Uj Kelet, 1961. december (42. évfolyam, 4058-4083. szám)
1961-12-01 / 4058. szám
Dr Bársony Sándor ,hárkárája ! Egy éve telt el annak, hogy dr. Bársony Sándor ügyvéd, abrassói orthodox hitközségnek 40 éven át irányítója, iskolaszéki elnöke, Franciaországban elhunyt. Az erdélyi zsidóság köztemert egyénisége volt, áld így nagy talmudi tudásával, mint a világi tudó■lányokban való rendkívüli jártasságával egyaránt tűnt ki Évtizedeken át szolgált bölcs tanácsokkal idősnek, fiatalnak. Állandóan tanult. Különösen a zsidó tudományok érdekelték a talmudi értekezései, Misna fordítá- Mai belföldön, valamint a nyugati Biblia-kutató társaságoknál, — melyekkel állandó levelezésbe állt — ■agy megbecsülést szereztek neki mindenütt, ahol érdeklődés mutatkozott a Midó kultúrálét terén. Mint nagytudású ügyvéd, napi jogi munkájának végeztével otthon, társaságban, vagy az egykori híres Korona kávéház ״ kerekasztalánál”, melynek központi személyisége volt, kápráztatta el barátait rendkívüli szellemével, Biblia magyarázataival, sok- Irányú műveltségével. Mélyen érző zsidó szívét mindig a bajban lévő, az üldözött gálati zsidóság szolgálatába állította. Közismert volt segítőkészségéről, állandó adakozásairól, zsidó ügyekben a hatóságok előtti eljárásairól. Hitközsége minden tagjának 40 éven át végezte ingyenes jogi képviseletét. Hogy dr. Bársony Sándor egyénisége kellőképpen kidomborodjon — bár a legtöbb erdélyi zsidó előtt neve nem ismeretlen — tudnunk kell, hogy Brassóban, ahol a magyar, román, szász lakosság egyforma számarányban élt, különösen a német politikai befolyás dominált és a zsidó kultúrálét fenntartása, a zsidó iskola létezése ellen rendkívüli nehézségek merültek fel a hatóságok részéről. így, a zsidó ifjúság teljes asszimilálódása és a zsidóságtól való teljes elszakadásának a veszélye nagyobb volt, mint bárhol másutt Erdélyben. A brassói zsidó iskola alapítása 40 évvel ezelőtt, annak fenntartása és kiváló tanerőkkel való ellátása az ő nevéhez fűződik, aki a nehéz években, ellenséges atmoszférában bátran kiállt a zsidó érdekek védelmében és úgy anyagilag, mint erkölcsileg, gyakran a saját személyi biztonságának veszélyeztetésével, vállalta a zsidó vezetőember nehéz s oly sokszor hálátlan szerepét. Négy évvel ezelőtt sikerült kijutnia orvos fiához Franciaországba, ahonnan Izraelbe készült végleges letelepedésre, itt élő lányai , azok családja mellé. Hoszszan tartó súlyos betegsége, műtéte, majd halála megakadályozták élete céljának megvalósításában, amelyért 40 éven át küzdött, hogy a szabad zsidó államban élhesse le hátralevő éveit. Számos gálati zsidó vezető sorsa lett az övé is. A zsidóságért folytatott 40 évi harc után nem láthatta meg álmai országát A Biztonsági Tanács múlt pénteken erélyes határozatot hozott, amellyel felhatalmazza a Kongóban működő UNO-haderőt arra, hogy eltávalítsa vagy pedig letartóztassa azokat az idegen katonákat és politikai tanácsosokat, asik nem az UNO keretében működnek. A határozat egyben azt is követeli, hogy Katanga szüntessen meg minden különállási tevékenységet. Ugyanakkor azonban a Gizenja-féle szeparatista akció elleni javaslatot a Szovjetunió megvétózta. Ebben a felemás határozatban benne van a kongói kérdés tulajdonképpeni lényege és tragikus megoldhatatlansága. Pontosan 1960 június 30- ikán kiáltották ki ennek az egykori belga gyarmatóriásnak a függetlenségét és a kongói kérdés azóta sem került le a világsajtó első Oldaláról, valamint az UNO- fórumainak napirendjéről. Ha sokan az UNO egyik legcsúfosabb kudarcának minősítik az egész kongói viszályt, amelyben a Szovjetunió biztatásával Egyiptom, Gána és más afroázsiai országok szítják tervszerűen és fokozzák, amenynyire csak lehet, az általános zűrzavart. A Katangával szemben nemcsak az UNO bizonyult eddig teljesen tehetetlennek, hanem az összes szembenálló felek és tényezők minden intrikája és fegyveres erőszaka megtört Moise Csembe miniszterelnök ügyes diplomáciáján, amelyet jól kiképzett és fizetett haderővel sikerült alátámasztania. Érdekes módon, a Katanga különállási törekvései ellen folyó hadjáratban az Egyesült Államok fenntartás nélkül azok oldalán áll, akik ugyancsak a kolonializmus elleni küzdelem jelszavával tulajdonképpen a Nyugat ellen harcolnak és a maguk különféle érdekeit szeretnék érvényre juttatni, viszont nagyon keveset törődnek a kongói nép sorsával, vagy jólétével. Ugyanakkor a többi nyugati nagyhatalom meglehetősen passzív magatartást tanúsít és legfeljebb a kulisszák mögött támogatja az egyik, vagy a másik kongói tábort. Az igazi és senki által nyíltan be nem ismert igazság az, hogy mindenki azért helyesli, vagy ellenzi Katanga önállóságát, mert részt akarna kapni ennek a tartománynak példátlan gazdagságából, illetve meg szeretné őrizni a már meglevő részét. Ez év júniusában a Háárec-ben megjelent az African News and Informsation (Afrikai hírek és információk) nevű hivatalos kormányszerv prospektusa Katanga gazdasági helyzetéről, jövőbeni terveiről és a külföldi tőke elhelyezkedési lehetőségeiről. A terjedelmes hirdetésben, amelynek egyik sarkában Moise Csembe arcképe látható, arról esik szó, hogy az 1960- as események a legcsekélyebb mértékben sem érintették hátrányos módon Katanga fejlődését, s és ezt adatokkal is alátámasztja. Ezekből kitűnik, hogy Katanga legfontosabb természeti kincsének, a réznek a termelése az 1959. évi 280.403 tonnáról 1960-ban 300.704 tonnára emelkedett, a nagyértékű kobalt bányászása 8431 tonnáról lement 8240 tonnára, de ugyanakkor a cink-koncentrátumok kitermelt mennyisége 118 ezer tonnáról 192.000 tonnára ugrott fel, a germanium nevű rendkívül ritka fém termelése 13.643 kilóról 25 ezer kvóra, az ugyancsak ritka és nagyértékű kadmiumé 99 tonnáról 214 tonnára, a mangánérc bányászata 289.000 tonnáról 342 ezer 500 tonnára emelkedett. Az ország iparának fejlődésére fényt vet az is, hogy Katanga villanyáraimfogyasztása 1300 millió ki- írta: Diamant Elemér lovattójáról 1351 millióra növekedett, ami arra mutat, hogy az országban működő nagy nemzetközi bányavállalatok zavartalanul folytatják a megkezdett ötéves fejlesztési tervek megvalósítását és más téren is egyre hatékonyabban aknázzák ki Katanga természeti kincseit és ipari lehetőségeit. Ekörül a szinte mérhetetlen gazdagság körül folyik tulajdonképpen a harc úgy kongói síkon, mint nemzetközi viszonylatban. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a Franciaországgal majdnem azonos (közel félmillió négyzetkilométer) kiterjedően tartomány a vág egész rézérc termelésének 8 százalékát képviseli és a kobalttermelés 75 százalékát tartja kézben, azonkívül pedig vannak benne nikkel, ón, vas, kőszén, rádium és urániumbányák, gyémántmezők és petróleumforrások is, azonnal megértjük, hogy nem jelentéktelen tételért folyik a játék. Katangáról azt is tudják, hogy rendkívül termékeny a földje, közel 80 éves gyarmati uralmuk alatt a belgák kitűnő utakat, vasutakat, repülőtereket, gyárakat és intéz-ményeket létesítettek benne, amelyek révén Katanga a mai értelemben vett modern technikai állammá fejlődött, míg Kongó többi része aránylag sokkal szegényebb és fejletlenebb. Ez is egyik oka annak, hogy Katanga meg akarja őrizni önálóságát egy kongói államszövetség keretében és nem hajlandó eltartani az egész óriási területet a saját költségén. Katanga már eddig is mintegy 65 százalékát nyújtotta Kongó nemzeti jövedelmének és az ottani lakosság tisztában van azzal, hogy ha nem sikerül fenntartania az önállóságát, nemzedékeken keresztül kénytelen lesz Kongó szegényebb tartományainak szükségleteit fedezni. Ugyanakkor az UNO éppen ezt akarja biztosítani azáltal, hogy akár fegyveres erővel is belekényszerítse Katangát az egységes kongói állam keretei közé, eddig nem nagy eredménnyel. Katanga önállóságát más utakon is próbálják meghiúsítani. Az egyes bennszülött törzsek közötti ellentétek és különbségek kihasználásával. Nemzetiségi szempontból ugyanis Kongó egyáltalán nem egységes állam és a néger törzsek egész serege áll hadilábon a különböző tartományokban, amelyeket tulajdonképpen csak az Afrika felosztásával foglalkozó gyarmati konferenciák rajzoltak ki a térképeken együttes területnek és odaadták a belgáknak. Amikor 1960 elején Brüszszelben megkezdődtek a megbeszélések Kongó függetlenségének megadásáról, Moise Csembe azt kívánta, hogy a leendő állam laza szövetségi alapon jöjjön létre, mint amilyen az amerikai Egyesült Államok kezdeti tömörülése volt. Emiatt már akkor is heves támadások érték és azzal vádolták, hogy egy gyékényen árul a belga nagytőkével és politikai ellenfelei ma is Belgium fekete bábujának nevezik. Ezért folyik annyi vér Kongóban. A katangai kormány által a Biztonsági Tanács legutóbbi tárgyalásai előtt kiadott Fehér Könyv szerint a legvérengzőbb és legis ügyetlenebb zavargásokat fiatal brigantikből álló bandák követik el, akik senkinek a tekintélyét nem ismerik el és senkinek sem engedelmeskednek. Ezek a felelőtlen elemek, akik ״ Sárga Kéz”, ״ Cow-boys” és ,,Bande de Chicago” nevű alakulatokban garázdálkodnak, saját számlára dolgoznak és a hírhedt amerikai Teddy-boya mintáján, abban élik idősi vad ösztöneiket, hogy elképzelhetetlen kegyetlenkedések között végeznek szerencsétlen áldozataikkal. Legkedvencebb fegyverük a biciklilánc, amellyel addig vénák a kezük közé került embereket, amíg a hús leválik a végtagjaikról Ezek a szabályszerű bérgyilkosok, akik élvezika véres hóhérmunkájukat, rendszerint levágják az áldozat kezét, karját, vagy féllábát, a férfiak genitáliáit, a nők mellét, egyeseket elevenen megnyúznak és csak azután lövik agyon lereszelt fejű dum-dumgolyóra. Nem ritka eset, hogy elevenen megégetik a szerencsétleneket, hogy fel sem lehet őket ismerni. A katangai Fehér Könyv nemcsak adatszerűen ismerteti ezeket a borzalmakat, hanem helyszíni fényképeket is közöl az áldozatok egy részéről. Tavaly augusztusban itt járt Izraelben a Rodosz szigetéről származó Mose Lévi rabbi, aki Kongó és a szomszédos Ruanda Urundi főrabbija, de működésének székhelye Katanga fővára- SSL, Elizabethville. Ebben a városban — mesélte akkorában a főrabbi — 1250 zsidó él, aki nagyrészt ugyancsak Rodoszból és más görög szigetekről vándorolt oda. Nem kis mértékben nekik köszönhető, hogy Katangában fejlett textilipar, olaj- és szappanipar van, malmok és takarmányüzemek működnek és hogy Elizabethville 300.000 lakosú modern várossá fejlődött Amikor 1960 júliusának elején a város néger lakossága a frissen kapott függetlenség mámorában megkezdte a zavargásokat, megrohanták és kirabolták az üzleteket, a gyárakat, tönkretették a gépeket, betörtek a lakásokba és óriási pánikot keltettek a fehér lakosság körében, amely fejvesztett menekülésbe kezdett. A zsidók 13 majdnem mind elhagyták Kongót és Katangát, hogy Belgiumban, vagy Görögországban keressenek menedéket Elizabethvilleben csak Lévi rabbi maradt vissza még másik 24 zsidóval, hogy vigyázzanak a közösség tagjainak vagyonára. Hat nap múlva Moise Csembe karhatalmi csapatai helyreálltották a rendet A miniszterelnök akkor magához kérette Lévi rabbit akivel személyesen is jó viszonyt tart fenn és közölte vele, hogy a katangai kormány kárpótolni hajlandó a zsidó közösség minden tagját, akinek a vagyonában kárt tettek, amennyiben az illetők visszatérnek Katangába. A zsidók fokozatosan vissza is tértek és ma Katanga az egyedüli hely Kongóban, ahol a zsidók és általában az európaiak viszonylagos biztonságban élnek. Mindezek most aggodalommal gondolnak arra az eshetőségre, ha az UNO- nak mégis sikerül Csombért térdre kényszeríteni és Kataligát átadja a központi kormány megbízhatatlan és vadságban felülmúlhatatlan katonáinak. A katangai Fehér Könyv Esküvő, bármicvá, örömünnepi összejövetel rendezése előtt nézze meg az újjáalakított berendGEtt 250 személyes helyiségünket. m TU Akiba 72. Tel. 76377. HUt BIBálf ■I RAM Busz: 54 , 59, 56, 61. OutDiAk Előjegyzések d. e. 10-től este 8-ig ______________רשכ ןירדהמל ןמ ןירדהמה________________ !: A HETI SZIDRA | ;! — VAJÉSÉV - !1: 11 ®» Jákob lakott atyja tartózkodásának orssá-! ,1 gában, Kánaán földjén. (B’résit 374.) 1* 11 Nem véletlen — vallják az ujabbkori szaktekin- 11 (1 télyek — hogy ez a Jákób-szidra, amely tulajdon- (* ,- képpen az első zsidó dráma beharangozója, a 1[ 1' ״ vájésév” szóvalkezdődik. Az ősatya már nem jár- 1* (ן káí (״ vájécé”), mert azóta, hogy Isten küldöttjével 11, tusakodott, nehezére esik a járás, ő otthon ül, de 11 11 tejt lábát kurálgatja, a kezdeményezik pedig a fiúiké, 11 !1 lk intézkednek, ők jönnek-mennek. ״ Ilyen állapot ( 11 ban, amikor már alig vonszolja magát, hogyan 18 1 * ,» tudna az ő létráján felkapaszkodni?” — olvassuk a 1811 retorikus kérdést. A gyeplők kihullanak az apa ke- t,zéből és ekkor következik be a szerencsétlenség... '» A szidva két fontos momentuma a haza és az álom. Húsz évi vándorlás után az ősatya végre ott-hon, ősei földjén köt ki. ״ B’erec m’gurój áviv.” József nagy ambíciókkal indul: apja mellett arról álmodozik, hogy a nap, a hold és a csillagok leborulnak előtte. Egyiptomban azonban már a főpohárnok álma foglalkoztatja. S mi az eredmény, a fizet- ן ség, a hála? ״ A főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről és elfelejtette őt.” „ Ez a gálati sors nagy tanulsága — írja a jeru- zsálemi Stáv Zewin, ״ L’torá umoádim” című leg-újabb könyvében, amelyet egyébként felesége családja, az Auschwitzban elpusztult nagycsákányi öt Spitzer fivér emlékének szentel. — Főleg az újabb korban láttuk, hogy a fiuk nem a saját, hanem mások álmait álmodták. Idegen eszmékkel akarták a világot megjavítani. Otthon akarták érezni magukat ott, ahol őseink valóban idegenek voltak. Bár Zewin általánosságban, különféle asszimilá- ,ciókról beszél, de a sorok közül kiérződik, hogy en- nél a szidránál is szíve a vasfüggöny mögötti zsidó- ság miatt vérzik. Jóságos Teremtő, mennyi áldoza- tot hoztak a zsidók a szocialista forradalomért, meny- nyi zsidó vér olajozta a forradalom kerekeit, mennyit szenvedett (a másik oldalon) a zsidó nép kollektive a szocialista messiást áhitó fiainak bűne miatt .. S mégis — vájiskádéhu... A gálát törvé- ן nye következetes. A vörös főpohárnokok semmire sem emlékeznek. Ellenkezőleg, a táviró nap-nap után újabb híreket hoz zsidók elleni vádakról, ítéletekről 1 ★ 1 A héten tartották meg a Chábád-szektáihoz tar- tozó haszidok szokásos ״ jud-tet b’kiszláv” ünnepé-lyüket, amely arra emlékeztet, hogy a szekta alapiítója, Reb Sneur Kálmán jó 160 évvel ezelőtt szeren- esés körülmények között kiszabadult a cári börtönből . A chászidizmus, ez a 200 éves múltra visszatekintő mozgalom, amelynek életnedvei mai napig is táplál- ják a zsidó nép lelkét, országonként más-más sor- , mát öltött, más-más tónust ütött meg. Ukrajnában, a pogromok ősi vadonjában a chászid zsidó még vl- gadnd is csak könnyes szemmel tudott. Lengyelországban a rátartiság jellemezte: büszke volt arra, hogy ő az igazi cádik táborához tartozik. Európa délibb részein, a talmudiakban járatlan, paraszt Mol ' dovában, Beszarábiában a hhaszidizmusból hiányzott az ideológiai bázis: a bajba jutott emberek a cáduik személyében csak a csodatevő szentet látták. A magyarországi chászidizmus a galiciai táborral tartotta a rokoni kapcsolatokat. Ennek lényege a szintézis: a hhaszid életvitel mellett a Tóra intenzív művelése. ״ Der rebe — mit áblatt g’mure”. Eliezer Steinmann, a mozgalom népszerű kutatója ״ Beér Háchászidut” (A chászidizmus kútja) című tízkötetes művének 9-ik kötetét a galiciai és magyarországi cádikoknak szenteli. Galiciát és Magyarországot egy kalap alá veszi, mert a hhaszid világban eltűnnek a határok, eltűnnek a Kárpátok. Munkács, Nagykálló, Sátoraljaújhely, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Szaplonca és Máramarossziget világa szervesen egybekapcsolódik Szász, Belz, Komarov, Csortkov, Nadvorna és a többi galíciai rebe-udvar világával. A chábád-féle szektának még a híre sem jutott el Magyarországra. Alapítója különben is a legnehezebb feladatra vállalkozott: a hódítás kezdeti korszakában a litvániai talmudtudósok ellenkezését igyekezett megtörni. Ezért is olyan arisztokratikus a módszere, ezért jut benne olyan nagy szerephez a filozófia. Csak Izraelben kerültek közvetlen szomszédságba a chábád-chászidok és a magyar zsidók: a száfáráai kvis jobboldalán áll a chaszid falu, míg a baloldalon a hagyományhű táborhoz tartozó magyar zsidók túrják az izraeli földet. ★ Szeptember végén, amikor Dag Hammarskjöld tragikus halála rendítette meg a világot, nem gondoltunk arra, hogy azon a szerencsétlen repülőgépen a hászid eszme talán legnagyobb, az egész emberiségre kiható sanszát vesztette el. Martin Buber professzorra, a Jeruzsálem vagy filozófusra gondolunk, aki ötven év óta propagálja, magyarázza, népszerűsíti a chaszidizmust és aki új evangéliumot lát benne: azt a megváltó eszmét, amely arra hivatott, hogy a nyugati embert legsúlyosabb válságából kivezesse. A chászidizmus varázsa, Bál Sém mély humaniz-musa kapta meg az UNO néhai főtitkárát is, aki az , önmagát marcangoló, saját magával konfliiktusban álló emberiség sorsa és jövője miatt aggódott. Ki tudja, hátha Bál Sém eszméje a hit, a szeretet, az emberi megértés új forrásait nyitja meg... ! Ezért határozta el Dag Hammarskjöld, hogy bokoros teendői közepette lefordítja svéd nyelvre Martin Buber főbb műveit és ugyanakkor a nagy vallásbölcsészt a Nobel-dijra ajánlja. Arra számított, hogy ez-zel az aktussal a világ figyelme maral-holnapra a haszid eszmére terelődik. Most már tudjuk, hogy a Sors másképpen akarta: az UNO főtitkára az afrikai dzsungelben lelte hallálát, a Nobel-díj pedig nem az ő pártfogolnának, hanem magának Hammarskjöldnek, az ő emlékének, 1 békeművének jutott. Hákol tálul b’mázál. A haszid eszmének nincs szerencséje. Milyen kár — az emberiségért...