Uj Kelet, 1976. november (57. évfolyam, 8608-8633. szám)

1976-11-22 / 8626. szám

te A GYALOGJÁRÓ KÖZBESZÓL A taxisofőr A taxisok világa, a földkerekség minden részén külön­­leges világ. Meg vannak a maguk íratlan törvényeik, s ezekben az egymás iránti szolidaritás épp úgy szerepel, mint a ,,körzetek” szent elosztása, s e törvénykönyvből a borravaló felső és alsó szintje sem hiányzik — mint ahogy szerepel a jó és rossz vendég meghatározása is. Nos, az izra­eli taxisok íratlan kódexe még ezerszer olyanabb, mint az európai kollégáiké, s a szakma külön­­leges világa még különlegesebb. Mert hol látott az autóra váró vendég olyan gépkocsivezetőt, aki azzal kezdi: ״ Minek magának taxi olyan rövid útszakaszra?” Vagy: ״ Miért akar maga autókázni ilyenkor a déli hőségben?” De még kedvesebb volt az a beszélgetés, amelyet tegnap este folytattam egy taxisofőrrel, francia nyelven, körül­­belül így zajlott le: ״ Hová lesz kérem?.. . Bné Brákba? Mit keres maga Bné Brákban? Nem való maga oda sza­­vamra mondom. Biztos, hogy nem téved? Tehát a rokon­­ság lakik ott. Furcsa, ahogy én magát nézem, amolyan turista­fajta lehet. . . Család is van? Két fiú? És miért nincs egy lány is? Miért állt meg kettőnél? Látja nekem hét van, hat leányom és egy fiam . .. Nem, nem Marok­­kóból jöttem, hanem Bulgáriából. Persze nagyon régen, amikor maguk még nem is hitték, hogy állam lesz ebből az államból. Most persze mindenki okos ... Hogy? Nem értem, hogy mondja, Németországból akar ide költözni? Miért akar? Tudja maga milyen nehéz itt? Rendesek a rokonok? Én mondom ne bízzon bennük — nincs rendes rokon. Én sem vagyok az. Maga sem lesz az ... A­dok egy tanácsot: azonnal menjen be egy alpánba, s addig ki se jöjjön, amíg nem tudja úgy a nyelvet, mint egy író... Én maga helyett legalább másfél évet, vagy akár kettőt is eltöltenek ott. . . Minek sietni? Hová siet? Úgy sem keres többet, mint amennyije az alpánban lesz. Lakás, koszt, tanulás . . . Hej, ha én tanultam volna! Nem ülnék a volán mögött.. . Hát mondja meg őszintén, zsidónak való mesterség ez a taxizás? Mindig uttán, soha otthon. . .” ,,Persze, hogy jól megyünk. Egy kis kerülő persze nem árt — hát kit csapjak be kérem, ha nem a turistákat, dlékat? Persze csak tréfálok. Nem csapok be én kérem senkit, sem jobb, sem rosszabb nem vagyok, mint Jádlin . . . Tudja ki az, a Jádlin? Jobb is ,ha nem tudja ... Szégyen, nagy szégyen kérem, hogy milyenek lettünk ... . Mit mondott? A Jabotinsky-úton végig a Sz­okolovig? Már itt is vagyunk. Ne lássuk csak mennyibe kerül: 19.60, azaz 20 Óra... Ehhez jön a drágasági pótlék, azaz 2 Óra és ad még 2 Órát borravalóként. Körülbelül ennyit szokás. Ugye, nem haragszik, hogy tanítom, ez is fontos. Tehát összesen 25 líra. H­igg­ye el, nem is olyan sok ebben az inflációs világban. Hát akkor­­ a viszont­­látásra.” Melegen, barátságosan nyújtotta kezét. Mielőtt elindult volna, még utánam szólt: ,,Ahogy mondtam, az alpánt nehogy elhanyagolja” — s mutató­­ujjával szigorúan megintett. (d. m.) 4. ÚJ KELET LION FEUCHTWANGER •1*wB»&Mr ATOLEDÓI ZSIDÓN() 55. — Beszélni fogok Urunkkal a Ki­­rállyal a francia zsidók miatt — mondta másnap reggel Raquel, mielőtt vissza­­tért volna a Galianába. A király nem mutatta ki végtelen rosszkedvét, mikor Raquel közölte, hogy az újévi ünnepet a Castillo Ibn Ezrában fogja tölteni. Alfonso a Galia­­nában maradt ezekben a napokban. El­­viselhetetlennek érezte, hogy Toledó­­ban legyen, oly közel és mégis oly mérhetetlenül távol Raqueltől. Csodálatosan szép, fényes őszi napok voltak, de nem talált örömet bennük. Vadászott, de nem lelte élvezetét a vadászatban sem. Hatalmasan és söté­­ten magaslottak előtte az ő Toledójának a körvonalai, de nem gyönyörködött a látványban, nem a Tajo folyóban, sem alattvalójával, Belardóval folytatott be­­szélgetésben. Arra gondolt, amit Raquel mesélt az újév ünnepéről, és hogy most alighanem Istenéhez imádkozik és nyö­­szörög, bocsássa meg neki azt a bűnt, hogy megosztja a szerelmet és gyönyörű királyával. Raquel visszatért és Alfonso felől elmúlt minden gonosz szorongás. De bár a viszontlátás bensőségesen öröm­­teljesnek látszott, hamarosan észrevette, hogy egy másik Raquel érkezett vissza, különös­el­ eltévedő elégedettséggel az arcán. Alfonso nem bírta rávenni magát, hogy szeretetteljes kajánsággal meg ne kérdezze, kiegyenlítette-e a számláját Istenével, ahogyan szándékában volt. Raquelen nem látszott, hogy rossznéven venné a lányt, talán észre sem vette, csak némán, magába merülten nézett Alfonsora. Hallgatása jobban bosszan­­totta Alfonsot, mint bármilyen ellent­­mondás. Ő, Alfonso, meg sem próbál­­hatta a gyónást, egyetlen pép sem adha­­tott neki felmentést, Raquel pedig közben kibékült a maga Istenével. Azon törte a fejét, miféle gonoszat, bán­tót mondhatna neki. Ekkor Raquel váratlanul beszélni kezdett. — Igen — mondta különös, komoly könnyedséggel, — most megkez­­dődtek a magasztos napok, mikor a bűnös, ha valóban megbánja bűneit, még megmentheti magát. Mert habár a mérlegelés napján, újév napján Isten beírja az ítéletet, de csak tíz nappal később, az engesztelés napján nyomja rá a pecsétet és az ima meg a jótett, az őszinte magábaszállás még megváltoztat­­hatja az ítéletet. És hirtelen eltökélt­séggel folytatta: — Ha akarod, Alfon­­som, segíthetnél nekem teljes kegyelmet nyerni Isten előtt. Tudsz népem nyo­­morúságáról Franciaországban. Nem akarod megnyitni a határt az én test­­véreim előtt? Alfonson átcsapott a düh hulláma. Ez volt tehát a vezeklés, amit a papjai kiszabtak rá. Rá kell vennie őt, Alfonsot, hogy a szent háború kellős közepén hitetlenekkel árassza el az országát, hasadást kell előidéznie közte és országa és Istene között, ezért aztán Ádonás megadja Raquelnek a bűnbocsánatot, összeesküdtek ő és az apja és a papjaik. A legrosszabb, legmocskosabb üzlet ez, amit valaha is kívántak tőle. Hagyja magát becsapni, mint a legbutább tökfej, lelkével fizessen Raquel szerelméért és testéért. De nem dől be nekik, a csa­­lóknak, nem hagyja behúzni magát, nem hagyja zsarolni magát, ő aztán nem. Dühödt erőfeszítéssel fojtotta vissza a vad, közönséges szavakat, melyek a nyelvére tolultak. Ehelyett kemény, el­­torzult arccal és kemény parancsoló hangon, mintha ellenséges grandok gyülekezetéhez beszélne, úgy vágta Raquel arcába a kimért latin szavakat: — Nem kívánok államügyeket megbe­­szélni a Galianában. Nem kívánok államügyeket megbeszélni veled. — Hir­­telen hátat fordított és távozott. Mikor éjszaka hozzá akart menni, Raquel elmagyarázta, hogy a bűnbocsá­­nat e napjaiban a zsidó asszonyok egyedül szoktak aludni. Alfonso dühe most már minden gátat elsepert. Ho­­gyan, ő legyen tekintettel az ostoba babonáikra? Vagy uj, ravasz cselfogás lenne ez, hogy ki kényszerítse belőle az engedélyt a zsidói számára? Nem csak azért vonakodott? Vad tekintettel, ijesz­­tő halkan mondta: — Feltételeket szabsz nekem, mi? Hagyjam az országba jönni a te koldus zsidóidat, akkor magadhoz engedsz ma éjszaka, mi? Ezt kikérem magamnak! Én vagyok az úr ebben a házban és ebben az országban. Raquel tágranyílt szemekkel, pana­­szos, szemrehányó tekintettel nézett rá, megborzadva, de mégsem félve. Alfon­­sót ez végképp kihozta a sodrából. Rávetette magát ,a pamlagra dobta, durva kezekkel ragadta meg, mint egy ellenséget. Raquel zihálva védekezett. Alfonso lekényszerítette és fogvatartotta, maga is nehezen lélegzett, letépte ruháit és magáévá tette komoran, gonoszan, erőszakosan, örömtelenül. Raquel még ezen az éjszakán elhagyta a Galianát. A Castillo Ibn Ezrába ment. * Alfonso hallotta, ahogy a dajkával együtt elhagyta a házat. Az út Toledó szikláin felfelé rövid, de veszélyes volt. Alfonso habozott, aztán egy fegyverest küldött kíséretül. Már nem érte utól őket. ״ Hát legyen, ahogy ő akarja” — gondolta bosszúállóan. ״ ő csinálta ma­­gának. Jól van így, ahogy történt. Az ég rendelte így. Most már semmi se tartson vissza. Most a mozlimok ellen megyek. Egyedül ő a hibás abban, hogy oly sokáig magamra vettem a becstelen­­séget. Az aragóniai suhanc tévedett. Nem fogok a suton gubbasztani, mikor ő a mozlimok ellen megy.” Mire reggel lett, elhatározta, hogy nagylelkű lesz és még egy napot tölt a Galianában. Talán visszatér. Jogos ha­­ragja ellenére is barátságban akar el­­válni tőle. Nem szabad, hogy ilyen osto­­bán és csúnyán fejeződjön be egy idő­­szak ,amely oly sok szépséget nyújtott. Erőltetett vidámsággal jár­-kelt a szobában, a házban és a parkban. Delila ki akarta szolgáltatni a filiszteusokat, de ő nem egy ostoba Sámson, ő nem adja az erejét. Az itteni szép élet csak álomképnek, a sivatag délibábjának bizonyult, de most friss szellő széttépte és újra a jó valóság veszi körül. A Mezuza előtt állt, amit Raquel tétetett fel. Fényes fémcsövecske volt, beüvegezett nyílásából fenyegetően né­­zett ki a Sáddál szó. Szívesen letépte volna ezt a pogány holmit, de félt, hogy magára vonja Istenük haragját és meg­­elégedett azzal, hogy öklével szétzúzza az üveget. A szilánkok megsebezték a kezét, erősen vérzett, letörölte, tovább vérzett, nézte a kezét és bőszen nevetett. Akik azt hitték, hogy majd hagyja magát kétvállra fektetni, most nagy szemeket mereszthetnek. Harcolni fog. Odavág jó kardjával, a Fuimen Dei-vel. Istentől áldott férfiharcban fogja elűzni magától a lélekről szóló ostoba gondolatokat, harcban kergeti ki véréből a bűnöket, kétkedéseket, ezt az egész nehéz, er­­nyesztő, pogány álmodozást. Tettetett vidámsággal mondta Belar­­dónak: — Talán nemsokára valóra vál­­nak legszebb reményeid. Keresd elő nagyapád bőringét és sisakját. Alkalmat adok majd, hogy kiszellőztesd őket. Belardo kertész inkább tűnt rémült■• nek, mint örvendezőnek. — Szívből szol­­gálom Felségedet mindenemmel, amim van, nagyapám bőringével is — mondta. — De egyeseknek itthon is kell maradni és tovább dolgozni az ásóval. Csak nem hagyod elvadulni a kertedet, Uram Király? — A kertész habozása gondol­­kodóba ejtette a királyt. — Hiszen nem megyek már holnap — mondta hara­­gosan. Közel álltak a rombadőlt ciszter­­nákhoz, rabbi Chanan elrontott időmérő szerkezetéhez és a király hirtelen meg­­parancsolta: — ״ Ezeket egyelőre betöm­­jük. Különben még beléjük talál esni éjjel valaki. Miután Raquel másnap sem tért vissza, a király Toledóba lovagolt. Úgy látszott, a várban már tudták, hogy ösz­­szeveszett Raquellel, az arcok vidáman várakozóak voltak. (folytatjuk ) 1976. XI. 22 SZÉLRÓZSA RIASZTANAK A BANKJEGYEK Az egyre szaporodó bank­­rablások miatt rejtett tévé­ka­­merákkal szerelték fel a brüsz­­szeli bankokat, hogy a rendőr­­ség állandóan figyelemmel kísér­­hesse, mi történik a bankok­­ban, s szükség esetén azonosít­­hassa a gengsztereket. Most tö­­kéletesítették a megfigyelőrend­­szert. A pénztáros hagyja, hogy a bankrabló maga vegye ki a fiókból és a páncélszekrényből a bankjegykötegeket. Az újítás: mindkét helyen van egy köteg, amelynek elmozdítása nyomban riadóztatja a rendőrséget. A módszer már kétszer bevált: a rendőrök odaértek és „munka közben” kapták el a bűnözőket. * REKORD A nukleáris kutatás európai szervezete tanácsának egyik al­­kalmazottja. Wim Klein mate­­matikus, a szervezet székhelyén, Meyrinben megdöntötte saját re­­kordját. Az „emberszámítógép” (így nevezték el Kleint) egy 507 tagú szám 73-ik gyökét minden segédeszköz nélkül 2 perc 43 másodperc alatt számította ki fejben — jelenti a Journal de Geneve. Ezzel egy perccel javí­­totta meg eddigi legjobb telje­­sítményét, amikoris egy 510 ta­­gú szám 73-ig gyökét vonta meg 3 perc és 43 másodperc alatt. gyorsan terjeszkedő fehér tele­­pesek kergetik őket mind to­­vább a dzsungelbe. Az őslakos indián törzs fél-nomád életmód­­ra kényszerült, nyomorog és ezért választotta a lassú, „kol­­lektív öngyilkosságot”. * BIZTOSÍTÁS ESŐ ELLEN Rossz tapasztalatokat szereztek Nyugat-Németország biztosító társaságai az esőbiztosításokkal, amiket nyaralók kötöttek, hogy rossz idő esetén kártérítést kap­­hassanak. Sok volt ugyanis a visszaélés: hamis igazolásokkal tetemes összegeket csaltak ki az intézetektől, s az is igen sok pénzbe került, hogy a csalásokat kinyomozzák. Ezért most ezt a biztosítási formát megszüntet­­ték: az esőtől elrontott nyári sza­badságért többé senkinek se jár kártérítés. A REFORM Új tantervvel kezdték a tan­­évet az osztrák iskolák — je­­lenti az osztrák hírügynökség. Az egyes tárgyak tananyagát kor­szerűsítve, a tudományágak fej­­lődésének, s az új felfedezések­­nek a figyelembevételével adják elő a tanárok, s ennek megfele­­lően változtatták meg és egé­­szítették ki a tankönyveket is. A most érvénybe lépett refor­­mot néhány éves „próbaüzem” előzte meg, kísérleti osztályok­­ban, s a tantervet az így szer­­zett tapasztalatok alapján alakí­­tották ki. ÍRÁSTUDATLANOK 800 millió az analfabéták szá­­ma a világon — közölte׳ az׳ anal­­fabetizmus elleni küzdelem napján Waldheim ENSZ-főtitkár. A 25 ״ legkevésbé fejlett” ország­­ban a lakosság 80 százaléka sem írni, sem olvasni nem tud. AUTÓPIAC Elözönlik az olasz autópia­­cot a külföldi gyártmányú ko­­csik. Főként a Renault, a Simca, a Volkswagen és a Ford jelent nagy konkurrenciát a Fiatnak. Az olasz gépkocsik eladása az év első felében nem emelkedett, a külföldiekből azonban 38 szá­­zalékkal többet adtak el, mint 1975 első felében. Emiatt a Fiat kocsik, melyek 1974-ben még a belső piacon eladott autók 59,7 százalékát tették ki, az idei első félév végén már csak 48 száza­­lékot képviseltek. SZUPERBURGONYA Sikerült dúsítani a burgonya fehérjetartalmát a poznani Me­­zőgazdasági Akadémia egyik in­­tézetében. A bioszintézisen ala­­puló új technológia a háromszo­­rosára emeli a fehérjetartalmat, s az eljárás oly egyszerű, hogy bármelyik cukorgyár vagy szesz­­gyár minden különösebb beruhá­­zás nélkül alkalmazhatja. A dú­­sított­ fehérjés burgonyából a ko­­rábbinál olcsóbb takarmány ké­­szíthető: fehérjéje fele annyiba kerül, mint a melaszalapú ta­­karmányélesztőé. Az újabb kísér­letek kimutatták, hogy az eljárás a takarmány céljaira használt cukorrépából is sikeres. * KOLLEKTÍV ÖNGYILKOSOK A Mavm­ura törzs indiánjai, akik a braziliai Amazonas vidé­­kén, a perui határon élnek, le­­mondtak jövőjükről — állítja Paulo Lucena brazil etnológus. A törzs szándékosan sietteti ki­­pusztulását: a szülők megölik újszülött gyermekeiket, s ezért a három éve még 2000 főnyi törzs ma már csak 400 embert számlál. A magu­urák 1972-ben találkoztak először fehér embe­­rekkel, a „fehér civilizációval”. A Petrobas vállalat kőolajkuta­­tói bukkantak rájuk, s elűzték őket ősi lakhelyükről. Azóta a AMI A FÜGGÖNY MÖGÖTT VAN Újfajta városnézést vezetett be San Franciscóban egy utazá­­si iroda. A program szakít az idegenforgalmi hagyományok­­kal: nem a Golden Gate (Arany kapu), a kínai negyed, s az elő­­kelő városrészek megtekintése szerepel benne, hanem az,­­ami a függöny mögött van: a szuty­­kos nyomornegyedek, a levegőt­­len, sötét, szűk konfekcióüze­­mek, ahol összezsúfoltan, éh­­bérért dolgoznak a varrónők, homoszeizuális prostituáltak ut­­cái, a hírhedt arab fürdők stb. stb.” — írja a Wall Street Jour­­nal, s hangsúlyozza: ״ Bizonyos, hogy a sajátos városnéző útvonal egyre több turistát vonz és he­­lyeslik azok a San Francisco-iak is, akik azt akarják, hogy a lá­­togató az aranyból szőtt legen­­dák mögött a valóságos várost lássák.” MAGAZIN EGY EGY SZERELEM MEGKÉSETT FINÁLÉJA A walesi herceg — rengeteg cikk, sok regény, színdarab és film, jóképű, fess és mindig elegáns monoklis hőse — most már végre nyugodtan pihenhet hercegi kriptájában. Nagy sze­­relmének, a kétszer elvált, „egy­­szerű” polgári származású ame­­rikai feleségének, ősszel teljes elégtételt nyújt az angol kirá­­lyi család. A világot megrendítő egyko­­ri nagy hercegi idill hősnője, akinek szerelme sok évtizeddel ezelőtt lemondani kényszerült a királyi trón­ról — most már kissé megkésve fogadja az an­­gol királyi család feléje nyújtott békejobbját. A közel nyolcvan éves, de még mindig szép öreg hölgy már olyan gyenge, hogy nem hagyhatja el az egykori szerel­­mespár önkéntes száműzetésé­­nek színhelyét, a párizsi Bois de Bou­logne-ban lévő villát. Ezért­­ személyesen látogatja meg őt párizsi otthonában sógor­­nője, Erzsébet angol anyakirály­­n­ő, aki negyven évig tartotta vele a haragot. Eredetileg a nagy kibékülés­­nek az angol királyi ház családi nyaralóhelyén, a Balmorel-kas­­télyban kellett volna lezajlania. Ide hívta meg —,annyi évtized után — külön személyes levél­ben sógornőjét az angol anya­királynő. A meghívást, és ezzel együtt a kibékülést Charles herceg, a jelenlegi tarnörökös vívta ki nagyanyjánál. Az anyakirálynőnek nyomós oka volt négy évtizedig haragot tartani sógornőjével, akit nem egyszer „amerikai boszorkány”­■ nak titulált, persze csupán szűk családi körben. Erzsébet sohasem bocsátotta meg a walesi hercegnek, illetve feleségének, akinek polgári szár­­mazása váltotta ki a történelmi nagy fordulatot, hogy lemondott a trónról. Ezzel a lépésével ugyanis au­­tomatikusan átadta a helyét V. Györgynek, Erzsébet férjének, aki szerinte nem volt alkalmas erre a magas tisztségre, és az uralkodás felelősségteljes terhe okozta korai halálát. Mindez azonban régen tör­­tént... Ezen a véleményen volt az angol trónörökös is, aki így nyi­­latkozott nagyanyjának: — El kell felejteni a régi csa­­ládi történeteket és legalább most, ilyen későn, viseljétek el egymást. Erzsébet anyakirályné, úgy lát­szik, megfogadta a fiatal trón­­örökös javaslatát. BENCZEL BÉLA.

Next