Uj Kelet, 1965. január (45. évfolyam, 4999-5024. szám)
1965-01-01 / 4999. szám
itása Cionista Világkongresszusi amely most Jeruzsálemben üléseken halad, ha valómegvalósítja a megnyílott számos cionista szót.H-ly.,^ részéröl elhangzott mvaslatjkaL A nekel" rendszer megértetésének és a ciom. a pái*°k lagossága elvének megtörése olyan elgondolásig lyek annak a feUsm£rese*’:' mutatnak, hogy a cio.-11'^ mozgalomnak új teen' 01 vannak, amelyeket két döntő körülmény határoz meg . Izrael állama már létrejött és ezzel a cionista mozgalom elérte politikai célját. • a zsidó népet fenyegető veszélyek nem múltak el, tehát a Cionista Világszervezetnek új módszerekkel és ideológiával kell felvérteznie magát. A két és félmilliós lakosságú Izrael, amely ma elég erős ahhoz, hogy az alijjával és a bevándorlók befogadásával együttjáró gigantikus anyagi terhek kétharmadát viselje, technikailag is elég fejlett, hogy a megkövetelő fejlesztési munkálatokat elvégezze, most más követelményekkel lép fel a cionizmussal szemben, mint eddig tette. Megkövetelheti, hogy a Cionista Világszervezet a nép minden rétegét magába foglaló demokratikus mozgalom keretévé váljék, amelynek nem szabad ,sékerakciók”-ra és pártkulcs-veszekedésekre pazarolnia ennegiáját A történelem nagyot fordult. Tizenhét évvel ezelőtt a világ zsidóságának — azaz, a Cionista Világszervezetnek — az volt a feladata, hogy hátvédül szolgáljon az állami önállóságért küzdő Zsidó Nemzeti Otthonnak. Most a Zsidó Államot annak hadserege fogja megvédeni, ha Isten őrizz egyszer rá kerül a sor, az ellenség támadásától. Az állami önállóság megőrzéséért folyó politikai tevékenységet sem a Cionista Világszervezetnek kell folytatnia. Azt most elvégzik Izrael Hivatásos diplomatái az Egyesült Nemzetek Szövetségének központjában és a nagyhatalmak fővárosaiban megváltoztak a feladatok. Most nem a Cionista Világszervezet képezi a Zsidó Állam „Hinterlandját", hanem megfordítva, a Zsidó Állam a bástyája és őrzője, egyetlen letéteményese a zsidó nép megmaradásának ezen a földön. 8 minél gyorsabb, ütemesebb lesz Izrael fejlődése, Olyan mértékben fogja elveszteni a Cionista Világszervezet régi tevékenységi lehetőségeit — ha nem áztatja meg forradalmi ,ns eddigi módszereit. Ezelőtt a Zsidó Nemzetin építésének anyagi , teljes egészében a monista Világszervezet viselte. Most a Zsidó Állam polgárainak vállán nyugszik ez a teher, vagy legalábbis annak kétharmada, tehát oroszlánrésze. S hovatovább odáig fognak fejlődni a dolgok hogy nem a világ zsidóságának adományai fogják kiegészíteni a kétharmadot egésszé, hanem a zsidók befektetései Izrael vállalkozásaiba. Véleményünk szerint a fentebb elsorolt döntő körülmények közül a második az amely ezt a tevékenységet meghatározhatja. A zsidó nép felől nem vonult el a veszély, mert még mindig működnek azok a sötét erők, amelyek a megsemmisítésére törnek. A veszélynek csak a központja tevődött át Európából ide, a Közelkeletre. Innen indul most ki a zsidó-ellenes propaganda az egész világra, ahol zsidók élnek. Nem a berlini náci-kormány, hanem az Arab Liga propag-A.'- dók megsemmisíté, csan tani, mítják ndolatát. Izráelt .„’,'ák elpusztí,akkor elnézett a p közel«s ki a természetes szövetségi H’1 » népet is. És inni’ keletről indulnál, gyűlölet kiküldött. h°^ öt kontinens legsc t®. fasiszta elemeivel a in u3" szervezetek maradványa^" val, a fajvédőkkel szövi éj,"kezve, a zsidók ellen uszíttsanak. A pénzt ehhez a t®evékenységhez az arab államok állják, elsősorban Egyiptom, amelynek minden aláásó munkára van pénze, mégannak árán is, hogy közben ez- ország lakosságának nreznie kell. Ez az Arab Liga finanszírozta a propagandát a vatikáni zsinat vározata ellen, amelymentőzi a zsidó népet Jésus megfeszítésének vádjaitól. Nagyon fontos a zsidógyűlölő - propagandának, hogy ezt a határozatot a pápa ne lássa el szentesítő aláírásával. A zsidógyűlöletnek ugyan ma már egész épp imáii formái vannak, mint azok, amelyeket a keresztények ébresztettek ellenünk kétezer éves gálátunk során, de az Arab Liga fasisztái jól tudják, hogy az „istengyilkos” jelző eltörlése mégis levesz egy terhet a zsidó nép válláról, mégis felvilágosít egy néhány agyat, amely hajlamos az igazság befogadására. Ez az Arab Liga látja el dollármilliókkal a neonáci mozgalmakat Délamerikában , sőt a gazdag Egyesült Államokban is, ahol, hála a washingtoni kormány bőkezű segélyének, elegendő dollár áll a rendelkezésére a zsidók elleni uszításhoz. Arab pénz húzódik meg mindenütt, ahol a neonáci mozgalom működik — beleértve Németországot is, ahol az Arab Liga büntetlenül terjeszthet zsidó-ellenes röpcédulákat. z a tevékenység tizenhárom arab állam diplomáciai támogatásban részesül és ez az oka annak, hogy sem Nyugaton, sem Keleten nem akad olyan személyiség, vagy szervezet, amely felemelte szavát ellene. S Izrael egyedül áll a 13 arab országgal szemben, ami eleve is meghatározza, hogy ki kerülhet ki győztesként ebből a propagandahadjáratból. Egyetlen szövetségesünk van ezen a téren, amellyel együtt megteremthetjük a zsidóság közös frontját, és ez a Cionista Világszervezet. Nem hinnők, hogy volna más, ennél sokkal fontosabb, politikai jellegű feladata a cionista mozgalomnak, mint a közös front kiépítése a zsidó nép megvédésére az arab aláásó világtevékenység ellen. Erre kell fordítania a pénzét, erre kell felhasználnia kapcsolatait és legkiválóbb szónokait. Gondoskodnia kell arról, hogy az arab propagandát leleplező cikkek, vagy könyvek megjelenjenek és fel kell világosítania a kiközvéleményét arról, milyen veszélyt jelent nyugalmára az Arab és a földalatti nácivá" nyílt szövetsége. A Uista Világszervezet feledtette az is, hogy húsági , csoportjai, vagy mi intézményei útján felvegye a harcot a nyugati világegyetemiein az Izráel és a zsidók ellen folyó arab uszítás ellen. Az arab államok Izráel-ellenes ügynöknek tekintenek minden arab diákot, aki Nyugaton tanul. Velük szemben is áll a számbeli kisebbség. Kevesebb izraeli diák jár külföldi egyetemeken mint a 13 arab államból együttvéve. A Cionista Világszervezetnek kell megteremtenie a kereteket és az eszközöket arra, hogy a gyűlöletnek ez a meghintése ne verjen gyökeret. Ha a Cionista Világkongresszus ezt a feladatot legsürgősebb teendői közé iktatja véghatározataiban, sokat tesz majd a közös zsidó front megteremtése érdekében. S ez is bizonyíték lesz amellett, hogy a cionista világmozgalomnak még vannak teendői a zsidó történelem színpadán, annak ellenére, hogy legfőbb politikai célját, a Harmadik Zsidó Állam megteremtését már elérte. Írta: Barzilay István a zsidóság közös tróntja . ISábáti melléklet IIIMEZET nap? ,*)d. PÁRTONKIVÜLI NAPILAP Küldjön vámmentes IKEA-csomagot magyarországi rokonainak és barátainak A januári, (1. sz.) listára feladott megrendelések, február elején kerülnek kiosztásra Budapesten. MEGRENDELŐHELYTEK: JERUZSÁLEM, Vajda Jolán (helyettese Boros Sándor) délután 5-7 óráig a Túv Táám cukrászdában, King cheorge ». s*. TEL-AVIV: O. Kemény, Ben Jehuda 27., 1. emelet, d.e. 10 —12 és délután 4—7 óra között. Telefon: 550055. HAIFA: Léber ékszerüzlet, Nordau 21., délután 4 — 7 óráig. Levelezést kizárólag: O. Kemény, Tel-Aviv Ben Jehuda 37., címre kérünk. IKEA az egyetlen vám- és minden egyéb költségtől mentes küldési lehetőség. Vásároljon közvetlenül a kárpitosnál DUPLA-, SAROK- ÉS SZALONSZAPAK, FOTELEK KÉSZEN ÉS RENDELÉSRE TEL-AVIV Gorilon u. 39. KÖPF LÁZAK és FIA 196511 Új Kelet ! Így adózunk mi ... Baj-e, ha az adófelügyelő analfabéta ? ... Tallózás egy rendkívül érdekes könyvben Aki szeret adót fizetni, az tegye fel a kezét. Na jó, nem kell úgy tolakodni, tudjuk, hogy polgáraink szeretettel adóznak a hazafiasság mászó hádinászá nevezetű oltárán, főleg, ha nincs más lehetőségük. Ha az aránylag magas izraeli adómorálról van szó, meg kell hogy mondjuk az igazat, még ha mindjárt újabb aktát is nyitnak nekünk, ez nem kis mértékben a megszokásnak is köszönhető. Ugyanis hadserege, rendőrsége, önálló pénzneme és pénzverdéje csak az állami lét — történelmünk oly rövid — korszakaiban volt a zsidónak. Ezzel szemben adót mindig fizettünk. Vagy a megszálló, elnyomó, sarcoló gótnak a szentélyi méltóságot a rómaiaktól jópénzen megvevő főpapnak, vagy a zsarnok királynak, kiüldöző, fosztogató „védnökséget” nyújtó grófnak, hercegnek, gyilkos potentátnak, vagy saját magunknak, a hitközségnek, a sakternak, a jesivának. Mindig mindenütt mindenkinek fizettünk adót. Hozzá vagyunk szokva. A Dr. J. Rázák jeruzsálemi bíró által szerkesztett könyvnek az az érdekessége, hogy — bár a cél az adózás ősi gyökereit keresni is bizonyítani — mégsem öleli fel a bibliai forrásokat, melyek az őskori adózással foglalkoznak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az adónak (héberül: mász) a bibliában különösen rossz csengése, mondhatnám szaga van. Mászo v és a tanáchi értelmezésben hűbérességet, teljes politikai és gazdasági behódoltságot és kiszolgáltatottságot jelent. Amikor a próféta a nagy burbánon, a Szentély pusztulásán kesereg és Édiá lamentációban, akkor a szörnyű helyzetet, a tökéletes reménytelenséget úgy aposztrofálja, hogy „a népes város, a nemzetek fejedelemnője” — „hájtá lámász”, vagyis adófizetővé vált! Ezt az adófizetést nem lehet ma kö-írta: Krausz Náftáli Ha ehhez még hozzáveszszük az egyiptomi elnyomás adófelügyelőit (száré miszim), valamint Dávid és Salamon király Adonirám nevezetű adóhajcsárát, aki olyan népszerű volt, hogy nem ágyban, párnak közt halt meg (a nép egyszerűen megkövezte...), akkor beláthatjuk, hogy a Tanách a legjobb akarattal sem alkalmas az adómorál emelésére. Hogy a zsidók mit szenvedtek az idegen elnyomó adóprésétől, arra jellemző példa Paskanius Niger, Róma szíriai helytartójának válasza, aki a nála panaszkodó zsidóknak („A súlyos adók szemünk világát veszik ...”), azt felelte: „Ha rajtam múlna, megadóztatnám még a levegőt is, amit szívtok!” (Capitolinus, Fessienius , H. A.) Ez az időszámítás utáni 2-ik század Ezzel szemben a responzumok — az Igen. A könyv felvonultat nem kisebb tekintélyeket, mint a Rámbám (Májmonidesz), Rásí, Rebénu Áser (Ros), a Chátám Szofér, a rottenbürgi rabbi Méir stb., szefárd és askenáz rabbik hosszú sorát, akik adóügyekben paszkonáltak. Külön függelék közli a talmudi időkben dívó adókat, melyek hol rekvirálás, hol kényszermunka (Angárja), hol fej- vagy földadók formájában jelentek meg. ban történt, mg a 15-ik században Jákov Weil németországi rabbi, egy hívének adott válaszában arról kesereg, hogy: miután mostanság hozzászoktak, hogy nehéz adókat vetnek ki ránk, ti filmakat rendelnek ellenünk, s a király meg az urak jármának nincs határa...” (Mahar-i Weil responsumai, 38). Az "előttünk fekvő könyv két párhuzamos vonalon tárgyalja a zsidó adózás évezredes gyakorlatát: a kifelé, a gójoknak fizetett adó s ezzel szemben a belső önkormányzati eszköz: a hitközségi adó. Érdekes módon ez az utóbbi képezi a responzumok fő anyagát. A gójokkal nem lehetett érvelni, vitatkozni, kérlelni s ezért az állami törvény kötelező ereje, felsőbbsége érvényesült, amit a pháláchá is elismert (Dinád’málohutá diná). Ezzel szemben a hitközségnél lehetett alkudni és ,miként az a responzumokból kiviláglik, a gazdaságiak mellett humánus szempontok is érvényesültek. Nem egyszer viszont az is előfordult, hogy a hitközség az ellenséges érzületű államhatalom segítségét vette igénybe a kultuszadó behajtására. A. Tnách mitsem bizonyít Jó adónak kell csak cégér! ... Ez az igazság- Mióta Abraham ősapánk tizedet fizetett Malkhedek jeruzsálemi királynak, azóta leszármazottai szüntelen fizetnek. Szinte percnyi szüntet nélkül. Érthető tehát, hogy az adózásnak nálunk nagy irodalma és még nagyobb gakorlata van. Ezért neme lepődtünk meg, amikor a kezünkbe került az adóügy múzeum gondozásában megjelent könyv. Adó és adózás a hébeír forrásmunkákban (Hilchot miszim bmkorot háivhima. Ha az izraeli adóügyi hatóságok jónak látják az adózást propagálni — és hogy jónak látják az félreérthetetlenül kiviláglik A. Áriélinek, az állami bevételek főnökének, a könyvhöz írt előszavából — akkor csak természetes, hogy a „kortes" anyagot onnan veszik, ahol van: az évezredes responzumirodalomból, mely történelem és mértékadó törvénykönyv is. A hitközségi adók kivetéséről intézkedő szabályrendeletek nem voltak stabilak ,t.. időről-időre váltakoztak, a Pillanatnyi körülményekhez igazodva. A Ráska egyik vényéből megtudtuk, hogy azidókivető bizottságokba re miszerint jómódú, pénzügyekben járatos, tisztakezű férfiakat szoktak kinevezni. Egy kérdésre válaszolva, azt is mondja Rásbá (Rabbi Slomo Ibn Aderet), hogy ha a háromtagú bizottság egyik tagja történetesen analfabéta, ez nem tesz semmit, ha a másik kettő tud írni és olvasni. . A középkorban több könyv jelent meg a szétszóratásban élő zsidóság szellemi gócpontjaiban, melyek főleg az adózás hogyanjáról és mikéntjéről tárgyalnak. Ezek közül a leghíresebbek a Szalonikiben megjelent „Széfer óvodát mászá”, az Izmirben megjelent „Széfer mászá hájim” stb. Ezek a könyvek több kiadást is megértek, különböző időkben, különböző módosításokkal volt idő, például, amikor arany tárgyak és ékszerek nem voltak adókötelesek, miután csak díszszámba mentek és nem csináltak üzletet velük. Volt idő, ami vetendő példaként állítani, kor szántóföldek, szőlők és Még a levegőre is. Hogyan osztják fel a megvesztegetést... gyümölcsösök voltak adómentesek, miután ezek ki vannak téve a természet szeszélyének. Az egyik Izmirben kiadott adókönyv azt a kérdést taglalja, hogyan kell adó formájában a hitsorsosok között felosztani azt a 7. összeget, am^ - ’•'■tközség vezetői... vesztegetés -p-n^ájában vesztegettek el, vagy aja^-sék gyanánt juttattak a városbírónak . . A megoldás — Kolumbusz tojást! — egyszerű, ha a vesztegetésből fakadó előny mindenkit egyformán érint, úgy egyenlően kel a bíró „kenésére” szánt összeget elosztani.. Az összes responzumok egyaránt élesen elítélik az adócsalást, amit a szegények megrablásaként aposztrofálnak. A 15-ik században adóengedményben részesült az az izmiri hitsorsos, aki kilátásba helyezte közeli alijjáját Erec Jiszráélbe. Ennek ellenére, nem sokan alijjáztak akkoriban. ★ Egyszóval: érdekes, tanulságos könyv, melyből megtudjuk, hogy nincs új a nap alatt, mert adót mindig, mindenütt fizetett (vagy nem fizetett...) a zsidó. Az olaszországi Viau taliban megjelent zsidó adókönyv címlapja 1695-ből.