Uj Kelet, 1977. június (58. évfolyam, 8785-8810. szám)

1977-06-01 / 8785. szám

UI KELET KÓRKÉP POLITIKAI MESTERLÖVÉSZEK A század jellegzetes torzulásai annyira belementek a köztudatba, hogy már csak a mellékesnek látszó jelenségekben érzékeljük azokat. Az emberi jogokat vizsgáló genfi diplomáciai értekezlet hosszasan tár­­gyalta a veszélyes küldetésben levő újságírók védel­­mének a kérdését, és arra a meggondolásra jutott, hogy a „tájékoztatás napszámosainak” a sorsa Isten markában van. Egyszerűen azért, mert a jelenlegi fegyveres összetűzésekben nem az államok kerülnek egymással szembe, hanem vagy kormánycsapatok har­­colnak a felkelőkkel, vagy az úgynevezett felszabadító erők igyekeznek kiirtani egymást. A klasszikus típusú háborúkban az elfogott újságírónak érdeke fel­utatni a kormánya által kibocsátott igazolványt, amely a nemzetközi szabályok értelmében mentséget nyújt neki. De ha az újságíró gerilla csapat hatalmába jut, a kormány igazolványának a felmutatása az életébe kerülhet, mert ezek az egyszerű fiúk az­ újságírót a hatósággal azonosítják, amely ellen küzdenek. Egy amerikai újságíró az életével fizetett azért, mert a Vörös Khmer katonáinak felmutatta az USA kormá­­nya által kiállított igazolványt. Arról már nem is szólva, hogy az igazolványt olyan nyelven kellene kiállítani, amelyet az egyszerű gerilla harcos megért. Egy francia újságíró francia nyelvű igazolványa például, fabatkát sem ér a Fülöp­­szigetek déli részét, ellenőrző felkelők szemében. Ezek az ideges emberek amúgy is azt tartják, hogy előbb lőni kell, aztán igazoltatni. Amiben csak az a meg­gondolko­ztató, hogy ezt a módszert bizonyos országok hivatalos hatóságaitól vették át. Az abesszin hivatalos távirati ügynökség jelenti: A rendőrség agyonlőtte Yeshewalul Mengistu újság­­írónő feltételezett gyilkosait, amikor el akartak me­­nekülni a bűntett színhelyéről, az újságírónő Adis Abebai lakásának bejárata előtt. A nagyon pontosan megfogalmazott hírben csupán a ,,feltételezett” szó kelt némi aggodalmat. A rendőrség valójában agyon­­lőtt két járókelőt, akiket a nyílt utcán a helyszínen talált., Az a gondolat, fel­ sem m­erült, h­ogy a rendőrök, megérkezéséig az igazi tettesek bizonyára elmene­­kü­ltek és a rendőrök láttára kereket •■oldó polgárok később érkezett kiváncsiak csupán. Mert ezekben az országokban a rendőrt egyetlen esetben érheti kellemetlenség. Ha semmiféle tettest nem sikerül fel­­mutatnia. Ilyenkor elvesztheti a prémiumját. De ha beszolgáltatja egy feltételezett tettes hulláját, ezzel biztosít­ja­ felettesi nyugodt álmát. Márpedig ez a leg­több amit egy főnök a beosztottjaitól várhat. És egy­­ben a legkevesebb, is. A feltételezett bűnösök lepuffantásának széles kör­­ben elterjedt gyakorlata és az utólagos rehabilitációs szertartásoknak köszönhető, hogy egyetlen történelmi korszaknak sem sikerült kitermelnie ilyen sok kiváló politikai mesterlövészt és annyi kifinomult stílussal rendelkező nekrológi­ót. (tabák) wvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvyv FELTÉTELES BÖRTÖNBÜNTETÉSRE ÍTÉLTÉK A POLGÁRMESTER TÁMADÓJÁT A bíróság 20 havi feltételes börtönbüntetésre ítélte Dávid Máiul 51 éves akkói lakost, aki közel két héttel ezelőtt meg­­támadta és könnyebben megsebesítette Jiszráél Doron akkói polgármestert. A bíróság enyhítő körülménynek tudta be, hogy Máiul megbánta tettét. Dávid Máiul mintegy két héttel ezelőtt berontott az akkói polgármester hivatalába és követelte, hogy Doron nyomban fogadja. A polgármester, aki egy ülésen vett részt, kérte Máiult, hogy várakozzék. A felizgatott férfi azonban kiáltozni kezdett és fennhangon követelte, hogy a városháza állítson rendelkezésére egy kioszkot Akkó főutcáján. Hangos káromlások közepette be­­rontott az ülésterembe, ahol felragadott egy széket és azzal támadt a polgármesterre. Jiszráél Doron védekezően maga elé tartotta egyik karját és a lesújtó szék lába megsebesítette egyik ujját. írjunk alá megnemtámadási szerződést és próbáljunk civilizált nemzetekként élni. ESEMÉNYEK־ EMBEREK Ki-ki olyan, mint a többi írta: CHÁNÁ ZEMER wuwwwwwvwwvwwvwvwwv Politikai szempontból már megemész­­tettük a május 17-ikéről 18-ikára virra­­dó éjszaka, a szavazatok összeszámlálá­­sának éjszakája nagy meglepetését. — Hoszú, feszült éjszaka volt az, a virrasz­­tás ése nemcsak a politikusok és mind­­azok számára, akiket a választási ered­­mények közvetlenül érintettek, hanem a választópolgárok számára is, akik tulaj­­donképpen nyugodtan kivárhatták volna a másnapot, az eredmények közlését. De hát a televízió nagy élménnyé avatta azt az élét, a jelen dokumentációjává, drá­­mává és izgalmas, emberi érzelmekkel dús filmmé, valóban lebilincselő elő­­adássá. Az igazság az, hogy egyfajta demokra­­tikus forradalom zajlott le 17-ikén, s mind a győzőknek és legyőzötteknek, mind pedig a két tábor támogatóinak időre volt szükségük, hogy megemésszék a történteket, s hogy az előállott ténye­­ket — tényekként fogadhassák el. A nézők villámgyorsan kiszámítot­­ták az eredmények várható következ­­ményeit, rövid és hosszú távra egyaránt, s erről még majd lesz szó. Ez a szavazat­­számlálás politikai része. De ha a „más­­nap reggelre” visszagondolok, nem épp politikai szempontból teszem, mert lelki szemeim előtt szüntelenül Chanoch Smith képe lebeg, akinek a nevében negyed órával az urnák lezárása előtt be­­mondták az előre várható eredménye­­ket, amelyeket oly nehéz volt elhinnem, s amelyekről mégis tudtam, hogy közel kell állniok a valósághoz. Nyilvánvaló volt, hogy Smith nem kockáztatja meg a szakmai renoméját, ha­nem biztos ab­­ban, amit állít. Politikai kommentátorok­­ nyugodtabban vállalhatnak effajta koc­­kázatokat, kimondják a jóslatukat, aztán ha beválik, remek, ha pedig nem, sen­­ki se fog a próféciákra visszaemlékezni. Itt másról volt szó, ha Smith nagyot té­­vedett volna, másnap mindenfelől ki­­kezdte volna a gúny. De nem tévedett. Nekem mélységes csalódást okozott a tény, hogy Smith előre tudta, mi lesz a végső számlálás eredménye. Az, hogy ő egy kislétszámú csoport döntését rá­­vetíthette az egész nemzet választóira, az szememben súlyos csapás az egyéni­­ségre. Kiderült, hogy ki-ki olyan, mint a többi... A nagy tömegek behelyette­­sítése mintacsoportokkal természetes és bevált módszere a statisztikának és a szociológiának. A lakosság ügyeit ta­­nulmányozók mindig is kislétszámú cso­­portot emelnek ki a nagyobb rétegek­­ből, s e csekély létszám alapján mind­­nyájunk felől megtudnak mindent. De lélektani szempontból igen leverő a tény, hogy a mintacsoport mindnyájunkra néz­­ve jellemző. Az ember azzal áltatja magát, hogy ő egyéniség ,individuum, hogy ő — ő. Persze vannak hozzá hasonló gondolko­­dásúak, ezt el is várja. De azzal hite­­geti magát, hogy a véleménye egyéni gondolkodásának a gyümölcse, azoké az erőfeszítéseké, amelyeket tanulmá­­nyaiba, elemzéseibe és töprengéseibe fektetett. Azzal hitegeti magát, hogy miután lelkiismeretét és intellektusát ki­­faggatva mérkőzött meg a szavazás problémájával, immár egyéni döntésre jutott. Ekkor lép a porondra Chanoch Smith, aki bedöfi a statisztikai gombostűt az il­­lúzió léggömbjébe. Kiderül, világosan és megfellebbezhetetlenül, hogy nem az ember érzései és intellektusa a döntő, sem pedig a többi választó egyéné, ha­­nem az a tény, hogy az ember valame­­lyik erős választó csoporthoz tartozik, akkor azt kell tennie, amit a csoport többi tagja tesz. Az ember vonakodik ezt elhinni, de vonakodásának semmi alapja. A bizonyítékok előtt muszáj meghajolni, mert győzedelmeskedik a felismerés, hogy a kevés, igen kevés emberből álló minta­csoport igenis he­­lyesen tükrözte azt, amit mi, olyan so­­kan, hasonlóképpen teszünk. Nehéz lenyelnem ezt a kegyetlen,, bi­­zonyítékot. Nehéz megbékélnem azzal a tudattal, hogy jobboldali szomszédom másolata vagyok, s a baloldali szom­­szédasszony gumibélyegzője az enyém is... Ha így áll a dolog, akkor Chanoch Smith már holnap összeállíthat 1500 önkéntes jelentkezőből egy minta­cso­­portot, melynek segítségével legbelsőbb gondolataimat, de az önökét is, egy­­kettőre leleplezheti, mindegyikünkét kü­­lön és mindnyájunkét együtt, mert hi­­szen a minta­csoportok bebizonyították, hogy mindegyikünk olyan mint min­­denki, ki-ki olyan, mint a többi. GAZDASÁGI HÍRE TEL A­VI­VB­AN ÉLÉNKÜL A LAKÁS­­KERESKEDELEM A másodkézből vásárolt laká­­sok piaca kezd lassan feléledni eddigi pangásából: az utóbbi he­­tekben egyre keresettebbek a la­­kások Észak-Tel Aviv drágább negyedeiben, mint a Pinkász Sárét, Baltimore, Beér­ utcákban és a Kikár Hamedina környékén. Felvonó nélküli házakban fő­­képp az első emeleti lakásokat keresik, ahol pedig van lift, ott a felső emeletek kapósabbak. A háromszobás lakások ára 330— 500 ezer font között mozog. A két- két és fél szobás, gyermekte­len házaspároknak való lakáso­­kat 190—280 ezer fontos áron le­het magkapni. A Bávli-negyed­­ben az utóbbi időkben igen sok lakást bocsátottak áruba, s ezért valamelyest estek az árak. BÉRIRODÁK Saul Eisenberg, az ismert üz­­letember, aki most építi a tel­­avivi törvényszék közelében ״ Ázsia ház” nevű fényűző iroda­házat, úgy határozott, hogy nem bocsátja áruba, hanem bérbe ad­­ja a helyiségeit. A bérösszeg ma­­gasabb minden eddigi izraeli havibérnél: az irodahelyiségek minden négyzetmétere 100—125 fontba kerül havonta, az üzle­­teké pedig havi 200-ba. Mindez a mai átlagáraknak kereken két­­szerese. Az irodák a hihetetlenül ma­­gas árak ellenére is kapósaknak mutatkoznak. Az eddigi érdeklő­­dök: egy nagykövetség, több kül­földi ügynökség, kiviteli társasá­­gok és egynéhány bank. Azt re­­mélik, hogy az építkezés 3—4 hó­napon belül befejeződik. 9 •VRItITTtOH G »».-ז »'■ P ELADTAK MINDEN IRODAHELYISÉGET A ״ GYÁRIPAROSOK HÁZÁBAN” Tel-Aviv déli részében, a Mán•­sije-negyedben épül a 17 emele­­tes irodaház, s noha a munkála­­tok befejeztéig még vagy­ két év van hátra, m­a már minden iro­­dát eladtak benne. Három em­ele­tet a kormány vásárolt meg a Beruházási Központ számára, de vett irodákat a Kiviteli Intézet és a Mintavásárok vezetősége is. A hatalmas épületbe 100 milliót fektetnek be építői. Míg az iro­­dák elkeltek, a bolthelyiségeket most kezdik áruba bocsátani: egy-egy négyzetméter örökára 10—15 ezer fontra rúg. ÚJ ISKOLAÉPÜLETEK A sikárügyi minisztérium 80 millió fontot fog évi költségveté­­séből új közoktatásügyi épületek­­re felhasználni az ország külön­böző­ részein, hogy megkönnyítse az iskolahálózat kibővítését. ÉLÉNK FORGALOM A TŐZSDÉN Mint a tőzsde vezetősége jelen­ti, ez év első négy hónapjában több mint kétszer akkora volt a tőzsde forgalma, mint tavaly — ugyanennyi idő alatt: másfél mil­liárd helyett 3,29 milliárd. A forgalom növekedése a rész­vénypiacon a legnagyobb — több mint 800 százalékos. A köt­­vények forgalma nagyjából a ta­valyi színvonalon mozgott, míg az indexhez kötött papíroké le­­csökkent, valószínűleg azért, mert a legutóbbi kibocsátások már nem biztosítottak 100 szá­­zalékos kötöttséget.' ' LAKÁSHIÁNY BNÉ­ BRÁKBAN Mivel Bné Brák sajátos jelle­­ge megszakítás nélkül új lakókat vonz, lassacskán fokozódó hiány mutatkozik mind lakásokban, mind pedig építkezésre alkalmas telkekben. A helyi építkezési vál­­lalkozók szervezete most azzal a kéréssel fordult a belügyminiszté­riumhoz, hogy csatoljon egyes givát-imuéli területeket Bné Brák városához. Jelenleg Bné Brák 7000 dunámon terül el, de üres telke már alig akad. NÖVEKSZIK DEVIZA-KÉSZLETÜNK Az előző hírhez hasonlóan po­zitív jellegű az az értesülés is, hogy az állam deviza készlete április hó folyamán 6 millió dol­lárra növekedett, s ma egymilli­­árdra és 230 millió dollárra rúg. TÁMOGATÁS NEMZETKÖZI KONGRESSZUSOK MEGRENDEZŐINEK Izraelben és a világ számos más országában az utóbbi évek során egyre sűrűbben rendeznek különböző intézmények olyan kongresszusokat, ahol az előadá­­sokat és vitákat kirándulásokkal és üdülésekkel kötik egybe. Eze­­ket a sok valutát hozó rendezvé■­gyékét sok állam szeretné magá­nak megkaparintani, s Izrael nem áll rossz helyen a rendező ál­lantok sorában: tavalyelőtt az előkelőnek számító 9. helyet fog­lalta el, hála az ország számos turisztikai látnivalójának. Annak érdekében, hogy egyre több ilyen kongresszust lehessen Izraelbe vonzani, a miniszterközi bizottság különböző kedvezm­é­­nyek nyújtását határozta el.­­ A rendezők 15 százalékos serkentő támogatást kapnak visz­sza a dollárbevételekből; ★ Ugyanolyan kölcsönöket kapnak, mint eddig a szállodá­­sok; ★ Biztosítást az összejövete­­lek politikai okokból való leállí­tása esetére; ★ Közös alap felállítását a kormány és a turizmus többi té­­nyezője számára, amelyből a kongresszusok ide vonzásának a propagandáját finanszírozzák. A R­SZF.R HIRDET, EGYSZER FIZET ROVAT HIRDETŐIHEZ Ezúton értesítjük mindazo­­kat, akik érdekelve vannak négynyelvű­ (román, jiddis, lengyel és magyar) apróhir­­detések és álláshirdetések fel­­adásában, ugyanúgy adhatják le ezeket a hirdetéseket, mint a múltban. 1977־ VL 1 PROSTITÚCIÓBÓL SZÁRMAZÓ HASZNOK FOROGNAK FLATTO-SÁRON VÁLLALATAIBAN Egy párizsi lap cikksorozatot indított az új képviselő ellen A párizsi ״ Liberation” nevű napilap ezen a héten indította meg ״ Bűnözés és politika” című cikksorozatát, amelynek gyújtó­­pontjában Flatto Sáron, az újonnan megválasztott izraeli kép­­viselő áll. A folytatásos cikkekben a lap mozaikot állít össze hetven, Flatto­ által alapított kereskedelmi vállalatból. Ennek kapcsán a lap bővebben értekezik Flatto két közvetlen munkatársáról, Hadzsó Tiborról, akit a francia rendőrség köröz, s mert úgy véli, hogy nevezett Izraelben tartózkodik, az Interpol útján nemzetközi körözőlevelet bocsátott ki ellene. A másik,­­Jacques Engelhard, aki strassburgi születésű, s akiről már a „Bűn világa” című, alaposan dokumentált francia könyv is megírta, hogy felhajtóként kezdte a karrierjét, majd egy, egész Franciaország­­ban elterjedt prostituált-hálózat főnöke lett. Engelhardot már számtalanszor állították különböző vádakkal bíróság elé, prostitúcióval és más gyanús üzelmekkel keresett hasznait Flatto vállalataiba fektette, írja a Liberation, majd hozzáteszi, hogy Engelhard a Flatto-csoport propagandafőnöke­­ként is működött, valamint összekötőként a csoport és azok között a politikusok és vállalkozók között, akik Flatto építkezé­­seibe bekapcsolódtak.­­ A lap azt állítja, hogy Flatto zsákmányának nagy része egy genfi, izraeli tulajdonban lévő bankba került. A francia újság bemutatja Flatto karrierjét, amely 1960-ban kezdődött egy egymilliárd francia frankos veszteséggel záruló hamis bukással. Flatto eltűnt, távollétében elítélték, s csak 1962-ben tűnt fel megint. Ekkor egy év alatt, mindössze egy franknyi saját befektetéssel sikerült különböző bankoktól 20 millió frankot összeszereznie, egy bonyolult játék révén, melynek során egyik vállalat a másiknak adott át különféle csekkeket. Ismét letartóztatták, szabadon bocsátották, de a vizsgálat tovább folyt, d ő peddig ismét eltűnt, ezúttal hat évre. A lap szerint ezekben az években Dahov­teyben és Dél-Afrikában üzletelt. Franciaorszába visszatérve megszerezte legújabb nagy üzletét amiért ma is keresi a francia rendőrség, s amit általá­ban ״ a ,,Bábel-akcióként” emlegetnek. A Liberation szerint a Flatto-ügy felgöngyölítése során kide­­rülhet az is, hogyan gyűjtik a pénzt Izrael számára Nyugat- Európában. A fentiekhez hozzáfűzendő, hogy a Liberation baloldali lap ugyan, de semmiképp sem antiszemita orgánum, s általában megbízhatónak tartják. A cikksorozat jellemző példája annak a negatív propagandának, amely Flatto Sáron megválasztása óta Franciaországban annyit árt Izraelnek. Az ügyet a francia lapok oly módon tálalják, hogy olvasóik könnyen azt hihetik, hogy Flatto Sáron főszereplője az izraeli politikai színjátéknak. tfTwvnnfl רעשידיי סדלאס ״סליס, IOSZÉF BULOFF • IDA KAMINSKA ZIGMUND TURKOV A NAGY JIDDIS FILMBEN: ח VniNER Petách Tikva, ״ Hádár”, ma, szerda, — 1. 6 — 7.15 Chedera, ״ Gán Zohár”, — csütörtök, — 2.6 — 7.15 Beér Séva, ״ Chén”, péntek, 3. 6 — 8.00 Haifa, ״ Jádhdáv”, szombat, — 4. 6 — 6.30 és 8.15 Ráánáná, ״ Orot”, vasárnap, 5. 6 — 6.45 VJUTX דר : JI״א, 17׳ל 226363־03

Next