Uj Kelet, 1959. december (40. évfolyam, 3449-3474. szám)

1959-12-16 / 3462. szám

A DIASZPÓRA TÜKRE ANGLIA Nyugat-Európa legna­­gyobb lélekszámú zsidó kö­­zössége ma Angliában él. A most közzé tett statisztikai kimutatás szerint Nagy- Britannia zsidó lakossága majdnem eléri a félmilliót. Az utóbbi 20 évben — tehát a világháború kitörése óta — számuk 60 százalékkal növekedett. A második vi­­lágháború befejezése óta különösen Kelet-Európábón volt erős a bevándorlás. A természetes szaporulat egy­­általán nem mondható nagy­nak — évente 3000 gyermek — ami százalékszerűen jó­­val alatta marad az angol népszaporulatnak. (Érdekes megemlítenünk, hogy az Angliához tartozó Virginia szigetén 10.000 lakos között 60 zsidó él, többségükben szefárd származásúak.) ★ Az angol zsidóság sem mentes a vegyes házassá­­gok mételyétől. A felnövő ifjúságnak nem kevesebb, mint 12 százaléka lép frigy­­re más valláshoz tartozó személlyel. „Vigasztalódha­­tunk”, ha arra gondolunk, hogy ez a szám pl. Hollan­­diában eléri az 50 (!) szá­­zalékot, a skandináv orszá­­gokban pedig (büszkén szok­tunk arra gondolni, hogy ott menyire megbecsülnek bennünket, csak sosem tud­­tunk arról, mivel „viszonoz­­zuk” ezt) jóval magasabb a vegyes házasságok száma még ennél is. Több mint 4000 zsidó ve­­terán — köztük sokan még az első világháború harcai­­ban is részt vettek — vo­­nult fel díszmenetben Lom­­don utcáin, hog­y leróják ke­­gyeletüket az elesett angol zsidó katonák emlékének. A gyülekezetet fogadó ten­­gernagy levelet olvasott fel a királynőtől, aki köszöne­­tet mond a leszerelt zsidó katonák egyesülete útján mindazoknak, akik az an­­gol haderő harcaiban részt vettek. Binjamin brigadéros koszorút helyezett el a fel­­vonulóik nevébe­n az elesett zsidó hősök emlékművén, a­­mely nem messze a parla­­menttől áll. A menetben szá­mos asszony is felvonult, a­­kik az angol segédcsapatok­­ban szolgáltak a háború alatt. A díszemelvényen fog­­laltak helyet a kormány képviselői, a különböző fegy­vernemek magasrangú tiszt­­jei és a brit népközösség megbízottai, köztük több afrikai állam diplomatája Izrael államát ügyvivőnk és katonai attasénk képvisel­­ték. ★ A hír a közvetlenül nem érdekelt olvasó számára is figyelemreméltó, de annál is inkább közöljük, mert ta­­lán adódnak az Új Kelet külföldi olvasói között — a moldvai és főként a kárpát­­aljai származásúakra gon­­dolunk , akiket személyi­­leg is érint az ügy: az an­­gol kormány u. i. jelentke­­zésre szólítja fel mindazon állampolgárait, akiknek va­­gyonjogi követelésük van a Szovjetunió kormányával ■zeniben olyan területekről, ameyek 1939 óta tartoznak ■zovjet fennhatóság alá.­­Értékpapírokról bankbeté­­♦ékről, nacionalizált vagya­­sokról van szó.) Az angol kormány közlése szerint u.­L komoly remény van arra, hogy a két állam között megállapodás jön létre a ké ■éli jövőben az érintett sze­­mélyek kártalanítására vo­­natkozólag. Az egyezmény olyan személyekre te kiter­­jed, akik 1939—1940 között •rec-jiszráéi (palesztinai) állampolgárok voltak. Az egyezménytervezetneke csak ha a hibája, hogy mindkét kormány csupán olyan ér-­­sekeldek jogosultságát te­ MOH­­8, akik — jelenleg Stegles területén élnek. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG Valóban, nem kevéssé ér­­dekes kérdés: szolgálnak-e és szolgálhatnak-e zsidók a német hadseregben? A vá­­laszt nem zsidó, hanem hi­­vatalos német részről köz­­li­k. Adenauer kormánya a belügyminiszter javaslatára foglalkozott az üggyel. A belügyminiszter azért vitte a dolgot a minisztertanács elé, mert a Bundestag több képviselője — különböző pártállásúak — szóvá tet­­ték, hogy vajon milyen jog­­alapon mentesülnek német állampolgárságú zsidó fia­­talok a katonai szolgálat alól? A felszólalók azt han­­goztatták, hogy ez a men­­tesség ellenérzést válthat ki a német nép körében s úgy értelmezhetik a tényt, hogy a zsidók ki akarják magu­­kat vonni a katonai köte­­lezettség alól. A miniszterek többsége el­lenezte zsidó fiatalok beso­­rozását. Érvelésük így hang­zik: ״ A zsidók egyelőre nem alkalmasak arra, hogy a német haderőben szolgálja­­nak. Sem erkölcsi, sem pszi­­chológi­ai szempontból nem vár­ható el tőlük, hogy né­­met katonák legyek azok után, amit a náci pusztítás végzett közöttük s amely események még túlságosan közel vannak” — hangzott több miniszter felszólalása. A vita során kiderült, hogy a német haderőben ma kö­­zel 300 „félzsidó” (vegyes házasságból származó) szol­­gál, akik nagy odaadással látják el feladatukat. Zsidó vallású személy nincs a had­­seregben. A kérdést a minisz­tertanács levette a napi­­rendről. ★ Ma Nyugat-Németország­­ban mintegy 1000 zsidó gyer­mek látogatja az iskolákat. A legtöbb Berlinben (több mint 160), Frankfurtban (százon felül), Münchenben (száz) és mintegy 600 gyer­­mek közel 40 kisebb város iskoláiban. A Németország területére visszatért zsidó családok többsége Ameriká­­ból, Angliából, Franciaor­­szágból és Izraelből települt vissza, vagy vándorolt oda. ★ A főiskolai hallgatók lap­­ja, a Burschenschaft cikket közöl, amelynek ezt a címet adja: „A zsidók találták ki a krematóriumok meséjét”. A cím sejteti tartalmát. Meg is indokolja, hogy miért ״ teszik” ezt a zsidók? Kizá­­rólag azért beszélnek auschwitzi, majdaneki, treb­linkai égetőkemencékről, hogy ezzel az „ürüggyel” (!!!) pénzt csaljanak ki Adenauer kormányától. MAROKKÓ Néhány hónappal ezelőtt külön cikkben számoltunk be arról a perről, amelyet azért indítottak a hatósá­­gok zsidók ellen, mert ezek — a rendőrség állítása sze­­rint — hamis útlevéllel akarták elhagyni az orszá­­got. (Mint később kiderült, minden egyes személy való­­di és érvényes francia út­­levéllel rendelkezett.) Ekkor az alista csoportot szervező személyeket vették őrizetbe, azzal az indokolással, hogy illegális kivándorlást szer­­veznek, amire pedig semmi szükség, mert ״ elvben” bár­­ki elhagyhatja az országot törvényes módon. A tangeri bíróságok meg­­tartották a tárgyalást, ahol egy évig terjedő különböző időtartamú büntetéseket rót­tak ki a vádlottakra. Az ügyész fellebbezése követ­­keztében a napokban újabb tárgyalásra kerül sor. , LUXEMBURG A Benelux államok leg­kisebbikének zsidósága most ünnepli emancipációjának 150-ik évfordulóját. (1809- ben a hercegség még a na­­poleoni Franciaország egyik tartománya volt s igy jutot­­tak az ottani zsidók viszony­lag korán jogegyenlőség­­hez.) Az első zsinagógát 1823-ban építették. (Luxem­­burg állama 1839 óta ön­­álló.) ÚJ ZÉLAND A sziget­ország állatvédő ligája most ülésező kong­­­resszusának napirendi pont­­­jaként felvette a zsidó r­­tuálé szerinti vágás eltiltá­­sának a javaslatát. BELGIUM Az Auschwitzban elpusztí­­tott belgiumi zsidók emlésé­kének megörökítésére bi­­zottság létesült. A kormány­­ minisztere felvételét kér­­te az előkészítő bizottságiba. SVÁJC Az ismert és antiszemitáz­­musáról hírhedt svéd millio­mos, Inard Oberg zsi­dóel­le­­nes pamfletjeit — amelyek­­nek törökországi terjeszté­­séről a közelmúltban e ro­­va­t hasábjain említést tet­­tünk — legújabban Svájc­­ban is forgalomba hozták. KANADA A kanadai rádió műsorá­­ba iktatta jiddis dalok rend­szeres közvetítését. ABESSZÍNIA Hailé Szelasszié császár kihallgatáson fogadta az Őrt küldöttségét. A kiváló hírnévnek örvendő zsidó át­­képző- és kiképző szerv an­­nak a lehetőségét vizsgálja, hogy vajon Gondar körze­­tében — ahol a „fekete zsi­­dók”, a falassák élnek — va­n-e lehetőség mezőgazda­­sági és ipari telepek létesí­­tésére? (A. Kaddar) KERESZTREJTVÉNY 610 Vízszintes. 1. Az ógörög mitológiában az üdvözöltek árnyainak tartózkodási helye. 13. A legfőbb dalmát kikö­­tőváros. 14. Falu Trieszttől északra az Isonzo mellett. Az első világháborúban itt zajlottak le a legvéresebb Isonzo-csaták. 16. Kivet (pld. adót). 18. Héber vesz­­szőskosár. 19. Vissza: szibé­riai erdős vidék a tundra­­övtől délre és az Urálitól a Csendes óceániig 4000 kilo­­méter hosszúságban. 21. Novak filmszínésznő ke­­resztneve. 23. Héber négy­­zet, négyszög, négyzetre emelés. 25. Kevert hasa. 26. Az amerikai Nagy-tavak egyike. 28. Királyi szék. 29 O. N. B. 30. Mocsárláz. 32. ....gazd­a, hatalmaskodó fő­­ur. 33. Szövetség ,szinonimá­jának mássalhangzói. — 34 Olasz költő 1876—1944, a fu­­turizmus megalapitója. 36 ....hra, francia forradalmi dal kezdete. 37. Vissza, héber hasznos, használ (valaki­­nek). 38. Síkság. 40. Angol jég. 42. Kalászos növény. 44. Ékezettel héber vér. 45. B M. A. 47. Cseh cipőgyár. 49. Héber barázda. 51. Ékezet­­tel héber posta. 52. Jean Jacques Rousseau nevelés regénye. 54. Idegen harmat 55. Karddal küzdeni. 56. Ki­­sebb elbeszélés. 58. A kiát­­kozott filozófus. 60. Volt uralkodód cím, magánhang­zatlanul. 61. ..bene, ibi pat­­ria. 63. Női név — kettőzés­­sel. 64. Puha fém. 65. A sze­relmi költészet múzsája az ógörög mitológiában.­­ 67. Két oldal. 69. A Száva 350 kilométer hosszú, jobboldali mellékfolyója. 71. A volt je­­ruzsálemi főmufti, teljes név, 9-ik kockában dupla­­kam­gzó. Függőleges. 1. ...ilógus, utószó, utóirat. 2. Vissza: tő és hegység Szibériában. 3 Homeros épasz. 4. Ékezettel ilyen estély, de ilyen intézet is van. 5. Vissza: a Pesti Kupát Cholim. 6. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete, magánhangzói. 7. Körrövi­dités. 8. Francia szó. 9. Éke­­zetből nem alvó. 10. Átvitt értelemben csúcspont, tető­pont. 11. Svéd tartomány és székhelye.­­ 12. Arab biró magánhangzótlanul. 13. Ma­gyar-zsidó zeneesztéta, tel­­jes név, zárt kockában két­tőshangzó. 15. Két szó:­­ egykor önálló hercegség Dél Franciaországban, 2. sziget­­csoport a Csend­es-óceán­ban. Guam kivételével 1915 ig japán birtok. 17. Vasfüg­­göny mögötti ország fővá­­rosa. 20. Német folyosó, tornác. 21. Kínai teherhor­­dó. 22. Héber tanító.­­ 24 Vissza: francia fénypont, valaminek a csattanója, ere­deti fonetikával. 26. Csapa­­dék. 27. Vissza: Pierre .. . belga fegyvergyáros. Sie­­j­mensszel egyidejűleg felta­­lálta a róla elnevezett acél­­gyártó eljárást. 30. Ékezet­­tel héber erődítmény, bás­­tya, menedék. 31. A mai korszak neve. 34. Személyes névmás. 35. Ebben végződ­­nek az izmok. 37. Vissza­­szállítás. 39. Latin elejétől kezdve, eredendően. 41. Po­­litikai célból alakult nápoolyi titkos szövetség a 19-ik szá­­zad első felében. 43. A gö­­rög ábécé második betűje. 44....... ex machina. 46. Olasz író. Főműve: ״ A jegyesek” 48. Alaszkához tartozó szi­­getsor (150 sziget). Észak- Amerika és Ázsia közötti kapocs. 50. Olasz névelő. 51. .... Alpok, főkép mészkőből álló, karsztos jelenségekben gazdag lánchegység és Bal­­kán félsziget nyugati part­­ján. 50. Héber sértés. 55 Oscar .... Ír angol iró 1856— 1900. ״ The Ballad of Rea­­ding Gaol” (WWW). 57. Hé­­ber nekem.­­ 59. Vissza, egészséges. 62. Perzsa ural­­kodói cím. 66. ...putál, levág. 67. Azonos betűk. 68. N-nel ókori nép. 70. Idegen név­­más. I­­n 1/ KN­ TUT REJTVENYPALYAZAT­U JBJLKIXIK SZELVÉNY £1Q 1■־ ■'' • ׳-1 *• 11 1')■11־—•-1—**■* - ־ Mondán■—■ «Ert-Ulti 11-■״--tetVM־ 'r* •1-■ NYEREMÉNYKÖNYV Krzia Miroslav: A GLENDBAY CSALÁD Egy simogatás margójára A sport iránt érdeklődő olvasó figyelmét bizonyára ez az első pillanatra jelen­­téktelennek látszó esemény sem kerülte el. Bevallom, jómagam a gálátban soha­­sem tanúsítottam különö­­sebb érdeklődést a sport, annál kevésbé az azt kisé­­rő események iránt. Na­­gyobb figyelmet azóta kez­­dek mutatni iránta, amióta nemzeti ügy lett belőle. Akármilyen közönyösek vagyunk is iránta, mégis­­csak felmelegíti a zsidó szívet, ha azt olvassa a zsi­­dó ember, hogy itt vagy amott, ennyi vagy annyi arányban sikerült győzel­­met aratnunk valamelyik nagy nép csapata felett és ugyancsak élesen belehasít a zsidó­ szívbe, ha ennek el­­lenkezője történik. A futball már a gálát utolsó éveiben kezdte ma­­­gát nemzeti üggyé kinőni, már akkor, amidőn a zsidó állam útban volt, amidőn néhány álmodozó már köze­­li eljöveteléről álmodozott. Ha a szigeti Sámson, a ko­­lozsvári Hágyibor vagy a szatmári Hákoádi legyőzte a piripócsi Atlétikát, akkor a szatmári két Barissziá­­ban lec­ájimot ittunk és a Héber Elemi Iskola növen­­dékei az udvaron körtáncot roptak a nagy esemény tiszteletére. De igy volt ez Erdélyszerte minden vala­­mirevaló sisavban. Ha én nem is szorong­­tam tehát a napokban az 50.000 drukkoló között a rá­­mat­gáni sporttéren, a rá­­dió ott bömbölt a lakáso­­mon egész délután, a dél­­utáni sziesztáról is lemond­­tam és a végén hálát adtam a héberek Istenének, hogy a népek kezdenek özönleni felénk, ahogy azt a prófé­­ták hirdették, ha egyelőre nem is azért, hogy leborul­­janak Izráel istene előtt, hanem azért, hogy össze­­mérjék velünk az erejüket. A mai ifjúság nem tudja felmérni, hogy ez mit je­­lent, csupáncsak mi, öre­­gek. Nem is a győzelemről van szó, hanem arról, hogy mint egyenlő felek állunk egymással szemben. A győ­­zelem a mi szemünkben másodrangú szerepet ját­­szik. Nekünk az a fontos, hogy kiállnak velünk, hogy keresik az alkalmat rá, hogy megkockáztatják az esetleges vereséget, bukást, hogy nem sajnálják a hosz­­szú út fáradalmait, hogy megbirkózzanak velünk, a fiatal néppel és vállalják a rizikót. A gyermekeink ezt nem értik, ők ezt természetes­­nek találják, azt is, ha mi megyünk hozzájuk és­­ azt is, ha ők jönnek hozzánk,­ természetesnek a győzel­­met is és a bukást is. De nem így áll a dolog az öreg gárdával. Érthető tehát az az öröm, amelyet a rámat-gáni játék váltott ki belőlünk, amit a haifai kudarc sem tudott elhomályosítani. Ez a nép, akivel legutóbb álltunk ki, el is üt a többi­­től. Ez a nép szintén viselte az elnyomatás bilincseit, ha ugyan a saját földjén is és ha ugyan mindjárt másra rakta, ahogy az ő kezük­­ről lekerült, de ez a nép nézte végig néhány évvel ezelőtt népünk legnagyobb nemzeti tragédiáját és ugyanakkor ennek a hal­­dokló népcsoportnak a zsi­­dó és világtörténelemben páratlan hősi kiállását, ön­­feláldozását is. Ezen a rámaz-gáni mező­­nyön azonban lejátszódott valami, amiről nem tudott talán senki az 50000 néző közül, a rádió sem adott hírt róla, csupáncsak az egyik lap tudósítója emlé­­kezett meg róla, csak úgy mellékesen, sőt talán egy kis gálati izű meghatódott­­sággal, ami még jobban be­­lenyilalott a szívünkbe, még sokkal jobban, mint az a vereség, amelyet néhány nappal utána Haifán szen­­vedtünk ugyanettől a csa­­pattól. A dolog, amiről itt szó lészen, a játék megkezdése előtt történt, amint a len­­gyel játékosok felvonultak a pályára .A pályát Saron rózsái helyett, élő rózsák diszítették, Izrael szépséges leányzói, akik a rendezőség bölcs intézkedése szerint a rend őreit képviselték. A lengyel csapat tagjait ezek­­ben a gondterhes percekben bizonyára a győzelem eshe­­tőségei foglalkoztatták. Ez érthető is. De mégsem egé­­szen így történt. Egy ide­­gen játékos megfeledkezett a dicsőségről, a hosszú fá­­rasztó Útról, amelyet a győ­­zelem érdekében megtett, megfeledkezett arról, ami­­vel hazájának tartozik, ki­­nyújtotta a kezét és megsi­­mogatta az egyik rendező, az egyik zsidó lány arcát. Nincs ebbe semmi, mond­­ja talán valaki, és talán igaza is van. Valóban nem volna égbe kiáltó dolog, ha a tibériási Hápoél egyik tagja a chederai Makkábi pályáján őrködő valame* lyik lányunkkal tette volna meg. De igy valahogyan az arcunkba kergeti a vért. Az a különben tiszteletre­­méltó fiatalember elfelej­ tette, hogy már nem vet* gyünk Radomban, Piotr* kovban, hanem itthon, la* ráel országában. Ezzel a 8»• !nógatással, talán akaratla­nul is, mintha arcul csa­­pott volna bennünket. Kép­­zeljük csak el, ha valame­­lyik „szemtelen” zsidó fiú, ha akár izraeli is, a varsói pályán egy lengyel lánnyal tette volna, hogy mi lett volna. Még gondolni se sze­­retek rá. Újra hangsúlyozom, nem nagy dolog, valaha az ide­­genben talán ügyet sem ve­­tettünk volna rá. De éppen ez az, hogy másképen rea­­gá­ltunk valaha arra, ami az elmúlt kétezer év alatt történt velünk és máskép reagálunk arra most, ami az utóbbi tizenkét év alatt történik. Erről a nagyvilág úgy látszik, még nem ,min­­denütt akar tudomást ven­­ni, de van úgy, hogy mi magunk sem. Löwenkopf Kálmán Jókai Mór hosszú éveken át országgyűlési képviselő volt és a magyar parlament­ben is feltűnést keltett szel­­lemes felszólalásaival. Jókai Mór egyszer a hivatalnok­­kérdéssel kapcsolatosan többek között ezt mondta a parlamentben: — Én azt hiszem, hogyha hivatalnokseregünk egy rér­szét elbocsátanánk, másik részét jobban díjaznánk, a megmaradt hivatalnokok sokkal jobban intéznék az ügyeket, mint a mostaniak együttvéve. De attól tartok nagyon, hogyha most a vá­­lasztások előtt bíznánk meg ezzel a kormányt, úgy azo­­kat a hivatalnokokat bocsá­taná el, akik jól, lelkiisme­­retesen dolgoznak, mert • becsületes hivatalnok. •« rossz kortes. Gottfried Benn (1729-1765) német költő orvosi gyakor­­latot is folytatott Egy ak­ka׳• lommal egyik szentimentái■ lis betege, akihez már hosz­­szabb ideje járt, igy szólt hozzá: — Hagyjon maghalni, doktor úr! — Ne adjon tanácsokat nekem — felelte Benn. A 607. SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY MEGFEJTÉSE Vízszintes: 1. MARIA TAGLIONI, 13. TAGADON, 14. TAMPICO, 34. TELEPÁTIA, 58. ISABEAU, 71. SU­­LINA, TIZIANO. Függőleges: 13. TIRSO DE MOLINA,­­ 15. OTTO KLEMPERER, 26. SELENE, 41. THESElIS, 46 AMNHe­ZIO, 51. KALODA.

Next