Uj Kelet, 1961. szeptember (42. évfolyam, 3984-4005. szám)

1961-09-27 / 4003. szám

Harry Belafontenak, a hí­­res néger énekes filmszínész zsidó származású feleségé­­nek megszületett a máso­­dik kislánya. Belafontenak első házasságából két telje­­sen feketebőrű gyereke van. Jean Gabin nemsokára hozzálát élete legvágyot­­tabb szerepének eljátszásá­­hoz. Balzac Goriot apó cí­­mű klasszikus regényéből készülő film címszerepét fogja alakítani. Rex Harrison hosszú rá­­beszélés után beleegyezett abba, hogy a szerencsétlen Kleopátra filmben Liz Tay­­lor partnere legyen. Rex Harrison Julius Cézár sze­­repét játsza. Viharos jelenetre került sor az United Artist egyik műtermében, ahol a Hitler filmet forgatják. A film ren­­dezője a forgatókönyvnek megfelelően arra kérte Ma­­ria Emma fiatal német film­színésznőt, aki Hitler szere­­tőjét, Éva Braunt játssza, hogy meztelen felsőtesttel álljon a lencse elé. A for­­gatókönyv egy ilyen jelene­­tet ír elő és a rendező ra­­gaszkodott hozzá, mert jó­­nak találta. Ellenben a fia­­tal színésznő valóságos hisz­­tériás rohamot kapott, úgy tiltakozott az előírt mezte­­lenség ellen. Fülsiketítő lár­­ma kavarodott a viharos tiltakozás nyomában és a­­mikor elült a zaj, mikor megnyugodtak a kedélyek, a fiatal Mária kigombolta blúzát és engedelmeskedett a mindenható rendezőnek Ava Gardner úgy látszik, véglegesen, Spanyolország­­ban marad, mert mint el­­árulta a pletykára éhes sajtónak, hetvenezer dollá­­rért vásárolt bútort mad­­rid­i lakásába. Mint mon­­dotta ez potom ár, mert hollywoodi villájába leg­­alább a kétszeresébe be­­vilitek a bútorok. Ava egyébként minden szabad­­idejét sportolással , főként teniszezéssel tölti orvosa parancsára. Makacs álmat­­lanság ellen ajánlja orvo­­sa a megfeszített sporto­­lást. ★ David Niven Oscar-díjas sz­ár jelenleg a Riviérán ny­aral, üdülésének egy csen­­des, délutánján két rendőr­­ségi nyomozó kopogtatott be hozzá és előállították a re­ndőrségen. Ok: engedély nélkül használt egy kismé­­retű rádióleadót, melyen ke­­resztül barátját, Gregory Pecket szórakoztatta. A rendőrségi emberek igen ud­­variasak voltak és óvadék elseelében szabadon bocsátot­­ták. Megigértették vele, hogy haladéktalanul beszer­­zi a szükséges engedélyt. Lisolette Pulver német filmiszínésznő, akit a Pi­­ro­ka c. filmből ismerünk, érdekes szakaszt iktat min­­den fil­szerződésébe. Amíg ő dolgozik, a műteremben tilos a dohányzás. Sem szí­­nész, sem rendező, sem pro­­ducer, de még a filmgyár elnöke sem gyújthat rá, amikor ő dolgozik. A szer­­ződéskötés előtt egy kicsit m­e­gbökkennek az illetéke­­sek de Pulver elmagyaráz­­za, hogy ez nem­ sztártempó, hanem súlyos allergia, a dohányfüst olyan állapotba tudja hozni, hogy elveszíti az eszméletét. Debbie Reynolds a na­­pokban autójával összeüt­­között egy másik gépkocsi­­val. Csodával határos mó­­don, míg a gyönyörű gép­­kocsija összezúzódott, ő maga még egy karcolást sem szenvedett. Carol Lynleyre úgy te­­kintenek, mint a legna­­gyobb­ ígéretre, ő a jövő sztárja. Húsz éves, szőke, kékszemű, tündétlen bájos és nagyon tehetséges. Szü­­letett színésznő. Tíz éves korában már fontos szere­­pet kap a new-yorki televí­­zióban és azóta is játszik Tizenöt éves korában Dis­­ney leszerződted az egyik filmjéhez. Tizenhat éves, a­­mikor rábízzák a Szrelme­­sek ünnepe című film egyik főszerepét, tizenhét éves ko­­rában újabb nagy szerepet kap és még be sem tölti a 18-ik életévét, amikor az Utolsó befektetés című al­­kotásban oly fontos szere­­pet kap, mellyel véglegesen megalapozza a nevét. Ti­­zenkilenc éves, mikor meg­­kapja a Visszatérés Pey­­ton Place-re című film fő­­szerepét, mellyel véglegesen beérkezik. A közelmúltban egy new­­yorki vendéglőben ebédelt a férjével, Mike Salesman­­nal, egészen belemerültek a beszélgetésbe­n nem vették észre, hogy egy középkorú hölgy megállt az asztaluk­­nál. Carolhoz fordult. — Maga a híres sztár? — Én nem vagyok sztár — mondta Carol teljes meg­­győződéssel. Majd a férjére mutatott. — Én ennek az embernek vagyok a felesé­­ge. Az idősebb hölgy megza■ varodva távozott az asztal­­tól, nem is sejtette, hogy Carol Lynley igazat mon­­dott. Mégpedig két okból. Egyrészt, mert nem tekinti magát sztárnak, másrészt pedig a Fox gyár, melynek alkalmazottja, sem tartja őt annak. Heti fizetése van és a szerződés értelmében, mely öt év múlva jár csak le, viszonylagosan alacsony fix fizetéséért évi két film­­szerepet kell eljátszania. Azt mondja Carol, hogy most még szabad ember bi­­zonyos értelemben, most még válogathat a szerepek­­ben. Ha nem tetszik vala­­melyik, nem vállalja. Kap másikat. Most még nem sztár, most még nem ránci­­gálhatják őt sem a pénzért, sem a hírnévért, még nincs gyilkos harcban sztártársai­­val, nincs udvartartása, tit­­károk és testőrök nem vi­­gyázzák lépteit, nem kell fi­­zetnie hatalmas pénzt a reklám­főnököknek. Tehát most szabad és most akarja beigazolni, hogy mit tud. Csak az elmélyült, a tartal­­mi mondanivalóval telített szerepeket vállalja. Soha li­­monádéban, ostoba, üres szerepekben ezért nem lát­­ható. Mostanában már az olyan szerepeket is vo­lnautasítja, amelyikben fiatal lányokat kell alakítania. — Asszony vagyok már — mondja ön­­érzetesen. Imádják egymást férjé­­vel, Mikeval. Pedig Mike-nak nem megy jól, amihez hozzá­nyúl, nem sikerül. Úgynevezett reklámember, a Broadway­­ dolgozik, de nem elég híres és kevés az ügyfele. Hollywoodban pe­­dig egyáltalán nem tud meg­kapaszkodni. Pedig szeret­­ne Hollywoodba menni, mert nehéz így pendlizni a két város, New Tors­ és a fiba fővárosa között. Sok a kész­­ség és sok idő pocsékolt sult el. Amellett pedig azt vall­­ja, hogy a gyerekek felne­­velésére, igazi családi életre sokkal alkalmasabb Holly­­wood, mint a nagy kőrenge­­teg, New York. Csakhogy a vágyak nem mindig talál­­nak kielégítésre és az an­­­biciózus fiatalember sokat szenved balsikere miatt, a hollywoodi vezető emberek társaságában zavart és fél­­szeg és nem sok jóval ke­­csegtetik, nem nagyon bíz­­nak benne. Annál inkább bízik benne a felesége és annál inkább bíznak a fele­­ségében. Ideális házasságban élnek a fiatalok. Nagy, klasszikus lemezgyűjteményük van és korán reggel, mikor kinyit­­ják szemüket, már bekap­­csolják a gramofont. Heten­­kint ötször mennek moziba és csak együtt vannak, ke­­rülik a társaságot. Vidám­­ság és muzsika között fo­­lyik az életük és nagy sze­­retemben, így mondja a fia­­talasszony, Hollywood nagy reménysége, akit a Fox film­gyár fillérekért tart a rab­­ságában. — Majd ha­ lejár a szer­­ződésem... — ezt a mon­­datot gyakran hallani a szá­­jából. Majd ha szabad em­­ber lesz belőle, akkor kez­­dődik az igazi élet. Ha már nem heti kettőszázötvenért kell dolgozni, filléreskedni, a pénz nagy részét elutazni. Ha majd ötvenezer, száz­­ezer dollárokkal mérik mű­­vészi munkáját s azt az első­­osztályú kezelést kapja rek­­lámban, publicitásban, amit a nagy sztárok, akkor majd megmutatja, hogy igenis nem veszi fel a sztár­ tempó­jat, tovább is ragaszkodni fog ahhoz, hogy csakis meg­felelő szerepekben lépjen fel és nevét örökre egybekap­­csolja a művészettel, az olyan regényfigurákkal, az olyan nemesen rajzolt ala­­kokkal, melyeket nagy gon­­dossággal fog életrekelteni. Ez minden vágya, igazi mű­­vészi karriert csinálni és néhány gyereket szülni és hozzásegíteni férjét, hogy megálljon a lábán Holly­­wood­ban. Csak ennyi az egész. Programnak nem te kevés. Hollywood nagy ígérete CAROL LtüLET A szőke Doris Day fekete mostohája A világsajtót néhány hónappal ezelőtt bejárta egy kép, mely egy 62 éves őszhajú, szemüve­­ges urat ábrázol egy sokkal fiatalabb, meny­­asszonyi ruhába öltözött hölggyel, amint boldogan egymásba karolva hagy­­ják el a templomot, ahol örök hűséget esküdtek egymásnak. Az úriem­­ber bőrszíne fehér, a hölgyé pedig fekete. Ez magában is elég ritka­­ság odaát, az Új Világ­­ban. Hátha még a­ kép­­aláíráshoz hozzá lehet tenni, hogy Frederico Wilhelm von Kappelhof, aki a néger asszonyt fe­­leségül vette, azonos Do­ris Day édesapjánál, ak­­kor a reporter és a fo­­toriporter nem rossz munkát végzett. A múlt héten egy új­ság­­ró felkereste Dorte Day apját, hogy megér­­deklődje tőle, miképpen vélekedik világhírű leá­­nya a házasságáról. Az apa rosszkedvűen és el­­keseredetten válaszolt: ,Meghívtam Dórtét­­ esküvőre, még csak nem is válaszolt. Arra sem méltatott, hogy egy sür­­gönyt küldjön. A házas­­ságkötésem óta nem ta­­lálkoztam vele. Lényegi­­leg úgy érzem margómat mintha a lányom kite­­gadott voln­ ... KSSREMES MIWNfiZW JERUZSÁLEMBEN mindenekelőtt Ingmar Bergman remeklését, a Szü­­ziesség forrását a Hábitában. A Cion-hallban a si­­keres Suzie Wong látható, a Tel-Or moziban pe­­dig az izraeli filmgyártás büszkesége, az I like Mike. Nagyszabású filmet mutat be az Orion Dá­­vid és Góliát címmel Orson Welles főszereplésével, aki Saul királyt eleveníti. HAIFÁN szintén bemutatásra kerül az Óra moziban a Dávid és Góliát, az Acmon a Glória című világsikeres filmet adja, miminek főszerepéért Liz Taylor az idei Oscar-díjat kapta, míg a Hód moziban játsz­­szák a tüneményes francia alkotást, az Utazás a léggömbben című remekművet. TEL-AVIVBAN egész sor új film bemutatására került sor és úgy tűnik, hogy megindult az igazi filmszezon, véget­­ért a hosszú uborkaszezon. Néhány filmet aján­­lunk: Visszatérés Peyton Piacéra Tel Aviv mozi, Stalag 17 Allenby mozi, Romanoff és Julia Hod­­mozi és a bevált sikerek közül az Exodus a Cofon­­ban. Alkoholizmus Montgomery Clift, aki azért utazott Európába, hogy megkezdje Siegmund Freud életének alapján ké­­szülő film forgatását, Milá­­nóban eltűnt és napokig hiába várta őt Bécsbe ren­­dezője, John Huston. A titokzatos ügy háttere azért nem sokáig maradt homályban, mert akadt va­­laki, aki egyik este Mont­­gomery Cliftet egy férfi karjára támaszkodva látta a város egyik sikátorában. Montgomery Clift, amikor támogatásra szorult, igen elázott állapotban volt. A beavatottak tudni vé­­lik, hogy a nagyon tehet­­séges fiatal művész idült alkoholista, aki már több elvonó kúrán esett keresz­­tül, de mindezideig nem si­­került őt megszabadítani veszedelmes szenvedélyétől. Ifi- keisk­káxtn Horst Buchhola, a Tiger Bay világaikért aratott főszereplója, akivel most Molnár Feren­c *Egy, ket­­tő, három” e, komédiáját forgatják, súlyos autó­­szerencsétlenséget szelvi delit München mellett A fiatal sétáit a hatosai óta totobad­tr megoperát­­ták és állapota mind a mai napig nem ttelág, és kérdéses, hogy I» meg ti marad, ■yomta­­laud kiheveri­« a súlyos saereaeaéltenséged — A szerencsétlenség teáét?*• sávét különféle verzióre jelentek me*, (te végiül■ Billy Wilder, aa *Egy, kettő, három’’ rendelője hitett érdemlő módon ta* molt be róla a sajtónak. A nagy amerikai rend»s­zó fájdalmas szívvel mon­dotta el, hogy Buetahoto a Cadillac kocsiján haj­­tott egy meredek úton, mikor hirtelen elve■* tette uralmát a kormány kerék felett. A nagy se­­bességgel rohanó autó egy fának ütközött, tel­­jesen összeroncsolt­tt ott ■ alóla félholtan szedték ki a fiatal német fanc■ színészt. Billy Wilder elmondot­­ta azt re, hogy néhány nappal a szerencsétlen­­ség előtt figyelmeztették a színészt, hogy túl gyor­san hajt­va ennek ross■ vége lesz, mire azt vá­laszolta: „Ne féljetek. Semmi kedvem sincs ah­­hoz, hogy úgy haljak meg, mint James Dean.” A rendező igen diszk­­réten elárulta azt is, hogy Buchholz tökre*ré­­gén vezette autóját, mi­­kor nekirohant vele a fának. Román« Alain Delont a minap Rómában igen Jó hangu­­latban látták egy lokálban és a feltűnő az volt, hogy társaságából hiányzott sze­­relme, Romy Schneider. — Egy kicsit sokalljuk már, hogy mennyit foglalkozik a világsajtó Alain Delon és Romy Schneider szerel­­mével és mennyi szemrehá­­nyást tesznek a fiatal fran­­cia színésznek és ugyan­ak­­kor hogyan oktatják ki Romyt, hogy mit csináljon az ilyen pemahajderral, aki az orránál fogva vezeli flt és csak kihasználja, soha nem fogja az oltár elé ve­­zetni. Ez már egy kicsit sok a jóból. Végeredményben két ember szerelmét úgyis fel­­foghatnánk, hogy az kette­­jükre tartozik elsősorban. Ilyen nagy nyilvánosság előtt még talán sohasem zajlott le szerelmi ügy, mint a Romy-Alain románc. Egy kicsit már unalmas. A ro­­máncból lassan regény lesz. , EGY KIS VITA ! A Fox filmgyár, mely a leggazdagabb filmvát- f f falata a világnak, visszavonta George Steven­snek,­­ a kitűnő rendezőnek adott megbízatását Jézus és•־ / I térél szóló film elkészítésére. A filmgyár arra hi­­­­vatkozik, hogy igen sok pénzt igényel a film al- ) | készítése és ezért inkább lemondanak róla. A film-­­­gyárat egyébként erre az elhatározásra az vezette,­­ | hogy Stevens rendezte az Anna Frank naplója ci­­í mű igényes és költséges filmet, melyre a Fox töt* )­­ millió dollárt ráfizetett. | Hiába érvelt azzal Stevens, hogy a Fok meg(• ) t engedhet magának egy kis anyagi veszteséget, ha­­ , egyúttal olyan erkölcsi sikert arat, mint azt az­i Anna Frank naplójával tette. A rendező nyíltan­­­­ a szeméibe mondta a hatalmas gyár hatalmas el­­­­nökének, a görög származású Spiruss Szkurasznak, s s hogy ideje volna másképen gondolkodni és más­ 0 , képpen cselekedni, mert a Fox gyár működését­­,­­ szerte a világon nagy megütközéssel figyelik a g­y­­ emberek. A válasz előbb egy felmondólevél volt,­­ majd megelégedtek azzal, hogy a Jézus-film gyár- ) í­tását leállították. f A harcias Steven« nem nyugodott ebbe bele. f * Addig fáradozott, vagg siker koronázta erőfeszíté- V ן seit. Néhány vallásos egyesiltet vállalta, hogy elő-­׳ kerítik a film elkészítéséhez szükséges milliókat. \ !Nyilvánvalónak látszik, hogy a vallásos egyesüle-­ tek a Vatikántól szerzik meg a szükséges Hmm- ) - get a nagy Jézus film elkészítésére. )

Next