Uj Kelet, 1977. szeptember (58. évfolyam, 8864-8885. szám)

1977-09-01 / 8864. szám

LI KELET 4. TUDOMÁNYTECHNIKA p5 ־-־.״־■״*יי ״״■■ ׳ ״ ׳*־־ ־־׳— ־■־׳■י‘* ■■׳ ■■׳ • . י HÁROM FIATAL TÜDÓS A SZEBB TEL AVÍRT Esőben, ködben ez nem tűnik annyira fel: a nyár vakító napsugara azonban leleplezi a házak hegeit és sebhelyeit, bántóan mutatja az omladozó falakat, a festésüket rég elhullajtott ajtókat, ablakokat. Tel- Aviv városa mindössze 68 éves, ami a városok körében bakfiskornak számít, a város mégis úgy hat omló vakolatával, esőtől, naptól kifakult, roskatag házaival, nem is mintha ezeréves, hanem mintha elhanyagolt, lakatlan volna. Nemrégiben három fiatal izraeli végezte be tanulmányait a milánói egyetem építészeti fakultásán: Liát Preuss, Simon Kédár és Gilád Jákov, akik közös diploma munkájukat Tel- Aviv egyik központi negyede újjáépítésének szentelték. Munkájuk az egyetemen lelkes dicséretben részesült, ők pedig hazahozták Tel Avivba, abban a reményben, hogy tanulmányukra és a benne foglalt terveikre talán felfigyelnek itt is az illetékesek. Mint a fiatal tudósok mondják, most hogy hazatértek, nem képesek tovább is közömbösen nézni, hogyan omladozik és csúful szülővárosuk. Ott, Olaszországban, megfigyelték, mennyire vigyáznak az ősi városnegyedek karbantartására, mennyire ügyelnek a múlt építészeti kincseinek a megőrzésére. Tervük egyelőre csak Tel Aviv központjának egyik részére vonatkozik, amelynek 4 oldalát a BenCion fasor, a King George, Allenby és Jehuda Halévi utcák határolják. Ez a negyed, ahol egyre nagyobb számban hagyják el, teli van olyan házakkal, amelyek valamikor gyönyörűek, legalább is eredetiek voltak, mert stílusuk az építtető ízléséről tanúskodott, ami a mai kockaházaknál vajmi ritkán fordul elő. A tanulmány elsősorban a közlekedés elől kívánja lezáratni az utcák egy részét, s ezek az utcák u. n. sétálóutcákká válnának, amelyeket különböző dekorációs elemekkel lehetne szépíteni is. Szaporítani javasolják az előkertek és közkertek számát és növényzetét. Annak érdekében, hogy a negyedbe fiatalok is szívesen köitűzzenek, sportlétesítmények és úszómedencék létesítését tervezik, az újonnan építendő házakat pedig bérlakásokként akarják felépíttetni, szintén azért, hogy fiatal párok is idejöhessenek. A terv a maga egészében persze túl költséges a mai anyagi lehetőségekhez képest, de bizonyos, hogy egyes javaslatai aránylag csekély költséggel és igen üdvös hatással megoldhatók lennének. VILCABAMBA TITKAI Vilcabamba, az inkák utolsó fővárosa még nem árulta el titkait. Ez a város volt (a mai Peru területén) a spanyolok által trónjuktól megfosztott utolsó inka királyok székhelye. Edmundo Guillen perui régész expedíciója fedezte fel a dzsungelben alig egy esztendővel ezelőtt, 1976 július 22-én. A Cuscótól észak-keletre fekvő város olyan nehezen megközelíthető, hogy a kincskeresők négy évszázadon keresztül nem jutottak el e régi településig. Egy japán expedíció állapította meg elsőnek a város földrajzi fekvését, amikor felfedezték a hozzá vezető sziklába vágott lépcsőket. A dzsungel mélyén fekvő romok teljes feltárása azonban több esztendőt vesz majd igénybe. Az öt kilométer hosszú és két kilométer széles városban körülbelül 400 palota, templom és egyéb középület volt széles sugárutak két oldalára építve. A japán archeológusok által felfedezett lépcső több mint egy kilométer hosszú és a város szívébe vezetett. Az épületek architektúrája arra a meggondolásra vezette a régészeket, hogy egy másik, az inkákat megelőző civilizáció idején készültek. A legnagyobb templomot a nap imádatának szánták, s úgy látszik, tűzvész áldozata lett. Az inka király kétemeletes palotája azonban szinte sértetlen. Vilcabamba városa 1572-ben merült feledésbe, amikor a spanyolok kivégezték az utolsó inka királyt, I. Tupac Amarut és tábornokait. A kivégzésre Cuscoban került sor, Francisco de Toledo alkirály parancsára. Manco király 1536-ban menekült Vilcabambába, mert nem akart Pizzára „strohmannja” lenni. A spanyol hódító ugyanis az előző esztendőben megkoronázta Mancot, hogy biztosítsa magának a lakosság rokonszenvét. Manco Inca a Pizzaro által meggyilkolt Atahalpa testvére volt és kis híján legyőzte a spanyolokat. De egy spanyol katona, aki Vilcabambába menekült, megölte egy doronggal, egy labdajáték során keletkezett összetűzésben. A fia, Titu Cusi, megpróbált megegyezésre jutni a spanyolokkal, de rövid idő múlva meghalt. Állítólag az alattvalói mérgezték meg, mert tárgyalásokba kezdett a hódítókkal. A bátyja, Sayri Tupac megengedte két Ágoston-rendi szerzetesnek, hogy bejöjjenek a városba. Ezek rá akarták venni, hogy térjen át a keresztény hitre és szövetkezzen a spanyol királlyal. A tüdőbajos inkakirály azt kérte a misszionáriusoktól, lépjenek közbe a keresztény Istennél meggyógyulása érdekében. Az istentiszteletek ellenére a király meghalt. A csalódott nemesség megölte a két szerzetest. Az új király, Tupac Amaru, Manco Inca utolsó fia volt. Húszéves koráig egy templomba zárva őrizték uralkodó testvére parancsára. Trónra lépése után röviddel spanyol csapatok foglyul ejtették, nem messze Vilcabambától. Országjáró útról tért vissza. Tábornokaival együtt Gascoba vitték, ahol modern kifejezéssel élve „kirakatpert” rendeztek ellene, a két misszionárius halála miatt. Lefejezésre ítélték. A püspök és a papság tiltakozott, mert szerintük Tubac Amarut csak a spanyol királynak volt jogában elítélni. Az alkirály azonban hajthatatlan maradt; a tábornokokat megkínozták a téren és a királyt lefejezték. Ezzel az inka birodalom végleg eltűnt. ! | 1977. ix. 1 ★HÍREK★ Házi computer ★ A bostoni egyetemen házihasználatra készült mini-elektromos agyakat állítottak ki. Az előállító vállalatok szerint rövidesen minden amerikai háztartásban működik majd egy minicomputer, amely kiszámítja a család adóját, pénzügyi tervezést végez, automatikusan irányítja egy ház villamosberendezését és háztartási gépeit, társasjátékokat játszik és memóriarészlege elraktározza a recepteket Arról nem is szólva, hogy a gép segít a gyerekeknek a számtanlecke elvégzésében, és ezzel nagy gondtól szabadítja meg a papákat, akik már régen elfelejtették az iskolában tanultakat. A házi minicomputer egyelőre ezer-kétezer dollárba kerül, de a gyártó vállalatok szerint rövidesen tovább csökken majd az ára. A Weizmann-intézet újabb eredménye A »NEO-DHC« KÉTEZERSZER IDESEBB A CUKORNÁL Az új édesítőszer ideiglenes neve „NEO-DHC” és a szakértők véleménye szerint rövidesen leváltja az élelmiszer és gyógyszer vegyészeti iparban használt szacharint és más mesterséges édesítőket. A Jafora cég most csak az amerikai élelmiszer és gyógyszerhatóság engedélyére vár, hogy megkezdje az új édesítőszer használatát az élelmiszer és gyógyszer gyártásban. Amikor ismételt tragédiák nyomán a világ különböző államaiban betiltották vagy a minimumra csökkentették a ciklamát-félék használatát, a redovoti Weizmann-intézet néhány szakértője 1968-ban, tehát közel 10 évvel ezelőtt megkezdte egy olyan vegyi eljárás kikísérletezését és berendezés építését, amely semlegesíti vagy megváltoztatja a grapefruit héjának keserű ízt adó naringin összetételét, azaz a keserű íz semlegesítését, így jutottak el a „NEO—DHC”-hez. A kísérletet a Jafora vállalat kezdeményezte, amely naringint állít elő grape-fruit héjából. A Weizmann-intézet tudósai szerint az új édesítő nyomban átveheti a szacharin helyét és feladatát. Azt is közölték, hogy Amerikában toxikai tesztnek, vagyis méregvizsgálatnak vetették alá az anyagot és megállapították, hogy az új édesítőnek nincs káros hatása. A „NEO—DHC”-nak menthol-ize van és így azonnal felhasználható rágógumi, gyógyszer anyagok, üdítő anyagok, fogkrémek, könnyű hűsítő italok és csoko-ládé gyártására. Az új édesítőszer kalóriamentes és könnyen emészthető. A ״ NEO—DHC” anyagát mint édesítőszert először az amerikai dr. Robert Horovitz és dr. Robert Gentile fedezte fel. A rehovoti Weizmann-intézetben sikerült kikísérletezni egy olyan berendezést, amely a grape-fruit héjából olyan édesítőt állít elő, amely kétezerszer édesebb a cukornál és hatszor édesebb a szacharinnál. Az édesítőipart forradalmasító berendezést a Weizmann-intézet szerveskémiai osztályának munkatársai, Dán Omer mérnök és Jehuda Mazor professzor építette, a citrusgyümölcs nedvet és szörpöt előállító Jafora cég megrendelésére és a vállalat pénzéből. Mélyfúrás ★ Szovjet tudósok bejeletttették, hogy 15 kilométer mélyre fúrnak le a földkéregbe, a Kola-félszigeten. Hasonló kísérletet végeznek egy azerbajdzsáni helységben is. A munkálatokat 1980-ban fejezik be és rendkívül értékes információkra számítanak a földkéreg összetételével kapcsolatban. Eddig 7900 méterre sikerült lefutni, ahol 110 fokos hőség uralkodik. A számítások szerint 10 kilométeres mélységben a hőmérséklet meghaladja a 200 Celsius fokot. A kísérlet eredményeként arra számítanak, hogy gyakorlati célokra is fel lehet majd használni a földkerék mélyének fizikai tulajdonságait Óriásléggömb ★ Spanyolország, Franciarország és Olaszország meteorológusai közösen szerkesztett, 330 ezer köbméteres léggömböt készítettek meteorológiai mérések céljára. A 650 kilós léggömb a legnagyobb, amelyet ilyen célra valaha is használtak. A léggömb 40 kilométeres magasságban 20 órát repült. A kísérlet teljes sikerrel járt és további, az eddiginél is nagyobb léggömbök készítését tervezik. Műbolygó ★ Japán bejelentette, hogy 1983-ban műbolygót lő az apály-dagály ellenőrzésére. A műbolygó egyben a tengervíz szennyeződését is méri majd. A költségeket 14,5 millió dollárra becsülik. 56JO IL I; BOLDOG ÚJÉVET j ROBEX-szel WVv. v»W1*'!J«'^WVWWVW'/■יי' ׳■'* | 0ן «»י*יןז|)!»*1ןן ר״יי> 1 077 ןמיץייז!« Ifi-t01j; ן««י«ו ן az UJ RELiTi-re Tengeri medve ★ Egy bolgár tengerész kétéves tengeri útra indul egymagában, 10 méter hosszú és 3,3 méter széles vitorlásával. A cél: a tengervíz kőolaj-szennyeződésének a vizsgálata a Földközitengeren, a Fekete-tengeren és a Vörös-tengeren. A bolgár tengerész felfedezett egy szerkezetet, amely a napenergia segítségével lehetővé teszi a víz sótalanítását. Új módon hosszú ideig időzhet nyílt tengeren anélkül, hogy partraszállásra szorulna. EUROMUR ajtót és falbevont ERI? HEIGHT LÉGY HŰ MAGADHOZ ................— REGÉ?? 127. Arra gondolt — milyen különös, hogy egyik sofőr sem vette észre. Aztán meg arra — milyen furcsán elszigeteli a kocsi sebessége a vezetőt attól a világtól, amelyiken keresztülhajt. Felállt és egyenletes léptekkel folytatta útját. * Amikor a piactéren meglátta a feszületet, egyszerre rájött, hogy éppen ide igyekezett, örömet érzett, hogy lám, mégsem volt céltalan a hosszú, délutáni gyaloglása. Elégedetten mosolygott magában, és az emlékezés jóleső érzésével baktatott végig az üzletek, egy szálloda, majd újabb üzletek, meg a háborús emlékmű előtt. Végül egy szűk kis utcán át elérkezett egy temetőfalhoz. Felült a falra, elégedetten nézegette a sírokat, amíg csak sötétedni nem kezdett. Semmit , semmit nem akart csinálni. • Csak az rántotta ki ebből a különös, tompán üres elégedettségből, amint meglátta a templomból kilépő s a paplak felé induló lelkészt. Nézte egy ideig, s arra gondolt, hogy az enyhén libegő miseingtől olyannak látszik a szürkületben, mint valami lepke. Aztán észrevette, hogy a másik meg őt figyeli kíváncsian. — Ugyan. Nem vagyok ejtőernyős, vagy egy tudomisén micsodának álcázott német. Ha akarja, meg is motozhat, van-e nálam fegyver. Clive valahogy kívülről hallotta a saját hangját, s meghökkentő volt, ahogy a mondatokat lejátszotta magában, mint valami gramofonlemezt. És túl hevesen tiltakozott, valami mást kellett volna mondania. A pap megállt, Clive ránézett és mosolygott. — Az a baj — mondta —, hogy maga túlságosan is olyannak látszik, mintha játszaná önmagát. Ez nem lehetett valami világos. — Úgy érzem, hogy túlságosan hasonlít azokra a színészekre, akik mindenféle szerepet játszanak a filmekben ... Szóval különböző jellemeket alakítanak... Úgy vélte, ennek már volt valami értelme, hisz nyilvánvalóan igazat mondott. Milyen tökéletes az öreg pap maszkja is: a finom, ezüstös haj, a nyugodt tekintet, a benső békesség, ami évek óta nem hagyta el, attól olyan derűs az egész arcberendezése. Igen, de az öreg mégiscsak nagyon meghökkentnek látszik. Talán mégiscsak rosszul fejezte ki magát. Koncentrálnia kell, mint az ittas motorosnak, ha megállítja a rendőr. — Tehetek magáért valamit? — kérdezte a pap. Ó, ez a kereszténység! Ez a segítőkészség! Clive leszállt a falról. — Nem — mondta hidegen. — Maga egyikünkön sem segíthet. Meglátta az egyik síron az elmosódott feliratot. Hangosan olvasni kezdte: — Itt nyugszik Istenben boldogult Aram Flechter, Wythe egyházközség. Született 1742-ben, meghalt ,1821-ben. Felpillantott. — Végigélte Napóleon korát — mondta. — Nyilván éppen úgy keresztülment... Közben elillant a gondolat, s egy másik bukkant fel a fejében. — Milyen mulatságos — mondta. — Ezrével szedték le mindenfelé a jelzőtáblákat, biztonsági okokból... Gondolja csak el, ledobnak az égből több ezer ejtőernyőst, és mivel ezek a derék legények ahhoz a borzasztóan módszeres fajtához tartoznak, hát oda masíroznak az első jelzőtáblához, és lám, nincs a helyén! Hogy zavarba jönnek majd! Ott állnak megdöbbenve, és azt fogják mondani: — El vagyunk veszve! Hel Hitler! Nem tudunk továbbmenni!... Mert azt maguk már el sem tudják képzelni, hogy a nácik olyan mélyen lehajoljanak, hogy elolvassák a sírfeliratokat, és onnan tudják meg, hogy Wythe-ban vannak... Vagy igen? Akkor pedig ki ezekkel a sírokkal is! Fájdalmat látott a másik arcán. — Ó, nekem igazán nincs szándékomban lerombolni ezeket a sírokat — folytatta. — Le ne romboljuk a régi Angliát! De az új Angliánkat, azt igen! Azt csak romboljuk le! De kockára ne tegyük azt a szent repkényt, ami befutja Basingstoke omladozó várfalait. Folt ne essék az úri magatartáson. Mert akkor.... A templomra nézett — percről percre inkább csak az árnyképe látszott a félhomályban. — Gyönyörű szép ... Normann stílusú, ugye? — kérdezte. — Valódi ősrégi. — Igen, valódi ősrégi — mondta a pap vontatottan. Clive a falra könyökölt. Olyan kimerültséget érzett, mintha valami transzban lenne. Tulajdonképpen már túl is jutott azon az állapoton, amit kimerültségnek lehet nevezni. Úgy érezte magát, mintha valami negyedik dimenzióban lebegne, ahol az idő csillogó köd és őt körülfogja, rabul ejti. És úgy rémlett neki, mintha ő mindig mintha örökre itt is maradna, és az is itt lett volna a temető mellett, és lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ő most ilyen természetfölötti tudatossággal társalogjon ezzel az egyházi öltözékű ismeretlennel. — Milyen hitük lehetett az embereknek ezekben a régi időkben — mondta. — Igazán és őszintén hittek, azért munkálták meg törékeny testük fáradságával a kemény követ, és ezt én sem mondhatom másképp, csak ilyen szép szavakkal, és azért rakták egyik követ a másikra, hogy fennmaradjon az épület akkor is, amikor ők már régen elköltöztek, és emlékeztessenek minket is, hogy a hit tovább él, mint a halandó test... — Egy perccel ezelőtt még hajlandó lett volna lerombolni ezeket a régi dolgokat. — Igen, hajlandó vagyok — mondta Clive mérgesen. — Most is hajlandó vagyok. Maga, persze, meggyászolná őket, és világgá kürtölné a fájdalmát, ha el akarnák itt pusztítani ezeket a köveket. Sokkal inkább meggyászolná őket, mint amikor emberi lényeket pusztítanak el. .. Micsoda gőg van ebben! Micsoda gőg kell ahhoz, hogy úgy beszéljen, mintha nem lehetne újra megteremteni azt, amit már egyszer létrehozott a brit nép szelleme. Pedig az a szellem a fontos, amelyik ide rakta ezeket a köveket, nem pedig maguk a kövek. — Maga tehát azt hiszi, hogy a maguk új Angliája képes lenne egy ilyen templomot felépíteni? — Nem — felelte Clive. — Magának van igaz... Mi nagyobbakat építenénk, de csak azért, mert valaki bízna abban a profitban, ami a végén kijönne a dologból. A régi fickóknak, azoknak van hitük ... — Az egyik pillanatban azt mondja, hogy ugyanaz a szellem él ma is, a másikban meg azt állítja, hogy az a szellem már eltűnt. — Úgy van — mondta Clive. —* Paradoxonokban beszélek, ugye? De hát senkinek sincs hite manapság. Nem az a fajta hite... — Maga talán csak önmaga nevében beszél, fiam. — Milyen finom volt ez a rendreutasítás. Maga nagyon kedves ember... Nem az a pipázó pap, nem is az a lókedvelő, az a sportember fajta, meg nem vállveregető típus, de nem is olyan szenteskedő... Biztosan maga is látott már olyant, aki megátkozza az embert, de közben vállon veregeti, csak hogy mutogassa, hogy azért ő is éppen olyan emberi lény... Remélem, nem akar megtéríteni. __ [MyMink) TÜKOR