Uj Kelet, 1977. május (58. évfolyam, 8761-8784. szám)
1977-05-02 / 8761. szám
U KELET Rezes György halálára Magányos ember volt, sírját csak szűkebb baráti körének tagjai állták körül. Évtizedeken át szolgálta tollával az olvasót, s lapja, az Izraeli Kurír tábora itthon és külföldön is merendülten búcsúzik Rezes Györgytől. Manapság divatos jelenség a purifikáló cikk az izraeli sajtó hasábjain. Nincs nap különféle valódi vagy vélt tisztátalanságok leleplezése nélkül. Rezes György ezen a téren úttörőnek számított. Hosszú évekkel ezelőtt kezdte meg a közéleti nagytakarítást szorgalmazó cikkei publikálását. Akkor még úgy tűnt, szélmalomharc az övé. Ma azt látjuk, hogy a purifikáló újságírók közül sokan a saját pecsenyéjüket is sütögetik, s nem a jószándék vezeti a tollakat. Arról nem szólván, hogy következetesen megfeledkeznek a „söpörjön mindenki a maga háza előtt” közmondásban kikristályosodott bölcs igazságról. Rezes György tiszta szándékú és tiszta kezű ember volt. Nem dúskált a földi javakban és nem prédikált vizet, miközben bort ivott volna. Közéleti értelemben volt antialkoholista. Szerette ezt az országot — rajongásig szerette — és minden tisztátlanságát személyes sérelmének érezte. Úgy is lépett fel a rendellenességekkel, minden igazságtalansággal szemben. Purifikált, s soha nem vonta senki kétségbe illetékességét, pedig nem állt mögötte sem tőke, sem Hgen vagy olyan társadalmi szervezet, illetve erőcsoport. Egy szál tollal és a tisztességével teremtette meg az illetékességét. Az utcán esett össze, úgy érte a halál. Nem szórakozni indult. Dologidő volt, a lapja májusi számának előkészítése ügyében talpalt. Ment a csatába, hiszen harci elszántság nélkül nem lehet manapság lapot kiadni. És elesett a csatában, mert megfáradt szive már nem bírta a terhet, a feszültséget. Barátunkat gyászoljuk, nyugodjék békében. A kollégát, a lelkiismeretes izraeli újságírót. Neve olcsó fémre, a rézre utalt, de arany szive és gyémánt jelleme volt. BENEDEK PÁL A ״ HARMADIK VILÁGIHOZ TARTOZÓ SZEMÉLYISÉG TALÁLKOZNI AKAR GOLDA MÉIRREL Az úgynevezett ״ harmadik világhoz” tartozó ország egyik vezető politikusa a napokban Izrael egyik európai nagykövetége útján Golda Méirhez fordult és megkérdezte tőle, hajlandó-e vele valahol Európában találkozni. Olyan országról van szó, amely nincs diplomácia . A szóbanforgó személyiség elmondotta, hogy Golda Méirtől, akit világviszonylatban ma is befolyásos és rendkívül fontos személyiségnek tartanak, szeretné hallani az izraeli álláspontot az arabokkal kötendő béke ügyé- ben. Az illető az említett közve-títő útján׳ Jichhák Rábin lemondásának körülményei iránt is érdeklődött. Itt említjük, hogy az érdeklődő nem az első és az egyetlen „semleges” személyiség, aki , Golda Méirrel akar találkozni. _ A harmadik világhoz, illetve afrikai országokhoz tartozó vezetői személyiségek, közöttük az Eleffántcsontpart elnöke és Leophold Senghar szenegáli elnök is találkozni akart Golda Méirrel, hogy eszmecserét folytasson vele a közelkeleti helyzetről. Akadémiai státusz a szabadegyetemnek A főiskolai tanács a hét végén rendes, nyilvános felsőiskolánál ismerte el a szabadegyetemet, amely mindössze hét hónappal ezelőtt kezdte meg működését, s gyakorlatban ez azt jelenti, hog a szabadegyetem minden végzett növendéke hivatalosan is elismert, érvényes diplomát kap kapcsolatban Izraellel. Valóság, vagy politikai nyomás »A 60-as években Izraelnek sikerült megszereznie 200 tonna urániumot« Meg nem erősített hírek szerint, a teherhajón szállított uránium Dimonára került . Ez a mennyiség elegendő 30 atombomba gyártására A Los Angeles Times és a New York Times hétvégi számában azt a szenzációs hírt közölte, hogy Izzádnek sikerült rendkívül merész akció során megszereznie 200 tonna nyers urániumot, amelyet kilenc évvel ezelőtt Németországból hajón szállítottak Olaszországba. A két lap, nyugati gazdasági és hírszerző köröket idézve, bizonyosra veszi, hogy az uránium Izráelbe jutott. Az egyik nyugatiatomfegyverkezési szakértő kijelentette: Izráel a 60-as években „atom-Entebbe” akciót hajtott végre, és az így szerzett 200 tonna uránium elegendő ahhoz, hogy egy kisebb méretű atomkohóban olyan mennyiségű plutóniumot állítsanak elő 20 éven át, amely 30 atombomba gyártásához szükséges. Bizonyos amerikai és európai kormánykörök igazolták a két amerikai lap hírét, és a hajó értékes rakományának titokzatos eltűnését. Ugyanezek a ״ jól informáltnak” nevezett körök arra ׳ a következtetésre jutottak, hogy Izrael a dimonai 26 megawattos kohó üzemeltetésére használja az urániumot. Ugyancsak mértékadó körök valószínűnek tartják, hogy a senzációs hírt bizonyos amerikai körök tendenciózusan szivárogtatták ki, így akarják előkészíteni az alapot Carter elnök atomenergia-korlátozási terve jóváhagyására. Mint ismeretes, a dimonai atomkohót Izrael az 50-es években vásárolta Franciaországtól,amikor a két ország között még kiváló kapcsolatok voltak. Amikor a viszony leromlott, a franciák megtagadták nukleáris üzemanyag szállítását. A dimonai atomkohóban nehézvizet használnak, amely lehetővé teszi a természetes, vagy a nem dúsított uránium praktikus felhasználását. A hajóról eltűnt uránium ehhez a kategóriához tartozott. A dimonai atomkohó egyike a nagyvilágban működő két nukleáris telepnek, amely nem tartozik az „atomklub”-hoz és így nem áll nemzetközi ellenőrzés alatt. A másik ilyen atomkohó Indiában működik. A szenzációs ügy kipattanása előtt bizonyos arab országok azt a hírt terjesztették, hogy Dimonán legalább 15 atombomba gyártásához elegendő plutóniumot állítottak elő. Minden egyes atombomba teljesítménye 20,000 tonna TNT robbanóanyag hatásának felel meg és olyan rombolóerővel rendelkezik, mint az az atombomba, amely a második világháború végén Nágaszakit elpusztította. Annak ellenére, hogy nem tudják, Izrael valaha is végzett-e atomrobbantási kísérletet, több nyugati atomfegyver szakértő meggyőződése szerint. Izrael olyan atomhatalom, amely rövid időn belül — napok, esetleg órák alatt — képes atombomba összeállítására és kilövésére vagy ledobására. Senki sem tudja pontosan, hogy Izrael milyen forrásból szerzi be a plutónium előállításához szükséges nukleáris üzemanyagot. Egy nemhivatalos verzió szerint Izrael a negevi foszfátművek melléktermékeként állítja elő az urániumot. Az atomproblémával foglalkozó magasrangú európai tisztviselők egyike szerint valószínű, hogy Izrael még a 60-as években a Nyugat-Németországból hajón szállított urániumra tette rá a kezét. Ez a főtisztviselő megtagadta a szállítmány rendeltetése pontos helyének és idejének közlését, de amerikai hírforrások következetesen viszszatérnek arra, hogy az eset még ״ a korai 60-as években történt”. A hajó és szállítmánya titokzatos eltűnése után az ״ Euratóm” (az Európai Közöspiac atomügynöksége) vizsgálatot indított. A bizottság állítólag megállapította, hogy ,,a teherhajó a nyílt Földközi-tengeren irányt változtatott és visszatért Németországba. Állítólag azt is megállapították, hogy a hajót egészen más legénység hozta vissza, mint amellyel eredetileg a német kikötőből kifutott. Amikor a hajó visszatért, hiányzott fedélzetéről a 200 tonna nyers uránium”. Ezzel a főtisztviselővel ellentétben, nem kevésbé mértékadó körök azt fejtegetik, hogy a szóbanforgó urániumot soha nem lopták el, hanem egy rendkívül komplikált tranzakció során „hamis okmányokkal ide-oda szállították”. Szerintük a nagyszabású megtévesztés oka az volt, hogy ne tudódjon ki sem az eladó, sem pedig a vásárló neve, illetve kiléte. A három teljesen független hírforrás egyike tovább ment, amikor kifejtette, hogy bizonyítékai szerint bizonyos Izraellel szimpatizáló olasz és talán francia körök vettek részt az ügyletben. További körök nem tudták megerősíteni ez a feltevést. Az amerikai külügyminisztérium nem volt hajlandó hivatalosan megerősíteni a hírt, illetve annak valódiságát és beérte a kijelentéssel: "Amerikai anyag vagy Amerikából származó anyag nem lehetett belekeverve az akcióba." Izrael washingtoni nagykövetségének szóvivője a Los Angeles Times munkatársa kérdésére kijelentette, hogy „a nagykövetség semmit sem tud az esetről és Jeruzsálemet nem lehet megkérdezni, mert ott most éjjel 2 óra van”. Dr. Theodor Taylor, a Princeton egyetem fizikusa, aki Los Atamosban az első atomtelep tervező-szakértői közé tartozott, elmondotta, hogy a nyomtalanul eltűnt 200 tonna urániumból 10 év alatt 140 kiló plutóniumot lehet előállítani, ami 30 atombomba készítéséhez elegendő. "WVWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWMWMWWWW ★ RÖVID HÍREK * mviaammmmmmmm yiMMMMMMMVWMMA • A vámhivatal egyik nyomozóját őrizetbe vették és azzal gyanúsítják, hogy zseb-számológépeket lopott. A vádlott, Ráfáel Ejion, aki 23 éve szolgál a vámhivatalnál, a rendőrség gyanúja szerint kilenc zseb-számológépet lopott 6000 font értékben. • A haifai törvényszék 9 havi börtönre és 15 havi feltételes börtönre ítélte Miron Goldenberg 29 éves akkói lakost, mert a múlt nyáron feltört egy kioszkot, ahonnan 1048 font értékű cigarettát lopott. • A francia konzulátus tel-avivi épületében hétfőn bemutatnak egy filmet, amely a leng׳ elországi Rádom városában készült, és főleg az elpusztított zsidó intézmények sorsával foglalkozik. • Lejb Biáler, akit Jeruzsálem ״ jeles polgárai” közé soroltak és aki a Jád Vásém vezetőségének tagja volt, 81 éves korában a jeruzsálemi Sááré Cedek kórházban elhunyt. Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra Jeruzsálemben. • Két álarcos férfi megtámadta és kirabolta a haifai Herzl utcán Chánán Schlesinger 57 éves fűszerkereskedőt, akit üzletéből való távozásakor meglestek, és 5000 fontot vettek el tőle. • A rendőrség letartóztatta Gilám javítóintézet három növendékét, akiket azzal gyanúsítanak, hogy veszedelmes kábítószert csempésztek be az intézetbe és bántalmazták társaikat. Hatnapos vizsgálati fogságot rendeltek el ellenük. • Az adóhivatal Cáchi Pinchász nevű 28 éves küldöncét a tel-avivi járásbíróság öt havi börtönre ítélte, mert egy cégnek felajánlotta az ellene folyó vizsgálatról szóló iratokat, megvesztegetés ellenében. • A haifai törvényszék egy évtől négy évre terjedő börtönbüntetésre ítélt három fiatalembert, akik fegyvert loptak egy katonai raktárból. Mind a hárman arabok. A fegyvereket elrejtették Zidron Jákovban, valamint arab falvakban. Egy-két fegyvert már eladtak arab lakosoknak. • Washingtonba utazott Ámirám Szíván, a pénzügyminisztérium államtitkára, s tárgyalása lesz Blumenthal amerikai pénzügyminiszterrel, vagy a helyettesével. Amerika gazdasági segítségével összefüggő kérdésekről tárgyal Washingtonban az államtitkár. • Mose Dáján a hét végén egy hozzá intézett kérdésre adott válaszában közölte, hogy nincs külföldön bankszámlája. Könyveinek tiszteletdíját közvetlenül átutaltatja izraeli bankszámlájára. Külföldi utazási költségeit általában meghívói fedezik — mondotta a volt hadügyminiszter. • Újabb fiókintézetet nyitott New Yorkban a Bank Hápoálim, azzal a szándékkal, hogy fokozza üzleti tevékenységét a kiseberek körében. A new-yorki főintézet a város banknegyedében működik, a fiókintézetet Qeensben nyitották. • Rövidített nyári munkaidő bevezetését követelik a fémmunkások és az elektronikai iparban dolgozó munkások. Jichák Giládi, az iparág szakszervezeti titkára eljuttatta a követelést illetékes szervekhez és a döntés a napokban várható. • A Jávne építővállalat fizetési nehézségek miatt úgyszólván teljesen szünetelteti a működését. Az ország egyik legnagyobb magánkézben levő építővállalata elsősorban Bát Jámban dolgozott, s igen sok állami megrendelést teljesített. Jelenleg négyezer lakásegység építését függesztette fel bizonytalan időre. Izrael nem engedélyezi a dimonai atomkohó ellenőrzését Az amerikaiak nem szállítják le az áramfejlesztő nukleáris telepet A Washingtonban tartózkodó izraeli diplomaták szerint lehetséges, hogy Amerika felbontja a szerződést, amelyben kötelezte magát, hogy elektromos áramot szolgáltató nukleáris erőművet épít Izraelben. Izraeli körök véleménye szerint ezek után Amerika kénytelen lesz felbontani az Egyiptommal kötött hasonló megállapodását is. Carter elnök álláspontja szerint Amerika nem szállít plutóniumot olyan országoknak, amelyek atomtelepei nem állnak nemzetközi ellenőrzés alatt. Kivételt csak az olyan esetek képeznek, amelyekben Amerika saját biztonsága veszélyeztetését látja. Mint ismeretes, a dimonai atomkohó nem áll semmiféle idegen felügyelet vagy ellenőrzés alatt és Izrael a múltban már több ízben közölte Washingtonnal, hogy a dimonai atomkohót nem hajlandó semmiféle idegen ellenőrzésnek alávetni. Ugyanez a probléma már napirenden volt, amikor — mint emlékezetes — a Ford-rezsim utolsó napjaiban úgy Izrael, mint Egyiptom engedett, és kötelezte magát, hogy elfogadja az amerikai álláspontot és az Amerikától kapott áramfejlesztő atomkohókat nemzetközi ellenőrzés alá helyezi. A Carter-kormány azonban már hivatalba lépése első napjaiban bejelentette, hogy revízió alá veszi atompolitikáját, illetve atomkohók és plutónium szállítását idegen országoknak, beleértve Izraelt és Egyiptomot. Izraeli körök véleménye megoszlik, hogy egyáltalában szükség van-e áramfejlesztési célokat szolgáló nukleáris kohóra. Egyiptom esetében nem áll fenn ez a dilemma, mert Kairó erélyesen követeli a szerződésben megígért atomerőmű leszállítását. Izraeli körök két lehetőségtől tartanak. Ezek egyike: a Carter-kormány egyiptomi nyomásra esetleg kísérletet tesz, hogy kizárólag Egyiptomnak szállítson atomkohót, és felajánlja Izraelnek, hogy engedélyezze a dimonai atomtelep feletti ellenőrzést. A másik: Amerika minden külső kényszer nélkül követelni fogja Izraeltől, hogy tekintet nélkül az esetleg leszállításra kerülő nukleáris áramfejlesztő telepekre, engedje meg a dimonai atomtelep feletti ellenőrzést. Az amerikai kormány eddig nem tárgyalt Izraellel a Carter-rezsim módosító Izraelre vonatkozó atompolitikájáról. Ugyancsak a választások utánra halasztották a hivatalos amerikai álláspont publikálását, amely szerint Washington elutasítja Izrael kérését és nem engedélyezi, hogy hazánkban is gyártsák az F-16 ultramodern harci repülőgépeket. 197 Yv 72 A felsőbíróság elvi jelentőségű ítélete: KISAJÁTÍTÁS ESETÉN TELJES KÁRTÉRÍTÉS JÁR A KULCSPÉNZES LAKÁSOK BÉRLŐINEK A felsőbíróság a széles nagyközönséget érintő elvi jelentőségű ítéletében kimondotta, hogy a kulcspénzes lakások, üzlethelyiségek és más bérlemények kisajátítása esetén, a lakás teljes értéke szerinti kártérítést kell fizetni a lakóvédelmi törvény alá eső bérlőnek, vagyis a házigazdának nem áll jogában levonni a szokásos egyharmadot. Az ítélet az Átárim városiállami építkezési vállalat és négy bérlő kölcsönös fellebbezése nyomán került a felsőbíróság elé, amely többmillió fontra rugó kártérítésre és kártérítés különbözetre kötelezte a vállalatot. Mint említettük, az ítélet elvi jelentőségű és így precedensnek számít a magán-háztulajdonosok és bérlők közötti hasonló viszály rendezésénél. Az Átárim-vállalat ki akarta lakoltatni, illetve ki akarta sajátítani a tel-avivi Dizengoffutca végén lévő régi kiállítási területen lakó négy bérlőt, akiknek szerződését a területtulajdonos, a tel-avivi fejlesztési társaság, 1973-ban további 99 évre meghosszabbította. Az Átárim először meg akarta vásárolni az említett lakosok bérleti előjogát, de amikor nem tudtak megegyezni, kisajátítással fenyegetőzött és az ügy bíróság elé került. Két különböző panasz nyomán, két törvényszéki bíró tárgyalta az ügyet és mindketten — külön-külön — arra a határozatra jutottak, hogy a lakások kötelesek kiüríteni a bérleményt. A bíróság még a kártérítés összegét is megállapította. Az ítélet indokolásában azonban vitás pontok merültek fel, amelyek ellen úgy a vállalat, mint a bérlők fellebbeztek. SZONNÉGY ÓRA A központi választási bizottság elnöke figyelmeztet: AZ ADATFELDOLGOZÓ TISZTVISELŐK AMERIKÁZÁSA VESZÉLYEZTETI A VÁLASZTÁSOK MEGTARTÁSÁT Ilijáhu Máni főbíró, a központi választási bizottság elnöke táviratban figyelmeztette Slomo Hillél belügyminisztret, fennáll a veszély, hogy a kormányhivatalok központi adatfeldolgozó osztálya tisztviselőinek szankciózása miatt nem lehet időben és rendjén megtartani a Kneszet-választásokat. * A szóbanforgó tisztviselők feladata azoknak a választói névjegyzékeknek az elkészítése, amelyeket a választások napjáig kiküldenek az ország minden részében felállított 4000 szavazóhelyiségbe. A helyzetet komplikálja, hogy a választói jegyzékek egy részét már elkészítették — még a szankciózás előtt —, de elbojkottálják a már becsomagolt névjegyzékek szétküldését. Máni főbírónak a belügyminiszterhez intézett figyelmeztetéséből kiderül, hogy ha záros határidőn belül nem szüntetik meg a szankciózást, akkor lehetetlen lesz a választásokat a kitűzött időpontban megtartani. A adatfeldolgozó központ tisztviselőinek amerikázásától teljesen függetlenül, a 17 körzeti választási központ szorgalmasan végzi munkáját és igyekszik összeállítani, a 4000 szavazatszedő bizottságát, a pártokltal benyújtott névjegyzékek szerint. A jemeni származásúak választási listája visszavonta fellebbezését és elfogadta a köz- Danti választási lista javaslatát, hogy ennek a mozgalomnak a szavazójele ״ zájinchár” legyen. A jemeniták „zár” jelet kértek, amelyet a Máárád ellenvetése miatt nem hagyott jóvá a központi bizottság. Ugyanakkor a náciüldözöttek választási listája, amelyet mint ismeretes, technikai okokból nem hagyott jóvá a központi választási bizottság bejelentette, hogy fellebbezést nyújt be a felsőbírósághoz a központi választási bizottság határozata ellen. Az összes pártok és a választáson résztvevő fogalmak kötelesek a hét végéig közölni a szavazatfeleslegekkel kapcsolatos megállapodásaikat. Időközben kitudódott, hogy a Vallásos Nemzeti Párt választási listáján szereplő 23 személy visszavonta jelölését és így a jelölő listán most mindössze 7 név szerepel. Az Ágaadát Jiszráél listáján viszont 16 jelölt tagadta meg a beleegyezését és így csak 104 jelölt maradt. A Paálé Águdát Jiszráélnél viszont négy jelölt maradt le és ennek a pártnak a listája csak 86 nevet tartalmaz. Kitűnik tehát, hogy főleg a három vallásos párt jelölőlistájával voltak bajok. Itt említjük meg, hogy a Máárádhoz tartozó egyesült arab listáról technikai okokból 27 jelölt nevét törölték, így ezen a listán most 93 név szerepel.