Uj Kelet, 1961. április (42. évfolyam, 3858-3880. szám)
1961-04-06 / 3862. szám
Ifjú zenei tehetségeink —׳ A Nordau-alapítvány díjkiosztása — Hatodik évbe lépett most •£ Amerika-Izrael Kultúralapítvány itteni fiatal művészi tehetségek felkarolását célzó tevékenysége. Ezen idő alatt az alapítvány, amely anyagi hozzájárulását nagyobbrészt hazai adományokból fedezű, — 1954 óta 48 külföld és 550 belföldi tanulmányi ösztöndíjat adott ki. Ezek között jelentős helyet foglaltak el az új bevándorlók gyermekei. Hétfőn délután történt az idei ünnepi díjkiosztás, hangversennyel egybekötve. 1960/61 évre összesen 143 díjat adtak ki, közöttük 59 tiszteletbelit, azaz anyagi hozzájárulás nélkül, mivel nem állott elegendő alap rendelkezésre, hogy minden évre érdemes tehetséget pénzbelileg is támogassanak. 373 jelentkező közül 44 zongorista kapott tényleges és 13 tisztelebeli díjat, ezenkívül 42 vonóshangszert játszó, közöttük egy névleges díjral Bár a zsűriben nem-szak muzsikus is helyet foglalt, annak döntése a kiválasztás pozitív részében, azaz, abban a pontban, hogy valóban érdemesek kapták a díjakat, beigazolódott az Eliezer Peri és dr. Spíra beszédeit követő hangver- Benyeri. Ezen, amint az egész pályázaton, a magyarajkú zenepedagógusok fényes sikert arattak. A koncert első három számát is ők vették igénybe: — a zenekari megnyitó után — a budapesti származású, jelenleg Kirját Mockinban működő Burger Erzsébet kiváló tehetségű 11 éves tanítványa, Gerson Zilbert keltett nagy feltűnést Mozart d-moll zongoraversenyének 1. tételével. Utána a szintén budapesti születésű, négy évvel ezelőtt bevándorolt öholoni zongoratanárnő, Dán Erzsébet csellista, kislánya, Sosána, a Schumann-verseny első tételét adta elő, rendkívül tiszta, salaktalan intonációval és bár kölcsönhangszeren volt kénytelen játszani, teljes biztonsággal. Utána Fehér Ilona 12 és fél éves zseniális tanítványa, Pinchász Zuckermann Mozart D-Dúr hangversenyének brilliánsan előadott első tételével aratott viharos sikert. Mindhárom gyerekmuzsikus úgy elsőrendű képzettségről, mint kivételes rátermettségről tett tanúbizonyságot A negyedik magyar ajkut, a budapesti születésű Mirjám (Marika) Friedet, Fenyves Alice nagyrahívatott hegedüs-csemetéjét már nem volt alkalmam meghallgatni, de ״ múltját” ismerve, minden bizonnyal ezúttal sem vallott szégyent . A Norman-díj többi nyertesei között Pártos Ödön és Wettenstein (hegedű), valamint Vincze Ilona és Lengyel Vera (zongora) és Brand Hanna (ének) növendékei is helyet foglaltak, de ez a felsorolás bizonyára nem teljes, mert a rendelkezésemre bocsátott jegyzéken atanárok neve nem volt feltüntetve. Eliezer Peri azt a nagy tetszéssel fogadott bejelentést tette, hogy az alapítvány amerikai elnöke, Samuel Rubin 150.000 dollárt bocsát rendelkezésre a telavivi Zeneakadémia építkezéséhez. Az intézetnek Tel Aviv városa már régebben Rámát-Avivban utalt ki ingyenes telket. Haifai Zenekar A testvérváros zenekarénak ambiciózus vezetősége olykor zavarba hozza a tárgyilagos hallgatót. A sajtóban, viharos támadások érik részéről a Filharmónikusokat, amiért nem akarják a ■ ״ konkurrmciának” a Hédhál Határbutot rendelkezésére bocsátani! Ha tudná a haifai vezetőség, hogy a Filharmónia ezzel a lépésével milyen szolgálatot tett neki, úgy büntetné támadásait! Mert hiszen a még sokkalta kisebb Ohei-Sém termét ,sem töltötte meg a tel avivi közönség, a zenekar pedig akusztikailag elveszett, volna a Héchál Hátárbut nagytermében... De minden esetre, az újonnan átépített Ohei-Sém rendkívül ízléses, kitűnő akusztikájú koncertteremmé alakult, s minden bizonnyal megoldja az eddigi súlyos terem■ hiányt. A Haifai Zenekar hegedűsei feltűnő fejlődést mutattak, amióta nem hallották őket és a tuttikban különösen telt fénnyel és tömören hangzottak. Sajnos nem jó üzlet az olcsó portéka: a zenekar, hogy anyagi egyensúlyát helyreállítsa, olykor fizető vendégeket alkalmaz karmesterekként — ezúttal egy névtelen amerikai közlegényt, kinek nevére nem is pazarolunk nyomdafestéket, de akit, ha egy gyógyszergyár tablettázna, már igen kis dózisokban is azonnali hatású altatószernek bizonyulna ... Az est vigasza Paina Salzmann volt, aki Beethoven 3. c-moll zongoraversenyét játszotta, rendkívül szép, meleg és sokszínű billentéssel, a lirikus jászekét kiemelve a patetikus, szenvedélyesek helyett is. De még ilyen egyoldalú beállításban is élvezetet szerzett, bár, s ez talán a kis karnagynak tudható be, a tempók andalítóan vontatottak voltak mindhárom tételben s mint azt már megszoktuk ma-Ez a különben semmilyen rendkívülit nem nyújtó darab a következő pikantériákkal hívja magára a figyelmet: 1. Nyolc szereplője között egyetlen nő sincs. 2. Viszont a darabot nő fordította (Ruth Kohen) és a díszleteket nő tervezte (Helen Oxenbury). 3. A Habima fiatal művészei, miután a darabot szabad idejükben és saját kezdeményezésükre tanulták be, előadták a Hábima igazgatósága előtt, amely megfelelőnek tartotta arra, hogy műsorára felvegye. 4. A rendező Micha Aserov, Hábima-színész, akinek ez az első rendezése. A darab szerzője Willis Hall, fiatal angol író, Ma- tájában töltötte katonai szolgálati éveit, s darabjának cselekményét a maláji dzsungelbe helyezi. A második világháború alatt egy hét emberből álló angol különítmény a maláji dzsungelben elszakad egy Bégétől. Közben elfognak egy eltévedt japán katonát s a cselekmény most már akörül mozog, hogy végezzenek-e a végeredményben egyénileg ártatlan japánnal vagy sem. Vita keletkezik a katonák között, s a végén azok győznek, mint háborúban rendszerint, akiket nem a humanitás, hanem a háborús biztonsági szellem vezet. Amikor elhagyják az állást, golyót röpítenek a japán fejébe — mintegy Önvédelemből, — hogy ne árulhassa el őket. Ami különösen érdekes és szórakoztató a darabban, az a különféle angol vidékről származó katonák vidám heccelődése és vitáik. Sok vaskos katonahumor ömlik a színpadon, amit Ruth Kohen a héber fordításban is sikeresen adott vissza. A darab jól érzékelteti a dzsungel mélyében lévő kis csoport elzártságát, a lelki feszültséget, a szörnyű magányt. Mindezt a díszletek is — a bambuszból épült kaliba az óriási fák között — kellően tolmácsolják. Helen Oxenbury, a fiatal angol-zsidó származású díszlettervezőnek ez második munkája az izraeli színpadon. Első alkalommal az Ohelben tervezte az „Áruló” díszleteit. Mint első rendezői munkát, Misa Aserov sikernek könyvelheti el „A magas, a kövér és az alacsony” rendezését. S ha a darabnak sikere lesz, úgy ez sokban az ő érdeme. A darab sekélyes, ami a lélektani mélységet illeti, s s a karakterek — kivéve talán az egyedüli Bemfort közlegény megrajzolását — vagy hiányosak, vagy elmosódottak. A játék általában jó. Két szereplő magaslik ki az együttesből: Joszéf Bánát, a tehetséges fiatal színész, aki főleg sok humorérzékről tesz tanúságot kitűnő szerepében és Jehuda Efroni, akit még nem láttunk ily jó alakításban, mint ebben az együgyü paraszt katonát ábrázoló szerepben. m. g. . ..színház... Habima: A magas, a kövér és az alacsony Misa Aserov A 101K NEMZETKÖZI VIRÁGKIÁLLÍTÁS HAIFA Véget ér szombaton, 1961 április 8. Kicserélték az összes belföldi virágokat! Új külföldi virágszállítmányok érkeztek! A jegyeket péntekre és szombatra előre kérik megvenni a jegyirodákban és a kiállítás pénztárainál. A kiállítás csütörtökön és pénteken d. e. 10־ től d. u. 6־ ig van nyitva, szombaton éjfélig. ★ Szombat este 6, fél 2 és fél 9 órakor az N. Sachar vezetése alatt álló BALETTCSOPORT lép fel. A díjak kiosztása szombaton, 1961. április 8. Haifa, 1961, pészách Próbálja meg INDIG TESTVÉREK kárpitosul ahelyében! Jeruzsálem, Javec u. 2. (Egyeddel szemben) Legújabb mintalapok szerint, rendelésre készítünk rekamiét, foteleket. Felelősséggel szállítunk üzletfeleinknek, ismerőseinknek גח !חמש ;f ; י fí ?1 V׳־'' | 1 vésznönktfll -ü Szeszélyesek I is. Ezen a koncerten mutatták be Tel-Avivban Ram Da-Oz, 31 éves haifai zeneszerző, Hajós Endre egykori növendékének „Metamorphosis” című szerzeményét, részletekben. A variációkból álló, kitűnően hangszerelt mű a szerző alapos tudását bizonyítja az ellen- 1 pont művészetében és egyben tehetségét az eredeti téma hatásos kidolgozásában. Az újdonságot a közönség nagy tetszéssel fogadta. Filharmonikus Zenekar — Claudio Arrauval Úgy alakult azonban, hogy a címmel ellentétben, a 9-ik bérleti sorozat 1. (hétfői) estjének hőse Irwin Hoffman, az ismeretlen kanadai karmester, s nem Arrau, a világhírű zongoraművész lett... Ez a fiatal dirigens fokozottan kiérdemelte a bemutatkozásával kiváltott rokonszenvet, s megerősítette, főképp Respighi „Róma fenyői” című szimfonikus költeményének rendkívül színes, erőteljesen kidolgozott, szépen felépített előadáséval, hogy szép jövő áll előtte, s az új karmesternemzedéknek egyik elhivatott — ha talán nem is a legnagyobbra hívatott — várományosa. — Kitűnően uralja a zenekart, Haydn Esz-dur szimfóniáját is ízlésesen, stihistinen tohnácsolta. Nem távolfekvő gondolat, egy ilyen alapos és jól képzett, energikus dirigenst szerződtetni zenekarunkhoz, hiszen, valljuk be, egy a „nagy ágyúk” közül amúgy sem bírná ki vele sokáig — és viszont... De olyan kellemes és élvezetes hallgatni Irwin Hoffmant, hogy bizonyára nem únná meg közönségünk, ha hoszszabb ideig is tartózkodna nálunk. Claudio Arrau hosszú, súlyos betegsége után első ízben lép fel e sorozat keretében, Brahms d-moll versenyével. Hoffmann még nem nagyon otthonos a Brahms-stílusban és ugyancsak vaskosan zúdította rá akkordjait az első tétel bevezetésében a zongorára. Megilletődéssel kellett megállapítanunk, hogy kiváló művészünk még távolról sincsen abban az állapotban, hogy egy ilyen nagyigényű és fárasztó koncertművet folyamatosan eljátszhasson és a zongora, mely rendelkezésére állt, szintén nem volt jó állapotban — nyersen és érdesen szólt. Csak a rondo-tételben csillant fel Arrau régi nagysága helyenként. Reméljük, hogy szombat esti szólóhangversenyéig kiheveri jelenlegi indiszpozícióját. Pataki ״ László FILHARMÓNIA TelrAvto, április 9., vasámap — 9. sqr. S est. 1 BEHLITZ kurzusod 1 T.-A., Nachlat Benjámin 2. - Pet.-Tikva, Montefiore 4. J IVRIT ★ ANGOL FRANCIA ★ NÉMET SPANYOL • PORTUGÁL OROSZ • ARAB • OLASZ délelőtt is. Elemi- és középiskolás diákok korrepetálása, 110 Uj Kelet 1961 IV 61 Női éss gytrokruhiszabászatot *konfekció 5b méret után) legújabb módszer szerint TANÍTOK Szabásminta Készítését vállalom Beck Mirjám, Tel-Aviv, Rut-u. 6. (Katarna. 'י י ־ • ׳ י ,׳ ' l ' ' KIÁLLÍTÁSOK ... «« ♦ JERUZSÁLEM öt értékes kiállítás a Becálélban A Becálél-múzeum három neves művészünk sikerült alkotásaiból értékes és érdekes kiállítást rendezett, mely klasszikus példája lehet annak a művészetinevelő tendenciának, hogy ugyanazt a témát, a tájat, hogyan és miként dolgozza fel háromféle felfogásban és kivitelben a három művész. Eltekintünk attól, hogy kiemeljünk egyes képeket. Az egész anyag „jó”! Ezért a kiállító művészeket mutatjuk be hézagpótlóan, mert a katalógus csak kurtán ismerteti őket, éppen a bő, érdekes anyagra való tekintettel. Menáchem Sémi(Schmidt) az első, aki éppen 10 éve, hogy meghalt. 1897-ben született Litvániában. 1913 ban jött Jeruzsálembe, hogy a Becálésban tanuljon. Az a csoport, melyhez ő is tartozott, későbben az eredi művészeti megújhodás ébredői és ébresztői cihályci élgárdájává rangosait. Elutasította az akkoriban dívó „orientalizmust”. Tibériás környékét és az izraeli tájat meglátta, magába szívta és vásznain glorifikálta. A Kármel szűzi szépségét ő fedezte fel elsőnek akkor, mikor házaknak még nyomuk sem volt Élijáhu hegyén. 1928-ban Párizsba látogatott. Manet, Cézanne és Picasso hatottak rá. 1937-ben újra Párizsba ment, hogy kiállítást rendezzen. Az 1942— 45-ös években, a brit hadsereg önkénteseként Észak- Afrikában és Olaszországban harcolt és rajzolt. Ezen képeit 1946-ban itthon ki is állította. 1950-bert Cratan élt. Még meghüvölte őt a táj, amely világosabb színekkel sziporkázott az ecsetje alatt. Ezt a bűvös ecsetet 1951-ben kiütötte kezéből a hirtelen halála. Művészete azonban tovább él. Mostani kiállításán 35 olajképe látható, az 1922— 51 évek alkotásaiból. Megcsodáljuk azokat és megdöbbenünk, mily nagy veszteség, hogy Sémi nincs többé... Mordecháj Levőmön a második. Nemrég kapta meg (harmadszor) a Dizengoff-díjat. Büszkék vagyunk reá, a magyar-zsidó származású sikeres művészre. Csak egy éve, hogy lapunkban beszámoltunk a párizsi kiállításáról. Tavaly augusztusban, a Kínagalériában rendezett kiálltása alkalmából részletesen ismertettük eddigi pályafutását. Ez év januárjában megírtuk, hogy Levenon is szerepelt a 25-ik cionista kongresszus reprezentatív kiállításán. Jelen kiállításán öt akvarelljét, öt guás festményét és 15 olajképét mutatja be. Ez a válogatott anyag az 1946—61-es évek termésóból származik. Méltó tükre annak a speciálisan „levanoni” misztikumnak, a mely itthon és külföldön az izraeli táj megejtő varázsát dicsőíti. Jechiel Kriac a harma dik. Lengyelországban született 1909-ben. 1922-ben alistázott. Autodidaktaként indult, kinek belső tűztől he* vítve „muszáj volt” festenie. Később Párizsba ment továbbképzésre. Hazajövet különösképpen a telavivi Sapira-negyed ihlette meg. A város peremének a rajzában főleg a dolgozók alakjait örökítette meg. Dekorált, stilizált és egyre inkább az absztrakt felé fordult. Krize 18 guás-képét láthatjuk a mostani kiállításon. Tájak: Krize teljesen mellőzi a perspektivikus mélységet. A domináló fehér színből kiemelkednek a kontúrokat jelző és koritrasztokat kiemelő vonalak. Ezek azt az asszociációt ébresztik, mintha dús fanatáziájú gyermekek gyufaszálból házakat raktak volna ki az abroszra.. A színekkel nem takarékoskodik. Innen van, hogy képeiben a táj úgy hat, mint egy síkra térített keleti álomvilág. A Becalés-múzeuma ezeken kívül még két művészt mutat be: A de Tf Melich Párizsból érkezett a megnyitásra. Pontosan tíz éve nem láttuk. Svájcban és Párizsban él, felváltva. 1884-ben született Lengyelországban. Tájképeiben a postcézanni iskolához sorolhatjuk. Figurális képeiben a mozdulatok reális szépségén megcsillan a költőiesség ábrándja. Lea Nikel 12 éves korában alistázott. Ukrajna sziluettje. A ״ Párizsi Iskolához tartozó izraeli művésznő. Kiállított Párizsban, Amszterdamban, Milánóban és Rómában. Expresszionista-absztrakt stílusú, eredeti felfogású vásznak villanó fantáziája alkotó tehetségre vall. GABRI FISCHER HAIFA Az Izraeli Festőegyesület Haifai és Északi Csoportjának kiállítása a Chagall-házban Egy rendkívül sikerült kiállítás, amely újra meggyőz bennünket arról, hogy lehet egy haladó szellemű kiállítást produkálni, amely érdekes, komoly művészi nívójú és mégsem unalomig uniformizált ״ ultramodern”. Megőrzi a művészek egyéniségét, színes és változatos formában mutatja be festőink és szobrászaink munkájának eredményét az utóbbi évben. Érdekes, hogy a divatos „ „non objective” irány gyengén van képviselve, sőt, a geometrikus absztrakció teljesen hiányzik. A kiállítás fősikere tehát az új szellemet képviselte az iskolák egyhangúsága nélkül, amelyeknek divatja a kiállításokat olyan unalmasan egyoldalúvá teszik és elriasztja a közönséget a kiállítások látogatásától. . Jellemző a kiállításon a ן guás-festés fokozott népszerűsége, amely sok régigebbi akvarellistát elhódítított. Árriél, Kook és Nessau ezzel a technikával , tájképekkel, Rubin Rachel figurális kompozíciókkal szerepelnek. A tájképfestők közül , Wittman Dávid, Baufh Ireina, továbbra is vhafestményeket küldtek Akkó és Haifa hangulatos kikötőrészleteiről. Arbitmann Ira színes fametszetei és Ábrahám Jaskiel kézi nyomásai képviselik a grafikát. Nahor és Balassa dekoratív absztrakciókkal szerepelnek, Sartani és Edith Rosenberger képei szánabsztrakciók. Ehhez a csoporthoz tartoznak Itzkowitz Dror és Zita Weisz is. A csáti vendégkiállítók közül felemlítendők Tauber Blanka, Avret Irena és Ann Medli. Kiválnak még Kendle Hede, Zaliuk Jona, Krewer Paulina csendéletei és Greenberg akkói tájképe. A régi gárda tájképfestői közül Grossbard és Lavi tűnnek fel. Lamm sötét színezésű figurális képekkel szerepel, ugyancsak Ben Menáchem figurális kom׳■ pozíciókkal. A szobrászok szép számú figyelemreméltó munkákkal képviselik a csoportot. Megemlítendők, mint új nevek: Alroy Sara, Riemer Judit. A régiek közül Skenázi, Heiehman, akik munkáikban az anyag és a technika harmonikus kifejezésével járulnak hozzá a kiállítás sikeréhez. B. Mi