Uj Kelet, 1959. december (40. évfolyam, 3449-3474. szám)

1959-12-14 / 3460. szám

A VILÁG TÜKRE * NYOLC UJ BIBORKALAPOS Ma ül össze a Vatikánban a római katolikus egyház legmagasabb közigazgatási tanácsa, a konzisztórium, hogy nyolc új kardinálist nevezzen ki a szent római kúriához. Ezzel a lépéssel, amely az egész világ érdek­­lődését váltotta ki, az agg XXIII. János pápa 78 éves korát meghazudtoló , nyitó­­készségének újabb tanubi­zonyítékát adta. Mint emlé­­keze­tes, a tavaly megválasz­­tott pápa egyik első forradal­­mi ténykedése az volt, hogy két katolikus imából töröl­­tette a zsidókra sértő kitéte­­leket. Nem kevésbbé me­rész lépés volt az sem, ami­­kor tárgyalásokat kezdett a görögkeleti egyház vezetői­­vel az 1600 évvel ezelőtt ketté szakadt kereszténység egysé­­gének helyreálllása érdeké­­ben. Ugyanilyen bátorság jellemzi az új pápának azt a lépését is, amellyel 79-re emeli a Szent Kollégium tag­­jainak számát, mert a kon­­■ervativ katolikus egyház­­nak még sohasem volt ilyen sok bíborosa. Kik a katolikus egyház legmagasabb méltóságába kerülő új személyiségek? A legérdekesebb kinevezés talán a 73 éves Gustavo Tes­­te, aki gyermekkori barát­­ja a pápának, amikor a mai XXIII. János pápa még fa­­lusi parasztfia volt az olasz Be­rgamo tartományban. Tes­­ta bíboros egyházi karrier­­je párhuzamosan futott ba­­rátjával és mindketten a Va­­tak­án diplomáciai szolgála­­tában töltötték el életük legnagyobb részét. Többek között Palesztinában is tel­­jesített szolgálatot az angol mandátumkormány idején. A második érdekes olasz kardinális a 87 éves, de szel­­lemileg és fizikailag csodá­­latosan friss Francesco Mo­­rano, aki arról híres, hogy hat doktorátusa van és pe­­dig a következő tárgyakból: bölcsészet, teológia, egyházi és polgárjog, fizika és ma­­tematika, ő lesz a biborno­­ki kard legidősebb tagja. Az új bíborosok között egy harmadik olasz is van, a 64 éves Paolo Moreiia, aki János pápa legutolsó diplo­­máciai posztját foglalta el, mint pápai nuncius Párizs­­ban. Nem érdektelen kineve­­zés a 75 éves William Theo­­dor Heardé sem, aki 150 év óta az első skót származá­ SÚ kardinális. Heard erede­­tileg nem is volt katolikus, hanem a skót protestáns egy­házhoz tartozott és foglal­­kozásra nézve ügyvéd volt. Egyetemi hallgató korában a híres oxfordi kéktrikós eve­­zős csapat egyik népszerű tagja volt. Heard 26 éves ko­­rában tért át a katolikus hitre és rövidesen a Vati­­kánba került, ahol főként a súlyos megítélés alá kerülő házasságfelbontási kérések ügyeivel foglalkozott egyház­­jogi szempontból. A 78 éves Augustin Bea német származású jezsuita pap egyike azon kevés föl­­di halandóknak, aki előtt egy pápa térdepelt. Annak­ idején ugyanis ő volt Euge­­nio Pacelli bíboros, a múlt évben meghalt XII. Pius pá­­pa gyóntatója. Már ez a pá­­pa ki akarta nevezni kardi­­nálisnak, de a jezsuita rend főnöksége kérte a mellőzé­­sét, miután a Vatikán körei­­ben már úgyis komoly zugo­­lódás uralkodott a jezsuiták túlzott előnyben részesítése miatt. A féltékeny bíborno­­kok arra hivatkoztak, hogy már XI. Pius is kinevezett két jezsuitát kardinálisok­­nak, azonkívül a jezsuiták kezére bízta a vatikáni rá­­diót és a pápa nyári rezi­­denciáján, Castelgandolfo­­ban lévő csillagászati ob­­ezervatórium vezetését, XII. Pius pedig két jezsuita pá­­tert alkalmazott magántit­­káraiként. Mindezek a szem­ írta: Diamant Elemér tották vissza XXIII. Jánost, hogy elégtételt adjon az ed­­dig mellőzött öreg jezsuitá­­nak. Arcadio Larrona 72 éves spanyol missziós szerzetes is megkapja a bíborkalapot és az engedélyt arra, hogy a Claret rend által előírt bar­­na szőrcsuhát bíborszínű re­­verendával cserélje fel, de annak is gyapjúból kell len­­nie és nem selyemből. Lar­­rana 40 éve él a Vatikán­­ban, ahol különböző hivatali tisztségeket töltött be. Két új bíboros az Egye­­sült Államokból való. Kine­­vezésükkel az amerikai bí­­borosok száma el fogja érni a hatot, amire még nem volt példa a katolikus egyház történetében. Az egyik ame­­rikai kardinális az 56 éves Albert Gregory Meyer, aki egy fűszerkereskedő fia és eddig szülőhelyén, Milwau­­keeben működött, amíg szep­­temberben ki nem nevezték érseknek Csikágóba, Ameri­­ka legnagyobb katolikus egy­házkerületének élére, az el­­hunyt Stritoh bíboros utód­­jául. Az új tábornokról az amerikai lapok megírták, hogy rendszerint csak repü­­lőgépen utazik és rágógu­­mit forgat a szájában. Ki­­tűnő adminisztrátor. Kine­­vezése az amerikai katoliku­­sok súlyának további növe­­kedését bizonyítja. A második új amerikai bíbornok a Vatikán régi dip­­lomatái közé tartozik és Ugyancsak német származá­­sú, habár ő is Milwaukee­­ben született már. A ma 70 éves Aloysius Joseph Mu­­ench az első amerikai ál­­lampolgár, aki akkreditált diplomataként képviseli a Vatikánt és ő volt az első külföldi diplomáciai megbi­­bízott, aki a nyugatnémet szövetségi köztársaságában bemutatta megbízólevelét 1951-ben és a diplomáciai kar doyenje lett Bonnban. Az új kinevezésekkel kap­­csolatban rámutatnak arra az érdekes körülményre is, hogy a hibornoki testület­­ben megszűnt az olaszok év­­százados többsége. A 79 tag­ra gyarapított Szent Kollé­­giumban ma már csak 31 olasz kardinális van 48 más nemzetiségűvel szemben, ami szintén forradalmi változás a katolikus egyház történe­­tében. Térképezik a föld mágneses mezejét Most, hogy a világűrrepü­­lés egyre nagyobb lendület­­tel halad a megvalósulás fe­lé, az illetékes tényezők rendkívüli fontosságot tulaj­­donítanak a földet körülve­­vő mágneses mező alapos megismerésének, mert az űrrakétáknak és műbolygók­­nak ezt a mágneses vonzást kell, hogy leküzdjék, ha ki akarnak jutni a külső világ­űrbe. A tervek szerint 1960- re elkészül a föld mágneses burkának pontos térképe, amelynek megszerkesztésé­­hez körülbelül 960.000 kilo­­métert kell megtenniök a mérésekkel és fényképezé­­sekkel foglalkozó repülőgé­­peknek. Az első 40.000 kilo­­méteres tanulmányutat most fejezte be az amerikai haditengerészet egyik gé­­pe, amely a Csendes óceán déli részén gyűjtött adato­­kat, míg egy másik repülő­­gép az Indiai Óceán felett dolgozik. Később az adat­­szerzés az összes elérhető tengerek, a két sarkvidék és a szárazföldek felett is ן megkezdődik és úgy remé­­lik, hogy 1963-ra együtt lesz­nek a térképezéshez szüksé­­ges összes adatok a föld mágnesességéről, illetve an- I­nak kiterjedéséről, irányán­ról és váltakozó erősségé­­ről. Az egyik repülőgép egy­­úttal a kozmikus sugarak sűrűségét is méri. Ennek az óriási munká­­nak a technikai nehézsége­­ken kívül van egy politikai akadálya is. Nem mindez­ ország hajlandó megenged­­ni, hogy idegen repülőgépek hosszasan keringjenek a te­ r­ülete fölött. Eddig mind­­össze harminc államtól sá­­került ilyen engedélyt kap­­ni és fáradtságos diplomá­­ciai tevékenység folyik an­­nak érdekében, hogy a töb­­biek is hozzájáruljanak az adatgyűjtő repülőgépek át­­vonulásához. Egyébként az adatokat Amerika közölni fogja a világ összes tenge­­részeti, repülésügyi és tudo­­mányos testületeivel. Egy milliárdos siralmas Ki ne hallotta volna Jean Paul Getty, az excentrikus multimilliomos nevét? Ez a francia eredetű 66 éves világpolgár a földke­­rekség egyik leggazdagabb embere, akinek a vagyonát óvatosan is egymilliárd dol­­lárra teszik. Miből lehet ekkora irdatlan vagyont szerezni a Petróleumból. A­­kárcsak az ugyancsak híres görög multimilliomos Aris­­toteles Onassis, a délameri­­kai hajómágnás és Maria Callas operaénekesnő mecé­­nása, Getty is komoly érde­­keltséggel rendelkezik a kö­zelkeleti petróleumvállala­­tokban, amelyektől részvé­­nyeket kapott­, bizonyos nem ismert szolgálatok fejében. És mint egy rendes milliár­­doshoz illik, Jean Paul Get­­ty olyan takarékos, mint aki nem tudja, mit hoz a holnap. A fáma szerint min­den centet felír, amit el­­költ. Emellett pompás palo­­tái vannak Kaliforniában és Olaszországban, de idejé­­nek túlnyomó részét eddig a párisi George V és a londo­­ni Ritz szállók legolcsóbb lakosztályaiban szokta töl­­teni és onnan irányítja ha­­talmas közelkeleti üzleteit, amelyek között állítólag a fegyverszállítás is tekinté­­lyes helyet foglal el. A közelmúlt hetekben Jean Paul Getty azzal lep­­te meg London üzletei vilá­­gát, hogy megveszi a Suther-lyát az angol fővárostól 35 kilométernyire eső Sutton Place nevű birtokkal együtt, amelyben 14 hálószoba, 16 fürdőszoba, 20 személyzeti szoba, egy 50 méteres bál­­terem és ugyanakkora nagy­ságú könyvtár van a szoká­­sos csarnokokon, lakóhelyi­­ségeken és folyosókon kí­­vül. A kastélyért, amely egy 174 holdas park köze­­pén fekszik, hír szerint egy millió dollárnál jóval többet fizetett Getty. Arra a kér­­désre, hogy oda akar-e köl­­tözni végleg, a milliárdos üzletember határozott nem­­mel válaszolt Azért vette meg ezt az 1530-ban épült kastélyt, (amelyet VII. Henrik kegyence, Sir Ri­­chard Weston kapott aján­­dékba, mert részt vett ab­­ban a vészbíróságban, a­­mely halálra ítélte a király ellenségét, Buckingham her­­cegét) , mert sokallja a szállodai számlákat. Getty azt állítja, hogy általában sok üzletbarátjával szokott együtt lenni és kiszámítot­­ta, hogy az ezzel járó ösz­­szes szállodai kiadások leg­­alább száz dollárt tesznek ki naponta. Ezt akarja részben megtakarítani a Sutherland-kastély megvé­­telével. Ezt a kalkulációt a londoni Ritz hotel igazga­­tója azonban megcáfolta, ak­i ugyan nem volt hajlan­­dó pontos összeget monda­­ni, de kijelentése szerint 40 dollár körül mozognak.­­ Egy bátor hírlapíró el­­fogta Gettyt a Ritz halljá­­ban és magyarázatot kért tőle arra a kijelentésére, hogy egy milliárdos élete , sem csupa rózsa. Mire a ta­­­­karékos Getty, aki eddig öt házasságot kötött és bon­­­­tott fel, elpanaszolta, hogy állandóan elárasztják há­­zassági ajánlatokkal a nők. Mind feleségül akarnak menni hozzá, holott már torkig van a házasélettel, amely kellemetlen és költ­­séges is. Ezenkívül rengete­­gen kérnek tőle pénzt. „Az emberek nem értik m­e­lözhető pénzem” — panaszol­­ta a milliárdos petróleum­mágnás. Üzleti körökben azt gya­­nítják, hogy a Sutton Place­­kastély és birtok megvásár­­lása nem a szállodai szám­­lák csökkentése érdekében történt, hanem jó üzleti szi­­matból. Ez a vidék ugyanis, amely alig húsz percnyire van a londoni Waterloo pá­­lyaudvartól, egy gyors ütem­­ben kiépülő új előváros köz­­pontjában fekszik, ahol egy hold föld ma máris 10-15 ezer fontsterlingbe kerül és az árak állandóan emelked­ne­k־ r­o no állón tsa­n nr»és» Námir - Tel-Aviv új polgármestere Forog a szerencse kereke és Tel Aviv, mely fennállá­­sának ötven éve alatt a jobboldal fellegvára volt, most baloldalivá vált. Méir Dizengoff, a város alapító­­ja és első polgármestere klub­ionista volt és rövid megszakításokkal ő vezette a város ügyeit tizenöt éven keresztül, egészen 1925-ig. Akkor semodott, mert a vá­­rosi tanács úgy határozott, hogy általános kultuszadót vet ki és megszünteti a tan­díj fizetését. 1926-ban Dávid Bloch-Blumenfeld (most már tudják, hogy kiről ne­­vezték el a Bloch utcát a Cofonban?) volt a városi Kicsoda Mordecháj Ná­­mir, aki mi, ״ vatik"-ok, Ne­­mirovszki néven jobban is­­merünk és aki most kezébe veszi a város ügyeinek gyeplőjét? Először is régi tel-avivi lakos. 1924-ben alistázott, már akkor Tel Avivban te­­lepedett le és a Chovevé Cion utcában lakott, így te­­hát harmincöt év folyamán alaposan megismerhette a várost, melyet csak akkor hagyott el átmenetileg, ami­­kor belőle is miniszter lett, mint Rokáciból. Námir, a törsgyökeres bennszülött nemcsak a várost ismeri, hanem ismeri a városházát is, mert hat éven keresztül tagja volt a városi tanács­­nak a Hisztádrut-frakció tagjaként. Námir alaposab­­ban foglalkozott Tel Aviv problémáival, legutóbbi mun­kaügyi miniszteri minősé­­gében, mert vagy 3500 la­­kást építetett itt. Mordecháj Námir 1897 február 23-án született egy Bratulovka nevű városká­­ban, valahol Ukrajnában Cherszon környékén. Apja, Jicchák, cionista nevelés­­ben részesítette. Sok min­­denfélét tanult. Chéder, je­­siva, középiskola, egyetem, sőt még zeneakadémia is van mögötte. Egyszerre ké­­szült behatolni az agronó­­mia és a hegedülés fejető.­Hét éven keresztül fontos és felelősségteljes állást töltött be: ő volt a szak­­szervezeti és a statisztikai osztály vezetője a Hisztád­­rútban. A munkásszervezet akkor még nem volt olyan nagy, mint ma és egy em­­ber betölthette a két tiszt­­séget. Ugyanakkor még a tel-aviv városi tanács tagja is volt. Akkoriban a biz­­tonsági problémák sohasem kerültek le a napirendről és egészen magától értődő módon Nemirovszki még a Hágáná vezérkarának is tagja volt 1936 április 19-én — olyan nap ez, hogy aki azt itt átélte, sohasem fog­­ja elfelejteni, mert akkor törtek ki a zavargások, me­­­­lyek csaknem minden meg­­szakítás nélkül egészen a második világháború kitö-­ írta: Dr. Feuerstein Emil tanács­elnöke az 1927-ben megtartott választásokig, melyek folyamán megvá­­lasztották polgármesternek. Két év múlva újból válasz­­tásokat tartottak, ezúttal viszonylagos alapon és Di­­zengoff újból elfoglalta he­­lyét a városi tanács élén. 1936 szeptemberében Dizen­­goff meghalt és két helyet­­tese közül az egyik, Jiszrá­­él Rokách, foglalta el a he­­lyét, aki 1921 óta tagja volt a városi tanácsnak, meibe. Az egyetemen is cio­­nista munkát végzett, tagja volt a CÉ­ESZ (szocialista cionisták) központjának Oroszországban és ezért ül­­dözték. Amint Bialik­nak és társainak az volt a bünte­­tésük 1921-ben, hogy Orosz­­országból Erec Jiszráelbe űzték őket, hasonló „bünte­­tés” érte Nemirovszkit is, akit ide száműztek. Az első időben nem sok hasznát vette egyetemi és zeneisko­­lai tanulmányainak, mert abból tartotta fenn magát, hogy fát vágott egy­­ tel­­avivi sütöde számára. Egy év múlva megalapult a DAVAR és Nemirovszki számára igen nehéz felada­­tot tűztek ki a lap admi­­nisztrációjának keretében. Az addigi héber lapok nem ismerték az előfizetési rend­szert. Az új munkáslap ezt a kapitalista találmányt akarta maga számára hasz­­nosítani. A dolog nem nagy sikerrel járt és Nemirov szid­uj foglalkozás után né­­zett, melyet a pártpolitiká­­ban talált meg. 1927-ben az Ab­dut Ávoda párt titkárá­­vá nevezték ki. E minőség­­ben tevékenykedett három éven keresztül és mivel ak­­kor az Áb­dut Ávodá egye­­sült a Hápoél Hácák­ral és igy létrejött a Mápáj, Ne­­mirovszki is uj beosztást kapott. Késéig tartottak — a mar­gas, tagbaszakadt férfit a tel-avivi munkástanács fő­­titkárévá nevezték ki. Ő lett a „Bét Brenner” kiski­­rálya, ez pedig a mandátu­­mi uralom idején nagy szó volt A Hágáná és a mun­­káspárt valóságos ikrek vol­tak. Amikor például Nami­­rovszkij 1940-ben tüntetése­­ket rendezett munkásaival a földvásárlási tilalom el­­len, egész egyszerűen le­­csukták és száz napig bör­­tönben ült. Sok más bizton­­sággal kapcsolatos felada­­tot bíztak rá. Ő szervezte meg például az önkéntesi mozgalmat, melynek a cél­­ja az volt, hogy minél több zsidó öltsön egyenruhát az angol hadsereg köteléké­­ben. Jé nevezték ki, Námir nagy­­követségi tanácsadó és ami­kor Méirre még fontosabb feladatot bíztak, Námir lett a nagykövet. Méir és Ná­­mir más alkalommal is fel­­adatot cseréltek, a munka­­ügyi minisztériumban it­ Námir lett Méir utódja. A­­­előtt azonban, még 1951- ben, amikor Moszkvából ha­zatért más kulcspozíciót bíztak rá, a Hisztádrut fő­­titkárává nevezték ki. Ná­­mir a második és a harma­­dik Kneszet tagja volt, ahol hasznát vették nagy tapasztalatainak a bizton­­sági problémák terén éa így tagja lett különféle bi­­zottságoknak. Három és fél évig volt Námir munkaügyi minise­­ter és e meglehetősen hos­­­szú idő alatt egész biztosan sok olyan dolgot tanult, melyre mint polgármester­­nek is nagy szüksége lesz. Az ország legnagyobb és legfontosabb városának nincs kisebb gépezete, mint egy nagy minisztériumnak. Fontosabb azonban fantasz­tikus munkabírása. Náé­mii munkanapja rendsze­­rint reggel héttől éjfélig tart, igaz, hogy délután szundikál egy kicsit (ha engedik). Námir egész előt­te a munka. Felesége, Dóra, aki gyerekorvos volt vagy tizenkét évvel ezelőtt, meg­­halt és Námir azóta özvegy. Egy lánya van, Jáél, akit végtelenül szeret, ő azon­­ban olyan hivatást válasz­­tott, mely nem engedte meg, hogy sok időt töltsön apja társaságában: archeo­­lógus, Jáél mérnökhöz ment feleségül, aki Éj­latban ka­­pott állást és így még kev­­­sebbet van együtt apjával. Námir előnyei és hátrányai Námir erős, önálló sze­­mélyiség, aki meg fog min­­den tőle telhetőt tenni ar­­ra, hogy Tel-Aviv helyzetét javítsa. Természetes, hogy könnyebb dolga lesz, mint elődjének, hisz eddig állan­­dóan az a furcsa helyzet állott elő, hogy a baloldali kormány és a jobboldali vá­­r­oshaza nem értették meg egymást. Námir, aki évekig miniszter volt, kitűnően is­­meri az állam komplikált gépezetét és egész biztos, hogy nagyobb megértésre fog találni, mint elődje. Nem hisszük, hogy valaki irigyelné magas pozíciójá­­ért, mert nagyon sok ne­­hézséggel kell majd meg­­küzdenie. Évek hosszú sora folyamán rengeteg tehetet­­len, munkaképtelen embert ״ nyomtak” be különböző állásokba a városnál és a­­mikor kiderült, hogy kerék­­kötők és akadályozzák a város gépezetének munká­­ját, sohasem engedték meg elbocsátásukat. A város al­­kalmazottainak száma meg­haladja a hatezret, így könnyű elképzelni, mennyi nehézségbe fog Námir üt­­közni ezen a téren. Nem lesz könnyű dolog a tenger vizének a megtisztítása át­­fogó kanalizáció nélkül. Tel-Aviv környékén még mindig négy máábáró léte­­zik, sokezer gyerek még mindig délután jár iskolába és délelőtt tétlenül ődöng, a szegény ember aránylag több városi adót fizet, mint a jómódú. Közismert tény, hogy Námir nem vágyott az új pozíciója után, mely a legnehezebbek közé tarto­­zik az országban és csak pártnyomás alatt volt haj­­landó jelöltetni magát, két­­ségtelen azonban, hogy a párt tudja, mit akar. Túl sok forog kockán, ötven év után először kapja a f­al­­oldal a város gyeplőit ke­­zébe és kétségtelen, h­ogy mindent meg fog tenni, hogy a puska ne süljön el visszafelé. Náminnál jobb céllövőt nagyon nehéz tar­tani!... Az első „parnosze” Tel-Avivban favágás egy sütődében Három és félhavi börtön egy tüntetés szervezése miatt Méir és Námir két alkalommal feladatokat cserélnek Röviddel az államalapítás után fontos küldetésben jár külföldön. Mi a legfonto­­sabb­­az akkori napokban? Az alijja, Nemirovszki ellá­­togát négy országba, Romá­­niába, Magyarországba, Csehszlovákiába és Lengyel­országba. Ez a diplomáciai küldetés ugródeszka az új karrier felé. Amikor Golda Merit moszkvai nagykövet­

Next