Uj Kelet, 1968. június (49. évfolyam, 6039-6062. szám)
1968-06-16 / 6050. szám
Charles de Gaulle kibékül a jobboldallal A francia elnök elnyeri a zsidó szavazatokat is, bár nem enged Izrael-ellenes magatartásából Mához egy hétre, vasárnap, június 28-án rendezik meg a francia parlamenti választásokat. Felvetődik a kérdés, mi az ellenérték, amelyet De Gaulle és hívei hajlandók fizetni a zsidó szavazatok elnyerése ellenében ? Világos, hogy a gaulleisták érdekelve vannak minden egyes szavazatban, tehát a zsidó vallású francia állampolgárok szavazataiban is. Ennek érdekében De Gaulle hajlandó volt még a legszélsőségesebb jobboldali elemekkel is lepaktálni. Eklatáns példa erre Tixier- Vignancourt ügyvéd, aki az 1965-ös elnökválasztásokon De Gaulle ellenjelöltjeként lépett fel és több mint egymillió szavazatot kapott. A második fordulóban, amelyben már nem vehetett részt, Tixier nem átallotta, hogy híveit a baloldal vezére, Francois Mitterand támogatására szólítsa fel, csakhogy De Gaulle ellen szavazzanak. Azóta sok víz folyt le a Szajnán és Tixier-Vignancourt most, 1968-ban hatalmas tüntetést szervez a Champs Elyséen, amelyen a szélsőjobboldal híveit De Gaulle támogatására szólítja fel. Megfigyelők úgy vélik, hogy De Gaulle vonalvezetése egyre inkább jobbra tolódik, olyan elemekkel paktál le, akikkel tegnap,tegnapelőtt még szóba sem volt hajlandó állni. A francia belpolitikában most olyan helyzet alakul ki, hogy az összes erők —a szélsőbaloldal kivételével — De Gaulle köré csoportosulnak és hajlandók megfeledkezni a súlyos ellentétekről, illetve személyes gyűlöletről, amely eddig különböző táborokra osztotta őket. De Gaulle eddigi ellenfelei jól tudják, hogy az örökségért folytatott harc most, illetve a múlt hónapban kezdődött. Számukra kényelmes, hogy a gaulleista kereten belül harcoljanak a politikai örökségért. Az egyetlen diktátor uralma alatt álló Franciaország most fokozatosan visszatér a pártok uralma alá. De Gaulle elnök május 30-iki, drámai beszéde idején annyira reménytelen helyzetben volt, hogy kénytelen volt a szélsőjobboldal támogatását igénybe venni. Tixier-Vignancourt és hívei támogatásának elnyerése érdekében De Gaulle határozott ígéretet tett a jobboldali vezérnek, hogy lehetővé teszi az emigrációban élő Georges Bidault azonnali visszatérését. Egy hónappal ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy Bidault visszatérjen Franciaországba és a rendőrség ne tartóztassa le azonnal a határon. Ha De Gaulle hajlandó az ilyenszerű „üzletekre” — ez világosan arra utal, hogy tudja, nem lesz könnyű a helyzete a választásokon. A jelenlegi ideiglenes kormány tagjai között ott vannak a gaulleista tábor baloldali szárnyának képviselői is, mert De Gaulle mutatni akarja, hogy eleget akar tenni a baloldal és a munkástábor követeléseinek. Ugyanakkor azonban lepaktál a szélsőséges jobboldallal is. Ilyen helyzetben De Gaulle támogatói számára fontos a néhány százezer zsidó szavazat is, amelynek döntő jelentősége lehet különböző helyeken. A gaulleista tábor választási hadjáratának vezetői meg vannak győződve arról, hogy a zsidó vezetőknek befolyásuk van a zsidó választópolgár szavazatára, felvetődik a kérdés azonban, mit hajlandók a gaulleisták a zsidó szavazatok elnyerése érdekében áldozni? Tulajdonképpen két dologról van szó: Franciaország Izraellel szemben folytatott politikai vonalvezetésének megváltoztatása és a Mirage gépekre vonatkozó embargo eltörlése. A két pont közül a második, az embargo ügye a fontosabb, mert ha politikai vonalvezetésről van szó, főleg szavakra és kijelentésekre gondolnak. Úgy tűnik, az embargo valóságos jelképe lett De Gaulle közelkeleti politikájának és semmi kilátás sincs arra, hogy De Gaulle elnök ezt eltörölje. Már úgyis annyi kompromisszumot és engedményt tett az utóbbi hónap folyamán a francia elnök, hogy további engedmények tétele szinte elképzelhetetlennek tűnik. Ez egyik oka nyakas külpolitikájának a közelkeleti kérdésben. Erre vallanak az új külügyminiszter״ Michel Debré szavai is, az embargót illetően. Ugyanakkor azonban De Gaulle tudja, hogy meg kell nyugtatnia az ״ ő zsidóit׳ és ezért, amikor Debré egy héttel ezelőtt a világ különböző pontjain mutatkozó krízisekről beszélt, szántszándékkal átugrotta a Közelkeletet. Természetes, hogy ez nem a véletlen műve volt. A Közelkelet „eltűnt” De Gaulle propaganda hadjáratából, mert a propaganda-füzetecskék szerkesztői tudják, hogy sok zsidó és nem-zsidó polgár nem ért egyet De Gaulle Izraellel szemben elfoglalt álláspontjával. A televíziós program után számos párizsi zsidó vezetőnek úgy tűnt, hogy De Gaulle megváltoztatta felfogását és nem avatkozik többé a Közelkelet ügyeibe. A zsidó választótömegek azonban nem osztják ezt a véleményt és nagyobb részük körében az a felfogás alakult ki, hogy nem szavaznak De Gaullera a parlamenti választások első fordulójáiban. A probléma, teljes súlyosságában, egy héttel később, a második fordulóban merül majd fel, amikor a választás már csak a gaulle ista és a kommunista jelölt között lesz. Feltételezhető, hogy De Gaulle külpolitikája ellenére sem fognak a kommunistákra szavazni. Úgy tűnik tehát, hogy De Gaulle végeredményben el fogja nyerni a zsidó szavazatokat anélkül, hogy ezért bármilyen ellenszolgáltatást nyújtana és bármit is változtatni Izrael-ellenes felfogásán. KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK A postaügyi minisztérium ajánlatokat kér az őrizet végrehajtására a postai berendezésekben az egész országban. Ezeknek a berendezéseknek a címeit, valamint az árlejtés többi részletét a posta országos biztonsági tisztjének irodájában lehet megkapni, a központi posta épületében, Tel-Aviv, Rb, Hechárás. 8. Részletes ajánlatokat, amelyeknek bankgaranciát is kell tartalmazniok az ajánlat évi értéke 10 százalékának összegében, 1968 július 15., déli 12 óráig kell bedobni az árlejtések postaládájába, a jeruzsálemi főposta 438 számú szobájában. A borítékokat világosan így kell megjelölni: Michráz Smirá D. N. 387. Huszankét évvel a „hidak éjszakája" után A Pálmádi által 1946-ban végrehajtott ,,hidak éjszakája” 22-ikévfordulóján végleges sírba helyezték át az Achziv-híd mellett az akció során elesett 13 hős hamvait. A sír a Geser Achziv melletti parkosított köröndön álló emlékmű tövében van. Az akció 14 halottja közül egynek a teteme a haifai temetőben maradt, míg a többit átszállították az új közös sírba. Képünkön Slomo Goren tábornok, a hadsereg főrabbija mond emlékbeszédet. A szertartáson az elesettek hozzátartozói és Jigál Álon miniszter, a Pálmách akkori parancsnoka voltak jelen. M©ch®ssaed Chassznein Hejkál ״ Az arabok nem győzhetik le Izráelt a hadszíntéren'' Az El Ahram főszerkesztője szerint még sokáig nem oldódik meg az izraeliarab viszály kérdése Mohamed Chassznein Hejkál, a kairói El Ahram főszerkesztője szokásos pénteki vezércikkében tegnapelőtt annak a nézetének adott kifejezést, hogy az izraeli-arab viszály még hoszszú ideig nem jut el a megoldáshoz. Véleménye szerint egyik fél sem könyvel végül el totális győzelmet a másik felett, mert az arabok a fronton nem győzhetik le Izraelt, ezzel szemben Izrael nem arathat győzelmet politikai síkon és nem kényszerítheti akaratát az arabokra. Ismeretes, hogy az El Ahram főszerkesztője Nasszer személyes jóbarátja, akinek cikkei rendszerint az egyiptomi elnök sugalmazására születnek és Nasszer véleményét tükrözik vissza. Hejkál cikkében annak a nézetének ad kifejezést, hogy az arab-izraeli konfrontációnak fontos politikai és gazdasági vetületei is vannak, nem beszélve a katonai aspektusokról. A két szembenálló fél „stratégiai meggondolásait” elemezve, Hejkál arra a következtetésre jut, hogy az arabok reálisan már nem is remélik a katonai győzelmet Izráel felett, mert rájöttek, hogy a közeljövőben semmi kilátásuk sincs arra, hogy elérjék Izráel katonai potenciálját, különösképpen, ami a minőséget illeti. Másrészt viszont — írja Hejkál — kudarcba fúltak Izráel törekvései, hogy az arabokra kényszerítse békeakaratát, annak érdekében, hogy véget vessen saját politikai izoláltságának, az ellenséges érzületű szomszédok között. Katonai ereje ellenére — folytatja Hejkál —, Izraelnek semmilyen reális reménye nem lehet arra, hogy kétmillió lakosával térdre kényszerítheti a százmilliós arab népet. Izráelnek igen kevés a kilátása — Hejkál szerint —, hogy alijja útján növelje lakosságának számát, mert a világ zsidóságának száma alig 12—15 millió és ezek legnagyobb része nem kíván Izráelben élni. Ami a probléma katonai vonatkozását illeti, Hejkál szerint továbbra is folytatódnak a ״ helyi jellegű öszszecsapások” Izráel és az arabok között. Ezek az öszszecsapások főképpen a jordániai határon lesznek gyakoriak, mert Jordánia topográfiai helyzete lehetővé teszi, hogy ״ közel legyen az izraeli palack érzékeny hasához”, ami nem áll fenn Egyiptom, vagy Szíria esetében. Vallásos Jeruzsálem! közintézmény keres kitűnő, vallásos szakácsot Ajánlkozás levélben, szakképzettség és gyakorlat feltüntetésével. Jeruzsálem, POB. 23, „Tábádh háti” jeligére. WIZO KÖZLEMÉNYEK NATANJA: Június 17-ikén, hétfőn este nagyszabású Élő Újság ״ A 20 éves Izráel” megjelenése alkalmából. — Résztvesznek: Dr. Stark Valéria, Schön Dezső, Dán Ofry, Rössel Mordecháj, Kármel Jochánán és dr. Benedek Pál. JOKNEAM: Vasárnap, június 16־ án, este 7 órakor gyűlés Weissberger Magda részvételével. Utána Ciment Imre előadása. A Tnách-sorozat első része CHOLÓN, JESSY COHEN: Va sárnap, 16-án, este 7 órakor klub-est. Háziasszony: Braunné. — Hétfőn, 17-én, este 7 órakor Ciment Imre előadása a zsidó-arab kérdésről. MIGDAL-NÁÉMEK: Hétfőn, június 17-én, este 6 órakor Kelen Pál zongora koncertje. Bevezetőt mond Monostory Ada. MÓRÁSA: Kedden, június 18-án, este 7.30 órakor a Magbit elszámolása. KIRJÁT-GÁT: Kedden, június 18-án, délután 6 órakor gyűlés. RÁMÁT-GÁN: Kedden, június 18-án, este 8 órakor tea. KIRJAT-MOTZKIN: Vasárnap, június 23-án, Dán Ofry nagyszabású előadó estje. HAIFA: Hágesen 10.: Szerdán, 19־ én, d. u. 5-kor tea. ־־ר Az újságokból VIHAR EGY FÉLREÉRTÉS MIATT (DAVAR, — a Hisztadrut lapja). —4 ׳/JBW "4 A miniszterelnök bejelentése, hogy ja *vaslatot készül a kormány elé terjeszteni, annak személyi összetételében eszközlendő változások végett, élénk és ellentétes visszhangokat váltott ki. Ezek közül néhány viharos reakció is volt a miniszterelnök azon tervére vonatkozólag, hogy Jigál Áron minisztert helyettes miniszterelnökké nevezze ki, Joszéf Álmogit pedig munkaügyi miniszterként csatolja a kormányhoz. A Munkapárt tagjainak egy része és a koalíciós pártok néhány vezető tagja nem azonosítja magát ezzel a miniszterelnöki tervvel. Vannak, akik az ezen személyi változásokból kicsendült eljövendő politikai jelentőség miatt viszonyulnak fenntartással a miniszterelnök tervéhez. Kétségtelen, hogy az izraeli politikai arénában feszültség keletkezett. Mi azonban hisszük, hogy ez a feszültség rövid időn belül elmúlik, amint kellőképpen bebizonyosul, hogy különböző magyarázatok és kiértékelések tévesek. AZ ESKOL-TERV ÉS AZ ALON-TERV (HAJÓM, a Gádál lapja). Eskol terve a kormány°n belüli reorganizációra és a Vér Jigál Álon terve Judea és Somron területének túlnyomórészt való feladására egy szűk sáv meghagyásán kívül — kéz a kézben látott napvilágot. Mindkét tervnek elsősorban belső, pártpolitikai célja van. A negatív szempont és célkitűzés, amely mindkét tervi mögött áll, abban összegezhető, hogy a két terv a nemzeti egységkormány jövője és fenntartása szempontjából káros. Nyilvánvaló, hogy ez a terv Jigál Alont felemeli és előnyben részesíti helyettes miniszterelnökké való kinevezés® által. A cél, hogy ha majd eljön az idő, Jigál Álon legyen a miniszterelnök Mose Dáján helyett. Mindkét terv annyi ellenkezésre és kifogásra ad okot, hogy nyilvánvaló veszélybe kerül a nemzeti egységkormány, ha ezeknek megvalósítására ténylegesen sor kerülne. NYUGDÍJ-ALAPOK (OMER, pontozott hébernyelvű lap)Körülbelül 360 ezer személy van biztosítva hét hisztadruti nyugdíjalapnál. Érthető tehát, hogy komoly, széleskörű érdeklődés mutatkozik e nyugdíjalapok sorsa, irányítása, jövedelme és pénzalapjainak felhasználása iránt. Ebben az ügyben válaszolt Dágáni képviselő interpellációjára a helyettes pénzügyminiszter. Dágáni három hónappal ezelőtti interpellációjában aggodalmának adott kifejezést afölött, hogy ezek a nyugdíjalapok valóban képesek lesznek-e hosszútávon, későbbi időben is eleget tenni kötelezettségeiknek a biztosítottakkal szemben. A héten a Hisztadrut központi bizottsága is foglalkozott a nyugdíjpénztárak ügyeivel. Hiller Zaider, a nyugdíjügyek osztályfőnöke, a szakszervezet végrehajtóbizottságában hangsúlyozta a vita során, hogy nincs semmiféle ok az aggodalomra, amely Dágáni képviselő interpellációjában jutott kifejezésre. Állandó ellenőrzést gyakorolnak ezen alapok helyzete, jövedelme és kiadásai fölött. A biztosítottak érdekében merült fel az a terv is, hogy esetleg egyesítsék — ha nem azonnal, akkor fokozatosan — ezeket a nyugdíjalapokat. Erről tárgyalnak most az illetékesek és helyes lenne minél gyorsabban befejezni ezt a nagyfontosságú tárgyalást. CIONIZMUS — VAGY CINIZMUS? 4 (LAMERCHAV — a Kibuc Menhiád 30 / lapja). — Dr. Náchum Goldmann ez év --------f ..........ן áprilisában bejelentette, hogy nem jelöli magát többé a Cionista világszervezet elnöki tisztségére. Dr. Goldmannak alapos okai voltak, hogy megváljon az elnöki széktől, nemcsak a Fulbright szenátorral való beszélgetése, hanem más, diplomáciai téren tett magánkezdeményezései miatt is. Alig két hónappal ezelőtt azt is kijelentette, hogy „fiatal, dinamikus embert kell e székbe ültetni”. Dr. Goldmann cselekedetei és kijelentései, amelyeket az elmúlt évek folyamán tett, eltávolították őt nemcsak az izraeli és a gálati zsidó fiatalságtól, hanem alkalmatlanná tették arra, hogy továbbra is betöltse a Cionista Világszervezet elnöki feladatát. Dr. Goldmannak most meg kell kérdeznie önmagát, hogy ő-e a megfelelő személy a cionista mozgalom vezetésére abban az új korszakban, amelyről az utóbbi napokban annyi szó esett. Ha nem tud világos választ adni erre a kérdésre, a jelenlegi kongreszszus feladata, hogy megkönnyítse számára a döntést. CHUG JOGÉ HUNGÁRIA, JERUZSÁLEM, Agripas u. 8. A MAGYARORSZÁGI MÁRTÍROK emlékére a ״ soá” 25-ik évében és Izrael Állama 20 éves fennállásainak alkalmából AZKARÁT rendezünk az egyesített Jeruzsálemben, 1968 június 16-ikán — ־כ ןויס — vasárnap este 6.45-kor a Héjcál Slomo nagytermében, King George utca 56. sz. Résztvesznek: dr. Burg Joszéf minszter, Wolfner askeloni főrabbi, Jaffa Mose Héjdál Slomo, Singer Pinehász, az Irgun Nifgáá Hánácim képviselője, Gervai Sándor író, a Jád Vásém képviselője, Rosenberg Salon főkántor, T.A., Fisch Avrahám a Chug elnöke. Részvételünkkel rójuk le kegyeletünket. ____