Uj Kelet, 1977. március (58. évfolyam, 8711-8737. szám)
1977-03-01 / 8711. szám
ÚJ KELET KAMAT Általában nem túlságosan népszerű fogalom, egyetlen esetet kivéve, amikor unokákról van szó. A tőke a gyermek, amelybe a szülő mindent bevet, de amely — mint oly sok más invesztíció — nem mindig bizonyul hálás befektetésnek. Amíg meg nem jelennek az első unokák, a befektetés utáni tényleges kamat. Itt szinte ki van zárva a csalódás, legalábbis, amíg az unokák kicsik. Ennek a ,,kamat’-nak tényleges értékét nagyon nehéz megmagyarázni, vagy érzékeltetni, csak átélni lehet. Az emberi élet minden szakának megvannak a maga sajátságos örömei, csak tudni kell élvezni azokat. Amikor deresedik a haj, amikor mind sűrűbbek lesznek a testi fájdalmak, amikor az élet őszének fanyar illata megkérdőjelezi eddig leélt életünk sok magyarázatát — jelenik meg az unoka a láhatáron, új, eddig sosem tapasztalt örömök ígéretével. És ekkor érkezik el a fényképek időszaka is. Emberek, akik sosem áldoztak ennek a luxusnak, minden zsebükben fényképet tartogatnak, amely mindig ,,véletlenül” kerül elő. Szerény emberek, akik szakmai vagy társadalmi életükben sosem dicsekedtek, ismerőssel találkozva így szólnak: — ... Nézd csak ezt a kölyköt, nem azért, mert az én unokám, de .. A folytatás mindenki fantáziájára van bízva. Mi okozza ezt a nagy változást? Sok teória és magyarázat van forgalomban, de azt hiszem, hogy a legkézenfekvőbbet kihagyjuk a számításból. A sok mindent megélt idős ember, akinek alkalma volt oly sokszor csalódni az életben és embertársaiban, akit az emberi ravaszság, hálátlanság és rosszaság bizalmatlanná tett mindennel és mindenkivel szemben — rátalál a megtestesült ártatlanságra. A vonzalom és szeretet őszinte, patyolatfehér, mint a Chermon csúcsán található hópelyhek. Micsoda érték, micsoda kincs az álnokság és hamisság világában? Amikor ezt tapasztalja az ember, szinte pattanásig telik meg lelke örömmel és szemei könnyeznek. Itt van például a nem egészen négy esztendős Chanán. Nem azért mondom, mert az én unokám, de tessenek csak meghallgatni. Néhány hónapja, hogy Eszter óvodáját látogatja, és az óvónő teli van panasszal, milyen csintalan, és nem akar tanulni. De este, amikor nyugovóra tér és eloltják a villanyt, hangosan mondja el a ״ Imá Jiszráél” imát: — Halljad Izráel, az Örökkévaló Istenünk, az örökkévaló egyetlen! És amikor az egyetlen szóhoz ér, kezét szemére helyezi, olyan erővel zárja le szempilláit és nyújtja el a szót, mintha ezeken a mozdulatokon múlna a világ sorsa. De sosem elégszik meg a lefekvés imájával, túlteljesíti a normát és elmondja a reggeli imát is: — Moderni lefánéchá ... Hálálkodom Előtted, örökké élő király, hogy visszaadtad lelkemet irgalommal: nagy a hűséged! És most van egy neki nagyon tetsző dallamú ima: Torá civá lám... azzal is megtoldja a lefekvés imáját. Törvényt parancsolt nekünk Mózes, öröksége Jákob közösségének. És addig mondogatja, amíg elalszik, így imádkoztak századok, talán évezredek során Izráel összes gyermekei. Vitánk, nézeteltérésünk is volt Chánánival, óvodábamenése első napján feleségem két „oidáklit” varrt neki. Amikor Noémi lányom rá akarta adni az egyiket, megmakacsolta magát, hogy ő fel akarja venni a másikat is. Közvetítésre szántam magam. Azzal érveltem a megbotránkozott kismama előtt: engedjen a gyerek kérésének, ki tudja, hátha lesz majd olyan idő, amikor egy oidákli is sok lesz. Chánán győzött. Amikor ez a kis emberpalánta átölel vagy lovagol rajtam, tudom, hogy szeretet-megnyilvánulása mesterkéletten. És a tudat, hogy van valaki, aki őszintén és szívből szeret bennünket, boldogító érzés, amely felér olyan örömökkel, amelyeket a kor megvon tőlünk. Ez a nagyszülők sajátságos öröme, amely felér az élet sok látszatörömével. örüljünk hát, nagyszülők, nyomjuk el magunkban a sok mindenért érzett fájdalmakat, mert ezek is, azok is a kor tartozékai. Áldott kamat az unoka. RÖSSEL MORDECHAJ AGYONITTA MAGÁT Tina Christofersen 29 éves amerikai diáklány, a Florida állambeli Cambridge- egyetem hallgatója a múlt héten túlzott vizivás következtében meghalt. A lány naponta mintegy 18 liter vizet ivott és a patológusok, akik felboncolták holttestét, egyöntetűen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy ez az első eset az orvostudomány történetében, hogy a túlzott vízfogyasztás halált okozott. A diáklány, aki rendkívül magas intelligenciával rendelkezett, tudathasadásban szenvedett és állandóan azt hajtogatta barátnője előtt, hogy azért iszik sok vizet, mert ily módon akarja megtisztítani szervezetét a rákos daganatoktól. Barátai, akik a kórházba hozták, azt mondották, hogy a sok vizivástól úgy feldagadt, mintha állapotos lett volna. A kórházban nem volt szabad ágy és így az orvosok gyógyszerekkel látták el, majd hazaküldték. Másnap meghalt. Az orvosok szerint a túlzott vizivás következtében a lány megbontotta szervezetének vegyi egyensúlyát. Testének szövetei felduzzadtak, különösképpen a tüdeje, és szívműködésében is zavarok mutatkoztak. Az egyik orvos azt mondotta, hogy ״ ez az Öngyilkosság egyik legfájdalmasabb és leglassabb módszere”..., __— Nyugat-Somron izraeli lesz MÁSZCHÁ Irta: FUCHS ÁVRÁM A domb tetején üresen áll a jordániai uralom idején épített erődszerű rendőrségi épület. Üvegtelen ablakszemeivel és a mellvértben lévő lőrésekkel vaksin tekint a környékre. Fenségesen szép kilátás nyílik innen, a Mászchá arab falu közelében fekvő domb tetejéről. Nyugatra a Sáron-völgye terül el a lábunk alatt és azon túl, a távolban, a tenger szürkéskék tükre burkolózik áttetsző párafelhőbe. A hatnapos háborúig jordán rendőrök és katonaság tanyázott itt, a rendőrségi épületben, amely mint stratégiai fontosságú magaslat uralja a környéket. A dombtól keletre, a somroni hegyvidék nyugati lejtőjén Mászdá kis roskadozó házai támaszkodnak egymásra. A hatnapos háború után zöldsapkás határvadász-rendőrök tartózkodtak itt rövid ideig, majd ők is eltávoztak. Azóta üresen, elhagyottan áll az épület. * Az 1967-es határokon túli telepítéssel foglalkozó miniszterközi bizottság egyik januári ülésén elvileg elhatározta, hogy a somroni hegyvidék nyugati lejtőjén, amely a jelek szerint a békeszerződés után is izraeli terület marad , városi jellegű települést létesít. A jövendőbeli város színhelyéül a Mászdá melletti dombot szemelték ki, amely a körülötte lévő földekkel együtt az állami telekhatóság tulajdona. Más szóval: az új város nem az arab lakosságtól kisajátított földön épül fel. Néhány héttel később 64 képviselő petíciót írt alá, amelyben felszólította a miniszteri bizottságot, hogy rövid időn belül valósítsa meg az elvi jellegű határozatot. A bizottság ugyanis még nem döntött a letelepedés időpontjáról, és arról sem, hogy milyen csoportnak vagy mozgalomnak fogja megadni a ״ zöld fényt” és a velejáró hivatalos támogatást. * A ״ Nyugat-Somron” csoport tagjai három évvel ezelőtt kezdtek szervezkedni. A Gus Eminim más csoportjaival — mint például Ofra és a Kádumban lévő Éjion More — szemben, ennek a csoportnak a tagjai mértékletes magatartást tanúsítanak. Elhatározták, hogy a lehetőség szerint türelemmel várnak és semmiképpen sem hajlandók megszegni a törvényt, a közrendet és a kormány utasításait. Türelmesen vártak, de amikor két évig semmi nem történt, elhatározták, hogy egyedül keresnek letelepedési helyet. Először a Béjt Choron környékén lévő Dzsábál Mukátámot szemelték ki, amely beilleszkedik a Jeruzsálemet zsidó településekkel körülfogó nagyszabású terv keretébe. Amikor nem kapták meg az engedélyt, más helyet kerestek és így jutottak el Mászdhára. Egyszer már, a türelmüket vesztve teherautókra rakták holmijukat és családjaikat, s elindultak a dombtetőn lévő rendőrségi épület felé. Útközben meggondolták magukat, és irányt változtatva, Jeruzsálembe utaztak családostul-csomagostul tüntetni. A Mászcá a Petáh Tikva közelében lévő Káfr Kászem arab falutól mintegy 12 kilométer távolságra van, vagyis mindössze 8 kilométerre keletre az 1967-es határtól. A hely zsidó történelmi múltja nem ismeretes, de valószínűnek tartják, hogy a héber „mischá” (kenőolaj) szóból származik. Ezt a meg nem alapozott tézist igazolja némileg az a tény, hogy az új település helyének környékét évszázados olajfa ligetek öve- ESEMÉNYEK־ EMBEREK NATANJÁN: KULTÚRA-NAGYÜZEMI SZINTEN Beszélgetés Cvi Ndivivel, a natanjai városi művelődésügyi és nevelési osztály főnökével ״ TELJES GŐZZEL” A natanjai polgármesteri hivatal művelődésügyi és nevelési osztálya irodáiban ״ teljes gőz׳ s zel” folyik a hétköznapi munka. Az osztály különböző szobáiban felek várakoznak sokfajta problémáik elintézése céljából. Az egyik irodában telefon cseng: Tel Avivból termet kérnek egy előadásra. A folyosón egy tisztviselő feláll egy székre és a jövő hét rendezvényeinek plakátjait függeszti ki a hirdetőtáblára. Egy másik szobában festőművésznővel tárgyalnak, akinek a kiállítása a napokban nyílik meg a városban. Az általános kép, amely a látogatónak túlzás nélkül felötlik: kultúra ״ nagyüzemi” szinten.... A natanjai művelődési és nevelési tevékenység „karmester”-e, aki egyszerre utasításokat ad, vitatkozik és tanácskozik, két telefonon beszél és közben a befutó tisztviselőknek is odadobb egy-egy szót. Cvi Nolivi magyar-zsidó származású kulturfelelős, aki annak idején a vészkorszakban a Hanvár Hádom keretében, Budapesten keresztény papírokkal Tóth Imre néven azokhoz tartozott, akik hamis igazolványokkal embereket hoztak ki a gettóból, élelmet vittek be éjjelenként a csillagos házakba. Főnöke ebben a földalatti tevékenységben a jólismert dr. Billitzer volt. — És ezután mi következett — kérdem. — Aminek következnie kellett. 1945 végén, 24 évesen már egy Jeruzsálem melletti kibuc tagja voltam és 1948-ban elveszítettem a bal kezemet a felszabadító háborúban. Utána az egyetem következett, megszereztem a középiskolai tanári képesítést a zsidó tudományokban, előbb Tel Avivban, majd itt Natanján a Csernichovszky gimnáziumban tanároskodtam és a megmaradt egészséges jobbkezemmel most ezt a nagyon izgalmas, érdekes, de kissé fárasztó munkát irányitom. — Hányan segédkeznek Önnek ebben a tevékenységben? — összesen huszonöten képezik kulturális „üzemünk” fogaskerekeit, amely igen sokrétű. Évenként — hagyományos módon — ismertető füzetet adunk ki, tevékenységünk mindenfajta eredményeiről, egy kicsit tudatosan azért is, hogy másoknak is juttassunk tapasztalatainkból. A NATANJÁN POLGÁR SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉGEI — Mit csinál a natanjai polgár a szabad idejével, hogyan szórakozik — kérdem. — A natanjai polgárnak bőven van lehetősége szórakozásra. Elsősorban egyetlen külföldi, Izraelben vendégszereplő sztár, esetleg együttes, vagy hazánk más városbeli színházi, baletcsoportja sem kerüli el Natanját, amelynek igényes közönsége van. Filmszínházaink az izraeli nagyvárosokkal egyidőben játsszák filmjeiket. — Milyen hazai erőforrások gazdagítják a natanjai szórakozási lehetőségeket? — Terem kérdésében még sok a tennivalónk, de így is otthont, fejlődési megnyilvánulási lehetőséget tudunk nyújtani natanjai országosan elismert filharmonikus kamara-zenekarunknak, amelynek sok új élő tagja van és amely gyakran fellép a televízióban és a rádióban is, s évente legalább 70 hangversenyt tart Hangversenyeket rendezünk az Ohel Sém termünkben, valamint a Bét Hagdadban és kéthetenként Ávi bájban és hazai és más városbeli kiváló festőinknek kiállításokat szervezünk a pedagógiai központban és más termekben is. Az Ohel Sémben különben egyszer-kétszer hetenként neves előadók beszélnek közönségünknek időszerű társadalmi és kulturális problémákról. A SZABADTÉRI SZÍNHÁZ — Engedje meg, hogy büszkélkedjünk egy országosan ismert natanjai kulturális megvalósítással, a szabadtéri színpaddal, amelyet a város legszebb helyén, pár lépésre a tengerparttól, a nemzetközi rangú szállodák hatósugarában, szemben a modern szökőkúttal építettünk fel, a Kikár Hárcmánton. A színpad műsora kora tavasztól késő őszig tart. Évente legalább húsz hangversenyt tartunk a natanjai zenekar és műkedvelőink közreműködésével, minden szombat este ott táncolnak a natanjai polgárok és a városba érkezett turisták is. Ezenkívül ott ,minden nyáron művészeti „piac”-ot szervezünk, elárusítással, legalább 80 hazai művész bevonásával és ugyancsak ebben az időszakban — minden évben — szabadtéri könyvpiacot. — Beszámolhatok még városi gyerek-zenekarról, amelyet fejleszteni akarunk, dalárdánkról, táncegyüttesünkről, valamint városi könyvtárunkról, amely 27 ezer különböző nyelvű könyvet tartalmaz. SZÜLŐK ISKOLÁJA ÉS PSZICHOLÓGIAI TANÁCS — Mit kapnak ebből a szórakozási „hullám”-ból azok, akik (köztük sok marokkói és orosz új élé) Natanja peremvárosaiban (Ezorim, Kirját Nordauban) élnek? — Osztályunk külön tisztviselőket foglalkoztat ezek megfelelő kulturális irányítása céljából. A felnőttek az analfabéta tanfolyamtól kezdve, mindenfé- BENCZEL BÉLA (Folytatása az צ- oldalon) Ne mulasszuk el Úgy látszik, hogy az amerikai filmgyártásban a tudományos-fantasztikus film lassan kiszorítja a katasztrófafilmeket. A szakértők szerint a csúcsteljesítmény az az alkotás, amelyet Steven Spilberg a napokban fejez be. Addig is a producerek átnyújtják nekünk a „Westworld” folytatását, a ״ Futureworld”-ot. A ״ Westworld” néhány esztendővel ezelőtt futott az izraeli mozikban, figyelemreméltó sikerrel. E megragadó film cselekménye egy dollármilliomosok számára épített ultramodern városban játszódott le, amelyben nagy történelmi korok díszleteit állították fel újra. Ebben a városban szinte emberformájú robotok is laktak. A Delosnak nevezett város robotjai fellázadtak és végül lerombolták a helységet. ״ A holnap világában” természetesen újjáépítik Delost és ugyanilyen természetes az is, hogy a robotok ismét fellázadnak, csakhogy ezúttal sokkal bonyolultabb szcenárium szerint. A tudományos-fantasztikus filmek vonzóerejét általában a különleges műszaki trükkhatások adják, no meg a tudomány és a technika haladásával kapcsolatos filozófiai eszmefuttatások. Ebben a filmben a technikai találékonyság messze felülmúlja a filozófiai tartalmat. Peter Fonda, Blythe Danner, Yul Brynner és Arthur Hill jelentős mértékben hozzájárulnak a produkció sikeréhez. A filmet Richard Heffron rendezte. A HOLNAP VILÁGA NEM IS OLYAN VESZÉLYES Claude Goretta, Gerard Depardieu és Marlene Jobert igen szép filmjét láthatjuk. A történet a svájci Alpok egyik kicsi falujában játszódik le, ahol Pierre családjával igen furcsa dolgok történnek. A szcenárium számos meglepetést tart a néző számára, és Claude Gorettának sikerült megkapó hangulatot teremtenie. Kellemes délutáni szórakozásként javasoljuk. MARCEL CARNÉ ÉS A BIBLIA A francia filmművészet nagyjainak egyike, Marcel Carné, (Az Edénkert gyermekei, Nordhotel, Az esti látogató) tíz napot töltött Izraelben, ahol biblikus tárgyú dokumentumfilmet forgat a francia televízió rendelésére. Az első felvételeket Szicíliában, egy Palermo melletti régi, XII. századiból származó templomban kezdték meg és a Szentföldön folytatták. Marcel Carné kijelentette, hogy nem gépiesen teljesíti feladatát, személyes felfogását is érvényesíteni akarja a dokumentumfilm megvalósításánál. A premiert április elejére tervezik. A jeruzsálemi filmmúzeum nézőinek is alkalmuk volt találkozni Marcel Carnével, aki részt vett „Az Edénkért gyermekei” című filmjének bemutatásán. A szakértőik egybehangzó véleménye szerint ez a produkció Marcel Carné legnagyobb alkotása. A hetven éves rendező ma is, tetterős és tele van tervekkel. Mivel a tel-avivi filmmúzeum a jelenkori francia filmalkotásokból vetít egy csokorra valót, Marcel Carnét megkérdezték, mi a véleménye az ifjú gárdáról. „Fiatal sznobok bandája” — véli Marcel Carné. KÖLTŐ A BŐRÖNDÖN A Habima nemzeti színház felújította a Habimártér előadásait. Az új bemutató egyszereplős előadás, amelyet Smuel Ácmon ad elő. Témája Bertold Brecht önéletrajzi írásaiból és sanzonjaiból összeállított szöveg, amelyet a szerző európai és Egyesült Államokbeli száműzetése során írt. Az emberi természet e könnyednek látszó birálata bölcsességgel párosítja az ismert brechti iróniát. A mű címe ״ Költő a bőröndön”. Műfaját tekintve csak úgy határozható meg, mint ״ Bertold Brecht kabaré.” A szöveget átdolgozta és az előadást rendezte Imra Goldstein, az Egyesült Államokból érkezett új bevándorló. SMUEL ACMOND FELADTA Másfél éves erőfeszítés után dr. Joszi Jiszráéli megadta magát és lemondott a Habima nemzeti színház művészeti igazgatói tisztségéről. A kulisszák mögött az események már régen drámai fordulatot vettek. A 38 éves kiváló rendezőnek nem sikerült véghez vinnie azt a művészeti forradalmat, amelyet tervbe vett. Jiszráéli korszerű színházat akart csinálni a Hábimában, és teljes elsőséget biztosítani az eredeti zsidó és izraeli drámai alkotásoknak. Ez a célkitűzés azonban megvalósíthatatlannak bizonyult és az a tény, hogy nem sikerült közös nyelvet találnia a színészekkel, jelentősen hozzájárult a kezdeményezés balsikeréhez. A Hábimá tehát visszatért a hagyományos mederbe. Az új igazgató, Slomo Bár-Sávit, Jiszráeli helyettese, rendkívül tapasztalt színész. 1977. III. 13 ־“