Uj Kelet, 1974. december (55. évfolyam, 8020-8046. szám)
1974-12-01 / 8020. szám
HUSSZEIN MÉG NEM MONDOTT LE A NYUGATI PARTVIDÉKRŐL Néhány nappal ezelőtt Jordániában külön minisztérium foglalkozott ״ a megszállt területek” ügyeivel. Ennek a minisztériumnak az volt a feladata, hogy egyeztesse és fenntartsa a kapcsolatot a Jordán keleti és nyugati partja között. Ez a minisztérium foglalkozott többek között a kétirányú határátlépéssel (jordán-hidakon) a nyugati partvidék mezőgazdasági exportjával, amely részben Jordániába megy, másrészt pedig Jordánián keresztül a többi arab országok piacára irányul. Ez a minisztérium fizette ki a nyugati partvidéken (Judea és Somron) tartózkodó volt jordániai állami alkalmazottak havi fizetését is. A rabati csúcskonferencia után, Husszein bejelentette, hogy „jó fiú” lesz és szigorúan betartja arab testvéreinek a határozatát. Első lépésként átszervezte a jordániai hatóságokat. Megszüntette a megszállt területek ügyével foglalkozó minisztériumot és ennek feladatkörét áthárította egy nem állami intézményre, amely azonban a jövőben is megküldi a fizetéseket és az egyéb juttatásokat. Ezt követte egy kifejezetten taktikai lépés, a parlament feloszlatása, a kormány lemondása és az új kormány megalakítása, amelyben a palesztinai miniszterek számát 10-ről 4-re csökkentették. Egyidejűleg Huszszein leépítette négy palesztinai származású tanácsosát, igyekezve azt a látszatot kelteni, hogy fenntartás nélkül alávetette magát a rabati határozatoknak, amelyek lényege az, hogy már semmi köze Judeához és Somronhoz, amelyek kizárólagos „birtokosa” a Palesztinai Felszabadító Szervezet. Ez a helyzet bizonyítja, hogy Husszein csak látszólagosan fogadta el a rabati határozatokat, mert ugyanakkor olyan politikai lépései is vannak, amelyek bizonyítjáka további szándékait, vagyis mégsem vonult vissza teljesen és nem zárta le azokat az utakat, amelyek a nyugati partvidék uralmához vezetnek. A parlament feloszlatása lehetővé tette számára, hogy átmenetileg talonba tegye a palesztinai származású képviselőket, akik a felét teszik ki a képviselőház és a Felsőház tagjainak. Látszólagos cél az, hogyha ismét összehívja a parlamentet, abban már ne legyenek Judeából és Somronból származó palesztinai képviselők. Csakhogy a jordániai parlament tevékenységét két évre felfüggesztette. Annak is jelentősége van, hogy a rabati döntés után, még meghagyott négy palesztinai származású minisztert az új kormányban, mert el akarta kerülni, hogy Jordánia élén kizárólag a keleti partvidékről származó miniszterek legyenek a tagjai. Husszein tehát a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel jár el. Minden lépését állandóan megfontolja és igyekszik nem elhamarkodva, lassan cselekedni. Az új helyzetet egy nyugati diplomata fogalmazta meg helyesen, amikor azt mondotta, hogy Husszein jelenleg minden figyelmét a Jordán keleti partvidékének szenteli és ugyanakkor nyitva hagyja a kaput a nyugati partvidék felé. Minden intézkedésében Husszein igyekszik kihangsúlyozni, hogy eddigi intézkedései nem jelentik a Jordán két partján élő nép „vér és sorskapcsolata” megszakítását. Ugyanakkor figyelmezteti a nyugati partvidék lakóit, legyenek mértéktartóak és ne uszítsák a keleti partvidék lakosságát. Arafáthoz hasonlóan Husszein is jól tudja, hogy a jövőben elkötelezőbb határozatokra lesz szükség. Valójában Husszein már közölte, szándékában áll a keleti partvidéken élő palesztinaiakat határozatra kényszeríteni: választaniuk kell a teljes egyenjogúságot, polgári és politikai jogokat jelentő jordániai állampolgárság, valamint „a palesztinai azonosság” között Az UJ KELET 1974. XC. 1 utóbbi esetben nem lesznek polgárjogaik és az ammani kormány úgy tekinti őket, mint mindazokat az arabokat, akik ideiglenes vendégként tartózkodnak az országban. Ha erre sor kerül, nem vitás, hogy a Jordán keleti partvidékén élő palesztinai lakosság túlnyomó többsége nem lesz hajlandó lemondani azokról a jogaikról, amelyek teljes állampolgári és cselekvési szabadságot biztosítanak számukra, vagyis hangsúlyozzák a Hasemita királysághoz való hűségüket, támogatják Husszeint és rendszerét. Ez az egyik oka annak, hogy a terroristák szóvivői figyelmeztetik Husszeint, nehogy drasztikus változást vezessen be a palesztinaiak jogi helyzetében, vagy pedig ne merje megvonni tőlük a jordániai útlevelet, ha nem is teszik le a hűségesküt. Emlékeztetik a rabati konferencia egyik titkos határozatára, amely szerint nem lesz változás a palesztinaiak státusában ״ az összes meghódított arab földek felszabadításáig”. Ha időközben történne valami, akkor ebben egyedül a jövő hónapban összeülő ״ négyes csúcskonferencia” határoz, amelynek Egyiptom, Szíria, Jordánia és a PFSz lesz a résztvevője. Ennek a konferenciának a feladata annak a megállapítása, hogy milyen feladatot szánnak Jordániának a közelkeleti politikai elrendezésben. Ami az első témát illeti, Husszein „biztonságban” érezheti magát, nemcsak Izrael erélyes állásfoglalása miatt, miszerint nem akar a PFSz- es Judea és Somron jövőjéről tárgyalni, s nemcsak azért, mert Egyiptommal sem hajlandó megvitatni ezt a kérdést (mint azt Árafát javasolta), hanem mert az amerikaiak véleménye szerint is a közeljövőben nem lehet számítani, hogy bármiféle változás történik Judea és Somron jövőjében és mert jelenleg minden erőfeszítést az izraeli— egyiptomi tárgyalások második szakaszára kell összpontosítani. Nem kevésbé bonyolult a következő négyes csúcskonferencia napirendre kerülő kérdés sem: Jordánia és a terroristák közötti kapcsolat. Hogy Rabatban nem sikerült Husszein és Arafát között minden vitát elsimítani, legjobban bizonyítja Faruk al-Káduminak, a PFSz vezetőségi tagjának és szóvivőjének nyilatkozata, amely szerint „Jordánia a mienk és Palesztina a mienk”. Kádumi azt is kifejtette, hogy majd ha a palesztinaiaknak sikerül Júdeában és Somronban saját országot létesíteni, az új állam igyekezni fog úgy nyugati, mint keleti irányba kiterjeszteni a határait. ״ Nyugatra, hogy felszámoljuk a cionistákat, keletre pedig azért, hogy leszámoljunk Husszein reakciós rendszerével.” Ilyen körülmények között Husszeinnak jó oka lesz elutasítani a terroristák követelését, amely először a rabati konferencián került napirendre és a négyes csúcskonferencián ismét szóba kerül: engedje meg a terroristák tevékenységének felújítását Jordánia területén. ״ Ebben akérdésben — mondotta a napokban Husszein a New York Times-nak adott nyilatkozatában — nem változott meg az álláspontom és Rabatban egyszer már megmagyaráztam az arab vezetőknek, hogy nálunk Jordániában igen korlátozott a stratégiai mélység. Ezért óvakodnunkkell minden olyan hibától és tévedéstől, amelyet a múltban elkövettünk.” Husszein ezzel a kijelentésével az 1970 szeptemberi eseményekre célzott, amikor véres harcok folytak a jordániai hadsereg és a terroristák között. Egyelőre úgy tűnik, hogy Husszeinnek szándékában áll a rendelkezésére álló időt a keleti part fokozottabb fejlesztésére használni és tisztogatási akciót végrehajtani a bürokratikus rendszerben, mint azt az új kormánya bemutatkozásakor közölte. További célja az, hogy a kőolaj fejedelemségek által nyújtott segítséget a jordániai hadsereg felfegyverzésére, megerősítésére használja fel. flllllllllllllllllllllllllllllllllllfl«lff|||f|V||V|ttVV*f*ff1H![«1M'flttfff9ft!ft7ff *••י־ י״ י ״ י «f1IVVVVtf|Vlltf1l«lt*fVffVlflVVVVVVVVVVtVfVVVItV'?flVf| Az amerikai zsidóság politikai befolyásáról és hogy ezek a ״ legitim preszsziók a demokrácia alapvető tartozékai.” Senki sem vitatja, hogy nagyon is érthető okokból, a zsidók gyakran túlzott eréllyel és szenvedéllyel járnak közbe Izrael érdekében — habár ez a támogatás nem mindig automatikus. Hála jó szervezőkészségüknek, a zsidók számarányukhoz viszonyítva, igen gyakran jóval hatásosabb befolyást gyakorolnak. Brown ott tévedett, amikor ezt a befolyást annak az együgyű felfogásnak a számlájára írta, amely szerint a zsidók ellenőrzik az amerikai újságokat és bankokat, és azokat érdekeik előmozdítására használják fel. Stephen D. Isaac, a Washington Post tudósítója nemrég megjelent ״ Zsidók az amerikai politikai életben” című könyve szerint, zsidók állnak mind a három nemzeti televíziós hálózat élén. De a több, mint 1700 amerikai újságnak csupán 3,1 százaléka van „zsidó kézben”, ha zsidó kéz alatt nemcsak a közvetlen tulajdonosokat, de a részvényesek többségét is értjük. És ezek az újságok csupán az amerikai napilapok példányszámainak 8 százalékát teszik ki. A Főszerkesztők Szövetségének 800 tagja közül kevesebb, mint 20 zsidó, habár közöttük vannak néhány legfontosabb amerikai napilap, mint a New York Times, a Washington Post és a Wall Street Journal főszerkesztői. A Time magazin a George S. Brown tábornok által tett zsidóellenes kijelentésekre hivatkozva, elemzi a zsidók tényleges szerepét az Egyesült Államok gazdasági és politikai életében. Mentegetőző nyilatkozatában Brown beismerte, hogy a zsidóknak, mint más amerikai érdekcsoportoknak, jogukban áll minden törvényes eszközt igénybe venni pozíciójuk védelmében KERESZTREJTVÉNY 208 Vízszintes: 1. A gonosz szellemek feje, a sátán, az ördög. 8. Lerakat, depó. 14. Ez alatt fészkel a fecske. — 15. A román prózairodalom legnagyobb alakja volt (Mihail). 17. Olasz szerelem. 18. Ékezettel, lehúzza a rollót. — 19. Azonos betűk. 20. A varjúfélék egyik faja. 21. Hallgatóság előtt felolvas. — 22. Manó betűt keverve. 24. Lenyes. 25. Labdajáték mássalhangzói. 26. Sporteszköz. 27. A Nagy Szunda szigetek harmadik legnagyobb szigete. 29. Maffia fele. — 30. Szintén.. 31. Dél-amerikai szabadsághős (1783—1830), az egyik délamerikai országot róla nevezték el. 32. Amerikai gépkocsimárka. 33. Fontolóra vesz. 34 Idő előtti. — 35. Hőemelkedés mássalhangzói. — 37. Szálloda, vendégfogadó. 38. Olasz tartomány és székhelye Lombardiában. 39. Angol fizikus. Főleg az atomfizikával foglalkozott, 1929- ben megkapta a kémiai Nobeldíjat (Francis William) . 41. Gyakorlat, jártasság. 43. S. Z. S. 44. Vissza, morfium tartalmú kábító- és bódítószer. 45. Idéz (valamely szövegből). 46. Személyed. 47. Arkangyal. 48. Jugoszláv pénzegység. 49. Bors betűt keverve. 50. Bolyhos anyag, fürdőlepedő vagy törülköző céljaira. Függőleges: 1. Irányjelző. — 2. Holland humanista filozófus és író (1467—1536). Híres szatirája a „Balgaság dicsérete”. — 3. Leköszön (tisztségről, hivatalból). 4. Női név becézve. — 5. Héber férfinév. 6. Fejetlen hús. 7. Két szó: 1) orosz-zsidó novellaíró, a Sztálini terror áldozata lett (Isaac), 2) fejlődés. — 8. Vissza: Gogol vígjáték címe. — 9. Felszentelés. 10. Cipő vagy fa része (ÁVE). — 11. Duplázva: becézett családfő. 12. Angol kötőszó. 13. Párizsi születésű német mérnök (1853—1913). A nevét viselő belsőégési nyersolajmotor feltalálója, teljes név. — 16. Dák király, uralkodott az első század végén. A rómaiak veszedelmes ellensége volt. A dákok leverése után, időszámítás után 106-ban öngyilkos lett. — 20. Római mondás hős, a volscusok élén Róma ellen vonult. Anyja és felesége kérésére viszszavonult, s ezért a volscusok meggyilkolták. — 23. Ékezettel, érvektől meggyőzve igaznak ismer el. 25. Földműves. — 27. A nyomdászatban a 7 tipográfiai pont nagyságú betű neve. — 28. Űrmérték. 29. Becsület, tisztesség. 32. Előny, német eredetű szóval. 34. Énekes madár. 36. A váltókövetelés átruházása, magyar helyesírással. 37. A Szinájfélsziget hegye, ahol az Úr kinyilatkoztatta Mózesnek a tízparancsolatot. 38. Eszmecserét folytat. 40. Tori betűt keverve. 42. Betűvel a végén: íróeszköz. 48. Tudományos cím rövidítve. • A 205-ik számú keresztrejtvény megfejtése és a szelvény az 5-ik oldalon. AZ UTOLSÓ BÁSTYÁK A zsidók mindig szerepet játszottak az amerikai magánbankokban és befektetési társaságokban. Az általuk alapított bankházak többsége fennmaradt, de az idők folyamán elvesztette kimondottan zsidó konszern jellegét. A Bné Brit Rágalmazás Elleni Ligája jelenti, hogy az amerikai kereskedelmi bankok és takarékpénztárak igazgatósági személyzetének kevesebb, mint egy százaléka zsidó. Valójában a zsidók az ellenük folytatott diszkrimináció egyik utolsó bástyáinak tekintik az amerikai banküzletet. Amit Brown figyelmen kívül hagyott, az főként az, hogy a Kongresszus magatartása Izraellel szemben nem csupán a zsidó közvéleményt tükrözi vissza, hanem az amerikai nép túlnyomó többségének hagyományos támogatását és rokonszenvét Izrael iránt az arab államokkal való küzdelmében. " 69. győződésem, hogy ennek megfelelő bá— Én nálam — folytatta Lenz — ugyanis mindössze három egész százhuszonöt ezred nem-árjavértöbbletről van szó, máskülönben simán keresztülcsúsztam volna ... Lateiner megfordult és nagyot nevetett, miközben az arca halálosan komoly maradt. — Három egész százhuszonöt ezred nem árja vértöbblet — ismételte el aztán, a szavakat ízlelegtve. A kövér fiatalember szemrehányóan nézett rá. — Bocsássanak meg, uraim, dehát ez csakugyan így van, a fajellenőrző hivatal pontosan kiszámította ... Be kellett mutatnom ugyanis mind a négy nagyszülőm keresztlevelét és anyakönyvi kivonatát, és ez nem volt csekélység, gondolják csak meg az urak . .. Apai nagyapám: sajnos száz százalék nem árja vér. Nagyanyám hetvenöt százalék. Anyai nagyapám huszonöt százalék, nagyanyám tizenkét és fél százalék ... Ez összesen kettőszáztizenkét és fél százalék nem-árja véralkotórész. A fajellenőrző hivatal a nagyszülők adta összeget mindig néggyel osztja, marad tehát ötvenhárom egész százhuszonöt ezred, jó hárommal több, mint kellene, mert ötven százalékkal tiszta keverék lennék, uraim, és mivel sem katonatiszt, sem államhivatalnok nem vagyok, megtarthattam volna az állásomat... egyelőre ... — Uraim, ezt meg kellene örökíteni, eljövendő nemzedékek számára, ezt a százalékszámítást — nevetett harsogva Lateiner, és a térdét csapkodta. Lenz azonban továbbra is komoly maradt. Még jobban beszorította mo,nokliját. — Hiszen segíthettem volna magamon ... A fajellenőrző hivatalban az urak még tanáccsal is szolgáltak . . . Drága jó megboldogult anyám ugyanis a maga tizennyolc és háromnegyed százalékával csaknem szín árjának számított... Épp csak annyit kellett volna bizonyítanom, hogy nem a papa fia vagyok, hanem hogy megboldogult drága édesanyám . . . Természetesen ezt elutasítottam, úriember vagyok . . . Nem, uraim, ilyesmiről még csak hallani sem akarok ... A fajellenőrző hivatalban az urak persze nagyon sajnálták és ... A fülke ajtaja hirtelen kivágódott. Egyenruhás gépember mustrálgatott minket egy darabig, aztán szó nélkül továbbment. Siegbert Lenz elsápadt. Egy szót nem szóltunk ezután. Hátradőltem, lehunytam a szemem egy darabig. Amikor újra kinyitottam, láttam, alkonyat borítja odakinn a tájat. A kövér fiatalember aggodalmasan mosolygott rám. — Mit gondol, kedves uram — kérdezte —, lesz a határon személyi motozás? — Tételezze fel a legrosszabbat — feleltem erre —, és még mindig valami rosszabb következik úgy is. Nem tudtam visszafojtani enyhe szadizmusomat, melyet ezzel a petyhüdt, monoklis kölyökkel szemben éreztem. Hát a gonoszság és kegyetlenség, melyet átéltem, engem is gonosszá és kegyetlenné tett? Siegbert Lenz megpróbálta összeszedni vonásait, s legalább valamelyest gőgösnek és magabiztosnak látszani. — Végeredményben azért csak a vorobjovkai Lenz táborszernagy fia vagyok... Papa vállvetve harcolt a németekkel Oroszországban és Itáliában, úgy érzem persze, a hadseregparancsnokság keretében ... Hindenburg és Mackensen személyes jó barátja volt... Szívélyes levelezésben álltak... Velem vannak most is ezek a levelek... Megínásmódban részesülök... — Uram, hát maga csakugyan ilyen naiv? — szólt közbe most Lateiner is —, vagy bolondoknak néz minket? ... Hát minek tanulta heteken át eminensként a faji százalékszámítást? ... No, akkor számoljon szépen. Száz meg hetvenöt, úgy értem vérszázalék, osztva kettővel, az még egy ilyen magamfajta gyenge matematikus számára is nyolcvankét és fél százalék... Igen tisztelt édesapja, akit a világért sem kívánok megsérteni, ily módon a Harmadik Birodalom számára nem egyéb, mint tizenkét és fél százalék árja-vérrel hígított rohadt zsidó, így ahogy mondom ... Tépje össze nyugodt szívvel a német hősök leveleit, nem használhatnak azok magának, legfeljebb Hindenburgot és Mackensent kompromittálja velük ... — Csakugyan azt hiszi — rémült meg Lenz, és a szája hal módjára lepittyedt. Majd hangosan keseregve hozzátette: — Ha legalább valódi zsidó lennék, de amikor felnőtt fejjel se tudtam még róla, a szavamat adom, uraim ... Leszállt az éj. Az ablak még mindig nyitva volt. A hegyek lejtőin itt-ott horogkeresztek lángoltak rőzséből. Már az éjszaka se maradhatott meg éjszakának az Alpok vidékén. Nagy Zoltán meghatározása jutott az eszembe. Csakugyan, ilyen emberfajta még nem akadt eddig a történelemben. Hegyet-völgyet meggyaláznak recsegő-ropogó uralomvágyukkal, féktelen barbárok de a barbárok ártatlansága és naivitása nélkül, mert tudatosan alkalmazták a sarlatánok pszichológiáját, és barát és ellenség szívét egyaránt megfojtották gigászi méretű harsánykodásuk orgiáival. Legyőzhetetlen erejüket az a tökéletes szemérmetlenség jelentette, amellyel minden jobb szándékot-hajlamot tagadtak: mindent, amit az emberiség megszerzett szenvedéseinek hosszú útján. Nagynak igaza volt. Ezeknek sikerült mélyebbre süllyedni minden alantasságnál, ami a népek lelkében elszabadulásra várt. A torkom elszorult kimondhatatlan émelyemről. Siegbert Lenz levette monokliját. Alaktalan teliholdképe minden plaszticitását elvesztette így. Halkan beismerte: — Kérem, uraim, mit tegyek? ... Van nálam ugyanis ötezer ... Minden, amit felszámolhattam ... — Hát azt saját magának kell eldöntenie, hogy mit tegyen — mondtam —, ötven darab százast nem lehet csak úgy eldugni... A fiatalember újra megpróbált erőt gyűjteni a bátor ellenálláshoz. — De hát bizonyíthatom akár fasiszta beállítottságomat is.. . Vannak velem különféle tagsági igazolványok ... — Uram — szól közbe bosszúsan Lateiner —, hol él maga? Nem tudja, milyen büntetés vár a tőkekicsempészésre? Halálbüntetés! Úgy bizony! Tessék, ehhez tartsa magát... — Uramisten... — sóhajtott Lenz elfúlóan. Messze túl jártunk Landecken Megint eltelt egy óra. Ott dübörögtünk Vorarlberg hosszú alagútjain. Hallgattunk. Görcsbe rándult izmokkal ültünk a helyünkön. Úgy éreztük, mintha nem is a szabadság felé száguldanánk, hanem a kérlelhetetlen sors várna, rosszabb minden eddiginél. Hatalmas telihold jelent meg az ablakban, körültáncolta a mozdonyból pattogó szikra. Kísért minket, vakítófehér határőrként, kozmikus vámhatóságként, minden moccanásunkat lesve. Siegbert Lenz hirtelen felemelkedett, és könyörögve nézett rám, va folytatjuk.