváltságos millió­­mosoknak dolgozik... 1955 XH 9 Új Kelet

Next