Uj Kelet, 1956. június (37. évfolyam, 2382-2406. szám)
1956-06-01 / 2382. szám
EZ TÖRTÉNT MÉG A KNESZETBEN Hány alminiszterre van szükség? Ezt a kérdést tárgyalta a Kneszet egyik ülésén. Koalíciós honatyák váltig hangoztatták, hogy minden kulturáltamban megtalálható a minisztereket tehermentesítő ״ helyettes” vagy ״ alminiszter”. Igen, igen , válaszoltak az ellenzék padjaiból — de mi lesz, ha mind a 16 miniszter kétkét helyettest fog magának kinevezni, amint az új törvényjavaslat azt lehetővé teszi? Ebben az esetben 32 alminisztere és 16 minisztere lenne a kicsiny Izráelnek, ami dr. Báder (Chérut) szerint már többé-kevésbbé megoldja a „kávod” problámáját a koalíciós pártok tagjai között. Mert nézzük Érdekes vita folyt a fineszetben a mérnökök és az építészek státuszát rendező törvényjavaslattal kapcsolatban. Áháron Remer tábornok,(Mápáj) a légihaderő volt parancsnokának véleménye szerint igen helyes lépés volt a kormánytól, hogy a legalább tíz éves gyakorlattal rendelkező, jóllehet nem akadémiai végzettségű ״ építészeknek vagy mérnököknek” is vizsga letétele után automatikusan megadják a ״ bejegyzett mérnök vagy építész” címet. — tehát ugyanazt a titulust, amit például egy műegyetemet végzett okleveles mérnöknek is biztosít az új törvényjavaslat. Más véleményen voltak a klábcionisták „diplomás” szóvivői. Rokách exminiszter, aki foglalkozására nézve Svájcban tanult mérnök, elfogadhatatlannak minősí írta: Dán Ofri csak a számokat — mondja az ellenzéki tábor politikai matematikusa. A koalíciónak 7 helye van a Kneszet elnökségében is, tehát... összesen 48 miniszteri és 7 képviselőházi magas szék áll a kormánypártok képviselőinek a rendelkezésére... Nem rossz teljesítmény. Lassanként — mondogatták a t. Ház folyosóin — nem marad egyetlen „szürke” koalíciós képviselő sem, minthogy számuk összesen 81-et tesz ki. Mindenkinek jut majd valamilyen jól csengő ״ miniszteri vagy elnöki” tisztség is ... tette még annak a gondolatát is, hogy tízéves gyakorlattal bíró kitűnő villanyszerelőt például egyszeri vizsga után a munkaügyi miniszter elektromérnökké léptesse elő és bevezesse az „engedélyezett mérnökök” listájába. Hasonló szellemben beszélt dr. Harel, az Asszuta-kórház igazgatója is, aki szerint ennek a kormányjavaslatnak az elfogadása ״ egyre inkább a levantinizmushoz közelít bennünket”. Egy ilyen indítvány megszavazása — folytatta — megadja az elvi alapot arra, hogy tíz éve praktizáló ápolónőket vagy szanitéceket vizsga után orvosi címmel ruházzák fel. — Én pedig azt mondom, ha a Kneszet nem fogadja el a kormány javaslatát, akkor megyünk csak igazában a levantinizmus felé ... ! — szólt közbe Remer kép- t viselő, blokád alá helyezze Petach Tikvát" a klábcionisták politikájának megfelelően ... Rokách is szót kért természetesen és feltette a kérdést: ״ Cházáni képviselő! Honnan a bátorsága ilyen módon beszélni?!” Petách Tikva háborgó ügye ezzel még nem ért véget. A szavazás után ismét Cházáni lépett az emelvényre és féltucatnyi álmosan unatkozó képviselő előtt a következő „önkritikát” gyakorolta a szinte üresen tátongó Házban: — Isten őrizzen meg engem attól, hogy Jiszráél Rokáchot személyében támadjam. Ez egy pillanatig sem állt szándékomban, hiszen ő... vel Simon Rokách fia, akit én olyan nagyra becsülök és tisztelek ... Azonban még mielőtt Chizáni válaszolhatott volna, Bábé (klábcionista) a tőle nem messze ülő Chazánihoz fordult és harsogó hangon kiáltotta felé: — Hiszen maga egy hazudozó! A házelnök: Bábé képviselő !! ! Bábé (továbbra is Chazanihoz): .. .még ki meri nyitni a száját... A házelnök: Bábé képviselő! Ezennel rendre utasítom! ...Azonban ha Rokách képviselő mégis személyi rágalmazásnak értette szavaimat — folytatta mentegetődzését Chazani — akkor igazán sajnálom és ... megvan a bátorságom ahhoz is, hogy a Kneszet fóruma előtt tőle személyesen bocsánatot kérjek. A Bábe-Chazáni kettős pedig parlamentünk házügyi bizottságában fog legközelebb a szárítóba lépni, hogy a petádhtikval elfelejtett adók utórezgéseként a becsületsértési harc második menetét megvívja. Amíg a pallérból mérnök lesz ... ״ Tanár úr, kérem, én készültem A fenti mérnökvita utolsó akkordjaként Golda Méir- Bon (Mápáj) aszony, munkaügyi miniszter lépett a Szónoki emelvényre. — T. Ház! őszintén bevallom, zavarban vagyok — kezdte beszédét Golda a szezon. Arav (klábcionista) :Nem első alkalommal... Golda: Igaz ... I c h i o v (klábcionista) : ... és nem is utoljára.. Golda: .. .természetesen ez is igaz, mert hiszen a jövőben is részt vesznek majd a vitákon... Zavartlan vagyok, mert nehéz olyan képviselők beszédeire válaszolni, akik még csak nem is olvasták a szóbanforgó törvényt... Igen, Uraim! Egyszerűen ismerni kell a törvény szakaszait, — magyarázta oktató hangon a meglepett képviselők felé fordulva — és különben is... senkit sem köteleznek, hogy éppen a számára teljesen ismeretlen mérnöki kérdésekben polemizáljon... de ha már mégis minden áron vitatkozni akar, vegyen magának egy kis fáradságot az ügy tanulmányozására! ... I c h i o v : De hiszen ez alapvető változást hoz a Kneszet munkamódszerében ... Ezt viszont már Rokoch sem állhatta meg szó nélkül és azon erősködött, hogy már pedig ő igenis olvasta az egész törvényt, tudja is betéve. — Akkor ajánlatosabb ha azt mondja, hogy annak egyik paragrafusát nem olvasta, mintsem azt beszélték önről, hogy nem értette meg — replikázott Burg (Paále Mizráchi) postaügyi miniszter. Valaki hazudott... Kölcsönös rágalmazás és sértegetés után, pedig nyilvános bocsánatkérés tarkította a Kneszet kedd esti vitáját a petach-tikvai városháza engedély nélkül behajtott forgalmi adójával kapcsolatban. Az ügy szálai 1954-re nyúlnak vissza, amikor Rokách akkori belügyminiszter nem hagyta jóvá a petach-tikvai Mápáj-vallásos helyi koalíció által megszavazott városi pótadót, Chazani (Paulé Mizráchi) szerint csak azért, hogy ״ kiéheztesse és Mea culpa Szőreltávolítás NYOMTALANUL un nimr tel-aviv,benjehuda238. 11 HU A ni (azelőtt Makkabi 7.) teljes garanciával, arcról, karról, lábról, a legmodernebb villanygépekkel. A Jiddis Világkongresszus védnöksége alatt 1956 jún. 2., szombat, Tel-Aviv 0״ her-sém”8.45-kor Chátele Rozental vendégművésznő egyetlen fellépte Fun Vilna biz Tel-Aviv ALEXANDER JAHALOMI közreműködésével. Műsor: ivrit, jiddis, angol, francia és orosz A zongoránál: A. PILETZKY Tegyek: ,,Rokoko”, Dizengoff 93., ,,Kanaf”, Allenby 83., ,,Kartisz”, Allenby 31., ,,Maszach”, King George 2., ,,Scrutron”, Alijja 3., Valiin, Ben Jehuda 1., én az előadás estéjén az Ohel Sem pénztáránál. IKK A GYORS • PONTOS • MEGBÍZHATÓ HIVATALOS IKK A Az 5-ös listára adja fel megrendelését a következő hét végéig. MEGRENDELŐHELYEK JERUZSÁLEMBEN: WEISS böröndäa (Vajda Mom) Sion) Cion Malkä (Princess Mary)-u. csak délután 4 5 óráig. TEL-AVIVBAN: MERKAZ BAALÉ MELACHA 3. (6-os, 13-as autóbusszal szemben) délelőtt 10-15 és délután 5-7 óra között. HATFAN: GISZKALAI KIARI kölcsönkönyvtárában, Nordau u. 21. szám. Levélcím: Eng. G. KEMÉNY, JAFFA, POB. 8118. IKKA az egyetlen vámmentes csomagküldési lehetőség Magyarországra. ______ kia»״ sitas F . M . WEISS TEL-AVIV, BEN JEHUDA 26. * SZOKNYA, BLÚZ IKABÁTIJUHAKI 4.—tól I 38.—tól 16.-tól KÜLÖNLEGES AJÁNLAT SZOKNYÁKBAN 46-OS SZÁMTÓL 52-ES SZÁMIG. Írta: Kishont Ferenc KULTURKAMPF A feszültség a tórahű tömegek, valamint a szabadgondolkozásúak között az elmúlt hónapok sajnálatos incidensei során annyira kiéleződött, hogy a vallásos front kénytelen volt lépéseket tenni a hagyomány értékeinek védelmére. A koalíciós kormánynak benyújtott jegyzékében a Mizráchi-mozgalom magának követelte a jeruzsálemi polgármesteri széket, azon indokolással, hogy a fővárosban is lehetnek még ipari kiállítások meg állatkertek és még idejében gondoskodni kell szombati csukvatartásukról. Az Águdát Jiszráél alminiszteri tárcát követelt a belügyminisztériumban a disznóhizlalás korlátozásának fokozottabb lanszírozása érdekében. A vallásos front váratlan erélyes fellépése bizonyos zavart keltett a nagypártok köreiben, de aztán egymásután utasították vissza a fenti pozíciókra támasztott igényeket. Az elutasítás érthető elkeseredettséget váltott ki a tórahó vezetők köreiben, akik ebben az ország erkölcsi sülylyedésének újabb bizonyítékát látták. „Vannak más eszközeink is” — jelentették be, majd a néhány napos csendet váratlan fordulat követte. A hagyományhű pártok tervezetet nyújtottak be a Kneszetben a „rabbinikus bíróságok válási ügyekben való kompetenciájának kiszélesítésére vonatkozólag”. Az ajánlott törvénymódosítás nem követelt rendkívüli változásokat, csupán Mózes IV. könyvének alapján kívonta felújítani a ״ feleségére gyanús férfiúnak csendesítése ’ tárgyában alkalmazott ״ átokhozó viz” az utóbbi időben sajnálatos módon elhanyagolt istenítéletét. A javaslattervezet éles visszhangot váltott ki a kormánypártok és az ellenzék körében, jóllehet, a Tóra maga egészen világosan határozza meg az említett szertartás procedúráját: ״ Ha megszállja a férjet a féltékenység szelleme, hogy féltékenykedik feleségére — így Mózes IV. könyve, 5. fejezet — akkor vigye el a férfi az ő feleségét a paphoz és vegyen a pap szentvizet cserépedényben és a porból, amely a hajlék talaján van, vegyen a pap és tegye a vizbe. És állítsa a pap az asszonyt az Örökkévaló szine elé, meztelenítse meg az asszony fejét és eskettesse meg őt a pap és mondja az asszonynak: ha nem hált veled senki és nem voltál kicsapongó, akkor légy ment a keserűség ez átokhozó vizétől; ha azonban kicsapongtál férjed mellett, tegyen téged az örökkévaló átokká és ágyékodat beesetté és hasadat dagadttá. És itassa meg a pap az asszonyt a keserűség átokhozó vizével, ha tisztátalanná lett és hűtlenséget követett el férje ellen, akkor nyomban feldagad a hasa és beesik az ágyéka és lesz az asszony átokká népe között. Ez a féltékenység tana.” A törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg megjelent a rabbinátus kiáltványa is, amely hangsúlyozta, hogy ez a módosítás a családi élet elfajulása és az állam fennmaradása szempontjából döntő fontosságú hagyománytisztelet általános megrendülése következtében vált szükségessé. A vallásos pártok egyúttal megismételték igényeiket, sőt, a Mizráchi magának követelte a Jordán-víz export devizabevételeinek 33 százalékát is. A munkáspártok, baloldali beállítottságuknak megfelelően, éles hangon utasították el a törvénymódosítást. A Mápáj szóvivője nem csinált titkot azon felfogásából, hogy a jelenlegi rendkívüli időkben nincs szükség további törvénymódosításokra, még ha elvben hajlandók is vagyunk elismerni, hogy a fenti istenítélet kétségtelenül alkalmas a rabbinikus bíróság munkájának megkönnyítésére. „Ezek a napok nem ideálisak a törvénymódosítás benyújtására” — szögezte le roszszólóan a Mápáj szószólója, majd azt ajánlotta, hogy az ügyet tegyék át a mevákér hámedina hatáskörébe, hangsúlyozván, hogy nemzeti összefogásra van szükség és legfeljebb a második jeruzsálemi alpolgármesterségről lehet szó. A progresszív párt felfogását legjobban a Háárec című napilap vezércikke tükrözi vissza. ״ Tény és való — írta az újság — hogy a jelenlegi házassági törvény nem fedi tökéletesen a vallásos rétegek követeléseit és örömmel kell üdvözölnünk minden további módosítást. De felvetődik a kérdés, vájjon az átokhozó víz ítélete, amely nem felel meg százszázalékosan a nyugati higiéniáról alkotott egyes véleményeknek és amelynek csalhatatlansága még nem lett tudományosan bebizonyítva, nem fogja-e hátrányosan befolyásolni azon világi felfogású tömegek álláspontját, melyek eddig a legnagyobb rokonszenvvel viseltettek a vallás értékeinek megőrzésére irányuló nemes és szüntelen igyekezet iránt?” A progresszív párt a törvényjavaslat enyhe módosítását követelte, vagyis, a század követelményeinek megfelelően átokhozó víz szertarása az egészségügyi minisztérium kiküldöttjének jelenlétében folytattassék le. Egyébként a progresszív párt két osztályvezető széket ajánlott a közlekedésiben. A rádió „kerekasztal körüli műsorának keretében élénk vita fejlődött ki a meghívott szakértők között az átokhozó víz törvényesítésével kapcsolatosan, mely alkalommal a klábcionisták képviselője tiltakozott az ellen, hogy ezzel az ürüggyel újabb adónemeket vessenek ki a kereskedőrétegre. A baloldali haladó munkáspártok hangsúlyozták, hogy a kibucokban szinte nincs válás. A Hisztadrut, szokásához híven, nem avatkozott bele hagyományhű kérdések megvitatásába. Ezzel szemben a telavivi városi gimnázium hetedik osztályának tanulói körlevelet küldtek a pártvezetőknek, amelyben azon véleményüket fejezték ki, hogy „ez egy röhej”. A kommunista párt és a Chérut mozgalom viszont lelkesen támogatta az átokhozó víz istenítéletének azonnali bevezetését és bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kormány ellen. Rövidesen csatlakozott hozzájuk a Szovjetunióval való barátsági liga is. A Hinehdut Olaj Hungária meghasonlott önmagával és új ügyvezetőséget választott a jelenlevők számára való tekintet nélkül. A kultúrharc rendkívüli visszhangot váltott ki külföldön. Az amerikai reformzsidóság kitörő örömmel üdvözölte az új javaslatot, amely biztosítja a Tóra szellemét Izraelben, ha már ők Amerikában úgy elhanyagolják. ״ Endlich!” — írta a new-yorki ״ Jiddische Mamme” — ״ Most már biztos, hogy Izrael zsidó marad!” Az erős külföldi nyomás alatt közvetítő bizottság alakult a koalíciós pártok képviselőiből, amely a nemzeti egység fenntartása érdekében felajánlotta a rámlei polgármesterséget és a szombati vízszolgáltatás beszüntetését. A hagyományhű front megvetéssel utasította vissza az ajánlatot, mire beígérték nekik a disznóhús triciklin való szállításának betiltását a nagyvárosok belterületén. De a békéltető akció is meghiúsult és megkezdődtek a tüntetések a kormányhivatalok előtt. Síró és imádkozó zsidók tízezrei árasztották el a minisztériumok, városházák és egyéb középületek folyosóit, amikor a templomokat is bezárták, az orthodox tömegek elkeseredése nem ismert határt. A Neturé Kártá tüstént leutazott Haifára és felgyújtotta Aba Chusi autóját. A rabbinátus általános böjtnapot rendelt el abból az alkalomból, hogy „ismét zsidók harcolnak zsidók ellen”. A rendőrség rendkívül nehéz helyzetbe került. Egyrészről a parancs a tüntetők szétoszlatására, másrészről egyes magasrangú tisztek meggyőződése az átokhozó víz isteni tételének szükségességéről. A morális válság végül is szenzációs fordulathoz vezetett. A hagyományhű tömegek megjelentek a rabbinátus hivatalaiban és kényszerítették a rabbikat a vízszertartás lefolytatásra váló peres esetekben. Ekkor már szerencsére a rabbinátus rendelkezésére álltak a szükséges cserépedények, amelyeket a Szoléi Bone edénygyára készített a rabbinátus előírásai szerint és felügyelete alatt, valamint a megfelelő talajpor is megérkezett a ״ íja Sáphár’׳ kibue vegyiüzemének csomagolásában. Az istenítéletek meglepő eredménnyel jártak: a válóperben résztvevő asszonyok 67 százaléka felpuffadt és ennek alapján azonnal getet kapott, míg 19 százalékukra az átokhozó viz hatástalannak bizonyult és házasságuk automatikusan érvényben maradt, 14 százalék kibékült férjével az átokhozó viz megkóstolása után. Végül is maga a miniszterelnök volt kénytelen az ügyet a kezébe venni. Ben Gurion a Kneszet pénzügyi bizottsága előtt tartott nagy beszédében felhívta a vallásos pártokat, hogy mondjanak le jelenlegi vallásos követeléseikről és vegyenek részt az országépítés felelősségteljes munkájában. A miniszterelnök egyúttal négyszemközt tárgyalt az Águdát Jiszráél vezetőségével. Másnapra a vezetőség közölte, hogy hajlandó az átokhozó víz istenítéletének bevezetését az elkövetkezendő választásokig felfüggeszteni, ״ tekintettel arra a rendkívüli megpróbáltatásra, amely a férjben, feleségének görcsei láttán szükségszerűen úrrá lesz”. Még aznap letette az Águdát Jiszráél új tárcanálküli alminisztere az esküt az államelnöknél és átvette hivatalát. Ám a Mizráchi szervezet rendületlenül tovább folytatta harcát az erkölcs védelmében és az összeütközések a jámbor imádkozó tüntetők és a hatóság közegei között még élesebbé váltak. A hét végére azonban bekövetkezett az áhitott fordulat. Azon éjjelen — így beszélik — angyal jelent meg a mozgalom egyik kimagasló egyénisége előtt és igy szólt: ״ A kereskedelemügyi minisztérium exportosztályának államtitkárságát ajánlom, valamint újabb 25 százalékot a petróleumrészvényekből. Szükség esetén is lehet menni húszra.” Így szűnt meg tehát a folyó adófizetési esztendő egyik legélesebb kulturkampfja a hagyományhű és szabadgondolkozású rétegek osztatlan megelégedésére. Csekély türelemmel és jószándékkal meg lehet tehát minden morális problémát oldani. 1956 VII Új Kelet 3