Uj Kelet, 1976. július (57. évfolyam, 8505-8530. szám)

1976-07-01 / 8505. szám

LJ KULI A fejlesztési városokban HÁROMEZER MUNKÁSRA VAN SZÜKSÉG Negyvenhárom új üzemet létesítenek A 101 jó gazdasági évben 18 új üzemet étesítettek a fejlesztési városokban és további negyvenhárom üzem kezdi meg a termelést az év végéig. Cbájim Bár Lév, a kereskedelem és iparügyi miniszter Jeruzsálemben sajtóértekezleten számolt be a fejlesztési városokban folyó termelő tevékenységről és hangsúlyozta, hogy az üzemek jelenleg munkaerőhiánnyal küzdenek. Háromezer munkásra van szükség a legsürgősebben. Sem elhelyezkedési, sem lakásproblémák nem gátolják jelenleg a fejlesztési városok további bővítését — mondotta a miniszter. Ezerkétszáz munkásra van szükség például, a negevi fejlesztési városokban és ezernyolcszáz munkásra a Gálilban. A sajtóértekezleten jelen voltak a fejlesztési városok helyi tanácselnökei is. A miniszter sok egyéb mellett arra is rámutatott a beszédében, hogy az élet minősége magasabb ezekben a városokban, mint az országos átlag. Egészséges jelenség — tette hozzá —, hogy a foglalkoztatottak 60 százaléka termelő munkát végez. Az ország más városaiban ,illetve községeiben ez az arány nem ilyen kedvező. A felszólalások alapján kiderült, hogy az izraeli közvélemény nem rendelkezik a valóságnak megfelelő képpel a fejlesztési városokról. Legtöbben azt hiszik, hogy ott nehéz körülmények között élnek az emberek. Rosszak a lakásviszonyok, alig van munka. A valóság — hangsúlyozták a fejlesztési városok tanácselnökei — ezzel pontosan ellenkező képet mutat. aaanananaoaaaanacxnanoDixnanaai A budapesti születésű fiatal ügyvéd Mose Bárám munkaügyi miniszter személyes tanácsadója és irodájának vezetője. Alapos áttekintéssel rendelkezik a tárca sokrétű problémái felett. Elmondta, hogy a nagyközönség nem is igen ismeri a munkaügyi tárca kiterjedését. Ide tartozik ugyanis a Bitváci Lentii — vagyis a társdalombiztosító —, a közmunkákat végrehajtó tanács —, a munkatermelékenységi intézet, a munkabiztonsági hivatal, az országos térképészeti intézet és a munkaerőtartalékok hivatala, amely munkaközvetítéssel is foglalkozik. Ezen kívül a minisztérium egyik különleges hatáskörrel rendelkező főtisztviselője felelős a legmagasabb szinten a munkaviszályok elsimításáért. — Ki tölti be ezt a munkakört? — Náchmán Úri. — A gazdasági lelassítás okoz-e problémákat a munkaügyi minisztériumnak? RÉSZLEGES MUNKAERŐ-HIÁNY — A valóságban nincs lelassítás. Illetve — sok szó esik róla, de mi nem látjuk. Ezzel szemben gyakran találkozunk munkaerőhiánnyal. Egyes területeken ez súlyos problémát okoz. — Van-e átszervezés, tisztviselő-elbocsátás a minisztériumban? — Egyelőre csak szó van róla. Hogy precíz legyek, a közelmúltban már volt ilyen átszervezés. Jelenleg a legszorosabb módszerek szerint intézzük az ügyeket — ami a fogalmazói kart illeti. A tisztviselői karban vannak még lehetőségek. Olyan értelemben, hogy két munkahelyet összevonunk. De van egy bökkenő. A bankok és más hasonló intézmények lámpással keresik azokat a tisztviselőnőket, illetve titkárnőket, akik minisztériumi gyakorlattal rendelkeznek. Azonnal felveszik őket a magasabb fizetéssel. Márpedig az átszervezésnek csak akkor lenne értelme, ha azok, akik kikerülnek az adminisztrációból, a termelésben helyezkednének el, nem pedig valamelyik szolgáltatási ágban. — Milyen átképzési lehetőségeket nyújt a munkaügyi minisztérium az érdekelteknek? IPART TANUL A PEREM IFJÚSÁG — Igen sok tanfolyamunk van. A legkülönbözőbb szakmákra képezzük át a jelentkezőket. Ebben a vonatkozásban megemlítem például, hogy az egyik nagy, vidéki város kórházában húsz lány számára ápolónő-tanfolyamot szerveztünk. Ezek a lányok azelőtt rosszlányok voltak. Most nagy szorgalommal készülnek az ápolónőpályára és boldogok, hogy időben jó útra tértek. A tanfolyam vezetői szerint kiváló szorgalommal sajátítják el az anyagot. Vagy megemlítem a Tivon környékén szervezett tanfolyamunkat. Ott 200 gyerek tanul. Ezek eddig munkakerülők, kezdő bűnözők voltak. Most különböző szakmákat tanultak és igen lelkesek. Nemrég ott jártam és beszélgettem velük. Csak egy kérésük van. — Éspedig? — Azt kérik ,ne küldjünk oda újságírókat, mert nem akarnak a saját múltjukról beszélni. Megtagadják a múltjukat, sőt szégyenkeznek miatt. Csak a jövő érdekli őket. Az izraeli társadalom hasznos tagjai akarnak lenni. — Mi a legfőbb probléma, amely ezekben a hónapokban foglalkoztatja a munkaügyi minisztérium felelős vezetőit? — Súlyos bajok vannak nálkunk a munkaerkölcs körül. Ezt a problémát sokan elviccelik — mulatságos anekdoták vannak forgalomban azzal kapcsolatba, hogy ma már senki nem dolgozik —, mások meg azt a megoldást választják, hogy a jelenség történeti magyarázatát keresik, s azzal foglalkoznak, hogy kianalizálják, miszerint sok országból alistáztak az izraeliek, magukkal hozták egy-egy ország munkaerkölcsének hibáit, s ezek összekeveredvén — a helyzet így tarthatatlanná vált. De vannak más magyarázatok is. Az állandó feszültség. A sok tartalékos katonai szolgálat. Az infláció. A nehéz, közel-keleti időjárás. Ezek az úgynevezett magyarázatok persze teljesen használhatatlanok. — Mi a teendő? MITŐL FÜGG EGY EMBER RANGJA? — Meg kell változtatni a közvélemény állásfoglalását a problémával szemben. El kell érni, hogy a munkaerkölcs központi kérdéssé váljon. Olyan légkört kell teremteni, hogy egy-egy munkahelyen ne a nagy hang, ne a „vetek”, ne a párttagsági könyv, ne a fizetési besorolás, hanem a jó munkaeredmény adja meg minden ember rangját. — Mit tud tenni ebben az értelemben a munkaügyi minisztérium? — Csak kezdeményező és irányító lépéseket. A munkát magát decentralizálni kell. Egy-egy munkahelyen kell kialakítani az az új ,értékrendet az emberek között. Hogy az legyen az első minden tekintetben, aki lelkiismeretesen és jó eredménnyel dolgozik. — Gondolja, hogy néhány év alatt megváltozhat a helyzet? — Nehéz időhatárokról beszélni. Minél többen értik meg a munkavállalók és a munkaadók körében, hogy mi minden múlik a munkaerkölcsön, annál hathatósabb, gyorsabb eredményekre számíthatunk. BENEDEK PÁL A HÉT INTERJÚJA : SZAKMAI ÁTKÉPZÉS, MUNKAERKÖLCS Beszélgetés Farkas Moséval, a munkaügyi miniszter személyes tanácsadójával és irodavezetőjével HOL A BIZTOSÍTÉK? Sok cikket és tanulmányt olvastam az értéktöbbletadóról. Többé-kevésbé értem is, miről van szó, csak egy pontban vannak kétségeim. Azt nem tudom, hol a biztosíték, hogy a kereskedő azt a bizonyos 8 százalékot valóban be is fizeti az államkasszába adó formájában. Ki fogja ezt ellenőrizni és ki biztosít engem arról, hogy a kereskedő a nem kerek öszszegek — a végső összegek — 8 százalékát pontosan kiszámolja majd? Tartok tőle, hogy mindig felfelé kerekítenek a kereskedők, tehát — mint rendesen — megint csak a vevő jár majd rosszul. Cholon, Jesssie Kohén Traub Andor, CSAK A LAKÓT VÉDJE A TÖRVÉNY! Véleményem szerint helytelen, hogy a törvény nemcsak lakót, de a kereskedőt is védi. Szerintem módosítani kell a törvényt. A lakót ezután is védje, de az üzlethelyiségek bérét a gazdasági helyzet általános alakulására szabja meg. Ha ezt bevezetnék, a vállalkozók, sőt a külföldi befektetők is kedvet kapnának olyan építkezésekre, amelyek által szaporodnának a szép, tágas, modern, korszerű üzlethelyiségek száma. Véleményem szerint a külföldi dohányneműt további 50 százalékos adóval kellene terhelni, hogy csökkenjen a fogyasztás és az egészségünkre káros nikotinra minél kevesebb dollárt adjunk ki az ország tartalékaiból. Lanczer József: Tel-Avív. ILM EHRENBURG Lasik Roitschwantz mozgalmas élete 30. De Samoilovicsot nem lehetett ilyen könnyen megnyugtatni. Suttogott: — Hát nem érted tökfilkó, hogy egész kommunizmusunk fémjelzett ostobaság? Lasik kitérően válaszolt: — Nálunk Homérben így mondják: ״ Egy hering, tíz ember számára is elég lehet, de egy nagy tyúkot ketten is meg tudnak enni”. És ez nagyon igaz, ön persze szereti a tyúkot. Én is. Mindenki szereti. De egy hering az ember szájában egészen más téma. Mindent összevéve, mikor ön a papirosokkal zörögni kezd, az nem is a maga személyes haragja, hanem pontos arithmetika. Ezt minden politikai elemi oktatás nélkül is megértem. Mi ketten két elkeseredett osztályt képviselünk. Mindenki belátja, hogy ön a puhán párnázott kocsi, én pedig a túlságosan is kemény szekér vagyok. De e pillanatban mindkettőnket ugyanavval a bolond mozdonnyal vontatnak. Azt pedig, hogy mi lesz holnap, nem tudom. Egy este, amikor Lasik hazatért, Samonovicsot egy csuklyába burkoltan 4. 1976. VII. találta s ezenkívül úgy tett, mintha sántítana: — Hol esett el, Samoilovics Boris? Talán csak nem az elragadottak országutján? Ott csakugyan nagyon síkos az út. — Csend! Én már nem vagyok többé Samoilovics Boris, hanem Zaharievics Oszkár és már kora gyermekkorom óta sántítok. Először is fogd meg ezt a kis csomagot, de nagyon óvatosan — egész jövőm benne van. Másodszor pedig Ticsenkót elfogták és kiderült, hogy nem is volt párttag. Mariancsikkal dolgozott együtt. Ez annyit jelent, hogy a dolog Minszken át megy és ma engem fognak elfogni. Ha legalább csak Narumról volna szó, még meggondolnám a dolgot, de így perszaga van a dolognak. Roitschwantz: én elhatároztam, hogy menekülök Lodz felé. Ott van egy unokaöcsém. Nem olyan, mint te a valóságos unokaöcsém. Ha Isten is úgy akarja, még élek egy darabig. Csak ezt a kis csomagot tudnám átvinni valahogyan. És most az a kérdés, mi lesz te veled? — Velem? Semmi. Én már megszoktam. A legtöbb, amit ebben a helyzetben tehetek, az, hogy elmegyek a borbélyhoz. — Ostoba vagy, Roitschwantz! Ha én kereket oldok, természetesen téged fognak le helyettem és akkor hiába bizonyítgatod nekik, hogy nem vagy az unokaöcsém. És kit láttak a szövetekkel? Téged. Azt akarod talán, hogy tiz évet sózzanak rád? Ezt akarod? Te hülye! És mi lesz, ha még agyon is lőnek? — Minek tekintenék bele vérző jövömbe? Inkább és mindenesetre most elmegyek és tiszta fehérneműt váltok. — Várj! Tudod mit? Elviszlek magammal. Te fogod áthozni ezt a kis csomagot. A többi aztán majd magától jön. A minszki Veigelsohn majd átvisz bennünket. Talán csak nincsenek aggodalmaid? Enyhén szólva hülye vagy és tökfilkó. Lodzban majd gondoskodom rólad, elhelyezlek. — Nem értem, hogy miért kellene nekem is menekülnöm. Ön persze meg akarja menteni Raffaeljét és fehér pénzét. De mit mentsek meg én? Hacsak magamat nem, ezért pedig nem érdemes Lodzba utazni, mert én a dorogomilovoi temetőben is nyugodtan sírba omolhatok. Ha pedig nem magamat mentem, hát kit? Talán néhai hitvesemet? Talán Ticsenkót? Talán a maga hozzáférhetetlen kis csomagját? Jó, magának Lodzban unokaöccse van, de nekem nincs. Bizalmam pedig magához annyi van, mint a tavalyi hóhoz. Miért meneküljek tehát, sőt miért szaporázzam akár csak a lépéseimet is? És mégis kész vagyok beleegyezni tervébe és kész arra, hogy magával együtt sietve meneküljek az átkozott Lodzába. Hiszen már nem is vagyok a magam lábán álló polgár, hanem a megtestesült hajsza és bizonytalanság. Már nem is tudok egy helyben megállni. Siessünk hát, Oszkár, vagy Boris, vagy Rjepin a palettával, siessünk! Falevelek vagyunk és a szél üvölt köröskörül. De várjon még egy percig — egy pár keserű könnyet kell még hallatnom. Búcsút akarok venni elsüllyedt ifjúságomtól. Búcsút Homértől és gyűszümtől. Búcsút ettől a Velikij Ivántól, és egykori hitvesem zsámolyától. Gyökeret vert lábbal állok itt, zokogok és tehetetlen vagyok ilyen földrengéssel szemben — és sietek, sietek, sietek. 20. Nézzünk csak együtt az igaz szemébe, Roitschwantz!. Nagy bölcs vagy és nem reszketsz életedért, sőt kész voltál azonnal leroskadni a dorogomilovoi temető sírjába. Az egész világon nincs, aki hozzák tartoznék. Nekem azonban van egy unokaöcsém Lodzban. Olyan kevéssé van kedvem meghalni, hogy a gyomrom táján már akkor is szúrást érzek, ha az utcán idegen temetést látok. Ha eltalálnak fogni, legalább érdekes módon halsz meg, de ha sértetlenül hozod át a határon, úgy ahogy vagy, bearanyoztatlak. De biztos, hogy áthozod Olyan kis vakarcs vagy, hogy senki sem vesz észre Ezenkívül pedig alkalmazottam vagy s ezért tehát kötelességeid közé tartozik, hogy a csomagjaimat cipeld. — Nem mondok nemet, de halotti indulót zenghetek koporsóm felett, pedig én is szívesen élnék legalább még egy évig. Testemben azonban máris szúrást érzek, mintha saját temetésemet látnám. A menekültek minden baj nélkül jutotak át a határőr előtt. Mikor Samoilovics már messziről meglátta a lengyel csendőr sapkáját, magához intette Lasikot. — így. Most már ideadhatod a csomagot. Lasik kigombolta nadrágját és kivette belőle a gondjaira bízott csomagot. Viszszaadta és csak ennyit kérdezett! — Mikor kezdődik az aranyozás? Samoilovics Boris azonban nem felelt. Bizalmasan mosolygott a csendőrre és egy ropogós papirost nyújtott feléje: — Fogjad van, itt az útlevél. A csendőr alkudozni próbált. Ez kevés. Hogy egyért még csak megjárná, de nem kettőért. Samoilovics Boris a vállát vonogatta: — Ez az ember nem is tartozik hozzám. Én nem is ismerem. Biztosan bolsevista. A pofáján látszik, hogy micsoda szemét. Lasikot elfogták. Nem ellenkezett és nem védekezett, csak halkan ezt súgta Samoilovics Boris fülébe: — Már Moszkvában megmondtam, hogy úgy bízom magában, mint a tavalyi hóban. Tiszteltetem kedves unokaöccsét és megengedem, hogy önmagát, akár mindkét oldalom bearanyozza. Szép úr lesz magából. Olyan szép, hogy az öszszes lengyel nők egyetlen drótnélküli sürgönyt fognak berendezni. Roitschwantz azonban külföldi börtönökben fog ülni és azt fogja gondolni: „E világon még a tolvajok között sincs igazság”. Mielőtt a fogoly kihallgatása megkezdődött volna, a százados egy kis gyomorerősítésre határozta magát. Egy darab füstölt lengyel kolbászt evett és kiürített egy pohár vodkát. Lábai ugyan megsúlyosodtak tőle, viszont feje megkönnyebbült és gyermeki jóérzéssel, jókedvűen csettintve nyelvével, így köszöntötte Lasikot: — Jó napot, te csavargó! Mi vagy tulajdonképpen? Vörös kém? — Én? Nem! Valószínűleg szegény ördög vagyok és Roitschwantznak hívnak. (Folytatjuk) magazin Levél Las Vegasból JÓ ÜZLET AZ ESKÜVŐ ÉS A VÁLÁS Egy-egy esküvő három percig tart. — Hozzá akar menni X. úrhoz? — El akarja venni Y. kisasszonyt? Az egybehangzó ,,igen” feleletek alapján az anya könyvvezető házasoknak jelenti ki az előtte megjelenteket. Las Vegas valóságos paradicsom a házasodni akarók számára. Nem kell sok formaság. Nem kérdezget sokat az anyakönyvvezető. Csak az a fontos, számára, hogy a felek valóban egymással akarnak élni — a házasság intézményén belül. Minden más mellékes. Aki szeret csúcseredményekről sportrekordokról olvasni, azt talán érdekelni fogja, hogy évente 70,000 házasságot kötnek Las Vegasban, amely egyébként mai napig a játékkaszinóiról híres. A szerencse várása. De hiszen nincs itt semmi ellentmondás, mert a házasság is szerencsejáték végső fokon. Ami az üzleti vonatkozást illeti — majdnem annyi pénzt hoz a városnak a házassági ipar, mint a kaszinó. A város főutcáján egymás mellett sorakoznak a kápolnák, amelyek élén anyakönyvvezető engedéllyel rendelkező papok éjjel-nappal szolgálatot tartanak fenn. Nemcsak a hivatali órák alatt lehet házasodni. Ha valaki történetesen éjjel kettőkor dönt úgy, hogy elég volt a legényéletből, semmi probléma. Csak le kell ugrania szíve választottjával az egyik kápolnába. A szertartás és a házasságlevél kiállítása — 15 perc. Negyven dollárt kell fizetni. Megéri? Ez csak később dől el. Boldogságot nem garantálnak. De viszont a válás sem probléma. Akár öt perc múlva el lehet indulni taxin a 100 kilométer távolságra lévő Reno városába, ahol a válás a nagy üzlet. Évtizedek óta arról híres Reno, hogy ott a legkönnyebb elválni. Csak bemutatják a felek a papírjaikat, miszerint házasok. És a köztisztviselő kijelenti: — Felbontom a házasságukat. Ez világszerte érvényes. Csak kicsit drágább válni, mint házasodni. Renoban ma 275 dollárba kerül. De — a legtöbb esetben — megéri..._______________ IHMMl"'W" '1 '1' 1 1 illflTITIHI HHHMBU A TÁVKÖZLÉSÜGYI MINISZTÉRIUM értesíti a közönséget, (ahogy ma, 1976 július 1-én LESZÁLLÍTJA A TELEFONBESZÉLGETÉSEK DÍJSZABÁSÁT DÉL-AFRIKÁBA az alantiak szerint: • Rendes beszélgetés (első 3 perc) 74.10 IL • Személyes hívás (első 3 perc) 148.80 IL • Minden további perc 24.80 IL