Uj Kelet, 1963. augusztus (44. évfolyam, 4567-4593. szám)

1963-08-01 / 4567. szám

Adókedvezményeket és hitelt kap az export­ipar A kincstár folytatja a tárgyalásokat az adóreform előkészítéséről és a napok­­ban szögezte le álláspont­­ját a Hisztádrut, amely néhány fontos fenntartás­­sal adta meg hozzájáruld­­■át. Az egyik alapvető fenntartás az, hogy a bér­­alkalmazottak átlagos adó­­ját nem szabad emelni és az eddigi drágasági pótlé­­kok megadóztatását az adó­levonási tételek növelése ál­­tal kell ellensúlyozni. A gyáriparosokra más téren várnak könnyítések. A kincstár arról tárgyal, hogy az exportcégeknél el­­törölje a felszerelésre kive­­tett vagyonadó egy részét. Az exportőrök egyszer már fel voltak mentve ezen adó alól, de a felmentést meg­­szüntették és a kincstár most helyre akarja állítani. Az adótörvény módosítá­­sa keretében a kincstár le­­hetővé fogja tenni a vállal­­kozásoknak, hogy nagyobb összegeket írjanak le épü­­leteik és felszerelésük érté­­kéből, mint eddig. Elsősor­­ban olyan felszerelésről van szó, amelyet 1960 július 1. előtt szereztek be, legalább kétharmadrészben devizá­­ért. Ennél olyan mértékű leírást fognak engedélyez­­ni, mintha három fontos dollárárfolyamon vásárolták volna. Az izraeli valutában vá­­sárolt felszerelésnél 10 és 50 százalék között fog vál­­takozni a leírás: a 8—10 év előtt beszerzett felszere­­lésnél fogja elérni az 50 Szapir 50 millióval növeli az ártámogatást Pinchász Szapir pénzügy­­miniszter, valamint kereske­delem- és iparügyi minisz­­ter kijelentette, hogy a kor­mány folytatja a szükség­­leti cikkek és a különböző szolgáltatások árának sta­­bilizációjára irányuló poli­­tikát. A kormány 1963 má­­sodik felében is folyósítja majd az erre a célra előző­­leg jóváhagyott szubvenció­­kat és vámkönnyítéseket. Így például a kormány gon­doskodni fog arról, hogy a világpiacon előállott áremel­kedés ellenére ne változzon Izraelben a cukor és a ká­­vé ára. Szapir miniszter kifejtet­­te, hogy folytatódik az árak befagyasztására irá­­nyuló politika, amelynek fenntartása érdekében a szubvenció költségvetését 50 millió fonttal kell emel­­ni. A jövő évi gazdaságpo­­litikáról szólva Szapir el­­mondotta, hogy 1964-ben előreláthatólag 680 millió dollár értékű exportot bo­­nyolítunk le, amiből 290 millió dollárt tesz majd ki az ipari kivitel, 100 milliót a mezőgazdasági export, 290 milliót pedig az úgy­­nevezett „láthatatlan kivi­­tel”, tehát az idegenforga­­lom révén hozunk fel. Fejtörést okoz a tizsite­­nyereségek megad­óztatása A kincstár köreiben már régót­a felmerült az a terv, hogy megadóztassák a rész­­vényekből eredő nyeresége­­ket. A tőzsdeárfolyamok változása által elért nyere-­ségekről van szó és nem az osztalékról, amely már úgyis adóköteles. Csakhogy a terv végrehajtása — a­­melyet egyes baloldali pár­­tok erélyesen követelnek — nehézségekbe ütközik, a­­mint ezt a külföldi tapasz­­talatok mutatják. Így tehát nem csoda, ha az erről a kérdésről Tel Avivban meg­­tartott szimpóziumon csak elmélkedés folyt és a mérv­­adó körök nem foglaltak világosan állást. Az Egyesült Államokban, a tőzsdejáték hazájában, a nyereségek már régen adó­­kötelesek. Csakhogy van „ellenszámla” is. Ha a nye­­reségeket megadóztatják, úgy a veszteségeket is el kell ismerni adólevonási té­­telként, Amerikában még nem, felejtették el, hogy az 1929 évi hatalmas tőzsde­­krach hány milliárdjába ke­­­ült a kincstárnak, elma­­radt adóbevételek formájá­­ban. Angliában csak a múlt évben vetették ki az adót a tőzsdenyereségekre és te­­kintetbe vették az ameri­­kai tapasztalatokat, de a törvény számos kibúvót ha­­gyott, amelyek segítségé­­vel sok tőzsdés kivonja ma­­gát az adófizetés alól. Mindennek ellenére még­­is komolyan hozzáfognak a­­kérdés megoldásához, mi­­után Pinchász Szapir pénz­­ügyminiszter nemrég kije­­lentette, hogy meg kell aka­­dályozni a tisztességtelen meggazdagodást más adó­­fizetők rovására. A gyáro­­sok is panaszkodnak, hogy amíg ők nagy rizikót vál­­lalnak új üzemek létesítése által fejlesztési területeken, igen magas­­adókat fizetnek és mindebbe nagy erőfeszí­­tést fektetnek be, addig a tőzsdés könnyen jut nyere-­ségeihez és nem fizet adót. A részvénynyereségek meg­adóztatását voltaképpen már az 1952 évi adótörvény is lehetővé teszi, csak meg­­felelő végrehajtó intézke­­dést kell kiadni. De azok­­ban a körökben, amelyek­­nek ezt az adóintézkedést végre kell hajtaniuk, ko­­moly kétségek merültek fel aziránt, hogy ennek az adó­­fajtának a behajtása tény­­leges jövedelmet fog-e je­­lenteni a kincstár számára. * Új Kelet 1963 Wik­i százalék maximumot, míg a 2­ 1961 áprilisáig vásárolt felszerelésnél 10 százalék lesz. Az ipari épületeknél 20- 200 százalékkal fog növe­­kedni a leírás, az épület kora szerint. A kormányhivtaloknak már megküldött javaslat szerint, amely a Kneszet őszi ülésszakán kerül napi­­rendre, adólevonási tétel­­ként fogják elismerni a valorizálásból eredő ráfize­­tést. Olyan cégek, amelyek üzemi célokra szolgáló köl­­csönök, vagy hitelek után fizettek valorizálási diffe­­renciát, ezeket az összege­­ket négy éven keresztül, egyenlő 25 százalékos rész­­letekben vonhatják majd le. A pénzügyminiszter és a kereskedelmi és iparügyi miniszter (akiknek együtt­­működése most tökéletessé vált) más módon is kezére jár a gyáriparnak, hogy növelhesse az exportot. A kincstár valószínűleg ismét engedélyezni fogja a gyá­­rosoknak, hogy külföldi nyersanyag bevásárlásánál ig­énybe vegyék a szállítók által nyújtott hitelt, amit a múltban betiltottak, bár ez a hitel lényegesen ol­­csóbb, mint az izraeli ban­­kok által nyújtott hitel. Egyébként a bankok díj­­szabását felülvizsgáló bi­­zottság is befejezte műkö­­dését és benyújtotta javas­­latait a bankszolgálatok ol­­csóbbá tételéről. Kánikula az értéktőzsdén Az értéktőzsde meglehe­­tős érdektelenség mellett továbbra is ingadozó ten­­denciát mutatott és az el­­múlt hét nap alatt hol ki­­sebb nyereség, hol pedig csekély méretű veszteségek mutatkoztak a részvények általános indexében. Min­­den gazdasági elgondolás­­tól eltekintve tény az, hogy a kánikula is rányomta bé­­lyegét a tőzsdére, az érdek­­lődök egy része szabadságon van, vagy szabadságra ké­­szül és általában nem fuj­­dogál olyan szellő, amely enyhítené a bágyadtságot és felfrissítené az érdeklő­­döket. A tőzsdenyereségek megadóztatásának terve is nyomasztólag hatott, bár nemigen hisznek közeli meg­valósulásában. Úgy mint az előző hetek­­ben, ezúttal­­ az új emisz­­sziók iránti érdeklődés csökkentette a forgalmat a régi részvényekben. Az új kibocsátások hosszú sorá­­hoz csattakozik az Izrael- Britannia bank, a PIA be­­fektetési vállalat, a Jáfet bank befektetési társasága és a Tepachot. Ez után jön a Hászné biztosító nagy ér­­deklődéssel várt emissziója, majd a Hapoél Hám izráelii bank befektetési vállalaté­­nak kibocsátása. Ezt köve­­ti a Központi Befektetési Társaság és a Discount Bank ingatlanforgalmi tár­­saságának emissziója. Be­­avatott körök nem kétlik, hogy ezeket is túl fogják jegyezni, mint az előző emissziókat — bár nem olyan mértékben. A nyugdíjalapok hatszáz milliója Az elmúlt évben 424 mil­­lióra emelkedett a Hisztád­­rut 7 nyugdíjalapjának együttes vagyona. A közel 31 százalékos emelkedés természetesen jórészt a le­­értékelésnek tudható be, melynek nyomán az előző évi 325 millióval szemben kereken százmillió fontnyi emelkedés mutatkozik. A különböző kölcsönös segély­­pénztárakkal együtt a hisz­­tádruti alapok 600 millió font felett rendelkeztek a múlt év végén. A zárszá­­madások valószínűleg még ennél is nagyobb összeget fognak mutatni. Nem csoda, hogy a kincs­tár szemet vetett ezekre az összegekre, de a Hisztádrut semmiképpen sem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az alapok a rendelkezésükre álló összegeknek több mint 80 százalékát fektessék be a kormány által jóváha­­gyott értékpapírokba. Ez­­előtt csak 75 százalék volt a befektetett összeg. A Hisztádrut nyugdíjosztálya, amelynek élén Hillel Seidl áll, ragaszkodik hozzá, hogy legalább 20 százalék álljon rendelkezésre a ta­­goknak nyújtott kölcsönök­­re, mert ezek képezik az alapok egyik vonzóerejét. A nyugdíjalapok csak a kincstár jóváhagyásával fektethetik be pénzüket ér­­tékpapírba, de ezeknek a papíroknak a kiválasztása a Hisztádrut gazdasági te­­tőszervezetének, a Chevrát Ordimnak utasításai sze­­rint történik. A nyugdíjalapok 320 ezer tagja nem részesedett köz­­vetlenül a leértékelésből eredő számbeli nyereségben, de az alapok ezt arra hasz­­nálják fel, hogy előnyö­­sebb biztosítási feltételeket nyújtsanak. Ezentúl a biz­­tosítottak még a nyugdíj­­képes kor elérése előtt is kivonhatják pénzüket , a­mely az indexhez van köt­­ve. Ugyancsak fel fogják emelni a belépési korhatárt férfiaknál 55 évről 60-ra, nőknél pedig 50 évről 55-re. Rövidesen a nemzeti ta­­karékossági tanács segítsé­­gével kampányt indítanak annak a százezer béralkal­­mazottnak a körében, aki még nem tartozik semmi­­féle nyugdíjalaphoz. „Ta­­karékoskodjál nyugdíjra” lesz a jelszó. Egyébként a nyugdíjala­­pok vezetői azt remélik, hogy az új pénzügyminisz­­ter beváltja elődjének ígé­­retét és vizsgálóbizottságot nevez ki annak megállapí­­tására, hogy helyes-e az úgynevezett költségvetési nyugdíjrendszer, amely úgy az államnál, mint a hely­­hatóságoknál, a Szochnát­­nál és más közintézmények­nél van bevezetve. Ezeknél nem tartalékolnak összege­­ket a nyugdíjak számára, ezenfelül pedig ennek a rendszernek a nagy hátrá­­nya, hogy a szolgálatból kilépő alkalmazott elveszti nyugdíjigényét és felmon­­dási kártérítést sem kap, tehát nincstelenül távozik. A bár­micvá sikunterv nagy sikere Az újonnan behirdetett „Bármicvá sikuntakarékos­­sági akció” megnyitásakor hosszú sorok várakoztak a takarékossági sikunakció minden irodája és a be­­jegyzésre illetékes posta­­hivatalok előtt. Ennek a kis összegek befizetésére beállított népi takarékossá­­gi akciónak keretét ugyan­­is évi háromezer résztvevő­­ben szabták meg és azért az édeklődök siettek, hogy bekerüljenek az első három­ezer közé. Bár a takarékos­­sági sikánakció még nem volt képes az anyag teljes feldolgozására, máris úgy látszik, hogy az első napon „túljegyezték” a sikunakci­­ót és megtelt a háromezres keret. • A Bármicva sikunakció­­nak az a célja, hogy hosz­szú időn keresztül befize­­tett kis összegek segítségé­­vel lehetővé tegye lakás biztosítását a felcseperedő gyermekek számára. A hat százalékos adómentes ka­­maton és indexhez való rögzítésen kívül a befizetők egyszeri prémiumot is kap­­nak 7—12 százalék magas­­ságban, a takarékossági időszak tartama szerint. A takarékoskodók előnyben részesülnek a takarékossá­­gi sikánakció keretében, de nincsenek ehhez kötve és magánépítkezésű lakás be­­szerzésekor 16 joguk van megfelelő kölcsönre az alapból. vm .• A gazdasági miniszterek bizottsága jóváhagyta a Ji­­gál Jádin proesszor elnök­­sége alatt működő különbi­­zottság javaslatát, amely szerint állami petróleum­­vállalatot létesítenek. En­­nek azonban nem kereske­­delmi, hanem tudományos feladata lesz: átfogó geoló­­giai kutatást végrehajtani a petróleumforrások feltá­­rása érdekében és e célból összegyűjteni a fennálló vállalatok birtokában levő adatokat. A módosított pet­­róleumtörvény egyébként arra fogja kötelezni a ku­­tatási engedélyek tulajdo­­nosait, hogy nagyobb erő­­feszítéseket tegyenek. Fel­­emelik az engedély díját is, amely eddig ezer duhámon­­ként csupán 5 font volt.­­ Az izraeli kikötők for­­galma 4,2 százalékos emel­­kedést mutatott az év má­­sodik negyedében és 841 ezer tonnát ért el, a tavalyi hasonló időszak 807 ezer tonnájával szemben. Ebből 569 ezer tonna volt a kira­­kott és 272 ezer tonna a be­­rakott áru. A statisztika egyik érdekes pontja, hogy eltolódások mutatkoznak az egyes kikötők által le­­bonyolított forgalomban. Míg Haifa 5 százalékkal 711 ezer tonnára emelte a forgalmát és a raffai kikötő 51 ezer tonnával 18,6 száza­­lékos emelkedést mutat ki, ugyanakkor Ejlát forgalma 15 százalékkal csökkent (34 ezer tonnára). Tel Aviv 45 ezer tonnát forgalma­­zott, ami 4,3 százalékos csökkenést jelent. A kikötő hatóság ezt azzal magya­­rázza, hogy „ vá­tozások áll­­tak be az ásványok export­­terveiben”, de nem mondja meg, hogy ennek mindenek­­előtt az ojláti kikötőben fel­­merült nehézségek képezik az okát. ★ Afikim kibuc hatalmas ragasztott lemez gyára, a ,,Kelet” a következő két év­­alatt 50 százalékkal fogja növelni termelését az üzem jelentős kibővítése által. A gyár növekedése már kiszo­­rítja a kibucot és kényte­­lenek lerombolni a munká­­sok éttermét és konyháját, hogy helyet teremtsenek a gyár új szárnya számára. Az új munkásétterem és konyha a gyár másik olda­­lán épül fel 200 ezer font költséggel. ★ Az Izraeli Kiviteli és Ke­­zességi társaság az április­­ban záruló háromnegyed év alatt 3 millió dollár érték­­ben 15 ezer tonna olajat ex­­portált. Ezt az étolajat az országban levő hat gyár ál­lította elő. A kezességi tár­­saság a kormány exportvál­­lalata és az elmúlt év mér­­legét 330 ezer font tiszta nyereséggel zárta. A társa­­ságnak, amelyben az olaj­­gyárak is érdekelve van­­nak, egy millió font az alap tőkéje. ★ A Dizengoff-Nyugatafri­­ka vállalat Dov Gottesmann személyében új vezérigaz­­gatót nevezett ki Pinchász Rosenberg helyébe, aki be­­nyújtotta lemondását, m­i­után a vállalat vezetése ke­­vés bírálat alá került. Got­­tesmann tagja volt az Afri­­kába kiküldött vizsgálóbi­­zottságnak, amely megálla­­pította, hogy az igazgató­­ság rózsás jelentéseivel el­­lentétben a vállalat veszte­­ségeket szenvedett és sú­­lyos nehézségekbe került. A gazdasági miniszterek bi­­zottsága rövidesen foglal­­kozni fog a Dizengoff-Nyu­­gatafrika vállalat ügyével, de előbb bevárja a vállalko­­zás társai és volt társai kö­­zötti kölcsönös vádaskodá­­sok kivizsgálását.­­ A villanytársaság gazdál­­kodásának felülvizsgálására kinevezett Kneszet albizott­­ság megállapította, hogy évi 8 millió fontot lehetne megtakarítani azáltal, ha a villanytársaság a nemzet­­közi piaci áron szerezhetné be üzemanyagát és nem kellene közvetítési díjat fi­­zetnie a petróleum társasá­­goknak, valamint hozzájá­­rulnia az úgynevezett ki­­egyenlítő alaphoz. A másik megdöbbentő megállapítás, hogy a kincstár óriási ösz­­szegeket hajtott be a vil­­lanytársaságtól vagyonadó címén. Ha csupán a hábo­­rús károkat fedező Arnona alapra kellene a vállalat­­nak fizetnie, évi 16 milliót takarítana meg. További 10 millió fonttal terhelik meg a vállalatot a felvett köl­­csönök kamatai. ★ A ruha- és cipőkereske­­dők, akik aránylag igen szép forgalmat bonyolítot­­tak le a nyáron, elhatároz­­ták, hogy ennek ellenére már augusztus 1.-én meg­­kezdik a szezonvégi kiáru­­sítást. Egyes helyeken, fő­­leg a cipőszakmában, már­­is megkezdődött a júliusi ,,szezonvégi” kiárusítás je­­lentékeny árleszállítások mellett. ]Érdekes módon a szandálok ára változatlan marad, míg különböző cipő­­fajtáknál 30-40 százalékot tesz ki az engedmény és így az a furcsa helyzet áll be, hogy a cipő olcsóbban kap­­ható, mint a szandál. ★ A zöldség és gyümölcs­­piacon némileg javult a helyzet, de a múlt évhez vi­­szonyítva még mindig drá­­gaság uralkodik és nem váltak be a hivatalos körök jóslatai, hogy a nagyobb felhozatal a tavalyi szintre fogja szorítani az árakat. A zöldségértékesítő tanács kilónként 12 agorára szállí­­totta le a rossz minőségű burgonya nagybani árát, de a jó minőségű burgonya to­­vábbra is 29 agora a nagy­­piacon, azaz a fogyasztók 35-39 agorát fizetnek érte. A para­dicsom nagybani ára 30-45­­agora, míg tavaly ilyenkor 20-30 agora volt. Érdekes, hogy a korai Grand Alexander almák, a­­melyek 1-160 fontos áron kerülnek piacra, nem befo­­lyásolták a hűtőházból elő­­kerülő tavalyi jó minőségű almafajták kilónkénti 3.50-4.50 fontnyi árát. A cukor­­dinnye és a vörösdinnye ol­­csóbb lett ,a szőlő ára át­­lagban még mindig 1.20-140 font kilónként. KÖZGAZDASÁGI HÍREK ׳ 0000000000000000000000000000000000 áttétOLVASSA EL CSÜTÖR­TÖKÖN MEGJELENT LEGFRISSEBB _____________________SZÁMÁT amely gazdag híranyagot, riportokat, filmrovatot, keresztrejtvényt, horoszkópot és az aktuális képek egész sorát tartalmazza. 12 OLDAL Ara: 50 agára Az ÚJ KELET, Tel-Aviv telefonszám­ai: KIADÓHIVATAL, (előfizetés, hirdetés, könyvrendelés). SZERKESZTŐSÉG: 31-476 677־ 31

Next