Uj Kelet, 1967. július (48. évfolyam, 5758-5783. szám)

1967-07-05 / 5761. szám

így vonultak ki Egyiptomból ־ az amerikai újságírók Kedden, június 6-ikán, az izraeli-arab háború második napján, Egyiptom megszakí­­totta a diplomáciai kapcsola­­tait az Egyesült Államokkal. Este 9 órakor éppen viszaté­­rőben voltam a kairói Haten szállóba , miután negyven percen át gyalogoltam az el­­sötétített egyiptomi főváros­­ban —, hogy új bevezetést sürgönyözzek lapomnak a diplomáciai kapcsolatok meg­szakításáról szóló tudósítás­­hoz. A szállóban Kamel Baker, az egyiptomi információs szolgálat külföldi tudósítók­­kal foglalkozó osztályának főtisztviselője fogadott, aki izgatott hangon közölte, hogy az egyiptomi kormány hatá­­rozata értelmében az összes amerikai újságírók azonnal el kell hogy hagyják Egyip­­tom területét. ״ Forduljon az amerikai nagykövetséghez, ott majd mindent elintéz­­nek”, — mondotta n­eni tiltakozásnak. ן A Kamer Baker közlését e­t követő percekben hirtelen j­ó sziréna hangja törte meg a c­­sendet. Légiriadó. Az összes 11 futók leálltak az út szélén , és a kevés fény is kialudt, h­ogy nem fordulhattunk az­­ amerikai nagykövetséghez és­­ 1­­. szálló igazgatósága még ' 93 egy napi bevételhez jutott.­­­s A szerdára virradó éjjel és­­ a szerdai napon többször volt­­ ismét légiriadó. Az izraeliek,­­ a jelek szerint, nem akarták a Kairót bombázni, csak a re-­­­pülőterekre ledobott rakéták­­ repeszei veszélyeztették a­­ környéket. A város északnyu­­­gati részét súlyos robbaná­­­­sok, ágyúlövések rázkódtat­­­ ták meg. 1 POGROMHANGULAT 1 Másnap reggel az egyipto­­miak megparancsolták, hogy 1­ egy másfél kilométernyi tá­­volságra lévő, Nílus-parti szállóba költözzünk át. Meg­­tiltották, hogy elhagyjuk a szálló területét, de a nem­­amerikai kollegák szolidári­­soknak bizonyultak. Egyip­­tom lakossága mindvégig ud­­variasan, finoman viselkedett velünk, noha állandóan a BBC adásait hallgattuk és ן nem igen igyekeztünk elrej­­teni az emberek szeme elöl­, hogy kinek ״ drukkolunk" .. . Ennek ellenére senki sem bántott bennünket. Két esetben azonban mégis bántalmaztak amerikaiakat Kairóban. Először akkor, a­­mikor az egyik amerikai a tilalom ellenére fényképezni próbált valahol, másodszor pedig, amikor egy kolléga az elsötétített szálloda erkélyén cigarettázott és az egyipto­­miak azt állították, hogy­­ fényjeleket adott az izraeli pilótáknak. Olyan eseről is hallottam, hogy az egyik me­­zővárosban egy amerikai pet­róleum-szakértőt körülvett a csőcselék. Valaki az ameri­­kai jeepjének tetejére má­­szott fel és baltát emelt a szerencsétlen ember feje fö­­lé. A többiek azonban hosz­­szas vita után lefogták,­­ de az amerikai máig sem tudja, hogyan került ki élve a veszélyes helyzetből. Egy­­ franciául beszélő kanadai úgy menekült meg, hogy franciának adta ki magát. Az egyiptomi rendőrség le­­tartóztatott egy beatnik-cso-­­ portot is, akiket Izrael javá­­á­ra való kémkedéssel gyanusi­­ן tottak. Végig kellett nézniök,­­ hogyan vertek agyon az egyip­­­tomi rendőrök egy arabot. Egy amerikai elektronikai szakértőt, aki a piramisok­­ belső térképezésén dolgozott, s gyomrához szegezett géppisz­tollyal vallatták a rendőrök, így szinte jól éreztük magun­kat háziőrizetben a Nílus­­szállóban. IN SZCEN­ALT LÉGIRIADÓ Pénteken este négyen ül­­tünk az egyik szállodai szó- I bábán és a televízió ékrán-­­ ján néztük és hallgattuk Nasszer beszédét, amelyben lemondását jelentette be. Az­­tán kimentünk az erkélyre, hogy végignézzük a naple­­mentét,­­ hirtelen azonban megszólaltak a légelhárító ágyúk, bombák, rakéták és lövedékek fütyültek a leve­­gőben. Tudtuk, hogy fiktív légiriadóról van szó, hiszen a tüzeszü­net már 24 órával korábban életbe lépett. Ez volt az ötnapos háború leg­­zűrzavartabb légiriadója. A hatóságok célja tulajdonkép­pen az volt, hogy eltávolít­­sák az utcákról a Nasszer lemondása nyomán oda kitó­­­­duló tömegeket. Most, néhány nap távlatá­­ból úgy tűnik, hogy a pén­­tek esti eseményeket elejétől­­végig megrendezték az egyip­tomi hatóságok, beleértve a tömegtüntetést és a légiria­­dót is. Azt is percnyi pon­­tossággal megrendezték, hogy a tömegek — a légiria­­dó láttán — követeljék Nasz­­szertől, vonja vissza lemon­­dását. Az egyiptomiak azon­­ban nem akartak komolyabb konfliktusba bocsátkozni az amerikaiakkal, nem akarták, hogy legyilkoljanak bennün­­ket és ezért sürgősen Ale­­xandriába szállítottak mind­­annyiunkat. Ott aztán egyre durvábban bántak velünk. Mellettem egy amerikai egye­tem­i hallgatónő ült, aki sírva fakadt, amikor az egyiptomi­­ak sorra elkobozták filmjeit, közöttük azt is, amelyen amerikai családja háza volt lefényképezve. Egyik kollé­­gámtól elvették az egyiptom Húsz éves volt és vőlegény. Áradó fiatalság, hit, erő ér­­telem — egy boldog jövő bi­­zakodó várományosa. És már harminc napja nincs. A harcok első éjszakáján esett el Szinájban, a legádá­­zabb közelharcban. Nem kel­lett volna a legveszélyesebb pontra kerülnie. Egyetlen ן fiú volt­­ olyan apának egyetlen fia, aki első család­­ját, három gyermekét már­­ elveszítette Auschwitzban, s­­ a katasztrófa korszak rom­­­­jain építette újra életét. Dor kaphatott volna talán kevés­­bé kockázatos beosztást. Szü­­­lei kérlelték, még akkor is,­­ amikor, mint sorkatona, a­­ teljes készültség feszült nap­­jaiban már az első vonalban várta a parancsot.­­ Itt a válasz. Kelt: 1967 . május huszonötödikén: ״ Drága Szüleim! A levél, amit irtatok, a leg­gyönyörűbb levél, amit kap­­tam valaha. Drága szüleim, úgy szeretlek benneteket, hogy nem vagyok képes azt leírni. Tudom, hogy mennyi­­re akarjátok, hogy ne essek az első vonalba, de ha kell, nem lesz bréra! Én a békét akarom hazahozni, de, ha a Sátán azt akarja, hogy har­­coljunk, akkor harcolni fo­­gunk és a győzelmet fogom hazahozni. Értsétek meg, hogy ha nem semmisítjük meg a Sa­­tant, akkor örök életünk fe­­nyegetve lesz. Inkább har­­coljak én, mint a gyerme­­keim. Viszontlátásra és vigyázza­­tok magatokra és drága, sze­retett menyasszonyomra. Dov.” E sorokat magyarul írta. Hogy hogyan tanulta meg­­ ezt a betűvetést — örök rej­mi hivatalos sajtószolgálat jelentéseit tartalmazó dosszi­­ét, egy másiktól pedig a Pen Club tagsági igazolványát. Hogy miért, csak a magassá­­gos Allah tudja. Egész éjjel nem aludtunk, éhesek, borotválatlanok vol­­tunk. Az alexandriai kikötő­­ben az egyik vámtiszttől po­­hár vizet kértem, mert hét órája semmit sem ittam. ״ Várja meg a hajóját” — hangzott a durva válasz. — ״ Most már semmi dolgunk sincs magukkal”. Többszöri udvarias kérésem ellenére sem volt hajlandó megm­on­­dani, hol a vízcsap. Végül aztán megtaláltam és sike­­rült leborotválnom kétnapos szakállamat. Majd megérkezett az alig 37 esztendős görög hajó, a Karina, amelyre két óra le­­­forgása alatt mindanyian fel­szálltunk. Egyetlen egyipto­­mi hordár sem volt hajlandó csomagunkat cipelni. Boldogak voltunk, amikor eltűntek a láthatárról Nasz­­szer országának partjai. Mély marad­t, mert szabre volt, nyugodtan nevezhetjük annak, hiszen tizenöt hóna­­pos korában került Izraelbe, s az utóbbi éveket még csak nem is töltötte a szülői ház­­ban, mielőtt bevonult, a Kfár Hároe jesiva növendéke volt. .. . Olvasom e sorokat má­­sodszor, harmadszor, negyed­szer —, s nem tudok betelni velük. Nem hiszem, hogy akad politikus, diplomata, publicista, vagy akár költő, aki tömörebben, mélyebben tudná kifejezni mindazt, a­­mi ebben a népben az elmúlt hetek alatt lejátszódott. Álmélkodnak rajtunk és nem értenek bennünket. Va­­lami titkos csodafegyvert ke­resnek, amellyel legyőztük a halált, a Sátánt. íme: Itt a titkos csodafegy­ver előttem. Talán csoda­­, de nem titok. Ez a gyűrött, vonalas irkalap: ״ ... én a bé­két akarom hazahozni... inkább harcoljak én, mint a gyermekeim__” Ez titok? Vajha a világ minden nyelvére lefordítva kifüggeszthetnénk az UNO palota ormára, óriás, világító betűkkel, hogy lássák, ért­­sék. ... De úgy sem értenék, ők nem ismerhetik ezt a „csodafegyvert” — hiszen ez nem atomkohóban, nem laboratóriumban, nem föld­­alatti műhelyben készült. Nem. Ez csak a miénk! Két­­ezer éven át hordoztuk szí­­­vünk legmélyebb rejtekén — s talán magunk sem tudtuk. Talán nem tudtuk, hogy olyan fiaink vannak, akik harcba indulnak, hogy ne gyermekeiknek kelljen vé­­rezni — és meghalnak azért, hogy más gyermekét ne fe­­nyegesse többé veszély. Olyan fiúk, mint Dov —, aki a békét akarta hazahozni — és a győzelmet hozta — golyóval a szívében. Emlékét, emléküket őrizze gyász és kegyelet — tettei­­ket övezze babér! B. Z. Irta: Don Cook LAX DOV­­׳י SLOLIMJÁRA ־ Ai­t . légiriadó ÉS SZOBAFOGSÁG Szinte örömmel fogadtam a hírt, mert a munka már amúgyis lehetetlenné vált Kairóban. Az egyetlen hír­­forrás a kairói rádió volt, va­­lamint különböző ellenőrizhe­­tetlen híresztelések, amelye­­ket úgysem adhattam le. A rádióriportereknek két-három órán át kellett várakozniok, hogy 45 másodperces tudósí­­tást adhassanak le. A sürgö­­nyöket valahol a postahiva­­tal pincéjében cenzúrázták, miután azokat mosolygó pos­­tatiszt­viselő vette át. Úgy látszott, hogy semmi értelme sem lett volna a kiűzetés el■ 5727 sziván 27. 1967 július 5. szerda. A Kol Jiszráél külföldre su- ן gárzott magyar nyelvű adása 0 ן 33.33 rövidhullámon hallható­­ minden este 19.35 órától 19.45 ־ óráig. 6: Mo­tova, 6.05: rövid hirek, 6.10: reggeli zene, 6.30: torna, 6.40: reggeli zene, 6.55: műsor­­ismertetés, 7: hirek, lapszemle, 7.15: műsorzárás, 11.30: az ele­­mi iskolások rádióoktatása,­­ 12.35: Hanglemezek. 13: Hirek, 13.05: az UNO munkája, 13.15: déli hangverseny, Mozart: A , színigazgató, vezényel Bruno Walter, Sibelius: Hegedűverseny, szólista: Jasa Heifetz, Beetho­ven: ״ Leonore:־ nyitány, vezé­nyel: Lorin Maazel, 14: hirek, déli lapszemle, 16.31: a fiatal hallgatóknak, 17: hirek, 17.05: részletek Lopez: ״ Le chanteur de Mexico” című operettjéből, 17.45: kedvelt szerzemények ן (Mozart, Haydn, Respighi-szá­­mok), 18.55: mezőgazdasági ta­nácsadás, 19: hirek, — 19.10: ן gazdasági kérdések, 19.15: köz- .­lemények, műsorismertetés, — 19.20: rendkívüli műsor, 19.50: dalok, üdvözletek kivánságmű­­sora, 20.20: anádi részletek, — 20.30: hirek, ״ esti híradó”, 21: ״ Minden rendben”, szórakoztató­­ műsor, 21.15: könnyű klasszikus zene, 21.30: h­ázán dalok, 22.05:­­ a népegyetem adása, 22.25: Sa­­muel Lovett (cselló), zongorán kiséri Greta Edelstein, Eccles: G-moll szonáta, Martini: Va­riaciók Rossini témára. Frank Martin: Chaconne, Bloch: ״ Me­­ditation”, 23: hirek, 23.10: Há­­tikvá. Párhuzamos műsor 7: Hirek, lapszemle, 7.15: ״ Tiéd a dal”, 7.55: ״ Zöld fény”, 8: hirek, 8.10: jóreggelt,­­ ze­­neműsor, 10: hirek, 10.05: a há­­ziasszonyok műsora, 11.30: hi­rek, 13: angol hirek, 13.30: fran­­­­cia hirek, 14: hirek, déli lap-­­ szemle, 14.10: hová megyünk es­­te?, 14.30: ״ Ismert és kedvelt" ־­ szórakoztató zene, könnyű műsor, dalok, slágerek, 17: hi­­rek, 18.45: az oléknak, a prog­­ram könnyű hébernyelvű hirek­­kel kezdődik, 21.03: ״ A birósá­gon”, 22: hirek, 22.10: ״ ízlés dolga”, 22.45: nyugalmas dalla­­mok, 23: hirek, Hátikvá. A hadsereg műsora 11.30: Műsorismertetés, 11.33: ״ A lány és a fiú” 12: Tájismer­­tető, 12.05: üdvözletek, 13: hirek, 13.10: katonai műsor, 13.20: könnyű zene, 13.55: közlemények a katonáknak, 14: hirek, 17.33: üdvözletek, 18.05: katonai mű­sor, 18.15: üdvözletek (folyt.) 18.40: a Cáhál naplója, 18.55: közlemények a katonáknak, 19: hirek, 19.10: a határon túl, — 19.40: az első forduló, 20.30: hirek, 20.40: hangverseny, 22: hanglemezek, 22.30: röplátogatás egy távoli országba, — 23: hi­­rek, utána zene és 23.30: műsor-­­ zárás. H­A­B­I­L­AH Tel-Aviv, július 5., szerda A kisteremben: NEM FÉLÜNK VIRGINIA WOLFETOL Haifa, július 5., szerda TANGO IZRAELI OPERA Szombat, július 8., TRAVIATA A magyar jisuv kiáltványa a vasfüggöny mögött folyó rágalom­hadjárat és nyílt antiszemita uszítás ügyében Az Izraelben élő mintegy 250 ezer főnyi magyarázó zsidóság mély megdöbbenéssel és felháborodással fogadta az egyes arab-barát államok részéről beindított rágalom­­hadjáratot, amelynek célja az igazság teljes sárbatiprásá­­val, minden alapot nélkülöző hazug hírveréssel meghiúsíí­tani a nagy véráldozatok árán kivívott győzelem eredmé­­nyeit. Ezeknek az államoknak a propaganda-gépezete a­gr­esz­­szióval és kegyetlenkedéssel vádolja Izraelt, és a koholmá­­nyok tömegével igyekszik az UNO és a világ közvéleményt súlyosan elmarasztaló ítéletét kierőszakolni. Megrendülve tapasztaljuk, hogy egyes országokban meg­­torló intézkedéseket foganatosítanak az ott élő békés zsidó lakosság ellen. Nyílt antiszemita tüntetések, jogfosztás, bör­­tön és vegzatúra — ezek az Izrael-ellenes kampány kisérő­­jelenségei bizonyos népi demokratikus rendszerű államok­­ban, ahol papírforma szerint minden polgár szabadságát és egyenlő jogait a népi alkotmány biztosítja. Ezeknek az országoknak a sorában foglal helyet Ma׳­­gyarország is, amelyre alig több mint tíz évvel ezelőtt —־ amidőn szabadságharcát vívta az orosz elnyomóval szem­­ben — csodálattal nézett fel a világ. Ez az ország nem vonta le forradalmának tanulságait, amelynek nagy nemzeti vív­­mányát, az egyéni szabadság eszméjét, Kádár János és társai a sutba dobták. A magyar kormány bűnét és felelősségét súlyosbítja az­­ körülmény, hogy a munkatáborokból, a gázkamrák torkáb­­­ól és a nyilas pokolból megmenekült maroknyi zsidóság imét az oktalan gyűlölet és elnyomás prédájává lett csu­­pán azért, mert Izrael népe teljes fizikai megsemmisülés helyett ugyancsak a szabadságharcot választotta, legyőzte és határaitól messze elűzte a hatalmas túlerőben levő támadó arab seregeket, és nem volt hajlandó a hatszázezer irtatlan meggyilkolt magyar-zsidó mártír sorsára jutni. Az egykori Magyarországról és a magyar nyelvterület­­ől származó zsidóság Izraelben és szerte a világon a leg­­súlyosabban elítéli a magyar kormány jogtipró intézkedé­seit, amelyeket békés, úgynevezett szabad polgárai ellen követ el ezekben a napokban. Harcunkban ezúttal nem va­­gyunk egyedül. A világ ébredő lelkiismerete fogja kimon­­dani az utolsó szót. A világ magyarajkú zsidósága pedig, Magyarország felelős kormányának kárára és szégyenére, a­ legmesszebbmenő konzekvenciákat fogja levonni. A Magyar Zsidók Világszövetsége Bné Herzl­gné Brit rend Az izraeli pártok magyarajkú tagozatai Hitác­dut Olé Hungária Chug Jocé Hungária, Jeruzsálem Makkabea volt felsőiskolai hallgatók köre A Landsmann­schaf­tok képviselői Gutfreund Lévi (Lacika) slosimjára Téged vártunk haza sza­­badságra, de te már nem jö­­hettél. Helyetted jött a bor­­zalmas hír, hogy „Lacika el­­esett”. Már csak a társaidtól hall­­hattuk meg, hogy milyen hős voltál, hogy nem törőd­­tél a te virágzó, alig húsz éveddel, a szép terveiddel, csak a hazáddal. Honnan vetted ezt a föl­­döntúli bátorságot, hogy, a­­mint mesélik, saját testeddel védted társaidat? Hős voltál. Igazi zsidó katona. Mint éle­­tedben. Szüleidnek jó gyer­­meke, édesanyád szemefénye, testvérednek szerető testvé­­re, d­avérjaidnak legjobb d­avérja. Mindenki szeretett. Fájó szívvel búcsúzunk tőled, az egész Mosáv Mázor, akik nem tudják elfelejteni soha mosolygós kis arcodat. Ki­­mondhatatlan fájdalommal búcsúznak tőled iskolatársaid és társnőid, akikkel együtt nőttél fel, együtt játszottatok az óvodában, együtt tanulta­­tok az iskolában és együtt vonultatok be katonai sz­o­­gálatra. Szüleid, testvéred és az egész masáv fájdalma fel­­mérhetetlen. Elvesztettük egy gyerme­­künket. Emléked örökké velünk lesz. Egy anya a masávból HOLNAP a Mifái Hápájisz sorsolása A JEL-AVIVI MOZIK HETI MŰSORA Előadások Kezdete: 1.30-7.15-9.15 ALLENBY: Ígérj neki mindent ARMON DAVID: Drága nagybácsik BEN JEHUDA: Házasság olasz módra CHEN: A kém vadászok CINERAMA: Grand Prix GAT: Fahrenheit 451 GORDON: Hirtelen, tavaly nyáron CAFON: Khartoum ESZTER: Robin Crusoe hadnagy HUD: Jönnek az angolok, Jön­­nek az ejtőernyősök MAXIM: Butterfield 8 MUGRABI: A düh OPHIR: Kártyacsata Dodge Cityben ORION: Vége a játéknak PEER: Galla TCHELET: Mein Liebling Catherina TEL-AVIV: Daniel Boone SDEROT: Dr. Pretorius YARON: Dr. Goldfoot BAT-JAM OREN: Nővérem, a sátán lánya SAVYON: Szerelem a 6-ik flottán BAT-JAM: A cél Szuez 1967 on 5 Új Kelet 5

Next