Uj Kelet, 1974. november (55. évfolyam, 7995-8019. szám)

1974-11-13 / 7805. (8005.) szám

KATONAI BEAVATKOZÁS OLAJTERMELŐ ÁLLAMOK ELLEN? Jack Anderson, a híres amerikai publicista a Washington Postban és egyidejűleg több más lapban megjelent múlt pénteki cikkében arra a konklúzióra jut: alkalmasint katonai beavatkozásra lesz szükség, hogy leszállítsák az olaj árát ésmegmentsék a Nyugatot a gazdasági katasztrófától”. A publicista, aki számos szénilációs washingtoni ״ scoop”-ot (híranyagot) tálalt fel a múltban, azt írja, hogy egy ilyen akciót egészen a legutóbbi időkig kizártnak tartottak, de mostanában ״ egyre több vezető politikus ért egyet abban, hogy az Egyesült Államok nem maradhat tétlen, miközben néhány féktelenül mosdó potentátus veszélyezteti a létfenntartásunkhoz szükséges üzemanyag normális ellátását”. Ha az tejárakat rövid időn belül nem állítják le, a gazdasági káosz lterjed az egész nyugati világban és annak kihatásai veszélyeztetni fogják az Egyesült Államok „vitális érdekeit”. Anderson a továbbiakban kifejti: ez azt jelenti, hogy szükség esetén az Egyesült Államok ,fegyveresen fog beavatkozni, hogy megvédje érdekeit. Úgy tudja, hogy Kissinger ellenezminden katonai akcióval kapcsolatos legcsekélyebb célzást is, viszont Ford elnök a stratégiai megbeszéléseken erélyesebb álláspontra helyezkedett. Anderson hírforrásai szerint, Ford végső esetben hajlandó lenne a katonai akcióra. Anderson hozzáfűzte: politikai szakértők kiértékelése szerint, a Szovjetunió nem kockáztatná meg a nukleáris háborút és nem avatkozna be az amerikai hadműveleteikbe a Közelkeleten. Titkos feltevések szerint, állítólag Líbia lenne az amerikai katonai beavatkozás legvalószínűbb célpontja. A CIA álítólag javasolta egy Gádáfi-ellenes puccs megszervezését és a fanatikus diktátor helyébe már ki is szemert volna egy, a Nyugattal szemben barátságosak magatartású vezetőt. Az amerikai hadügyminisztérium hírszerző forrásai azt jelentik, hogy a líbiai olajmező elszigetelhetők, könyen elfoglalhatók és aránylag könyמyen megvédhetők. Anderson végül tudni véli: szóba került az a terv is, hogy zöld fényt adnak Izraelnek a kuweiti olajmezők elfoglalására, abból a ״ titkos kiértékelésből” kiindulva, hogy az arab hadseregek semmiféle kombinációja nem lenne képes megállítani Izrael behatolását Kuweitbe. Ron Nessen, a Fehér Ház sajtófőnöke, Anderson cikkét „felelőtlennek” minősítette. Nessen közölte, hogy a külügyminisztérium két magasrangú tisztviselője rövidesen Szaudi Arábiába repül — a szaudiak kérésre —, hogy ״ alaposan tanulmányozza” az arab olajtermelő államok védelmi szisztémájának átszervezését. SZUEZ ÉS MÜNCHEN KÖZÖTT Hetedik közelkeleti „béke zarándokútja” során, Henry Kissinger nyugtalanságot észlelt Jeruzsálemben — írja a L’Express magazin. És haragos hangulatot. Úgy látszik, Izrael attól fél, hogy amerikai szövetségese „elejti”. E félelem eredete Gerald Ford elnök egyetlen kis mondata. A múlt héten az Egyesült Államok elnöke rögtönzött sajtókonferenciát tartott a Fehér Házban. A Közelkeletről beszélt és megerősítette, hogy lehetséges lesz az igazságos és tartós béke az Izrael és összes szomszédai, Szíria, Egyiptom, Jordánia, vagy — tette hozzá — a Palesztinai Felszabadító Szervezet közötti tárgyalások lefolytatása után. Izgalom Jeruzsálemben: ez azt jelenti-e, hogy a maga részéről Amerika is elismeri a „palesztinai nemzetet” és egyben zászlótartóját, Jasszer Arafátot? Ez súlyos csapást mérne a zsidó államra. Hogy elkerülje, az izraeli kormány ismételten kijelenti, hogy kizárólag Husszeinnel hajlandó tárgyalni. Ily módon figyelmeztetik az izraeliek Amerikát, hogy hiábavaló lenne minden kísérlet, amely tárgyaló partnerként próbálná rájuk erőszakolni a PFSz-t. Gyakorlatilag azt követelik: az Egyesült Államok gyakoroljon nyomást Husszeinre, hogy foglalja el helyét a tárgyalóasztalnál. Merész manőver, mert nemcsak az Egyesült Államok, de a Szovjetunió érdekeibe is vág, mely utóbbi részt akar venni a közvetítésben és eleve elutasít minden megoldást, amely meggyengítheti befolyását a térségben. És főleg, a manőver megpróbálja meglazítani a Rabatban proklamált arab egységet, s ezzel együtt a nagyvonalú arab stratégiát, amely ismét legjobb fegyverével, az olajjal fenyegetőzik. Erre vall Houari Boumedienne, az algériai elnök egyik megjegyzése: „A Nyugat hamarosam rá fog jönni, hogy életmódja meghaladta anyagi eszközeit.” Pillanatnyilag úgy tűnik, a Nyugat még nem vetett számot a fenyegető veszély pontos méreteivel. Csak a nyugatnémet vezetők kezdenek ráeszmélni a parancsoló szükségletre, hogy Európának le kell szállítania az életszínvonalát. Ez irányban Helmut Schmidt kancellár sürgős felhívást intézett a Hágában ülésező Szocialista Internacionáléhoz. Mindezek a tényezők fontos szerepet fognak játszani a háttérben, amikor az Egyesült Nemzetek befogadják körükbe a PFSz-t. És döntő szerepet játszanak majd a szavazásoknál is. Palesztináról fognakbeszélni és közben az olajra gondolnak majd. És a békéről, miközben talán felkészülnek a háborúra. Valóban, egyes nyugati nemzetek titokban a katonai beavatkozás tervével játszanak, hogy „észre térítsék” az olajtermelő arab államokat. Másrészt, nem lehet szemet hunyni afelett, hogy más nemzetek alkalmasint gyáván feláldoznák Izraelt, ha választaniuk kellene a zsidó állam létezése é problémamentes olajellátás között. Kérdés: felülkerekedik-e a józan ész és megtalálja-e a világ a méltányos megoldást a két őrülten bűnös alternatíva, Szuez és München között? ,mit írt a világsajtó ? Peron özvegye belejön az elnöki munkába Amikor a közelmúltban meghalt Peron, az argentínai elnök szép felesége, Isabelita került a helyére, mert ő volt Argentina alelnöke. Azokban a hetekben a világsajtó kézlegyintéssel intézte el a hölgyet, mondván, hogy igazi elnök nem lesz belőle. Most lassan kiderül, hogy ez tévedés. Isabelita — vagy ahogy teljes nevén emlegetik: Isabelita Maria Estella Martinez de Peron — komolyan veszi új hivatását és lassan-lassan beletanul az államvezetés művészetébe. Isabelita reggel gyümölcsöt és egy cseppnyi mézet reggelizik, majd fél kilenckor már az elnöki palota dolgozószobájában ül és dátumokat hallgat, jelentése: . tanulmányoz. Naponta fogadja a kormány tagjait, a hadsereg vezetőit, tárgyal a szakszervezeti vezérekkel és vendégül látja a diplomatákat. Két fontos tanácskozás között arra is jut ideje, hogy fogadja az egyik buenos airesi butik direkt riszét és megtárgyalja vele új ruhás fazonját. Mert ma is rendkívül elegánsan, bár mértéktartóan öltözködik. Gyors felfogású az elnöknő. Sóikat tanul és beavatottak szerint jó tanítókat választott magának. A legközelebbi embere José Lopez Rega, aki valaha Peron személyi titkára volt és most nagy befolyású politikus, az argentin politikai élet egyik mindenhatója. Ez a Rega eredetileg rendőrtisztviselő volt, s valaki beajánlotta Peronnak, mint kivételes képességű embert. Nem is csalódott benne az elnök. Rega most 57 éves. Az okkultizmus híve. Titokzatos valaegyesek szerint nem is egészen normális. Mindenesetre az elnöknőre óriási hatást gyakorol, aki minden fontosabb államügyet vele beszél meg. Az elnöki palota Raszputyinjának nevezi őt az argentin sajtó és félig-meddig tréfásan írnak az okkultista elhajlásairól. Nemrég például azt nyilatkozta Rega — akinek hivatalos címe: kormányfőtanácsos —, hogy okkultista szemléletét könyv formájában fejti ki. Már munkában van a könyve, amelyet nem egyedül ír. A társszerzőjének Gábriel arkangyalt jelölte meg... Egyébként Rega tanácsos könyvét Isabelitának, Argentina új elnökének ajánlja “ ^ -- -" 4 UJ KELET 1974. XI. 13 *L _ Mii. 6, *l ‘״,!...ail fvvyvyyvVVvyvvvVvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvyvvvvvvvvvvvVvvvvvvyvvvyvvvvvyvvvvvvvvvvvv* A FRANCIA NŐMOZGALOM CÉLJA: Egyenlő jogok a házastársi hűtlenség terén Sok országban büntetik a házasságtörő asszonyt, de a férjet nem A francia büntetőjog 339-ik paragrafusa szerint a férjéhez hűtlen asszonyra két évig terjedő börtön vár. Ezzel szemben, ha a férfi csalja meg a feleségét, sokkal kevesebbet kockáztat: 310— 6500 izraeli fontnak megfelelő bírsággal sújtják, de csak az esetben, ha a saját (tehát a feleségével közös) lakásán kapták rajta in flagranti. A különféle francia női mozgalmak elhatározták, felveszik a harcot a tűrhetetlen helyzet ellen és Párizsiban már megalakult a közéleti bizottság, amely a törvény módosítását tűzte ki céljául. Luxembourgban bizottság alakult néhány hónappal ezelőtt, amely ajánlotta, hogy a helyi büntetőtörvényből töröljék ahűtlenségi paragrafust. E még ma is érvényben lévő paragrafus szerint, a hűtlenségen ért asszonyra 3 évi börtön vár, a csalárd férfit viszont csak egy évre terjedő elzárással sújtják. Belgiumban a családi hűtlenség büntetésében egyformánbánnak el a férfivel és a nővel: mindkettőre 2 évig terjedő börtön vár, ha a házastárs panasza nyomán elmarasztalják. A törvénymódosító bizottság után még egy bizottság létesült, amelynek feladata megállapítani, vajon börtönbüntetés jár-e a házasságtörésért. Az 1969-ben életbe lépett olasz törvény szerint a hűtlenségért elítélt asszonyt egy évi börtönnel lehet sújtani, férfi viszont azonos vétségért soha nem kerülhet börtönbe. Dánia az európai országok között a leghaladóbb ezen a téren. A dán törvények szerint nem lehet megbüntetni a hűtlen házastársakat. Egy most készülő új törvény szerint, minden pár válhat, ha kijelenti, hogy ez a szándéka és a bíróságnak nincs jogában megkérdezni, hogy milyen címen bontják fel a házasságot. Németországban csak a közelmúltban hatálytalanították a törvényt, amely kimondotta, hogy minden hűtlen férfire vagy nőre 6 hónapig terjedő börtönbüntetés vár. Ezzel kapcsolatban mondotta az európai Közöspiac tagállamainak egyik vezetője. ״ Szerencsénk van, hogy a Közöspiac megállapodásai nem terjednek ki a személyjogi törvényekre, így is elég nézeteltérésünk van gazdasági és politikai kérdésekben.” Európa számos országában a házastársi hűtlenség büntetése terén hátrányosan megkülönböztetik a nőket. Amit egyes helyeken a férfinak büntetés nélkül szabad, azért ugyanabban az országban börtönnel sújtják az aszszonyokat. Franciaországban, a szabadság hazájában a törvény leszögezi, hogy a hűtlen asszonynak börtönbüntetés jár, a csalárd férj viszont soha nem kerrül rács mögé. ORVOSTUDOMÁNY A Parkinson kórmegállapítása Mintegy 150,000 nyugatnémet szenved Parkinson-kórban és 800 új esetet jegyeznek fel évente. A betegség tehát nem mondható ritkának. De a diagnózisa nehéz — különösen a betegség korai stádiumában. Hogy ez mennyire igaz, azt a tübingeni egyetemi kórház ideggyógyászati osztályán demonstrálták, ahol az elmúlt tíz év folyamán 650 esetet analizáltak ki. Johannes Hirschmann professzor nemrégen kifejtette a karlsruhei terápiás kongresszum n! •n m ■1 ca h b■ ht•. *a «u ■■ ■■ ■■ b ■■ a■ ■im H ■1 ■i ■1 ■1M u son, hogy átlagosan 25 hónap telik el az első szimptómák feltűnése és a pontos diagnózis között. A Parkinson-tünet legjellegzetesebb zavarai közül — izomvonaglás, fokozódó izomfeszültség és mozgási nehézség — az izomvonaglás vezet leggyorsabban a skórmegállapításhoz. Ha az izomvonaglás a betegség kezdetén jelentkezik, átlagosan 16 hónap telik el a diagnózisig. Ha az izomfeszültség és a mozgási nehézség érvényesül először, a kórmegállapítás átlagban véve 31 hónapot vesz igénybe. Továbbá: az esetben, ha az izomvonaglás mindjárt a betegség elején beállt, az esetek 71 százalékában az első kezelőorvos megállapítja a kórt, míg a többi eseteknek csak 26 százalékát diagnosztizálja korrektül az orvos az első vizsgálat alkalmával. Általában 14 hónap telik el, míg a páciens ideggyógyászhoz kerül és ez a késés igen gyakran súlyos következményekkel járhat — mondja Hirschmann profeszszor. A helyes diagnózist az esetek 26 százalékában az késlelteti, hogy a páciensek vonakodnak orvoshoz fordulni. Pedig minden késlekedés megbocsáthatatlan, tekintve, hogy a Parkinson-kór manapság az L-dopa gyógyszerrel kezelhető. Ez idő szerint még nincsen abszolút bizonyíték arra, vajon a korai kezelés hozzájárulhat-e a betegség későbbi hatásainak elkerülésére. De a korai kezelés által felmutatott eredmények igen jelentősek. A páciens pszichológiai állapota is kedvezőbb. Különleges gonddal kell eljárni a diagnózisnál az 5 és 60 év közötti pácienseknél. Ebben a korban a legáltalánosabb a Parkinson-kór fellépése és ugyancsak ez az a kor, amikor az emberek szenvedni kezdenek más, ugyancsak mozgási nehézségekkel járó tünetektől- F.A. 54. — Se zenét, se elbeszélést nem vagyok képes befejezetlenül hagyni — makacskodott Styxi továbbra is. — Hogyan csípték fülön, azt mondja el még. Na jó . .. Hát szóval elkövettem egy nagy ostobaságot... Amikor már nem tudtam, mitévő legyek, elmentem az ottani kollégámhoz ... Ott üldögélt boltíves középkori szobájában, mint ama bizonyos Faustus doktor, és épp egy kis bátorságot csepegtetett magába, ám amikor meglátott engem, rövidlátó lévén, azt hitte, a Gestapo, és felállt, mint egy katakombabeli keresztény, azt mondta lehajtott fejjel: Készen állok ... És mit tesz Isten, a plébánia előtt csakugyan ott várakozott két porosz, és már a nevemet is tudták, és elvittek azon nyomban ... Ez hétfőn történt, késő este, és kedden kerültem ide a „Liesl”-be, ami kimondott szerencse a szerencsétlenségben... Ön azonban még ezt a szerencsét is megússza most, herceg ... Gyorsan, gyorsan, mire vár még? — Nem szeretem, ha mások diktálják a tempót — mondta Styxi, majd hozzátette: — Kimondottan sajnálom. Hipfinger közben szép rendben kirakta Styxi bőröndjének maradék tartalmát a lehajtható asztalra. Barátunk, a tulajdon elleni bűncselekmények kiváló szakértője tántoríthatatlanul ragaszkodott hozzá, hogy az itt maradó holmik mindegyike annak rendje és módja szerint hagyományozódjék leendő gazdájára. Gyengéden füléhez emelte az ezüst állóórát és a szakértő tiszteletével suttogta: — Ezt Hiessnél vették, a Kohlmarkton és Szűz Mária úgy irgalmazzon nekem, megér legalább négyszázat... Az órát nem szabad elzálogosítani, hanem új életet kell kezdeni és bérelni neki egy szép kis kerti lakot... A herceg dolgai között akadt egy szájharmonika is. Ezt Stich úr kérte. A jeles városi tanácsos föl-alá járkálva nyomban játszani kezdett rajta, panaszos akkordokat csalva ki a hangszerből. Szemében könnyek csillantak, tiszta könnyek. A felügyelő már káromkodott, hogy nincs neki annyi ideje, amennyit a fenséges úrra itt várni kell. Styxi szigorú tekintettel nyújtott kezet mindegyikünknek. Nekem utoljára. — mondta —, első dolgom az lesz, hogy a maga kislányával törődjek ... Cellával... Együtt muzsikálunk majd ... Félelmetes temperamentum az a lány. Micsoda billentés. .. elismerem ... mint egy vén oroszlán mancsa és közben micsoda gyerek, cukrot szopogat még... Ki kell jutnia a világba ebből az egérlyukból. — Igen, kérem, segítsen nekünk, herceg — dadogtam és éreztem, hogy a torkon összeszorul közben. — Én ta- lán sose szabadulok többé, épp elég ilyen esetről hallottunk már... De Cella ... Nagy is próbálkozik már ... — Nagy — mondta Styxi kérdőn, felkapta a fejét, mintha azon tűnődne, beavasson-e valami Zoltánt érintő kényes dologba. De azután nem mondott semmit. 10 JAQUES EMANUEL WEIL TÖRTÉNETE A CSÓNAKRÓL, AMELY ÁTKELT A FOLYÓN Tudtam, hogy jönni fog. Már aznap, amikor elfogatásom után a rendőrhivatalnok közölte velem, hogy a „burgenlandi cellába” kerülök, sejtettem, egy napon őt is elhozzák a „Liesl”-be. Valószínűleg a Weil-cég elleni keves kirohanás járhatott az eszemben, melyet az újságban olvastam épp a végzetes napon. Styxi kiszabadulása után igen sok idő telt el, kimondhatatlanul egyforma nappalok és éjszakák, míg a szívem mélyén titkon várt vendég belépett a zárka vasajtaján. Időközben történt nálunk egy s más. A jó öreg „Liesl” néha bizony úgy festett, mintha minden helyét nem háromszor, de négyszer-ötször „kiárusították” volna. Egyre többen lettünk. Zárkánkban olykor heten szívtuk a bűzt. Az újoncok azonban szerencsére hamar eltűntek mindig és nagy örömünnepnek számított, valahányszor újra négyesben maradt a régi társaság: Félix, Stich, Hipfinger és jómagam. A ránk szabadított különféle, javarészt feledésre méltó alakok közül egy bécsiesen zengő hangú, ellenszenves férfi zavart a leginkább, akitől egy pillanatnyira sem volt nyugtunk. Goldbaumnak hívták, selyemkereskedése volt a Mariahilfer Strassén. Mindig kiszemelte valamelyikünket, aztán megragadta áldozata kabátját és se vége, se hosszú szónoklatokkal kínozta szegényt a következőképpen: — Azt mondja meg, uram, hogy jövök én ehhez... A Ferenc Józsefrend lovagja vagyok, annak idején egész vagyonomat hadikölcsönbe fektettem, tönkrementem, talpra álltam, megint tönkrementem az infláció idején, megint talpra álltam, akkor aztán összeomlik a Hitelintézet, jön a világválság, tartottam magam mégis, veszteségesen ugyan, de mégis, nem elég a a rettenetes adó, a pénzt is adtam a kormánynak újra meg újra, adtam (hitközségi) célokra, jöttek hozzám nap mint nap és a magam szájától, Istenemre mondom, attól vontam meg a falatot, de adtam és adtam és mindig adtam a formákra is, lányom, Adél nemcsak, hogy a legjobb társaságban forog, de a legjobb keresztény társaságban, elmondhatom, egyenesen az arisztokrácia köreiben és a fiam, Georg két doktorátust szerzett, sub auspiciis, ez a fiú egy zseni, mondogatták mindig a professzorok, kacérkodik egy kicsit a baloldallal, no de kérem, egy ilyen fiatal ember, de azért jártam már sok mindenben, én magam pedig minden nyáron elmentem Salzburgba, az ünnepi játékokra, családostul, szép pénzbe került, no de vannak ugye az embernek magasabb rendű igényei is, Toscaninit meghallgatni, már maga az is, és most, azt mondja meg, most, hogy elmúlt ez az egész nyomorúságos élet, most, a sok gond meg álmatlan éjszaka után, hogy annyit hittem és olyan jó hazafi voltam, most mi van, kérdem? Ha kijutok a fogházból — adja a Jóisten —, megbélyegzett leszek, ártatlanul méghozzá, kifosztott ember, az üzlet kész csatatér, ott állok majd hatvannyolc évesen, szklerózissal és kétoldali lágyéksérvvel, mi lesz velem? Isten adja legalább, hogy emigráns lehessek. De hol? Másik új társunk, Zweymerker úr proletárnak látszott, és mindenben épp az ellentéte Goldbaum úrnak. Úgy, ahogy mondom, egy árva szót sem váltott velünk. Iszonyatos tisztaság és rendérzék rabja lehetett, mert fél napon át tisztogatta a cipőjét, öltönyét, felhúzott lábbal, lehajtott fejjel kuporgott egyébként a szalmazsákján. Ta- lán megvetett minket, burzsoákat, ta- lán valamiféle fájdalmat titkolt, egy szörnyű élmény emlékét, az is lehet viszont, hogy egyszerűen nem volt normális. ׳ Folytatjuk)