Uj Kelet, 1972. július (53. évfolyam, 7284-7309. szám)

1972-07-02 / 7284. szám

VÁLSÁGBAN A HIPPIK MOZGALMA Kockázatos lenne azt jósol­­nunk, hogy a hippik visszatér­­nek a romanticizmushoz, bár sok fiatal megkönnyezi a szen­­timentális filmeket, és soha eny­­nyi érzelgős regény nem került forgalomba. Gondoljunk csak arra, milyen­­ Stockholmtól Koppenhágáig, Nyugat-Berlintől Londonig, min­­denü­tt hátrálnak a hippik. Egy­­re kevesebben vannak az utcán, egyre reményvesztettebbek, egy­­re kevésbé akarnak híveket to­­borozni. Az Egyesült Államok­­ban a hippik ״ oxigénellátásáról“ a fajüldözés, a rendőri erőszak, a Ku-Klux-Klan és a délkelet­­ázsiai háború gondoskodik. Euró­pában ismeretlenek ezek az el­­lentétek. Az európai hippik so­­hasem voltak olyan politikus beállítottságúak, mint az ame­­rikaiak. .. — A marxisták azzal vádol­­nak bennünket, hogy passzivi­­tásunkkal közvetve az uralkodó osztályt támogatjuk, és igazuk is van — mondta Don Alkes, az egyik hippi-egyesület sza­­kállas, sörényes vezetője. És amikor megkérdeztem a szintén szakállas és sörényes szo­­ciológia szakos amerikai egye­­tem­i hallgatót, mi a véleménye az angol hippikről: — It, s a joke (Játék az egész), nem kell komolyan ven­­ni őket. — És ehhez tudnunk kell, hogy Londont tartották a hippik európai fővárosának. A Beatles-együttes feloszlott, sőt tagjai még a hajukat is le­­vágatták. A hippik négy evangélistája — Szent Jack, Szent Paul, Szent George, Szent Ringó — nem di­­csőíti többé a kábítószert. Ellen­­kezőleg: dalaikat­­azoknak a kábítószer-fogyasztóknak de­­du­kálják, akik meg akarnak sza­­bad­ulni ettől a szenvedélytől, hogy kiszabaduljanak a pokol­­ból“. Ugyanezt teszi a Rolling Sto­­nes együttes, amely Angliából Franciaországba költözött. Bob Dylan és Joan Baez kezéből ki­­esett a zsákmány. Timothy Lea­­ryt, a hippik atyját és pápáját sikert aratott a Love Story fil­­men és könyvalakban egyaránt. S bár sok fiatal kijelenti, hogy belefáradt a féktelen szexuális szabadságba, a rendszertelen­­ségbe és az erőszakba, mégsem jelenthetjük ki, hogy az inga a másik irányba lendült, félreállították az algériai forra­­dalmárok.­ A hippiknek hiányzott a már­­tim­um. A mohó exhibicionisták tartották magukat, amíg rájuk irányították a reflektorokat, cik­­keztek róluk az újságokban, s valamiféle felelőtlen cselekede­­tükkel sikerül kivívniuk társa­­ik csodálatát. Nevetségessé és megvetetté akartak válni a fel­­nőttek szemében, hogy kineves­­sék és megvethessék a felnőtte­­ket, és rá kellett ébredniük, hogy szánalmat keltenek, és anyai ér­­zéseket ébresztenek. A szülők nem tettek szemrehányást, ami­­kor megszöktek otthonról, vagy amikor először szívtak kábítósze­­res cigarettát. Sőt, ahelyett, hogy gyermekeiket vették volna elő, önmaguknak tettek szemre­­hányást, azt kutatták, hol követ­­tek el hibát. ״ A hippik a felelősségrevonás hiányának áldozataiként hal­­nak meg“ — írta egy újság. Egy másik ifjúsági lapban a kö­­vetkezőt olvastam: ״ Azzal okoz­­ták a vesztünket, hogy megér­­tettek ׳ és segítettek bennünket“. A régi angol hagyományok értelmében az angol uralkodó osztály megkísérelte a rebellis elemek beillesztését a társada­­lomba. A legféktelenebbeknek orvost és szociális segélyt, ruhát és meleg ételt bocsátott rendel­­kezésükre. Kíméletlennek csupán a kábí­­tószer terjesztőivel, olykor fo­­gyasztóival szemben mutatko­­zott. Az elmúlt évben körülbe­­lül 5000 fiatalt állítottak bíró­­ság elé kábítószer-rejtegetés mi­­att, ezért a bűntényért a törvé­­nyek értelmében több évi fegy-,­ házbüntetés szabható ki. De szín­te valamennyiüket fölmentették, vagy néhány font pénzbírságot róttak ki rájuk. ÚJBÓL MEGHONOSÍTOTTÁK A TETŐT Nehéz eldönteni, hány chips egyetemi hallgató van. Első lá­tásra úgy véljük, sokan vannak Oxfordban és Cambridge-ben több szakállt és hosszú sörény láttam, mint Londonban. De hosszú haj, vagy a marihuana fogyasztás alapján nem lehet biztosan megállapítani, ki hip­pi, ki nem. — Ugyan ki nem szív kábí­tószeres cigarettát napjainkban. Ki nem szórakozott azzal, hogy megnöveszti a szakállát és ba­juszát? Ki törődik az öltözékével' — teszi fel a kérdést David Youth, az egyetemi hallgatói egyesületének hosszú sörényes ve­zetője. Miután harcoltak az öregei konformizmusa ellen, a lázadó fiatalok fölfedezték saját konfor­­mizmusukat. Ki hasonlít jobbár egy hippire, mint egy másik hippi: a szakálból a hajig és a barkóig, a rongyoktól a láncok­­ig és a csengőkig? Azután az idealisták rájöttek hoy bűnözők, szexuális tévely­­gők, megrögzött kábítószer-fo­­gyasztók között élnek. Sharon Tate meggyilkolása föl­­rázta őket, szinte felelősnek érez­­ték magukat. És megértették, mi­­lyen veszélyt rejt magában a hallucinációt okozó szerek fo­­gyasztásának járványa, látták, amint számos barátjuk kereste­­ a halált az LSD-mámorban meg­­­tett ״ utalás“ során. 1 . És anélkül,, hogy ismernék az ifjúság körében előforduló ne­­mi betegségek növekedéséről két­­­szített statisztikát, a hippik jól­­ tudják, milyen kockázattal jár a szexuális promiszkuitás. És anélkül, hogy olvasták volna az egészségügyi szervek beszámoló­­it, tudják, hogy újból meghono­­sították Angliában a tetűt. És tudják, hogy rosszul táp­­láltak, legyengültek, gyakran megfáznak, sokszor betegek. A farmernadrág télvíz idején nem nyújt megfelelő védelmet a tü­­dőgyulladás ellen. Ezek a válság motívumai. A szexuális telítettség annak a je­­le, hogy belefáradtak abba ■a csodaudvarba, amelybe önma­­gukat bezárták. Nem érzünk többé vibrá­­lásokat — mondja sok fiatal. __ Minden hamis: a barátok, a ״ kommunák“, a földalatti uj­­ságok, Timothy. Leary, hamisak vagyunk mi magunk is׳■ minden hamis, kivéve a virágokat. (CORRIERE DELLA SERA) AZZAL OKOZTÁK VESZTÜNKET, HOGY MEGÉRTETTEK BENNÜNKET 4 UJ KELET 1972. VII. 2 Két fiatal rádiótechnikus szabadalma: T E L C I L Megoldják azt a problémát, ha a társaságnak már elege volt a tévé­ műsorból, de akad egy valaki, aki szeretné nézni a műsor folytatását Ül együtt a társaság, nézik a tévé­ műsort. Már eleget lát­­tak belőle, most már beszélgetni szeretnének, vagy kártyázni. Igen ám, de a társaság egyik tagja még szívesen nézné a mű­­sort, érdekli a folytatása is. Eddig ilyenkor vita volt, s nem mindig igazságosan oldot­­ták azt meg. Ezután könnyebb EGY MINIATŰR amelyet beszerelnek a tévé do­­bozába,é­s attól a pillanattól kezdve a következő megoldás­­hoz folyamodhatunk: elcsavar­­juk a hangot — marad csak a kép, tehát a társaság tagjai za­­vartalanul beszélgethetnek, kár­­tyázhatna­k —, de akit a műsor folytatása is érdekel, az válto­­zatlanul a képernyőre szegezi a tekintetét, s a készülékbe épített miniatűr adó átviszi a hangot egy tranzisztorba, amelyből az­­után fülhallgató útján, tehát senki mást nem zavarva, hall­­gathatja.­­Vannak azután további po­zitívumai is a találmánynak. Folyik a tévé­műsor, mondjuk egy érdekes vita van. A család tagjai megéheznek, s arra ké­­rik anyut, hogy­­készítsen vala­­mi harapnivalót. Anyu kimegy a­­konyhába, s ha gyorsan elkészíti azt a né­­hány szendvicset, öt-tíz percre mégis kiesik a tévé­vita folya­­matából. Illetve — mondja Hirt Alexander — csak eddig esett ki. Most magával viszi a kony­­hába a tranzisztort, kinyitja és hallgatja a vita menetét. Végül néhány szó a zeneba­­rátok számára. Komoly zeneked­­lőnek van otthon sztereo-masi­­nája, ez igazán a legkevesebb. Nos, ha koncertet közvetít a té­­vé, annak hanganyaga a Tele­ lesz — ígéri Hirt Alexander, a Jeruzsálemben élő újvidéki szár­­mazású fiatal rádiótechnikus, aki Harel Cvi nevű argentínai eredetű kollégájával néhány he­­te szabadalmaztatta a Telclil ne­­vű találmányukat, hogy meg­­oldják a problémát. Mi a megoldás? A „Telclil“ valójában ADÓKÉSZÜLÉK. lil segítségével átvihető a szte­­reo-készülékre, tehát sokkal magasabb szinten kap­­juk a zenei élményt. A szabadalom bejegyzése után a két rádiótechnikus ״ Realgod“ néven kisüzemet alapított és már gyártják is a ״ Telclil“ nevű mi­­niatűr adót, amelynek ára 8 font lesz a kiskereskedelmi for­­galomban. — Olyan egyszerű — mond­­ja Hirt Alexander —, hogy bár­­ki beszerelheti a készülékébe há­­zilag is, további gond nincs ve­­le, utána a tévében közvetített műsor szövegét az otthon lévő tranzisztoros rádiók bármelyikén hallgathatjuk. Az ember kinyit­­ja a rádiót, csavargatni kezdi a keresőt és két másodperc alatt megtalál­­ja az adást. — Gondolkoznak-e a talál­­mány külföldi terjesztési lehető­­ségei felől? — Még az elején tartunk, elő­­ször itthon akarjuk népszerűsí te­­ni a ״ Telehil“-t, de reméljük, nem ez az utolsó lépés. Bizo­­nyára érdeklődnek majd a ta­­lálmány iránt a külföldi tévé­­gyárak is. Nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb­­ együtt gyártják és árusítják majd a világcégek a tévét és a mi műsorátvivő készülékünket.­­ Egyelőre még külön kell meg­­venni. Ron Giládi ״»wwyw«»w«ww»ww»­ w^rmrrrrrmrrrrmwrr' »•— Keresztrejtvény 435 Vízszintes: 1. Szabványosít. — 7. Francia festő (1848—1903), az expresszionizmus előharcosa — (Paul). 13. Vissza: nagy küzde­­lem. 14. Éva betűi, keverve. — 16. Cigányzenekar. 17. Ékezettel: ünnepi öltözet. 18. Szovjet dip­­lomata• 19. Naív betűi, keverve. 20. A lírai költészet múzsája. — 22. D. F. E. 23. Ékezette!: Ma­­gyarország legmagasabb hegyvi­­déke. 24. Rengeteg. 25. Az USA egyik állama. 28. Kevert meny­­asszony. 29. Szintén­ — 30. Ló­­biztatás. 31. Szakiskola. — 33. Harap szinonimájának mással­­hangzói. 34. Mely személyé? — 35. Kémiai folyamat, amelynél két vagy több molekulából egy új anyag egyetlen molekulája kelet­­kezik. 38. Nagyon ingatag ülő­­alkalmatosság. 39. Görög törzs (DDR), keverve. 40. Szabó- és borbély-szerszám• 4. Börtön. — 43. Ilyen vizsga is van. — 45. Vissza, skálahang. 47. Fejetlen pasa. 48. Házimunkát végez. — 49. Alá. 50. ... gara, vízesés. — 52■ Kivándorol. 55. B. I. L. — 56. Beszédhibás. — 58. O ... N, műanyag. — 59. A zsiráffélék egyik faja. A Kongó-vidék ős­­erdeiben él. 61. Szag, illat. — 62. A Szentírás legrégibb latin for­­dítása. 63. Vissza: élt• 64. Éke­ Zettel: buddhista szerzetesek. — 66. Majdnem Pisa. 67. Elektro­­mos távirati rendszer. 68. Alá­­rendelt. 69. Francia festő (1810— 1879), Honoré­.. Függőleges: 1. Birtokrészt fel­oszt, 2. Ilyen papír is van• — 3. Vissza: fejfedő. — 4. A Duna bajorországi mellékfolyója. — 5. Z. C. 6. Rádió állomás. — 7. A norvég nemzeti zeneszerzés leg­­nagyobb alakja (1843—1907). — 8. Fordított bánat. 9. Afrikai or­­szág. 10. Az olasz kommunista párt hivatalos lapja. 11. Vissza­ nem halad a korral. 12. Tarto­­mány Észak-Spanyolországban. — Főhelye: Pamploma. 15. Angol költő (1870—1945) Végzetes sze­­repe *volt Oscar Wilde perében, teljes név. 21. Érdekes emberre mondják. — 23. Velencei utazó (1254—­1324)• Az akkori Ázsiá­­ra vonatkozó híradásai ma is ér­­tékesek, teljes név. 26. E. I. — 27. Három magánhangzó. — 30. Héber fiúnév. 32. Nincs meg­­engedve. 34. Kár betűt keverve. 35. Nem használ. 36. Székesegy­­ház- 37. Folyó Romániában. — 40­. Egypárevezős, lapos fene­­kű, hosszú velencei csónak. — 42. Angol fiúnév, becézve. — 44. Fajtiszta ló. 46. Nagy győ­­zelem. 48. E napon. 49. Ez az enzim, amely az ember és a hús­­evő állatok beleiben a zsírokat felbontja és ezáltal felszívódásukat lehetővé teszi. 51. Jó mondás. 53. Szibériában az Ob 3700 kilométer hosszú mellékfolyója• 54. Ételtekercs. — 55............kád, utcai torlasz. — 57. Kikötőváros Algériában. — 60. Kemény és vegyi hatásoknak ellenálló fém. 65. K. T. — 67 Tehénhang■ |rד4#44.4M. u .­ n* fyMnnnrMnflvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv1nvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvMn1 SZELVÉNY435 REJTVÉNYPÁLYÁZAT UJKELET ! A 432. SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY MEGFEJTÉSE: Vízszintes: 1. HOFMANNSTAHL, 13. GUARNERI, 21. UKÁZOK, 25. CABEZON, 29. VITAMIN, 33. DOPING, 38. CASSADO, 45. 1) OKAPI, 2) ANTIMON. Függőleges: 1. HALLUCINÁCIÓ, 7. EWERS, 10. REVÍZIÓ,­­ 11. 1) LÍRA, 2) MANDARIN, 15. KEZEL, 22. KATAFALK, 27. HAITI, 32. AMATI. NYEREMÉNYKÖNYV: Jókai Mór: ERDÉLY ARANYKORA Dr. HERZL TIVADAR (ALTNEUSAND) Regény (HA AKARJÁTOK, NEM MESE) 26. Most egy fiatal telepes jelentkezett szó­­lásra. Friedmann megkérdezte: — Mit kívánsz, Jákob. A fiatalember zavart szerénységgel ezt mondta: — Csak fel akartam Litvák úrnak f­ív­­ni a figyelmét­ arra, hogy a Rochdale-beli parasztok történetéről írott könyv meg­­van a mi községi könyvtárunkban. — Akkor adja azt oda Mendel úrnak, hogy tanulmányozhassa. Mert hasznos és tanulságos történet van megírva benne. A rochdaliak voltak az úttörő parasz­­tok és noha a tulajdon érdekeikért dolgoz­­tak, mégis hasznára váltak az egész em­­beriségnek. Azt, hogy most ti a szövetke­­zeteitekben a legjobb árut a legolcsóbb áron szerezhetitek be, ezeknek a parasz­­toknak köszönhetitek és hogy Neudorf ma egy virágzó termelőszövetkezet, az meg az írországi Rahaline mártírjainak érde­­me. Ezek a parasztok bizony aligha sej­­tették, hogy világtörténeti jelentőségű dol­­got műveltek, amikor 1831-ben földes­­uruk, Vandaleur úr, segítségével minta­­falujukat felépítették. Sok évtizednek kel­­lett elmúlnia, amíg Rahaline példáját el­­fogadhatónak ismerték fel. Rochdale kon­­zumegyesületi rendszere mégis inkább kö­­zelítette meg az akkori felfogást, mint a szövetkezeti alapra épült Rahaline. A mi Új társaságunk azonban mindjárt az új falut építette fel a régi helyett és min­­den, ami itt van, már meg­­volt Raha­­lineben is. A különbség mindössze az, hogy itt Vandaleur úr helyén egy nagy egyesülés áll, amelynek tagjai ugyancsak ti vagytok. A fiatal paraszt megint szólásra jelent­­kezett: — Megkérném Litvák urat, hogy mon­­daná el nekünk Rahaline falu és Vanda­­leur úr történetét. — Szívesen vállalkozom rá. Az akko­­ri időkben Írország szegény és elvadult ország volt. ínség és munkanélküliség nyo­­morgatta a lakosságot, úgy, hogy ez le­­züllött, elerkölcstelenedett és nem riadt vissza a fosztogatástól és a gyilkosság­­tól sem. Vandaleur földesúr volt. Az ő földjein is tűrhetetlene voltak az állapo­­tok, különösen 1831-ben, amikor a nyo­­mor tetőfokára hágott. A lakosságot a sok nélkülözés forrongásba sodorta és Vandaleur tiszttartóját, aki igen kemé­­nyen bánt a földmunkásokkal, dühükben és kétségbeesésükben megölték. Vanda­­leur azonban nem élt földesúri jogaival és nem büntette meg a lázongókat, hanem ehelyett igen szokatlan lépésre határozta el magát. Összehívta az elégedetleneket és munkásszövetkezetet alapítva velük, bér­­be adta nekik rahalinei birtokát. Ezzel azt akarta elérni, hogy a közös szövetke­­zeti tőke biztosítsa mindnyájuk számára egyaránt az emberséges megélhetést. Az ingóságok és a szerszámok mindaddig Vandaleur úr tulajdonában maradtak, míg a szövetkezet azokat végleg ki nem fizette. A szövetkezeti jövedelemnek fölös­­lege pedig a tartalékalapot szaporította. A szövetkezeti tagok bizottságot alakítot­­tak, amelynek tagjai szakmánként vezet­­ték az ügyeket: a földművelést, a kézmű­­vességet, a kereskedelmet, a közoktatást és így tovább. A napi munkát is ez a bizottság irányította és mindenkinek ki­­vétel nélkül dolgozni kellett napi bérért, amely a többi vidékek bérviszonyaival megegyezett. A bérekből bizonyos száza­­lékot levontak betegsegélyezésre. Látszat­­ra ép olyan bérmunkások, napszámosok voltak, mint azelőtt, csakhogy a bérlők és munkaadók most ők maguk voltak. Vandaleur csak mint főfelügyelő szere­­pelt. Vandaleurnak is meg volt a maga haszna s a munkások is kikerültek a nyo­­morból, mert a kísérlet igen jól bevált. A munkások kedvvel és szorgalommal dol­­goztak és a szorgalmasakat külön megju­­talmazták. Eddig nyugodtan hallgatták Dávid fej­­tegetéseit. A pillanatnyi szünetben azon­­ban Mendel odakiáltotta: — Térjünk a tárgyra. Ez nem tartozik Neudorfra. Dávid csak ennyit felelt rá: — Nagyon is ide tartozik. Aztán folytatta a beszédet: — A technika haladásával együtt bon­­takoztak ki a szociális álmok is. A tizen­­kilencedik század majdnem úgy tűnik fel nekem, mint egy nagy gyár, ahol balkezű emberek minden ésszerű dolgot ki akartak termelni. Az eget feketére festették a gyár­kémények füstfelhői és a szocialisták ezek­­kel a fekete foltokkal festették a munkás­­tömegek elé a biztos jövőt. A jövőnek ez a képe, bárhogy is nézték, nagyon fekete volt, míg azelőtt az ég mégis csak ké­­ken mosolygott mindenki fölött.­­ Voltak azonban olyanok is, akik de­­rűsebben látták az elkövetkező időket. Az amerikai Bellamy „Visszaemlékezés 2000 ben 1887-re” címmel egy könyvet írt, amelyben a kollektív társadalmat mutat­­ja be, ahol mindenki annyit ehet a közös tálból, amennyi csak beléje fér. Micsoda szép idők! A farkas együtt legel a bá­­ránnyal. Igen ám, de ha ez így van, ak­­kor a farkas már nem farkas és az em­­ber nem ember. Bellamy után Hertzka következett, az államromantikus, aki utó­­piát írt a ,,Freiland­”-ról brilliáns módon, megvesztegető eszközökkel. De mindez csak szép álom volt, amit nem lehetett valóságra felváltani. Ezek a nemes gon­­dolkozású és emberszerető elbeszélők csak gondolkozók voltak, de nem gyakorlati emberek és nem számoltak azzal, való­­ban meg­van-e az emberekben az arra­­valóság, hogy egy új társadalmat be is rendezhessenek. — Mibennünk megvolt ez a rátermett­­ség. Megvolt az erőnk ahhoz, hogy olya­­nok legyünk, amilyeneknek lennünk kell. Honnan merítettük ezt az erőt? Az elnyo­­másból, amelyben részünk volt és az ül­­döztetésből. A nyomás, ami ránk nehe­­zült, együvé terelt bennünket, egyesültünk mindannyian. Nemcsak, mert szegények és gazdagok voltak közöttünk, mert ifja­­ink és véneink voltak, mert volt kezünk és lábunk, hogy seregbe gyűlhessünk, ha­­nem mert fejünk volt, amely megértett mindent. Megértette a kényszerűségeket. . Egy egész nép találkozott így, egy egész nép talált így újra önmagára. És ez a nép megalapította az új társadalmat, nem azért, mintha mi emberebbek lennénk a többi embereknél, hanem csak azért, hogy világosabban, becsületben és szabadság­­ban élhessünk. És mivel az építést most kezdtük, hát új házakat építettünk, nem ósdiakat. Ez egészen természetes és az lenne a furcsa, ha másképp volna. Nincs is benne semmi érdemünk, mert mindaz, ami történt, a történelmi szükségszerűség kényszerítette ki. Mendel ismét türelmetlenkedett: — Térjünk a tárgyra! Dávid barátságosan folytatta: — Mindjárt a végére érek, csak meg akartam mutatni, milyen volt a kezdet. A ti munkátokat nem is lehetett volna el­­kezdeni, ha azokat nem előzték volna meg a szociális újítások a tizenkilencedik században. Ebben a munkában nem csu­­pán zsidók vettek részt. Ilyen eredménye­­ket nem is tulajdoníthat ki egy nemzet csu­­pán magának. A szociális eredmények az egész emberiséget illetik- Kétségtelenül az angolszászoké a legtöbb érdem ebben a munkában, mert náluk lelhetők fel legelő­­ször a szövetkezeti rendszer kezdetének nyomai. Tőlük vettük át mi is és töké­­letesítettük, amit tanultunk. De sokat kö­­szönhetünk a német tudománynak is. Ha érdekel benneteket, megmutathatom azo­­kat a könyveket, amelyek Anglia, Német­­ország és Franciaország fejlődéstörténeté­­vel foglalkoznak. ■■■BBBBBBBBBBBBBBBBaBBaBBBBaBBBBBaBaBBBBBaaaaBaaBBBBaaaaBaaBaaaaaaa||aaaaaa1Ba1g!|1|| (Folytatjuk) 'ii£: % yv'

Next