Uj Kelet, 1976. április (57. évfolyam, 8431-8454. szám)

1976-04-01 / 8431. szám

UI KELET םיטסינומוקה היטרקומדהו וליפא דומיל-ירפסב היה השק אוצמל המגוד תינייפוא רתוי תוטישל .תויטסינומוקה ,ח״קר איה תנכוסה אירפמיאה­םזיל יסורה ,לארשיב ,החילצה ךרדב לש התסה תלעב םידממ אלל ,םידקת איבהל תויושגנתהל ןיב םיריעצ םייברע ימומה חומ ןיבל תוחוכ ןוחטיבה ,העדויב יכ התסהה ךילות ־יפשל .םימד־תוכ רחאל ,״ההלצה״ה הנמיסש השימח וא השיש בק­,םיר ורהימ יגיהנמ ח״קר ,תסנכל ידכ תונבל םיחצרמ״ ״םינדחפ תא יניגמ קוחה רדסהו ,לארשיב ידכו — ךות ינ­לוצ םתוניסח תירטנמלרפה — עוגפל הרוצב הלפש רתויב ירשב ,הלשממה ןכא ח״קר הרצק ״החלצה״: החילצה סורהל תא ןיינב םויק־ודה םולשב יברע-ידוהיה הנבנש ךשמב 28 םינש ויתודוסיו ןיב הכו־הכ אל ויה םינתיא .רתויב תואיגש ושענ לע ידי ינש םידדצה םג ,דחי ךא ויה םג םיוליג ויח­םייב םיבר לש ןוצר בוט .תודידיו ,ךא זאמ בורש היסולכואה תיברעה לארשיב החד תא תונויסנ ף״שא תבחרהל ,ותעפשה אל ונייה םידע התסהל העורפ ;תאזכ יובילל ינוציק הזכ לש האניש ,הנמישו ומכ ,וישכע ח״קרשכ הליחתה הלועפב יפל תוארוה .הבקסומ בושו הלוע הלאשה :הנשיה עודמ םישרמ ויביואל ה­םיעבשומ רתויב לש היטרקומדה תא לוצינה הערל לש זה­תויוכ ?תויטרקומדה וזיאב הנידמ תיברע !»א זעמ ־ומי? טסינ בילעהל תא שאר הלשממה י! הזיאב םוקמ ויה בוס­םיל התסה דגנ קוחה ;רדסהו יוביל םירציה דגנ אבצה הרטשמהו ? ןיא ונחנא םיעיצמ איצוהל ץוחמ קוחל תא הגלפמה וקה­תיטסינומ םא) יכ בור ונינכש םייברעה ושע ,(תאז ךא ונילע גואדל ,ךכל הגלפמהש ,תאזה םינוגריאהו םיפנוסמה ,הילא אל ולכי ךישמהל םהיתולועפב .תוינרתחה לע ידי שומיש ץרמנ םיעצמאב םייקוחה דעומב ,ןוכנה רשפא עונמל תא ךרוצה שומישב קשנב .םח שי םישל ץק — לכב מאה­םיעצ םידמועה ונתושרל — םתוליעפל ,תיטרקומד־יטנאה תינרתחה הלפשהו לש ינכוס .הבקסומ A KOMMUNISTÁK ÉS A DEMOKRÁCIA Még tankönyvekben sem lehetett volna jellegzetesebb pél­­dát találni a kommunista módszerekre. A Rákádi, az orosz imperializmus izraeli ügynöke, páratlan méretű uszítással kirobbantotta hevesvérű fiatalok összecsapásait a karhata­­lommal, jól tudván, hogy lazítása vérontáshoz fog vezetni. Az öt vagy hat sír által jelzett ״ siker” után, a Rákodi veze­­tői a Kneszetbe siettek, hogy ott „gyáva gyilkosoknak" ne­­vezzék a törvényes rend védelmezőit, és a parlamenti im­­munitás védelme alatt a legalávalóbb módon sértegessék a kormányt és minisztereit. A Rákádi tényleg elért egy „sikert”. Sikerült lerombol­­nia az arab-zsidó együttélés 28 év alatt emelt épületét, amely amúgy sem állt túlságosan szilárd alapokon.Mimdkét részről sok hibát követtek el ezen a téren az évek folyamán, de volt sok jóakarat és pozitív barátsági megnyilvánulás is. De amióta Izrael arab lakosságának nagy többsége elvetette a Fatáh­ kísérleteit befolyása kiterjesztésére, nem voltunk ta­­mil ilyen vad uszításnak, a gyűlölet és rosszakarat ilyen féktelen szításának, mint most, amikor a Rákád­ — moszk­­vai utasításra — ״ munkába” vetette magát. Ismét felmerül a régi kérdés, hogy miért engedjük meg a demokrácia esküdt ellenségeinek a demokratikus jogokkal való visszaélést? Melyik arab államban merhetné egy kom­­munista sértegetni a kormányfőt? Hol törik meg a törvény és a béke elleni uszítást, a katonaság és rendőrség elleni támadásra való lázítást? Nem javasoljuk a kommunista párt betiltását (bár arab szomszédaink jórésze ezt tette), de gondoskodni kell arról, hogy ez a párt és az általa létesített szervezetek ne foly­­tathassanak áskálódó tevékenységet. A törvényes eszközök idejekorán való erélyes és fenntartás nélküli használata ré­­vén, el lehet kerülni a fegyverhasználat szükségét. Minden rendelkezésre álló eszközzel véget kell vetni az Izraelbe be­­épített moszkvai ügynökök aljas, antidemokratikus, béke­­bontó tevékenységének! MA ÉLETBELÉP AZ UJ POSTA­­ÉS TELEFON­DÍJSZABÁS Ma április 1-én életbelép az­ uj posta- és telefondíjszabás. Te­­­lefonérme ára, mint jelentettük־,‘ változatlan marad: 50 agora. Uj­ telefon felszereléd díja 1500 font Havi használati díj: a nagy­­ városokban 38 font, más helye-­ ken 25 font. Ikervonalak esetén­­ a használati díj nagyvárosokban­ 35 font, más helyeken 22,5 font. Helyi beszélgetés díja 43 agora. A használati díjhoz és a beszél­­getési díjhoz 20 százalék bizton­­sági illetéket kell számolni. Belföldi levél díja 45 agora. Mától kezdve a posta bevezeti a ״ különleges levél díjszabást — 55 agora, a nem előírásos nagy­­ságú borítékért. Belföldi levelezőlap 40 agora. Távirat (10 szóig) 8 font, min­­den további szó 65 agora. Csomag, belföldre 3 kilóig: 7 font, katonáknak, 3 kilóig 3.25 font. Légiposta-levél Európába (10 grammig) 1.60 font, Észak- Amerikába 2.40 font. A nemzet­­közi telefon- és teles díjszabás 7.5 százalékkal drágul. MEGHALT Dr. KUNDA ANDOR Kollégától és jóbaráttól bú­­csúzunk. Tegnap meghalt — hosszú és súlyos betegség után — dr. Kunda Andor újságíró, volt nagyváradi lapszerkesztő, a­ki nyugdíjbavonulása óta egy tel-avivi kártérítési iroda vezető­­jeként dolgozott. Középiskolai tanulmányai után a szegedi egyetem hallga­­tója lett Kunda Andor és Pá­­rizsban államtudományi dokto­­rátust szerzett. Aztán visszatért szülővárosába és előbb újság­író, majd lapszerkesztő lett. A vészkorszakban elvesztette feleségét és egyetlen leányát. Néhány éven át Bukarestben élt, majd 18 évvel ezelőtt alis­­tázott. Itt ismét újságíróként he­­lyezkedett el. Előbb ״ A Hét* című lap munkatársa lett, majd annak megszűntével nyugdíjazá­­sáig az Új Kelet szerkesztőségi gárdájához tartozott. Később, még éveken át ő vezette lapunk bridge-rovatát, amely dr. Kunda Andor betegsége miatt szűnt meg. Az izraeli magyar nyelvű új­­ságírók társadalma szegényebb lett a 71 éves kort megélt dr. Kunda Andor halálával. Emlé­­két kegyelettel megőrizzük. 1M*MJUHMMMMMmM»**aMa**»****M** MURELLA 1 _1­2 UJ KELET 1976. IV. 1 A SZTRÁJK NEM SIKERÜLT, A VÉRENGZÉS IGEN Képek a március 30-i tüntetés eseményeiről "Mindnyájan Fátáh­­ok va­­gyunk". Ezzel a felkiáltással rohanták meg a nyugat-gálibi Szác­nin falu forrófejű tünte­­tői a katonái és rendőrök autóit. Ebben a 15 ezer­­lakosú falu­­ban, amely a Haifa és Csát kö­­zötti régi országút mentén fek­­szik, volt a legvéresebb az­ iz­­raeli arabok tüntetése. A régi izraeli polgárok megdöbbenve vették tudomásul, hogy ez a falu megmaradt szélsőségesnek, mint volt a cionista építés kez­dete óta. Az 1936-os zavargá­­sok idején Szác­nin lakosai zár­­ták el az országútat és zavar­­ták a forgalmat. Nyilván erre emlékezett vissza az izraeli ha­­tóság, amikor nem sokkal a függetlenségi háború után­ új útszakaszt épített az országút­­nak, amely messze elkerüli a falu házait. Száchnin lakosai úgy látszik ezért álltak bosszút, 25 évi hall­­gatás után. A falu suhancai alaposan felkészítek: autó-ab­­roncsokat gyűjtöttek s meggyúj­­tották azokat az utcákon, ami­­kor a hadsereg és a rendőrség odaérkezett. Petróleummal meg­töltött bádogokat meggyújtottak és a háztetőkről cir­kálták a ka­­tonai járművekre, égő fáklyákat hajigáltak a katonák közé. Egy alkalommal a zavargó tö­­meg körülzárt egy katonai ko­­csit és felgyújtotta. A benne lévő négy katona a fegyverét használta, mire a tömeg elmenekült és az utcán nem maradtak, csak a halot­­tak és a sebesültek. Napokig tartó uszítás kellett ahhoz, hogy Szád­nin felnőtt lakossága ilyen felkészülten és gyűlölettel telítve várja ezt a napot. Az ország nagy részé­­ben az arab dolgozók 80—90 százaléka megjelent a munka­­helyeken, csak Szád­ninban ma­­radtak otthon, s az uszítóktól való félelmükben még azok sem merték elhagyni a falut, akik erre hajlamosak lettek vol­na. A hangulatra jellemző, hogy amikor a hadsereg elrendelte a kijárási tilalmat, még órák teltek el, amíg a karhatalom érvényt tudott szerezni ennek a parancsnak. A kövekkel és fáklyákkal fel­­szerelt, felizgatott tömeg nem volt hajlandó visszamenni a há­­zakba, megrohamozták a kato­­nákat, akiknek parancsuk volt az önmegtartóztatásra. Egy őrs kénytelen volt visszavonulni a dühöngő tömeg elől, amely őrjöngve ünnepelte önmagát azért, mert „győzött” a kato­­nák fölött. Az egység átszerveződött, se­­gítséget kapott, páncélkocsis egységek is odaérkeztek és így tudták végülis kényszeríteni a zavargókat, hogy ne mutatkoz­­zanak többet az utcákon. Az ellenséges propaganda nyíltan azt mondja, hogy a had­­sereg provokálta az eseménye­­ket. Az igazság az hogy Szád­­­nin, valamint a szomszédos Árábe és Dir Cháná falvakban a feluszított tömegek kövekkel és Molotov palackokkal felsze­­relve várta a „nagy nap” be­­köszöntését. Az ezekben a falvakban letar­­tóztatott zavargó elemek jó részénél fegyvert is találtak. Az izraeli háromszögben sem maradt a lakosság közömbös. Tirá faluban a reggeli órák nyu­godtan teltek el, de délelőtt fél tízkor, mintegy vezényszóra, a középiskolás diákok kimentek az utcára és körülvették a köz­­ségi tanács épületét. Útközben barrikádokat is emeltek az ut­­cákon. A karhatalom úgy lát­­szik, nem számított arra, hogy a nyugalmas Tira zavargások színhelye lehet és a falu főterén mindössze hét rendőrből álló különítmény volt. Rendet akartak teremteni, mi­­re kőzáport zúdítottak rájuk. Percek alatt 3000 felizgatott fia­tal fiú vette körül őket. A ren­­dőrök figyelmeztető lövéseket adtak a levegőbe, hogy megme­­neküljenek a támadók köréből, és így sikerült eljutniuk a köz­­ségházára, néhányból ömlött a vér. A tüntetők felgyújtották az üresen maradt autót. Nem sokkal ezután a ha­­tárrendőrség különítménye ér­­kezett a faluba. Őket is kőzápor fogadta, mire a határőrök is a levegőbe lőttek. A tömeg ek­­kor sem oszlott szét. Csak az vetett véget a tüntetésnek, hogy a határrendőrök a tömeg felé is leadtak néhány lövést. Há­­rom fiatal fiú megsebesült, akik közül az egyik később belehalt Diákok voltak a tüntetés vég­rehajtói Tájbe és Kalanszoá fal­­vakban, — míg a körzet legna­­gyobb helysége, Uri­el Fächern, a legjobban és legalaposabban készült fel a sztrájkra. Kora reggel zavargók ׳ várták az is­­kolák bejáratánál és megaka­­dályozták a diákokat, hogy be­­menjenek az osztályokba. — ״ Megvertek bennünket — mon­dotta egy kislány — nem te­­hettünk mást, mint hogy haza­­menjünk”. A tüntetők „sztrájk­­őrségei” kora reggeltől járták az utcákat és figyelmeztették a kereskedőket, hogy nem szabad kinyitni az üzleteket. Behatol­­tak a helyi bankba és kénysze­­rítették az igazgatót, valamint a tisztviselőket, hogy csatlakoz­­zanak a felvonulókhoz. Ezeknek a falvaknak a köz­­ségi tanács vezetői a délutáni órákban felkérték a központi hadtest parancsnokságát, hogy rendeljen el kijárási tilalmat.. A tanácstagok nagy része sajnála­­tának adott adott kifejezést afe­­lett, hogy a háromszög fiatal­­ságát az uszítók félrevezették. A megszállt területeken vi­­szonylagos nyugalom honolt.­­ Somronban csaknem teljes volt a­ kereskedősztrájk. Pét Lechem­ben és Chevronban az üzletek nagy része nyitva volt, de a diá­­kok nem jelentek meg az is­­kolákban. Csak a Lechem mel­­letti menekülttáborban próbál­­tak meg zavargásokat provokál­­ni. Kisebb összetűzés történt a karhatalommal és a délutáni órákban ebben a helységben is elrendelték a kijárási tilalmat. ÁPRILISTÓL FIZETI A BITUÁCH LEUMI A MAGASABB PÓTLÉKOT A GYERMEKEK UTÁN A Bituách Leumiban elkészül­tek a munkával a gyermekek utáni pótlék új rendszerének teljesítése érdekében és az első kifizetést néhány nappal pészách előtt, április 11-én már eszkö­­zölni fogják. Ezúttal első al­­kalommal fizeti a Bituáci Leu­mi az első és második gyermek utáni pótlékot alkalmazottak­­nak. Eddig ezt a munkaadók fizették. A reform következtében a Bi­­tuáci Leumi most áprilistól kezdve nem 210, hanem 420 ezer család számára nyújtja a pótlékot. A pótlékra jogosultak 20 százaléka mindmáig nem küldte vissza a kérdőíveket az intézethez. Az új pótlék a következő: egy gyermek után 115 font (100 helyett), 2 gyermek 230 (200), három gyermek 460 (400), négy gyermek 729 (625), öt gyermek 998 (850), hat gyermek 1296 (1100) , minden további gyer­mek 298 (250) font. A haifai színház költségvetése A haifai színház költségveté­­se az 1976—77 évre 8,6 millió font. Eből 30 százalék szárma­­zik a színház közvetlen bevéte­­leiből, 25 százalékot fedez a vá­ros és 45 százalékot a közok­­tatásügyi minisztérium. L­I­D­O MEGHÍVÓ a NAGYKÖZÖNSÉGNEK! Jöjjenek el megnézni elegáns bútor­­kiállításunkat 1976-os európai model­­lekből, a Tel-Aviv-i Pal (Sheraton) szállóban. HÁLÓSZOBÁK * IFJÚSÁGI SZOBÁK Speciális alkalom a kiállítás alatt — szalonok, kül­­földi bársony huzattal, 25% különleges engedmény­­nyel. Árpélda — szalongarnitura 5,900.— IL A kiállítás: 1976. 3. 29 hétfő — 4. 1. Két üzletünk nyitva, mint rendesen . Tel-Aviv, Dizengoff 203—213 Benedek fát ------------—r-T~* HUSZONNÉGY ÓRA A Munkapárt központja jóváhagyta a gyógyszerekért való fizetést a Kupát Cholimban A Munkapárt központja ked­­den ülést tartott, ahol a 600 tag közül mindössze 80 volt je­­len. Méir Zármi főtitkár, aki az ülést megnyitotta, rámuta­­tott arra, hogy az arab zavar­­gások miatt a központ számos tagjának más a teendője. A kép­viselők a Kneszetben vannak és a miniszterek sem jöhettek el. A központ napirendjén a Kupát Cholim anyagi helyzetének meg­vitatása és az ezzel kapcsolatos határozatok meghozatala szere­­pelt. A Kupát Cholim nagy de­­ficitje miatt a tagságtól akarnak behajtani 100 millió fontot, ré­­szint a gyógyszerek megfizetése , részben pedig tagdíj­emelés révén. Jeruchám Mesel, a Hisztad­­rut főtitkára azt javasolta, hogy ne foglalkozzanak a kérdéssel, hanem bízzák a döntést a Ku­­pát Cholim központjára, de ezt elutasították és végül 43 sza­­vazattal 36 ellenében úgy dön­­töttek, hogy a Kupát Cholim a jövőben minden stript után egy font illetéket vesz. A határozat még nem jog­­erős, mert a Kupát Cholim köz­pontjának is jóvá kell hagyni. Befejezték Picasso műveinek katalogizálását Három évi munka után a 11 főnyi szakértő bizottság befejez­­te Picasso műveinek összeírá­­sát. Az egyik szakértő, Maurice­­ Reims elmondotta, hogy a fel­­sorolás 500 festményt, 600 skic­­cet és rengeteg kis kerámiai munkát tartalmaz. Mindezt Pi­­casso hagyatékában találták. Az izraeli—arab sztrájk hatására ÁRÁFÁT ÉS CHÁBÁS KIBÉKÜLT BEIRUTBAN Beirut­ (Reuter), — Jasszer Áráfát, a Palesztinai Felszaba­­dító Szervezet elnöke és George Chábás, a Palesztinai Felszaba­­dító Népfront elnöke kedden ki­­békültek, mégpedig nyilvánosan ״ az izraeli arabok napja” al­­kalmával. A két Palesztinai terrorista ve­zér összeölelkezett Ah­med el Chátib százados, a libanoni hadsereg katonaszökevényes pa­­rancsnokának jelenlétében, a li­­banoni közoktatásügyi miniszté­­rium UNESCO-ról elnevezett termében tartott gyűlésen. A „Népfront” 1974 szep­­temberében­­kilépett a Paleszti­­nai Felszabadító Szervezet vég­­rehajtó bizottságából, tiltakozás­­sal a PFSz „békülékeny” poli­­tikája ellen. Arafát és Chábát egy év után első alkalommal találkoztak ezen a tömeggyű­lé­­sen, amelyet az izraeli arabok, valamint a­­megszállt területek lakossága iránti szimpátiából rendeztek. Feltűnt, hogy a Á­­Szaiká, a szíriai fennhatóság alatt lévő palesztinai szervezet megbízottja nem volt jelen. Az arab országokban szimpá­­tia-tü­ntetéseket rendeztek ked­­den. Kairóban 300 palesztinai vonult fel az UNO menekülte­­ket támogató ügynökségének iro­dájához, hogy tiltakozzanak Iz­rael „borzalmas cselekedetei” ellen. Ammanban 400 ember tünte­­tett Anglia és Amerika elleni jelszavakat hangoztatva. Jelké­­pes jordániai küldöttség érke­­zett az Allenby-híd jordániai 01- dalához, a muzulmán ügyek miniszteréne­k vezetésével. A fel­­vonulásban néhány száz ember vett részt. Damaszkuszban negyed órá­­ra szimpátia sztrájkot tartottak. A hivatalokat és az üzleteket bezárták. A fővárosban és más városokban viharos felvonulá­­sok voltak. Damaszkuszban az UNO irodájába behatoltak a felvonulók és sülősztrájkot tar­­tottak. A VILÁGSAJTÓ BESZÁMOLÓI A KEDDI ESEMÉNYEKRŐL A PFSz tömeggyű­lést rendezett Párizsban A nyugati sajtó, valamint a tévé- és a rádióállomások nagy többsége vezető helyen közölte a keddi zavargásokról szóló beszámolókat. Az Egyesült Álla­­mokban a televízió-állomások részletes képriportokat közöltek és a lapok ve­­zető helyen hozták a zavargásokról szóló beszámolókat. A hírmagyarázók objektivitásra törekedtek, de olyanok is voltak, akik azt állították, hogy Izrael ellen most új front nyílt határain be­­lül. Ismertették a Jordániában és Liba­­nonban rendezett szimpátia-tüntetése­­ket is. Az amerikai külügyminisztérium szó­­vivője újságírók kérdésére azt mondot­­ta, hogy a gálib­ eseményeket Izrael bel­­ső ügyének kell tekinteni, de hozzáfűz­­te, mint egyéni megjegyzést a követke­­zőket. ״ Sajnálnunk kell minden erősza­­kos lépést a Közelkeleten és minden olyan akciót, amely szenvedést okoz az embereknek, legyen az izraeli, vagy arab”. Az angol és francia sajtó is részlete­­sen beszámolt az eseményekről. Az an­­gol lapok megírták a halottak, a sebe­­sültek számát, valamint, hogy többszáz embert letartóztattak. A londoni tévé megállapította, hogy ez volt a legvére­sebb tüntetés Izrael életében. A francia lapok kiegyensúlyozott ké­­pet nyújtottak és beszámoltak arról a megdöbbenésről is, amelyet Izrael zsi­­dó lakosságában az események keltet­­tek. A beszámolók a francia lapok első oldalát foglalták el, a televízió, a rá­­dió és a hírmagazinok első hírként su­­gározták beszámolóikat. A Palesztinai Felszabadító Szervezet Párizsban tömeggyűlést rendezett, hogy szolidaritását fejezze ki Izrael és a meg­­szállt területek arab lakosságával. A gyű­lés résztvevői esküt tettek, hogy „foly­­tatják a harcot az igazságos győzele­­mig”. A gyűlésen 3000 ember vett részt, közöttük az arabokkal szimpatizáló franciák is. Ez volt a legnagyobb tömegtüntetés, melyet a palesztinaiak valamelyik euró­­pai országban rendezni tudtak New Yorkban is tüntettek a terroris­­ták megbízottai. Ezen részt vett néhány zsidó diák is. Felvonultak az izraeli UNO-küldöttség irodáihoz és tiltakoz­­tak ״ palesztinai patrióták elleni tömeg­­gyilkosság” miatt. Néhány résztvevő mellét verve mondta, hogy zsidó s hogy ״ palesztinai elv­ barátaikat segítik, hogy békében élhessenek hazájukban”.

Next