Uj Kelet, 1960. szeptember (41. évfolyam, 3680-3703. szám)

1960-09-01 / 3680. szám

Ar« 15 י|«י3680. szám N-Avfrv, IMS. szeptember 1., csütörtök (יוא טל{י) ann חרזמ ««ז יפדי יתלב יתגלפמ דפ»ב תירגנוהה רו».רד: ד״ד .א ןומדמ :יארחאה דוד ן# u :ל'*ה הר» »דה .מ*מ ,א״ת ׳הר בגמ ינ* *mtmm «9 Itt* rn. MAIVOM IMR» ■ OKOM »Ilid. - Ült■«»-. Hftartwfe CtoftäM IAA., mmttornr IHM»■•««■» ▼o» ■ci>lMda#cr) U. —- ; >*<m. PJtRTONHIVULI NAPILAP Ammanban elfogták a merénylet egyik tettesét? Husszein a két megszökött tettes kiadatását követeli Nasszertől . Ammanba érkezett Hammarskjöld megbízottja az aniten­press tegnap esti jelentése szerint A jordániai kormány egy magasrangú tisztviselője kije­­lentette, hogy elfogták a pokolgépes merénylet egyik értelmi szerzőjét és végrehajtóját. Ammanban úgy vélik, hogy arról a fiatal irodaszol­­gáról van szó, akit kedden tartóztattak le és aki a jordániai hatóságok szemében a­­harmadik ember.” A két másik merénylő ugyanis a miniszterelnökség két írnoka, akik néhány órával az időzített pokolgép rob­­banása előtt átlépte a szíriai határt. A fiatal irodaszolga állítólag bevallotta, hogy ő nem szökhetett külföldre, mert neki jutott a szerep, h­ogy a pokolgépet a miniszterelnök irodahelyiségében el­­helyezze. Husszein király sajtókon­­ferencián elmondta, hogy jegyzéket intézett az Egyesült Arab Köztársa­­sághoz és követelte an­­nak a két Damaszkuszba menekült tisztviselőnek a kiszolgáltatását, akiket a jordániai hatóságok a pokolgépes merénylettel gyanúsítanak. A nyomozás megállapí­­totta, hogy a két tisztviselő néhány órával a robbanás előtt az Egyesült Arab Köz­társaságba menekült. A jordániai hatóságok ke­zében bizonyítékok van­­nak arról, hogy a két tisztviselő az utóbbi há­­rom hónapban több izben fordult meg Damaszkusz­ban. Miközben Husszein király sajtókonferenciáját tartot­­ta, angol szakértők, akik a jordániai légió mellett ki­­képzői szerepet töltenek be, tüzetesen átvizsgálták a kü­lönböző állami hivatalokat annak megállapítására, nem helyeztek-e ott is el időzí­­tett bombákat. Jóllehet a jordániai fővá­­rosban feszültség érezhető, az egész országban rend van. A város különböző centrumaiban még mindig páncélos gépkocsik sorakoz­nak és még mindig töm­e­­gesen tartóztatják le azo­­kat, akikkel kapcsolatban felmerül annak gyanúja, hogy Nasszerrel rokonszen­­veznek. Az állami épületek előtt a legszigorúbb vizsgá­­latnak vetnek alá minden­­kit, aki az épületbe be akar lépni. Ammanban a fontosabb épületek és az összes kö­­vetségi épületek előtt kato­­nai járőrök cirkálnak. Teg­­nap, amikor Husszein ki­­rály a kórházba hajtott, hogy a sebesülteket meglá­­togassa, fekete gépkocsiját nyolc, állig felfegyverzett katonákkal teli jeep kísér­­te. Ezzel kapcsolatban meg­jegyzik, hogy a király álta­­lában fegyveres kíséret nél­­kül jár az ammani utcákon. Az ammani rádió szerda este közölte, hogy Jordánia és Szíria között újból megindult a határ­­forgalom. Pierre Spinelli, az UNO jordániai különdelegátusa KÉRJE: CHAMES­CHAMES szerdán légi után Amman­­ba érkezett Dag Hammarsk­­jöld UNO főtitkár határo­­zott utasításával, hogy a tiaza 1­ 1 íviauzsan mu­terelnök meggyilkolása folytán előállott helyzet szanálása érdekében nyújt­­sa a jordániai kormánynak a legmesszebbmenő támo­­gatást. Kairó, (UPI). — A kai­­rói hatóságok hivatalos for­­mában még nem reagáltak­­ arra a jordániai vádra, hogy az Egyesült Arab ן Köztársaság ügynökei gyil­­kolták meg a jordániai mi­­niszterelnököt. Ezzel szem­­­ben a kairói sajtó hétfő reg­­gel éles kirohanást intézett a Nyugat ellen­­,amelynek Izraellel való kapcsolatai idézik elő az összes bajokat a Közelkeleten”. A kairói sajtó főleg azt domborította ki, hogy ״ Madzsali jordáni minisz­­terelnök meggyilkolásával katasztrófális csapást mér­­tek a Nyugatra”. A merénylet után egyéb­­ként Jordánia és Egyiptom között a rádióháború is ki­­újult. A ramallai rádió hír­­magyarázója tegnap ״ Az Arabok Hangja” című kai­­rói rádiót azzal vádolta, hogy meggyalázza a halot­­tak becsületét és az állo­­mást úgy aposztrofálta, mint ״ a gyáva és aljas gyilko­­sok állomását”. Az­­UNO-val való együttműk­ödésre inti Lumumbát az afrikai konferencia Viz­be esett az afrikai hadsereg terve . Az afrikai államok az UNO beavatkozását dicsérik Leopoldville­ (Reuter, UPI). — A pánafrikai konfe­­rencia, amelyet 13 állam részvételével tartottak meg, szerdai záróülésén határozatot fogadott el, amelyben a legmesszebbmenő támogatásról biztosítja az UNO-t kongói akciójához és felszólította a Lumumba kor­­mányt, hogy őszintén és hűségesen működjék együtt az UNO-val. A határozat megszavazá­­sa után Lumumba minisz­­terelnök kért szót és egész eddigi magatartását revi­­diálva a következőket mon­dotta: ״ Amennyiben a múltban véleménykülönbsé­­gek voltak kormányom és az UNO főtitkár között, annak oka, hogy az UNO egyetlen akciójával kap­­csolatban sem tanácskozott velünk, jóllehet a Bizton­­sági Tanács erre határozott utasítást adott. Együttmű­­ködés révén minden konf­­liktus elkerülhető. Soha sem vontuk kétségbe az UNO beavatkozási jogát Afrikában”. A konferenciát Lumum­­ba miniszterelnök kezdemé­­nyezésére hívták össze, hogy tárgyalja a kongói kérdést és készítse elő az afrikai csúcskonferenciát. A konferencia egyik ha­­­tározata arról szól, hogy tá­­mogatni kell Kongó kormá­­nyát abbeli törekvésében, hogy biztosítsa Kongó egy­­ségét és területi integritá­­sát. Egy másik határozat megállapítja azt a tényt, hogy Kongó kéréssel for­­dult az afrikai államokhoz, hogy nyújtsanak neki se­­gítséget adminisztrációs, gazdasági és kulturális té­­ren. A határozatban kifeje­­zésre jut annak reménye, hogy ezt a segítséget koor­­dinált formában és a lehető legnagyobb méretekben meg fogják adni. Eg harmadik határozat támogatásáról biztosítja az UNO-t kongói munkájához. Ez a határozat sajnálkozá­­sát fejezi ki az ■ncidensek fölött és amiatt, hogy az UNO és a kongói kormány közötti együttműködést megzavarták. A konferencia köszönő és üdvözlő táviratot me­­nesztett dr. Ralph Bunche­­nak, az UNO főtitkár sze­­mélyes megbízottjának, Kongóból való távozása al­­kalmából. Kezdetben úgy vélték, hogy a pán-afrikai konfe­­rencia javasolni fogja egy­­séges afrikai haderő felállí­­tását, amely a kongói kor­­mány közvetlen parancs­­noksága alatt állna. Azt a tényt, hogy a konferencia nem hagyta jóvá ezt a ha­­tározatot, főleg Tunisz, To­­go és Kamerun erélyes el­­lenkezésének tudják be, valamint annak a körül­­ménynek, hogy Gána nem volt hajlandó kivonni csa­­patait az UNO parancsnok­­sága alól. New­ York, (IFP). — Dag Hammarskjöld, UNO- főtitkár szerdán hivatalo­­san tiltakozott a belga kor­­mánynál mert nem vont ki 600 frontharcost Katangá­­ból, jóllehet megígérte, hogy az evakuációt augusztus 30-ig be fogja fejezni. A Hammarskjöld követelte a belga kormánytól, hogy a még ott lévő belga katoná­­kat haladéktalanul szállít­­sák el. • Az utóbbi napok eső­­zései folytán megáradt fo­­lyók Dél-India részében ha­­talmas áradásokat okoztak és sok százezernyi holdat az árvíz három méter ma­­gasságban lepett el. MA KEZDŐDIK A TANÍTÁS Végetért az iskolások va­­­kációja. Ma reggel 8 óra-­ kor a kimosakodott, ünnepl­­ tőbe bujtatott gyermekek­­ belépnek az iskola kapuján.­­ Négyszázhetvenötezer ele­­mi iskolás kezdi meg ma a tanulást, néhány nap múl­­va pedig a középiskolások ülnek be az iskolapadba. A meleg nyarat jól kihasznál­­ták a gyermekek, hiszen ott láttuk őket minden nap a tengerparton, uszodák­­ban, a délutáni mozielőadá­­sokon, a parkokban, a ját­­szótereken. Még tart a forróság és bizony nem könnyű ilyen­­kor a kis nebulóknak fe­­gyelmezetten ülni az iskola­­padban, majd hazatérve, az irka fölé hajolni. A nép sze­­me van a gyermekeken, az ő tanulásuktól függ, milyen kulturált lesz a jövő tár­­sadalom, milyen szakembe­­rek kerülnek ki az életbe, milyen szellemű lesz az if­­júság, hogyan tudja majd megvédeni az ország hatá­­rait, teljesíteni történelmi feladatait. Aba Eren közoktatásügyi miniszter pontosan reggel 8 órakor rádióbeszédben üdvözli az iskolai évadot megkezdő gyermeksereget. Különösen az óvodásokból felcseperedett új tanulókat fogja üdvözölni az új mi­­niszter. Hiszen neki is ez az első tanéve ... FESZÜLTSÉG BERLINHEZ A HATÁRZÁR MIATT Berlin, (Reuter). — A három nyugati nagyhata­­lom ma közös tiltakozást fog bejelenteni az orosz kormánynál amiatt, hogy a kelet-német hatóságok el­­zárták a határt Berlin ke­­leti és nyugati részei kö­­zött. Nyugat- és Kelet-Német­­ország között az összes ha­­tárátkelési pontokon meg­­követelik a németektől, hogy személyazonossági bi­­zonyítványt, vagy útlevelet mutassanak fel. Az út­le­­vélben a születési hely is szerepel és ez adott esetek­­ben bizonyítéka annak, hogy az illető keletnémet­­országi polgár, aki azért megy Nyugat - Berlinbe, hogy az ott megrendezett menekült -­gyűléseken ve­­gyen részt. Nyugati felderítő pilóták szerdán jelentették, hogy a Berlint a Nyugattal össze­­kötő légikorridor mentén lévő orosz repülőtereken szokatlanul nagy repülő összevonásokat figyeltek meg. Marton Ernő halálára írta: Kaezér Ülés Fekszem az ágyamban: a buta és alattomos mér­­gezés, amely a bal­ lábam­­fején a bőröm alatt lappang és ki-kivirul, most már fél­­évenként lever a lábamról. Mintegy órája különös nyugtalanság van rajtam, valami megnevezhetetlen iz­­galom, hogy a legszíveseb­­ben kiugranék az ágyból. A feleségem igyekszik meg­­nyugtatni, hogy az csak az erős gyógyszertől van, ame­­lyet az orvos rám diktált. Jól teszem, ha lázt mérek. — Igaz is, — mondja. — Délután négykor vettél be utoljára, most pár perccel múlt nyolc. Hozom a pohár vizet. Hozza a vizet, a kezem­­be nyomja a tablettákkal együtt. Élesen, mint a vész­­csengő, megszólal a tele­­fon. — Mit lármázik úgy ez a telefon? — szólok riad­­tan. — Ki az ott? — Beviszem a másik szo­­bába, ha téged izgat. Átviszi és már beszél. Egy pillanatra megjelenik az ajtóban és sietve jelenti: — Misi, Marton Misi be­­szél. Már mosolygok. Látom magam előtt a nagy, ked­­ves, eszes Misi-fiút és édes, kis diákfeleségét, akiket úgy szeretek, mint a saját gyerekeimet. Aztán feszülten figyelek , és a mosoly lehull az ar­­comról. Csak fojtott hangú szaggatott szavakat hallok. — Micso­da­, Misi ? ... Mikor ? ... Hol ? .. . Hogy történt ?... Hova vitték ?... Türelmetlenül kiáltok át. — Az Isten szerelmére, mi van Ernővel? Újabb attak ? — Mingyárt, — felel a feleségem. — ... Megyek, Misiké, megyek. Félórán belül ott leszek. Illés nem jöhet. Fekszik, mint tud­­játok. Bejön, törölgeti a szemét. Rámnéz, hallgat. Aztán mé­­lyet sóhajt és leverten mondja: — Egy órával ezelőtt meghalt. Hirtelen sötétség örvény­­lik el a szemem alatt. S amikor az asszony néhány fukar drámai szóval elis­­métli Misi közlését, mikor, hol és hogy halt meg az apja, egy-két töredékes má­­sodpercre világosság gyűl ki bennem. Kezdem felfog­­ni, honnan jött az iménti nagy riadalom. Ernő bará­­tom tragédiája jelzéseket adott le telepátiás tudatom mélyén. ★ Tizenegy után hazatér a feleségem, akkorára már újra-meg­ újra megbizonyo­­sodtam a dologról és min­­dent a legapróbb részletéig tudok. Barátoktól, kolle­­gáktól, akik felhívtak, a magam hívásaiból, a po­­liglott rádióadásokból, Már­­ton Lajos doktor szép bú­­csúztatójából. A feleségem pótolja az impresszióival. A lakásban mindenki sír még a kiskutya is sír, a szer­­kesztőségben zavarodottak és sírnak, a kiadóhivatal­­ban sírnak, a nyomdában a szedőgépek előtt sírnak, a városban, akivel csatt talál­­kozott, meg volt döbbenve és sírt, sírt. Csak most lát­­m­, mennyien és mennyire szerették Ernőt. Két óra tájban az asz­­szony végre enged unszolá­­somnak és aludni tér. Magam csak gondolko­­dom, gondolkodom, egyre gyötrőbben gondolkodom. Szép halála volt, bár a zsi­­dó mondás szerint, nincs rossz anya és nincs szép halál. A relativitás azon­­ban itt is engedélyezi a szép jelzőt, így halt meg apai nagyapám, így maga az apám. De ők legalább a zsoltári élet arasz kitolt határán túl, a nyolcvanon felül mondtak búcsút az életnek, anélkül, hogy más­­tól is elbúcsúztak volna. Marton Ernő, akire annyi befejezetlen munka várt, annyi fontos mondani­ és megírnivalója lett volna ősifjú országában, annyi baráti beszélgetést kellett volna folytatnia, ha nem is a végső konklúzióig, ahová sose jutnak el ezek a be­­szélgetések, de legalábbis odáig, ahol a gondolatok és az eszmék tisztulni kezde­­nek, jaj, édes Ernőm, na­­gyon fiatalon hagytál itt bennünket, hat évvel a fu­­karabban mért araszon in­­nen. Minden fakultásod ép volt még, a judiciumod éles, a szándékaid tisztultak, az akaratod töretlen, csak épp­­ a szervezeted volt oly gyen­­ge s a szived, az a szép, nagy, jó zsidó szived volt olyan defektes. Hányszor próbáltam rá­­beszélni, hagyja itt néhány hétre a fülledt, forró Tel- Avivot, vonuljon el a sváj­­ci hegyekbe, vagy ha úgy tetszik, az izraeli hegyekbe, gyűjtsön erőt, gyűjtsön egy kis tartalék-egészséget, az­­tán jöjjön vissza felfrissül­­ten közibénk. Csak mosoly­­gott, ő nem hagyja itt az íróasztalát. Egyszer azt ajánlottam neki, tréfásan, de ő tudta, mennyire ko­­molyan gondolom, hogy ért vállalom az íróasztalát. S bár már kiöregedtem a szerkesztői munkából, meg­­próbálom, ha nem is oly jól, de megközelítően jól csinálni, ahogy ő. Kedves szerénységgel felelte: — Te jobban is csinálnád, de én ... őszintén szólva, nem hagyom itt a hűvös la­­kásomat, a jó ágyamat. A jó ágyát. A jó ágy mel­­lett volt a telefon, amely folyton szólt, kora reggel, éjfélkor és nem egyszer éj­­fél után is. És az ágya fö­­lött volt felhalmozva a sok kérvényező levele, a sok szervezeti beadvány, terve­­zet és a még több cikk, írás, amit el kellett olvas­­nia. És ha nem lett volna más olvasnivalója, hajnalig olvasta az idegennyelvű re­­gényeket, nem a saját gyö­­nyörűségére, hanem annak a kutatásában, milyen hasz­­nos és szórakoztató olvas­­mányt adhatna a közönség­­nek. — Ezt az ágyat nem aka­­rod elhagyni? Szükség ese­­tén a jó matracot utánad küldjük. Kutatón a szemembe né­­zett és azt mondta: — Ezt másutt nem sze­­(Folytatás a 3-ik oldalon) Díszelnökünk és szeretett pártfogónk dr. Marton Ernő­z elhunytat gyászoljuk; családjának és az Új Kelet szerkesztőségének ezúton is rész­vétünket fejezzük ki. A Volt Munkaszolgálatosok Izraeli Szövetsége

Next