Uj Kelet, 1971. február (52. évfolyam, 6854-6877. szám)

1971-02-02 / 6855. szám

Michael Caine, aki amolyan „szépfiúként“ kezdte filmkarri­erjét, hatalmas sikereket arat­va elbűvölő külsejével, az u­tóbbi időben mindenki legna­gyobb meglepetésére, bebizonyí­totta, hogy játszani is tud.­­ Nemrégiben arról a témáról be­szélt egy amerikai újságíróval ami a legjobban érdekli a vi­lágon: a nőkről. — Számomra a legfontosabb hogy a nők ápoltak legyenek Piszkos kéz, töredezett körmök véglegesen taszítóan hatnak rám Ezenkívül nagyon fontos a hu­morérzék is. — Fontosabb, min gondolnák. Megdöbbentő ugyan­is, hogy a csinos fiatal nők milyen nagy százaléka képtelen elviselni egy ellene irányult tréfát. Ezenkívül, szeretem nőkben a finomságot és nem vagyok képes elviselni, ha trá­gár szavakat hallok szép szá­jakból. Úgy látszik, lelkem mé­lyén viktoriánus vagyok, mer az viszont nem zavar, ha férfiak használnak erős kifeje­zéseket. Tény, hogy nem hi­­szek a nemek közötti egyenlő­­ségben és nem hiszek az azo­­nos kötelezettségek és azonos jogok teóriájában. Szégyellem magam — de így van. A magas termetű Caine, aki elegáns polgári ízléssel beren­­dezett otthonában fogadja az újságírót, erősen meghízott az utóbbi időben, de ennek elle­­nére és ellentétben ״ viktoriánus“ ízlésével, teljesen modern ka■ masz-öltözékben, vagyis lefelé bővülő, matrózszabású nadrág­­ban és csipkeanyagból varrt ing­­ben jelent meg a találkozón.­­Pedig a divatról is némileg ré­­giesen nyilatkozik. Például: — Szeretem a miniszoknyát és sajnálom, hogy kimegy a divatból, de csak akkor, ha az mértékkel mini. Vannak nők, akiknek fogalmuk sincs hol lehet egy szoknya legfel­­ső határa. El sem lehet kép­­zelni szörnyűbbet egy csinos fiatal lánynál, akinek mindez mozdulatára kivillan a bugyija. Nagyon idegesít az ilyesmi, bár őszintén szólva, szívesen kukucs­kálok, amikor kivillan egy-egy női fehérnemű. De csak akkor, ha normális körülmények kö­­zött, ruha takarja. Legjobban a midi-szoknyát szeretem és le­hetőleg nem átlátszó blúzzal. Michael Caine néhány éve együtt él egy sötétbőrel, filip­­pin szépséggel. Olyan hírek terjedtek el róla, hogy nem­ rajong az angol nőkért. — Szó sincs róla, — mond­­ja. — Teljesen lényegtelen, hogy egy nő milyen származású. — Végeredményben, minden asz­­szony inviduális jelenség és en­­nek megfelelően,, más és más okból vonzódom más és más asszonyhoz. Teljesen mindegy számomra, hogy milyen a bő­­rük, vagy milyen színű hajuk van az asszonyoknak. A filip­­pin Minda, sötétbőrfs és töré­­keny, előtte viszont egy 175 cm. magas és szalmasárga ha­­jú svéd nőnek udvaroltam. A­­mi viszont tény, az az, hogy az angol nők megjelenése sok kívánnivalót hagy hátra. Pél­­dául, szerintem az angol nők­­nek van a világon a legszebb bőrük, miért tesznek akkor fel mégis olyan átkozottul sok fes­­téket? Michael Caine leghíresebb sze­repe, mint emlékezetes, az „Al­­fie“ volt, amelyet egy sikeres és másfél éve Izraelben is be­­mutatott angol színdarab nyo­­mán készítettek. A közönség azóta megszokta, hogy Alfie­­nek tekintse a színészt Az i­­lyen azonosítás nem ritkaság a filmvilágban, de Caine még­­is keserűen panaszkodik emi­­att: — Megfulladok, amikor az emberek megkövetelik tőlem, hogy Alfie természetének meg­­felelően viselkedjek és szemem­­re vetik, hogy Alfienek más volt a véleménye a nőkről, mint nekem. Legyünk őszinték, az összehasonlítás valóban sér­­tő. Ez az elragadó londoni pro­­letár ugyanis nem túlságosan intelligens, sőt mondjuk meg nyíltan, természetes ravaszságán túl, kimondottan buta. A re­­mekül megírt darab szerint, Alfie azok közé a férfiak kö­­zé tartozik, akik naponta változtatják szerelmeiket. Sok férfi van, aki egyetért ezzel. Nekem más a véleményem. — Nem lehet mély lelki kapcso­­latot kiépíteni ilyen futó viszo­­nyok mellett. Amerikában ma jóformán mindennapos téma a Women Lib tevékenysége. Ez a szélső­­séges eszközökkel operáló női egyenjogúsítási mozgalom, amely melltartók és fűzők nyilvános elégetésével kezdte meg tevé­­kenységét, a legkevésbé sem nyeri el Michael Caine tetszé­­sét . Azok a nők, akik sike­­resen töltik be asszonyi fela­­datukat, általában nem csatla­­koznak az egyenjogúsítási moz­galmakhoz. Feminizmussal, — szerintem, — csak azok foglal­­koznak, akik sikertelenek, mint asszonyok. Ami persze nem je­­lenti azt, hogy kizárólag egér­­ként megbúvó nőket szeretek. Nagyon fontos, hogy az asszo­­nyok érdekesek legyenek jelle­­mükben és társalgásukban egy­­aránt. De ez még nem jelenti az abszolút egyenjogúsítási har­­cot. Persze, — mondja sóhajt­­va —, a nők nagyon megvál­­toztak azóta, amióta én vol­­tam 18 éves. Tizenhat éves lá­­nyok ma felnőttek külsejükben és viselkedésükben egyaránt,­­ tökéletesen kiismerik magukat az élet dolgaiban és teljesen önállóak. Azok a 17 évesek, akiknek én udvaroltam annak idején, bokáig érő ruhát hord­­tak, fogszabályozót, esetlen fri­­zurát és este kilencre haza kel­­lett őket kisérni a mamájukhoz. És Isten őrizz, hogy megróbáld megcsókolni őket a kapunál: papa, mama várta őket, árgus szemekkel figyelve a bejárat­­nál! filmvilágban? «RETTENETES ZANUCK» ÉS FIA Az amerikai filmvilágban ha­­talmas­­ megdöbbenést keltett, hogy Darryl F. Zanuck levált­­tatta Richard fiát, aki a 20th Century Fox hollywoodi vezér­igazgatójaként dolgozott több­ éven át. Maga a leváltás is furcsa körülmények között, inkább ál­­lamcsínyre emlékeztető módon játszódott le: Darryl Zanuck sürgős igazgatói értekezletet hí­­vott össze New Yorkban, és a Kaliforniából repülőgéppel ér­­kező Richard Zanuckot lénye­­gileg kész tények elé állították: vagy mindenben aláveti magát apja diktátumának, vagy me­­het. A 36 éves Richard inkább ment. Mire egy héttel később visz­­szaérkezett a hollywoodi stú­­dióba, nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy irodáját már­­is átadták az új igazgatónak, és hogy a kocsija számára fenn­tartott garázs ajtaján kicserélték a zárat. ״ Tizenkét órát kapott, hogy eltávolítsa személyi holmi­­ját — jelentette ki, nem is tit­­kolt keserűséggel a stúdió e­­gyik főtisztviselője — mintha lopáson ért cseléd lenne, akit egyszerűen kidobnak“. Az elbocsátási ügy részletei nem ismeretesek. A filmipar­hoz közelálló körök szerint,— Richard saját tehetségének esett­­ áldozatul. Amikor mindenható­­ apja néhány évvel ezelőtt ki­­neveztette a fontos beosztásba,­­ mindenki számára nyilvánvaló ן volt, hogy Zanucknak egyszerű­en hűséges és önállótlan segít­­ségre van szüksége, és hogy a■ zért esett választása éppen a fi■ ára, mert Richard nélkülözi a szakmai ambíció legkisebb jelét is. Csakhogy, úgy látszik, min­­denki tévedett, az öreg Zanuck is. Fia gyorsan megtanulta a szakmát, és csakhamar önálló­­an kezdett gondolkozni. Egyes vélemények szerint, ezt nem tudta elviselni apja, aki, bár nemrégiben leköszönt a Fox el­­nöki tisztségéről, lényegileg e­­gyeduralkodó ma is a stúdió­­ban. Olyan találgatások is elhang­­zottak, hogy a nagy összeve­­szés mögött némileg romanti­­kus motívumok húzódnak meg. A közel 70 éves Zanuck, aki­­ immár 23 éve külön él felesé- ׳ gétől, Richard anyjától — bár­ hivatalosan nem váltak el — az utóbbi időben egyre fiata­labb hölgyeket tüntet ki érdek­lődésével, és valamennyiükbe megpróbál filmcsillagot farag­ni, — nem nagy sikerrel. Legutóbbi felfedezettje, G Genevieve Jill­maneken számá­ra Zanuck főszerepet kreált a csúfosan megbukott ״ Hello és Goodbye“ című filmben, an­nak ellenére, hogy fia az utol­­só percig ellenezte, hogy a Fox 5 millió dollárt fektessen a fi■­atal hölgy ambícióiba. ״ Rettenetes Zanuck“, jelen■ tette ki egy hollywoodi filmem­­ber, csak azért nem gyilkoltat­ta meg a cárhoz hasonlóan­­ fiát, mert manapság büntetik az ilyesmit Amerikában. Egyéb­ként az apa és fia közötti ha■ talmi harc még nem fejeződött be, ugyanis az ügybe beleszáll Richard, általában visszavonul életet élő édesanyja, aki hajlan­dó jogi harcot indítani az el׳ bocsátás ellen, amely szerinte׳ törvény­ellenes volt, ugyanis arra nem hívtak meg minden főrészvényest. Virginia Zanuck pontosan tudja, mit mond: a: ő kezében van ugyanis a 20th Century Fox részvényeinek egy tekintélyes része, pontosabban százezer darab, többmillió dol­lár értékben. Zanuck egyik kedvence társaságában HITCHCOCK: A BECSÜLETREND LOVAGJA A 71 éves Alfred Hitchcock Londonba érkezett, hogy meg­­kezdje előkészületeit új filmjé­­nek forgatására. Az ideiglenesen ״ Őrület“ néven számontartott film forgatókönyvét a híres angol drámaíró, Anthony Shaf­­fer készítette el, akinek ״ De­­tektiv“ cimil darabját a Godik színház mutatta be nemrégen nálunk is. A mesterrendező nem nyilatkozott a főszerepeket ille­­tően, de valószínű, hogy ezt a filmjét is többnyire ismeretlen, de kiváló képességű színészekkel készíti. Ami viszont bizonyos: a filmet az Universal stúdió finanszírozza részben, és ez a vállalat kapja meg a terjesztés jogait is. Londoni útja előtt Hitchcock Párizsban töltött néhány napot, ahol átadták számára a Becsü­­letrend vörös szalagját. Pom­­pidou elnök hivatalos megbí­­zottja, aki a francia népet kép­viselte a hagyományos ceremó­­niával megtartott ünnepségen,­­ üdvözlő beszédében kijelentette, többek között: —­ön, Hitchcock mester, i­­gazi francia, mert őszintén sze­­reti a jó ételt és a jó bort. Az ünnepség után Hitchcock népes sajtófogadást tartott, a­­melynek során a világ minden témájával kapcsolatban kíván­­csiskodtak az újságírók. Egyikük megkérdezte: ״ Hogyan vélekedik ön Napóleonról?” Hitchcock jellegzetesen hu­­moros válasza: — Nem tudom eldönteni mire gondol, a konyakra, vágy az ilyen nevű süteményre? fYYYYYYYYYVYYVYYYVYYYYYYYVYYYYYS FILMHUMOR rVYYYYYYYYYYYYYYYYYIOrYYYVYYVYYyY USTINOV: A televízió olyan, mint a te­­lefon: okos találmány, amely­­nek érdekessége attól függ, ki jelentkezik a túloldalon. CARY GRANT: Marlon Brando nagy tisztelő­­je vagyok, de szerintem nem igazi játék az, ha egy szí­­nész örökké grimaszok mö­­gé bújva, rejti el igazi én­­jét a közönség elől. ROBERT MITCHUM: Reményt nyújtok a közön­­ségnek, azért szeretnek. Rám­­néznek, és arra gondolnak, ha ez az egyetlen alak ju­­tott valamire, még én is csi­­nálhatok karriert. JEANNE MARTIN — (Dean Martal felesége): Mindenki kétségbe volt esve, amikor összeházasodtunk.— Dean az, akitől a mamák legjobban óvják lányaikat. MAE WEST: Soha nem a gólok érdekel­­tek, mindig csak maga a játszma. ALAIN DELON: SZERELMEM. A KARRIER Alain Delon ma 35 éves, és tizenkét évi filmkarrierje során pontosan 35 filmet forgatott — inkább több, mint kevesebb si­­kerrel, bár a kritikusok soha nem fűztek nagy reményeket színészi képességeihez. Delon ma már nem elégszik meg azzal, hogy a világ jófor­­mán minden mozilátogatója jól ismeri elragadó arcélét, és az sem elégíti ki, hogy hétről-hét­­re az ő szerelmi konfliktusait szervírozzák a francia — és nem francia olvasónak — reg­geli kávéja mellé. Delon, min nemrégen bevallotta, nemcsal híres, hanem fontos személyi­ség akar lenni. ״ Legnagyobb á­lom, — mondotta —, hogy egyszer a pre-Delon és post Delon filmstílusokról tanítsa­nak az iskolákban“. Célja elérésére, a különbet takarékos Delon, produceri vá­lalkozásokba kezdett, és nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb­i rendezéssel is megpróbálkozik Delon, aki nem szívesen em­lékezik vissza családjára, és a­kit egyébként gyámszülők nevel­tek, öt évet töltött a francia gyarmati hadseregben. Hosszú ideig szolgált az indo­kínai hat színtéren, majd Párizsba vissza­térve, jóformán éhezett hosszt­­ ideig. Egyes vélemények szerint,­­ ebből az időből származnak né­mileg gyanús kapcsolatai is. Delon maga nem részletezi az első évek körülményeit, csak azt jegyzi meg, hogy mint ״ jó külsejű fiatalember, tetszettem a nőknek, így nem voltak kü­­lönösebb nehézségeim“. Végül az amerikaiak fedez­­ték fel az egyik cannesi feszti­vál idején, ahol csinos lányok­hoz hasonlóan, a tengerparton és a sétányon várta a nagy al­­kalmat. Végül ez is elérkezett, bár nem kapott azonnal főszerepet. Először két filmben játszott­­ nyúlfarknyi epizódszerepet, majd következett a ״ Christina*‘ for­­gatása, az akkor már nagyon híres Romy Schneider­ rel. Nem egészen világos ma sem, mi volt előbb, a film, vagy a hí­­res Romy­ Alain affér, de bi­­zonyos, hogy jóformán egyetlen színész sem kezdeményezett i­­lyen reklámhadjáratot, mint Delon a Romy-korszak idején. Innen egyenesen ivett felfelé az útja: a híres európai rende­­zők felfedezték adottságait. Gyors egymásutánban több igazán fontos filmet forgatott a hatva­­nas évek elején: Visconti el­­készítette vele a ״ Rocco és test­vérei“ cimel fél neo-realista al­­kotást, majd fontos szerephez juttatta ״ A Párduc“-ban, amely­­nek főszerepét Burt Lancester játszotta. Renée Clement két filmet forgatott Delonnal a fő­­szerepben, majd Michelangelo Antonioni hívta meg, hogy a­­lakítsa „Napfogyatkozás“ ciműl filmje főszerepét. Produceri szárnypróbálgatá­­sait 1964-ben kezdte, amikor ügynökével, a zsidó George Baum-mal közösen megalakítot­ták a Delbau vállalatot. Több éven át a vállalat csak arra volt jó, hogy veszteségeivel el­­lensúlyozza Delon hatalmas gá­zsijait, amelyekre hihetetlen a­­dót vetett ki a francia kincs­­tár. Az első komoly siker a Charles Bronsonnal közösen forgatott ״ Búcsú egy baráttól“ volt, amely Franciaországban megdöntötte az utóbbi húsz év kasszasikereinek rekordját. Ez­­után néhány viszonylagos siker látta a ״ Borsalino“-t, amely megint hatalmas anyagi és nem megvetendő, erkölcsi haszonnal járt számára. És végül, Párizs­­ban most vetítik Bourvil utol­­só filmjét, amelyben Jean Ga­­bin is szerepet vállalt, ״ Vörös kör“ címmel. A producer: Alain Delon. • ״. / v״ HETI FILMHÜSOR .......................•״״ ■״ '״■י—‘׳ niimtinuiiaiutuiiiiMiiiimi ***** Szeretem a feleségem. Elliott Gould sikerrel mérkőzik meg ebben a filmben korábbi nagy­­feltűnést keltett filmszerepeivel­ és Brenda Vaccaro remekül ala­­kítja, a sikeres sebész kispolgá­­ri és unalmas feleségét. A cini­­kus és nagyon szórakoztató film gyilkos leszámolást végez az amerikai középosztály tartal­­matlan és képmutató életével. (Tel-Aviv, Allenby mozi). Egy hideg napon a parkban. Sandy Dennis jóformán egyszemélyes és kicsit melodrámába hajló filmje, egy magányos nőről, a­­ki emberi kapcsolatot keres a fiatal férfivel, (Michael Burns) akit egy esőn napon ״ szed fel­ a városi parkban. (Jeruzsálem, Ar­on mozi). M.A.S.H. Több mint két hónapja van műsoron ez a film, amelyet általában „ ״ fekete komédia“ címen tarta­­nak nyilván Amerikában. Elli­­ott Gould és Donald Suther­­land keserű, de szórakoztató ka­landjai a koreai fronton, Ro­­bert Altman rendező kiváló mun­káját dicsérik. (Tel-Aviv, Tel- Aviv mozi,­­ Haifa, Amphi­­teátron mozi). Szenvedély. Ing­­mar Bergman fájóan elvonat­­koztatott, színes fimlje, az em­­beri lét feketén ásító ürességé­­ről és a kulturált képmutatás mögött megbúvó valóságról, — csakis a svéd mesterrendező ra­­jongói számára. (Tel-Aviv, Pá­­rizs mozi.) **** Tibbs úr a nevem! Az United Artists csatlakozik a „merészek­­hez“, akik nem kimondottan szí­nes személy, hanem jellemszí­­nész számára írt szerepben fog­­lalkoztatnak néger színészeket.­­Tekintettel arra, hogy ez eset­­ben a világhírű, tehetséges és szívdöglesztő megjelenésű Sid­­ney Poitier játssza a néger mesterdetektív szerepét, aggo­­dalomra nincs oka a kasszá­­nak sem. Kicsit valószerűtlen cselekmény, de nagyon érdekes. (Tel-Aviv, Ophir mozi.) A ba­­goly és a cicuska. Az amerikai filmkritikusok nem egészen ki■ valónak, de jónak ítélték meg Barbra Streisand és George Sea­gal új filmjét, amelynek vetíté­­se most kezdődik nálunk. A bagoly egy félénk fiatalember, A cicuska pedig, természetesen utcasarki liliom, aki szorgalma­­san csábítgatja a butuska bag­­lyot... (Tel-Aviv, Mugrabi mo­zi.) Patton. Világszerte nagy sikert arat ez a háborús film, amely bebizonyítja, hogy a kö­­zönség nemcsak a sztárokat a­­karja látni, hanem szívesen meg­néz egy-egy jó színészi alakítást is. (Haifa, Ron mozi.) Éde! Irma. Ma már klasszikusnak számít Billy Wilder vidám film musicalja, amelyben Shirley Mac­Laine élete eddigi legjobb ala■ kitását nyújtotta a párizsi pros­­tituált szerepében. Partnere Jack Lemmon. (Rámát-Gán, Armor mozi.) ■ ■׳ '>1'!וווו>וו1וווווווווו»>ו!ו9ןוו>ווווו ׳ uintiiiiimiit: ״״״״■ukw; *** Lőnek a lovakra, nemde? Az igen szimpatikus és nagyon szép Jane Fonda sem tudja megmenteni ezt a filmet, amely elkésett realizmussal próbálko­­zik, rétestésztaként nyújtott és sekélyes forgatókönyv segítségé­­vel. (Rámát-Gán, Rámát-Gán mozi.) Tavaszi eső. Ingrid Berg­man és Anthony Quinn a kö­­zépkorúak, főleg hölgyek szá­­mára készített melodrámában,­­ amelynek legnagyobb dísze a csodálatos amerikai táj. Berg­­man még mindig nagyon von­­zó , és még mindig annyira tud játszani, mint az ״ Akiért a harang szól“ idején. (Tel- Aviv, Gát mozi.) K­HMIftBÉfiÉiMI Hl fWVVWWWWWWVWWWWVWVWWWWWWWVWVWVWVWWVVVVVVW FILMHÍREK aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaajuwe A Warner Brothers filmstú­­dió utópisztikus filmet készített, amelynek témája: élet a föl­­dön a XXV. században. A T.H. X-1138 elnevezésű film főszereplője a kiváló angol szí­­nész, Donald Pleasence és a film pikáns érdekessége, hogy abban nagyobb szerepet kapott ifjabb Johnnie Weismüller, a világhírű Tarzan fia. * Faye Dunaway, aki nemrégi­ben fejezte be új filmjét, amely ״ Egy eltévelyedett lány történe­­te“ címmel kerül bemutatásra Amerikában, Párizsba érkezett, hogy megkezdje az előkészülete­­ket új filmjére. René Clement híres francia rendező hívta meg hogy eljátssza ״ Ünnep“ cimil bűnügyi filmjének női főszere­­pét. ★ Marlene Jobert, aki hirtelen lett világhírű, mint ez ״ Utas az esőben“ női főszereplője, je­­lenleg Marokkó fővárosában, Rabatban forgatja új filmjét, a­­melynek címe ״ Vasárnapi hábo­­rú“. Ezt megelőzően, Romániá­­ban forgatott Jean Paul Bel­­mondóval, majd rövid szabad­­ságra utazott Tuniszba. A ״ Va­­sárnapi háború“-t Philippe de Broca francia rendező készíti. * ״ A Hollywoodban élő filmcsa­­ládok gyermekeinek 70 száza­­léka súlyos lelki zavarokban szenved" — jelentette ki Los Angelesben egy jónevű helyi idegorvos, aki azt ajánlotta a színészeknek és színésznőknek, hogy ne hozzanak gyerekeket a világra. A pszichiáter nyilat­­kozata óriás méretű felháboro­­dást keltett, nemcsak az érde­­keltek körében, hanem a jogá­­szok között is, akik veszedel­­mes precedensnek tartják, hogy valaki beleavatkozik a családa­­lapítás kérdésébe, amely min­­denki számára egyaránt bizto­­sított törvényes jog. * Márciusban kezdi el a világ­hírű francia rendező, Alain Resnais, új filmjének forgatását, amelynek témája Sade márki élete. A Londonban forgatásra kerülő film főszerepét Dirk Bog­garde angol színész játssza. — Szakmai körökben nagy izga­­lommal várják a filmet és re­­mélik, hogy Resnais sikeresen mérkőzik meg saját korábbi és ma már klasszikus alkotásaival, mint a ״ Hirosima, szerelmem“, ״ Tavaly Marienbadban“ és ״ A háború már befejeződött“. Peter Fonda és Dennis Hopper Jugoszláviába utazott, hogy átvegye a legmagasabb fokú belgrádi film­ kitüntetést.­­Jugoszláviában precedens nélkü­­li sikert aratott a két fiatal amerikai ״ Easy Rider“ ciműl filmje, amelyet egyébként az e­­gész világon és nálunk is nagy sikerrel mutattak be másfél év­­vel ezelőtt. Fonda egyébként rendkívüli sajtóértekezletet tar­­tott Londonban — útban Belg­­rádba —, amelynek során til­­takozott az őt ért támadások ellen. Nemrégiben ugyanis azt nyilatkozta a 19״“ ciril női folyóiratnak, hogy kábítószere­­ket élvez, és ennek következté­­ben több konzervatív képvise­­lő a lap említett számának el­­kobzását követelte a brit par­­lamentben. ״ Nem propagáltam a narkomániát“ — jelentette ki Henry Fonda fia — ״ csak „­­szintén válaszoltam az újságíró kérdésére“. * Négy leánygyermek után, —■ Tony Curtis végre egy fiúgyer­­meket mondhat magáénak, — közölte a színész sajtófőnöke. A legifjabb Curtist Nicholau­ Bern­­hardt névre keresztelték. * Ennél jobb reklámról a leg­­tehetségesebb sajtófőnök sem gondoskodhatott volna: Ali Mac­Grow, a frenetikus sikert ara­­tó ״ Szerelmi történet” főszerep­­lője, fiúgyermeknek adott éle­­tet a héten. A kis Jehusoa 2.90 kiló volt születésekor. A harmincéves színésznőnek ez volt az első szülése. 1971. II. 2 UJ KELET 7

Next