Uj Kelet, 1976. november (57. évfolyam, 8608-8633. szám)

1976-11-22 / 8626. szám

te A GYALOGJÁRÓ KÖZBESZÓL A taxisofőr A taxisok világa, a földkerekség minden részén különleges világ. Meg vannak a maguk íratlan törvényeik, s ezekben az egymás iránti szolidaritás épp úgy szerepel, mint a ,,körzetek” szent elosztása, s e törvénykönyvből a borravaló felső és alsó szintje sem hiányzik — mint ahogy szerepel a jó és rossz vendég meghatározása is. Nos, az izraeli taxisok íratlan kódexe még ezerszer olyanabb, mint az európai kollégáiké, s a szakma különleges világa még különlegesebb. Mert hol látott az autóra váró vendég olyan gépkocsivezetőt, aki azzal kezdi: ״ Minek magának taxi olyan rövid útszakaszra?” Vagy: ״ Miért akar maga autókázni ilyenkor a déli hőségben?” De még kedvesebb volt az a beszélgetés, amelyet tegnap este folytattam egy taxisofőrrel, francia nyelven, körülbelül így zajlott le: ״ Hová lesz kérem?.. . Bné Brákba? Mit keres maga Bné Brákban? Nem való maga oda szavamra mondom. Biztos, hogy nem téved? Tehát a rokonság lakik ott. Furcsa, ahogy én magát nézem, amolyan turistafajta lehet. . . Család is van? Két fiú? És miért nincs egy lány is? Miért állt meg kettőnél? Látja nekem hét van, hat leányom és egy fiam . .. Nem, nem Marokkóból jöttem, hanem Bulgáriából. Persze nagyon régen, amikor maguk még nem is hitték, hogy állam lesz ebből az államból. Most persze mindenki okos ... Hogy? Nem értem, hogy mondja, Németországból akar ide költözni? Miért akar? Tudja maga milyen nehéz itt? Rendesek a rokonok? Én mondom ne bízzon bennük — nincs rendes rokon. Én sem vagyok az. Maga sem lesz az ... Adok egy tanácsot: azonnal menjen be egy alpánba, s addig ki se jöjjön, amíg nem tudja úgy a nyelvet, mint egy író... Én maga helyett legalább másfél évet, vagy akár kettőt is eltöltenek ott. . . Minek sietni? Hová siet? Úgy sem keres többet, mint amennyije az alpánban lesz. Lakás, koszt, tanulás . . . Hej, ha én tanultam volna! Nem ülnék a volán mögött.. . Hát mondja meg őszintén, zsidónak való mesterség ez a taxizás? Mindig uttán, soha otthon. . .” ,,Persze, hogy jól megyünk. Egy kis kerülő persze nem árt — hát kit csapjak be kérem, ha nem a turistákat, dlékat? Persze csak tréfálok. Nem csapok be én kérem senkit, sem jobb, sem rosszabb nem vagyok, mint Jádlin . . . Tudja ki az, a Jádlin? Jobb is ,ha nem tudja ... Szégyen, nagy szégyen kérem, hogy milyenek lettünk ... . Mit mondott? A Jabotinsky-úton végig a Szokolovig? Már itt is vagyunk. Ne lássuk csak mennyibe kerül: 19.60, azaz 20 Óra... Ehhez jön a drágasági pótlék, azaz 2 Óra és ad még 2 Órát borravalóként. Körülbelül ennyit szokás. Ugye, nem haragszik, hogy tanítom, ez is fontos. Tehát összesen 25 líra. Higgye el, nem is olyan sok ebben az inflációs világban. Hát akkor a viszontlátásra.” Melegen, barátságosan nyújtotta kezét. Mielőtt elindult volna, még utánam szólt: ,,Ahogy mondtam, az alpánt nehogy elhanyagolja” — s mutatóujjával szigorúan megintett. (d. m.) 4. ÚJ KELET LION FEUCHTWANGER •1*wB»&Mr ATOLEDÓI ZSIDÓN() 55. — Beszélni fogok Urunkkal a Királlyal a francia zsidók miatt — mondta másnap reggel Raquel, mielőtt visszatért volna a Galianába. A király nem mutatta ki végtelen rosszkedvét, mikor Raquel közölte, hogy az újévi ünnepet a Castillo Ibn Ezrában fogja tölteni. Alfonso a Galianában maradt ezekben a napokban. Elviselhetetlennek érezte, hogy Toledóban legyen, oly közel és mégis oly mérhetetlenül távol Raqueltől. Csodálatosan szép, fényes őszi napok voltak, de nem talált örömet bennük. Vadászott, de nem lelte élvezetét a vadászatban sem. Hatalmasan és sötéten magaslottak előtte az ő Toledójának a körvonalai, de nem gyönyörködött a látványban, nem a Tajo folyóban, sem alattvalójával, Belardóval folytatott beszélgetésben. Arra gondolt, amit Raquel mesélt az újév ünnepéről, és hogy most alighanem Istenéhez imádkozik és nyöszörög, bocsássa meg neki azt a bűnt, hogy megosztja a szerelmet és gyönyörű királyával. Raquel visszatért és Alfonso felől elmúlt minden gonosz szorongás. De bár a viszontlátás bensőségesen örömteljesnek látszott, hamarosan észrevette, hogy egy másik Raquel érkezett vissza, különösel eltévedő elégedettséggel az arcán. Alfonso nem bírta rávenni magát, hogy szeretetteljes kajánsággal meg ne kérdezze, kiegyenlítette-e a számláját Istenével, ahogyan szándékában volt. Raquelen nem látszott, hogy rossznéven venné a lányt, talán észre sem vette, csak némán, magába merülten nézett Alfonsora. Hallgatása jobban bosszantotta Alfonsot, mint bármilyen ellentmondás. Ő, Alfonso, meg sem próbálhatta a gyónást, egyetlen pép sem adhatott neki felmentést, Raquel pedig közben kibékült a maga Istenével. Azon törte a fejét, miféle gonoszat, bántót mondhatna neki. Ekkor Raquel váratlanul beszélni kezdett. — Igen — mondta különös, komoly könnyedséggel, — most megkezdődtek a magasztos napok, mikor a bűnös, ha valóban megbánja bűneit, még megmentheti magát. Mert habár a mérlegelés napján, újév napján Isten beírja az ítéletet, de csak tíz nappal később, az engesztelés napján nyomja rá a pecsétet és az ima meg a jótett, az őszinte magábaszállás még megváltoztathatja az ítéletet. És hirtelen eltökéltséggel folytatta: — Ha akarod, Alfonsom, segíthetnél nekem teljes kegyelmet nyerni Isten előtt. Tudsz népem nyomorúságáról Franciaországban. Nem akarod megnyitni a határt az én testvéreim előtt? Alfonson átcsapott a düh hulláma. Ez volt tehát a vezeklés, amit a papjai kiszabtak rá. Rá kell vennie őt, Alfonsot, hogy a szent háború kellős közepén hitetlenekkel árassza el az országát, hasadást kell előidéznie közte és országa és Istene között, ezért aztán Ádonás megadja Raquelnek a bűnbocsánatot, összeesküdtek ő és az apja és a papjaik. A legrosszabb, legmocskosabb üzlet ez, amit valaha is kívántak tőle. Hagyja magát becsapni, mint a legbutább tökfej, lelkével fizessen Raquel szerelméért és testéért. De nem dől be nekik, a csalóknak, nem hagyja behúzni magát, nem hagyja zsarolni magát, ő aztán nem. Dühödt erőfeszítéssel fojtotta vissza a vad, közönséges szavakat, melyek a nyelvére tolultak. Ehelyett kemény, eltorzult arccal és kemény parancsoló hangon, mintha ellenséges grandok gyülekezetéhez beszélne, úgy vágta Raquel arcába a kimért latin szavakat: — Nem kívánok államügyeket megbeszélni a Galianában. Nem kívánok államügyeket megbeszélni veled. — Hirtelen hátat fordított és távozott. Mikor éjszaka hozzá akart menni, Raquel elmagyarázta, hogy a bűnbocsánat e napjaiban a zsidó asszonyok egyedül szoktak aludni. Alfonso dühe most már minden gátat elsepert. Hogyan, ő legyen tekintettel az ostoba babonáikra? Vagy uj, ravasz cselfogás lenne ez, hogy ki kényszerítse belőle az engedélyt a zsidói számára? Nem csak azért vonakodott? Vad tekintettel, ijesztő halkan mondta: — Feltételeket szabsz nekem, mi? Hagyjam az országba jönni a te koldus zsidóidat, akkor magadhoz engedsz ma éjszaka, mi? Ezt kikérem magamnak! Én vagyok az úr ebben a házban és ebben az országban. Raquel tágranyílt szemekkel, panaszos, szemrehányó tekintettel nézett rá, megborzadva, de mégsem félve. Alfonsót ez végképp kihozta a sodrából. Rávetette magát ,a pamlagra dobta, durva kezekkel ragadta meg, mint egy ellenséget. Raquel zihálva védekezett. Alfonso lekényszerítette és fogvatartotta, maga is nehezen lélegzett, letépte ruháit és magáévá tette komoran, gonoszan, erőszakosan, örömtelenül. Raquel még ezen az éjszakán elhagyta a Galianát. A Castillo Ibn Ezrába ment. * Alfonso hallotta, ahogy a dajkával együtt elhagyta a házat. Az út Toledó szikláin felfelé rövid, de veszélyes volt. Alfonso habozott, aztán egy fegyverest küldött kíséretül. Már nem érte utól őket. ״ Hát legyen, ahogy ő akarja” — gondolta bosszúállóan. ״ ő csinálta magának. Jól van így, ahogy történt. Az ég rendelte így. Most már semmi se tartson vissza. Most a mozlimok ellen megyek. Egyedül ő a hibás abban, hogy oly sokáig magamra vettem a becstelenséget. Az aragóniai suhanc tévedett. Nem fogok a suton gubbasztani, mikor ő a mozlimok ellen megy.” Mire reggel lett, elhatározta, hogy nagylelkű lesz és még egy napot tölt a Galianában. Talán visszatér. Jogos haragja ellenére is barátságban akar elválni tőle. Nem szabad, hogy ilyen ostobán és csúnyán fejeződjön be egy időszak ,amely oly sok szépséget nyújtott. Erőltetett vidámsággal jár-kelt a szobában, a házban és a parkban. Delila ki akarta szolgáltatni a filiszteusokat, de ő nem egy ostoba Sámson, ő nem adja az erejét. Az itteni szép élet csak álomképnek, a sivatag délibábjának bizonyult, de most friss szellő széttépte és újra a jó valóság veszi körül. A Mezuza előtt állt, amit Raquel tétetett fel. Fényes fémcsövecske volt, beüvegezett nyílásából fenyegetően nézett ki a Sáddál szó. Szívesen letépte volna ezt a pogány holmit, de félt, hogy magára vonja Istenük haragját és megelégedett azzal, hogy öklével szétzúzza az üveget. A szilánkok megsebezték a kezét, erősen vérzett, letörölte, tovább vérzett, nézte a kezét és bőszen nevetett. Akik azt hitték, hogy majd hagyja magát kétvállra fektetni, most nagy szemeket mereszthetnek. Harcolni fog. Odavág jó kardjával, a Fuimen Dei-vel. Istentől áldott férfiharcban fogja elűzni magától a lélekről szóló ostoba gondolatokat, harcban kergeti ki véréből a bűnöket, kétkedéseket, ezt az egész nehéz, ernyesztő, pogány álmodozást. Tettetett vidámsággal mondta Belardónak: — Talán nemsokára valóra válnak legszebb reményeid. Keresd elő nagyapád bőringét és sisakját. Alkalmat adok majd, hogy kiszellőztesd őket. Belardo kertész inkább tűnt rémült■• nek, mint örvendezőnek. — Szívből szolgálom Felségedet mindenemmel, amim van, nagyapám bőringével is — mondta. — De egyeseknek itthon is kell maradni és tovább dolgozni az ásóval. Csak nem hagyod elvadulni a kertedet, Uram Király? — A kertész habozása gondolkodóba ejtette a királyt. — Hiszen nem megyek már holnap — mondta haragosan. Közel álltak a rombadőlt ciszternákhoz, rabbi Chanan elrontott időmérő szerkezetéhez és a király hirtelen megparancsolta: — ״ Ezeket egyelőre betömjük. Különben még beléjük talál esni éjjel valaki. Miután Raquel másnap sem tért vissza, a király Toledóba lovagolt. Úgy látszott, a várban már tudták, hogy öszszeveszett Raquellel, az arcok vidáman várakozóak voltak. (folytatjuk ) 1976. XI. 22 SZÉLRÓZSA RIASZTANAK A BANKJEGYEK Az egyre szaporodó bankrablások miatt rejtett tévékamerákkal szerelték fel a brüszszeli bankokat, hogy a rendőrség állandóan figyelemmel kísérhesse, mi történik a bankokban, s szükség esetén azonosíthassa a gengsztereket. Most tökéletesítették a megfigyelőrendszert. A pénztáros hagyja, hogy a bankrabló maga vegye ki a fiókból és a páncélszekrényből a bankjegykötegeket. Az újítás: mindkét helyen van egy köteg, amelynek elmozdítása nyomban riadóztatja a rendőrséget. A módszer már kétszer bevált: a rendőrök odaértek és „munka közben” kapták el a bűnözőket. * REKORD A nukleáris kutatás európai szervezete tanácsának egyik alkalmazottja. Wim Klein matematikus, a szervezet székhelyén, Meyrinben megdöntötte saját rekordját. Az „emberszámítógép” (így nevezték el Kleint) egy 507 tagú szám 73-ik gyökét minden segédeszköz nélkül 2 perc 43 másodperc alatt számította ki fejben — jelenti a Journal de Geneve. Ezzel egy perccel javította meg eddigi legjobb teljesítményét, amikoris egy 510 tagú szám 73-ig gyökét vonta meg 3 perc és 43 másodperc alatt. gyorsan terjeszkedő fehér telepesek kergetik őket mind tovább a dzsungelbe. Az őslakos indián törzs fél-nomád életmódra kényszerült, nyomorog és ezért választotta a lassú, „kollektív öngyilkosságot”. * BIZTOSÍTÁS ESŐ ELLEN Rossz tapasztalatokat szereztek Nyugat-Németország biztosító társaságai az esőbiztosításokkal, amiket nyaralók kötöttek, hogy rossz idő esetén kártérítést kaphassanak. Sok volt ugyanis a visszaélés: hamis igazolásokkal tetemes összegeket csaltak ki az intézetektől, s az is igen sok pénzbe került, hogy a csalásokat kinyomozzák. Ezért most ezt a biztosítási formát megszüntették: az esőtől elrontott nyári szabadságért többé senkinek se jár kártérítés. A REFORM Új tantervvel kezdték a tanévet az osztrák iskolák — jelenti az osztrák hírügynökség. Az egyes tárgyak tananyagát korszerűsítve, a tudományágak fejlődésének, s az új felfedezéseknek a figyelembevételével adják elő a tanárok, s ennek megfelelően változtatták meg és egészítették ki a tankönyveket is. A most érvénybe lépett reformot néhány éves „próbaüzem” előzte meg, kísérleti osztályokban, s a tantervet az így szerzett tapasztalatok alapján alakították ki. ÍRÁSTUDATLANOK 800 millió az analfabéták száma a világon — közölte׳ az׳ analfabetizmus elleni küzdelem napján Waldheim ENSZ-főtitkár. A 25 ״ legkevésbé fejlett” országban a lakosság 80 százaléka sem írni, sem olvasni nem tud. AUTÓPIAC Elözönlik az olasz autópiacot a külföldi gyártmányú kocsik. Főként a Renault, a Simca, a Volkswagen és a Ford jelent nagy konkurrenciát a Fiatnak. Az olasz gépkocsik eladása az év első felében nem emelkedett, a külföldiekből azonban 38 százalékkal többet adtak el, mint 1975 első felében. Emiatt a Fiat kocsik, melyek 1974-ben még a belső piacon eladott autók 59,7 százalékát tették ki, az idei első félév végén már csak 48 százalékot képviseltek. SZUPERBURGONYA Sikerült dúsítani a burgonya fehérjetartalmát a poznani Mezőgazdasági Akadémia egyik intézetében. A bioszintézisen alapuló új technológia a háromszorosára emeli a fehérjetartalmat, s az eljárás oly egyszerű, hogy bármelyik cukorgyár vagy szeszgyár minden különösebb beruházás nélkül alkalmazhatja. A dúsított fehérjés burgonyából a korábbinál olcsóbb takarmány készíthető: fehérjéje fele annyiba kerül, mint a melaszalapú takarmányélesztőé. Az újabb kísérletek kimutatták, hogy az eljárás a takarmány céljaira használt cukorrépából is sikeres. * KOLLEKTÍV ÖNGYILKOSOK A Mavmura törzs indiánjai, akik a braziliai Amazonas vidékén, a perui határon élnek, lemondtak jövőjükről — állítja Paulo Lucena brazil etnológus. A törzs szándékosan sietteti kipusztulását: a szülők megölik újszülött gyermekeiket, s ezért a három éve még 2000 főnyi törzs ma már csak 400 embert számlál. A maguurák 1972-ben találkoztak először fehér emberekkel, a „fehér civilizációval”. A Petrobas vállalat kőolajkutatói bukkantak rájuk, s elűzték őket ősi lakhelyükről. Azóta a AMI A FÜGGÖNY MÖGÖTT VAN Újfajta városnézést vezetett be San Franciscóban egy utazási iroda. A program szakít az idegenforgalmi hagyományokkal: nem a Golden Gate (Arany kapu), a kínai negyed, s az előkelő városrészek megtekintése szerepel benne, hanem az,ami a függöny mögött van: a szutykos nyomornegyedek, a levegőtlen, sötét, szűk konfekcióüzemek, ahol összezsúfoltan, éhbérért dolgoznak a varrónők, homoszeizuális prostituáltak utcái, a hírhedt arab fürdők stb. stb.” — írja a Wall Street Journal, s hangsúlyozza: ״ Bizonyos, hogy a sajátos városnéző útvonal egyre több turistát vonz és helyeslik azok a San Francisco-iak is, akik azt akarják, hogy a látogató az aranyból szőtt legendák mögött a valóságos várost lássák.” MAGAZIN EGY EGY SZERELEM MEGKÉSETT FINÁLÉJA A walesi herceg — rengeteg cikk, sok regény, színdarab és film, jóképű, fess és mindig elegáns monoklis hőse — most már végre nyugodtan pihenhet hercegi kriptájában. Nagy szerelmének, a kétszer elvált, „egyszerű” polgári származású amerikai feleségének, ősszel teljes elégtételt nyújt az angol királyi család. A világot megrendítő egykori nagy hercegi idill hősnője, akinek szerelme sok évtizeddel ezelőtt lemondani kényszerült a királyi trónról — most már kissé megkésve fogadja az angol királyi család feléje nyújtott békejobbját. A közel nyolcvan éves, de még mindig szép öreg hölgy már olyan gyenge, hogy nem hagyhatja el az egykori szerelmespár önkéntes száműzetésének színhelyét, a párizsi Bois de Boulogne-ban lévő villát. Ezért személyesen látogatja meg őt párizsi otthonában sógornője, Erzsébet angol anyakirálynő, aki negyven évig tartotta vele a haragot. Eredetileg a nagy kibékülésnek az angol királyi ház családi nyaralóhelyén, a Balmorel-kastélyban kellett volna lezajlania. Ide hívta meg —,annyi évtized után — külön személyes levélben sógornőjét az angol anyakirálynő. A meghívást, és ezzel együtt a kibékülést Charles herceg, a jelenlegi tarnörökös vívta ki nagyanyjánál. Az anyakirálynőnek nyomós oka volt négy évtizedig haragot tartani sógornőjével, akit nem egyszer „amerikai boszorkány”■ nak titulált, persze csupán szűk családi körben. Erzsébet sohasem bocsátotta meg a walesi hercegnek, illetve feleségének, akinek polgári származása váltotta ki a történelmi nagy fordulatot, hogy lemondott a trónról. Ezzel a lépésével ugyanis automatikusan átadta a helyét V. Györgynek, Erzsébet férjének, aki szerinte nem volt alkalmas erre a magas tisztségre, és az uralkodás felelősségteljes terhe okozta korai halálát. Mindez azonban régen történt... Ezen a véleményen volt az angol trónörökös is, aki így nyilatkozott nagyanyjának: — El kell felejteni a régi családi történeteket és legalább most, ilyen későn, viseljétek el egymást. Erzsébet anyakirályné, úgy látszik, megfogadta a fiatal trónörökös javaslatát. BENCZEL BÉLA.