Uj Kelet, 1956. június (37. évfolyam, 2382-2406. szám)

1956-06-01 / 2382. szám

EZ TÖRTÉNT MÉG A KNESZETBEN Hány alminiszterre van szükség? Ezt a kérdést tár­­gyalta a Kneszet egyik ülé­­sén. Koalíciós honatyák váltig hangoztatták, hogy minden kulturáltamban meg­található a minisztereket tehermentesítő ״ helyettes” vagy ״ alminiszter”. Igen, igen , válaszoltak az ellen­­zék padjaiból — de mi lesz, ha mind a 16 miniszter két­­két helyettest fog magának kinevezni, amint az új tör­­vényjavaslat azt lehetővé teszi? Ebben az esetben 32 almi­­nisztere és 16 minisztere lenne a kicsiny Izráelnek, ami dr. Báder (Chérut) sze­­rint már többé-kevésbbé megoldja a „kávod” prob­­lámáját a koalíciós pártok tagjai között. Mert nézzük Érdekes vita folyt a fine­­szetben a mérnökök és az építészek státuszát rendező törvényjavaslattal kapcso­­latban. Áháron Remer tábornok,­­(Mápáj) a légihaderő volt parancsnokának véleménye szerint igen helyes lépés volt a kormánytól, hogy a legalább tíz éves gyakorlat­­tal rendelkező, jóllehet nem akadémiai végzettségű ״ épí­­tészeknek vagy mérnökök­­nek” is vizsga letétele után automatikusan megadják a ״ bejegyzett mérnök vagy építész” címet. — tehát ugyanazt a titulust, amit például egy műegyetemet végzett okleveles mérnök­­nek is biztosít az új tör­­vényjavaslat. Más véleményen voltak a klábcionisták „diplomás” szóvivői. Rokách exminisz­­ter, aki foglalkozására néz­­ve Svájcban tanult mérnök, elfogadhatatlannak minősí­ írta: Dán Ofri csak a számokat — mond­­ja az ellenzéki tábor politi­­kai matematikusa. A koa­­líciónak 7 helye van a Kne­­szet elnökségében is, te­­hát... összesen 48 minisz­­teri és 7 képviselőházi ma­­gas szék áll a kormánypár­­tok képviselőinek a rendel­­kezésére... Nem rossz teljesítmény. Lassanként — mondogatták a t. Ház folyosóin — nem marad egyetlen „szürke” koalíciós képviselő sem, minthogy számuk összesen 81-et tesz ki. Mindenkinek jut majd valamilyen jól csengő ״ miniszteri vagy el­­nöki” tisztség is ... tette még annak a gondo­­latát is, hogy tízéves gya­­korlattal bíró kitűnő villany­szerelőt például egyszeri vizsga után a munkaügyi miniszter elektromérnökké léptesse elő és bevezesse az „engedélyezett mérnökök” listájába. Hasonló szellem­­ben beszélt dr. Harel, az Asszuta-kórház igazgatója is, aki szerint ennek a kor­­mányjavaslatnak az elfoga­­dása ״ egyre inkább a levan­­tinizmushoz közelít ben­­nünket”. Egy ilyen indít­­vány megszavazása — foly­­tatta — megadja az elvi ala­­pot arra, hogy tíz éve praktizáló ápolónőket vagy szanitéceket vizsga után or­­vosi címmel ruházzák fel. — Én pedig azt mondom, ha a Kneszet nem fogadja el a kormány javaslatát, akkor megyünk csak igazá­­­­ban a levantinizmus felé ... ! — szólt közbe Remer kép- t viselő, blokád alá helyezze Petach Tikvát" a klábcionisták po­­litikájának megfelelően ... Rokách is szót kért ter­­mészetesen és feltette a kér­­dést: ״ Cházáni képviselő! Honnan a bátorsága ilyen módon beszélni?!” Petách Tikva háborgó ügye ezzel még nem ért vé­­get. A szavazás után ismét Cházáni lépett az emelvény­­re és féltucatnyi álmosan unatkozó képviselő előtt a következő „önkritikát” gya­­korolta a szinte üresen tá­­tongó Házban: — Isten őrizzen meg en­­gem attól, hogy Jiszráél Ro­­káchot személyében támad­­jam. Ez egy pillanatig sem állt szándékomban, hiszen ő... vel Simon Rokách fia, akit én olyan nagyra becsü­­lök és tisztelek ... Azonban még mielőtt Chi­záni válaszolhatott volna, Bábé (klábcionista) a tőle nem messze ülő Chazánihoz fordult és harsogó hangon kiáltotta felé: — Hiszen maga egy hazu­­dozó! A házelnök: Bábé képvi­­selő !! ! Bábé (továbbra is Chaza­­nihoz): .. .még ki meri nyit­­ni a száját... A házelnök: Bábé képvi­­selő! Ezennel rendre utasí­­tom! ...Azonban ha Rokách képviselő mégis személyi rágalmazásnak értette sza­­vaimat — folytatta mente­­getődzését Chazani — akkor igazán sajnálom és ... meg­­van a bátorságom ahhoz is, hogy a Kneszet fóruma előtt tőle személyesen bocsánatot kérjek. A Bábe-Chazáni kettős pedig parlamentünk házügyi bizottságában fog legköze­­lebb a szárítóba lépni, hogy a petádhtikval elfelejtett adók utórezgéseként a be­­csületsértési harc második menetét megvívja. Amíg a pallérból mérnök lesz ... ״ Tanár úr, kérem, én készültem A fenti mérnökvita utolsó akkordjaként Golda Méir- Bon (Mápáj) aszony, mun­­kaügyi miniszter lépett a Szónoki emelvényre. — T. Ház! őszintén be­­vallom, zavarban vagyok — kezdte beszédét Golda a sz­­ezon­. Ar­av (klábcionista) :­­Nem első alkalommal... Golda: Igaz ... I c h i­­ o v (klábcionista) : ... és nem is utoljára.. Golda: .. .természete­sen ez is igaz, mert hiszen a jövőben is részt vesznek majd a vitákon... Zavar­­tlan vagyok, mert nehéz olyan képviselők beszédeire válaszolni, akik még csak nem is olvasták a szóban­­forgó törvényt... Igen, Uraim! Egyszerűen ismerni kell a törvény szakaszait, — magyarázta oktató han­­gon a meglepett képviselők felé fordulva — és külön­­ben is... senkit sem köte­­leznek, hogy éppen a szá­­mára teljesen ismeretlen mérnöki kérdésekben pole­­mizáljon... de ha már mégis minden áron vitat­­kozni akar, vegyen magá­­nak egy kis fáradságot az ügy tanulmányozására! ... I c h i­­ o v : De hiszen ez alapvető változást hoz a Kneszet munkamódszeré­­ben ... Ezt viszont már Ro­­koch sem állhatta meg szó nélkül és azon erősködött, hogy már pedig ő igenis ol­­vasta az egész törvényt, tudja is betéve. — Akkor ajánlatosabb ha azt mondja, hogy annak egyik paragrafusát nem ol­­vasta, mintsem azt beszél­­ték önről, hogy nem értette meg — replikázott Burg (Paále Mizráchi) postaügyi miniszter. Valaki hazudott... Kölcsönös rágalmazás és sértegetés után, pedig nyil­­vános bocsánatkérés tarkí­­totta a Kneszet kedd esti vitáját a petach-tikvai vá­­rosháza engedély nélkül be­­hajtott forgalmi adójával kapcsolatban. Az ügy szálai 1954-re nyúl­­nak vissza, amikor Rokách akkori belügyminiszter nem hagyta jóvá a petach-tikvai Mápáj-vallásos helyi koalí­­ció által megszavazott váro­­si pótadót, Chazani (Paulé Mizráchi) szerint csak az­­ért, hogy ״ kiéheztesse és Mea culpa Szőreltávolítás NYOMTALANUL u­n nimr tel-aviv,benjehuda238. 11 H­U A n­i (azelőtt Makkabi 7.) teljes garanciával, arcról, karról, lábról, a legmodernebb villanygépekkel. A Jiddis Világkongresszus védnöksége alatt 1956 jún. 2., szombat, Tel-Aviv 0״ her-sém”8.45-kor Chátele Rozental vendégművésznő egyetlen fellépte Fun Vilna biz Tel-Aviv ALEXANDER JAHALOMI közreműködésével. Műsor: ivrit, jiddis, angol, francia és orosz A zongoránál: A. PILETZKY Tegyek: ,,Rokoko”, Dizengoff 93., ,,Kanaf”, Allenby 83., ,,Kar­­tisz”, Allenby 31., ,,Maszach”, King George 2., ,,Scrutron”, Alijja 3., Valiin, Ben Jehuda 1., én az előadás estéjén az Ohel Sem pénztáránál. IKK A GYORS • PONTOS • MEGBÍZHATÓ HIVATALOS IKK A Az 5-ös listára adja fel megrendelését a következő hét végéig. MEGRENDELŐHELYEK JERUZSÁLEMBEN: WEISS böröndäa (Vajda Mom) Sion) Cion Malkä (Princess Mary)-u. csak délután 4­ 5 óráig. TEL-AVIVBAN: MERKAZ BAALÉ MELACHA 3. (6-os, 13-as autóbusszal szemben) délelőtt 10-15 és délután 5-7 óra között. HATFAN: GISZKALAI KI­ARI kölcsönkönyvtárában, Nordau­ u. 21. szám. Levélcím: Eng. G. KEMÉNY, JAFFA, POB. 8118. IKKA az egyetlen vámmentes csomagküldési lehetőség Magyarországra. ______ k­ia»״ sitas F . M . WEISS TEL-AVIV, BEN JEHUDA 26. * SZOKNYA, BLÚZ IKABÁTIJUHAKI 4.—tól I 38.—tól 1­6.-tól KÜLÖNLEGES AJÁNLAT SZOKNYÁKBAN 46-OS SZÁMTÓL 52-ES SZÁMIG. Írta: Kishont Ferenc KULTURKAMPF A feszültség a tórahű tömegek, valamint a szabadgon­­dolkozásúak között az elmúlt hónapok sajnálatos inciden­­sei során annyira kiéleződött, hogy a vallásos front kény­­telen volt lépéseket tenni a hagyomány értékeinek védel­­mére. A koalíciós kormánynak benyújtott jegyzékében a Mizráchi-mozgalom magának követelte a jeruzsálemi pol­­gármesteri széket, azon indokolással, hogy a fővárosban is lehetnek még ipari kiállítások meg állatkertek és még idejében gondoskodni kell szombati csukvatartásukról. Az Águdát Jiszráél alminiszteri tárcát követelt a belügy­­minisztériumban a disznóhizlalás korlátozásának fokozot­­tabb lanszírozása érdekében. A vallásos front váratlan erélyes fellépése bizonyos za­­vart keltett a nagypártok köreiben, de aztán egymásután utasították vissza a fenti pozíciókra támasztott igényeket. Az elutasítás érthető elkeseredettséget váltott ki a tóra­­hó vezetők köreiben, akik ebben az ország erkölcsi süly­­lyedésének újabb bizonyítékát látták. „Vannak más eszkö­­zeink is” — jelentették be, majd a néhány napos csendet váratlan fordulat követte. A hagyományhű pártok terve­­zetet nyújtottak be a Kneszetben a „rabbinikus bíróságok válási ügyekben való kompetenciájának kiszélesítésére vo­­natkozólag”. Az ajánlott törvénymódosítás nem követelt rendkívüli változásokat, csupán Mózes IV. könyvének alapján kívon­­ta felújítani a ״ feleségére gyanús férfiúnak csendesítése ’ tárgyában alkalmazott ״ átokhozó viz” az utóbbi időben sajnálatos módon elhanyagolt istenítéletét. A javas­­lattervezet éles visszhangot váltott ki a kormánypártok és az ellenzék körében, jóllehet, a Tóra maga egészen vi­­lágosan határozza meg az említett szertartás procedúráját: ״ Ha megszállja a férjet a féltékenység szelleme, hogy féltékenykedik feleségére — így Mózes IV. könyve, 5. fejezet — akkor vigye el a férfi az ő feleségét a pap­­hoz és vegyen a pap szentvizet cserépedényben és a porból, amely a hajlék talaján van, vegyen a pap és tegye a vizbe. És állítsa a pap az asszonyt az Örökké­­való szine elé, meztelenítse meg az asszony fejét és es­­kettesse meg őt a pap és mondja az asszonynak: ha nem hált veled senki és nem voltál kicsapongó, akkor légy ment a keserűség ez átokhozó vizétől; ha azonban kicsapongtál férjed mellett, tegyen téged az örökké­­való átokká és ágyékodat beesetté és hasadat da­­gadttá. És itassa meg a pap az asszonyt a keserűség átokhozó vizével, ha tisztátalanná lett és hűtlenséget követett el férje ellen, akkor nyomban feldagad a hasa és beesik az ágyéka és lesz az asszony átokká népe között. Ez a féltékenység tana.” A törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg megjelent a rabbinátus kiáltványa is, amely hangsúlyozta, hogy ez a módosítás a családi élet elfajulása és az állam fennma­­radása szempontjából döntő fontosságú hagyománytisz­­telet általános megrendülése következtében vált szüksé­­gessé. A vallásos pártok egyúttal megismételték igényei­­ket, sőt, a Mizráchi magának követelte a Jordán-víz export devizabevételeinek 33 százalékát is. A munkáspártok, bal­­oldali beállítottságuknak megfelelően, éles hangon utasí­­tották el a törvénymódosítást. A Mápáj szóvivője nem csi­­nált titkot azon felfogásából, hogy a jelenlegi rendkívüli időkben nincs szükség további törvénymódosításokra, még ha elvben hajlandók is vagyunk elismerni, hogy a fenti istenítélet kétségtelenül alkalmas a rabbinikus bíróság munkájának megkönnyítésére. „Ezek a napok nem ideáli­­sak a törvénymódosítás benyújtására” — szögezte le rosz­­szólóan a Mápáj szószólója, majd azt ajánlotta, hogy az ügyet tegyék át a mevákér hámedina hatáskörébe, hang­­súlyozván, hogy nemzeti összefogásra van szükség és legfeljebb a második jeruzsálemi alpolgármesterségről lehet szó. A progresszív párt felfogását legjobban a Háárec című napilap vezércikke tükrözi vissza. ״ Tény és való — írta az újság — hogy a jelenlegi házassági törvény nem fedi töké­­letesen a vallásos rétegek követeléseit és örömmel kell üdvözölnünk minden további módosítást. De felvetődik a kérdés, vájjon az átokhozó víz ítélete, amely nem felel meg százszázalékosan a nyugati higiéniáról alkotott egyes véle­­ményeknek és amelynek csalhatatlansága még nem lett tudományosan bebizonyítva, nem fogja-e hátrányosan befo­­lyásolni azon világi felfogású tömegek álláspontját, melyek eddig a legnagyobb rokonszenvvel viseltettek a vallás értékeinek megőrzésére irányuló nemes és szüntelen igye­­kezet iránt?” A progresszív párt a törvényjavaslat enyhe módosítását követelte, vagyis, a század követelményeinek megfelelően átokhozó víz szertarása az egészségügyi mi­­nisztérium kiküldöttjének jelenlétében folytattassék le. Egyébként a progresszív párt két osztályvezető széket ajánlott a közlekedésiben. A rádió „kerekasztal körüli műsorának keretében élénk vita fejlődött ki a meghívott szakértők között az átokhozó víz törvényesítésével kapcsolatosan, mely alka­­lommal a klábcionisták képviselője tiltakozott az ellen, hogy ezzel az ürüggyel újabb adónemeket vessenek ki a kereskedő­rétegre. A baloldali haladó munkáspártok hang­­súlyozták, hogy a kibucokban szinte nincs válás. A Hisz­­tadrut, szokásához híven, nem avatkozott bele hagyomány­­hű kérdések megvitatásába. Ezzel szemben a telavivi vá­­rosi gimnázium hetedik osztályának tanulói körlevelet küldtek a pártvezetőknek, amelyben azon véleményüket fejezték ki, hogy „ez egy röhej”. A kommunista párt és a Chérut mozgalom viszont lelkesen támogatta az átok­­hozó víz istenítéletének azonnali bevezetését és bizalmat­­lansági indítványt nyújtottak be a kormány ellen. Rövi­­desen csatlakozott hozzájuk a Szovjetunióval való barát­­sági liga is. A Hi­nehdut Olaj Hungária meghasonlott ön­­magával és új ügyvezetőséget választott a jelenlevők szá­­­mára való tekintet nélkül. A kultúrharc rendkívüli visszhangot váltott ki kül­­földön. Az amerikai reformzsidóság kitörő örömmel üd­­vözölte az új javaslatot, amely biztosítja a Tóra szellemét Izraelben, ha már ők Amerikában úgy elhanyagolják. ״ Endlich!” — írta a new-yorki ״ Jiddische Mamme” — ״ Most már biztos, hogy Izrael zsidó marad!” Az erős külföldi nyomás alatt közvetítő bizottság ala­­kult a koalíciós pártok képviselőiből, amely a nemzeti egy­­ség fenntartása érdekében felajánlotta a rámlei polgár­­mesterséget és a szombati vízszolgáltatás beszüntetését. A hagyományhű front megvetéssel utasította vissza az ajánlatot, mire beígérték nekik a disznóhús triciklin való szállításának betiltását a nagyvárosok belterületén. De a békéltető akció is meghiúsult és megkezdődtek a tün­­tetések a kormányhivatalok előtt. Síró és imádkozó zsidók tízezrei árasztották el a minisztériumok, városházák és egyéb középületek folyosóit, amikor a templomokat is be­­zárták, az orthodox tömegek elkeseredése nem ismert ha­­tárt. A Neturé Kártá tüstént leutazott Haifára és felgyúj­­totta Aba Chusi autóját. A rabbinátus általános böjtnapot rendelt el abból a­z alkalomból, hogy „ismét zsidók harcol­­nak zsidók ellen”. A rendőrség rendkívül nehéz helyzet­­be került. Egyrészről a parancs a tüntetők szétoszlatására, másrészről egyes magasrangú tisztek meggyőződése az átokhozó víz isteni­ tételének szükségességéről. A morális válság végül is szenzációs fordulathoz ve­­zetett. A hagyományhű tömegek megjelentek a rabbiná­­tus hivatalaiban és kényszerítették a rabbikat a vízszer­­tartás lefolytatásra váló peres esetekben. Ekkor már sze­­rencsére a rabbinátus rendelkezésére álltak a szükséges cserépedények, amelyeket a Szoléi Bone edénygyára ké­­szített a rabbinátus előírásai szerint és felügyelete alatt, valamint a megfelelő talajpor is megérkezett a ״ íja Sáphár’׳ kibue vegyiüzemének csomagolásában. Az istenítéletek meglepő eredménnyel jártak: a váló­­perben résztvevő asszonyok 67 százaléka felpuffadt és en­­nek alapján azonnal getet kapott, míg 19 százalékukra az átokhozó viz hatástalannak bizonyult és házasságuk automatikusan érvényben maradt, 14 százalék kibékült férjével az átokhozó viz megkóstolása után. Végül is maga a miniszterelnök volt kénytelen az ügyet a kezébe venni. Ben Gurion a Kneszet pénzügyi bizottsága előtt tartott nagy beszédében felhívta a vallásos párto­­kat, hogy mondjanak le jelenlegi vallásos követeléseikről és vegyenek részt az országépítés felelősségteljes munká­­jában. A miniszterelnök egyúttal négyszemközt tárgyalt az Águdát Jiszráél vezetőségével. Másnapra a vezetőség közölte, hogy hajlandó az átokhozó víz istenítéletének be­­vezetését az elkövetkezendő választásokig felfüggeszteni, ״ tekintettel arra a rendkívüli megpróbáltatásra, amely a férjben, feleségének görcsei láttán szükségszerűen úrrá lesz”. Még aznap letette az Águdát Jiszráél új tárcanál­­küli alminisztere az esküt az államelnöknél és átvette hi­­vatalát. Ám a Mizráchi szervezet rendületlenül tovább foly­­tatta harcát az erkölcs védelmében és az összeütközések a jámbor imádkozó tüntetők és a hatóság közegei között még élesebbé váltak. A hét végére azonban bekövetkezett az áhitott fordulat. Azon éjjelen — így beszélik — angyal jelent meg a mozgalom egyik kimagasló egyénisége előtt és igy szólt: ״ A kereskedelemügyi minisztérium export­­osztályának államtitkárságát ajánlom, valamint újabb 25 százalékot a petróleumrészvényekből. Szükség esetén is lehet menni húszra.” Így szűnt meg tehát a folyó adófizetési esztendő egyik legélesebb kulturkampfja a hagyományhű és szabadgon­­dolkozású rétegek osztatlan megelégedésére. Csekély tü­­­relemmel és jószándékkal meg lehet tehát minden mo­­rális problémát oldani. 1956 VII Új Kelet 3

Next