Uj Kelet, 1974. december (55. évfolyam, 8020-8046. szám)

1974-12-01 / 8020. szám

HUSSZEIN MÉG NEM MONDOTT LE A NYUGATI PARTVIDÉKRŐL Néhány nappal ezelőtt Jordá­­niában külön minisztérium fog­­lalkozott ״ a megszállt területek” ügyeivel. Ennek a minisztérium­­nak az volt a feladata, hogy egyeztesse és fenntartsa a kap­­csolatot a Jordán keleti és nyu­­gati partja között. Ez a minisz­­térium foglalkozott többek kö­­zött a kétirányú határátlépéssel (jordán-hidakon) a nyugati part­­vidék mezőgazdasági exportjá­­val, amely részben Jordániába megy, másrészt pedig Jordánián keresztül a többi arab országok piacára irányul. Ez a miniszté­­rium fizette ki a nyugati part­­vidéken (Judea és Somron) tar­­tózkodó volt jordániai állami alkalmazottak havi fizetését is. A rabati csúcskonferencia után, Husszein bejelentette, hogy „jó fiú” lesz és szigorúan be­­tartja arab testvéreinek a hatá­­rozatát. Első lépésként átszer­­vezte a jordániai hatóságokat. Megszüntette a megszállt terüle­­tek ügyével foglalkozó minisz­­tériumot és ennek feladatkörét áthárította egy nem állami in­­tézményre, amely azonban a jö­­vőben is megküldi a fizetéseket és az egyéb juttatásokat. Ezt követte egy kifejezetten taktikai lépés, a parlament fel­­oszlatása, a kormány lemondá­­sa és az új kormány megalakí­­tása, amelyben a palesztinai mi­­niszterek számát 10-ről 4-re csökkentették. Egyidejűleg Husz­szein leépítette négy palesztinai származású tanácsosát, igyekez­­ve azt a látszatot kelteni, hogy fenntartás nélkül alávetette ma­­gát a rabati határozatoknak, a­­melyek lényege az, hogy már semmi köze Judeához és Som­­ronhoz, amelyek kizárólagos „birtokosa” a Palesztinai Fel­­szabadító Szervezet. Ez a hely­­zet bizonyítja, hogy Husszein csak látszólagosan fogadta el a rabati határozatokat, mert ugyanakkor olyan politikai lé­­pései is vannak, amelyek bizo­­nyítják­­a további szándékait, vagyis mégsem vonult vissza tel­jesen és nem zárta le azokat az utakat, amelyek a nyugati part­­vidék uralmához vezetnek. A parlament feloszlatása le­­hetővé tette számára, hogy át­­menetileg talonba tegye a pa­­lesztinai származású képviselő­­ket, akik a felét teszik ki a kép­­viselőház és a Felsőház tagjai­­nak. Látszólagos cél az, hogy­­ha ismét összehívja a parlamen­­tet, abban már ne legyenek Ju­­deából és Somronból származó palesztinai képviselők. Csakhogy a jordániai parlament tevékeny­­ségét két évre felfüggesztette. Annak is jelentősége van, hogy a rabati döntés után, még meghagyott négy palesztinai származású minisztert az új kor­­mányban, mert el akarta kerül­­ni, hogy Jordánia élén kizáró­­lag a keleti partvidékről szár­­mazó miniszterek legyenek a tagjai. Husszein tehát a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel jár el. Minden lépését állan­­dóan megfontolja és igyekszik nem elhamarkodva, lassan csele­­kedni. Az új helyzetet egy nyu­­gati diplomata fogalmazta meg helyesen, amikor azt mondotta, hogy Husszein jelenleg minden figyelmét a Jordán keleti part­­vidékének szenteli és ugyanak­­kor nyitva hagyja a kaput a nyu­­gati partvidék felé. Minden in­­téz­kedésében Husszein igyekszik kihangsúlyozni, hogy eddigi in­­tézkedései nem jelentik a Jor­­dán két partján élő nép „vér és sorskapcsolata” megszakítá­­sát. Ugyanakkor figyelmezteti a nyugati partvidék lakóit, legye­­nek mértéktartóak és ne uszít­­sák a keleti partvidék lakossá­­gát. Arafáthoz hasonlóan Husszein is jól tudja, hogy a jövőben elkötelezőbb határozatokra lesz szükség. Valójában Husszein már közölte, szándékában áll a ke­­leti partvidéken élő paleszti­­naiakat határozatra kényszeríte­­ni: választaniuk kell a teljes egyenjogúságot, polgári és poli­­tikai jogokat jelentő jordániai állampolgárság, valamint „a pa­­lesztinai azonosság” között Az­­ UJ KELET 1974. XC. 1 utóbbi esetben nem lesznek pol­­gárjogaik és az ammani kor­­mány úgy tekinti őket, mint mindazokat az arabokat, akik ideiglenes vendégként tartózkod­­nak az országban. Ha erre sor kerül, nem vi­­tás, hogy a Jordán keleti part­­vidékén élő palesztinai lakosság túlnyomó többsége nem lesz hajlandó lemondani azokról a jogaikról, amelyek teljes állam­­polgári és cselekvési szabadsá­­got biztosítanak számukra, va­­gyis hangsúlyozzák a Hasemita királysághoz való hűségüket, támogatják Husszeint és rend­­szerét. Ez az egyik oka annak, hogy a terroristák szóvivői figyelmez­tetik Husszeint, nehogy draszti­­kus változást vezessen be a pa­­lesztinaiak jogi helyzetében, vagy pedig ne merje megvonni tőlük a jordániai útlevelet, ha nem is teszik le a hűségesküt. Emlékeztetik a rabati konferen­­cia egyik titkos határozatára, amely szerint nem lesz válto­­zás a palesztinaiak státusában ״ az összes meghódított arab földek felszabadításáig”. Ha idő­­közben történne valami, akkor ebben egyedül a jövő hónapban összeülő ״ négyes csúcskonferen­cia” határoz, amelynek Egyip­­tom, Szíria, Jordánia és a PFSz lesz a résztvevője. Ennek a konferenciának a feladata annak a megállapítása, hogy milyen feladatot szánnak Jordániának a közelkeleti politikai elrende­­zésben. Ami az első témát illeti, Husszein „biztonságban” érez­­heti magát, nemcsak Izrael eré­­lyes állásfoglalása miatt, misze­­rint nem akar a PFSz- es Ju­­dea és Somron jövőjéről tár­­gyalni, s nemcsak azért, mert Egyiptommal sem hajlandó meg­vitatni ezt a kérdést (mint azt Árafát javasolta), hanem mert az amerikaiak véleménye szerint is a közeljövőben nem lehet számítani, hogy bármiféle vál­­tozás történik Judea és Somron jövőjében és mert jelenleg min­den erőfeszítést az izraeli— egyiptomi tárgyalások második szakaszára kell összpontosítani. Nem kevésbé bonyolult a következő négyes csúcskonferen­­cia napirendre kerülő kérdés sem: Jordánia és a terroristák közötti kapcsolat. Hogy Rabat­­ban nem sikerült Husszein és Arafát között minden vitát el­­simítani, legjobban bizonyítja Faruk al-Káduminak, a PFSz vezetőségi tagjának és szóvivőjé­­nek nyilatkozata, amely szerint „Jordánia a mienk és Paleszti­­na a mienk”. Kádumi azt is ki­­fejtette, hogy majd ha a pa­­lesztinaiaknak sikerül Júdeában és Somronban saját országot lé­­tesíteni, az új állam igyekezni fog úgy nyugati, mint keleti irányba kiterjeszteni a határait. ״ Nyugatra, hogy felszámoljuk a cionistákat, keletre pedig azért, hogy leszámoljunk Husszein reakciós rendszerével.” Ilyen körülmények között Husszeinnak jó oka lesz eluta­­sítani a terroristák követelését, amely először a rabati konferen­cián került napirendre és a né­­gyes csúcskonferencián ismét szóba kerül: engedje meg a ter­roristák tevékenységének felújí­­tását Jordánia területén. ״ Ebben a­­kérdésben — mondotta a na­­pokban Husszein a New York Times-nak adott nyilatkozatá­­ban — nem változott meg az ál­­láspontom és Rabatban egyszer már megmagyaráztam az arab vezetőknek, hogy nálunk Jordá­­niában igen korlátozott a stra­­tégiai mélység. Ezért óvakod­­nunk­­kell minden olyan hibá­­tól és tévedéstől, amelyet a múltban elkövettünk.” Husszein ezzel a kijelentésével az 1970 szeptemberi eseményekre cél­­zott, amikor véres harcok foly­­tak a jordániai hadsereg és a terroristák között. Egyelőre úgy tűnik, hogy Husszeinnek szándékában áll a rendelkezésére álló időt a keleti part fokozottabb fejlesztésére használni és tisztogatási akciót végrehajtani a bürokratikus rend­szerben, mint azt az új kormá­­nya bemutatkozásakor közölte. További célja az, hogy a kőolaj fejedelemségek által nyújtott se­­gítséget a jordániai hadsereg felfegyverzésére, megerősítésére használja fel. fllllllllllllllllllllll­lllllllll­llllf­l«lff|||f|V||V|ttVV*f*ff1H![«1M'flttfff9ft!ft7ff *••י־ י״ י ״ י «f1IVVVVtf|Vlltf1l«lt*fVffVlflVVVVVVVVVVtVfVVVItV'?flVf| Az amerikai zsidóság politikai befolyásáról és hogy ezek a ״ legitim presz­­sziók a demokrácia alapvető tartozékai.” Senki sem vitatja, hogy na­­gyon is érthető okokból, a zsi­­dók gyakran túlzott eréllyel és szenvedéllyel járnak közbe Iz­­rael érdekében — habár ez a támogatás nem mindig automa­­tikus. Hála jó szervezőkészsé­­güknek, a zsidók számarányuk­­hoz viszonyítva, igen gyakran jóval hatásosabb befolyást gya­­korolnak. Brown ott tévedett, a­­mikor ezt a befolyást annak az együgyű felfogásnak a számlá­­jára írta, amely szerint a zsidók ellenőrzik az amerikai újságo­­kat és bankokat, és azokat érde­­keik előmozdítására használják fel. Stephen D. Isaac, a Washing­ton Post tudósítója nemrég meg­jelent ״ Zsidók az amerikai po­­litikai életben” című könyve sze­rint, zsidók állnak mind a há­­rom nemzeti televíziós hálózat élén. De a több, mint 1700 ame­­rikai újságnak csupán 3,1 szá­­zaléka van „zsidó kézben”, ha zsidó kéz alatt nemcsak a köz­­vetlen tulajdonosokat, de a rész­vényesek többségét is értjük. És ezek az újságok csupán az amerikai napilapok példányszá­­mainak 8 százalékát teszik ki. A Főszerkesztők Szövetségének 800 tagja közül kevesebb, mint 20 zsidó, habár közöttük van­­nak néhány legfontosabb ameri­­kai napilap, mint a New York Times, a Washington Post és a Wall Street Journal főszerkesz­­tői. A Time magazin a George S. Brown tábornok által tett zsidóellenes kijelentésekre hivat­­kozva, elemzi a zsidók tényleges szerepét az Egyesült Államok gazdasági és politikai életében. Mentegetőző nyilatkozatában Brown beismerte, hogy a zsi­­dóknak, mint más amerikai ér­­dekcsoportoknak, jogukban áll minden törvényes eszközt igény­be venni pozíciójuk védelmében KERESZTREJTVÉNY 208 Vízszintes: 1. A gonosz szel­­lemek feje, a sátán, az ördög. 8. Lerakat, depó. 14. Ez alatt fészkel a fecske. — 15. A román prózairodalom legnagyobb alakja volt (Mihail). 17. Olasz szerelem. 18. Ékezettel, lehúzza a rollót. — 19. Azonos betűk. 20. A varjú­­félék egyik faja. 21. Hallgatóság előtt felolvas. — 22. Manó betűt keverve. 24. Lenyes. 25. Labda­­játék mássalhangzói. 26. Sport­­eszköz. 27. A Nagy Szunda szi­­getek harmadik legnagyobb szi­­gete. 29. Maffia fele. — 30. Szintén.. 31. Dél-amerikai sza­­badsághős (1783—1830), az egyik délamerikai országot róla nevez­­ték el. 32. Amerikai gépkocsi­­márka. 33. Fontolóra vesz. 34 Idő előtti. — 35. Hőemelkedés mássalhangzói. — 37. Szálloda, vendégfogadó. 38. Olasz tarto­­mány és székhelye Lombardiá­­ban. 39. Angol fizikus. Főleg az atomfizikával foglalkozott, 1929- ben megkapta a kémiai Nobel­­díjat (Francis William) . 41. Gyakorlat, jártasság. 43. S. Z. S. 44. Vissza, morfium tartalmú kábító- és bódítószer. 45. Idéz (valamely szövegből). 46. Szemé­­lyed. 47. Arkangyal. 48. Jugo­­szláv pénzegység. 49. Bors betűt keverve. 50. Bolyhos anyag, für­­dőlepedő vagy törülköző céljaira. Függőleges: 1. Irányjelző. — 2. Holland humanista filozófus és író (1467—1536). Híres szati­­rája a „Balgaság dicsérete”. — 3. Leköszön (tisztségről, hivatal­­ból). 4. Női név becézve. — 5. Héber férfinév. 6. Fejetlen hús. 7. Két szó: 1) orosz-zsidó novella­író, a Sztálini terror áldozata lett (Isaac), 2) fejlődés. — 8. Vissza: Gogol vígjáték címe. — 9. Felszentelés. 10. Cipő vagy fa része (ÁVE). — 11. Duplázva: becézett családfő. 12. Angol kö­­tő­szó. 13. Párizsi születésű né­­met mérnök (1853—1913). A nevét viselő belsőégési nyersolaj­­motor feltalálója, teljes név. — 16. Dák király, uralkodott az első század végén. A rómaiak veszedelmes ellensége volt. A dá­­kok leverése után, időszámítás után 106-ban öngyilkos lett. — 20. Római mondás hős, a vols­­cusok élén Róma ellen vonult. Anyja és felesége kérésére visz­­szavonult, s ezért a volscusok meggyilkolták. — 23. Ékezettel, érvektől meggyőzve igaznak is­­mer el. 25. Földműves. — 27. A nyomdászatban a 7 tipográfiai pont nagyságú betű neve. — 28. Űrmérték. 29. Becsület, tisztes­­ség. 32. Előny, német eredetű szóval. 34. Énekes madár. 36. A váltókövetelés átruházása, ma­­gyar helyesírással. 37. A Szináj­­félsziget hegye, ahol az Úr ki­­nyilatkoztatta Mózesnek a tíz­­parancsolatot. 38. Eszmecserét folytat. 40. Tori betűt keverve. 42. Betűvel a végén: íróeszköz. 48. Tudományos cím rövidítve. • A 205-ik számú keresztrejt­vény megfejtése és a szelvény az 5-ik oldalon. AZ UTOLSÓ BÁSTYÁK A zsidók mindig szerepet ját­­szottak az amerikai magánban­­kokban és befektetési társasá­­gokban. Az általuk alapított bankházak többsége fennmaradt, de az idők folyamán elvesztette kimondottan zsidó konszern jel­legét. A Bné Brit Rágalmazás Elleni Ligája jelenti, hogy az amerikai kereskedelmi bankok és takarékpénztárak igazgatósági személyzetének kevesebb, mint egy százaléka zsidó. Valójában a zsidók az ellenük folytatott diszkrimináció egyik utolsó bás­­tyáinak tekintik az amerikai banküzletet. Amit Brown fi­­gyelmen kívül hagyott, az fő­­ként az, hogy a Kongresszus magatartása Izraellel szemben nem csupán a zsidó közvéle­­ményt tükrözi vissza, hanem az amerikai nép túlnyomó több­ségének hagyományos támogatá­­sát és rokonszenvét Izrael iránt az arab államokkal való küz­­delmében. " 69. győződésem, hogy ennek megfelelő bá­— Én nálam — folytatta Lenz — ugyanis mindössze három egész százhu­szonöt ezred nem-árjavértöbbletről van szó, máskülönben simán keresztülcsúsz­­tam volna ... Lateiner megfordult és nagyot neve­­tett, miközben az arca halálosan ko­­moly maradt. — Három egész százhuszonöt ezred nem­ árja vértöbblet — ismételte el az­­tán, a szavakat ízlelegtve. A kövér fia­­talember szemrehányóan nézett rá. — Bocsássanak meg, uraim, dehát ez csakugyan így van, a fajellenőrző hiva­­tal pontosan kiszámította ... Be kel­­lett mutatnom ugyanis mind a négy nagyszülőm keresztlevelét és anyaköny­­vi kivonatát, és ez nem volt csekély­­ség, gondolják csak meg az urak . .. Apai nagyapám: sajnos száz százalék nem­ árja vér. Nagyanyám hetvenöt szá­­zalék. Anyai nagyapám huszonöt száza­­lék, nagyanyám tizenkét és fél száza­­lék ... Ez összesen kettőszáztizenkét és fél százalék nem-árja vér­alkotórész. A fajellenőrző hivatal a nagyszülők adta összeget mindig néggyel osztja, marad tehát ötvenhárom egész százhuszonöt ezred, jó hárommal több, mint kellene, mert ötven százalékkal tiszta keverék lennék, uraim, és mivel sem katona­­tiszt, sem államhivatalnok nem vagyok, megtarthattam volna az állásomat... egyelőre ... — Uraim, ezt meg kellene örökíteni, eljövendő nemzedékek számára, ezt a százalékszámítást — nevetett harsogva Lateiner, és a térdét csapkodta. Lenz azonban továbbra is komoly maradt. Még jobban beszorította mo­,­nokliját. — Hiszen segíthettem volna maga­­mon ... A fajellenőrző hivatalban az urak még tanáccsal is szolgáltak . . . Drága jó megboldogult anyám ugyanis a maga tizennyolc és háromnegyed szá­­zalékával csaknem szín árjának számí­­tott... Épp csak annyit kellett volna bizonyítanom, hogy nem a papa fia va­­gyok, hanem hogy megboldogult drága édesanyám . . . Természetesen ezt eluta­­sítottam, úriember vagyok . . . Nem, uraim, ilyesmiről még csak hallani sem akarok ... A fajellenőrző hivatalban az urak persze nagyon sajnálták és ... A fülke ajtaja hirtelen kivágódott. Egyenruhás gépember mustrálgatott minket egy darabig, aztán szó nélkül továbbment. Siegbert Lenz elsápadt. Egy szót nem szóltunk ezután. Hátra­­dőltem, lehunytam a szemem egy dara­­big. Amikor újra kinyitottam, láttam, alkonyat borítja odakinn a tájat. A kö­­vér fiatalember aggodalmasan mosoly­­gott rám. — Mit gondol, kedves uram — kér­­dezte —, lesz a határon személyi moto­­zás? — Tételezze fel a legrosszabbat — fe­­leltem erre —, és még mindig valami rosszabb következik úgy is. Nem tudtam visszafojtani enyhe sza­­dizmusomat, melyet ezzel a petyhüdt, monoklis kölyökkel szemben éreztem. Hát a gonoszság és kegyetlenség, me­­lyet átéltem, engem is gonosszá és ke­­gyetlenné tett? Siegbert Lenz megpró­­bálta összeszedni vonásait, s legalább valamelyest gőgösnek és magabiztosnak látszani. — Végeredményben azért csak a vo­­robjovkai Lenz táborszernagy fia va­­gyok... Papa vállvetve harcolt a né­­metekkel Oroszországban és Itáliában, úgy érzem persze, a hadseregparancs­­nokság keretében ... Hindenburg és Mackensen személyes jó barátja volt... Szívélyes levelezésben álltak... Velem vannak most is ezek a levelek... Meg­­í­násmódban részesülök... — Uram, hát maga csakugyan ilyen naiv? — szólt közbe most Lateiner is —, vagy bolondoknak néz minket? ... Hát minek tanulta heteken át eminens­­ként a faji százalékszámítást? ... No, akkor számoljon szépen. Száz meg het­­venöt, úgy értem vérszázalék, osztva kettővel, az még egy ilyen magamfajta gyenge matematikus számára is nyolc­­vankét és fél százalék... Igen tisztelt édesapja, akit a világért sem kívánok megsérteni, ily módon a Harmadik Bi­­rodalom számára nem egyéb, mint ti­­zenkét és fél százalék árja-vérrel hígí­­tott rohadt zsidó, így ahogy mondom ... Tépje össze nyugodt szívvel a német hősök leveleit, nem használhatnak azok magának, legfeljebb Hindenburgot és Mackensent kompromittálja velük ... — Csakugyan azt hiszi — rémült meg Lenz, és a szája hal módjára lepittyedt. Majd hangosan keseregve hozzátette: — Ha legalább valódi zsidó lennék, de amikor felnőtt fejjel se tudtam még róla, a szavamat adom, uraim ... Leszállt az éj. Az ablak még mindig nyitva volt. A hegyek lejtőin itt-ott ho­­rogkeresztek lángoltak rőzséből. Már az éjszaka se maradhatott meg éjszakának az Alpok vidékén. Nagy Zoltán meg­­határozása jutott az eszembe. Csak­­ugyan, ilyen emberfajta még nem akadt eddig a történelemben. Hegyet-völgyet meggyaláznak recsegő-ropogó uralom­­vágyukkal, féktelen barbárok de a bar­­bárok ártatlansága és naivitása nélkül, mert tudatosan alkalmazták a sarlatá­­nok pszichológiáját, és barát és ellenség szívét egyaránt megfojtották gigászi méretű harsánykodásuk orgiáival. Le­­győzhetetlen erejüket az a tökéletes sze­mérmetlenség jelentette, amellyel min­­den jobb szándékot-hajlamot tagadtak: mindent, amit az emberiség megszer­­zett szenvedéseinek hosszú útján. Nagy­­nak igaza volt. Ezeknek sikerült mé­­lyebbre süllyedni minden alantasságnál, ami a népek lelkében elszabadulásra várt. A torkom elszorult kimondhatat­­lan émelyemről. Siegbert Lenz levette monokliját. Alaktalan teliholdképe min­den plaszticitását elvesztette így. Hal­­kan beismerte: — Kérem, uraim, mit tegyek? ... Van nálam ugyanis ötezer ... Minden, amit felszámolhattam ... — Hát azt saját magának kell eldön­­tenie, hogy mit tegyen — mondtam —, ötven darab százast nem lehet csak úgy eldugni... A fiatalember újra megpróbált erőt gyűjteni a bátor ellenálláshoz. — De hát bizonyíthatom akár fasisz­­ta beállítottságomat is.. . Vannak ve­­lem különféle tagsági igazolványok ... — Uram — szól közbe bosszúsan La­­teiner —, hol él maga? Nem tudja, mi­­lyen büntetés vár a tőkekicsempészés­­re? Halálbüntetés! Úgy bizony! Tessék, ehhez tartsa magát... — Uramisten... — sóhajtott Lenz elfúlóan. Messze túl jártunk Landecken Me­­gint eltelt egy óra. Ott dübörögtünk Vorarlberg hosszú alagútjain. Hallgat­­tunk. Görcsbe rándult izmokkal ültünk a helyünkön. Úgy éreztük, mintha nem is a szabadság felé száguldanánk, hanem a kérlelhetetlen sors várna, rosszabb minden eddiginél. Hatalmas telihold je­­lent meg az ablakban, körültáncolta a mozdonyból pattogó szikra. Kísért min­­ket, vakítófehér határőrként, kozmikus vámhatóságként, minden moccanásun­­kat lesve. Siegbert Lenz hirtelen fel­­emelkedett, és könyörögve nézett rám, v­a folytatjuk.

Next