Uj Kelet, 1977. május (58. évfolyam, 8761-8784. szám)

1977-05-02 / 8761. szám

U KELET Rezes György halálára Magányos ember volt, sírját csak szűkebb baráti köré­­nek tagjai állták körül. Évtizedeken át szolgálta tollával az olvasót, s lapja, az Izraeli Kurír tábora itthon és külföldön is merendülten bú­csúzik Rezes Györgytől. Manapság divatos jelenség a purifikáló cikk az izraeli sajtó hasábjain. Nincs nap különféle valódi vagy vélt tisztá­­talanságok leleplezése nélkül. Rezes György ezen a téren úttörőnek számított. Hosszú évekkel ezelőtt kezdte meg a közéleti nagytakarítást szorgalmazó cikkei publikálását. Ak­­kor még úgy tűnt, szélmalomharc az övé. Ma azt látjuk, hogy a purifikáló újságírók közül sokan a saját pecsenyéjüket is sütögetik, s nem a jószándék vezeti a tollakat. Arról nem szólván, hogy következetesen meg­­feledkeznek a „söpörjön mindenki a maga háza előtt” köz­­mondásban kikristályosodott bölcs igazságról. Rezes György tiszta szándékú és tiszta kezű ember volt. Nem dúskált a földi javakban és nem prédikált vizet, mi­­közben bort ivott volna. Közéleti értelemben volt antialko­­holista. Szerette ezt az országot — rajongásig szerette — és minden tisztátlanságát személyes sérelmének érezte. Úgy is lépett fel a rendellenességekkel, minden igazságtalansággal szemben. Purifikált, s soha nem vonta senki kétségbe illetékességét, pedig nem állt mögötte sem tőke, sem Hgen vagy olyan tár­­sadalmi szervezet, illetve erőcsoport. Egy szál tollal és a tisztességével teremtette meg az illetékességét. Az utcán esett össze, úgy érte a halál. Nem szórakozni indult. Dologidő volt, a lapja májusi számának előkészítése ügyében talpalt. Ment a csatába, hiszen harci elszántság nélkül nem lehet manapság lapot kiadni. És elesett a csatá­­ban, mert megfáradt szive már nem bírta a terhet, a fe­­szültséget. Barátunkat gyászoljuk, nyugodjék békében. A kollégát, a lelkiismeretes izraeli újságírót. Neve olcsó fémre, a rézre utalt, de arany szive és gyémánt jelleme volt. BENEDEK PÁL A ״ HARMADIK VILÁGIHOZ TARTOZÓ SZEMÉLYISÉG TALÁLKOZNI AKAR GOLDA MÉIRREL Az úgynevezett ״ harmadik világhoz” tartozó ország egyik vezető politikusa a napokban Izrael egyik európai nagyköve­tége útján Golda Méirhez for­dult és megkérdezte tőle, hajlan­dó-e vele valahol Európában ta­lálkozni. Olyan országról van szó, amely nincs diplomácia . A szóbanforgó személyiség el­­­mondotta, hogy Golda Méirtől,­­ akit világviszonylatban ma is­­ befolyásos és rendkívül fontos­­ személyiségnek tartana­k, szeretné­­ hallani az izraeli álláspontot az­­ arabokkal kötendő béke ügyé-­­ ben. Az illető az említett közve-­­­títő útján׳ Jichhák Rábin lemon­­­dásának körülményei iránt is ér­­deklődött. Itt említjük, hogy az érdek­­lődő nem az első és az egyet­­len „semleges” személyiség, aki , Golda Méirrel akar találkozni. _ A harmadik világhoz, illetve af­­­rikai országokhoz tartozó vezető­i személyiségek, közöttük az Ele­­f­fántcsontpart elnöke és Leop­­­­hold Senghar szenegáli elnök is találkozni akart Golda Méirrel, hogy eszmecserét folytasson ve­­le a közelkeleti helyzetről. Akadémiai státusz a szabadegyetemnek A főiskolai tanács a hét végén rendes, nyilvános felsőiskolánál ismerte el a szabadegyetemet, a­mely mindössze hét hónappal ez­előtt kezdte meg működését, s gyakorlatban ez azt jelenti, hog a szabadegyetem minden vég­zett növendéke hivatalosan is el­ismert, érvényes diplomát kap­ kapcsolatban Izraellel. Valóság, vagy politikai nyomás »A 60-as években Izraelnek sikerült megszereznie 200 tonna urániumot« Meg nem erősített hírek szerint, a teherhajón szállított uránium Dimonára került . Ez a mennyiség elegendő 30 atombomba gyár­tására A Los Angeles Times és a New York Times hétvégi szá­­mában azt a szenzációs hírt kö­­zölte, hogy Izzádnek sikerült rendkívül merész akció során megszereznie 200 tonna nyers urániumot, amelyet kilenc évvel ezelőtt Németországból hajón szállítottak Olaszországba. A két lap, nyugati gazdasági és hírszerző köröket idézve, bizo­­nyosra veszi, hogy az uránium Izráelbe jutott. Az egyik nyu­­gati­­atomfegyverkezési szakértő kijelentette: Izráel a 60-as évek­­ben „atom-Entebbe” akciót haj­­tott végre, és az így szerzett 200 tonna uránium elegendő ah­­hoz, hogy egy kisebb méretű atomkohóban olyan mennyiségű plutóniumot állítsanak elő 20 éven át, amely 30 atombomba gyártásához szükséges. Bizonyos amerikai és európai kormánykörök igazolták a két amerikai lap hírét, és a hajó ér­­tékes rakományának titokzatos eltűnését. Ugyanezek a ״ jól in­­formáltnak” nevezett körök ar­­ra ׳ a következtetésre jutottak, hogy Izrael a dimonai 26 mega­­wattos kohó üzemeltetésére hasz­nálja az urániumot. Ugyancsak mértékadó körök valószínűnek­ tartják, hogy a se­nzációs hírt bizonyos ameri­­kai körök tendenciózusan szivá­­rogtatták ki, így akarják előké­­szíteni az alapot Carter elnök atomenergia-korlátozási terve jó­váhagyására. Mint ismeretes, a dimonai atomkohót Izrael az 50-es évek­­ben vásárolta Franciaországtól,­­amikor a két ország között még kiváló kapcsolatok voltak. Ami­­kor a viszony leromlott, a fran­­ciák megtagadták nukleáris üzemanyag szállítását. A dimonai atomkohóban ne­­hézvizet használnak, amely lehe­­tővé teszi a természetes, vagy a nem dúsított uránium prakti­­kus felhasználását. A hajóról eltűnt uránium ehhez a kategó­­riához tartozott. A dimonai atomkohó egyike a nagyvilágban működő két nuk­leáris telepnek, amely nem tar­­tozik az „atomklub”-hoz és így nem áll nemzetközi ellenőrzés alatt. A másik ilyen atomkohó Indiában működik. A szenzációs ügy kipattanása előtt bizonyos arab országok azt a hírt terjesztették, hogy Dimo­­nán legalább 15 atombomba gyártásához elegendő plutóniu­­mot állítottak elő. Minden egyes atombomba teljesítménye 20,000 tonna TNT robbanóanyag ha­­tásának felel meg és olyan rom­­bolóerővel rendelkezik, mint az az atombomba, amely a máso­­dik világháború végén Nága­­szakit elpusztította. Annak ellenére, hogy nem tud­ják, Izrael valaha is végzett-e atomrobbantási kísérletet, több nyugati atomfegyver szakértő meggyőződése szerint. Izrael olyan atomhatalom, amely rö­­vid időn belül — napok, esetleg órák alatt — képes atombomba összeállítására és kilövésére vagy ledobására. Senki sem tudja pontosan, hogy Izrael milyen forrásból szerzi be a plutónium előállítá­­sához szükséges nukleáris üzem­anyagot. Egy nemhivatalos ver­­zió szerint Izrael a negevi fosz­­fátművek melléktermékeként ál­­lítja elő az urániumot. Az atomproblémával foglal­­kozó magasrangú európai tiszt­­viselők egyike szerint valószí­­nű, hogy Izrael még a 60-as években a Nyugat-Németország­­ból hajón szállított urániumra tette rá a kezét. Ez a főtisztvi­­selő megtagadta a szállítmány rendeltetése pontos helyének és idejének közlését, de amerikai hírforrások következetesen visz­­szatérnek arra, hogy az eset még ״ a korai 60-as években tör­­tént”. A hajó és szállítmánya titok­­zatos eltűnése után az ״ Eura­­tóm” (az Európai Közöspiac atomügynöksége) vizsgálatot in­­dított. A bizottság állítólag meg­állapította, hogy ,,a teherhajó a nyílt Földközi-tengeren irányt változtatott és visszatért Német­országba. Állítólag azt is meg­­állapították, hogy a hajót egé­­szen más legénység hozta vissza, mint amellyel eredetileg a né­­met kikötőből kifutott. Amikor a hajó visszatért, hiányzott fe­­délzetéről a 200 tonna nyers urá­nium”. Ezzel a főtisztviselővel ellen­­tétben, nem kevésbé mértékadó körök azt fejtegetik, hogy a szó­­banforgó urániumot soha nem lopták el, hanem egy rendkí­­vül komplikált tranzakció során „hamis okmányokkal ide-oda szállították”. Szerintük a nagy­­szabású megtévesztés oka az volt, hogy ne tudódjon ki sem az eladó, sem pedig a vásárló neve, illetve kiléte. A három teljesen független hírforrás egyike tovább ment, amikor kifejtette, hogy bizonyí­­tékai szerint bizonyos Izraellel szimpatizáló olasz és talán fran­­cia körök vettek részt az ügylet­­ben. További körök nem tud­­ták megerősíteni ez a feltevést. Az amerikai külügyminiszté­­rium nem volt hajlandó hivata­­losan megerősíteni a hírt, illet­­ve annak valódiságát és beérte a kijelentéssel: "Amerikai anyag vagy Amerikából származó anyag nem lehetett belekeverve az akcióba." Izrael washingtoni nagykövet­­ségének szóvivője a Los Ange­­les Times munkatársa kérdésé­­re kijelentette, hogy „a nagykö­­vetség semmit sem tud az eset­­ről és Jeruzsálemet nem lehet megkérdezni, mert ott most éjjel 2 óra van”. Dr. Theodor Taylor, a Prin­­ceton egyetem fizikusa, aki Los Atamosban az első atomtelep tervező-szakértői közé tartozott, elmondotta, hogy a nyomtalanul eltűnt 200 tonna urániumból 10 év alatt 140 kiló plutóniumot le­­het előállítani, ami 30 atom­­bomba készítéséhez elegendő. "WVWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWMWMWWWW ★ RÖVID HÍREK * mviaammmmmmmm yiMMMMMMMVWMMA • A vámhivatal egyik nyomozóját őrizetbe vették és azzal gyanúsítják, hogy zseb-számológépeket lopott. A vádlott, Ráfáel Ejion, aki 23 éve szolgál a vámhivatal­­nál, a rendőrség gyanúja szerint kilenc zseb-számoló­­gépet lopott 6000 font értékben. • A haifai törvényszék 9 havi börtönre és 15 havi feltételes börtönre ítélte Miron Goldenberg 29 éves akkói lakost, mert a múlt nyáron feltört egy kioszkot, ahonnan 1048 font értékű cigarettát lopott. • A francia konzulátus tel-avivi épületében hétfőn bemutatnak egy filmet, amely a leng׳ elországi Rádom városában készült, és főleg az elpusztított zsidó intézmé­­nyek sorsával foglalkozik. • Lejb Biáler, akit Jeruzsálem ״ jeles polgárai” közé soroltak és aki a Jád Vásém vezetőségének tagja volt, 81 éves korában a jeruzsálemi Sááré Cedek kórházban elhunyt. Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra Jeruzsálemben. • Két álarcos férfi megtámadta és kirabolta a haifai Herzl utcán Chánán Schlesinger 57 éves fűszerkereskedőt, akit üzletéből való távozásakor meglestek, és 5000 fontot vettek el tőle. • A rendőrség letartóztatta Gilám javítóintézet három növendékét, akiket azzal gyanúsítanak, hogy veszedelmes kábítószert csempésztek be az intézetbe és bántalmazták társaikat. Hatnapos vizsgálati fogságot rendeltek el elle­­nü­k. • Az adóhivatal Cáchi Pinchász nevű 28 éves küldön­­cét a tel-avivi járásbíróság öt havi börtönre ítélte, mert egy cégnek felajánlotta az ellene folyó vizsgálatról szóló iratokat, megvesztegetés ellenében. • A haifai törvényszék egy évtől négy évre terjedő börtönbüntetésre ítélt három fiatalembert, akik fegyvert loptak egy katonai raktárból. Mind a hárman arabok. A fegyvereket elrejtették Zid­ron Jákovban, valamint arab falvakban. Egy-két fegyvert már eladtak arab lako­­soknak. • Washingtonba utazott Ámirám Szíván, a pénzügy­­minisztérium államtitkára, s tárgyalása lesz Blumenthal amerikai pénzügyminiszterrel, vagy a helyettesével. A­me­­rika gazdasági segítségével összefüggő kérdésekről tárgyal Washingtonban az államtitkár. • Mose Dáján a hét végén egy hozzá intézett kér­­désre adott válaszában közölte, hogy nincs külföldön bankszámlája. Könyveinek tiszteletdíját közvetlenül át­­utaltatja izraeli bankszámlájára. Külföldi utazási költ­­ségeit általában meghívói fedezik — mondotta a volt hadügyminiszter. • Újabb fiókintézetet nyitott New Yorkban a Bank Hápoálim, azzal a szándékkal, hogy fokozza üzleti tevé­­kenységét a kiseberek körében. A new-yorki főintézet a város banknegyedében működik, a fiókintézetet Qeens­­ben nyitották. • Rövidített nyári munkaidő bevezetését követelik a fémmunkások és az elektronikai iparban dolgozó mun­­kások. Jich­ák Giládi, az iparág szakszervezeti titkára eljuttatta a követelést illetékes szervekhez és a döntés a napokban várható. • A Jávne építővállalat fizetési nehézségek miatt úgy­­szólván teljesen szünetelteti a működését. Az ország egyik legnagyobb magánkézben levő építővállalata elsősorban Bát Jámban dolgozott, s igen sok állami megrendelést teljesített. Jelenleg négyezer lakásegység építését fü­ggesz­­tette fel bizonytalan időre. Izrael nem engedélyezi a dimonai atomkohó ellenőrzését Az amerikaiak nem szállítják le az áramfejlesztő nukleáris telepet A Washingtonban tartózkodó izraeli dip­lomaták szerint lehetséges, hogy Ame­­rika felbontja a szerződést, amelyben kötelezte magát, hogy elektromos ára­­mot szolgáltató nukleáris erőművet épít Izraelben. Izraeli körök véleménye sze­­rint ezek után Amerika kénytelen lesz felbontani az Egyiptommal kötött hason­ló megállapodását is. Carter elnök álláspontja szerint Ame­­rika nem szállít plutóniumot olyan or­­szágoknak, amelyek atomtelepei nem állnak nemzetközi ellenőrzés alatt. Kivé­­telt csak az olyan esetek képeznek, ame­­lyekben Amerika saját biztonsága veszé­­lyeztetését látja. Mint ismeretes, a dimo­­nai atomkohó nem áll semmiféle idegen felügyelet vagy ellenőrzés alatt és Izrael a múltban már több ízben közölte Wa­­shingtonnal, hogy a dimonai atomkohót nem hajlandó semmiféle idegen ellen­­őrzésnek alávetni. Ugyanez a probléma már napirenden volt, amikor — mint emlékezetes — a Ford-rezsim utolsó napjaiban úgy Iz­­rael, mint Egyiptom engedett, és köte­­lezte magát, hogy elfogadja az amerikai álláspontot és az Amerikától kapott áramfejlesztő atomkohókat nemzetközi ellenőrzés alá helyezi. A Carter-kor­­mány azonban már hivatalba lépése első napjaiban bejelentette, hogy revízió alá veszi atompolitikáját, illetve atomkohók és plutónium szállítását idegen országok­­nak, beleértve Izraelt és Egyiptomot. Izraeli körök véleménye megoszlik, hogy egyáltalában szükség van-e áram­­fejlesztési célokat szolgáló nukleáris ko­­hóra. Egyiptom esetében nem áll fenn ez a dilemma, mert Kairó erélyesen kö­­veteli a szerződésben megígért atom­­erőmű leszállítását. Izraeli körök két le­­hetőségtől tartanak. Ezek egyike: a Carter-kormány egyip­­tomi nyomásra esetleg kísérletet tesz, hogy kizárólag Egyiptomnak szállítson atomkohót, és felajánlja Izraelnek, hogy engedélyezze a dimonai atomtelep fe­­letti ellenőrzést. A másik: Amerika minden külső kény­szer nélkül követelni fogja Izraeltől, hogy tekintet nélkül az esetleg leszállí­­tásra kerülő nukleáris áramfejlesztő te­­lepekre, engedje meg a dimonai atom­­telep feletti ellenőrzést. Az amerikai kormány eddig nem tár­­gyalt Izraellel a Carter-rezsim módosító­­ Izraelre vonatkozó atompolitikájáról. Ugyancsak a választások utánra halasz­­tották a hivatalos amerikai álláspont publikálását, amely szerint Washington elutasítja Izrael kérését és nem engedé­­lyezi, hogy hazánkban is gyártsák az F-16 ultramodern harci­ repülőgépeket. 197 Yv 72 A felsőbíróság elvi jelentőségű ítélete: KISAJÁTÍTÁS ESETÉN TELJES KÁRTÉRÍ­­TÉS JÁR A KULCSPÉNZES LAKÁSOK BÉRLŐINEK A felső­bíróság a széles nagy­közönséget érintő elvi jelentő­­ségű ítéletében kimondotta, hogy a kulcspénzes lakások, üz­lethelyiségek és más bérlemé­­nyek kisajátítása esetén, a lakás teljes értéke szerinti kártérítést kell fizetni a lakóvédelmi tör­­vény alá eső bérlőnek, vagyis a házigazdának nem áll jogá­­ban levonni a szokásos egyhar­­madot. Az ítélet az Átárim városi­­állami építkezési vállalat és négy bérlő kölcsönös fellebbe­­zése nyomán került a felsőbíró­ság elé, amely többmillió font­­ra rugó kártérítésre és kártérí­­tés különbözetre kötelezte a vállalatot. Mint említettük, az ítélet el­­vi jelentőségű és így precedens­nek számít a magán-háztulajdo­­nosok és bérlők közötti hasonló viszály rendezésénél. Az Átárim-vállalat ki akarta lakoltatni, illetve ki akarta sa­­játítani a tel-avivi Dizengoff­­utca végén lévő régi kiállítási területen lakó négy bérlőt, a­­kiknek szerződését a terület­tulaj­donos, a tel-avivi fejlesztési tár­­saság, 1973-ban további 99 év­­re meghosszabbította. Az Átá­­rim először meg akarta vásárol­ni az említett lakosok bérleti előjogát, de amikor nem tudtak megegyezni, kisajátítással fenye­­getőzött és az ügy bíróság elé került. Két különböző panasz nyo­­mán, két törvényszéki bíró tár­gyalta az ügyet és mindketten — külön-külön — arra a hatá­­rozatra jutottak, hogy a laká­­sok kötelesek kiüríteni a bérle­­ményt. A bíróság még a kárté­­rítés összegét is megállapította. Az ítélet indokolásában azon­ban vitás pontok merültek fel, amelyek ellen úgy a vállalat, mint a bérlők fellebbeztek. SZONNÉGY ÓRA A központi választási bizottság elnöke figyelmeztet: AZ ADATFELDOLGOZÓ TISZTVISELŐK AMERIKÁZÁSA VESZÉLYEZTETI A VÁLASZTÁSOK MEGTARTÁSÁT Ilijáhu Máni főbíró, a központi választási bizottság elnöke táviratban figyelmeztette Slomo Hillél belügyminisztret, fennáll a ve­­szély, hogy a kormányhivatalok központi adatfeldolgozó osztálya tisztviselőinek szank­­ciózása miatt nem lehet időben és rendjén megtartani a Kneszet-választásokat. * A szóbanforgó tisztviselők feladata azok­­nak a választói névjegyzékeknek az elkészíté­­se, amelyeket a választások napjáig kikülde­­nek az ország minden részében felállított 4000 szavazóhelyiségbe. A helyzetet komplikálja, hogy­ a választói jegyzékek egy részét már elkészítették — még a szankciózás előtt —, de elbojkottálják a már becsomagolt névjegyzékek szétküldését. Máni főbírónak a belügyminiszterhez intézett figyelmeztetéséből kiderül, hogy ha záros határidőn belül nem szüntetik meg a szank­­ciózást, akkor lehetetlen lesz a választá­­sokat a kitűzött időpontban megtartani. A adatfeldolgozó központ tisztviselőinek ameri­kázásától teljesen függetlenül, a 17 kör­­zeti választási központ szorgalmasan végzi munkáját és igyekszik összeállítani, a 4000 sza­vazatszedő bizottságát, a pártok­­ltal benyúj­­tott névjegyzékek szerint. A jemeni származásúak választási listája visszavonta fellebbezését és elfogadta a köz- Danti választási lista javaslatát, hogy ennek a mozgalomnak a szavazó­jele ״ zájin­chár” le­­gyen. A jemeniták „zár” jelet kértek, amelyet a Máárád­ ellenvetése miatt nem hagyott jóvá a központi bizottság. Ugyanakkor a náciüldö­­zöttek választási listája, amelyet mint isme­­retes, technikai okokból nem hagyott jóvá a központi választási bizottság­­ bejelentette, hogy fellebbezést nyújt be a felsőbírósághoz a központi választási bizottság határozata ellen. Az összes pártok és a választáson résztvevő fogalmak kötelesek a hét végéig közölni a szavazatfeleslegekkel kapcsolatos megállapo­­dásaikat. Időközben kitudódott, hogy a Vallásos Nemzeti Párt választási listáján szereplő 23 személy visszavonta jelölését és így a jelölő­ listán most mindössze 7 név szerepel. Az Ágaa­dát Jiszráél listáján viszont 16 jelölt tagadta meg a beleegyezését és így csak 104 jelölt maradt. A Paálé Águdát Jiszráélnél viszont négy jelölt maradt le és ennek a pártnak a lis­­tája csak 86 nevet tartalmaz. Kitűnik tehát, hogy főleg a három vallásos párt jelölőlistájával voltak bajok. Itt említjük meg, hogy a Máárád­hoz tartozó egyesült arab listáról technikai okokból 27 jelölt ne­­vét törölték, így ezen a listán most 93 név szerepel.

Next