Uj Kelet, 1958. december (39. évfolyam, 3143-3169. szám)
1958-12-01 / 3143. szám
Törökország, melynek szerepe a nyugati szabad világ, de Izrael szempontjából is oly végtelenül fontos, súlyos gazdasági válságban él és a Nyugat éppen most próbálja ezt a válságot valamiképpen eliminálni. Hogyan s miért állott elő ez a súlyos helyzet, annak oka és eredete visszanyúlik még Törökország hódító korszakára, a szultánok idejére. Akkor is és ma is, hatalmas, erejét messze meghaladó hadsereget tartott és tart fenn az ország. Régebben hódító szándékból, de az összeharácsolt kincsek nem csak elegendők a hadsereg fönntartására, ma,d az oroszoktól való félelem miatt. És ez a félelem, mely immár két évszázada, vagy még annál is régebben be-ivódott és begyökerezett minden török szívébe és tudatába, éppenséggel nem jogtalan. Mióta az oroszok lábra kaptak, tűrhetetlennek érzik, hogy a Boszporus és a Dardanellák nem az ő kezükön vannak s ebben — a maguk szempontjából igazuk is van. Megpróbáltak mindent, hogy ez ne így legyen, de a törökök, részben saját erejükre, részben a nyugati világra támaszkodva, ezideig szilárdan tartják pozícióikat, ha ma diktátorok vezetése mellett is. Éppen most volt jó éve, hogy áttértek pl. a latinbetűs írásra és ezzel is élesen elkülönítették magukat úgy a környező arab, mint a környező szovjet népektől. A fejletlen ország nehézségeinek másik oka az, hogy Törökország még ma is kimondottan mezőgazdasági állam s nemcsak lakosainak 80 százaléka kisparaszt s mezőgazdász, de a nemzeti összbevétel fele is, melyet kb. 30 milliárd török fontra lehet becsülni, a mezőgazdasági jövedelemből ered. A mezőgazdasági kivitel jelenti tehát minden koron az ország legfőbb valutaszerzési lehetőségét, de ennek mértéke sok, előre ki nem számítható adottságtól függ. Idén például úgy a dohány, mint a gyapot lényegesen kisebb termést eredményezett. A kormány természetesen mindent elkövet, hogy a mezőgazdasági termelést növelje. Az 1946-beli 17 ezer traktorral szemben ma 45 ezer traktor van, silókat építettek, ám mindez nem elég, a parasztokat először is meg kellene tanítani a korszerű mezőgazdászaira, s ez azonban vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben történik meg. Már csak azért sem, mert a kormánynak azért mégis az ország iparosítása a szívügye s minden anyagi és szellemi erőt ennek érdekében koncentrál. A bányászatban erősen megnövekedett a króm-, mangán- és vasérc, valamint a szén termelése, amely maga egyedül tíz millió tonnára becsülhető már. Az acélipar, de a textil-, cement- és papíripar is erőteles növekedést mutat, az energiatermelés pedig 1950 és 1957 között 2 milliárd kilowattról 3 és fél milliárdra nőtt. Miképpen próbálják a válságot megoldani? Először is az Európával fennálló 800 millió dollár adóságot kell konszolidálni, azután a továbbfejlődésre kell kapniok legalább 200 millió dollárt éven át. A krónikus deficitek megszüntetésével megszüntetni vélik az egyre erősbödő inflációt is. A nyugati világ, élén az Egyesült Államokkal, beleót■,׳־, Nyugatnémetországot, sőt még Svájcot is, nehezen ״ gyan, de mégis lehetővé teszi Törökország lábra állítását. Jól tudják, hogy az a gyűlölet s ugyanakkor félelem, amely minden török emberben eleveben él az oroszok ellen s amelynek nap - nap utáni írta: Dr. Dénes Béla manifesztációival léptennyomon találkozol Törökországban, a legkisebb faluban éppen úgy, mint a városokban, a nyugati világ egyik fontos védelmi tényezője, melyet elejteni nem szabad, nem lehet... Rövid hír számol be arról, hogy az Egyesült Államokban 1970-re megszűnik a vonatokon való személyszállítás, a hálókocsik valószínűleg már 1965-re leállanak. Nem csoda! Az elmúlt évben a legfőbb amerikai vasúttársaságok 411 millió utast szállítottak ez, 1890 óta a legkisebb utaslétszám. A most futó évben újabb százalékos esés mutatkozik. Persze, a konkurrencia. Az autó, de legfőképpen a repülőgép. Bevallom férfiasan, mégis megrendített a hír. Nekem még a villamosok is fájnak, amelyek pedig már rég kiszorultak a nagyvárosok centrumából a perifériákra. Én még jártam s boldog voltam a lóvontatta omnibuszon, melyet csak az első világháború alatt cseréltek át autóbuszra, de egy nyúlfarknyi maradvány, a margitszigeti lóvonat, egészen a huszas évekig „működött”. Most hát a vonatra kerül a sor. Igen, tudom, a technika nem áll meg, stb. De hát lehet vonat nélkül egyáltalán élni? Már előre reszketek, mikor kerül a hajóra a sor. De ezt a kort, vonat nélkül, hajó nélkül, már meg sem akarom élni... Bálint Mihálynak, a Pestről Londonba verődött pszichoanalitikus orvosnak, igen figyelemreméltó, majdnem azt mondhatnám, szenzációs könyve jelent meg nemrégiben (Der Arzt, sein Patient und die Krankheit, Ernst Klett Stuttgart), amely a beteg és az orvos viszonyával foglalkozik. Bálint doktor nem kisebb dolgot állít, mint azt, ami különben mindazok előtt, akik általános orvosi gyakorlatot folytatnak, réges-régen ismeretes, legfeljebb ki nem mondott dolog volt, hogy a betegek egy jelentős százaléka, fiatal anyáknak pl. a harmada, nem azért keresi fel az orvost, mert ilyen v. olyan betegsége van, amely betegségre konkrét gyógyulást keres, hanem azért, mert az orvosra, mint gyógyszerre van szüksége ! A fiatal anyák tehát elhozzák csecsemőiket, kisdedeiket, de a vélt nagy tényleges panaszok csak leplezni kívánják a fenti tényt! És az olyan betegek, akik elmennek egy orvoshoz konkré nanasszal és az orvos valóban ezekkel a panaszokkal törődik és nem mással, kiteszi magát annak, hogy betege elhagyja. Vagy az orvos elküldi a beteget a szakorvoshoz s Íme, a panaszok nyomban megszűnnek, de fellépnek hely׳־'i k mások s ez a játék még akkor sem marad abba, ha például a konkrét panaszt műtét követi. Semmit nem segít a betegen és semmit az orvoson! '% jó, intézik el az intelligens olvasók, hisztérikus betegek mindig voltak és lesznek. De Bálint sem hiszi és magam sem hiszem, hogy a kérdés és elintézése ilyen egyszerű lenne. Mindenesetre érzékenyebb idegrendszerű betegekről van szó, de ez a szó annyi mindent fedhet. Jön egy beteg például bélműködési zavarokkal, holott szexuális zavarai vannak, de erről nem beszél s az orvos restelli megkérdezni. S különben is, a mai elmechani■ zált s rohanó világban, melyik orvos engedheti megmagának, hogy órákat foglalkozzék egy beteggel, hagyja beszélni, sőt, egyenesen rávezesse a beszélésre. És amellett az általános gyakorló orvos nem is érzi szakembernek magát ilyen ״ beszélgetésekben". — A gyónásra és a gyóntatókra kellett és kell gondolnom! Az embernek nagyon gyakran szüksége lenne arra, hogy kibeszélje magát, hogy meggyónjon, de kihez menjen és mit mondjon? A kinembeszélés aztán testi panaszokban manifesztálódik! A gyónási intézmény ragyogó intézmény, valamint modern, a katolikus formával össze nem függő módon, szakképzett tanácsadók útján be kellene vezetni a nemkatólikusoknál is... * És végül Lao Tse, az i. e. III—IV. században élt ta lán legnagyobb bölcselkedője a világnak, akinek jelentősége, értelmezése naprólnapra nő, most, hogy az európai ember fölfedezte a maga számára. Külső életéről alig tudunk valamit, egy darabig mindenesetre levéltári hivtalnok volt, mert Konfucius meglátogatta s erről tanítványainak be is számolt. Lao T 3 e az a csodálatos ember-isten (mert szegényes nyelvünk és agyunk az „Isten” szóval jelöli mindazt, amit megismerni soha meg nem ismerhet, csak megfejdíthet, a legfőbb jónak és tökéletesnek a gyermeket tartotta. ״ Aki az egyedül helyes úton van, a gyermekhez hasonlatos... puha csontjai, gyenge inai vannak, mégis bátran nekilendül.” — Mindennek elmondására azért került sor, mert egyetlen kis, 94 versikéből álló írásának a Tao Te Kingnek az „Út és az Erény” könyvének most egyszerre két magyar fordítása is megjelent Midőn Lao Tse elhagyta Kínát hogy a kínai legenda szerint Indiába, Szíriába és Parthiába vonuljon elmélkedni, a határhágó parancsnoka, Jin ki kérte, írná meg, amit fontosnak tart. így keletkezett az Út és Erény könyve, melyet Weöres Sándor és Hatvany Bertalan le is fordított s megjelentetett. Ennek előtte volt már egy gyenge fordítás 1907-ből s Somló Hédi, a munkaszolgálatban elpusztult költönő is fordított részleteket belőle, ez a két uj fordítás azonban teljes és tökéletes! Weöres fordításban igy szól a 9-es: Aki tölt szinültig, jobb, ha előbb abba hagyja / Aki túl élesre fen, élét hamar kicsorbitja. / Arannyal, ékkővel teli kamra: megőrizni senki se birja. / Kincs, gőg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! / Alkotni, adni, majd visszavonulni: Ez az égi bölcsesség. — A Weöres fordítás költőileg szebb, Hatvany Bertalané filológiailag pontosabb s Lao Tseról szószerinti Öreg Mester elmond mindent, ami csak elmondható. — Alkotni, adni, majd visszavonulni: ugyan hányan tartják ezt égi bölcsességnek?... M/T /RAyL4GSAJ70־ »Szabad Berlin a szabad Nyugaté« A Szovjetunió fokozatosan megvalósítja azt a tervét, hogy Kelet-Berlint átadja a Keletnémetországi bábkormánynak. Jelentések szerint a szovjet személyzet egy részének visszavonása már folyamatban van; a bonni szovjet nagykövet kijelentette: „Oda fogjuk adni Berlint a németeknek. Remélem, hogy az ügy karácsonyig teljesen rendezve lesz.” Ez a húzás kétségtelenül kényszerhelyzetbe hozza a nyugatberlini szövetséges helyőrséget. Mert a német kommunisták biztosították Nyugatnémetországot, hogy respektálni fogják a nyugatnémet polgári lakosság mozgási szabadságát Nyugatberlinből és Nyugatberlinbe. E megnyugtató kijelentés egyik hatása — vagy talán célja — elszigetelni a szövetséges helyőrség problémáját Nyugatberlin lakosságáétól. A kommunista biztosíték természetesen csak félhivatalos. A német federális köztársaság nem ismeri el az Elbától keletre eső szovjet csatlós rezsimet. Ennek ellenére azonban, bizonyos praktikus kérdésekben, mint kereskedelmi és szállítási ügyekben, már 1950 óta kapcsolatot tart fenn a rezsimmel. Ezenkívül, Nyugatnémetország lényeges mennyiségű acélt szállít Keletnémetországnak, természetesen az érvényben lévő kereskedelmi és forgalmi megegyezések értelmében, úgy, hogy a nyugatberliniek nagyjából biztosra veszik, hogy a nyugati pozíciók ellen folytatott jelenlegi szovjet diplomáciai hadjárat során nem fog sor kerülni Berlin újabb blokádjára. Ez azonban nem választja el a nyugatberliniek problémáját a nyugati helyőrségétől, amely a városrészben él. Mert a berliniek tudják, hogy elszigetelt helyzetükben biztonságuk a 10 ezer főnyi angol, amerikai és francia csapatoktól függ — illetve méginkább attól az elszántságtól, amellyel a három nyugati nemzet e csapatok mögé áll. A berliniek minden szabad európai népnél jobban tudják, hogy mit jelent a vörös uralom. Hogy a Nyugat nem fogja alávetni magát a szovjet taktikázásnak azt megerősítették Eisenhower elnök georgiai főhadiszállásáról. „Szilárd elhatározásunk, hogy Nyugatberlinben maradunk — változatlan”, jelentette ki Mr. Hagerty, a Fehér Ház sajtófőnöke. Ez így is van rendjén, mert a Szovjetunió, nagykövete ígérete ellenére, nem I°gja ״ odaadni Berlint a németeknek." Cinkosainak akarja odaadni, akiket a nép után és akiket csak a szovjet tankok tartanak hatalmon. A nyugatberliniek tudják ezt és nem kérnek belőle. ״ Szabad Berlin”, mondotta Willy Brandt polgármester, ״ a szabad Nyugaté." Mindaddig, amíg egy jogtalan keletnémet kormány lesz a szovjet fenyegetés lándzsahegye szabad Berlin ellen, e kormányt a Nyugat nem fogja elismerni és ukázainak nem fog engedelmeskedni. A szövetségesek jogosan tartózkodnak Berlinben, és ott is fognak maradni, mint Európa lelkiismeretének és szabadságának védelmezői. (New York Herald Tribune) A nők elsőszámú kedvence Gérard Fhilipe-t, a világhírű francia filmszínészt, a nők elsőszámú kedvencét megkérdezték, hogy mi a véleménye a nőkről — A lehető legjobb — válaszolta a filmszínész —, hiszen ha kimondom ezt a szót, hogy „nő”, elsősorban az édesanyámra gondolok és szeretném, ha minden férfi, mielőtt véleményt mond nőkről, először mindig a saját édesanyjára gondolna. Karl Marcus Irgenst, Norvégia új izraeli követét a kolera hozta az országba. Ez 1947-ben történt, amikor kairói követté nevezték ki. ״ Alig, hogy elindult a gépünk Rómából — meséli Mister Irgenst — rádión közölték velünk, hogy Egyiptomban kolerajárvány tört ki, vesztegzár alá helyezték a repülőteret. Ezért Luddon szálltunk le.” Hat évig tartózkodott Karl Marcus Irgensz Kairóban és bár diplomata mivoltához híven nem beszélt erről nyiltan, szavaiból kiérezhető, hogy mi a legjobb mód barátokat szerezni Izraelnek: egy időre Kairóba kell küldeni őket. A követ apja az első világháború előtt Norvégia külügyminiszere volt. Fia ezelőtt 31 évvel — 25 éves korában — csalakozott a norvég külügyi szolgálathoz és azóta a világ minden táját bejárta. A második világháború alatt Irgenst, családjával, a náci megszállás elől Svédországba menekült, ahonnan — a Londonban tartózkodó szabad norvég kormány utasítására — Washingtonba repült és ott mint követségi tanácsos teljesített szolgálatot. — Washingtonban — meséli Irgenst — amerikai főtisztviselőkkel arról a segélyről tárgyaltam, amelyet a háború után fog Amerika Norvégiának nyújtani. Az egyik amerikai egy pillanatra megfeledkezett arról, hogy az emigrációs kormány képviselőjével ül szemben״ és azt mondta: ״ Küdünk majd a Quisling-kormánynak .. .״ — Igen uram, — szakítottam félbe — szükségünk is lesz egy kis küldeményre a Quisling kormány számára. — Igen? Mire? — kérdezte naivul az amerikai. — Kötélre — válaszoltam — jó hosszú és erős kötélre- FEKETE, FEHÉR... A bahai vallás 27 képviselője az elmúlt héten összeült a szekta szent helyén Akkóban, hogy a babaiták problémáiról tárgyaljon. A világon keveset tudnak a bahaitákról, részben talán azért, mert eddig csak egyetlen világhírű név akadt, amely ehhez a vallásfelekezethez tartozott: Carole Lombard, az amerikai filmszínésznő. Ennek ellenére is, a vallás fokozatosan terjeszkedik — a hívők számát 3-4 millióra becsülik — és a fekete Afrikába is elérkezett. A 27 bahai ״ kardinális” közül, (akik ״ dán”oknak nevezik magukat), az egyik: Olinga Inok, néger. A mindössze 35 éves vallási vezető a következőképpen magyarázza el a bahaiták alapelveit, amelyek kétségtelenül a világ egyik legtürelmesebb vallásává teszik a bahai felekezetet. — Az Isten egy, a vallások egyek és az ember egy — magyarázza Olinga Inok. A keresztények azt mondják: ״ Jézus a mienk!” A zsidók azt mondják: ״ Mózes a mienk!” Az igazság az, hogy Jézus is és Mózes, Buddha, meg Mohammed ugyanannak az Istennek voltak a küldöttei — különböző időszakokban. A bahai vallás tehát mindegyiket elismeri és magáévá teszi. Ez a mi hitünk, nem pedig a világimádat, mint ahogy azt sokan teljesen alaptalanul hiszik, csak azért, mert Haifán templomunkat szép kert veszi körül. Misszionárus küldetései során Olinga Inok eljutott New Zeelandba, ahol a maorik király fogadta, majd tovább utazott Ausztráliába, hogy a kannibalizmustól alig megszabadult bennszülött törzsek között térítsen. — A bennszülöttek figyelemmel hallgatták beszédemet — meséli Inok —, én lettek nekem. Tudja miért?, alert néger vagyok és nem fehér... 11LGIN BESZÉL A Chéry tópart minden megmozdul áriának, lett légyen az népgyűlés, parlamenti akció, vagy — mint ez alkalommal — országos konferencia, a központi eseménye mindig ugyanaz: Menáchem Begin beszéde. Még legádázabb ellenségei — és van belőlük elég — is elismerik, hogy ő ma a legnagyobb szónok Izraelben. __ A szónoknak tudnia kell — magyarázza Begin _ hogyan kösse össze a hideg logikát a forró érzelmekkel. Aki csak érveket használ, az előadó és nem szónok, aki pedig kizárólag az érzelmekre támaszkodik, nem fogja meggyőzni hallgatóit . Cicero azt mondotta, hogy a retorika a legnehezebb művészet, mert a szobrász kijavíthatja művét, ha nem tetszik neki, de a szónok nem veheti vissza az elhangzott szót. De a szónoklat nemcsak művészet, hanem architektúra is, mert minden egyes beszédet úgy kell felépíteni, hogy a hallgató különbséget tudjon tenni a feltevések és a végső következtetések között. — A legnagyobb szónok, akit életemben hallottam, Zeév Jabotinsky volt. Azt hiszem, hogy az egész világon csak Churchill hasonlítható vele össze. De míg Churchill kizárólag parlamenti szónok, addig Jabotinsky egy öt emberből álló kávéházi csoportot ép úgy meg tud győzni, mint ahogy indulatba tudott hozni ezrekből álló tömegeket Legnagyobb beszédét a 17-ik cionista kongresszuson tartotta, de engem Brinskben hódított meg, amikor először hallottam, 16 éves koromban. — Hogy melyik volt a legfontosabb beszéd, amit én tartottam? 1948 május 15-én mondottam az Écel rádiójában, az állam kikiáltásának napján. .. De úgy látszik, hogy Beginen még az sem "segít", hogy az Écel parancsnoka volt. Az iskolában, ahol tízéves kislánya, Lea, tanul, az idén dhanukai előadást rendeznek és az egyik szerepet Leára osztották ki. A szülök élvezettel hallgatták otthon a kislányt, amint szerepét tanulja, amíg a következő mondathoz érkezett: ״... igen, az én apukám in a Hagana tagja volt.’’ Lampel Tamil 1958 XIII UIj Keleti NAGY EMBEREK MONDTAK ' Merre Balmain, francia divattervező: ״ Sokkal könynyebb megfelelő ruhát találni egy nőnek, mint megfelelő nőt egy ruhához.” Antoine Blondin, francia író: ״ A féltékenység csak akkor szórakoztató, ha az embernek nincs rá oka’’. Leonard Lyons, amerikai humorista: ״ Az erős jellemű embereket arról is fel lehet ismerni, hogy másnak megtiltják azt, amit maguknak megengednek.” Herta Feiler, filmszínésznő: ״ Az ember akkor boldog házas, ha szívesebben jön haza, mint elmegy otthonról." Paulette Hogan, amerikai írónő: ״ Az amerikai otthon az egyetlen hely a világon, ahol a kicsinyek súlyosabbban nyomnak a latban, mint a nagyok.” Hans Holt, színész és színpadi szerző: ״ Filozófusok a semmiről elmélkednek, az életművészek egyáltalában semmiről nem elmélkednek.”